K
Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségeinek lapja
risztus Hordozó XII. évfolyam, 1. szám 2021. február
A kiút, mely Istenhez vezet
„A kiút, a megoldás a bűnbánat, a bocsánatkérés és a letérdelés az előtt, akinek köszönhetünk mindent. Ez Jézus és a Szűzanya.” „Ha én leszállok a keresztről, ha engem köpködnek, és nem tartom be a nyolc boldogság nyolcadik mondatát – Boldogok, akiket gyűlölnek, üldöznek a nevemért –, akkor ezzel az Úr Jézust is kizárom. Sajnos nem tudtam fennmaradni a kereszten az engem ért megaláztatások miatt, amit nagyon bánok.” (forrás: Magyar Kurír) Két mondat egy minap megjelent riportból, mely dr. Csókay András professzor úrral készült nemrég, egy szomorú esemény kapcsán, s amely gondolatokkal szerintem nemcsak neki, hanem mindannyiunknak dolga van, legalább is engem szíven ütött, mert világosan feltárja előttünk az evangéliumi üzenetet. Nagyböjt-húsvét, szenvedés-megújulás, halál-feltámadás, földi-és örök élet. „Engem keresztre szegeztek...”-írja Szent Pál. „Már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.” (Galata levél) A keresztény ember célja, hogy Krisztus éljen bennem. Ő cselekedjen minden percben! Milyen messzi állunk ettől a célunktól még! De minden célért küzdeni kell, hogy valósággá váljék egykor, ha lehet minél előbb. Fájdalmat kapunk és okozunk, mindkettő a mi keresztünk. Amit mi okozunk, sokszor jobban fáj nekünk, mert kettős a seb, bennünk és a másikban. A cél az lenne, hogy egy seb sem rákosodjon el, ne legyen egy örökös tályog a lelkünkön! Jézus ezeket gyógyítani akarja, sőt el akarja venni tőlünk, ő a kiút, aki megszünteti bennünk a fellobbant haragot, kigyógyít a
sértődöttségünkből, jogos vagy jogosnak vélt panaszainkból. A megoldás a bűnbánat, bocsánatkérés, s ha letérdelek az előtt, aki minden jogtalanságot és gyűlöletet elviselt ártatlanul a kereszten. Sokat kellene térdelnünk nagyböjtben a kereszt előtt, hogy azonosulni tudjunk azzal, aki hordozta azt, rajta szenvedett és halt meg értünk. Aki azonosul Jézussal a kereszten, az valódi feltámadás részesévé válik. A szentek ezt a lelki utat járták be, ami nem a megfutamodás, hanem a gyengeségükkel való szembenézés, a kereszt vállalásának útja volt, mely átformálta őket. A böjt lemondás önmagamról, hogy Isten vezethessen! Egészen hétköznapi dolgokon kezdi gyakoroltatni az elengedést, mint az evés vagy ivás, szórakozás. Aztán a pozitív cselekvés, azaz önmagunk átadása a jótetteknek önzetlenül, háttérben maradva. Majd az idő átadása Istennek, amikor csak rá figyelünk, amikor nem csinálunk mást, amikor testünk és lelkünk rá fókuszál. Gyakorolni Isten meghallgatását, amikor elmélkedem a Szentírás szavain vagy csak elmerülök Isten szemlélésében. Mennyi nagyszerű lehetőség arra, hogy megdobbanjon a szívünk és elinduljunk a megújulás útján! De mindez azzal az őszinteséggel kezdődik, hogy megvalljuk, hogy szükségünk van bocsánatára, mert csak Ő képes átformálni minket! Szeretettel kívánok áldott nagyböjtöt és húsvétot mindenkinek! Attila atya
Újévi köszöntő
2020. decemberében Szentes Attila polgármester úr ötlete nyomán született a lent olvasható vers. Azzal a céllal íródott, hogy a vírushelyzet okozta nehézségek ellenére, a személyek találkozások hiányában ebben a formában is közösséget alkossanak a vers szerzői – ságújfaluiak és Ságújfaluhoz kötődő személyek, tizenketten -, akik személyenként két-két sort írtak a versből. Igaz, hogy a vers karácsonyi hangulatot idéz, de mondanivalóját fontolgatva, ízlelgetve lehet a 2021. évünkre áldást kérő ima is. Szerkesztőségünk most ezzel a „külön-ös”, közös verssel kíván hat egyházközségünk minden lakosának, családjának szeretetben, békességben és egészségben gazdag 2021-es évet – bízva a közelgő személyes találkozások erejében.
Külön-ös Karácsony Sok nehéz helyzetben reményt adhat hitünk Újfalusi Barátok, ez közös kincsünk. Álmodj békéről és igaz barátságról, A szeretet ünnepéről, karácsonyról. Most felzeng szívedben a harsona és angyal énekel: Glória, Glória! A Kedves ajándékok titokban várnak, Ünnepi sejtelmet adva a családnak. Szívünkben felgyullad a szeretet lángja, Örömmel tekintünk a szép Szent családra. Szívünk szeretete, mi összeköt bennünk, Még ha egymástól távol, bárhol is élünk. Magyarok Istene, hallgasd meg kérésünk, Szenvedésünk idején légy mindig vélünk. Covidos betegként imádkozunk hozzád, gyógyító áldásod add karácsonykor ránk. Szeretetünk feléd ne csak szép szó legyen, templom ékessége hívő sereg legyen! Küldjük Ó Istenem szeretetünk lángját, Áldást, békességet lakosaink várják. Köszönöm Uram, hogy mindig itt vagy velünk, És nem csak karácsonykor fogod meg kezünk. Add áldásod reánk, vigyázz kis falunkra, Szüless újra bennünk, világ Megváltója! Ságújfalu – 2020. karácsonyán
Krisztus Hordozó
2
Patris Corde – Atyai szívvel Ferenc pápa apostoli levele Szent Józsefről, 1. rész
A 2021-es évi lapszámainkban Ferenc pápa apostoli levelét tes�szük közzé több részletben, olvassuk nyitott szívvel, elmélkedjünk sorain. Vegyünk részt a Szent József kilencedeken (lásd az I. félévi programok között) és kérjük Jézus nevelőapjának hathatós közbenjárását! A szerkesztőség
Ferenc pápa Patris corde kezdetű apostoli levele abból az alkalomból, hogy százötven éve nyilvánították Szent Józsefet az egyetemes Egyház védőszentjévé
Apai szívvel: így szerette József Jézust, akit mind a négy evangéliumban „József fiának” neveznek. [1.] A József alakját kiemelő két evangélista, Máté és Lukács keveset mondanak, mégis elegendőt ahhoz, hogy világossá tegyék, milyen apa is volt ő, és milyen küldetést bízott rá a Gondviselés. Tudjuk, hogy egy egyszerű ács volt (vö. Mt 13,55), Mária jegyese (vö. Mt 1,18; Lk 1,27); „igaz ember” (Mt 1,19), aki mindig készen állt Isten akaratának teljesítésére, mely az Isten által adott törvényben (vö. Lk 2,22.27.39) és négy alkalommal álomban tárult fel előtte (vö. Mt 1,20; 2,13.19.22). Egy Názáretből Betlehembe megtett hosszú és fárasztó út végén látta megszületni a Messiást egy istállóban, mert máshol „nem volt hely számukra” (Lk 2,7). Tanúja volt a pásztorok és a mágusok imádásának (vö. Lk 2,8– 20; Mt 2,1–12), akik Izrael népét és a pogány népeket képviselték. Volt bátorsága elvállalni Jézus törvényes apaságát, akinek az angyal által kinyilatkoztatott nevet adta: „Jézusnak nevezd el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,21). Mint köztudott, az ókori népeknél nevet adni egy személynek vagy dolognak azzal a szándékkal történt, hogy az adott személy vagy dolog az illetőhöz tartozzon, ahogy Ádám is tette a Teremtés könyvének elbeszélésében (vö. Ter 2,19–20). Negyven nappal Jézus születése után édesanyjával együtt József felajánlotta a gyermeket az Úrnak a templomban, és meglepetten hallgatta Simeon Jézusra és Máriára vonatkozó jóslatát (vö. Lk 2,22–35). Hogy megvédje Jézust Heródestől, idegenként Egyiptomban tartózkodott (vö. Mt 2,13–18). Hazájába visszatérve a kicsiny és ismeretlen galileai falunak, Názáretnek rejtekében élt – ahonnan, azt mondták, „nem támad próféta”, és „semmi jó sem jöhet” (vö. Jn 7,52; 1,46) –, távol Betlehem-
től, szülővárosától és Jeruzsálemtől, ahol a templom állt. Amikor pedig – konkrétan egy jeruzsálemi zarándoklat során – elveszítették a tizenkét éves Jézust, ő és Mária aggódva keresték, és a templomban találták meg, miközben ő a törvénytudókkal vitatkozott (vö. Lk 2,41–50). Mária, Isten anyja után egyetlen szent sem foglal el annyi helyet a pápai megnyilatkozásokban, mint József, az ő férje. Elődjeim elmélyítették az evangéliumok által közölt néhány adatban rejlő üzenetet, hogy jobban kiemeljék az üdvtörténelemben betöltött központi szerepét: Boldog IX. Piusz „a Katolikus Egyház védőszentjévé” nyilvánította [2.]; Tiszteletreméltó XII. Piusz a „munkások védelmezőjeként” állította a hívők elé [3.]; Szent II. János Pál pedig „a Megváltó őrzőjeként” mutatta be [4.]. Az emberek „a jó halál kiesdőjeként” szólítgatják imájukban [5.]. Ezért, mivel százötven év telt el azóta, hogy Boldog IX. Piusz 1870. december 8-án a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította, azt szeretném – amint Jézus mondja –, hogy „a száj kifejezze azt, amivel csordultig van a szív” (vö. Mt 12,34 ), hogy megosszam veletek néhány személyes gondolatomat erről a rendkívüli személyiségről, aki oly közel áll mindnyájunk emberi állapotához.
E vágyam a világjárványnak ezekben a hónapjaiban érlelődött meg, amikor a minket sújtó válság közepette azt tapasztaljuk, hogy életünket olyan – legtöbbször elfeledett – hétköznapi emberek szövik egybe és tartják fenn, akik soha nem jelennek meg az újságok és magazinok címlapjain, sem a legújabb show-műsorok látványos kifutóin, ám napjainkban mégis kétségkívül ők írják történelmünk döntő fontosságú lapjait: az orvosok, az ápolók, a bevásárlóközpontok dolgozói, a takarítók, a gondozók, a szállítók, a rendfenntartók, az önkéntesek, a papok, a szerzetesek és még soknak mások, akik megértették, hogy senki sem menekülhet meg egyedül. […] Hány ember van, aki minden áldott nap türelmet gyakorol és reménységet sugároz, aki figyel arra, hogy ne pánikot keltsen, hanem a közös felelősségvállalásra figyelmeztessen? Hány apa, anya, nagypapa, nagymama és tanár mutatja meg apró, mindennapi mozdulatokkal gyermekeinknek, hogy miként nézzenek szembe ezzel a válsággal s jussanak túl rajta: újragondolva szokásainkat, felemelve tekintetünket és buzgóbban imádkozva? Hányan imádkoznak, tesznek felajánlást és járnak közben mindannyiunk javára?” [6.] Szent Józsefben mindenki megtalálhatja az észrevétlenül maradó embert, a mindennapi jelenlétében diszkrét és rejtett embert, a közbenjárót, a támogatót és a vezetőt a nehéz időkben. Szent József emlékeztet bennünket arra, hogy mindazok, akik látszólag rejtve vagy a „második vonalban” vannak, páratlan főszereplői az üdvösség történetének. Mindegyikük megérdemli az elismerést és a hálát. 1. Szeretett apa Szent József nagysága abban áll, hogy Mária férje és Jézus apja volt. Mint ilyen „az egész üdvterv
szolgálatára állt”, amint azt Aranyszájú Szent János mondja. [7.] Szent VI. Pál meglátása szerint József apasága konkrétan abban fejeződött ki, hogy „életét áldozattá tette, a megtestesülés misztériumának és a hozzá kapcsolódó megváltó küldetésnek a szolgálatába állította; élt törvényes felhatalmazásával, mely a Szent Család felett megillette, hogy önmagát, életét, munkáját teljesen a Szent Családnak szentelje; a házastársi szeretetre szóló emberi elhivatottságát önmaga emberfeletti feláldozásává változtatta, szívével és minden képességével együtt, és szeretetét a házában felcseperedő Messiás szolgálatába állította”. [8.] Az üdvtörténetben betöltött eme szerepe miatt Szent József olyan apa, akit a keresztény nép mindig szeretett, ezt bizonyítja az a tény, hogy számos templomot szenteltek a tiszteletére az egész világon; hogy sok szerzetes intézményt, testvérületet és egyházi csoportot inspirált az ő lelkisége, és közülük sokan viselik az ő nevét; és hogy évszázadok óta megannyi misztériumjátékot mutatnak be tiszteletére. Sok szent férfi és nő volt lelkes tisztelője, köztük Avilai Szent Teréz, aki védelmezőjévé és közbenjárójává választotta, egészen rábízta magát, és meg is kapta tőle az összes kért kegyelmet; saját tapasztalatai által ösztönözve Szent Teréz másokat is rábeszélt, hogy legyenek a tisztelői. [9.] Minden imakönyvben találhatunk imákat Szent Józsefhez. Különleges fohászokat intéznek hozzá minden szerdán, és különösen egész március hónapban, melyet hagyományosan neki szentelnek. [10.] Az emberek Szent József iránti bizalmát az „Ite ad Ioseph” kifejezés foglalja össze, amely az egyiptomi éhínség idejére utal, amikor az emberek kenyeret kértek a fáraótól, ő pedig így válaszolt: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond” (Ter 41,55). Itt Józsefről, Jákob fiáról van szó, akit testvérei irigységből eladtak (vö. Ter 37,11– 28), és aki – a bibliai elbeszélés szerint – később Egyiptom alkirálya lett (vö. Ter 41,41–44). Dávid leszármazottjaként (vö. Mt 1,16.20), kinek gyökeréből kellett Jézusnak kihajtania Nátán próféta Dávidnak tett ígérete szerint (vö. 2Sám 7), és mint a Názáreti Mária férje, Szent József a pánt, amely összekapcsolja az Ó- és az Újszövetséget. (folytatás a következő lapszámban)
Krisztus Hordozó Elkezdődött a Szent József-év: Etesen is ünneplik a névadót Tavaly december 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén hirdette meg a pápa a Szent József-évet. Az etesi templom védőszentje Jézus nevelőapja. Az ő tiszteletére szentelt esztendőt a hívek mindenekelőtt imádsággal szeretnék megünnepelni, illetve amennyiben a járványhelyzet engedi, programokkal is készülnek. – Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án, 150 évvel ezelőtt, írta alá a Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, amel�lyel Szent Józsefet a katolikus egyház védőszentjévé nyilvánította. Ez előtt tisztelegve hirdette meg most Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának az évét Ferenc pápa, aki köztudottan nagy tisztelője a szentnek – mondta Kapás Attila. Kifejtette: a pápa december 8-án tette közzé a Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű apostoli levelét, amelyben elrendelte, hogy a 2020. december 8. és a 2021. december 8. közötti időszak Szent József tiszteletére szentelt év legyen. Ferenc pápát több szál fűzi Szent Józsefhez. Buenos Airesben az ő tiszteletére elnevezett templomban érezte meg a Jóisten hívását 17 évesen, 2013-ban pedig hat nappal Jézus nevelőapjának az ünnepe előtt választották pápává. Első buzdító beszédében is az ő őrző szerepét emelte ki. A Szentatya íróasztalán két Szent József-szobor is található, fiatalkora óta rendszeresen kéri őt fohászaiban. – Az etesi egyházközség mindenekelőtt imádsággal sze-
retné megünnepelni ezt az évet. Minden szentmisén elmondjuk a Szent József-imát, márciustól pedig szerdánként liturgiát tartunk és kilencedet végzünk majd az ő tiszteletére, egészen május 1-ig, Munkás Szent József ünnepéig. A katolikus egyházban a szerda Mária jegyesének a napja. A kilencedre meghívom a hozzám tartozó egyházközségek híveit is. Március 19-én pedig Szent József napját mind a hat faluban szentmisével ün-
nepeljük. Molinót is készítettünk, amelyen templomunk volt Szent József oltárképe és szobra is megtalálható. Ez jól látható helyre van kitéve, az ünnepet hirdeti. Szép és színes évünk lehetne. Márciusban közös éjszakai keresztutat szoktunk tartani, amikor imádkozva, énekelve megyünk ki a karancssági szentkúthoz. Ezt követné az etesi májusi templombúcsú, június végén pedig együtt imádkoznánk a missziós kereszt előtt, amely reményeink szerint Ságújfaluba érkezik. Szeptemberben pedig az Eucharisztikus Világkongresszusra készülünk. Több pályázatot is benyújtottunk, amelyek a közösségeinket erősíthetik. Két gyermektáborra,
3
egy zarándoklatra és egy ünnep lebonyolítására adtunk be támogatási kérelmet. Ezek zömében nyáron és ősszel lennének. Amennyiben a járványhelyzet engedi, május 1-jén szeretnénk méltó körülmények között megtartani az etesi templombúcsút. Ünnepi szentmise mindenképpen lesz, továbbá vendéglátást is akarunk biztosítani azoknak, akik eljönnek. Az olyankor szokásos főzőverseny megrendezése azonban még bizonytalan. Vácról a székesegyház gyermekkórusát is meghívtam erre az alkalomra, akik feltételesen már igent is mondtak – hangsúlyozta Kapás Attila. Gerhát Karina Forrás: Nógrád Megyei Hírlap
Kapás Attila: nagyobb hittel kellene imádkozni a járvány megfékezéséért – Az elmúlt esztendő mindenki számára más volt, mint a többi. A hozzám tartozó hat egyházközségben is visszafogott és sokszor fájdalmasan nehéz évet éltünk meg. Etes kivételével azonban mindenhol megtartottuk a templombúcsút. Év elején közös farsangunk is volt Szalmatercsen, ami nagyon jól sikerült. Nyáron pedig két napközis táborban is részt vehettek a fiatalok. A karácsony öröme nem maradt el, azonban közös húsvétunk nem lehetett. Az év legszebb ünnepére a Szent László Közösség titokban egy szép darabbal készült, amelyet felvettek és meglepetésként mind a hat egyház-
községben levetítettek karácsonykor. Remélem, idén már sikerül megfékezni a járványt, amiért nagyobb hittel kellene imádkoznia mindenkinek. Fontos lenne, hogy az emberek egyre inkább szembesüljenek azzal, hogy szükségük van egymásra és tennének is felebarátaikért. Szeretném, ha a közösségeikben is buzgóbbak lennének az egyének és jobban szeretnék a Jóistent. Ugyanis ez a jövőnk alapja. Ha ennyit megtanulunk ebben az évben, akkor van esélyünk arra, hogy épülni tudunk a szeretetben, ezáltal másokat is a jóra vezetünk és Jézushoz vonzunk – hangsúlyozta Kapás Attila.
Felhívás! Rajzpályázat! A Ferenc pápa által meghirdetett Szent József év alkalmából szeretettel várjuk a gyerekek rajzait! A pályázatra óvodástól középiskolás korig lehet rajzokat benyújtani. A képek mérete A/3-as, technikája szabadon választható. Javasolt témák: • Szent József, Mária jegyese, • Jézus nevelőapja, • a Megváltó szolgálata, • a munka méltósága és a család, • a szerető, gyengéd apa, aki elfogadja Isten akaratát.
A rajzok leadásának határideje: 2021. március 17. Kérjük, hogy a pályamunkákat névvel, címmel, telefonszámmal, email-címmel lássák el a pályázók! A rajzokat a hitoktatóknál vagy a sekrestyékben lehet leadni a fent megjelölt határidőig. Terveink szerint a pályaművekből kiállítást szervezünk az etesi templombúcsú alkalmából (május 1.). A szerkesztőség
4
Búcsúszó Most azért állok itt, hogy elbúcsúzzak egy olyan embertől, aki sokunk számára sokat jelentett. Durnyik József kántor, karnagy úr ez az ember, vezényleteddel három egyházi kórus is dolgozott. Az első kórust fiatal kántorként alapítottad Gruber Géza atya idejében, ezek a kórustagok a mi nagyszüleink és szüleink voltak. Nagyon sok szép misén énekeltek, több helyen felléptek és számos kiránduláson vettek részt. Mikor az ő közösségük feloszlott, akkor jöttünk mi, a gyerekek. Sok fiatalt fogtál össze és tanítottál minket a zene és az Isten szeretetére. Olyan énekeket mutattál meg nekünk, amelyek egy kicsit mások voltak, mint a megszokott egyházi énekek. Ezekkel az énekekkel sok esküvőn ifjú párokat tettünk boldoggá. Az év minden nagyobb ünnepén készültünk veled és feleségeddel valamilyen különleges műsorral, gyönyörű énekekkel. Sok fiatal – létszámuk folyamatosan bővült – érezte jól magát az otthonotokban az énekpróbákon. Nagyon boldogok voltunk, hogy énekelhettük ezeket a vidám énekeket. Úgy gondolom, hogy azok a fiatalok, akik már időközben felnőtté váltak, sokat köszönhetnek neked. Mikor már szétszóródtunk, megalakult a Jubilate Deo Kórus. Közel húsz évig vezetted, tanítottad az énekkar tagjait a zene és az éneklés szeretetére. Nagyon sok szép fellépésen és hangversenyen, kórustalálkozón vettek együtt részt. A sok próba, a szentmiséken való szolgálat, mind megannyi öröm forrása volt számunkra, amely nélküled nem jöhetett volna létre. Halálod szomorúsággal tölti el a kórusaink tagjait. Nagyon fáj a hiányod, de akire emlékeznek, az sosem hal meg. A mennyei kórusban énekelsz tovább és hisszük, hogy egyszer újra találkozunk. Azt mondják, hogy, aki énekel, az kétszeresen imádkozik. Drága emléked örökre szívünkben él. Nyugodj békében, kántor úr, karnagy úr! Kiss Róbertné
Krisztus Hordozó Durnyik József karnagy, kántor úrra emlékezünk
Szent Ágoston ideogrammája: „aki énekel, kétszeresen imádkozik”. A karancssági Durnyik családban 1951. augusztus 7. napján született, édesanyja Bali Ilona. A keresztségben a József nevet adták a szülők ennek a kisgyermeknek. Tizennégy éves korától rendszeresen teljesített szolgálatot a hétköznapi és vasárnapi miséken, de nem főállású kántorként. Nagy László (Isten nyugtassa) volt Karancsságon plébános, mikor összefogta a fiatalokat, öt-hat főt, akkor felső tagozatosokat és ösztönözte őket zenetanulásra. Az volt a célja, hogy kántort nevel belőlük. Azok közül a fiatalok közül azonban csak Józsiban volt megfelelő szorgalom, kitartás, szeretet és alázat az orgonán való zenetanuláshoz. Nagy László atya időről-időről meghatározta a következő heti orgonaleckét, amit szombatonként kellett Józsinak az atya előtt előadni. Ez a felkészülési folyamat 1965. június 16-ig, Úrnapjáig tartott, amikor László atya úgy ítélte meg, hogy a József már készen áll a szentmisén történő szolgálatra. Ettől a naptól az ifjú orgonista már kántorizálhatott nem főállásúként – a hétköznapi, a vasár- és ünnepnapi szentmiséken, miközben szorgalmasan folytatta a zenetanulást. Az atya látta, hogy a Józsi megfelelő ütemű fejlődéséhez már nem elegendő az önálló és a plébánosi útmutatás szerinti tanulás, így kántorképző tanfolyamra küldte és szorgalmazta a zenei tanulmányát. A Budapesti
Kántorképző Tanfolyam 1968-tól 1972-ig tartott. Durnyik kántor úr következő tanulmányát a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia levelező tagozatán 1987-1990 között végezte. Majd Kántor Továbbképző Karnagyi Tanfolyamon, 1995-1997 között karnagynak tanult. 1968-tól 1996-ig idősebbekből álló kórus vezetését is felvállalta, akikkel a passiót betanulták és többszólamú művek repertoárját folyamatosan bővítették. 1990-től az akkor a településen élő fiatalokból, kiegészülve az idősebb korosztállyal, létrejött egy egyházi énekek éneklő kórus. 1999-től a Jubilate Deo Kórus nevet vették fel. Mindkét énekkar sok szép pillanatot szerzett nagyon sok ünnepi szentmisén, egyházi, de még önkormányzati rendezvényen is. A fi-
atal kórus betanult latin és magyar nyelvű gregorián műveket, a passiók tömegénekeit négy szólamban, a tizennyolcadik századig visszanyúló időkből való kórusműveket, egyházi könnyűzenét, pásztorjáték zeneműveit. Ezek előadásával nem csak kizárólag Karancsságon, hanem a településünktől távoli területeken is megörvendeztették a hallgatóságot a karnagy úr vezetésével. A Jubilate Deo Kórus több alkalommal szerepelt kórustalálkozókon, így a teljesség igény nélkül a Váci Kórustalálkozón, a Millenniumi Kórustalálkozón a budapesti Szent István Bazilikában, a Salgótarjáni Kórustalálkozón. A Páter Tamás Alajos emlékére meghirdetett előadói pályázaton 1999-ben II. helyezést ért el a kórus.
Krisztus Hordozó Dr. Sasváry Erzsébet:
Kántorunk emlékére Lelked mélyén Isten képe volt, A muzsikád Őróla dalolt. Égi kórus, mely most befogad, De emléked mindig itt marad. Gyenge tested sok bajjal dacolt, De most végül Isten közbeszólt, Hazahívott: ott fenn orgonálj, Hol nincs többé fájdalom, halál. Égi kórus, mely most befogad, De emléked mindig itt marad. A karnagy úr az oktatás területén is letette kézjegyét. A Váci Kántorképző Tanfolyam hallgatói részére hangszerórákat adott három éven keresztül. A salgótarjáni Liszt Ferenc Kamarakórus tagja volt 1975-től. A ’90-es évek elején a kórus karnagya, Guthy Éva felkérte az Ariel Ramirez: Kreol mise szólóénekének előadására, amelyet sikerrel énekelhetett el a kórussal többek között Katalóniában is. Feldolgozta és CD-re rögzítette a vasárnapi, ünnepi szentmisék, litániák zeneműveit, amelyet az ország minden táján, sok templomban használnak fel a kántori szolgálat hiányában. A fiatalokkal mindig szeretett foglalkozni. Ifjúsági találkozókra szervezte a fiatalabb korosztályt. A templomba járó, nem csak az ifjú nemzedékhez tartozó lakosság részére kirándulásokat szervezett önállóan vagy együttműködve az éppen falunkba szolgálatot teljesítő atyával. Az egyházi területen végzett tanulmányokat követően 2009. május 5-én, Karancsságon, a Szent István templomban avatta lektorrá és akolitussá főtisztelendő dr. Beer Miklós püspök atya. A karancssági egyháztanácsban mindig tevékenyen vett részt. Nagyon szívesen ment a karancssági szentkúthoz, amíg az egészsége engedte, gyalog vonult a zarándokokkal, vezetve az imádságot és az éneket. A felesége, Jolika így emlékezik vissza: „Józsit az aktív zene gyógyította éveken keresztül. Bármilyen beteg volt, mindig az segítette túl a nehézségeken, hogy minél hamarabb az orgonához ülhessen és orgonazenéjével, énekével szolgálhasson, az Istent dicsérhesse. Mindig, minden tettét, megnyilvánulását a legjobb szándék és az alázat jellemezte.” Minden volt a hangszere, az orgona a templomunkban. Sok
5 alkalommal gondozta, ápolta, a tőle telhető módon karbantartotta, amikről az átlagos hívő, templomba járó ember nem biztos, hogy tudott. Például meleg, száraz nyári napokon vízpárologtatással igyekezett az érzékeny alkatrészek kiszáradását megelőzni. Szakember általi átvizsgálását, karbantartását is szorgalmazta az egyháztanács ülésein. 2015 júniusában pápai áldásban részesült, amelyet ötven éven át tartó egyházzenei és huszonöt éven át tartó hitoktatói szolgálatával érdemelt ki. Durnyik József, Karancsság egyházközség kántorkarnagya, hitoktatója, akolitusa, az egyházi énekkar vezetője, hosszú éveken át a községi önkormányzat képviselő-testületének tagja a Váci Egyházmegye kántorokat elismerő és támogató alapítványának első díjazottja. A díjat Diósi Tamás orgonaművész adta át Salgótarjánban a Magyar Kórusok Napján, 2019. december 14-én. Az egyházi területen is tartalmas élete volt a mi karnagy-kántor urunknak. A hosszan tartó betegsége sokszor, nagyon megviselte, de ő hosszú éveken keresztül mindig hősiesen küzdött és talpra állt. 2020. december 22-én azonban a szervezete végleg kimerült, a krisztusi szeretettel áthatott szíve utolsót dobbant, megtért Teremtőhöz, hogy a mennyei kórusban dicsérje tovább énekével a Mennyei Atyát. Elmúlt egy élet, Durnyik József kántor úr már az égi énekkar tagja. Nyugodj békében kántor úr, emléked tovább él közöttünk! Juhász László, Karancsság Egyházközség világi elnöke
Példaképünk lehetne A katolikus naptár szerint február 14. Szent Bálint napja. Újabban mégis azt hirdetik lépten-nyomon idehaza, hogy Valentin napja, pedig Valentin magyarul Bálint. A nyugatról érkező új szokás szerint ez a „szerelmesek napja”, ami szintén Szent Bálintnak köszönhető, ő ugyanis többek között a jegyesek védőszentje. Többek között, mert a fiatal házasoké, az epilepsziásoké és a hasfájósoké is.
Ki volt hát ez a Valentin, azaz Bálint? Valójában nem egy, hanem két azonos nevű személyről van szó. Mindketten a III. században lettek vértanúk. Az egyik római pap volt, a másik a Rómához közeli Terni város püspöke. Feltehetőleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római pap lett a szerelmesek védőszentje, akinek szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg. A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. Az ókori Rómában február közepén tartották Lupercus pásztoristen napját, és ilyenkor „szerelmi sorshúzással” boronáltak egymáshoz párokat. Az egyház e szokás helyett Szent Bálint személyében kívánt védőszentet adni a házasságra készülőknek. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék. Így vált a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé a XIV. századtól Angliában és Franciaországban. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak a szerelmesek ezen a napon. A II. világháború után
Németországban elterjedt, hogy a szerelmesek virággal köszöntik egymást „Valentinkor”. Az utóbbi években pedig nálunk is hódít Valentin, mint profán ünnep. A szerelmesek, a jegyesek és az epilepsziások védőszentje a magyarországi svábok körében igen népszerű volt. Ábrázolása a hazai németség templomaiban gyakori volt. Bálint/Valentin freskó ékesíti ma is a baranyai Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetét, és a közeli Bolyban áll Magyarország mai területén az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna. Az egyik legenda szerint Szent Valentin február 14-én halt mártír halált időszámításunk 269 vagy 270. évében. Azért kellett meghalnia, mert nem adta fel a kereszténységet, és amíg börtönben volt, üzeneteket küldött a barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el. Egy másik történet szerint Claudius császár megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy megházasodjanak, mert úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák lesznek. Szent Valentin összeadta a fiatalokat a császári tiltás ellenére, ezért bebörtönözték. Szent Valentin a börtönben összebarátkozott a börtönőr vak lányával, és csodát tett vele, visszaadta neki a látását. Február 14-én, mikor kivégezték, búcsúlevelet hagyott a lánynak, a “Te Valentinod” aláírással. Erre az eseményre eredeztetik a Valentin-napi üzenetküldést. Bár Valentint hivatalosan nem avatták szentté, 496-ban a pápa elrendelte, hogy február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek, a korábban ünnepelt Luperkalia helyett. Tőzsérné Magdus Melinda
Magdus Melinda
Szavakból verset … Szavakból verset faragok, gondolatból pántlikát fonok, szeretetből csillagösvényt hímzek, tettekből szebb jövőt építek. A gonoszság nem kenyerem, szikrázó fény kísér engem, Isten óvja minden léptem, hálám tudom kevés érte, meghajtom fejem előtte, haladok életutamon előre.
Krisztus Hordozó
6
Az orgona rejtekében 1.
Kedves olvasóink! A 2021-es évben szeretnénk bemutatni kántorainkat, sekrestyéseinket, akik egyházközségeinkben szolgálatot teljesítenek. Gyakran a háttérben maradnak ők, pedig éveket, évtizedeket töltenek el közösségeink szolgálatában. Érdemesek arra, hogy megismerkedjünk közelebbről is velük és felismerjük azt az indíttatást, amely az egyházi szolgálathoz vezette őket. Első alkalommal Demkó Gyula kántor urat bírtam szóra, aki így vallott magáról.
Hernádpetriben születtem 1947. május 30-án, jelenleg Ságújfaluban élek. Római katolikus keresztény családban nevelkedtem, édesanyám, Orosz Anna negyven évig vezette a liturgikus énekszolgálatot (ő hangszeren nem tudott játszani). Hat éves voltam, amikor a szomszédból kiszűrődő harmonikaszóra lettem figyelmes. Addig erősködtem, amíg édesmama (édesanyámat neveztem így), átkísért a szomszédba. Egy hét múlva 100 Ft-ért megvásárolták nekem a hangszert, amelynek a hangja teljesen elbűvölt. Ez volt az első komolyabb találkozásom a zenével, amikor édesanyám énekhangját követve, jól hallhatóvá vált a dallam íve: Szent vagy Uram, szent vagy. Gyermekéveim meghatározó személyisége dr. Zommer Ernő atya volt, aki engem megkeresztelt és 1988-ban hunyt el. Szinte a plébánián nőttünk fel. 1957től, tízéves koromtól szerepeltem a betlehemes játékban, én kaptam az angyal szerepét. A „Dicsértessék a Jézus, aki ma született” kezdetű éneket énekeltük. Szerettem ministrálni és megtanultam harangozni is. Akkoriban még kötéllel kellett húzni a harangot. Tizenkét éves koromra tanultam meg a két kötéllel, vagyis a kis- és nagyharanggal való harangozást. Mire felnőttem, kuláknak neveztek az Egyháztól kapott fél hold szántóföldem miatt. Rövid idő múlva a plébános úr javadalmát, a másik fél holdnyi területet is megkaptuk művelésre. Minden szállal az Egyházhoz kötődtem tehát. 1966-ban három évre behívtak katonának. Az egyik eltávozásom alkalmával katonaruhában bementem otthon a sekrestyébe, a plébános úr magázni kezdett és vitéz úrnak nevezett. Meglepődtem és hiába kértem őt, hogy nem kell en-
gem magázni. Ettől fogva tudatosult véglegesen bennem, hogy elmúltak a gondtalan gyermekévek. A leszerelésem után 1970-1977 közötti időszakban az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) stúdiójában, Budapesten tanultam művésztanároktól a zongorázás rejtelmeit. A vendéglátásban helyezkedtem el, mint zongorista. 1980-1986 között a salgótarjáni Karancs Szállóban vállaltam állást, bárzongorista vált belőlem. Ez az időszak is elmúlt, a vendéglátásban találtam meg a megélhetésemet. Az Egyházhoz később találtam vissza. Már Ságújfaluban éltem, amikor 2005-ben néhai Dénes János kántortól egyházi énekek kottáit kaptam meg, amelyeket ma is őrzök. 2015. karácsonyán néhai Durnyik József kántor és karnagy úrtól kaptam további anyagokat. Pilinyben 2018-ban, a nyitott templomok éjszakáján, a kántori szolgálatra történő meghívásomra emlékezve, a jelenlévők derültségére elmondtam, hogy én évtizedekig maximum a „Hopp te Zsiga” nótát énekeltem, hogyan lehetne belőlem kántor? Életem szálai 2017-ben mégis a zagyvapálfalvai Jézus Szíve Templomba vezettek, ahol először – hosszas tanulás után – december 1-jén orgonáltam a szentmisén, Gyurkó Géza diakónus kérésére. Ebben a templomban teljesítettem szolgálatot 2020. november 17. napjáig. A kántori szolgálatomban sokat tanultam Bablena Ferenctől, de legfőbb támogatóm néhai Durnyik József volt, aki mindig készségesen adta át nekem a tudását és vezetett tanácsaival. Az ő egyre súlyosbodó betegsége miatt vállaltam el a szolgálatot Pilinyben 2020. július 5. napjától kezdődően. Szalmatercsen ugyanezen év augusztusában orgonáltam először, Karancsságon november 22-én. Azóta is szívesen járok Attila atya egyházközségeibe szolgálatot teljesíteni. Szabadidőmet ma is gyakorlással, zenei tudásom tökéletesítésével töltöm. Hálás szívvel mondok köszönetet a jó Istennek, hogy életem útjai így vezette és módomban áll felszentelt pap társaságában végezni a kántori szolgálatomat. Tisztelettel köszönöm Attila atyának, hogy bizalmat szavazott az egykori ministránsnak, a későbbi bárzongoristának és szíves szóval segíti szolgálataimat. Sokat tanulok tőle. Köszönöm az egyházközségek lakosainak, egyháztanácsainak a befogadást! Kérem, hogy mindig fogadják szeretettel szerény szolgálatomat. Demkó Gyula kántor úr szavait lejegyzetelte: Dénes Katalin
Kaleidoszkóp (az ökumenikus imahét)
Írásom elején idézem a Váci Egyházmegyei honlapján közzétett gondolatot: „Egyedül a Jézustól kapott szeretet életté váltásában vagyunk képesek egységet alkotni” – mondta Marton Zsolt váci püspök 2021. január 17-én az, ökumenikus imahét kezdetén a Budavári Evangélikus templomban. A megyéspüspök dr. Fabiny Tamás elnök-püspök meghívására az ökumenikus istentiszteleten teljesített szolgálatot és igét hirdetett.” Az idei ökumenikus imanyolcad igeszakaszát a Svájcban lévő Grandchamp-i Közösség (egy protestáns szerzetesnői közösség) választotta, amelynek a fő üzenete ez: „Maradjatok meg szeretetemben és sok gyümölcsöt teremtek.” ( Jn 15,5-9 alapján) Mostanában ismét sokat foglalkoztat az egység gondolata. Napról napra látom, tapasztalom mind a személyek, mind a kisebb-nagyobb közösségek megmaradásért vívott küzdelmeit. Hozzá tehetem, hogy ebben a pandémiának már csak kis szerepe van. Itt nem arra gondolok elsősorban, hogy hogyan, milyen módon teremtjük meg az egónk által diktált követelményeknek megfelelően az egzisztenciánkat, vagy hogyan vészeljük át a hétköznapjainkat. Az ember esendő, szeret a fizikálisan is megtapasztalható valóságokkal foglalkozni: a testünk táplálása, a megfelelő (az egyre kevésbé megfelelő jövedelem) előteremtése, beosztása, a kedvelt tévéműsorok értelem és érzelem nélküli bámulása (hiánypótló cselekvés), és mindenki tudná még napestig sorolni ezeket a dolgokat. Az ökumenikus imahét számomra előtérbe helyezte az egység gondolatát: a test és lélek egységéét. Hiába tagadjuk és tiporjuk nap, mint nap sárba a bennünk lakó lélek jelzéseit, igényeit. Előbb-utóbb ezen igyekezetünk halálra van ítélve. Hozzáteszem: nagy szerencsénkre. A bennünk lakó lélek Isten lelke, amelyet a keresztségben kapunk meg és a bérmálás szentségében erősít meg bennünket. A bennünk lakó lélek akkor is Isten lelke, ha anonim keresztényként, istenkereső vándor módjára járjuk életünk útjait és tudatalattinkra hallgatva, vagy éppen tudatosan, tesszük a jót, éljük a jót. Elszomorodva látom azt az érzelmi, lelki, Isten létét semmibe vevő sivárságot, amely megerő-
sítette a széthúzás, az önzés, az irigység, a gyűlölködés egyre nagyobb térhódítását. A mai ember jelszava ez lett: megtagadom a felettem álló, örökké létező Istent magát és az ő szeretetét, tehát vagyok. ÉN vagyok! Magam erejéből és csak ÉN vagyok! Különb vagyok és különbözöm minden embertől, ez is a létezésem egyik legfontosabb ismérve. Tehát nekem nem parancsol senki és semmi. Ezzel csak egy a probléma, de az hatalmas: már önnön magunknak sem tudunk semmilyen téren parancsolni. De jó lenne pedig, hogy én Jézus Krisztus szeretetében téged keresnélek. Ha te engem keresnél. Ha mi együtt keresnénk a transzcendens és immanens legfőbb Létezőt, az egyetlen örök Istent, aki a különbözőségeinkben alkotott meg minket eggyé. Merjük-e feladni az önzésben gyökerező létezésünket? Merünk-e megbocsátani az embertársunknak, családtagjainknak, önmagunknak, elnézést kérek: magának az Istennek? Merészeljük-e felborítani az egónk trónszékét és merünk-e üldögélni játszadozó gyermek módjára a föld porában? Hig�gyük el, az a gyermek lélek szerint nagyobb nálunk. Fölénk nő szeretetben, békességben, kacagásban, a jó falat megosztásában, az Istenre való örömteli odafigyelésben. Ha a gyermek példájánál maradunk, emlékezzünk a kaleidoszkópra, a régi, kedves gyermekjátékra. Megforgattuk azt a romlandó anyagból készült műanyag testet és ha belenéztünk, csodát láttunk. Millió szín, millió forma bontakozott szét és vált egyszerre eggyé a szemeink előtt. Így kellene lenni, tenni ma is. Így kellene élni, kaleidoszkóp módjára Isten kezében, azzal a tudattal, hogy nem a különbözőségek a lényegesek, hanem a különbözőségek egysége. Akkor talán Isten is tudna gyönyörködni bennünk. Dénes Katalin
Krisztus Hordozó Keresztgyalázók... A kereszténység legszebb és legmélyebb szimbóluma a kereszt, amit mostanában az úgynevezett balliberális oldal kifiguráz, kigúnyol. Nekik az ateizmus és a pénz, a hatalom a legfőbb isteneik, eszközük pedig a gyűlöletkeltés! Támadnak mindent, ami szent: a vallás, a család, a kultúra, az emberi élet. Támogatnak mindent, ami ferdeség, amit ötven éve még kimondani is szégyen volt. Az
ő posványos életük a „multikultiban” érzi jól magát és ezt akarják rákényszeríteni másokra. Eszközeikben nem válogatnak, az erőszak egyáltalán nem áll távol tőlük. Nem csoda, hogy legfőbb ellenségük Jézus, aki a világ összes bűnét és gyalázatát magára vette a kereszten, és az őt követő emberek. Ezért kerül céltáblájukba a kereszt mellett Müller Cecília, aki nem csak orvosként, hanem hívő keresz-
7 tényként a törődés, az áldozatos szeretet és a türelem példája egy ország számára! Mit tehetünk mi? Hallassuk szavunkat, tegyünk tanúságot Jézus mellett, s adjunk erőt imáink és támogatásunk által azoknak, akik Jézus keresztjét nem gyalázzák, hanem magukra veszik! Éljünk úgy, hogy a mi hitvallásunk az őskeresztényekkel és Szent Pállal ez legyen: „ Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” (Gal 6,14) Attila atya
Új kereszt előtt fohászkodhatnak, hajthatnak fejet az etesiek Etesen a tavalyi esztendőben két fából készült keresztet is megevett az idő vasfoga. Ezért néhány lelkes helyi ember kitalálta, hogy ideje helyettük újakat állítani. Hamarosan el is kezdődött a szükséges anyagok beszerzése, illetve maga a készítési folyamat is. A járványhelyzet azonban, mint minden mást, ezt is hátráltatta. Sokak nagy örömére január 23-án, szombaton felállították az újonnan elkészült sirkoréti keresztet. A település hívő közössége nevében köszönjük az adományokat, illetve a munkálatokban részt vevők tevékenységét. Nem mehetünk el szó nélkül azok áldozatos munkája mellett sem, akik napokon keresztül, szabadidejüket nem kímélve – önként és ingyen – fáradoztak azért, hogy a község határában egy vadonatúj kereszt előtt hajthassanak fejet az arra járók. Köszönjük Somoskői Bencének, Mede Ákosnak, illetve Gerhát Ádámnak, hiszen maradandót alkottak. A keresztet a Jóisten rögtön meg is szentelte, ugyanis a felállítása után pár perccel, néhány pillanatra még az eső is eleredt – sem előtte, sem utána nem esett. A falu központjában lévő keresztfa is
nagyon rossz állapotban volt, ahelyett is új készül. Reményeink szerint húsvétkor már az előtt is fejet hajthatnak, illetve imádkozhatnak az arra járók. Gerhát Karina
Krisztus Hordozó
8
Ujjong minden sejtem
Greguss Sándor, Afréka férje a betegségről és csodás gyógyulásáról Február 11-e, a lourdes-i Szűzanya emléknapja egyben a betegek világnapja is az Egyházban. Ez alkalomból kerestük fel otthonában Greguss Sándor filmrendezőt. Négy éve csontvelőrákot diagnosztizáltak nála, amiből meggyógyult. Ma betegeket és haldoklókat erősít meg saját útjukon. – Négy évvel ezelőtt csontvelőrákot diagnosztizáltak Önnél éppen a születésnapján, februárban. Hogyan nézett szembe a betegséggel? – Nagyon lefogytam akkor télen hirtelen, a fizikai állapotom leromlott, ezért fordultam orvoshoz, aki megállapította a diagnózist, és azt mondta, ha nem teszünk semmit, két-három hetem lehet hátra. Akkor voltam 63 éves. Egy napig iszonyatosan éreztem magam, másnap halálfélelemmel ébredtem. Perlekedtem Istennel, hogy nekem még van vagy húszévnyi tervem az életemre. Aztán valahogy észrevettem, hogy ez a húszéves terv már negyven éve is megvolt; lehet, hogy el kell számolnom vele? Azt mondtam Rékának, akármi lesz, csináljuk mosolyogva! Éreztem, hogy a terv még nem ért véget, és a betegséggel, mely a döbbenet erejével ütött meg, valami olyasmit üzen Isten: „Mit kellene még tennem, hogy rám nézz?” Beterveztem azt az életemet, ami a megjósolt két-három héten túl van: vettünk autót, lecseréltem a ruhatáram, és szállást foglaltunk nyárra egy olaszországi körutazásra. A kemoterápia elkezdődött, és az ígért két-három hetet folyamatosan toltam magam előtt egész tavasszal. Akkor nem is gyógyultam meg, csak nyáron; nem a helyzet megoldására mondtam igent, hanem az elfogadására. – Ezek azért nem a szokásos reakciók, az életösztön megnyilvánulásai inkább. Ön szerint mik a gyógyulás feltételei? – Az orvosom mondta, hogy azokkal a betegekkel, akik az ő kezébe teszik le az életüket, átengedik a sorsuk irányítását, nagyon nehéz gyógyulást elérni, mert kiszolgáltatják magukat a betegségnek. A hozzátartozók is sokszor lemondanak a betegről, és ezt öntudatlanul is sugallják neki. Amikor vért kaptam, volt a kórházban mellettem egy huszonéves fiú, nagyon jó gyógyulási eséllyel. A családja mégis már szinte temette. Ő is úgy kezdte minden mondatát: „Az a baj…” Pedig nem baj van, hanem probléma, amit meg kell oldani. Bizony, úgy tűnik, a „renitens” betegeknek nagyobb az esélyük a gyógyulásra.
– Miben és hogyan tud segíteni a hozzátartozó? – Hinni kell a betegben. Akkor is, ha gyenge lelkileg. El kell fogadni őt, nem szabad bántani azzal, hogy valamit rosszul csinál vagy gondol, hiszen ebben a helyzetben nincs rossz és jó. De az elfogadás nem elég, támogatni kell őt, ki kell fejezni a szeretetet, mosolyogni rá, megfogni a kezét, megbocsátani mindent, hálásnak lenni érte, az életéért, azért, amit ő számunkra jelent. A családban történik a legtöbb szeretetlenség és a legnagyobb bűntettek. Ha megtörténik a megbocsátás, a beteg is sokkal jobban lesz, a süppedt állapotából láthatóan is megváltozik: ha addig csak
nom, hogy nekem van őrá szükségem, és nem neki rám. Az önfeladásban erőre tesz szert az ember, képesek vagyunk megbocsátani, és el tudjuk fogadni a bocsánatot. Meg kell bocsátanunk önmagunknak is, a gyerekeinknek, a szüleinknek, a házastársunknak és még az Úristennek is. Az életünk során elképesztő terheket raktunk rájuk, ami miatt bűntudatunk lett, mégis őket hibáztatjuk. Ismerjük ezt a mártírállapotot: „Feláldoztam érted az életem!” – Hogyan ment tovább a gyógyulás útján? – Felkerestük a papunkat itt, Fóton négy éve, tavasszal, ami az első jó döntésem volt a történetemben. Adott egy telefonszámot, mert tudta, hogy vannak olyan karizmatikusok, akik imádkoznak betegekért, és hallott gyógyulásokról. Akit felhívtam, azt ajánlotta, hogy menjek el vele
feküdni tudott, lehet, hogy már fel is ül. Nekem is meg kellett bocsátanom a szüleimnek. – Miért? – Féléves voltam, amikor elváltak. Én 1954 februárjában születtem. Anyu belekeveredett valamilyen „államellenes szervezkedésbe”, ezért börtönbe került. Apu pedig évtizedekig csak fizikai munkát végezhetett. Egyikőjük sem találta sokáig a helyét az életben, elváltak, majd mindketten többször házasodtak, és mire megállapodtak végre, abba a helyzetbe én már nem fértem bele. Apu már idős volt, amikor sok év után egyszer meglátogattam. Akkor beszélt nekem először Istenről úgy, mint megtért ember. Engem az apai nagyszüleim neveltek. Anyám sem volt jelen az életemben. Többször fel kellett kutatnom. Be kellett lát-
Füzérradványba egy ötnapos lelkigyakorlatra, amit egy Németországban élő, indiai származású nővér tart, Margaritha Valappila. Milyen érdekes az ember, a körülményekre kezdtem hivatkozni, hogy nekem nincs erre ilyen hamar öt napom, de rám szólt, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy az idővel játszadozzak. Hivatkoztam arra is, hogy nem tudok végigülni egy háromnegyed órás előadást. Meg hogy vinnem kell a gyümölcsprésemet, a biozöldségeimet, a saját evőeszközeimet. Mondta, hogy semmi baj, majd ezeket mind viszi ő helyettem. Nem fogadott el semmilyen kifogást. Mennem kellett. És akkor nem gyógyultam meg. – Hogyan gyógyult meg? – Nyáron a nővér Zentán tartott lelkigyakorlatot, oda már a
feleségemmel együtt mentünk. Az aktuális kemoterápiás kezelésem után autóba ültünk, és levezettem Zentára. Akkor már biztos voltam benne, hogy meggyógyulok. Mások is ezt mondták Rékának: „Most figyelj, mert ilyet még nem láttál, Sándor meg fog gyógyulni!” Mintha a Szentlélek elhíresztelte volna. Hogyan jutottam idáig? Miért hittem ennyire? Átéltem még tavasszal a füzérradványi lelkigyakorlaton, hogy a mellettem ülő, kilencedik kemoterápiáján túl lévő 40 kilós tanárnő meggyógyult. Láttam gyógyulni nem hívő férfit is. Bármire hajlandó voltam, hogy ez velem is bekövetkezzen, ha kell, forrást üssek a sziklába vagy kiskanállal elhordjak egy hegyet, csak rózsafüzért nem akartam mondani. Izgatott az a különleges élethelyzet, amelyben én, egy egyszerű ember egyre több terhet letéve haladok az élet vagy a halál felé. A betegség folyamatának minden pillanatára kíváncsi voltam, hiszen ezt most élem át, ilyen még nem volt az életemben. Úgy éreztem magam, hogy a súlyos betegség olyan, mintha beírattak volna egy iskolába, ahová én nem akartam menni magamtól. Eldöntöttem, hogy megkeresem, mit kapok a betegségtől, és mit tudok továbbadni a tapasztalataimból. Nem a kétségbeesésről, amit teljesen megértek, a fájdalomról és a kemoterápia okozta monotonitásról akartam beszélni az embereknek. Tudtam, hogy amit megtanulok, azzal dolgom van még. Zentán térdre estem Jézus előtt, és azt mondtam: „Uram, itt vagyok, mondd meg, hogy mit tegyek!” A gyógyulásom két percig tartott, de nem bántam volna, ha soha nem ér véget. Imádkoztak értem, és közben olyasmit éltem át, mintha felrobbanna a szívem, mintha tűzfolyam szaladna szét az ereimben. Szinte láttam magam belülről. A forróság, a tűz szétárad, közben egy dicsőítő zenekar énekelt egyre hangosabban. Mintha egy nagy harc történne, és én vagyok a harctér. Margaritha nővér és Huber atya németül imádkoztak felettem, amit a tolmács fordított. Egyszerre láttam a bennem történő eseményeket, de azokat is, amelyek körülöttem zajlanak. Amikor felálltam, a velem szemben levő 170 ember tudta, hogy meggyógyultam.
Krisztus Hordozó
A nővér megkérdezte, hogy hívnak, meg hogy el tudom-e mondani, mi történt velem, de nem tudtam megszólalni. Nem voltak szavaim hozzá. Most már vannak. Aztán valahogy kinyögtem: „Ujjong minden sejtem.” Valóban ezt éreztem. Margaritha nővér megkérdezte: „Most már hajlandó leszel a feleségeddel rózsafüzért imádkozni?” Pedig nem tudhatta, hogy mit gondoltam róla. Visszamentem hátra, a székemhez, de nem tudtam leülni. Olyan volt, mintha lebegnék. Azóta mindennap rózsafüzért imádkozom. – Most is sok beteg felkeresi a gyógyulása miatt, mert valamit erősen képviselni tud a betegség vagy akár a haldoklás helyzeteiben. – Reggel nyolctól este tízig hívhatnak a betegek. Sokszor sajnos csak a haldoklókhoz érkezem, ilyenkor már más a feladatom. Addig például nem jövök el tőle, amíg nem tudunk nevetni. Ott vannak a családtagok. Tisztázzuk, hogy én nem gyógyítok, nem is az a feladatom, de Jézus segítségével elviszem őket a megnyugvásig. Sokszor többgenerációs sérülések vannak jelen egy családban, abból a helyzetből kell eljutnunk odáig, hogy békében haljon meg a beteg. Bocsásson meg mindenki mindenkinek, és higgye el, hogy megbocsátottak neki. Ennek nincsenek módszerei, technikái. Valahogy mindig kiderül, hol van az a sérülés, amit kezelni kell. Ebben az állapotban már nem köntörfalaznak az emberek. Nem engedem én sem, hogy ítélkezzenek mások vagy önmaguk felett, mert nekünk a tényekből kell építkeznünk. A megbocsátás megöli a félelmeket. Különben szeretetlenül, félve, rettegve halnak meg az emberek. – Milyennek látja a halált? – Mindenki hazafelé megy. Ami a halál előtt történik, az kegyelmi állapot, akár békés, akár nem. A nagyapám elaludt 94 évesen, és nem ébredt fel többé. Nem szoktak a súlyos betegek jajveszékelve meghalni. Azt a gyönyörű időszakot, amit mi halálnak nevezünk, simogató kézzel érinti az Úr, ott béke van. Volt egy hölgy, kérdezte, kaphat-e kávét. Kimentem elkészíteni. Utánam szólt: „Sándor, köszönöm, de úgy gondolom, hogy ez most egy nagyon hosszú kávé lesz.” Mire visszajöttem, meghalt. Az Égi Kávéházban már várta az asztala. Forrás: Magyar Kurír
9
A farsangi időszak Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak, a téli hónapok kopársága után a tavaszvárás első nagy ünnepe. A lakomák és vigasságok azt a bőséges örömöt fejezték ki, amivel a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. Bár az Egyház sokáig nem nézte jó szemmel, eleink már a középkortól, a XV. századtól tartottak farsangi mulatságokat. A farsang vízkereszttől a – húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt kezdetéig -, hamvazószerdáig tart. Húsvét mozgó ünnep, ezért a farsang hossza is változó. Miért esik húsvét időpontja minden évben másik napra? Időszámításunk szerint 325-ben I. Konstantin római császár vezetésével tanácskozó papi tanács, az első niceai (nikaiai) zsinat így határozott, illetve a határozatukból ez következik: Krisztus feltámadásának emlékére ezentúl mindig vasárnapra essen húsvét. Azt is kijelölték és a bolygók járásához kötötték, hogy pontosan melyik vasárnap legyen az. A meghatározás úgy szól, hogy keresztény húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap legyen. Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának, Jézus születésének és keresztségének, valamint a kánai menyegzőnek az ünnepeként. Később az ünnep elsődleges témája a keleti egyházban Jézus keresztsége, nyugaton a háromkirályok látogatása lett. Máté evangéliuma szerint a háromkirályok a betlehemi csillagot követve mentek keletről Júdeába, hogy az újszülött Jézusnak hódoljanak: aranyat ajándékoztak a királynak, tömjént az Istennek és mirhát az embernek. A hagyomány szerint hárman voltak: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. A vízkereszt második evangéliumi története szerint Jézust a Jordán folyóban megkeresztelte Keresztelő Szent János, ekkor a Szentlélek galamb képében alászállt rá. Jézus ettől kezdve tanított. Az ünnep harmadik evangéliumi története Jézus első csodatétele. Jézus a kánai menyegzőn édesanyja kérésére borrá változtatta a vizet, és ezzel kinyilvánította isteni erejét. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet szentelnek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. Vízkeresztkor kezdődik a házszentelések időszaka. E szertartás során a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat, valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Az ünnepi népszokások közé tarto-
zott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát. A farsang bajor-osztrák jövevényszó, szinonimái a maszkabál, jelmezbál, álarcosbál. A nagy mulatságokra utal, amelyek megelőzik a böjti időszakot. A maskara olasz eredetű szó, ami a mulatságban viselt álöltözet, álarc, jelmez szinonimája. Közép-Európában a mulatozáshoz kapcsolható farsang szó terjedt el, máshol a karnevál szóval jelölik ezt az időszakot. A karnevál szó olasz eredetű, valószínűleg a Carne, vale! ’Isten veled hús!’ mondatot sűrítették bele. Ez a kifejezés a XIX. században a magyar nyelvben is meghonosodott. A farsang három utolsó napjához – farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz, húshagyókeddhez - kapcsolható a legtöbb népszokás. Valójában ez az igazi farsang, s ezt a záró akkordot hívták „farsang farkának”. A húsvéti böjt előtti szórakozás három napjára használták a „felkötjük a farsang farkát” kifejezést is. A farsang utolsó napja húshagyókedd, ezen a napon finomakat és nagyokat ettek, ekkor lehetett utoljára szeszesitalt inni. Farsangkor három napos táncmulatságot tartottak, melynek gyakran a kocsma volt a színhelye. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat és a táncköltségre, a muzsikusok megfizetésére adományokat kértek. Farsang alkalmával nemcsak a legények és a lányok rendeztek táncos mulatságokat, hanem a házasemberek, a céhek, az ipartestületek, az asszonyok, és még a gyerekek is.
A házasemberek batyusbálja, vagy más néven kosarasbálja nevében is jelzi, hogy a tánc mellett fontos szerepe volt ilyenkor az evésnek, lakomának. A cibere tálalása azonban már a közeledő böjtöt idézte. A cibere többféle savanyú leves gyűjtőneve. Böjti étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere. A farsangi báloknak a párválasztásban is nagy szerepük volt. Az udvarlás, párválasztás, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos paraszti életben ez az időszak volt. Ha valaki nem kelt el, azt viccesen tréfálkozva, vagy éppen kissé durvábban figyelmeztették arra, hogy még egyedülálló. A vénlánycsúfolásnak különböző változatai voltak, pl. tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, ál-lakodalom. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, remélve, hogy a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A farsangi időszakhoz tartoznak a kormozás, busójárás, téltemetés szokásai, melyek mind a tél elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt. Sok helyen a telet szalmabábuval jelképezték, melynek elégetése egyben a búcsút is jelentette a hosszú, sivár téltől. A szabályok felrúgása és kigúnyolása is hozzátartozik a farsangi időszakhoz. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza. A névtelenség, az „arctalanság” biztosította a szabad véleménynyilvánítást. A farsangi időszakot lezárta húshagyókedd. Hamvazószerdával pedig megkezdődött a nagyböjt szigorú, visszafogott időszaka. Mravcsik József
Krisztus Hordozó
10
Engedelmes vagy engedékeny? Nem megy ki a fejemből Kocsis Fülöp, görög katolikus érsek egy kijelentése,[1] amelyen szó szerint ledöbbentem. A Hajdúdorogi Egyházmegye metropolitája egy konferencián hallott megállapítást idézett, mely szerint „valószínűleg mi voltunk az utolsó generáció, akik még engedelmeskedtünk a szüleinknek, és mi vagyunk az első, akik engedelmeskedünk a gyermekeinknek…” Most kezdek csak belegondolni, mennyire mély igazság rejtőzik e megállapítás mögött. Hiszen az engedelmességgel már Ádámnak és Évának is meggyűlt a baja. Mert miután a Sátánnal összeszűrték a levet, már nem akaródzott szót fogadni Istennek. Könnyebb volt a kísértőre hallgatni, semmint az Úr szavára. És az ősbűn is pont ebben az engedetlenségben áll. Ez kíséri végig az Ószövetséget is, egy nép húzd meg-ereszd meg játékán keresztül, aki, mint egy rossz kölök, minduntalan ki akar szabadulni szülei kezéből, és folyton csak ösztönös késztetéseire akar hallgatni. Ezért nem hallgat a próféták szavára, ezért csinál aranyborjút, ezért imád más isteneket, ezért fontosabb a gazdagság és a politikai hatalom, mint az Isten iránti hűség. Engedetlenségének következményeit még több hűtlenséggel zsibbasztja. Jézus Krisztus „kiegyenlítette a számlánkat” a kereszten, megszerezte az üdvösséget mindnyájunknak, megváltása „hozadékaként”, de ez azt is jelentené, hogy Isten parancsainak engedelmeskedni, ma már nem tehernek számítana, hanem út menti jelzőtábláknak, hogy megóvjuk magunkat és együtt maradhassunk Vele. Úgy tűnik azonban, nem akarunk tanulni sem vereségeinkből, sem kudarcainkból. Nem csoda, ha folyton zsákutcákban találjuk ma-
Egyet sóhajtunk, s azzal annyi. Ennek is. Ez is mehet a levesbe. Európa a maga globális „európaiságával” lassan… apránként bedarálja a nemzeteket. Pedig milyen büszkén veregette saját vállát némely harcostársunk: nézzétek, ezt is kipipáltuk! Hónapokig ez volt a szlogen, még a vírus alatt is. Most már nyugodtan hozzátehetjük: volna… A Bizottság azt mondja,[1] Vera nénivel az élen, hogy 2013 óta amúgy is már sok minden megvalósult álmainkból… Nincs bennük szégyenérzet, egy dekányi sem. Mert még az európai cigányság helyzetét sem oldották meg. Sokan épp most ébredtek rá,
gunkat. Mi is folyton feleselünk, beszólunk, kritizálunk, felszisszenünk Jézus tanítására. Egyéni szinten is inkább engedményeket, lazítást szeretnénk elérni. Jobban esne, ha velünk kivételt tennének, hogy ne kelljen engedelmeskedni. Hisz az nem divat. Tudhatná ezt az Úr is. Inkább beszéljük meg…, vagyis engedje el az adósságunkat, csak úgy. Amit folyton csak növelünk, és alig törlesztünk. Nem szeretjük, ha ő szigorú, inkább legyen irgalmas. Az olyan cuki… Elveszőben a tekintélytisztelet, nem „kötelező” a tíz parancs, de azért a zsebünket féltve betartjuk a jogszabályokat, nem hajtunk túl gyorsan, nehogy elvegyék jogosítványunkat. Nem engedelmeskedünk szüleinknek, egyházi elöljáróinknak, mondván, hogy a szeretetet nem lehet megparancsolni. De amit a szakértők, a véleményvezérek mondanak, arra mérget vehetünk… A Sátán elvitatja Isten tekintélyét, azt sugallva, hogy ha engedelmeskedünk Istennek, az kiöli belőlünk a kezdeményezőkészséget. De azért szíves örömest engedünk kényelmi késztetéseinknek, a reklámok csábításának. Így máris a gonosz rabjai lettünk. Szolgálatkészen meghajtjuk fejünket a média által kitalált és erőltetett új divatoknak – gondolkodásban, etikettben, kultúrában, közbeszédben stb. –, tiltakozunk, ha az egyház a kinyilatkoztatott igazságokat ma is „behajtaná” rajtunk, de szívest örömest végrehajtjuk az orvos, a banktisztviselő, vagy az állami hivatalok utasításait, nehogy bajunk essék vagy hátrány érjen. Gyermeknevelésben nem lehet szó még egy összevont szemöldökről sem, nemhogy atyai szigorról, vagy egy idejében lekent pofonról, de amikor a gyermek kívánságait teljesíteni kell, nincs pardon. Ő lett a kis zsarnok, mi meg a nagy,
meghunyászkodó kezes bárányok. Humoros videókon szoktuk látni manapság, hogy a folyton hisztiző, toporzékoló kisbabának az anyukája ad egy maroktelefont, hadd nyomogassa, babráljon vele: rögtön megszűnik a sírás. Probléma megoldva. Széltől lengetett nád módjára, határozatlan, elbizonytalanodott, folyton elveit változtató bábukként állandóan alkalmazkodunk az újabbnál-újabb társadalmi elvárásokhoz, de ezt mi fejlődésnek és modernitásnak nevezzük. Stresszben élünk, nehogy már megszóljanak, hogy milyen ócskák és maradiak vagyunk ebben a digitalizált világban. Minden újra, ami könnyebb és olcsóbb, kevesebb erőfeszítést, áldozatot igényel, de annál több hasznot és „túlélési esélyt” kínál, rögtön vevők vagyunk, ugyanakkor milyen dacosan kikérjük magunknak, hogy minket nem kell tanítani, mi felnőttek vagyunk, tudjuk a kötelességünket. Ha érdekünk úgy kívánja – mint a politikában – készek vagyunk bárhol, bárkivel, bármiben kompromisszumot kötni, mert úgy gondoljuk: ez az igazi párbeszédre való készség. Aki lojális a kihívásokkal szemben, aki képes meggondolni magát, és újratervezni, hogy még jobb döntéseket hozhasson… Ugye, milyen hihető?... Elon Musk,[2] a Tesla elektromos autó feltalálója és alapítója, a jelenlegi világ leggazdagabb embere, úgy tűnt, komoly ember. Tavaly decemberben még utálta a kriptovalutát, a bitcoint, s azt mondta róla: majdnem akkora hülyeség, mint a készpénz, most meg 400 millió dollárt fektetett egy Bitcoin Revolution nevű szoftercégbe. Ráadásként az első harminc „részvényes” ingyen nyerészkedhet, csak egy kattintás szükséges, hogy regisztráljon. Engedelmeskedünk az idő szavának. Nesze neked elvek és
Széf Pek kipakolva
épp a somlyói tűzeset kapcsán. S akkor az őshonos kisebbség sorsa, az önrendelkezés még odébb van. Most valóban jó messzire sikerült elodázni. Nagy kérdés, hogy állnak majd a nemzeti régiók kezdeményezéséhez. Sorolhatjuk is az eddigi „megoldásokat”: (el) vannak (rejtve) zászlóink, felirataink, megoldottuk Háromkút, Magyarbékás, az Úz-völgyi temető helyzetét, elcsatolták a Békás-szorost, lehallgattak egy csomó politikust, „törvényesen” elvették a Batthyáneumot, a Mikót, még mindig járjuk a kanosszát a katolikus
iskoláért, erdőhektárok kerültek újra, ezrivel állami birtokba, börtönben ülnek fiataljaink, lecserélődtek utcanévtábláink, és még sok más finomság. Úgy tűnik a ’89-es magyar „Feszene,” majd „Neptun” szerencsésen találkozik az európai trenddel. Akkor vagy menő, befogadó, haladó, toleráns, ha az új keletű kisebbségek jogait tűzöd a zászlódra. Akkor majd lesz kellő médiahátszeled és pénzed is, dögivel. Ha a „token-nőkre” és az abortuszpárti lengyel tüntetésre hajtasz, akkor modern vagy. Mert Európában ma jobban megéri szirvány-
értékek… Hogy is lehetne valaki(k) től erkölcsi lelki értelemben vett katonás fegyelmet elvárni? Nézzünk Jézusra. És követőire. Az apostolokra és a szentekre. Tőlük vegyünk mintát az engedelmességről. Milyen tanítás, és milyen hatalmas,…még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek neki. – olvassuk Márk evangélistánál. (Mk 1,2) Jut eszembe, a gonosz lelkek, a rossz nekünk is engedelmeskednének, ha Jézussal együtt szállnánk szembe velük. Isten nagyobb a gonosznál, erősebb a gonoszságnál. Vagyis nem kellene megfordítani az engedelmesség irányát: a kisebbnek kell engedelmeskednie. Az erősebb parancsol a gyengének. Isten nekünk, mi a gyermeknek. Nem fordítva. Az értékekért mindig meg kell küzdeni. Ez pedig magában foglalja azt is, hogy elfogadjuk Isten vagy a feljebbvaló tekintélyét. Így tudjuk megkülönböztetni a Lélek segítségével a „megvezetett vezetőt” a valódi tekintélytől… Ez a fajta alávetettség nem áll szabadságunk útjába. Ellenkezőleg, így leszünk kiegyensúlyozottak. Így tudunk, ha kell engedelmeskedni a nagyobbnak, és parancsolni a kisebbnek. Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek, – mondták az apostolok, (ApCsel 5, 27-32) mikor számon kérték őket a hatóságok, milyen alapon merik hirdetni, hogy Jézus a Krisztus. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, – írja Szent Pál apostol Urunkról. (Fil 2, 1-11) Ha engedelmeskednénk tiszta szívből Istennek, nem esne nehezünkre engedelmeskedni szüleinknek, s parancsolni gyermekeinknek. Szóval és jó példával egyaránt. Sebestyén Péter atya
ványszínűnek, egyes és kettes szülőnek, öreg- és magzatgyilkosnak, állat- és klímavédőnek lenni, mint egészséges önbizalommal rendelkező, hívő hazafinak, aki csak ősei örökségét, a Krisztus által ráhagyott kincseket szeretné megtartani, éltetni és továbbadni. Azt hiszem, valahol ez a legnagyobb volumenű és intenzitású „családon belüli” erőszak, amit az utóbbi évtizedekben Európától elszenvedtünk… Továbbra is fenntartom értékeimet, földi és örök céljaimat, de tény, hogy egy illúzióval megint szegényebbek lettünk. Uram Jézus, ne hagyj el! Sebestyén Péter atya
Krisztus Hordozó
11
Bárka Karitász csoport
”Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.”
Teréz anya
Nem tudunk nagy dolgokat tenni. Csak kis dolgokat, nagy-nagy szeretettel. Teréz Anya
A Bárka Laritász csoport megalakulásának második évében, 2020-ban is sok feladattal néztünk szembe. A 2020. év elejét vacsoraest indításával kezdtük, a rendezvény célja, hogy a befolyt összeget a nyári karitász gyerek táborunk finanszírozására használjuk. Közösség megerősítő szempontok is vezéreltek minket a szervezésben. A résztvevők az est folyamán vacsorában részesültek, majd egy vendég előadó beszámolóját, tanulságtételét hallhattuk. A vacsoraest közös beszélgetéssel zárult. A vírushelyzet kialakulása miatt két alkalommal került sor az összejövetelre. Az év folyamán bútor- és élelmiszer-adományokkal tudtunk segíteni a hozzánk forduló családoknak, időseknek. Negyvennyolc család kapott bútoradományt, több mint kilencven család tartós élelmiszert. A vírushelyzet kezdetén azonnal reagáltunk a maszkok gyártásával, amit a Váci Egyházmegye karancssági közfoglalkoztatottjaival karöltve készítettünk. Három család vett részt „Szép otthon” programban, ahol koordinálás mellett lehetőséget kaptak kisebb felújításra, veteményes kiskert kialakítására. LAK 6 programban két család vett részt, építőanyagban tudtunk segíteni. A programokat a Váci Egyházmegyei Karitasz és a Caritas Hungarica segítségével valósítottuk meg. Nagyon örültünk, hogy az előírások betartásával a tervezett gyerek táborunkat is sikerült megtartani. Az itt
tapasztalt élmény, a közös munka a gyerekekért összekovácsolta a csoporttagokat. A tábor témája Kalkuttai Szent Teréz anya tevékenysége, élete. Ennek megfelelően, a reggeli imáinkat is az ő fohászaival indítottuk, igyekeztünk játékainkban, beszélgetéseinkben megismerni az ő munkásságát. Az év folyamán turkálási lehetőséget biztosítottunk havi egy alkalommal, amit bárki igénybe vehetett. Csertikék napunkon ruhától a háztartási eszközön át a műszaki tárgyakig minden megtalálható volt. Az év végén csatlakoztunk az angyalbatyu kezdeményezéshez, aminek eredményeképp hetven gyermek kapott ajándékot a karácsonyfa alá december 23-án. Hálásak vagyunk a Jó Istennek minden kegyelméért, amelyet ez évben kaptunk, adományozóinknak, akik ránk bízták az adományok kiosztását, a nehézségekért, az örömökért! Bárka Karitász csoport tagjai: Mangó Istvánné, Gazsi Beatrix, Bali Ferencné, Csonka Mariann, Dénes Jánosné, Oláh Károlyné, Bada Szebasztiánné, Csonka Ágnes, Oláh Borbála. Ifi csoporttagok: Bada Bianka, Domonkos Petra, Csonka Mercédesz, Kiss Viktória, Vidéki Veronika, Bada Döníz, Mangó Kata, Bada Mirella. Oláh Borbála, csoportvezető
Már hazafelé tartott, amikor eszébe jutott, hogy elfelejtett túrót venni. Hát, pedig anélkül nemigen készül túrós lepény, gondolta. Kissé bosszús volt a feledékenysége miatt, mikor bekanyarodott az első útba eső üzlet felé. Rögtön meglátta az idős, ősz hajú nénit. Pont mint Gizi mama, mosolyodott el. Ugyanaz a hajlott hát, a frizura, még a járása is hasonló. A boltban a húspult előtt kellett elmennie, és ahogy odapillantott meglátta milyen jó áron van a vadhús. Na meg a kacsamell is, hogy a fene vinné el, pedig csak egy csomag túróért jöttem be, morgolódott magában. Eszébe jutott hogy van egy kedvezményes kuponja, számolgatott kicsit, hát így már megéri. Jól megpakolt kosárral állt meg a pénztárnál. Ott állt előtte a néni, akit a járdán látott. Egy ezrest lobogtatott a pénztáros előtt, mondja kedves, belefér ez mind, vagy nem… tette hozzá lemondóan. Ahogy nézte a jelenetet, görcsbe ugrott a gyomra, mit szól majd a pénztáros. Félt, hogy leteremti a nénit, mit tudja ő, nem az a dolga, hogy számolgasson, döntse el kell vagy nem. Általában ez szokott történni. Ám a pénztáros teljesen máshogy reagált. Megnézzük mindjárt, beütöm sorban, és mondom mindig hogy hol tartunk, jó lesz így? Tessék sorba rakni, mi a legfontosabb. A néni előre pakolta a kenyeret, két szál répát, egy joghurtot. Még egy kenyér, és egy kis csomag nápolyi maradt, mikor szólt a pénztáros, hogy ezt már nem tudja beblokkolni. Végignézett a saját kosarán, látta micsoda kontraszt van a vásárlás között. Elszégyellte magát, a saját bősége miatt, de aztán dühös is lett, hát micsoda világ ez, teremtő Istenem! Akkor néztek össze. Húzza le azt is, kifizetem, és odaadta a pénzt. A néni kicsit szégyenkezve, de hálával mondott köszönetet. Többször is. A visszajáró pénznél megint összenéztek, enyhén biccentett, igen, legyen a néni az a pár száz forint. Isten áldja, nézett oda ismét a néni, majd kisietett az üzletből. Ezeket az áldásokat mindig mélyen eltette, bele egyenest a szíve közepébe, ezeket olyanoktól kapta, akinek nincs más. Csak ez az Isten áldja, de ezt szíve minden szeretetével és hálájával adja. Kéri a pontokat is, zökkentette ki a gondolataiból a pénztáros. Igen, szeretném, mondta. Úgy számolta, három, talán négy pont járna, ehelyett kapott vagy félmétert. Egymásra mosolyogtak, megköszönte a bélyegeket. Én is köszönöm, súgta oda halkan a pénztáros. Mindkettejük szeme párás volt. Vitekeszti
12
Imádkozzunk a járvány megszűnéséért: Mindenható Urunk, atyáink Istene! Hálát adunk neked a világért, amelyben lehetővé tetted az emberiség életét. Hálát adunk a teremtés egész gazdagságáért és csodálatos törvényszerűségeiért. Hálát adunk azért, hogy minden pusztító erő ellenére megmaradtunk, és képesek vagyunk arra, hogy világunkról és önmagunkról új és új felismerésekre jussunk. Köszönjük, hogy egyénileg és közösségben is harcolhatunk megmaradásunkért és azért, hogy életünk egyre szebb és tartalmasabb legyen. De mindennél inkább köszönjük neked, hogy örök életre hívtál meg minket, és Krisztus Urunk megváltó halála és feltáma-
dása által utat nyitottál nekünk az örök boldogságra. Amikor olyan természeti csapások érnek minket, amelyek ellen a magunk erejéből teljesen biztos védelmet még nem találunk, átéljük, hogy végül is mindig a te kezedben van az életünk. Alázattal kérünk, segítsd a tudomány embereit, hogy mielőbb megtalálják a mostani járvány ellenszerét! Adj a társadalmak vezetőinek éleslátást, hogy megfelelő intézkedésekkel gátat szabjanak a fertőzés terjedésének, segítsék a betegség megelőzését, leküzdését és a hatékony eszközök eljutását a rászorulókhoz. Adj irgalmat és örök nyugodalmat a betegségben elhunytaknak, adj a betegeknek gyógyu-
lást, az orvosoknak és az egészségügy munkatársainak erőt és áldást bátor helytállásukhoz. Erősítsd bennünk a hitet, a bizalmat és a segítő szeretetet, hogy megadhassunk minden lelki és testi segítséget beteg embertársainknak és a gyászoló vagy aggódó hozzátartozóknak. Add, hogy felelős viselkedésünkkel mi is hozzájáruljunk a betegség terjedésének elkerüléséhez. Bocsásd meg, Urunk, minden bűnünket, amit gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövettünk! Szentháromság, Egy Isten, irgalmazz nekünk! Boldogságos Szűz Mária, Betegek Gyógyítója, könyörögj értünk! Ámen.
Akinek füle van, hallja meg!!!
Információk, programok: Programok 2021. I. félév:
február 17. Piliny szentségimádás, február 20. Ságújfalu szentségimádás, március 3. szerda 18.00 Etes, Szent József kilenced kezdete, március 5. Piliny fáklyás keresztút, március 10. Etes szentségimádás, Szent József kilenced 2., március 12. fáklyás keresztút a karancssági szentkúthoz, március 19. Etes, Szent József ünnepe, kilenced 3., keresztút, március 24. szerda 18.00 Etes Szent József kilenced 4. és Gyümölcsoltó Boldogasszony előestéje, szabadtéri szentmise a barlangnál, március 26. szabadtéri keresztút Karancsság, március 31. szerda 18.00 Etes, Szent József kilenced 5., március 28-április 4. Nagyhét, Húsvét, STATISZTIKA Halottak Kereszteltek Elsőáldozók Bérmálkozók Évi szentáldozások száma /kb./ Önkéntes egyházi hozzájárulás (egyházadó): Betegek ellátása háznál 2020. év végi maradvány:
Ságújfalu 12 (9) 19 (5) 10 6 2500 744.000 Ft
április 7. szerda 18.00 Etes, Szent József kilenced 6., április 9. Karancsság szentségimádás, április 14. szerda 18.00 Etes, Szent József kilenced 7., április 21. szerda 18.00 Etes, Szent József kilenced 8., április 23. Piliny kápolnabúcsú, április 28. szerda 18.00 Etes, Szent József kilenced vége, május 1. szombat 11 óra templombúcsú Munkás Szent József, Etes (meghívott kórus: a váci székesegyház gyerekkórusa), május 16. Karancsság kápolnabúcsú, május 23. Pünkösd, május 29. 11 óra Hősök napi búcsú karancssági szentkút, június 27. vasárnap Szent László nap Ságújfalu, június 28–30. között a missziós kereszt fogadása Ságújfaluban. Etes 13 (13) 12 (5) 0 1 3000 537.000 Ft
Karancsság 13 (12) 18 (18) 5 2 3000 901.000 Ft
Piliny 6 (10) 3 (4) 2 2 2000 648.000 Ft
Krisztus Hordozó Gyerekszáj Hatodik osztályban a szerzetesrendekkel foglalkoztunk. – A bencések jelmondata : Imádkozzál és dolgozzál!- mondtam a gyerekeknek. Mire egy tanuló felkiált: – Akkor a szerzetesek nem is ettek?! * * * Ebben az osztályban történt az is, hogy az óra végén két tanuló összeveszett. – Neked pszichológusra van szükséged!- kiáltotta az egyik. – Neked meg pszichiáterre!- vágta oda a másik. – Mi a kettő között a különbség? – kérdeztek egy harmadikat. – Hát az, hogy az egyiknél ülsz, a másiknál fekszel... * * * – Hol gyógyította meg Jézus a vak koldust? – kérdezem a gyerekeket. – Janikó városában. * * * Nagyböjti idő kezdetén a bűnről beszélgettünk. Felrajzoltam egy szívet a táblára: – Ha bűnt követünk el, ezen a tiszta szíven fekete „pöttyök” lesznek, ezeket kell megtisztítani- próbálom magyarázni. Mire egy fiú: – Ez olyan, mint a kezdődő szívinfarktus! * * * Marci környezetet tanul, az életkorok jellemzőit kell tudnia. Lelkesen mondja fel: – A magzati korban az édesanya meg van áldva és vemhes... * * * Jázmin pénzt kapott és elkezdte szagolgatni: – Hmm... a dolcsi szaga! Gyűjtötte: Szőllősné Bablena Margit
Szalmatercs 6 (6) 6 (5) 0 2 2000 371.000 Ft
Karancsalja 11 (9) 4 (4) 3 (0) 3 (0) 500 255.000 Ft
(112.500 Ft-tal több, mint tavaly)
(16.000 Ft-tal több a tavalyinál)
(65.000 Ft-tal több a tavalyinál)
(7.000 Ft-tal több, mint tavaly)
(46.000 Ft-tal több, mint tavaly)
58.100 Ft-tal több, mint tavaly)
13 2.924.265 Ft
9 946.715 Ft
20 4.160.425 Ft
5 1.353.950 Ft
5 1.146.720 Ft
1 833.690 Ft
(ebből pályázati pénz még 2,5 millió forint)
Házasságkötés 4 (3) 0 (3) 1 (5) 0 (1) 1 1 (0) Kérem, hogy az egyházi hozzájárulásainkat fizessük be rendesen! Több részletben is megtehetjük! Évi mértéke minimum 5000 Ft/felnőtt (havi 417 Ft)! Aki pedig teheti, mivel a püspöki kar 1%-ot kért a kereső emberektől, többel is járuljunk hozzá közösségeink működéséhez!
K
XII. évfolyam, 1. szám. • Megjelenés: 2021. február • Kiadják: Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségei.
risztus Hordozó • Megjelenik két havonta. • Főszerkesztő: Kapás Attila plébános. • Szerkeszti a szerkesztőbizottság. • Tördelőszerkesztő: Kalcsó István. • Nyomdai munkálatok: Polár Stúdió, Salgótarján.