Issuu

2020. OKTÓBER 6.

FRANKL PÉTER 85 1

mupa.hu

MÜPA HŰSÉGPROGRAM 2

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a plusz élményeket!

mupa.hu

6 October 2020 Béla Bartók National Concert Hall

2020. október 6. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PÉTER FRANKL 85

FRANKL PÉTER 85

Featuring: Zoltán Fejérvári – piano Kristóf Baráti – violin Miklós Perényi, István Várdai – cello Budapest Strings (concertmaster: János Pilz)

Közreműködik: Fejérvári Zoltán – zongora Baráti Kristóf – hegedű Perényi Miklós, Várdai István – cselló Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

Schumann: Fantasiestücke, Op. 73

Schumann: Fantasiestücke, op. 73

Schumann: Adagio and Allegro, Op. 70

Schumann: Adagio és Allegro, op. 70

Beethoven: Trio in E-flat major, Op. 70, No. 2 1. Poco sostenuto – Allegro ma non troppo 2. Allegretto 3. Allegretto ma non troppo 4. Finale. Allegro

Beethoven: Esz-dúr trió, op. 70, No. 2 I. Poco sostenuto – Allegro ma non troppo II. Allegretto III. Allegretto ma non troppo IV. Finale. Allegro

Mozart: Violin Concerto in A major, K. 219 1. Allegro aperto 2. Adagio 3. Rondeau. Tempo di minuetto

Mozart: A-dúr hegedűverseny, K. 219 I. Allegro aperto II. Adagio III. Rondeau. Tempo di minuetto

Tribute: Tamás Vásáry, Artist of the Nation, Kossuth Prize-winning pianist

Laudációt mond: Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zongoraművész

The English summary is on page 11.

2005-ben, világraszóló karrierrel a háta mögött így tekintett vissza Frankl Péter: „A pálya göröngyei, nehézségei ellenére sem tudnék soha semmi mást csinálni, és ha még egyszer születnék, ugyanezt szeretném művelni, csak lehetőleg jobban.” Tizenöt évvel később, 2020-ban hangverseny ünnepli 85. születésnapját szülővárosában, Budapesten – a mindannyiunk életét felbolygató járványhelyzet miatt sajnálatos módon az ünnepelt személyes jelenléte nélkül. 1935 októberében született, s ötévesen kezdett zongorázni. Az 1941–1942-es tanévtől már a Zeneakadémián tanult, az előkészítő osztályban és a gyakorlóiskolai évfolyamokon Gaál Margit, majd öt éven át Szegedi Ernő növendékeként. Az akadémiai tanfolyam második évétől, 1950–1951-től Hernádi Lajos osztályába járt, ugyanekkor kezdte az előkészítő évfolyamot szintén Hernádinál későbbi felesége, Feiner Anni. Igen korán kezdett versenyezni, mégpedig nagy étvággyal: 18 és 24 éves kora között hét nemzetközi versenyen indult, amelyeFotó © Szemkeő András, Müpa ken rendre bejutott a döntőbe, s három első díjat is elnyert, nemzetközi karrierje az 1957-es párizsi Marguerite Long Verseny megnyerése után bontakozott ki. 1958-tól Párizsban élt, majd az 1959-es Rio de Janeiró-i nemzetközi zongoraversenyen aratott győzelmét követően a zsűriben helyet foglaló zongoraművész, Kabos Ilonka tanácsára Londonba költözött. Kabos Ilonka segítette őt – ahogy sok más magyar zenészt, többek között Pauk Györgyöt, Vásáry Tamást és Solti Györgyöt is – londoni pályája kezdetén. Kabos Ilonka háza a londoni zeneélet egyik fontos helyszíne volt, a legnagyobb művészek – köztük Moura Lympany, John Ogdon, Gina Bachauer – találkoztak nála, és ismerkedtek meg ott a fiatal magyar muzsikusokkal, akik sok lehetőséget köszönhettek ezeknek a kapcsolatoknak. Frankl 1965-ben épp Gina Bachauer ajánlására kapott meghívást az Amerikai Egyesült Államokba.

