2021. SZEPTEMBER 28.
ENSEMBLE LES ARTS FLORISSANTS 1
mupa.hu
28 September 2021 Béla Bartók National Concert Hall
ENSEMBLE LES ARTS FLORISSANTS
HANDEL: PARTENOPE, HWV 27 – SEMI-STAGED PERFORMANCE Performers: Partenope: Ana Vieira Leite (soprano) Rosmira / Eurimene: Helen Charlston (mezzo-soprano) Arsace: Hugh Cutting (countertenor) Armindo: Alberto Miguélez Rouco (countertenor) Emilio: Jacob Lawrence (tenor) Ormonte: Matthieu Walendzik (baritone) Conductor: William Christie Semi-staging: Sophie Daneman Co-direction of Le Jardin des Voix academy: William Christie and Paul Agnew Stage and costume designer: Jean-Luc Taillefert Language and drama coach: Rita de Letteriis Choreography: Christophe Garcia Les Arts Florissants receive financial support from the State, the Regional Direction of Cultural Affairs (DRAC), the Département de la Vendée and the Région Pays de la Loire. They have been artists in residence at the Philharmonie de Paris since 2015. The artistic season is sponsored by Aline Foriel-Destezet. The Selz Foundation and American Friends of Les Arts Florissants are Principal Sponsors. The English summary is on page 12.
2
2021. szeptember 28. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
ENSEMBLE LES ARTS FLORISSANTS
HÄNDEL: PARTENOPE, HWV 27 – FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS Szereplők: Partenope: Ana Vieira Leite (szoprán) Rosmira / Eurimene: Helen Charlston (mezzoszoprán) Arsace: Hugh Cutting (kontratenor) Armindo: Alberto Miguélez Rouco (kontratenor) Emilio: Jacob Lawrence (tenor) Ormonte: Matthieu Walendzik (bariton) Vezényel: William Christie Rendező: Sophie Daneman A Le Jardin des Voix akadémia társigazgatói: William Christie és Paul Agnew Díszlet- és jelmeztervező: Jean-Luc Taillefert Nyelvi és színpadijáték-szakértő: Rita de Letteriis Koreográfus: Christophe Garcia A Les Arts Florissants a francia állam, a Regionális Kulturális Igazgatóság (DRAC), Vendée megye és a Loire mente régió pénzügyi támogatásában részesül. Az együttes tagjai 2015 óta a Philharmonie de Paris rezidens művészei. A művészeti évadot Aline Foriel-Destezet támogatja. A főszponzorok a Selz Alapítvány és a Les Arts Florissants Amerikai Baráti Köre.
3
Határtalan kreativitás és a zenélés öröme hatja át William Christie és a Les Arts Florissants játékát, akik több mint négy évtizede dolgoznak együtt azért, hogy minél többekkel megismertessék a barokk művek gazdagságát. Ahogy Christie fogalmaz: negyven évvel ezelőtt barátaival alapította meg az együttest, s ez lehetővé tette számára, hogy újra felfedezze és a világ legrangosabb koncerttermeiben adja elő a barokk korszak kimeríthetetlen repertoárját. Vendéeban ugyanakkor megvalósította egy másik tervét: egy egyedülálló, eredeti kertet hozott létre 17. századi kastélya körül, ahol minden évben a világ legkülönbözőbb tájairól érkező zenebarátokat láthatja vendégül. Nemrég egy alapítvány életre hívásával biztosította a Les Arts Florissants művészi örökségének jövőjét, amiről így nyilatkozott: „Ez a projekt egy álom megvalósulása. Egy zenéről és kertekről szőtt álomé, amely arról is szól, hogy a tudást és a szenvedélyt továbbadjuk a művészek és a közönség következő generációinak. Itt ér össze minden vágyam, és itt kezdődik minden.” Ahogy egy korábbi interjúban összefoglalta, mindemellett arra a legbüszkébb, hogy a zenén keresztül szépséget és érzelmeket tud közvetíteni. William Christie, a Les Arts Florissants zenészei és válogatott énekes szólistáik ezúttal Georg Friedrich Händel (1685 –1759) Partenope című operájában mutathatják meg, milyen érzékenyen és értőn varázsolják élővé a zenét. A Partenope követi Händel komoly operáinak, azaz opera seriáinak struktúráját, mégis kiemelkedik közülük humoros karakterével, olykor könnyed hangvételű zenéjével és fordulatokban gazdag, romantikus cselekményével. Silvio Stampiglia 1699-ben írta meg a darab librettójának eredeti változatát, melyet először Luigi Mancia zenésített meg. 1690-es alapításától Stampiglia a római Árkádiai Akadémia tagja volt, műveit épp az tette megkülönböztethetővé és népszerűvé, hogy előszeretettel vegyített bennük komoly és komikus, sőt akár frivol vagy groteszk elemeket. A Partenope szereplőit következetesen, cselekményét pedig jól követhetően formálta meg, és bár a történet tele van bonyodalmakkal, megértését nem nehezítik felesleges kitérők vagy mellékszálak. A Partenope a 18. század első évtizedeinek legnépszerűbb szövegkönyvei közé tartozott, amely már Händel előtt is közel két tucat operaprodukciót inspirált, és amelyet többek között Caldara, Vinci és Vivaldi is felhasznált. Händel egy olyan változatot vett alapul, amelyet Caldara operájának velencei előadásából ismerhetett. Stampiglia librettója garantálta, hogy Händel az áriákat a recitativókkal szerves egységben komponálhassa meg, és hogy zene és dráma megfelelően szolgálhassák és erősíthessék egymást. A hangszeres sinfoniák biztos alapot és gerincet adnak a felvonásoknak, az énekes számokat pedig gyakran rövid együttesek is gazdagítják. Händel izgalmas hangszerelési ötletei a második felvonás indulójához és csatazenéjéhez hasonló instrumentális számokban éppúgy megmutatkoznak, mint az áriák bevezetőjében vagy közjátékaiban. Händel operaszerzőként érkezett Londonba, ahol a Rinaldo 1711-es nagy sikerével kezdődően hosszú időn át az olasz operának szentelte energiáit és figyelmét. A londoni színházi viszonyok nagy hatással voltak arra, ahogyan komponált – karrierje csúcsán, 1720 és 1728 között például tizennégy operát írt a Royal Academy of Music számára. Ahogy az a korabeli operai üzemben
4
megszokott volt, az aktuális társulat szólistáinak személyisége és képességei nagyban meghatározták darabjainak felépítését és a sztároknak szánt áriák nehézségét, jellegzetességeit. Egyes híradások szerint a társulat 1726-ban két rivális énekesnőjére, Faustina Bordonira és Francesca Cuzzonira tekintettel már fontolgatta, hogy bemutatja a Partenopét, a Royal Academy vezetőségét azonban nem hozta lázba a szövegkönyv. Talán féltek tőle, hogy nem ér fel Händel korábbi londoni operáinak hősi világához, vagy inkább túl nagy hatással volt rájuk egy bizonyos Owen Swiney levele, aki Richmond hercegének címezve a Royal Academy nem hivatalos tanácsadójaként fogalmazta meg aggodalmait: „Senesino egészen leizzasztott, amikor elárulta, hogy a Partenope valószínűleg színpadra kerül, mert ez a legrosszabb szövegkönyv (egy kivételével), amit valaha olvastam... Nem is mondanék többet róla, de ha ez megtörténik, nagyobb botrányt és kisebb profitot hoz majd, mint bármelyik másik opera, amit eddig a HayMarket Theatre-ben játszottak.” Néhány évvel később Händel már szabadabban dönthetett operáinak alapanyagáról, és visszatért a Partenope témájához. 1730 februárjában mutatták be az elkészült művet, melyet Händel mindössze két héttel a premier előtt fejezett be – a fogadtatásról azonban sajnos nem maradtak fenn megbízható tudósítások. A darab legalábbis mérsékelt sikerét jelzi, hogy még ugyanabban az évben hét alkalommal előadták, majd 1737 januárjában is színpadra vitték. Händel operái között is igazán ritka, hogy egy mű a hősnő nevét viselje, a Partenopéban azonban jóval erőteljesebb és meghatározóbb szerep jut Nápoly királynőjének – de még a másik női szereplőnek, Ciprus hercegnőjének is –, mint a királynő kegyeiért versenyző férfiaknak. A darab gyakran a nők nézőpontjából láttatja a nemek viszonyát és konfliktusait, a szereplők érzékeny történetbeli és zenei megrajzolása pedig lehetőséget ad arra, hogy a legkülönbözőbb karakterek helyébe képzeljük magunkat. Az opera nevettető fordulatai nem jelentik azt, hogy a darab ne tárhatná elénk ugyanolyan erővel az élet és az emberi viszonyok nagy kérdéseit, mint a tragikus művek. Nevetés és könnyek, öröm és csalódás, az emberi természet változatos színei elevenednek meg a cselekményben, s ezeket a színeket Händel fantáziadús zenéje teszi igazán élővé. A szereplőket hangszínük és gyakran áriáik stílusa is megkülönbözteti egymástól. Partenope szenvedélyes és temperamentumos nő, akit hol büszkeség, hol harag tölt el, és akinek vitalitása legelső áriájától fogva nyilvánvaló. Láthatjuk-hallhatjuk őt magával ragadó amazonként, amint csatába vezeti csapatait, de tétovázó szerelmesként is, akit kétségek gyötörnek, és úgy repdes fel-alá, mint lepke a fény vonzásában. Ugyancsak rendkívül gazdag karakter Rosmiráé, aki nemcsak az ahhoz szükséges erővel bír, hogy megleckéztesse és visszahódítsa hűtlen vőlegényét, de elegendő humora is van ahhoz, hogy az ezzel járó küzdelmeket többnyire derűsen viselje. Arsacéval való kapcsolatában megismerhetjük gyengéd és sebezhető oldalát is, az első felvonás végén pedig egy olyan lendületes, kürtökkel kísért áriát ad elő, amely Händel egyik legjellegzetesebb „vadászdalaként” vált ismertté.
5
Partenope három udvarlója már hangfaját tekintve is igencsak különbözik: Arsace szerepét eredetileg kasztrált énekelte, Armindo nadrágszerep, míg Emilio tenor. Arsacét bűnös és gyenge férfiként ismerjük meg az opera kezdetén, jelleme azonban a cselekmény előrehaladtával egyre árnyaltabbá válik. Feszültségekkel teli zenéje a második és harmadik felvonásban átélhetővé teszi szenvedéseit, segít megértenünk bűnbánatát és ennek köszönhető megtisztulását, amely szükségszerűen vezet a boldog lezárás felé. Armindo áriáiból óvatos, félénk karakter rajzolódik ki, Partenope iránt érzett szerelme ugyanakkor visszafogottságával együtt is ott lüktet a zenében. Armindóval ellentétben Emilio extrovertált figura, akinek megszólalásaihoz hozzátartoznak a bravúros szakaszok és a látványos zenei megoldások. A Partenope ősbemutatóján a korszak sztárénekesei léptek fel, akiknek Londonba érkezéséről és a zeneszerzővel való együttműködéséről 1729 júliusában a Daily Courant is hírt adott: „Mr. Händel, aki most tért vissza Itáliából, a következő személyeket szerződtette az olasz operába: Sig. Bernacchit, akit Itália legjobb énekesének tartanak; Signora Merighit, egy kifinomult megjelenésű nőt, kitűnő színésznőt és nagyon jó énekest; Signora Stradát, akinek nagyon szép szoprán hangja van és egyedülálló érdemei; Sig. Annibale Pio Fabrit, a legkiválóbb, igen szép hangú tenort; a feleségét, aki kiemelkedően alakít férfiszerepeket; és Signora Bertollit, aki nagyon szép szoprán hanggal bír.” A Les Arts Florissants zenészeivel ugyancsak elsőrangú énekes szólisták lépnek a Müpa színpadára. William Christie és együttese Le Jardin des Voix, azaz A hangok kertje elnevezéssel 2002 óta szervez fiatal énekesek számára meghirdetett akadémiát, melynek folytatásaként a kiválasztott tehetségek nagy presztízsű hangversenytermekben szerepelhetnek együtt velük. A 2020-ban Párizsban, Londonban és New Yorkban tizedik alkalommal megrendezett válogatók nyomán hat kitüntetett énekes került be abba a társaságba, amelynek tagjai William Christie és Paul Agnew mentorálásával Händel operájában debütálhatnak. Írta: Belinszky Anna
6
Az opera cselekménye Első felvonás Megismerjük a címszereplőt, Nápoly királynőjét és három udvarlóját. Arsace, Korinthosz hercege, Armindo, Rodosz hercege és Emilio, a rivális Cumae fejedelme verseng Partenope kegyeiért. Hamarosan feltűnik az opera másik női kulcsszereplője, Rosmira, aki férfiruhába öltözve, Eurimene néven mutatkozik be egy tragikus hajószerencsétlenség túlélőjeként. Rosmira valójában Ciprus hercegnője, Arsace egykori menyasszonya, akit vőlegénye az oltár előtt hagyott el. Arsace felismeri Rosmirát, ám – a hercegnő nyomására – megesküszik, hogy senkinek sem árulja el valódi kilétét. Az udvarlók közül Armindo az, aki a legőszintébben szereti Partenopét, a királynő azonban eleinte inkább Arsace felé hajlik. A versengés során Emilio veti be a legerőteljesebb eszközöket: amikor Partenope visszautasítja, megfenyegeti, hogy háborút indít Nápoly ellen. Második felvonás Sor kerül a csatára Partenope és Emilio csapatai között – Armindo megmenti Partenope életét, a királynő győz, Emilio pedig börtönbe kerül. Rosmira (továbbra is Eurimene bőrébe bújva) azt állítja, hogy ő fogta el Emiliót, Arsace azonban ellenkezik, és szeretné, ha az övéként ismernék el a hőstettet. Rosmira párbajra hívja Arsacét, ezzel nem kis bonyodalmat okozva egykori vőlegényének, aki sem harcolni nem szeretne ellene, sem lerántani róla a leplet, és elárulni őt. Harmadik felvonás Rosmira elárulja titkát Partenopénak: azért hívta párbajra Arsacét, hogy megvédje a becsületét Ciprus hercegnőjének, akit Arsace elhagyott. Továbbra sem fedi fel azonban, hogy Eurimene álruhájában ő maga a hercegnő. Partenope kiábrándul Arsacéból, és Armindo felé fordul. Sor kerül Rosmira (Eurimene) és Arsace párbajára, de Arsace eszes trükköt vet be: bejelenti, hogy fedetlen mellkassal fog harcolni, és így a szabály szerint ellenfele sem tehet másképp. Rosmira nem titkolhatja tovább, ki is ő valójában. Az opera boldog véget ér: Arsace és Rosmira újra egymásra találnak (hiszen Arsace megtartotta korábbi esküjét), Partenope pedig elfogadja Armindót férjeként.
7
Ana Vieira Leite kivételes hangi adottságaival és zenei intelligenciájával hagy nyomot hallgatóiban és kritikusaiban. Operák, oratóriumok, dalok és kortárs művek szólistájaként egyaránt örömmel énekel – a portugál szoprán sokoldalúságát mutatja, hogy miközben alapító tagja a 16. és 17. századi zene előadására specializálódott O Bando de Surunyo együttesnek, nemrég a genfi Grand Théâtre színpadán Philip Glass Einstein on the Beach című darabjában debütált. Hugh Cutting brit kontratenor Cambridge után a Royal College of Music hallgatójaként folytatta tanulmányait. A közelmúltban Händel Messiásának, illetve Bach passióinak és kantátáinak szólistájaként éppúgy hallhatta őt a közönség, mint lantkíséretes dalok előadójaként. Mások mellett Monteverdi és Händel operáiban is énekelt már fontos szerepeket. Alberto Miguélez Rouco zenei tanulmányait szülővárosában, La Coruñában kezdte, majd tizennyolc éves korától a bázeli Zeneakadémián tanult tovább, ahol énekművész és énektanár szakon is diplomát szerzett. Szólistaként Händel több oratóriumában, Bach Jánospassiójában és Magnificatjában, valamint Mozart miséiben is színpadra lépett. 2019-ben saját együttesével lemezre vette a spanyol José de Nebra egy zarzueláját. Jacob Lawrence édesapja templomi kórusában szerezte első zenei élményeit, majd a melbourne-i konzervatórium után a bázeli Schola Cantorumban folytatta tanulmányait. Az ausztrál tenor az oratóriumirodalomban és az operaszínpadon egyaránt otthonosan mozog, az elmúlt években többek között az Orfeo, illetve a Dido és Aeneas címszerepében debütált. Repertoárja a késő középkortól a kora barokkig terjed.
8
Helen Charlston egyre keresettebb művészként van jelen az Egyesült Királyság zeneéletében. A különleges hangú mezzoszoprán az elmúlt években olyan együttesek partnereként lépett színpadra, mint a Royal Liverpool Philharmonic Orchestra vagy a Paul McCreesh vezette Gabrieli Consort and Players. 2018-ban első díjat nyert a Händel Énekversenyen, 2021 és 2023 között a BBC New Generation Artist cím birtokosa. Matthieu Walendzik párhuzamosan folytatott tanulmányokat a Sorbonne zenetudományi képzésén és a párizsi Conservatoire ének szakán. A francia–lengyel bariton 2018 óta az Opera Fuoco társulatának tagja, ahol többek között a Figaro házasságában, a West Side Storyban és a Bohéméletben is énekelt. Repertoárja a középkori zenétől a kortárs művekig ível, és olyan karmesterekkel működött már együtt, mint Sigiswald Kuijken vagy David Stern.
Fotó © Julien Gazeau
Fotó © Juliette Le Maoult
William Christie csembalista, karmester, zenetudós és tanár, a barokk zene újrafelfedezésének egyik úttörője. Buffalóban született, a Harvardon és a Yale-en tanult, majd 1971-ben Franciaországba költözött, ahol hamar nevet szerzett magának a 17–18. századi repertoár elkötelezett képviselőjeként. Évtizedek óta dolgozik együtt szorosan a Les Arts Florissants zenészeivel és énekeseivel, előadásait mára több mint száz lemez, köztük több tucatnyi díjnyertes felvétel őrzi. Sophie Daneman szoprán szólistaként a világ vezető koncerttermeiben, köztük a Wigmore Hallban és a Carnegie Hallban lépett közönség elé. A barokk zene iránti rendkívüli affinitásának és szenvedélyének köszönhetően különleges munkakapcsolat fűzi William Christiehez és a Les Arts Florissants tagjaihoz. Az együttes Le Jardin des Voix programjának résztvevőivel néhány éve színpadi rendezőként is együttműködik.
9
Fotó © Vincent Pontet
A Les Arts Florissants – melyet William Christie 1979-ben hívott életre – ma a világ egyik legismertebb barokk együttese. Egyedülálló interpretációiknak köszönhetően a közönség a régizenei repertoár számos elhanyagolt vagy egészen feledésbe merült darabját ismerhette meg a legrangosabb koncerttermekben. Rezidens együttesként a Philharmonie de Paris falai között találtak otthonra, és hazai fellépéseiken túl évente több mint száz koncertet adnak világszerte.
10
A zenekar tagjai: Hegedű Emmanuel Resche*, koncertmester Myriam Gevers Augusta McKay Lodge* Christophe Robert Catherine Girard Sophie Gevers-Demoures Jeffrey Girton* Michèle Sauvé Brácsa Galina Zinchenko Simon Heyerick Lucia Peralta
Kürt Nicolas Chedmail Philippe Bord Trombita Julia Boucaut Csembaló Florian Carré** * a New York-i Juilliard School volt hallgatói ** basso continuo
Cselló David Simpson** Elena Andreyev Magali Boyer Alix Verzier Nagybőgő Joseph Carver** Harántfuvola Serge Saitta Oboa Pier Luigi Fabretti Yanina Yacubsohn Fagott Claude Wassmer 11
SUMMARY The work of William Christie and Les Arts Florissants is infused with inexhaustible creativity and the boundless joy of making music. They have been playing together for almost four decades with the aim of introducing the richness of Baroque works to as many listeners as possible and ensuring these pieces earn a place in their hearts. William Christie, the musicians of Les Arts Florissants and solo singers selected from their Le Jardin des Voix programme – Ana Vieira Leite, Hugh Cutting, Alberto Miguélez Rouco, Jacob Lawrence, Helen Charlston and Matthieu Walendzik – will on this occasion perform Georg Friedrich Handel’s opera Partenope. They will be assisted in demonstrating the sensitivity with which they can bring the music to life and make it accessible by Sophie Daneman, who also made a name for herself as a vocal soloist, but has additionally worked for several years as a stage director. Although Partenope follows the structure of Handel’s serious operas (opera seria), it nonetheless stands out due to its humourous character, occasionally light-hearted music and eventfully romantic plot. The libretto is attached to the name of Silvio Stampiglia, who developed coherent characters for Partenope and created a plot that is easy to follow. Although the story is full of twists and turns, its comprehension is not complicated by unnecessary digressions or side plots. In his music, Handel separates the characters from one another in their tone and frequently in the style of their arias. Partenope’s three suitors even differ in terms of their voice type: the role of Arsace was originally sung by a castrato, Armindo’s was a trouser role, while Emilio is a tenor. It is a genuine rarity in Handel’s operas for a work to be named after the heroine. In Partenope, however, the queen of Naples received a much more powerful and defining role – as does the other female role, the Princess of Cyprus – than the men competing for her attentions. The work regularly sheds light on the relationships and conflicts between the sexes from the female perspective, while the sensitive depiction of the characters both in terms of plot and music give all of us the opportunity to imagine ourselves in the shoes of a diverse set of individuals. The amusing twists in the opera do not mean the piece does not present the great questions of life and human relations with the same force as other, tragic works. Laughter and tears, joy and disappointment, and the colourful spectrum of human personalities are all brought to the fore in the libretto, while Handel’s imaginative music really brings the characters to life.
12
ELŐZETES AJÁNLÓ
2021. október 1., 2.
PÉCSI BALETT: VASARELY-ETŰDÖK Koreográfus, rendező: Vincze Balázs Fotó © Borbás Betti
2021. október 6., 7.
GYŐRI BALETT: MOVEMENTS TO STRAVINSKY / MIMI – BEMUTATÓ Koreográfus: Lukács András, Velekei László
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2021. október 12.
LISZT ÜNNEP
THOMAS HAMPSON (ÉNEK) ÉS AZ ORCHESTER WIENER AKADEMIE 14
Thomas Hampson Fotó © Jimmy Donelan
Vezényel: Martin Haselböck
2021. október 15.
LISZT ÜNNEP
RAPSZÓDIA
A CONCERTO BUDAPEST KONCERTJE Közreműködik: Sárközi Xénia – ének, Homoky Gábor, Roby Lakatos – hegedű, Snétberger Ferenc – gitár Vezényel: Keller András Keller András Fotó © Hrotkó Bálint
2021. október 21.
LISZT ÜNNEP
ESTERHÁZY PÉTER – VAJDA GERGELY: FUHAROSOK / GEORGE BENJAMIN: INTO THE LITTLE HILL – BEMUTATÓ AZ UMZE KAMARAEGYÜTTES ÉS A FORTE TÁRSULAT ELŐADÁSA
Vajda Gergely Fotó © Zih Zsolt, MTVA
2021. október 23.
LISZT ÜNNEP
A SZABADSÁG HANGJAI
HOLLERUNG GÁBOR ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR Közreműködik: Cser Krisztián – ének, Bakos-Kis Gábor – próza, Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó) 15 Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. Címlapon: William Christie @ Oscar Ortega A szerkesztés lezárult: 2021. szeptember 21. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu