Krisztus Hordozó 2020/04

K

Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségeinek lapja

risztus Hordozó

„Új év, új kezdet”

A címben idézett mondás a megújulás lehetőségét rejti magában. Biztat minket a változásra, a többre, a jobbra. A változtatásra ösztönöz minket. A tanév kezdetén jó lenne látni, hogy a változás vágya lelki igény bennünk, felnőttekben és gyerekekben egyaránt. Megáldom az iskolatáskákat a tanév elején, s aztán elfeledkezünk arról, hogy az áldást mindig kérni kell és az áldás forrásához, Istenhez ragaszkodni kell, kimutatni iránta szeretetünket. Gyerekkoromban fel sem merült bennem a kérdés, hogy szüleimmel együtt megyek a Jóisten házába. Nem kötelező teher volt ez, hanem örömforrás, a „jó nekünk itt lennünk” péteri érzése. Találkoztunk barátainkkal, szeretteinkkel és együtt is tudtunk imádkozni, énekelni, együtt járultunk Jézus testéhez az Oltáriszentségben. Ez a legszebb dolog, amit az emberek együtt megélhetnek: együtt lenni Jézussal, együtt hallgatni őt és dicsőíteni. Az áldás nemcsak egyszer kell, hanem hétről hétre a mindennapjainkban. Nekünk magunknak is áldássá kell válnunk, miután mi is részesültünk benne. Ez a mi küldetésünk! Jézus kiválasztott engem is, téged is, hogy vigyük az ő szeretetét, áldását és legyünk evangélisták, tanúságtevők, olyan emberek, akik másokat is behívnak, bevonzanak Jézus házába! Az üres templomok azt jelzik, hogy az emberek lelke beteg, azt jelzik, hogy egy falu már nem közösség, hogy nincs lelki igény és már nem fontos a Jóisten. A megújulás rajtad is múlik, ragadd meg a Jóisten kezét, kérd az Ő áldását a változáshoz! „Újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban” (Efezusi levél 4, 23) Attila atya

XI. évfolyam, 4. szám 2020. augusztus

Aranymise Karancsságon

„A templom az Isten háza és az örök élet kapuja, küszöbe. Ezen keresztül jutunk az örökkévaló hajlékba. Keressétek is, hogy lelketekkel benne lakjatok. Boldogok Uram, akik házadban laknak!” (Mindszenty József hercegprímás, bíboros)

2020. augusztus 20-án, csütörtökön délelőtt ünnepre hívott bennünket a karancssági Szent István templom harangja. Nemcsak Karancsságról, hanem a környező településekről is ide siettünk szentmisére, hiszen nemcsak búcsúi al-

kalomra, hanem Gruber Géza atya aranymiséjére is igyekeztünk. Nem titkolom, hogy meghatottan vártuk a pillanatot, hogy ismét láthassuk és hallhassuk Géza atyát, aki több, mint harminc éven át szolgálta egyházközségeinkben az Istent és

bennünket, a rábízottakat. Ő maga is örömmel tért haza közénk, hiszen már hetek és napok óta várta azt a pillanatot, amikor oltárcsókkal illethette a Szent István ereklyével is díszített áldozati asztalt. Megilletődve, érzelmekben gazdagon kezdődött a szentmise. Jó volt egykori, szeretett lelkipásztorunk mosolyát látni, amint széthordozta tekintetét régi övéin. Körünkben ünnepelt Holeczné Nagy Mária, a Migazzi Otthon igazgatónője, Bablena Anna, Ani és Virsinger Mihály szendehelyi világi elnök is. A szentmise elején illendő módon Attila atya köszöntötte paptestvérét, felidézve, hogy több, mint három évtizeden át hányszor tévedt a lelkipásztori tekintet a főoltárképre – Szent István felajánlja a koronát a Boldogságos Száz Máriának – és mennyi ima szállt fel Géza atya papi szívéből a rábízottakért esedezve. Attila atya a köszöntés után átnyújtotta az egyházközségek közös ajándékát, a kincses ládikába zárt adományokat. folytatás a 3. oldalon

Kirándultunk Lakiteleken A Nemzeti Művelődési Intézet „Közösségépítő kultúránk” elnevezésű programsorozatának keretében 2020. augusztus 5-én a Ságújfalui Szent László Közösség tagjai is ellátogattak Lakitelekre a Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóságának meghívására.

A tartalmas, értékekben gazdag nap során Nagyváradi Erzsébet színművész és Kutik Rezső gitárművész előadásában megtekintettük a Gózon Gyula Színház - Agyigó: Szabó Magda életét bemutató előadást. A megható, érzelmekben gazdag előadáson keresztül ismét megtapasztalhattuk az előadó-mű-

vészeti tevékenység kulturális, közösségmegtartó erejét. A közös ebédet követően megismerkedtünk a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány területén kialakított Hungarikum Ligettel. A Szent István kápolnában közösségünk elénekelte az Isten hazánkért térdelünk elődbe népéneket. 3. oldal

Krisztus Hordozó

2

Jelenlét Ságújfalun Kedves olvasóink!

Szent László ünnep Fülekkovácsiban „Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies... S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.” (Márai Sándor) Szent Lászlóra, az „Isten atlétájára”, a magyar katonák védőszentjére június 27-én, szentté avatásának napján emlékezünk. Az elmúlt időszak különlegessége miatt a kovácsi vendégség is kissé nem szokványos módon, szombaton volt megtartva. A kisebb enyhítések lehetővé tették, hogy magyarországi testvértelepülésünkről is megérkezzenek hozzánk vendégeink. Most már hagyományosan ságújfalui barátainkkal emlékezünk meg Szent László királyunkról. A szentmisét

Mag Tamás káplán szolgáltatta Losoncról, aki egyben utolsó miséjét is tartotta nálunk, mivel az új hónaptól már Breznón szolgál. A kántor úr munkáját a kovácsi Mezeicsokor női éneklőcsoport segítette. Az ünnepi szentmise és körmenet után finom ebédet fogyasztottunk el a helyi kultúrházban. A desszertről a vendégeink gondoskodtak. És nem esett az eső! Igazi ünnep volt, tele barátsággal, napsütéssel, hittel, reménnyel és áhítattal. Agócs Lívia

Szeretettel hívjuk fel szíves figyelmüket a Felzárkózó Települések elnevezésű programra, amelynek keretében Ságújfalut a Dr. Beer Miklós nyugalmazott püspök atya által képviselt Szent Ferenc Szegényei Alapítvány karolta fel és biztosítja támogatásáról. Köszönjük főtisztelendő püspök atyának, hogy a mi kis településünket választotta és tisztelettel kérjük Ságújfalu minden lakójának szíves támogatását, érdeklődését és együttműködését a felzárkóztatási program minél teljesebb körű megvalósításában. Kérjük és kívánjuk a tartalmas és sikeres együttműködésre a gondviselő Isten áldását! Az alábbiakban a főtisztelendő püspök atya gondolatait olvashatjuk. Szeretettel ajánljuk azokat minden kedves olvasónk figyelmébe! A szerkesztőség Éppen egy évvel ezelőtt kezdtem meg a nyugdíjas életemet. Tizenhat év után elhagytam a váci püspökséget és Nagymarosra költöztem. Kerestem a helyemet olyan értelemben, hogy az Úristen miben tudná még hasznát venni egy hetvenhét éves papnak? Nem kellett sokáig várnom, mert még szeptemberben megkeresett a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Vecsei Miklós azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem bekapcsolódni a „Jelenlét Programba”? Tőle tudtam meg, hogy kiválasztották az országban azokat a településeket,

A „Jelenlét Program” arról szól, hogy az adott településen munkatársainkkal jelen legyünk a családok mindennapi életében és együttműködve az önkormányzattal, az iskolával, óvodával, védőnővel, orvossal, a rendőrség képviselőjével – vagyis mindazokkal, akik a falu életét ismerik és irányítják – segítsük a mindennapi problémák megoldását. Elsősorban a gyerekek nevelésében, tanulásában, tovább-tanulásában szeretnénk támogatást adni. Terveink között szerepelnek sport-programok,

amelyek valamilyen szempontból segítségre szorulnak. Összesen háromszáz falut jelöltek meg. Ezek közül lehet megpályázni egy-egy községet támogatásra. Mivel Nógrád megyét régóta ismerem és az utóbbi években egyre jobban megszerettem, elkértem a nógrádi falvak jegyzékét. Húsz település volt felsorolva. Köztük volt Ságújfalu is. Mivel régóta ismerem Szentes Attila polgármester urat és Kapás Attila plébános urat, őket kérdeztem meg, hogy mit szólnának egy ilyen együttműködéshez. Szeretettel fogadtak. Hát így találtam meg a „helyemet”. Ahhoz, hogy ebben a kormány-programban részt vehessek, létre kellett hozni egy alapítványt. Mivel Assisi Szent Ferencet gyermekkoromtól kezdve tisztelem és mivel Ferenc pápa is az ő nevét vette fel, magától adódott az alapítvány neve. Azzal kiegészítve, hogy Szent Ferenc is szegényen élt és a legszegényebbeket támogatta. Így lett „Szent Ferenc Szegényei” az alapítványunk teljes elnevezése. Miután bejegyezték az alapítványunkat, benyújtottuk a pályázatunkat, amelyet el is fogadtak.

művészeti-zenei képzések, baba-mama klub működtetése, kézműves foglalkozások, gyógynövény-gyűjtés, kert-gazdálkodási tanácsadás, továbbképzések szervezése. Valóban szeretnénk mindinkább jelen lenni a falu életében. Ennek érdekében megvásárolnánk egy házat, ahol berendezhetnénk a központunkat és ahol kisebb foglalkozásokat is tarthatnánk. Átmenetileg a templom melletti egyházközségi közösségi házban kértünk helyet Kapás Attila plébános úrtól. Természetesen én magam is szeretnék minél többször személyesen is jelen lenni úgy a templomban, mint a közösségi házban és egyáltalán a falu életében. Kedves emlékeket őrzök az elmúlt évekről, amikor még a püspöki szolgálatom során látogathattam Ságújfalura. Szent László király oltalmát kérem közös feladatainkhoz. Nyugdíjas éveimet szeretném egy kicsit „ságújfaluiként” tölteni az Úristen szándéka szerint. Dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspöke

Krisztus Hordozó

Az 1. oldal folytatása Kiss Dorottya Sík Sándor: Ketten a Mesterrel című költeményét olvasta fel. Ezt követően Oláh Nándorné, Karancsság polgármestere szólt meghitt szavakkal Géza atyához. „Kedves Géza atya! Nagy örömömre szolgál, hogy Karancsság község polgármestereként köszönthetem Önt itthon, aranymiséje alkalmából. Egy rövid időutazásra induljunk most el, közösen, hálát adva az elmúlt ötven évért. 1973. december 22-én egy fiatal pap szállt le a Budapest felől érkező autóbuszról. Bőröndöt tartott a kezében, tekintetét a templomra szegezte. Hamarosan meg is találta a plébánia épületét, ahová még aznap délután megérkezett az iskolatárs, a jó barát,

3

Aranymise Karancsságon Deák Mihály atya, aki örömmel közölte a karancsságiakkal: no asszonyok, a kis Jézus meghozta az új papjukat. Igen, Ön állt így Isten és ember szolgálatába Karancsságon. Több, mint három évtized múlva kis falunkban, 2004. augusztus 1. napján megszólalt a Szent István templom harangja. Akkor, amikor Ön elhagyta a karancssági plébániát. Az elmúlt évek bebizonyították: az Úrnak szüksége van az ő papjára, aki ünnepet ül most közöttünk és velünk. Isten kegyelme vezesse az úton élete minden napján! Nagy örömünkre szolgál, hogy láthatjuk Önt és megosztja velünk papi élete legszebb ünnepét. Isten hozta kedves Géza atya!” Majd átadta a „Karancsságért” kitüntető címet és a bronzoklevelet, Karancsság Község Önkormányzata Képviselő-testületének ajándékával. A köszöntések sorában az egyházközségek képviselői következtek, akik szeretettel és tisztelettel szóltak az ünnepelthez, az ajándékok átadása kíséretében. Sokak meglepetésére az egyik padsorból szólásra emelkedett Karancsság régi polgármestere, id. Gréczi-Zsoldos Miklós, akivel a három évtized alatt jóban és rosszban, megértésben, megbecsülésben, szeretetben szolgálták a község lakosságát, ki a polgármesteri hivatalból, ki pedig a parókiáról. A polgármester úr beszédéből idézek egy részletet: „Megelevenednek az együtt töltött évek és semmit nem homályosult az emlékek sora. Voltak eseménydús, embert próbáló évek, feledhetetlen események községünk életében. Az emlékezésen

túl, köszönet és hála szavai is Esperes Úrhoz. Csak röviden, de velősen. Köszönöm Esperes Úrnak, hogy minden év újultával megáldotta a képviselő-testületet és az én munkámat, erőt adva ezzel az egyre nehezebb feladataink ellátásához, hogy időt, fáradságot nem kímélve részt vett a testület munkájában. Nagyon sok építő javaslatot kaptunk a község fejlesztéséhez.” Prohászka Ottokár püspök úr az egyik pásztorlevelében így ír a papi hivatásról: „Csak az az igazi pap, akinek a lelkek iránt és azok üdve iránt érzéke van, csak az, aki szeret gyóntatni, prédikálni, tanítani, az emberek lelkével bíbelődni, lehetőleg általánossá tenni a lelkipásztorkodás minél behatóbb és minél finomabb gyakorlatát.”Ahogyan a régi polgármester úr önmagát nevezte, a „vénülő, foghíjas, nyolcvanadik életéve felé közelgő vénember” ezekkel a szavakkal fejezte be köszöntését: „Tisztelt Esperes Uram! Szerető Istened adjon még számos szép évet, gazdag életutad után nyugodt pihenést, hozzá jó egészséget, áldjon, áldjon meg Téged a Jó Isten.” Az emlékezések meghitté tették az ünnepet. Hálatelt szívvel vettünk részt az ige és az Eucharisztia liturgiájában. A szentmise végén különösen ünnepélyes percek következtek, hiszen az ünnepelt aranymisés áldásban részesítette a jelenlévőket. Az oltár mellett ékeskedő három zászló alatt pihentek a kenyeres kosarak, Szent István király ünnepén nem maradhatott el a kenyérszentelés sem. A szentmise után boldog személyes találkozások szem-

tanúi lehettünk, örvendező tekintetek kapaszkodtak egymásba. Nagy örömünkre szolgált, hogy a nagy meleg ellenére Géza atya jól bírta a fáradalmakat, mosolyára, érdeklődő és derűs tekintetére mindig emlékezni fogunk. A templomhegyen minden jelenlévőt frissen szentelt kenyérrel és borral vendégeltek meg a karancssági egyháztanács tagjai. A meghívottak pedig egy jó hangulatú, emlékeket idéző ebéden vettek részt az I. István Általános Iskola aulájában. Az aranyszínű terítékkel díszített asztalnál jólesett a finom ebéd, a jó társaság néhány órára valóban ünnepet varázsolt a szürke hétköznapok sorában. Géza atyát mindenki felkereste, mindenki váltott vele néhány jó szót, sok-sok fotó készült. Mégis, a legszebb emléket erről a szép napról a szívünkben vittük haza és az ünnepelttel együtt – aranymisés jelmondatát idézve - elmondhattuk: „Hálát adok Urunk, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatára rendelt.” (1 Tim 1,12) Valóban hálát adhattunk a gondviselő Istennek, hogy ezt a szép ünnepet megülhettük. Géza atya életére az Isten áldását kérjük és kívánjuk, hogy még sokáig ajánlhassa fel a rábízottakat a szívébe vésett oltárkép előtt Istennek. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik adományukkal, ajándékaikkal, szolgálataikkal, imáikkal hozzájárultak az ötven éves papi jubileum megünnepléséhez! Dénes Katalin

Kirándultunk Lakiteleken

Az 1. oldal folytatása A Hungarikum Liget után bejártuk a Nemzeti Művelődési Intézet új székházát. Megcsodáltuk az épület homlokzatán található frízt, megismerkedtünk annak művelődéstörténeti hátterével. A székház bejárás során megismerhettük a közművelődés közösségépítő szerepét és a Nemzeti Művelődési Intézet tevékenységét is. Szigetiné Huszkó Klára, a Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóságának munkatársa

Lakiteleki élményeim

A Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóságának, Máté Lászlóné Marikának köszönhetően meghívást kaptunk az intézet által szervezett programra. Mivel időben érkeztünk rövid időre megálltunk a Holt-Tiszánál, majd a kempingben felállított sátorban néztünk meg egy nagyon szép előadást, melyet a Gózon Gyula Színház mutatott be Agyigó címmel és Szabó Magda életét dolgozta fel.

A délután folyamán a Hungarikum Ligetet a Népfőiskola épületeivel és a Nemzeti Művelődési Intézet új székházát tekintettük meg. A rendezvény egyébként az amatőr művészeti csoportok, civil közösségek, településvezetők, önkormányzati munkatársak, kulturális intézményvezetők és munkatársaik számára volt szervezve és két hétig tartott. „A programsorozat célja többek között, hogy a résztvevők megismerjék a közművelődés kultúraközvetítő, közösségépítő szerepét, a Nemzeti Művelődési Intézet és a

Népfőiskola Alapítvány tevékenységét és központját, valamint, hogy az előadó-művészeti tevékenységek kulturális, közösségmegtartó erejét egy-egy színházi előadáson keresztül tapasztalhassák meg.” – olvasható az intézet honlapján. A Hungarikum Liget egy 25 hektáron elterülő sok létesítményt magába foglaló komplexum. Itt található a Szent István kápolna, Kincsem Fogadó, Vaspatkó lovarda, zenepavilon, footgolf park, gyógyfürdő. Beléptünk egy múzeumba is, ahol sok szép fafaragást lehet megcsodálni.

Jelenleg sok minden épül, például a Bibliaház vagy a Hungarikumok Háza. Megcsodáltuk a kunhalmot, ami tulajdonképpen borkatedrális. Ebben bortrezorokat, borfolyosókat és borkóstoló termet is kialakítottak. Nem lehet felsorolni a látnivalókat, mindenkinek ajánljuk, hogy látogasson el Lakitelekre és töltsön el ott néhány napot. Nem fogja megbánni. Íme néhány kép a kirándulásunkról. Egy élménydús, szép napot töltöttünk el együtt. Köszönjük a meghívást Máté Lászlóné Marikának és az egész napos kíséretet Szigetiné Huszkó Klárának! Hegedűs Gergő

4

Veni Sancte – Jöjj, Szentlélek!

2020. augusztus 27-én, csütörtökön tanévnyitó ünnepségen vettünk részt Vácott. Mi, hitoktatók augusztus végén itt találkozunk és megosztjuk egymással örömünket, aggodalmainkat, továbbfűzzük a beszélgetések, a gondolatok fonalát. A délelőtt üzemorvosi vizsgálattal és balesetvédelmi, tűzvédelmi oktatással telt el. A délutáni órákat a ragyogó napsütésben sétálva, beszélgetve töltöttük el. A szentmise délután 16 órakor kezdődött a székesegyházban, amelyet dr. Marton Zsolt mutatott be koncelebráló paptestvéreivel együtt. Bevezető gondolataiban megköszönte a hűséget és kitartást, amelyet az előző tanévben – különösen a pandémia időszaka alatt –tanúsítottunk. A szentmise olvasmánya (Iz 52,710) kezdő gondolata: „Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz…”. Személyes emlékem is fűz ehhez a szentírási idézethez, de most egy közösségre, a hitoktatók, hitre nevelők Krisztusban gyökerező egységére kell vonatkoztatni. A jó hír, örömhír maga az evangélium, amelyet az általános papságunk által hirdetünk majd a ránk bízottaknak az elkövetkező tanévben. Dr. Marton Zsolt szavai szerint: „Kedves hitoktatók! Szeretném megköszönni nektek a mindenkori hűséges szolgálatotokat, azt, hogy odaadjátok ez életeteket a gyermekekért, szülőkért, egymásért, az egyházközségért, a plébániáért. Ezzel hasonlítotok leginkább Krisz-

tushoz, hitünk forrásához és a legfőbb hitoktatóhoz. Hősies helytállást mutattatok a tavaszi rendkívüli helyzetben. Ez a tanév is tartogat kihívásokat, de reménnyel tekintve a jövő felé, tegyük a szívünkre az olvasmány szavait: „Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz…” A hittanórákon, a plébániai és más foglalkozásokon ti vagytok a jó hír, az örömhír közvetítői. Ott ti vagytok az apostolok és evangélisták.” A főtisztelendő püspök atya kitért szentbeszédében a felolvasott evangéliumi szakaszra (Jn 10,11-16) is. „Kedves Hitoktató Munkatársak! A budapesti Központi Papnevelő Intézet kápolnájának egyik üvegablaka Krisztust mint jó pásztort ábrázolja. Ez a felirat olvasható alatta: Ego sum pastor bonus – Én vagyok a jó pásztor. Jézus önmagát nevezi jó pásztornak, és ezzel mintát ad a pásztori szolgálatra. Kiválasztotta a tizenkettőt, küldetést adott nekik, és az ő utódaiknak, a püspököknek, azok fölszentelt munkatársaira a papokra és diakónusokra is apostoli szolgálatot bíz. Apostoli (küldötti) feladatot azonban nemcsak a fölszentelt szolgálattevők kapnak az Egyházban, hanem akiket – mint Krisztus a 72 tanítványt -, a püspök megbíz. Ilyenek a hitoktató munkatársak. A hit átadása, tanítása, hitre nevelés is egy sajátos pásztori szolgálat. A Katekézis Általános Di-

rektóriuma így fogalmazza ezt meg: „természete szerint közvetítő, aki segíti az emberek és Isten misztériumának, illetve növendékeinek egymás közötti és a közösséggel való kapcsolatát.” (KÁD 222 – idézi a CT 63d-t) Most, tanévkezdéskor fontos ezt tudatosítanunk magunkban: a hitoktató a püspök megbízásából, a plébános javaslatára több kis közösség pásztora. Hogyan jellemzi Jézus a jó pásztort? „A jó pásztor életét adja juhokért.” Nagyon szép, ahogy a vállán tart egy juhot. Ez a kép kifejezi azt, hogy számára az egy is fontos. Törődik az eggyel is, de nem hanyagolja el a közösséget sem. A jó pásztor nem béres, aki csak bérért dolgozik, és otthagyja nyájat, ha baj van, mert nem érzi sajátjának. Természetesen nagyon fontos, hogy a hitoktató emberhez méltó fizetést kapjon. Bibliai tény, hogy „megérdemli a munkás a maga bérét”. Valójában az a hitoktató munkatárs, aki lelkiismeretesen végzi a szolgálatát, mint jó pásztor, megfizethetetlen kincs.” A szentbeszéd további részében: „Képviseljétek a jó pásztor Krisztust, aki azt mondta övéiről, rólunk: „ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.” Továbbra is törekedjetek a személyességre, és a közösségépítésre is, hogy a mindenkit egyenként és közösségben is szerető Istent közvetíteni tudjátok.

Ságújfalui oratórium 2020. augusztus 10–14. között napközis táborban, oratóriumban vettek részt egyházközségeink gyermekei, fiataljai Ságújfaluban. Néhány napot töltöttek együtt, fe-

lejthetetlen élményeket szereztek, a barátságokat, személyek kapcsolatokat tovább mélyítették. Az oratóriumról készült néhány fotót tesszük közzé. A szerkesztőség

Krisztus Hordozó

A személyes életünk hitelessége közvetítse Krisztust a ránk bízottak számára. Ebben kérjük az Úr segítségét, és a Legnagyobb Pedagógus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának a pártfogását! Ámen.” Az Ige és az Eucharisztia megünneplése ünnepélyes záró áldással és a püspök atya szívélyes elbocsátó szavaival vált teljessé: „…amikor átadtam nektek a Missio Canonicát, bizakodó szeretettel néztetek rám. Én is ilyen örömmel és bizakodással küldelek most benneteket a rátok bízott szolgálatra.” Jöjj Szentlélek Isten! Add, hogy mi hitoktatók, ne váljunk méltatlanná a meghívásra, a szolgálatra! Add kérünk, hogy gondolatainkban, imáinkban, cselekedeteinkben hordozzuk a ránk bízottakat, szüleiket, családjaikat! Add lelkesítő tüzedet, fényedet, erődet, hogy soha el ne fáradjunk a szolgálatban és a Tőled kapott erőnk megmutatkozzon majd a nehézségek idején is! Jöjj Szentlélek Isten, hogy a nyelvek sokaságában egy nyelvet, a szeretet nyelvét ismerjük, tanítsuk és beszéljük! Kérjük, hogy ha majd elkövetkezik a számadásunk ideje, ne álljunk üres szívvel a gondviselő Isten előtt, hanem elmondhassuk: öt talentumot kaptam Tőled, tízet adok vissza. Így induljunk hittel, reménységgel, Istenbe vetett bizalommal az előttünk álló tanévbe, Isten dicsőségére, embertársaink szolgálatára. Dénes Katalin

Krisztus Hordozó

5

Búcsú Kármel-hegyi Boldogasszony tiszteletére Karancsság-Szentkúton

2020. július 11-én szerveztük meg a Kármel-hegyi Boldogasszony napi zarándoklatunkat a karancssági Szentkúthoz. Délelőtt fél 10-kor indultunk el a Nepomuki Szent János tiszteletére nevezett kápolnánktól. Sajnos elég kevesen jöttek el, pedig Reggel mikor felébredtem, Anya össze-vissza puszilgatott, azt mondta ma van a szülinapom, mondjuk ezt már mondta máskor is, nem nagyon értem hogy mi lehet ez a szülinap, de biztos nagyon jó dolog, mert Anya folyton mosolyog, meg olyanokat mond, hogy csak most születtél és már egyéves vagy, meg hogy milyen nagy lettem, ez mondjuk nem igaz, mert az asztalt még csak úgy érem el, ha előtte felmászok a székre, ilyenkor Anya mindig azt mondja na megint kihordtam lábon egy infarktust, ezt se tudom mi lehet, de biztos ez is valami jó dolog mert Anya ilyenkor nagyon szokott nevetni, és már épp a tízóraimat ettem, mikor megérkezett Mami, el is küldte Anyát, hogy majd ő megetet, de előtte megpuszilgatta a lábamat, azt mondta a pofimra most nem ad puszit, mert csupa túrókrém, de aztán mégis megpuszilta az arcomat is, kicsit játszottunk is eldugósat, persze megint én nyertem, és Mami mondta is hogy milyen okos ez a gyerek, aztán jött Anya, hogy indulnunk kell, mert kész a torta, meg már be is pakolt mindent a Mami autójába, hát azt nem tudtam hová megyünk, de mindenki nagyon izgatott volt, és folyton ezt a szülinapot emlegették, úgyhogy én is kezdtem kicsit izgulni, mi is lesz ez, azt mondták torta is lesz, na ezt megint nem tudom mi, egy néni csinálta, de Mami mondta, hogy ő is csinált, és az tutira nagyon finom lett, ez meg, amit Anya a térdén tartott hazáig, ez is finom lehet, mert nagyon szép, de alig indultunk el, Anya elkezdett sápítozni, hogy jajatorta, jajatorta, olvad elfele, mi lesz vele még hazaértünk, de aztán hazaértünk tor-

régen terveztük a kimenetelt, de az időjárás megakadályozott ebben. Az idén végre sikerült, nagyon szép idő volt. Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepe mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Kármel hegye az Isten közelébe visz és ezen az úton jár velünk a Szűzanya, anyai pártfogásával segít és vezet bennünket. Szent Albert jeruzsálemi pátriárka regulát adott a Kármel hegyén az Illés-kútnál letelepedett remetéknek, akik a kármelita rend első tagjai lettek. Európában a Kármel-hegyi Boldogasszony Testvéreiként lettek ismertté. Az emléknapot a XIV. századi liturgikus könyvek már említik. Ehhez hozzájárult a II. lyoni zsinat határozata a rend megmaradásáról. (1274. július 17.) Később, nagy valószínűség szerint Stock Szent Simon látomása és a skapuláré átadása miatt (1251.) az emléknapot áthelyezték július 16-ára. A Szentkútnál a Lorettói litánia elvégzése után Attila atya bemutatta a szentmisét. Homíliájában a Szűza-

nya tiszteletére, szeretetére tanított, nevelt bennünket. A szentmise után egy kis agapéval kedveskedtünk azoknak a híveknek, akik együtt ünnepeltek velünk. Igaz kevesen voltunk, de akik ott voltak kegyelmekkel eltelve, békességgel a szívükben távozhattak e csodálatos helyről, ahol a Szűzanya mutatja nekünk az utat, életünk útját, segít egyesülni Jézussal, segít megvalósítani Jézus szeretetét életünkben. Segít megtanulnunk Jézus útján járni, Jézusban élni. Ez minden. Merjük a Szűzanyára bízni életünket, mert ő nemcsak keres bennünket, hanem Jézus felé mutat és irányít. Mária szívünk ünnepe, Fiával egy szív. Bárcsak a mi szívünk is egy lenne Jézussal. Bárcsak egész életünk Jézusra irányult élet lenne. Jézussal egy szív lenni, odaadottá válni az emberek, de főleg Isten számára. Jézussal egy szív lenni azt jelenti, vállalni, akarni Jézussal élni örömben és fájdalomban egyaránt, felismerni őt felebarátainkban, ellenségeinkben. Hűségesnek lenni

Egymondatos szülinap tástul és láttam, hogy kicsit laposabb lett, meg a tetején az a hintázó valami leborult, de azért biztos finom lesz, otthon már nagyon várt Papi meg Nene, nem is tudtam hirtelen melyikükhöz menjek oda, de aztán láttam, hogy Nene elővesz egy kanalat, na ebből gondoltam hogy enni kapok, és inkább hozzá mentem, aztán mikor tele lett a pocakom átkéredzkedtem Papihoz, mert ő mindig elvisz sétálni, de nem messzire, mert alig megyünk egy keveset mindig elkezdi mondogatni, hogy jajdenehézvagy, aligbírlak, de persze még megyünk egy csomót, vagy leülünk a tóparton mielőtt visszaindulnánk, Papi ilyenkor azt mondja, hogy megpihen kicsit, mert ő már öreg, amit megint nem tudok, hogy mi, de szerintem Papi nem öreg, csak nem akar visszavinni a többiekhez, mert így tovább lehet velem, de aztán mégis visszamentünk, mert Papi azt mondta megjött Apa és akkor felfújja nekem a medencét, hogy tudjak fürödni, mert most nagyon jó idő van, hát azt nem értettem minek kell fürödni, mert az este szoktam Anyával, meg a medencét se értettem, de Papi meg Apa nagyon örültek, és nem akartam elrontani a jókedvüket, és amíg a medencét csinálták nekem, Papi előhozott egy nagy táblát, mindenféle izgi dolog volt rajta, azt mondta ez a szülinapi (már megint!) ajándékom, és hogy ezt mind ő csinálta, nézzem meg, hát felkapaszkodtam rá, el is dőltünk együtt ezzel az izével, amire mindenki nagyon megijedt, és odaszaladtak, hogy majd biz-

tonságosan újra felállítják, én addig elindultam a kert másik végébe, mert ott volt egy csomó érdekes levél, amit mindenképp meg akartam nézni, meg kóstolni, de aztán észrevettek, hogy jaj, hová mászik már megint, és vis�szahoztak, de nem bántam, mert ez az izé, Papi azt mondta, hogy matatófal, ez nagyon viccesen hangzott, szóval ez nagyon tetszett, meg kellett mindent néznem rajta, hogy mit lehet vele csinálni, és még a feléig se jutottam, mikor Anya azt mondta lehet fürödni, ezen kicsit megijedtem mert fürdés után már aludni szoktunk, és nekem még nagyon sok játszani valóm volt, de aztán láttam, hogy ez a medence egyáltalán nem olyan mint az esti fürdés, hanem jó nagy, lehet benne mászkálni, meg játszani, aztán nemsokára megjött Nimród is az Anyukájával és ő is fürödni akart, megmutattam neki az új könyvemet, meg is akartam szeretgetni, de nem tetszett neki, hogy a hajába kapaszkodva húztam magamhoz, amire mindkettőnk anyukája odaugrott hogy jajnemszabad, ezt se értettem Apát is mindig a hajánál fogva húzom magamhoz, amin nagyon szoktak nevetni Anyával, azért gondoltam hogy jó lesz, de Nimród kicsit megsértődött és már nem is akart velem játszani, de aztán mégis, és mikor elfáradtunk Anya bevitt átöltözni, nagyon szép ruhát adott rám, és megint játszottunk Nimróddal meg Kristóffal a matatófalnál, de jó volt egy kicsit leülni Maminál, és akkor hallottam azt a zenét amit annyira szeretek és láttam, hogy mindenki ezt

Jézushoz és életünk minden pillanatát Jézushoz hűséges pillanataként megélni. Kérjük ehhez minél többen a Szűzanya segítségét életünkben. Dénesné Marika énekli, és hogy jön Anya meg Nene a tortával, amit addigra már tudtam, hogy mi, és letették elém és Anya mondta, hogy fújjam el, de aztán azt is mondta, hogy jatemégnemtudod, és elfújta ő, és letette elém, tele volt a teteje barackkal, azt már tudom mi és szeretem is, úgyhogy elkezdtem enni, de finom volt a torta is, meg olyan jól lehetett vele maszatolni az asztalon meg Nene térdén, de azért inkább megettem, és most senkit nem érdekelt hogy milyen a kezem, de engem zavart egy kicsit, úgyhogy muszáj volt a ruhámba törölni, mert Nene már csupa torta volt, de meglátták és mondták, hogy jaj ez a gyerek már megint csupa retek, és tényleg volt egy pár folt a ruhámon, mert végigmásztam a kertben meg a járdán, meg a medencébe is be akartam menni, de észrevették és kivettek belőle, és azt mondta Anya nem baj, majd kimossa, meg úgy szép a gyerek ha koszos, na lényeg hogy amíg nem figyeltek megettem a torta felét, akkor megint elkezdtek sápítozni, hogy tejóég, mekkora babapocak, aztán sajnos elvitték a tortát, meg engem is felvitt Anya, mert közben este lett, meg sötét, és megint fürödtem, de most már a kádamban, és már pizsiben voltam, mikor Anya hozott nekem tejcsit, hogy ez a vacsora, de Mami azt mondta hagyjad már azt a gyereket, hát szétdurran a pocakja, és akkor letettek az ágyikómba, amit már vártam is egy kicsit, mert Barinak, a felnőttek azt mondják szundikendő, de szerintem Bari, még el kellett mesélnem az egész napot, de még a feléig se jutottam, mert elaludtam… vitekeszti

6

Gyerekszáj – Anya, tudod, hogy kik lépnek fel a Showder klubban? – kérdezte Marci. – Hát, anya, a kommunisták! (nem jutott eszébe, hogy humoristák.) * * * Gyermekeimet nagyon foglalkoztatja a feltámadás kérdése. A minap a következő párbeszéd hangzott el: – Marci, a te ágyad honnan van? – kérdezte Jázmin Marcit. – A Misi papa szobájából hoztuk le. – Jaj, Marci, minek hoztátok el?! Ha Misi papa feltámad, akkor hol fog aludni?! * * * – Anya, te tudod, hogy mikor támad fel Misi papa? – kérdezte Marci. – Nem tudom, azt csak a Jó Isten tudja – feleltem. – Majd akkor is kell neki bot, mert azt már tönkretettem... És majd nagyot fog hallani? A kérdések sora végtelen... Gyűjtötte: Szőllősné Bablena Margit Elsőáldozási előkészítőn Attila atya a következő kérdést tette fel a gyerekeknek: – Hogyan gyónunk? – a válasz nehezen akart megérkezni. – Elkülditek a bűneiteket nekem sms-ben? – Nem, kiírom a facebookra – hangzott a válasz. * * * A következő kérdés a hét főbűn egyikéről szólt. – Mikor főbűn a falánkság? – hosszas csend után érkezett a válasz. – Amikor eszünk. * * * Gyerekek, ti különleges módon fogtak áldozni. Ti fogjátok belemártani a Szentostyát a borba- közölte Attila atya a gyerekekkel. Az egyik fiú rögtön megszólalt: – Meddig lehet majd belemártani??? Gyűjtötte: Dénes Katalin

Krisztus Hordozó A méhmagzat létjoga Az anya sokszor valóban drámai állapotban van a döntés során, de soha semmi nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet kioltását. Az anyát azonban gyakran rákényszerítik a döntésre,elsősorban a gyermek apja, de felelősek az orvosok, az ápolószemélyzet és a törvényhozók is, akik az abortuszt engedélyező törvényeket hoznak, az egészségügyi intézmények vezetői, de nem hagyhatók figyelmen kívül az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézmények, alapítványok és társaságok. Így az abortusz és következményei túllépik az egyes ember felelősségét és az okozott kár társadalmi: a társadalmat és az emberi kultúrát sértő nagyon súlyos sebről van szó. A születendő életet a bűn intézménye veszi körül. Történik mindez úgy, hogy a legújabb genetikai kutatások egyértelműen megállapították, hogy a fogantatás pillanatától emberi élőlényről, emberi személyről kell beszélnünk. A katolikus egyház tanítása abból az alapgondolatból indul ki, hogy az élet a fogamzással kezdődik. A már megkezdett élet visszafordíthatatlanul emberi személy kifejlődésére irányul, ami a legnagyobb védelmet érdemli. A „Ne ölj!” (Kiv 20,13)

a keresztény világnézet alaptétele, melybe a lehető legnagyobb természetességgel beleértődik a magzati élet védelme is. Az elv alól az Egyház kivételt nem ismer, vagyis az abortuszt, mint az élet kioltását, elutasítja. 1995. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén hozta nyilvánosságra Szent II. János Pál pápa enciklikáját „Az emberi élet sérthetetlenségéről” („Evangelium vitae”). Korunkat a halál civilizációjának nevezi és vele szemben meghirdeti az élet és a szeretet civilizációját. Az élet új kultúrája mindannyiunktól azt a bátorságot kívánja, hogy egy új életstílust öltsünk magunkra, mely abban mutatkozik meg, hogy a konkrét döntések alapja az értékek helyes rendje, a lét elsőbbsége a birtoklással, a személy elsőbbsége a dolgokkal szemben. Az enciklika összefoglalja az Egyház évszázados tanítását, rávilágít kíméletlen igazsággal korunk legmélyebb és legsúlyosabb hibáira, ugyanakkor kiutat is mutat a halál civilizációjából. Egy forradalmian új világképet és cselekvési lehetőséget kínál fel korunknak, melyben az emberiség történetének legsúlyosabb válságába került.

A koronázási palást

A palást eredetileg harang alakú, zárt miseruha volt, amelyet később alakították át. Az anyaga rozetta, bizánci eredetű szederjes bíborselyem brokát, arany, ezüst és selyemhímzéssel. Mint miseruhát adományozták 1030-ban a székesfehérvári Mária-templom számára, latin nyelvű felirata szerint: „A királyné által készített (felajánlott) és az Alba városában lévő Szűz Mária egyháznak adott miseruha, Krisztus megtestesülésének 1030. évében, mely egyházat 14 éve iktatott be István király és Gizella”. A palást gondolatköre az Ottó-kori udvari művészetből táplálkozik, a palástterv 1030 nyarán készült a II. Konrád német császár felett aratott győzelem légkörében. Erre utal a felső Pantokrátor alak, aki sárkányon és oroszlánon tapos.

Hátán Y alakú kereszt van. A koronázási palást villás szárain angyalok mellképei sorakoznak, a függőleges száron pedig egymás alatt, kétszer ábrázolták Krisztust A díszítés többi részét sávokba rendezték, fölül az Ószövetség prófétái, alattuk – az adományozási felirattal elválasztva – gazdagon tagolt tornyos fülkékben az apostolok ülnek. Legalul egy-egy madárpárral elválasztott kerek medalionban a kereszténység első mártírjait ábrázolták. Közöttük, a kereszt lábánál foglal helyet az adományozó királyi pár felirattal kísért képe. Szent Istvánt drágaköves pántkoronával, jobbjában szárnyas lándzsával, baljában országalmával, Gizellát hasonló koronával, kezében torony alakú ereklyetartóval ábrázolták. Kö-

Ami hazánkat illeti, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megállapítása megdöbbentő: „A demográfiai helyzet romlása napjainkban valóban nemzeti létünk katasztrófájával fenyeget.” Az ország lakossága 1981 óta gyorsuló ütemben csaknem félmillióval fogyott. A népesség fogyásában az alacsony élveszületési arány további csökkenése, az idősebb korosztályok magas halálozási aránya és a középkorúak körében is növekvő halálozások játszanak fő szerepet. 2020-ra hazánk lakossága megközelítőleg 8 millió alá süllyedt. Teréz anya gondolatai a szentek bölcsességét tükrözve üzen a ma emberének: „Az abortusz gyilkosság az anya méhében…A gyermek Isten ajándéka. Ha nem akarják őt, adják nekem.” „Az abortusz a béke legnagyobb ellensége, mert ha az anya megölheti saját gyermekét, mi akadályoz meg engem abban, hogy megöljelek téged, vagy téged, hogy megölj engem? Valójában semmi.” „Olyan döntést hozni, hogy a gyermeknek meg kell halnia ahhoz, hogy saját akaratunk szerint éljünk – ez nyomorúságos.” Dénes László zöttük, a kereszt szárán egy kisebb, kör alakú keretben egy ifjú – valószínűleg Imre herceg – mellképe látható. Az átalakítás alkalmával a miseruha mellrészén egy széles sávot kivágtak, s az egykori négyzet és mandorla keretezésű jelenetekből csak apró részletek maradtak meg (A mandorla mandula alakú dicsfény: Jézus, Mária és szentek alakját övezi az ábrázolásokon.) A palást bőséges feliratai egyrészt a figurák megnevezését, másrészt a keretekre hímzett latin hexameteres értelmező szövegeket tartalmazzák. A palást a középkor egyik legismertebb himnuszának, a Te Deum-nak az alakjait is ábrázolja: sorra jeleníti meg a himnuszban megnevezett angyali seregeket, prófétákat, apostolokat és szenteket. Az átalakítás a 12–13. század fordulója körül történhetett, ekkor jöttek divatba ugyanis a vállról hos�szan leomló, ujjatlan palástok. Ekkor kapta a gallért is, ami ugyancsak bizánci selyemre, aranyszállal hímzett árkádos, állatfigurás díszítésű, felvarrt igazgyöngyökkel. Ez is, mint a palást maga, eredetileg egyházi öltözék része volt, s a XII. század második felében hímezték. Az első adat, amelyben a palást szerepel, egy III. András koronázásáról szóló feljegyzés, amely szerint „a király olyan öltözékben volt, amit már Szent István is viselt”. Mravcsik József

7 Krisztus Hordozó jelképtár Példaképünk lehetne Liturgikus Mit is jelent...

Ilona 250 körül születhetett, valószínűleg a bithiniai Drepanum városban. Ilona egyszerű családból származott, Szent Ambrus úgy jegyzi, hogy apjának vendéglője volt, s Ilona is ott dolgozott. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, aki aztán 293-ban császár lett. A császárhoz azonban már nem illett a vendéglős lánya, ezért elbocsátotta Ilonát, és új házasságot kötött. 306-ban Ilona fia lépett a trónra Nagy Konstantin néven. A császár maga mellé vette anyját, s megajándékozta a császárné címmel: Ilonát ettől kezdve Flavia Julia Helena Augustának hívták. Konstantin szabad kezet adott Ilonának a birodalmi kincstár felett, nevét és képét ráverette pénzekre. Ő pedig jóra használta mindezt: utazásai során mindenütt törődött a szegényekkel, sokakat kiszabadított a börtönből és a bányából, másokat visszahívatott a számkivetésből. Nem tudjuk megtérésének időpontját. Caesareai Euszébiosz szerint a fia térítette meg, ezzel szemben Szent Ambrus Konstantin megtérítését tulajdonítja anyjának. Egy bizonyos: Ilona példaszerű keresztény életet élt az erények és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával. Sokszor egyszerű ruhában vegyült el a hívők között, így vett részt a liturgián, máskor szegényeket hívott meg asztalához, és saját kezével szolgált föl nekik. Rendkívül okos asszony volt. 326-ban szentföldi zarándokútra indult. Végiglátogatta Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben, az Úr születésének helye fölé és az Olajfák hegyén, a mennybemenetel helyén. A hagyomány szerint Jeruzsálemben, a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is. Erről Aquileiai Rufinus a következőket írja egyháztörténetében a 4. század végén:

„A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe ment és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Történt, hogy a város egyik előkelő asszonya megbetegedett és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: „Hozzátok ide a talált kereszteket és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré.” Imádkozva kérték Istent, hogy mutassa meg azzal, hogy ez a félholt asszony, ha az üdvözítő keresztjét érinti, térjen vissza a halálból az életre! Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát. A császárné azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték és az üdvöt hozó fa egy részét elvitte fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik. Meghívta ebédre az Istennek szentelt szüzeket és szolgálóruhát öltött és maga szolgálta föl a mosdóvizet, az ételt és az italt. A földkerekség parancsoló urának édesanyja Krisztus szolgálóinak szolgálója lett. A Szent Ambrus által szent emlékezetű nagyasszonynak nevezett Ilona 330 körül halt meg ismeretlen helyen. Testét Rómába vitték és a Via Labicana mentén egy kör alaprajzú mauzóleumban temették el. A római zarándokok az ő sírját is fölkeresték. Ereklyéit az egyik hagyomány szerint a császár Konstantinápolyba, a saját mauzóleumába vitette, ahonnan 1212-ben Velencébe vitték át. Egy másik hagyomány szerint 840-ben Franciaországba kerültek, ismét más forrás szerint 1140-ben a római Ara Coeli-bazilikába vitték őket. A mauzóleumból csak romok maradtak, a szarkofág a Vatikáni Múzeumban található. Ilonát a keleti egyházban május 21-én, nyugaton augusztus 18-án ünneplik. Az építészek védőszentje, földrengés, tűzvész ellen is kérik oltalmát. Tőzsérné Magdus Melinda

...a kenyérszentelés. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” - minden nap imádkozzuk a legszentebb imádságban, a Miatyánkban. Szentmise keretében a pap megszenteli és megáldja a nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyeret. A kenyér az ember számára az életet, a megélhetést, az otthont jelenti. A nemzeti színű szalag a haza és az élet összekapcsolódásának szimbóluma. Ezért a hívek könyörgésében kérik az Urat, hogy áldja meg népük szorgalmas munkáját, hogy békében, jólétben, és országukban mindenki emberhez méltóan élhessen. ...a kettős kereszt. Érseki kereszt, apostoli kereszt, pátriárkakereszt. Olyan kereszt, melynek függőleges szárát egy rövidebb és egy hosszabb vízszintes szár metszi. A felső vízszintes, rövidebb szár a keresztfeliratot jelképezi, melyet Pilátus helyeztetett Krisztus feje fölé a keresztre. A 10-11. században a pápa előtt vitt kettős kereszt (apostoli kereszt) az egyetemes joghatóság jele volt. Hamarosan ugyanilyen értelemben a pápai követek előtt is kettős keresztet vittek. Szerepel a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend, a Szent Lázár Lovagrend címerében is. A kettős kereszt a magyar koronázási jelvények egyike, bizonyítottan II. András (1205-35) óta. A magyar címerben I. Szent István király (997-1038) apostoli királyságának jele. Változata a hármas kereszt, mely bizánci és orosz ábrázolásokon jelent meg. A harmadik vízszintes szár a lábat a kereszten megtámasztó deszka jele. ...néhány egyéb kereszt típusok. Antalkereszt: T alakú kereszt, melynek függőleges szára csak a vízszintes szárig terjed. Remete Szent Antal ilyen formájú zarándokbotot használt, ezért egyes keleti egyházak apátjai és püspökei is T-alakúra formálták a pásztorbotjaikat. Andráskereszt: X formájú kereszt. A hagyomány szerint Szent Andrást ilyen keresztre feszítették fel. Eredetileg 45 fokos szögben elforgatott görög kereszt. Ha természetes fatörzsekből van ös�szerakva, burgundi keresztnek is nevezik. Görög kereszt: egyenlő szárú, közönséges kereszt; két azonos hosszúságú, egymást derékszögben metsző vonalból áll. A kereszt ősi formája, nagyon sok, valláshoz nem kapcsolódó jelentése is van. Jeruzsálemi kereszt: olyan (általában mankós) görög kereszt, melynek szárai között egy-egy kisebb görög kereszt van. A négy kis keresztet a négy evangéliummal magyarázzák vagy a négy égtájjal, amelyek felé Jézus tanítása Jeruzsálemből elterjedt. A nagyobb kereszttel együtt az öt kereszt pedig egyesek szerint Jézus öt sebére utal, melyet a megfeszítésekor szenvedett el. A Jeruzsálemi Királyság jelképe. Liliomvégű kereszt: Olyan keresztfajta, melynek szárai (vagy egyes szárai) stilizált liliomokban végződnek. A hagyományos szemlélet ide (pontosabban a lóherevégű kereszthez) sorol minden olyan keresztet, melynek a szára valamilyen virág vagy növénymintában végződik (lóhere, liliom, rózsa). (A liliom a héberben a rózsa szinonimájaként is szerepel.) A lóherevégű kereszt a gótikus művészetben jelent meg. Máltai kereszt: talpas kereszt, melynek szárai fecskefarok-szerűen vannak kialakítva. A farkak 8 csúcsot formálnak, melyek azt a „nyolc boldogságot” jelképezi, amelyet Krisztus hirdetett. Ezek egyben a legfontosabb lovagi erényeket is kifejezik: 1. a szegénység, 2. a „sírók” vigasztalása, 3. a szelídség, 4. az igazságra törekvés, 5. az irgalmasság, 6. a „lelki” tisztaság, 7. a békességre törekvés, 8. a Krisztus (a keresztény hit) követéséért történő üldöztetés, megaláztatás elviselése. Megjelenik a Máltai lovagrend címerében. Kelta kereszt: Körmotívummal ellátott kereszt. Kelta-ír keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó kereszt. Tőzsérné Dudás Erika

Krisztus Hordozó

8 Akinek füle van, hallja meg!!!

Információk, programok: Szeptember:

6. vasárnap templombúcsú Szalmatercs, Laczkó Mihály atya a vendégünk 13. vasárnap fél 10 Piliny, fél 12 Ságújfalu elsőáldozás 20. vasárnap 11 óra Karancsság bérmálás 27. vasárnap elsőáldozás fél 10 Karancsalja, fél 12 Karancsság

Október:

4. vasárnap templombúcsú Ságújfalu 11. vasárnap Piliny szentségimádás 10. szombat 13 órától élő rózsafüzér nemzetünkért, indulás Karancsaljáról Pilinybe

November:

1. vasárnap fél 12 búcsú Piliny 5. csütörtök szentségimádás Szalmatercs 14. szombat szentségimádás Etes 27. péntek szentségimádás Karancsság

December:

6. vasárnap búcsú Karancsalja 19. szombat adventi kirándulás?

Fából faragott emlék Kilenc éves lehetett Bori, amikor iskolából hazafelé tartva minden nap ábrándozva megállt az ajándékbolt előtt. Zöldeskék szemével hosszasan vizslatta a kirakatot. Fából készített nyakláncok kínálták magukat szépen sorban egy hosszú damilra felaggatva. Arról álmodozott magában milyen szép volna, ha az ő nyakában is tündökölhetne egy ilyen csodaszép fából faragott csüngő. Két év múlva teljesült a vágya. Tizenegyedik születésnapja közeledett. Apukájával éppen az ajándékbolt előtt haladt el az útjuk. A kislány hozzányomta orrát a kirakat üvegéhez és vágyakozva nézte a régóta kiszemelt nyakéket.

Apja megkérdezte tőle, hogy mit néz olyan tágra nyílt szemekkel. Kapóra jött a kérdése. Lánya egyből rávágta, hogy azt a faláncot nézi, amit már évek óta figyel a kirakatban. Hatalmas lett az öröme, amikor édesapja nyakába akasztotta a hosszú fából készült láncot. Ilyen leírhatatlan boldogságot még soha nem érzett, apja megajándékozta őt az oly régóta vágyott ékszerrel. Évtizedek múlva könnyeit nyelve ült Bori az apja halálos ágyánál. Eszébe jutott az a réges-régi fából készült ékszer. Életében ezt az egyetlen egy ajándékot kapta apjától. Az ajándékozást mindig édesanyja

intézte, többnyire ruhát, cipőt és iskolaszereket kapott, ami feltétlen szükséges volt a mindennapi élethez. Talán ezért volt ez a legszebb dolog, amivel valaha is megajándékozták őt. A kórházi ágy szélén ülve - az azóta már nagymamakorú lány - rákérdezett apjára, emlékszik-e még arra a csodás napra. Apja már csak bólintani tudott, a beszédhez már nem volt ereje. Mindkettejük szeméből egyszerre eredtek el a könnyek. Annyi minden történt az elmúlt évtizedek alatt velük, mégis ezt a fából faragott láncot soha nem tudták kitörölni az emlékezetükből. Magdus Melinda

Hogyan készülünk az elsőszentáldozásra? Egyházközségeinkben számos családban készülnek a közelgő nagy ünnepre, az elsőszentáldozásra. Megkérdeztünk néhány családot, hogyan telnek a készülődés hetei, napjai? Örömmel válaszoltak és az újságunk hasábjain osztjuk meg gondolataikat. Dénesné Tóth Krisztina és Dénes Ádám Kristóf, Ságúfalu: Szűk körben ünneplünk majd. Kétféleképpen készül Kristóf.

Egyrészről a hitoktató és Attila atya segítségével felidézi a hitről, vallásunkról, a szentmiséről tanultakat. Felkészül a vizsgára, a gyónásra. Másrészről az otthoni tanulással (velem együtt) felkészül a vizsgára, az elsőáldozásra lelkileg is rákészülünk, beszélgetéssel, imával. A miséken való szolgálat talán kicsit könnyebbé teszi ezt a folyamatot. Már nagyon várja az élményt, hogy milyen lesz, amikor először része-

sül a szentáldozásban. Igyekszik majd nem izgulni, amikor fel kell olvasni a szentleckét a sok ember előtt. Egy ságújfalui család: Lelkileg és gondolatban felkészülünk a nagy napra. Fontos az alkalomhoz illő, gondos ruhaválasztás. A közeli hozzátartozók meghívtuk, hogy ők is részesei lehessenek ennek a szép ünnepnek.

Caritas tábor 2020. július 13–17. között a helyi Caritas csoport tábort szervezett Karancsságon. A gyerekek tartalmas programokon vettek részt, örültek egymás társaságának és közösségként élték meg az együtt töltött időt. Néhány fotót közlünk az eseményről. A szerkesztőség

K

XI. évfolyam, 4. szám. • Megjelenés: 2020. augusztus • Kiadják: Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségei.

risztus Hordozó • Megjelenik két havonta. • Főszerkesztő: Kapás Attila plébános. • Szerkeszti a szerkesztőbizottság. • Tördelőszerkesztő: Kalcsó István. • Nyomdai munkálatok: Polár Stúdió, Salgótarján.