Hosszú előadóművészi pályája során Frankl Péter valamennyi londoni zenekar mellett együtt játszott a legkiválóbb amerikai szimfonikus együttesekkel – Boston, Chicago, Philadelphia –, a Bécsi, a Berlini és az Izraeli Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw Zenekarával, és több karmester-generáció legnagyobbjai – Adrian Boult, John Barbirolli, Széll György, Doráti Antal, Solti György, Lorin Maazel, Pierre Boulez, Riccardo Muti – vezényletével zongorázott. 1968-ban az Edinburgh-i Fesztiválon Benjamin Britten zongoraversenyét játszotta – Szvjatoszlav Richter helyett beugorva – a szerző vezényletével. Egy-egy évadban általában nyolcvan-száz hangversenyt adott, és körülbelül félévenként készített hanglemezfelvételt. 1972-ben tért vissza először Budapestre, eleinte kétévente, majd évente jött, később már vidéki városokban is adott koncerteket szólóban, zenekarral vagy kamarazenészként. 2006-ban az egykori növendéktárssal, Vásáry Tamással közös koncerttel tisztelgett Hernádi Lajos születésének centenáriuma előtt a Zeneakadémián. A magyar zeneszerzők művei mindig is fontosak voltak számára. 1988-ban Szőllősy András az ő felkérésére komponálta Paesaggio con morti (Tájkép halottakkal) című zongoraművét, melyet a Magyar Rádióban és a BBC-ben is rögzített, sőt 1993-ban Hungarian Anthology című lemezére is felvette. A rendszeres zongoratanítás gondolata ötvenéves kora után kezdte el foglalkoztatni. Alkalmi mesterkurzusokat követően 1987-ben vendégprofesszori ajánlatot kapott a Yale Egyetemtől. A kis létszámú tanszakon családias légkört alakított ki két tanártársával – egyiküknél évente tartottak Schubertiádát, ahol mindenki, a tanárok is előadtak egy-egy Schubert-dalt –, s csak a közelmúltban, 2017-ben vonult vissza a tanítástól. A kamarazene a kezdetektől meghatározó szerepet játszik Frankl Péter életében. Pauk Györgygyel a 20. század második felének egyik legjelentősebb szonátapárosát alkották, gyerekkoruk óta muzsikáltak együtt (közös szenvedélyük nemcsak a kamarazene, hanem a futball is, Frankl Péter elmondása szerint mindketten gyermekkoruktól Vasas-szurkolók). Weiner Leó legendás kamarazene-osztályában tanultak, Weiner készítette fel őket az 1957-es müncheni ARD-versenyre is, amelyen szonátapárosként első díjat nyertek. A világ számos országában felléptek együtt, a Queen Elizabeth Hallban például Bartók-estet adtak, s mintegy tíz év alatt szinte a teljes hegedű–zongora repertoárból felvételt készítettek a BBC rádióstúdiójában. A hetvenes évek elején – Ralph Kirshbaum csellóművész csatlakozásával – létrejött triójuk, amellyel szintén sok emlékezetes hangversenyt adtak és számos kiváló hangfelvételt készítettek. Frankl Péter 1990-ben így vallott a kamarazenéről: „Ma sem tudnék kamarazene nélkül élni, és koncertjeim jelentős százalékát szeretném kamarazenének szentelni. […] A kamarazene olyan nekem, mint egy falat kenyér. Az együttmuzsikálás számomra különben is mindennél fontosabb. Jó zenekarokkal és karmesterekkel is ezért szeretek együtt dolgozni, persze akkor, ha kellő próbaidő áll rendelkezésre. A zongoraversenyek előadását ugyanis nagyobb lélegzetű, nagyobb formátumú kamarazenének tekintem.” 5

Ludwig van Beethoven (1770–1827) 1808-ban Erdődy Mária grófnő vendégeként komponált s neki is ajánlott, a rákövetkező évben op. 70-es jegyzékszámmal kinyomtatott két zongoratriója közül az első, „Szellem” melléknevű mellett háttérbe szorul a remek második, Esz-dúr hangnemű trió – annak ellenére, hogy az egyik legragyogóbb és legderűsebb műve, tele humorral, meglepetéssel, szokatlan megoldásokkal. Éppen emiatt azonban azok az előadóművészek, akik vállalkoznak a megszólaltatására, nagy szabadságot élvezhetnek a mű értelmezésekor. Meglepő, hogy egy zongoratrió nyitótételét lassú bevezetés előzi meg, és még inkább szokatlan, hogy ez a bevezetés az egész négytételes trió egyetlen valódi lassú szakasza. Fojtott, várakozásteljes hangulata, a zongora improvizatív, keresgélő futamai után megkönnyebbülésként élhetjük meg a 6/8-os ringású gyors szakasz kezdetét. A lassú bevezetésben emlékezetünkbe vésődött lépegetős téma ugyanakkor vissza-visszatér a tétel folyamán: rögtön az expozíció közepén, második témaként újra halljuk, igaz, a gyors lüktetésben megmaradva, s a tétel befejezése előtt rövid időre a tempó visszavételével újra megszólal a lassú bevezető zenéje. A tétel egyik legzseniálisabb pillanata egy megkomponált hiba: a visszatérést a cselló mintegy „rosszul belépve”, Desz-dúrban kezdi, a zongora azonban „kiigazítja”. A második tétel variációs rondó. Nincs szó zeneszerzői kölcsönhatásról, de táncos lejtése és az azonos alapú dúr és moll hangnemek közti ingadozása eszünkbe juttathatja, hogy ebben az időben – bár még igen fiatalon – Franz Schubert is jelen volt már a bécsi zeneéletben. A tétel dúr szakaszainak hangulata kedélyes, szinte légies, a moll szakaszokban azonban Beethoven elkomorul, drámai hangsúlyokat halmoz egymásra. Sajátos gavotte ez, amelynek dúr szakaszaiban az osztrák népies tánczene lüktetését érezhetjük, míg egy-egy különleges moll pillanatában magyaros intonációra figyelhetünk fel. Hízelgő dallamú, hármas lüktetésű a trió harmadik tétele, mely táncos karaktere ellenére a lassú tétel funkcióját tölti be. Középrészében a hangszerek elkülönülő csoportokat alkotnak, s a zongora csillogó figurációinak hátterében újra Schubert világa dereng fel. Bár a dallamok, harmóniamenetek szilárd hangnemérzetet biztosítanak, az itt-ott előbukkanó, kromatikusan „tévelygő” átvezetések rövid időre mégis elbizonytalaníthatják a hallgató fülét. A finálé virtuóz, és nemcsak látványos, de valóban nehéz játszanivaló. Folyamatos, szinte motorikus mozgását szélesebb felületek tagolják, tele humorral, meglepetésekkel és a Beethoven derűsebb pillanataira olyannyira jellemző életigenléssel. Robert Schumann (1810–1856) 1849 februárjában, egy bő hét leforgása alatt komponálta op. 70-es Adagio és Allegro című művét, valamint az op. 73-as Fantáziadarabokat, mindkettőt egy-egy fúvós hangszerre és zongorára. Az előbbi tételpár szólóhangszere eredetileg a vadászkürt, de csellón vagy hegedűn is előadható. A kürtszólam nem kifejezetten hangszerszerű, 6

Schumann nem használja a kürt jellegzetes zenei intonációit (kürtjelzés, vadászkarakter, kürtmenet), napjainkban a mű jóval gyakrabban is szólal meg különböző vonós hangszereken. A két tétel megszakítás nélkül követi egymást, a románckarakterű első tétel főtémája a második, gyors tételben is visszatér. Az eredetileg klarinétra és zongorára komponált op. 73-as Fantáziadarabokat a mű befejezése után két nappal már be is mutatta a zeneszerző felesége, Clara Schumann és a drezdai klarinétművész, Johann Gottlieb Kotte. A három tételnek Schumann eredetileg a Soiréestücke címet szánta, de végül a Fantáziadarabok cím mellett döntött, ezzel is hangsúlyozva a tételek poétikus karakterét. A három tétel egyre lendületesebb tempóban, a sötétből a fény felé haladó dramaturgiával követi egymást, hangvételük Schumann életművén belül szokatlanul felhőtlen. Mindhárom tétel háromrészes, visszatéréses forma. Az első kettő valójában nem is szólóhangszer és kíséret párosa, hanem két dallamhangszer duettje: jobb kezével a zongorista nemcsak kísérő figurációkat, de a szólóhangszer gesztusait kiegészítő dallamot is játszik. A harmadik tétel legfőbb jellegzetessége a Schumannra jellemző, rakétaszerűen felfelé törő téma. Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) tizenkilenc évesen komponálta A-dúr hegedűversenyét, mely sok meglepetést tartogat a hallgató számára. Az első tétel zenekari bevezetőjében megismerhetjük a tétel fontosabb témáit, ahelyett azonban, hogy a szólóhangszer belépésekor ugyanezeket hallanánk, Mozart beiktat egy fantáziaszerű lassú szakaszt, az ezután végre megszólaló főtémáról pedig kiderül, a zenekartól már hallott pattogós motívum valójában kíséretként szolgál a hegedű saját dallamához. A zenekaron vissza-visszatér egy hármashangzatfelbontásos, határozott karakterű unisono téma is, fricskaszerű, felfelé törő zárlattal – Mozart humorát jól jellemzi, hogy ez zárja az első tételt. A lassú második tétel gáláns stílusú, érzelmes dallammal indul, melyet a szólóhegedű és a zenekar együtt szólaltat meg. A hangzásképet a szólóhegedű szárnyaló dallamossága uralja, s csakúgy, mint az elsőben, a szólista itt is cadenzát játszik a tétel végén. A zárótétel újabb meglepetésként menüett, még meglepőbb azonban, hogy középrészként páros lüktetésű, moll hangnemű, szilaj táncot hallunk. Az „alla turca” (törökös) Mozart korának divatos karakterjelzése, amelybe nem is csak a janicsárzenéből ismert zajos effektusok fértek bele, hanem általában véve bármi, ami Bécstől keletre esett – így nem véletlen, ha egy-két szakaszban magyaros, verbunkos zenei motívumokra leszünk figyelmesek. A középrész után visszatér a menüettkarakter, de a tétel végére is marad meglepetés: virtuóz, hatásos zárlat helyett csendben, szinte eltávolodva fejeződik be a versenymű. Írta: Szabó Ferenc János

Fejérvári Zoltán zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte Kékesi Judit, Wagner Rita, Kemenes András és Várjon Dénes növendékeként. 2006 és 2008 között Dmitrij Baskirov és Claudio Martínez osztályába járt a madridi Zsófia Királyné Zeneakadémián. Tanulmányi évei alatt rendszeresen részt vett Kurtág György, Rados Ferenc, valamint Schiff András kurzusain. Számos verseny díjazottja, melyek közül kiemelkedik a 2017-es Montreáli Nemzetközi Zongoraversenyen elért első helyezése. Játszott szólistaként a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Verbier-i Fesztiválzenekarral, olyan karmesterek vezényletével, mint Fischer Iván, Kocsis Zoltán, Kovács János és Takács-Nagy Gábor. Rangos nemzetközi fesztiválok – “Open Chamber Music” (Prussia Cove), “Chamber Music Connects the World” (Kronberg), Marlboro Music Festival – résztvevője.

Fotó © Marco Borggreve

Baráti Kristóf gyermekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Ötévesen kezdett hegedülni, tanulmányait később Budapesten, a Zeneakadémián folytatta Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos tanítványaként. Több nemzetközi versenysiker után újragondolva technikáját, Párizsban képezte tovább magát a Milstein, Menuhin és Szeryng módszereit továbbörökítő Eduard Wulfsonnál. 2010-ben elnyerte a hegedűsök Oscar-díjának tekintett Moszkvai Paganini Verseny első díját. A világjáró művész olyan jeles karmesterekkel dolgozott, mint Kurt Masur, Jurij Tyemirkanov, Fischer Iván, Jukka-Pekka Saraste, Valerij Gergijev, és olyan kamarapartnerekkel, mint Natalia Gutman, Boldoczki Gábor, Jean-Efflam Bavouzet, Perényi Miklós és Misha Maisky. 2015 óta – Várdai Istvánnal – a Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője. Munkásságát előbb Prima és Lisztdíjjal, 2014-ben Kossuth-díjjal és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal ismerték el.

Korunk egyik legnagyobb csellistája, Perényi Miklós csodagyerekként kezdte pályáját, rendkívüli tehetségként hétévesen már a Zeneakadémia diákja volt, első szólóhangversenyét kilencévesen adta. Részt vett Enrico Mainardi mesterkurzusán, majd 1960-tól Rómában, a Santa Cecilia Akadémián tanult. A budapesti Pablo Casals Versenyen nyert díját meghívás követte Casals mesterkurzusaira, majd a Marlborói Fesztiválra. Pályafutása során koncertezett a világ szinte összes rangos koncerttermében, repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed. 1974 óta oktat a Zeneakadémián, jelenleg az intézmény egyetemi tanára. A koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Számos lemeze jelent meg a világ vezető kiadóinak gondozásában, Beethoven összes gordonkaművét tartalmazó, Schiff Andrással közösen készített albuma 2005-ben elnyerte a Cannes Classical Awardot.

Fotó © Marco Borggreve

Várdai István napjaink egyik legismertebb fiatal csellóművésze, 2018 óta a Bécsi Zeneakadémia professzora. 2008 és 2014 között több nagy nemzetközi versenyen diadalmaskodott, például a XIII. Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen és az ARD 2014. évi nemzetközi versenyén. 2010-ben debütált a bécsi Konzerthausban és a New York-i Carnegie Hallban, azóta fellépett Európa, Amerika és Ázsia jelentős hangversenytermeiben, kamarapartnerei között találjuk Gidon Kremert, Schiff Andrást és Frankl Pétert is. 2009-ben Junior Prima díjat, 2015-ben Liszt-díjat kapott, 2012-ben elnyerte a világ legígéretesebb fiatal zenészének odaítélt Prix Montblanc-t. 2009-ben jelent meg első lemeze az Ysaÿe Records gondozásában. Baráti Kristóffal a Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője. Hangszere – melyen korábban Jacqueline du Pré és Lynn Harrell is játszott – egy 1673-ban készült Stradivari.

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar 1977-ben adta első koncertjét. A Zeneakadémia hallgatóiból alakult társaság Botvay Károlyt kérte fel művészeti vezetőjének, koncertmestere 1986-tól huszonöt éven át Bánfalvi Béla volt, jelenleg Pilz János tölti be ezt a szerepet. Hangversenyeiken az állandó kamarazenekari repertoár mellett a barokk, klasszikus és romantikus zene fúvós hangszerekkel kiegészített darabjai, szimfóniái is gyakran elhangzanak, de nagy hangsúlyt helyeznek kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak megszólaltatására is. 1995 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Haydn Fesztivált Fertőd-Eszterházán – neves hazai és külföldi művészek, többek között David Grimal, Jandó Jenő, Lencsés Lajos, Kocsis Zoltán, Maurice Steger, Perényi Miklós, Reinhold Friedrich, Rost Andrea közreműködésével –, 2018-ban pedig megalapították második saját fesztiváljukat, az Óbudai Zenezug Fesztivált a zenekarnak otthont adó Óbudai Társaskörben.

Fotó © Felvégi Andrea

SUMMARY Born in Budapest in October 1935, Péter Frankl first took up the piano at the age of five and by the 1941/42 academic year was already studying at the Liszt Academy under Margit Gaál, Ernő Szegedi and Lajos Hernádi. His international career was launched in 1957 with a firstprize showing at the Marguerite Long Competition. He moved to Paris the following year, and then to London in the early ‘60s. There, at the salon of Ilonka Kabos, he met Gina Bachauer, at whose recommendation he was also invited to the United States in 1965. Over the course of his long performance career, he has played with the world’s leading orchestras and the greatest members of several generations of conductors – including Adrian Boult, John Barbirolli, George Széll, Antal Doráti, Georg Solti, Lorin Maazel, Pierre Boulez and Riccardo Muti. At the 1968 Edinburgh Festival, he played Benjamin Britten’s piano concerto under the baton of the composer. Since returning to Budapest for the first time in 1972, he has regularly given concerts in Hungary, sometimes playing alone, and other times with an orchestra or as a chamber musician. In 2006, he and Tamás Vásáry together gave a concert at the Liszt Academy in honour of the centenary of the birth of their former teacher Lajos Hernádi. With his first studio work dating from the mid-‘50s, he later recorded the complete piano works of Debussy and Schumann. In 1988, András Szőllősy composed Paesaggio con morti, a piece that Frankl himself had commissioned and recorded at both Hungarian Radio and the BBC. Chamber music has played a central role in Frankl’s life from the start. He and György Pauk, with whom he has played since childhood, comprised one of the most important sonata partnerships in the second half of the 20th century. The two musicians played concerts all over the world; for example, an all-Bartók programme at Queen Elizabeth Hall, and over the course of some ten years they recorded practically the entire repertoire for violin and piano at the BBC. In the early ‘70s, they were also joined by cellist Ralph Kirshbaum to form a trio. At this Budapest concert to celebrate his 85th birthday – which will be given by his musician friends, Miklós Perényi, István Várdai, Kristóf Baráti and Zoltán Fejérvári, accompanied by Budapest Strings, and, sadly, in the absence of the man himself due to the pandemic situation that has turned all our lives upside down – the audience will hear Beethoven’s rarely played Piano Trio in E-flat major, composed while staying as a guest of the Hungarian countess Mária Erdődy. Originally written for wind instruments, Schumann’s chamber works this time will be played in an arrangement for cello and piano. Closing the evening will be Mozart’s Violin Concerto in A major, written at the age of 19.

ELŐZETES AJÁNLÓ

2020. október 7.

GADÓ GÁBOR QUINTET Gadó Gábor – gitár Ávéd János, Bacsó Kristóf – tenorszaxofon, fuvola Horváth Balázs – nagybőgő Halmos András – dob Fotó © Huszti István

2020. október 11.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

ÚJ MAGYAR ZENEI FÓRUM 2020

A nagyzenekari kategória döntője, díjkiosztó és gálakoncert Közeműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Vajda Gergely

2020. október 12.

MÜPAMOZI VERY BRITISH – SZATÍRÁK ÉS GROTESZKEK

A KELET AZ KELET (EAST IS EAST; 1999) Rendező: Damien O’Donnell Házigazda: Réz András 12

2020. október 26.

MÜPAMOZI VERY BRITISH – SZATÍRÁK ÉS GROTESZKEK

EZ ITT ANGLIA (THIS IS ENGLAND; 2006) Rendező: Shane Meadows Házigazda: Réz András

2020. október 26.

LITERÁRIUM

FEHÉR BOLDIZSÁR-EST Közreműködik: Jánossy Lajos – műsorvezető, dj Arab – lemezlovas, Hevér Gábor – színművész Rendező: Balog József Fotó © Szilágyi Lenke

2020. október 27.

JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL

Közreműködik: John Patitucci – bőgő, Balázs Elemér – dob, Tony Lakatos – szaxofon, Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Kovács László 13

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Frankl Péter © Szemkeő András, Müpa Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2020. október 5. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu