Issuu

Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségeinek lapja

risztus Hordozó XI. évfolyam, 5. szám 2020. október

Templombúcsú Ságújfaluban

2020. október 4-én, vasárnap ünnepeltük templomunk búcsúünnepét. Az ősz nem hazudtolta meg magát, a templomudvaron már lassan pergett alá a két nagy diófa levele és szél sétált át a fák ágai között. Mégis, örömmel érkeztünk a templomba és szintén örömmel tapasztaltuk a környező településről érkező vendégeink érkezését. Összetartozunk, ezt az érzést fejezték ki az üdvözlő mosolyok, az élénk beszélgetések, a köszönésként összevillanó szempárok. A szentmisére megérkezett a vendég atya is, Mészáros Csaba, aki ezüstmisés áldást hozott nekünk. Bár egyre inkább szívszorító, hogy szájmaszkban, távolságot tartva, egymástól mindinkább elidegenedve kell a szentmisé-

re szánt időt is eltölteni; mégis, közös ünnepet ültünk. Mészáros Csaba atyát Attila atya köszöntötte, emlékeztetve önmagát és vendégét is az ezüstmiséhez illő ezüstös hajszálakra, az elmúlt évekre. Csaba atya prédikációjában két fő vezérfonalat követett: az Istenben való bizalom és az Istentől jövő kegyelem. Folytatás a 3. oldalon

Reformáció hete

Október utolsó hetében protestáns testvéreink a reformációt ünneplik, Luther Márton a tételeit október 31-én tette közzé ugyanis. Ma is divatos szó a reformálás, a reform, mivel újat várunk tőle, amely érdekessé, gazdagabbá teszi a mindennapi életünket. Még az egészséges táplálkozásnál is divatossá váltak a „reform élelmiszerek” vagy a „reform konyha” kifejezések. Re-formálni valamit, annyit tesz, mint újjá alakítani, megújítani, átformálni. Pozitív hatást várunk a reformoktól, de nem mindig jól sülnek el, mint a „budapesti biciklisávok” esete is példázza manapság. A mai ember modernül él, úgy alakítja az életét, hogy a lehető legkevesebb legyen benne a szenvedés, az izzadtságos erőfeszítés, munka, ösztönösen törekszik a pehelykönnyű életvitelre. Ezzel együtt pedig panaszkodik, ha bármi kihívás jön az életében. A nehézség vagy áldozat sokszor távol áll tőle. A magánéletben sem akar megküzdeni a kihívásokkal, sokszor a szeretet is csak egy mázos fogalom, aminek semmi tartalma sincsen, pehelykönnyű. Ezért van ennyi válás, ezért szabadulunk meg az idősektől, vagy a nem kívánt gyerektől. Ezért nincs szükség közösségekre, ezért nincsenek csak felszínes barátságok, ezért nem gondolunk Istenre sem, mert ezek amúgy mind a mi időnket veszik el, amit csak magunkra fordíthatnánk! Ezért vált nélkülözhetetlenné az internet online-tere vagy a pláza csillogása vagy az üres időtöltések szórakoztató világa. Pedig pont ezek miatt válik üressé az életünk, kihűltté, fagyossá a világunk, válnak élménytelenné a mindennapjaink. A reform a mindennapi életünk szintjén kell, hogy elkezdődjön. Találjunk vissza a forráshoz, a gyökerekhez, így mindenszentek és halottak napja közeledtével gondoljunk elődeink, szeretteink hitére, áldozatos életére és a szentek ragyogó életpéldájára. A Jóisten téged is reformra hív, szeretne értelmet adni életednek, szeretne átölelni szeretetével! Ezt tette velük is, akik boldog emberek voltak, mert életet adtak, közösséget, családot, hazát építettek! A modern emberből és világából egy lélekkel teli, új életre hív az Úr! Találj újra Őrá, töltekezz belőle, hívd Hozzá barátaidat, családodat, add az Ő reformáló kezébe az egész életedet! Attila atya

Jöjj Szentlélek Úristen! Aki megkeresztelkedett, az megkapta már a kegyelmi élet „csíráját”, részesedett a Szentháromság életében, s így megkapta a Szentlelket is. A bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt most már felnőttként - maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre. A bérmálás szentsége egyesülés a Szent-

lélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége. A 2019-2020-as évben tizenkettő fiatal és három felnőtt készült befogadni a Szentlélek ajándékát. A hagyományosan pünkösdhöz kapcsolódó esemény kicsit váratott magára, közbeszólt az élet, a járvány. Majd szeptember 20-án a déli órákban megtelt a karancssági Szent István királyról elnevezett templom. Ünnepélyes, meghitt a hangulat. Nagy izgalommal vártuk a szertartást, melyet dr. Varga Lajos püspök atya celebrált. Szavaival kifejtette, hogy életünk során egyformán szükségünk van az értelemre és az érzelemre Jézushoz való kötődésünkben. Folytatás a 2. oldalon

A szentmise súlya, azaz mit jelent számomra a szentmise? Hitoktatóként évről évre szomorúan tapasztalom, hogy azok a lelkes gyerekek, akik évekig készülnek az első szentgyónásra, első szentáldozásra, a bérmálás szentségének felvételére, egy-két évig rendszeresen szentmisére járnak, a szentség felvétele után pedig megszűnik a lelkesedés, mint a szülők, mint a gyermekek részéről és messziről elkerülik a templomot. Ez a jelenség, sajnos jelen van szinte minden plébániai közösségben. Mi lehet ennek az oka, miért távolodnak el a valamikor templomba járó családok a közösségtől, az Egyháztól? Millió okot fel tudnák sorolni, de ezzel nem jutnánk sokkal előrébb. Ahhoz, hogy valakit beengedjek az életembe, és akarjam, hogy része legyen az életemnek, ehhez feltétlenül szükséges a vele való a személyes találkozás. Így vagyunk ezzel Jézussal is. Oda kell mennem a közelébe, találkoznom kell Vele, meg kell ismernem Őt, és engednem kell, hogy az életem része legyen. Ennek a találkozásnak ad helyet a szentmise. Vallásos családban nevelkedtem fel, ahol az életünk része volt a szentmisére járás. Kisgyermekként, szüleim elmondása szerint a szentmisén, unalmamban - mert nem láttam semmit - folyton mozogtam, a pad alatt mászkáltam. De ahogyan növekedtem, egyre jobban azt éreztem, hogy jó nekem ott lenni. Valami vonz magához, valami, ami még ismeretlen volt számomra, és erre az érzésre vágyakoztam, akár hányszor meghallottam a harang hívó hangját. Világítójel volt számomra a plébános atya, aki nagy szeretettel mesélt Jézusról. Példaképemmé vált a közösségért oly sokat tevő kántor nő, aki példás családanyaként fáradhatatlanul munkálkodott a közösség egységéért. Az ő példamutatása in-

dított el engem arra az útra, hogy hitoktató legyek. A legnagyobb csoda és felismerés számomra az volt, hogy Jézus önmagát adja nekem az Oltáriszentségben. Az a Jézus, akiről már nagyon sok mindent tudtam, egyesülni akar velem, megengedi, hogy Őt befogadjam a szívembe. Igen, most már tudom, hogy az a „valami”, ami vasárnapról vasárnapra vonzott, az „Valaki”, és ez a Valaki nem más, mint Jézus! A gyermeki lélek nagyon tiszta. A gyermek őszintén és tisztán tud szeretni. A gyermeket még nem fertőzi meg a világ szennye, ezért tisztán hallja Jézus hívását. A titok kulcsa talán itt lehet. Jézus szavai csengenek a fülembe: „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Mk 10,13-16)

Hitoktatói hivatásom alatt azt tapasztalom, hogy a hittanórákon, a gyerekek nyitott szívvel fogadják Jézus tanítását, örömmel beszélnek másoknak Jézusról, lelkesen jönnek a szentmisére addig, amíg valaki fogja a kezüket és a bevezeti őket Isten házába. A szülők is támogatják őket ebben egy ideig, de aztán egyre kevésbé lesz fontos számukra, hogy Jézussal találkozzanak. A gyerek számára az válik fontossá, ami a szülőnek is fontos. Kedves felnőttek! Ne legyünk olyanok, mint azok a tanítványok, akik nem akarták Jézushoz engedni a gyermekeket. Ha nem tudunk felnőtt emberként olyan tiszta szívűek lenni, mint a gyermekek, akkor nem jutunk be Isten országába. Családanyaként, családapaként szeressük annyira gyermekeinket, hogy ne tiltsuk el őket Jézustól. Jézus annyira szerette az embereket, hogy az életét adta oda értük. Ő vállalta át helyettünk a szenvedést és a kereszthalált. A szülő számára legfontosabb a gyermeke. Egész életén át óvja és védi, gondoskodik róla, a legjobbat akarja neki. Ha pedig beteg gyermeke, azt mondogatja, bárcsak át tudnám vállalni szenvedését. Isten is így gondolkodik és cselekszik. A keresztény ember számára legnagyobb örömhír, hogy a végtelenül szerető Isten megtestesült, emberi alakot öltött és részt vállalt az ember földi életében. Szeretete abban teljesedett ki, amikor életét adta értünk. De mielőtt átadta ma-

Krisztus Hordozó

gát a szenvedésnek, szeretett tanítványi körében az utolsó vacsorán önmagát hagyta itt az emberiség számára a kenyér és a bor színében. „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”(Jn 6,51-58) A szentmise ad erre lehetőséget számunkra, ahol megismerhetjük Jézust, megismerhetjük a tanítását, megtudhatjuk, hogy mit gondoltak róla 2000 évvel ezelőtt azok az emberek, akik Vele találkoztak. A szentmisében Krisztussal egyesülhetünk, Ő a lelkünk tápláléka, aki szent teste és vére által megszabadít minden vétkünktől és minden bajtól. Isten tudja, hogy az ember újra és újra rászorul a kegyelemre. A bűnbánat szentsége, az Eucharisztia, kegyelmet közvetítenek, melyre nagy szükségünk van. Ingyen osztogatja Isten a kegyelmet, csak annyit kell tennünk, hogy bátran elfogadjuk Tőle. Kovács Ilona Kinga hitoktató

Jöjj Szentlélek Úristen! Az 1. oldal folytatása Az egymással ellentmondásban lévő érzelmeinkben az értelemnek kell meghoznia a helyes döntést. Az

az értelem, amely világunkat létrehozta, fölötte áll minden emberi értelemnek, természetfölötti, transzcendens, és éppen ezért az ember számára el-

rejtett, az ember a maga képességeivel Istennek a titkait nem tudja felidézni. Fogalmat alkotunk róla, Isten azonban több, mint amit mi gondolunk. Istennek a lényege a jóság. Isten nem a viszonosságra épít, hanem a nagylelkű adakozásra, nem nézve azt, hogy mit kapott. Nekünk sokat kell dolgoznunk azon, hogy jók legyünk. Mit is jelent számunkra ez a nap? Haladni elkötelezetten azon az úton, melyet szüleink hagytak ránk, választottak nekünk. A bérmálásban a Szentlelket kaptuk, a növekedés és erő forrásaként a lelki küzdelemhez. Tehát a Szentlélek teljességében áradt ki ránk, keresztény hívőkre. Ez a szentség teljessé tette a keresztségben kapott kegyelmünket: megerő-

sítette bennünk az istengyermekséget és az Egyházhoz tartozásunkat, hogy tökéletesebben részt vegyünk annak küldetésében, szóval és cselekedettel tanúságot tegyünk keresztény hitünkről. Köszönetünket fejezzük ki Attila atyának a felkészítésért, családtagjainknak, keresztszüleinknek a támogatásért. Scholtz Katalin

Krisztus Hordozó

Megemlékezés elhunyt szeretteinkről

Az élők és a holtak világát a feltámadt Krisztus köti össze. Az Ő világossága utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járóknak az ég felé, az elhunytak számára pedig fényeskedik, mint örök világosság. Az ember halála a keresztény teológia értelmezésében a földi élet végérvényes lezárása és az örök élet kezdete. Ezért az elhunytakra való emlékezésünk nemcsak gyász és szomorkodás, hanem átcsillan rajta az örök élet hite és a feltámadás reménye. Mindenszentek ünnepét III. Gergely pápa a VIII. században engedélyezte, melyet november első napján ünneplünk. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, így ez a nap mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről – nagy számuk miatt – külön-külön nem emlékezik meg a kalendárium. Az első ezredfordulótól kezdődően emlékezik az egyház az ös�szes elhunyt hívőjére, a családok pedig a szeretteikre. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. November 2-án tartjuk, s tájainkon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából az elhunytakról való megemlékezés napjává, felekezetektől függetlenül. Hagyományok: Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződtek. Néhol e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Máshol ekkor volt a legényvásár, azaz ekkor kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel. Mindenszentek napján tilos volt a munka, ez is a tisztelet egyfajta kifejezéseként. Tilos a mosás, a varrás,a takarítás. A régi hiedelem szerint a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán az elhunytak miséznek a templomban, s mikor megkondul a harang, akkor indulnak el hozzátartozóik házába, így a parasztházakban ezen a napon még egy tányér került az asztalra, melybe kenyeret, sót és vizet tettek. Székelyföldön cipót sütöttek, melyet Isten lepényének vagy a halottak kenyerének hívtak. Magyarország sok táján e napon gondját viselték a koldusoknak és a szegényebb embereknek, ételt, alamizsnát osztottak nekik, ezzel is segítve a holt lelkek üdvösségének elérését. Többnyire kenyér és mézzel bevont kalács

várt a temető kapujában ácsorgókra. Mindenhol rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják. Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékére régen még máglyát is gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.” A gyertyagyújtás hagyománya megmaradt, így emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek velünk. Elhunyt szeretteink sírja a temetőben van, testük már elporladt, de az, ami őket egyedivé tette, nem semmisült meg. A személyes lényük tovább él bennünk emlékeinkben, szívünkben, Isten országában. Sokszor rájuk emlékezünk például egy kedvenc étel, ital, személyes tárgy, tőlük tanult ima vagy vers, esetleg átmentett hagyomány kapcsán. Felidéződnek szavak, gesztusok, arckifejezések, egy mosoly, egy hangfoszlány. Ima a halottakért: Teremtő Isten! Kérjük, hogy bocsásd meg szolgáid és szolgálóid minden vétkét, hogy a Te kegyelmedet, amelyet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgéseink által megnyerhessék. Végtelen jóságú Isten, minden ember Atyja! Te szereted híveidet, és akarod, hogy mi is szeressük egymást. A tisztítóhelyen levő lelkek, a mi keresztény társaink, a mi rokonaink, a Te fiaid és leányaid. Érettük esedezünk: hallgasd meg keserves sóhajtásaikat, enyhítsd fájdalmaikat, kínjaikat, és vigasztald őket. Ó kegyes Jézus, mindnyájunk megváltója! Szent véred és áldozatod legyen szen-vedő testvéreinknek enyhülésére! Ámen Mravcsik József

Templombúcsú Ságújfaluban

Az 1. oldal folytatása Bizalom az, amikor fizikálisan egy sötét szobában, mentális értelemben életünk zűrzavarában – bár szorongunk, félünk, de mégis remélünk – ráhagyatkozunk valakire. Valakire, akiről tudjuk, hogy lát, tudjuk, hogy szeret, tudjuk, hogy velünk van és gondunkat viseli. A kegyelem áradására érzékletes példát, megtörtént esetet hozott és osztott meg velünk. Egy kisgyermeket keresztelt egy esős, borús napon. A szürke és lehangoló időjárás ellenére mégis felejthetetlen élmény jutott a családnak és a szentséget kiszolgáltató papnak. A szentség kiszolgáltatásakor kisütött a Nap, eloszlottak az égen a sötét felhők és a fénynyaláb Isten

gyermekére, a családja körében álló fiúra sugárzott. Mi lesz ebből a gyermekből? Mi lesz húsz, harminc év múlva, hová kanyarog az élete útja? Jó lenne tudni. Mint ahogyan templomépítő elődeink, fizikai, szellemi munkások, néhai imádságos őseink hada kérdezhetné ma tőlünk: hová jutottál fiam, leányom? Szereted-e még az Istent, szereted-e még a sok verejtékkel, munkával felépített házát, avagy üresek a padsorok? Sok kérdésre lehajtott fejjel, szégyenkezve tudnánk csak válaszolni. Erre gondoltam az ünnepen, amikor imádságos lélekkel hálát adtam a templomépítőkért, a templomunkat azóta is fenntartókért és Isten néhai és mai szolgálóiért és szolgálóleányaiért. Hiszem és vallom néhai Horváth József atyánk szavaival – aki a vészterhes háború előtti időben az Isten házát emeltette nekünk -, hogy templom kell ennek a népnek, hogy hitében meg ne gyengüljön, ereje meg ne fogyatkozzon. Kérem és kívánom, hogy ismerjük fel ennek a mondatnak a máig ható jelentőségét és éljünk Istenben való bizalomban és Istentől jövő kegyelemben. Dénes Katalin

Krisztus Hordozó

Példaképünk lehetne

Gyerekszáj Ötödik osztályban az ember teremtéséről és a bűnbeesésről beszélgettünk. A bűn következményét olvastam fel a Bibliából: – „...vágyakozni fogsz férjed után, de az uralkodni fog rajtad.” Mire több tanuló is felháborodott! – Nálunk ez nem így van, otthon anya a főnök! * * * Nagyon sokféle kérdést kapok gyerekektől, sokszor ledöbbent, hogy mik járnak a fejükben. Bátran ki merem írni, hogy ezek a kérdések a karancssági ötödik osztályban hangzottak el: – Ha valaki a tisztítótűzben van, de már nincs hozzátartozója, aki imádkozzon érte, azzal mi lesz? Ott marad örökre? – Honnan tudta Isten, hogy Ő képes a teremtésre? – A bűnbeesés után miért teremtett Isten embereket, ha tudta, hogy rosszak? * * * Az egyik osztályban nagyon nehezen tudtam lecsitítani a tanulókat, nagyon összevesztek. – Ha így viselkedtek, akkor a jövő héten majd feleltek! – mondtam már mérgesen. – Mi pont akkor megyünk cipőt venni! – vágta ki magát egy fiú. * * * Második osztályban Jézus megkeresztelkedése volt a téma. Arról is beszélgettünk, hogy most hogyan történik a keresztelés. – Ha én hazamegyek, megkeresztelem a kisnyulaimat. Hátha megjavulnak! Vagy vigyem el inkább a templomba? – elmélkedett egy kislány. * * * Az elsősök párosával járnak furulyázni. Jönnek vissza, és az egyik kislány odaáll elém: – Margó néni, L-t csak egyedül engedje el furulyára, mert nagyon ideges fajta! Gyűjtötte: Szőllősné Bablena Margit * * * Kamaszfiú harsány hangon kérdezi a családtagjait: – Kell-e még valakinek ez az áramos kötél? (vagyis a hosszabbító) * * * Tanító bácsi kérdezte az elsősöket, melyik a legszebb nyári élményük? Egy kislány megszólalt: – Én a szép fürdőruhás néniket néztem a strandon. Nagyon csinosak voltak. * * * Elsőáldozási felkészítő egyik kérdése Attila atyától: hogy készülünk testileg a szentáldozásra, hogyan megyünk szentmisére? Az egyik kislány válasza: – Mivel nem ehetek, éhesen. Gyűjtötte: Dénes Katalin

Hedvig, lengyelül Jadwiga Andegaweńska (1374. február 18. – Krakkó, 1399. július 17.) Lengyelország királynője és Litvánia nagyhercegnéje. Nagy Lajos magyar királynak és Kotromanić Erzsébetnek nem lévén fiúgyermeke, Hedviget jelölte ki a lengyel trónra. Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el, mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is. A házasságkötés szertartását a négyéves Hedvig és a nyolcéves Vilmos között az esztergomi érsek végezte. A két gyermeket együtt nevelték Bécsben. A király halála után, 1384 őszén lengyel királynővé koronázták az alig tízesztendős Hedviget. Az országot keletről a pogány litvánok serege fenyegette. Fejedelmük, Jagelló Ulászló 1386-ban házassági ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában. Hedvig, bár teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne. Bár szerette Vilmost, mégis meghozta azt az áldozatot, hogy a nála jóval idősebb Jagelló litván nagyherceghez menjen feleségül; így remélte elérni a litvánok megtérését és a két nép közötti békét. Azzal a feltétellel egyezett bele az új házasságba, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házassága érvénytelenségét. 1385-ben jött létre a frigy, Hedviget litván királynővé koronázták, Jagelló pedig megkeresztelkedvén, mint lengyel király, a II. Ulászló nevet vette fel. Hedvig a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója lett, az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozva férje világias és erőszakos módszereivel szemben. Aktívan részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében. A lengyel nép hitének erősítése végett templomokat építtetett, liturgikus könyveket szerzett be. Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői tevékeny-

Kifestő

ségre; egyszerű és tiszta életvitelét nem rendelte alá a kor szokásainak és eszméinek. Értelme és műveltsége révén elérte, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Krakkóban megalapította a bencés kolostort, ahol az istentiszteletet a nép nyelvén tartották meg. Árpád-házi Szent Erzsébethez hasonlóan szívén viselte a betegek, árvák, özvegyek, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat és ápolta a betegeket. Fiatalon, huszonhat éves korában leánya, Erzsébet Bonifácia szülésébe halt bele 1399-ben, Krakkóban. Itt is temették el. Szentség hírében halt meg. Ünnepe július 18-ára került. II. János Pál pápa Lengyelország királynéját a litván nép keresztény hitre térítéséért 1997. június 8-án szentté avatta. Hedvig királynő saját karizmáját „a kereszt balgaságában” foglalta össze. Vallomása szerint nagyon sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy mindent alaposan átgondoljon és világosságot merítsen elgondolásaihoz. Hedvig életcélját jelképező szimbólumként a két egymásba fonódó ‚mm’ betűt választotta: az evangéliumi Máriára és Mártára utalva. Mária mint az imádság, Márta pedig mint a tettek jelképe volt példa számára. Hedvig gyűrűsujjának csontmaradványa 600 év után visszakerült szülőhazájába: az évszázados magyar-lengyel kötődés jeleként, amelyet az egri bazilikában koncelebrált szentmise után ünnepélyes körmenetben vittek át az egri minorita templomba. Itt helyezték el, Árpád-házi Szent Kinga és Boldog Jolán ereklyéi mellett. Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Személyes emlékem is fűződik Szent Hedvighez, hiszen évekkel ezelőtt Krakkóban fejet hajthattam a sírja előtt. Tőzsérné Magdus Melinda

Krisztus Hordozó

Hogyan imádkozzuk a rózsafüzért? – Tíz tanács Szent II. János Pál pápától

Szent II. János Pál pápa 2002. október 16-i keltezéssel adta ki Rosarium Virginis Mariae kezdetű, a rózsafüzérről szóló apostoli levelét. Ebben konkrét, gyakorlati tanácsokat fogalmaz meg a rózsafüzér imádkozásának módjával kapcsolatban. 1. A rózsafüzér célja: Krisztus arcának szemlélése „Krisztus arcára szegezni a tekintetet, fölismerni a misztériumot […] Krisztus minden tanítványának feladata, tehát a miénk is. Miközben ezt az arcot szemléljük, kitárulunk a szentháromságos élet misztériumának befogadására, hogy mindig újra megtapasztaljuk az Atya szeretetét, és örvendjünk a Szentlélek örömével.” (9) „… a rózsafüzér a feszületre irányul: tőle indul és hozzá érkezik, mint maga az imádkozás is. Hiszen Krisztusban összpontosul a hívők élete és imádsága. Minden belőle indul ki, minden feléje irányul, minden általa jut el a Szentlélekben az Atyához.” (36) 2. Jézus neve „Az Üdvözlégy súlypontja, mintegy fordulópont a két rész között: Jézus neve. Olykor, ha sietve imádkozzuk, ez a súlypont eltűnik, s vele együtt elvész a kapcsolat is Krisztusnak azzal a titkával, amelyikről éppen elmélkedünk. […] Jézus nevét – az egyetlen nevet, amelyben az üdvösség reménye nekünk adatott (vö. ApCsel 4,12) – a Szentséges Anya nevével együtt ismételgetni, s mintegy engedni, hogy Mária sugallja nekünk ez a nevet, a hasonulásnak olyan útja, mely egyre mélyebbre bevezet Krisztus életében.” (33) 3. A rózsafüzér megértése „A rózsafüzér megértéséhez el kell mélyülni a szeretet sajátos lelki dinamikájában.” (26)

4. A csend „Az odahallgatás és az elmélkedés a csendből táplálkozik. Jó, ha a titok kimondása és a Szentírás szavai után megfelelő időre megállunk, hogy tekintetünket a szemlélendő titokra szegezzük, mielőtt elkezdjük a szóbeli imát. A csend értékének újrafölfedezése az egyik titka az elmélkedés és a szemlélődés gyakorlásának.” (31) 5. Rózsafüzér és Szentírás „… a rózsafüzér nem helyettesíti a lelki olvasmányt (lectio divina), épp ellenkezőleg, föltételezi és elősegíti azt. […] A rózsafüzérben szemlélt titkok […] által a lélek könnyen utakat találhat az egész evangéliumhoz, főként ha a rózsafüzért a tartós összeszedettség különleges állapotában imádkozzák. […] Annak érdekében, hogy az elmélkedés szentírási alapot kapjon és mélyebb lehessen, hasznos, ha a titok kimondása után fölolvasnak egy, a körülményeknek megfelelő rövidebb-hosszabb szentírási részt. Az egyéb emberi szavak ugyanis soha nem érik el a sugalmazott szavak sajátos hatékonyságát. Ezeket ugyanis azzal a bizonyossággal hallgatjuk, hogy Isten szava, mely a ma számára, az »én számomra« hangzik el.” (29–30) 6. Hogyan imádkozzuk a rózsafüzér titkait? „Az örvendetes titkokról való elmélkedés a keresztény öröm

végső indítékaival és mélységes tartalmával való találkozás.” (20) „A világosság titkainak mindegyike a Jézus személyében immár elérkezett Ország kinyilatkoztatása. […] Kánában Mária ajkán hangzik föl és egy nagy anyai intelemmé válik, melyet minden idők Egyházához intéz: »Tegyétek meg, amit nektek mond!« (Jn 2,4) Ez az intelem jól bevezeti Krisztus nyilvános élete során mondott szavait és jeleit, és a világosság minden titka számára máriás hátteret ad.” (21) „A fájdalmas titkok segítik a hívőt abban, hogy átélje Jézus halálát – ott állva a kereszt alatt Mária mellett –, s hogy vele együtt merüljön el Isten ember iránti szeretetének mélységében, s érezze meg e szeretet egész újjáteremtő erejét.” (22) A dicsőséges titkok „a hívőt arra késztetik, hogy lépjen túl a passió sötétségén, és tekintetét a föltámadásban és a mennybemenetelben szegezze Krisztus dicsőségére. Miközben a keresztény lélek a Föltámadottat szemléli, fölfedezi hitének indokait (1Kor 15,14).” (23) 7. Miatyánk, Dicsőség „A Miatyánk mintegy alapja az Üdvözlégyek ismételgetése által kibontakozó krisztologikus-máriás elmélkedésnek, és a titokról való elmélkedést egyházi tapasztalattá teszi akkor is, ha egyedül végzik.” (32) „Fontos, hogy a Dicsőség mint a szemlélődés csúcspontja tudatos legyen a rózsafüzérben. Nyilvános imádkozás esetén énekelni is lehetne, hogy megfelelő hangsúlyt

kapjon ez a minden keresztény imádságra jellemző távlat.” (34) 8. A rózsafüzér befejezése „A rózsafüzér végén a pápa szándékára imádkozunk, hogy az imádkozó lélek tekintete kitáguljon az egész Egyház szükségleteire.” „… a lélek szükségét érzi, hogy a rózsafüzér végéhez, melynek során annyira érezte Mária anyai segítségét, a Szent Szűz dicséretét fűzze, akár a Salve Reginát, akár a loretói litániát. A belső út megkoronázása ez, melyen a hívő eleven kapcsolatba került Krisztus és az ő Szentséges Anyja titkával.” (37) 9. Időbeli eloszlás „… a heti beosztás lelki sajátosságot ad az egyes napoknak, a liturgiához hasonlóan, mely az év egyes szakaszait tudja megszínezni. A mai gyakorlat szerint a hétfő és a csütörtök az örvendetes titkok napja, a kedd és a péntek a fájdalmas titkoké, a szerda, a szombat és a vasárnap a dicsőséges titkoké. Hova lehetne beilleszteni a világosság titkait? […] a szombat hagyományosan a Mária-tisztelet napja, tanácsolhatónak látszik, hogy csütörtökről kerüljenek át az örvendetes titkok szombatra, s az így szabaddá vált csütörtök lehetne a világosság titkainak napja.” „… arra kell ügyelni, hogy a rózsafüzért mindig szemlélődésnek tekintsék és ekként végezzék. Ezáltal, mintegy a liturgia kiegészítéseként, a keresztény hét – melynek sarkpontja a vasárnap, a feltámadás napja – a Krisztus élete titkain keresztül vezető úttá válik, s maga Krisztus az idő és történelem Uraként jelenik meg tanítványai életében.” (38) 10. „Bízd az Úrra minden gondodat” „… a Megváltó szent emberségével való találkozásba vigyük magunkkal gondjainkat, bajainkat, munkánkat, terveinket, mindazt, ami az életünket jelenti. »Bízd az Úrra minden gondodat, és Ő gondoskodni fog rólad« (Zsolt 55,23). A rózsafüzérrel elmélkedni azt jelenti, hogy gondjainkat rábízzuk Krisztus és az Ő Anyja irgalmas szívére.” (25) +1 tanács Boldog VI. Pál pápától „A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.” (12) Forrás: Magyar Kurír

Krisztus Hordozó

6 Magdus Melinda:

A Váci Egyházmegye hírei

„Ott fog élni az egyház, ahol lesznek áldozatot hozni képes emberek” Az én – akolitus- és lektoravatás volt Vácott Miatyánkom A katolikus egyház egyre jobban támaszkodik Miatyánk tudom, hogy vagy a mennyekben, az elkötelezett világi hívőkre dicsőítem én a Te neved, nincs még itt a Te országod, nem jött még el a Te akaratod, miképp a mennyben, úgy itt a földön még nem, mindennapi kenyeremet köszönöm Neked, kérlek bocsásd meg bűnös életemet, ahogy én is megbocsájtok az ellenem vétkezőknek, segíts kérlek, hogy a sátán ne kísértsen, és szabadíts meg minden gonoszságtól! Ámen!

Marton Zsolt váci megyéspüspök 14 lektort és 26 akolitust avatott 2020. szeptember 26-án a Váci Nagyboldogasszony székesegyházban. A koronavírus járvány miatt az esemény zártkörű volt.

Dénes Katalin:

Levél a lövészárokból vedd soraimat, lelkem ázott zubbonyom mélyén apró plajbász, gyűrött szélű irka fejem felett gránát robban és göröngy iramlik az égnek hazagondolnak mind akik még élnek, mind, akik még félnek véres a tűzijáték vedd soraimat, lelkem itt gyilkos a göröngy de otthon még száz teherrel áldott és földre hajló búzaszemet táplál, mert több az élet, mint a halál mert a halál is megtorpan a madár dalánál vedd soraimat, lelkem itt nem madár dalol puskagolyó gyújt dühös indulóra, amott, velem szemben idegen a nóta miért lő az, kit sohasem láttam? írok még majd írok, most játszom a halállal 2020. október 12.

„Nincs annyi lelkipásztor, mint amennyi templom, nincs annyi pap, amennyi akár csak 3-4 évtizeddel ezelőtt volt, ezért az embereknek maguknak is áldozatot kell hozni. Nincs, nem lesz minden falunak papja, és ha valaki szentmisére akar menni, annak lehet, hogy autóba kell ülnie és átmennie a szomszéd faluba. Ez áldozatvállalást jelent, de ne csak a megszokás vigyen el a templomba. Ott fog élni az egyház, ahol lesznek áldozatot hozni képes emberek. Az egyháznak nem feladata vallási szolgáltatásokat nyújtani. Az egyház küldetése az örömhír hirdetése” – nyilatkozta Marton Zsolt megyéspüspök, aki hozzátette, arra kell törekedni, hogy a papnak leginkább a lelkiségi feladatokra kelljen figyelnie, és olyan munkatársai legyenek, akik komolyabb felelősséget vállalnak a közösségek építésében. Kik azok az akolitusok? Az akolitus, akárcsak a lektor, egy szolgálati fokozat a katolikus egyházban. A lektor és akolitusképzés egy kétéves folyamat, amelyben az első év végén lektorrá, a második év végén akolitussá avatják a jelöltet. Az akolitusképzés célja, hogy segítsen fölfedezni a keresztény férfiaknak, hol a helyük, mi a feladatuk saját közösségükben. Ha ezt megteszik, sok feladatot átvehetnek a plébánosuktól: imacsoportokat, családcsoportokat vezethetnek, betegeket látogathatnak, első péntekenként elvihetik a

betegekhez az Eucharisztiát. De a liturgiában is szerephez jutnak: felolvasnak a szentmisén, segítenek az áldoztatásban, akár a temetés végzésére is kaphatnak engedélyt. A Váci Egyházmegyében 2005ben kezdődött az akolitusképzés, amely az elmúlt 15 esztendő során nagy fává terebélyesedett, és behálózza az egész egyházmegyét: az idei avatáskor (2020.09.26.) 26 akolitust, valamint 14 lektort avatott fel Marton Zsolt váci megyéspüspök, amivel közel 430-ra nőtt az egyházmegyében szolgálatot teljesítő akolitusok száma. Szent II. János-Pál pápa: Christifideles laici (Világi Krisztushívők) kezdetű apostoli buzdításában beszél részletesebben az akolitus szolgálatról. „Isten hívja meg őket,

hogy saját hivataluk gyakorlásával az evangélium szellemében élve kovászként belülről járuljanak hozzá a világ megszenteléséhez, és életük tanúságával – hitük, reményük és szeretetük ragyogásával – mutassák meg másoknak Krisztust.” Az akolitus tehát az a világi férfi, aki arra vállalkozik, hogy adottságai mentén részt vállal az apostoli munkában. Anélkül, hogy saját szakmai munkája hátrányt szenvedne, bemutatja azt a földi léten túlmutató távlatot, amelyet a világ gyakran nem is ismer. A II. Vatikáni Zsinat óta helyeződik különleges hangsúly a világiak fokozott egyházi szerepvállalására: „Az Egyház közösségein belül annyira szükséges a munkájuk, hogy nélküle a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes a lelkipásztorok apostolkodása.” Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában pedig ezt írja: „A világiak alkotják Isten népének mérhetetlen többségét. Az ő szolgálatukban áll egy kisebbség: a felszentelt szolgák. A világi identitás és küldetés tudata megnőtt az egyházban. Sok, bár nem elegendő világi hívőnk van, akiben mély közösségi érzés és nagy hűség él a szeretet, a katekézis, a hit ünneplése feladatai iránt. A világiak képzése, és különféle szakmai és értelmiségi csoportok evangelizálása komoly lelkipásztori kihívást jelent.” Fotó: Bölönyi Gabriella Forrás: Váci Egyházmegye

Krisztus Hordozó

A szentmisék rendje 2020. október 31. és 2020. november 3. között Dátum Okt. 31., szombat, előesti szentmisék Nov.1., vasárnap, Mindenszentek Nov.2., hétfő, Halottak Napja Nov.3., kedd, Megemlékezés a megholtakról

Etes nincs

Ságújfalu 18.00 szentmise

Karancsság nincs

8.30 szentmise 19.00 szentmise

18.00 szentmise

10.00 szentmise 17.00 szentmise

nincs

Szalmatercs 19.00 szentmise

Etes

Ságújfalu

Karancsság

Piliny

Karancsalja

Osztály óvoda 1. osztály 2–3–4 o. fakultatív óvoda 1. osztály 2. osztály 3. osztály 4. osztály 5. osztály 6. osztály 7. osztály 8. osztály 7–8. osztály

Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Dénesné Gyurkó Klaudia Dénesné Gyurkó Klaudia Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Dénes László Dénes László Dénes László Dénes László

Hitoktatás napja hétfő hétfő hétfő hétfő csütörtök péntek hétfő csütörtök csütörtök csütörtök kedd kedd kedd kedd

3. osztály

Szőllősné Bablena Margit

csütörtök

általános iskola

3. osztály

Szőllősné Bablena Margit

csütörtök

általános iskola

óvoda óvoda óvoda 1.osztály 2.osztály 3. osztály

Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Durnyik Józsefné

péntek péntek péntek kedd péntek kedd

nagycsoport 1. nagycsoport 2. középső csoport általános iskola általános iskola általános iskola

3.osztály

Durnyik Józsefné

péntek

általános iskola

kedd péntek kedd péntek kedd kedd péntek péntek péntek csütörtök csütörtök csütörtök péntek csütörtök csütörtök csütörtök csütörtök péntek

általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola óvoda általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola

4. osztály 5. osztály 6.osztály 7. osztály 8.osztály elsőáld. felk. óvoda 1-2. osztály 3-4. osztály 1. osztály 2. osztály 3. osztály 3. osztály 4. osztály 5. osztály 6. osztály 7. osztály 8. osztály

Hitoktató

Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Durnyik Józsefné Szőllősné Bablena Margit Szőllősné Bablena Margit Dénes Katalin Dénes Katalin Dénes Katalin Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga Kovács Ilona Kinga

Hitoktatás helye óvoda alsó iskola alsó iskola alsó iskola óvoda általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola általános iskola

nincs

Karancsalja 17.00 szentmise

nincs

12.00 búcsúi szentmise

nincs

18.00 szentmise

17.00 szentmise

nincs

A hitoktatás rendje a 2020-2021-es tanévben Egyházközség

Piliny

Hitoktatás időpontja 15.10–15.40 10.50–11.35 12.30–13.10 13.15–14.00 15.00–15.30 11.50–12.35 11.50–12.35 10.55–11.40 11.50–12.35 9.55–10.40 12.35–13.25 14.20–15.05 13.30–14.15 15.10–15.55 14.15–15.00 elsőá. felk. II. 13.30–14.15 elsőá. felk. 9.00–9.30 9.30–10.00 10.00–10.30 9.05–9.50 11.00–11.45 13.25–14.10 13.25–14.10 fakultatív 8.10–8.55 11.55–12.35 11.00–11.45 12.40–13.25 10.05–10.50 12.00–12.45 15.30–16.00 14.00–14.45 14.45–15.30 09.55–10.40 08.50–09.35 11.45–12.30 13.00–13.45 10.50–11.35 07.55–08.40 12.40–13.25 13.35–14.20 09.55-10.40

Akinek füle van, hallja meg!!!

Információk, programok: Novemberi programok: 1. vasárnap déli 12 óra búcsú Piliny, vendégünk Molnár Zsolt atya, püspöki irodaigazgató, 5. csütörtök szentségimádás Szalmatercs, 14. szombat szentségimádás Etes, 26. csütörtök szentségimádás Karancsság.

Decemberi programok: 6. vasárnap búcsú Karancsalja (Balogh László atya Nógrádmegyer). Kérem a testvéreket, hogy a szentmiséken, keresztelőkön, esküvőkön és az egyéb imaalkalmakon is viseljük a maszkot, méghozzá szabályosan az orrot és a szájat eltakarva! Amennyiben lehetséges tartsuk a kellő távolságot templomon kívül és belül is! Felelősek vagyunk egymásért! Vigyázzunk magunkra és másokra is!

Sírszentelések rendje: Október 31-én, szombaton: 9 órakor Szalmatercsen, 10 órakor Karancsságon, 11 órakor Ságújfaluban, 15 órakor Etesen, 16 órakor Karancsalján. November 1-jén, vasárnap: 11 órakor Pilinyben. Attila atya

XI. évfolyam, 5. szám. • Megjelenés: 2020. október • Kiadják: Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségei.

risztus Hordozó • Megjelenik két havonta. • Főszerkesztő: Kapás Attila plébános. • Szerkeszti a szerkesztőbizottság. • Tördelőszerkesztő: Kalcsó István. • Nyomdai munkálatok: Polár Stúdió, Salgótarján.

Karancsság

Karancsalja

Karancsság

Elsőáldozóink és bérmálkozóink 2020.

FOTÓK: DÉNES LÁSZLÓ

Ságújfalu

Piliny