Skip to main content

Krisztus Hordozó 2020/03

Page 1

K

Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségeinek lapja

risztus Hordozó Trianon

Egyszer azt a magyarázatot hallottam a névre, hogy a Szentháromságos Isten megtagadása: Tria non! Ha nem is ez az etimológia, azért elgondolkodta­ tó! Minden emberi nyomorúság forrása, amikor az ember megtagadja létének forrását, a Vele való kap­ csolatot. Elvágja ezzel a tápláló gyökeret! Amikor az ember materialistává válik, akkor minden rosszra képes lesz. Ez a gazság tobzódott Trianonban, ami­ kor az igazságot félretették a döntéshozók. Ha a rossz uralkodik, a béke helyett diktátumok és diktatúrák keletkeznek, a szeretet kultúrája helyett az önzés dia­ dala következik. De sosem a gonoszé a végső szó! Bármennyire is elhatalmasodott a XX. században a bűn, mégis a vé­ gére megjött az igazság győzelmének kegyelme! Viszont tévedünk, ha azt hisszük, hogy a történe­ lem automatizmusa ez, ismétli önön magát! Sok-sok imádság és engesztelés eredménye ez, a kegyelemé, amellyel ezt a bűnös, nyomorult embert szereti az Is­ ten. Ő nem tagad meg minket, mert színtiszta szere­ tet. Bárcsak mindenki felfogná ezt! A XXI. század történelmi esélye az egymással való megbékélés és kölcsönös tisztelet, kicsiben és a nemzetek közt egyaránt. Viszont fogjuk föl, hogy hit nélkül, Isten szeretete nélkül, ez soha nem fog bekövetkezni. A „trianoni hitetlenség” ma is veszélyezteti a világot! A XXI. század embere vagy visszatalál Istenhez vagy végleg elpusztítja önmagát, ehhez megvan min­ den technikája már! Jézus azt mondta, hogy Isten országa köztünk van, bennünk van, de sajnos ugyanez a sátán szemszögé­ ből nézve is így van, a gonoszság uralma bennünk van, köztünk van. Mindkettő döntéseink eredménye. Nem lehet kihagyni belőle az embert! Tanulunk-e a múlt bűneiből? Nemcsak a társadalmi bűnökből, ha­ nem a saját bűneinkből? Milyen lehetőségeket sza­ lasztunk el most is? Isten figyelmeztet, mert fontosak vagyunk neki! Próbál szeretettel vezetni, ha odafi­ gyelünk rá! Egyáltalán figyelünk-e lelkiismeretünk hangjára vagy elnyomják észérveink, önző vágyaink, kényelmünk szeretete? Az elmúlt két-három hónap alkalmas volt az át­ gondolásra, megújulásra. Mi változott az életemben? Isten áldása nem automatikus, hanem nekem is befogadóvá kell válnom rá! Sok hitvalló magyar szentünk és országépítő emberünk tanít minket erre! Tanuljunk a ma is hittel élő emberektől, akik napi életvitelükben Krisztus tanítását vállalják és arra alapozzák életüket, akik napi imádságos emberek és akik gyerekeiket hitben nevelik (példát adva nekik), akik felvállalják az igazságot és becsületesen, tisztes­ ségesen, szeretetben élnek! Kövessük az ő példájukat! Attila atya

XI. évfolyam, 3. szám 2020. június

Születésnapi köszöntő

2007-ban, egyik éjszaka álmodtam va­ lamit. Egy újságot tartottam a kezemben. Óvatosan lapozgattam. Nem volt túl puc­ cos és feltűnő kivitelű, de a kedves ismerő­ sök fotóival büszkélkedhetett. Álmomban végiglapoztam, majd az újságot megfor­ dítva elolvastam a címlapját: Krisztushor­ dozó. Reggel felébredve tudtam, hogy ez a mi saját újságunk és egyszer majd valóban a kezemben tartom. Az álom bizonyos te­ kintetben a Csipkerózsika-álmok sorsára jutott, három év múlva, 2010-ben valósult meg Attila atya felvetésére. Részt vettünk az első egyháztanácsi ülésen, amikor ő indítványozta: szükség van egy újságra, amely a sajátunk. Vettem a bátorságot és válaszoltam: van már újságunk. Attila atya csodálkozva kérdezte, ugyan hol? Itt, a szívemben, a gondolataimban, ezt vála­ szoltam. Neve is van: Krisztushordozó. Lelkipásztorunk mosolyogva bólintott, kijelentette, hogy akkor bocsássuk útjára. Nem tagadom, jólesett visszaemlékezni a kezdetekre, a tíz évvel ezelőtt történtekre. Kissé meg is kellett állnom, amíg a teljes lényemmel felfogtam: igen, megvalósult, igen, olvashatjuk minden második hónap­ ban! Tíz év óta megszakítás nélkül! Az ünnepi, születésnapi szám lehetőséget ad a köszönetnyilvánításra. Istennek legyen hála és dicsőség e közösségformáló fórum létrejöttéért! Tördelő-szerkesztőnknek, az

10

újságíró társaknak köszönetet mondunk mindazért az egyszeri, többszöri, vagy akár több év óta tartó folyamatos fárado­ zásért, amellyel elismerték a sajtószolgálat fontosságát és a közösségépítéshez újság­ cikkeik megírásával hozzájárultak! Amikor tizedik életévét betölti egy gyermek, a szülő szíve titokban elszorul. Lobog a születésnapi tortán a gyertya, kis­ tányér vár az asztalon az édes süteményre. A szülő az öröm pillanataiban arra gondol, hogy még egy-két év és a gyermek más­ ként látja a világot. Öt év és ki tudja há­ nyadik alkalommal szerelmes lesz. Tíz év és másik faluba, városba költözik. Folytat­ hatnám a sort. Az Isten a tudója, hogy a hat egyházközség „gyermeke”, mindannyiunk közös sajtóterméke eljut-e majd a kamasz­ korba, a fiatal felnőtt létbe? Reményeink szerint igen, ha továbbra is értékeljük a krisztusi közösségünket és fontosnak tart­ juk a Krisztushordozó újság hasábjain az értékeink átadását. Isten éltessen tehát tizedik születésnapját ünneplő, egyik megvalósult álmom, gonddal őrzött, Szent Kristóf oltalma alá helyezett szépséges betűtenger. Biztató szavaddal, imával, derűvel gazdagítsd még sokáig az olvasók szívét!

évesek lettünk!

Dénes Katalin


2

Egy nagycsalád tíz éve 2020. május 1-jén fennállásá­ nak tizedik évfordulóját ünnepelte az én szeretett nagycsaládom, a Szent László Közösség. Emléki­ dézéssel kezdem újságcikkemet. Tíz évvel ezelőtt álltunk az etesi templom mellett, szerepszolgálat előtt – akkor már a hátunk mögött egy pásztorjátékkal és egy passi­ óval -, amikor Tőzsérné Erika fe­ lém fordult és ezt mondta: „Ugye nem eresztesz szélnek bennünket? Ugye együtt maradunk? Ugye nem ez az utolsó közös szolgálatunk?” Szavai mellé Hegedűs Gergő bará­ tom bólogatott igen szorgalmasan. Akkor is, most is szíven ütöttek és ütnek ezek a szavak és gesztusok. Ott ígértem meg az akkori szol­ gálattevő társaimnak, hogy igen, mindent megteszek a közösség fennmaradásért – a közösség tag­ jainak együttes akaratával és se­ gítségével. Úgy is fogalmazhatok, hogy ekkor bízták rám társaim a közösségvezetés számomra oly fontos szolgálatát. Ha visszatekin­ tek erre az évtizedre, voltak nagy fellángolások, sikerek, örömök, de nagy fájdalmak is. Embert próbáló történések, amelyek megmutatták törékenységünket, egymásra utalt­ ságunkat, alázatot és új tervek ko­ vácsolását követeltek tőlünk. Ta­ núsítom és vallom, hogy soha nem nélkülöztük az élő Isten szerete­ tét, választott patrónusunk, Szent László király közbenjárását és a hat egyházközségben élő testvé­ reink szeretetét sem. Az élő Isten elé elegendő hálaadással, csend­ ben leborulni. Szent László király, aki fejjel magasabb mindenkinél, szinte édesapai gonddal terelgeti ma is lépteinket. Testvéreinknek köszönettel tartozunk a sok jóért, építő kritikáért, visszajelzésért, amelyekkel közösségünket erősí­ tették. Attila atya és a hat telepü­

lésünk mindenkori világi vezetői is mindig, mindenben támogattak bennünket és megerősítettek ab­ ban, hogy közösségben kitelje­ sedve szolgáljuk leghűségesebben az Istent és az embertársainkat. Köszönetemet fejezem ki feléjük a nagycsaládom nevében is!

Amennyiben kézzelfoghatóan akarom jellemezni, a ruhatárnak kinevezett hátsó kisszoba, az író­ asztalfióknyi szöveg-és forgató­ könyvek mind a múltról mesélnek. Arról a múltról, amelyet a szívem­ ben őrzök, amely a jelenem alapja, amely a jövő reménysége még a

Krisztus Hordozó Emlékek, gondolatok

„Amikor gondolatokat kértél, elsőként az jutott eszembe, amikor az egyik bibliodráma végén szóba ke­ rült, hogy előadást szervezel, és én megkérdeztem: nem csatlakozhatna- e más falubé­ li is? Nekem a Szent Istvános volt a kedvencem. A mai na­ pig bennem van az érzés, ami­ kor mintha valójában Géza fejedelem szavait mondanám ki! Megmagyarázhatatlan. A Szent Erzsébetes da­ rabból leginkább az maradt meg, hogy a valóságban drá­ ga egyetlen kislányomat a darabban szinte gyűlölnöm kell. Nem volt egyszerű, de megoldottuk. Fájdalmas volt Szűz Mária sirató dala, de örök hála ezért a megtiszteltetésért, és hogy én csalhattam könnyeket a nézők szemébe. De jó, hogy másképp is tudtunk! Bebizonyítottuk, hogy vidám darabban is jók tudunk lenni!” Tőzsérné Dudás Erika lassan-lassan enyhülő karanténsza­ bályok között is. Az elmúlt öt év alatt kétszer állhattunk a budapesti Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadára! Első alkalommal saját szöveg- és forgatókönyvvel, második alka­ lommal a Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazga­ tóságának felkérésére. Vannak olyan társaim is, akik 2016-ban és 2020-ban is magukénak tud­ hatják ezt az élményt. Felejthe­ tetlen, megmásíthatatlan érzés a


Krisztus Hordozó

világot jelentő fekete deszkákon állni. Látni, hogy a megnyitóhoz elrendezett asztalt és székeket a mi saját két kezünkkel festett dísz­letünk kedvéért teszik arrébb. Üzenetet hagyni Bodrogi Gyula művész úrnak, akinek az öltözőjét 2016-ban az én nagycsaládom né­ hány tagja lakhatta be egy fényes, örömteli nap idejére. Senki ne ért­ se félre, nem dicsekvés ez. Csupán igyekszem azokat a történéseket, érzéseket felidézni, amelyekben Isten kegyelméből részünk volt. Egyszer, egyik nyilatkozatom ezt a címet kapja: Isten műve, a Szent László Közösség. Hiszem, hogy Isten az ő műveire gondot visel még további tíz évig, húsz évig – ameddig Ő akarja. Engedjék meg,

3

Újjászületés Gazdasági elemzők, képzett szak­ emberek már javában számolgatják, modellezik, mi lesz a járvány után. Milyenek a kilátásaink egy ilyen vilá­ gégést követően. Mert ez a vírus szinte minden területet „felégetett”, mint a bozóttűz, mely egy kis szellő hatására tovaharapódzik. Terveink, legalábbis a közeliek lenullázódtak, programja­ ink eltolódnak, bevételi számításaink szinte biztos, hogy nem az elképze­ léseink szerint fognak alakulni. Szel­ lemiekben-lelkiekben is nagy a törés, megfogyatkozott a lelkesedésünk, régi sémák „dőltek be”, intézményeink már-már működésképtelenek, csak mesterségesen éltetjük. Vegetálunk. Vagy ami még rosszabb: robotolunk. De még ez sem megy rendesen, hiszen oda is mozogni kellene. A kapun be­ lül meg vajmi kevés ez a mozgássza­ badság. Éppen a megdermedéstől óv meg. És hiába a digitális Paradicsom, a virtuális Kánaán, attól még marad az elidegenedés, a növekvő szorongás, a takaréklángon égetett és az időtlenség­ be elszálló, sápadt, meddő életenergia. Igaz, az állatok is vihar idején bújnak össze. Az ember milyenségét is konfliktusok, vészhelyzetek mutat­ ják meg leginkább. Mert a jót is meg lehet szokni. A pörgés gépszíja is el­ kaphat magával. Csak most levetettük ezt a szíjat. A forgás törvénye ebben a „kanyarban” kidobott az út szélére. Kiderült, hogy ez a kapzsi, haszonleső, önző világ tovább nem fenntartható, s a Föld, a természet, bűnei következ­ ményei is megbüntetik az embert. Még az éjjel számon kérik a lelkedet, kié lesz, amit gyűjtöttél? (Lk 12,20b) Bankba teszed, maszkot veszel rá, vagy fegyvert gyártasz? Mert szoci­ álisan nem tolerálnád, ha a fegyver­ gyárak alkalmazottait munkanélküli segélyre kellene küldened?!... A történet szerint egyszer az Úr­ isten elé került egy ember, aki halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe a házát, autóját, személyes kapcsola­

tait, bankbetétjét-mindenét, amit fon­ tosnak tartott ebben az életben, hogy majd megmutatja odaát. Hogy nem ment üres kézzel… Amikor megérke­ zett a mennyországba, az Úr biztatásá­ ra kinyitotta a bőröndöt, és elképedve látta, hogy a bőrönd üres. Mindössze egy csokor ibolya hervadozott a bő­ rönd sarkában. – Hát hol vannak az én értékeim, hová tűntek, hisz eze­ ket mind ide akartam hozni, Uram! Az Úristen visszakérdezett: – Nem emlékszel erre a kis virágcsokorra? – Nem emlékszem, mondja az ember. – Hát tudd meg fiam, hogy ez volt az egyetlen igazán önzetlen cselekedeted, egész életedben, amelyért nem vártál viszonzást vagy köszönetet, és én ezt feljegyeztem. Amikor ezt a csokor ibolyát egy kirándulás alkalmával egy ismeretlen katona sírjára tetted… Úgy tűnik, kellett ez a vírus, hogy az emberiség, mielőtt magától elszáll­ na, hajtson végre egy kényszerleszál­ lást, ha élni akar. Dr. Tempfli Imre, a stuttgarti ma­ gyarok plébánosa meséli, hogy egy üzletember barátjával beszélgetett a járvány idején. Mikor arról kérdeztem, nem fél-e a csődtől, azt válaszolta: nem. „Tudod, amit szereztem, s most talán elveszí­ tek, ha Isten egészséget ad, vissza fogom szerezni. Ez a pár hét ráébresz­ tett arra, hogy nem minden a karrier. Nem minden a cég, a bele fektetett sok munka és a miatta érzett folytonos aggódás! Ezeknél sokkal fontosabbak is vannak az életben, amire csak most döbbentem rá: a családom, a meghitt együttlét, a lelkiek újfenti felfedezése. És ez a felismerés olyan jó, hogy el sem tudom neked mondani!” Még jó, hogy volt annyi szellemi tartalékunk, ami mozgásba lendíthette találékonyságunkat, a szolidaritás ér­ zését, ami arra sarkallt, hogy lépjünk ki magunkból, ha nem másért, akkor a túlélés kényszere miatt is… Gyö­ nyörű kezdeményezések születtek. A

társadalom különféle rétegei mozdul­ tak meg egymás felé, kezdtek fantáziát látni abban, hogy segíthetnénk azo­ kon, akik még nehezebben élik meg a bajt, mint mi. Színészek fogtak össze, vállalkozók gyűjtöttek kórházaknak, maszkokat kezdtek varrni egyéni műhelyek, vendéglők főznek ételada­ gokat mentősöknek, sportolók álltak be mentősofőrnek és keresztelkedtek meg, borászok verték csapra hordói­ kat, árverezték el palackjaikat, hogy a bevételből szegénykonyhák működ­ hessenek, katonák gyúrnak millió fek­ vőtámaszt az egészséges „házi” élet­ minőség javításáért, fiatalok vállaltak futárszolgálatot, hogy házhoz vigyék az otthonülő öregeknek a szükséges javakat…, és sorolhatnám. Remélhetőleg egyházunk, egy­ házaink is megélemednek és kezdik újrarendezni soraikat. Kezdve a szem­ léletmód-váltással. Ami persze nem megy egyik napról a másikra. Újjá kell születnetek - mondja Jézus Nikodé­ musnak, aki nem csak fantáziát látott ebben a galileai tanítóban, hanem va­ lami belső vágy késztetésére, – még ha az éj leple alatt is –, elindult...elindult, hogy felkeresse Jézust. Hallgathassa végre, lássa szemé­ lyesen és kérje ki tanácsát. Érzi, tud­ ja benne az Istent, bár Izrael tanítója, nagy tudású, befolyásos politikus, mégsem fér a begyébe az újjászüle­ tés. Jézus nem küldi vissza őt anyja méhébe, nem egy másik testben kell az embernek reinkarnálódnia, hanem „csupán” vízből és Szentlélekből. A szél ott fúj, ahol akar.(Jn 3, 7b-15) A meteorológusok sem tudják, honnan. Hiába állapítják meg, hogy nyugat felől… A járvány után is ugyanaz a szél fúj majd. A húsvéti, amelyet még Ni­ kodémus nem ismert. De tájékozódási vágyát tekintve példát vehetünk róla. Jó helyen kereste. Nekünk már meg­ adatott, hogy ne csak érezzük, vágy­ junk rá, hanem tudjuk is, kicsoda Jézus Krisztus, és hogyan kell újjászületni. A kérdés csak az, akarjuk-e? Sebestyén Péter atya

Egy hitoktató gondolatai 5. hogy ünnepi újságunk hasábjain mondjak köszönetet mindazon régi és jelenleg is szolgáló társaim­ nak, a családoknak, akik az elmúlt tíz év alatt a Szent László Közös­ ség történetét mosollyal, könnyel, daccal, kritikával, imával, szív­ vel-lélekkel formált szerepekkel írták. Köszönöm nektek, szeretett nagycsaládom! Kívánom és kérem a mindenható Istentől, hogy Szent László király közbenjárására tart­ son meg bennünket még sok-sok éven át nagycsaládként, az Ő szentséges akarata szerint. Szent László király, könyörögj érettünk! Dénes Katalin

Szikszai Fanni: Ebben a vallás­ ban van olyan dolog, amelyet meg­ változtatna, javítana rajta? Dénes Katalin: Vallás, vallásalapí­ tó, vallási szervezet. A római katolikus keresztény vallás több, mint kétezer évre tekint vissza. Jézus Krisztus ala­ pított egyetlen vallást, egyetlen sze­ retetközösséget. Főiskolai éveim alatt sok előadáson vitatkoztunk arról, hogy Jézus gondolkodott-e szervezetben? Igen, az ősegyháznak is volt kialakított rendje, sőt hierarchiája is. A csoport másik fele erre azt válaszolta, hogy valóban volt kezdeti szerveződés, de azt az ember szétszabdalta, túlgondol­ ta, bonyolulttá tette. Esetenként félre­ magyarázta (lásd egyházszakadások). Amíg gyermek voltam és nagyma­ mám kezét fogva elmentem a temp­ lomban, természetesen nem gondol­

kodtam ezeket a dolgokon. De ahogy felnőttem és tudatosan (lelkipásztori buzdításra) a teológiai tanulmányok felé fordultam, gyakran felvetődtek bennem ezek a kérdések. Napjainkban látom a templomaink kiüresedését. Hol vannak az elsőáldozók? Hol van­ nak a bérmálkozók, akik harmincad vagy negyvened magukkal láthatóak a csoportképen? Szükséges-e min­ denáron kiszolgáltatni a szentségeket? Egy divatos kiöltözködését, egy sá­ torállításért, egy bulizós hétvégéért? Mert a gyermekeink, fiataljaink előbb vagy utóbb, de elmaradnak a közös­ ségből. Mi ennek az oka? Hogyan lehet megállítani ezt a folyamatot, a közösségeink elöregedését? Vitatha­ tatlan, hogy Egyházunknak szüksége van szervezetre, szervezeti formára és törvényekre is. De ez a szerkezet-szer­

vezet megcsontosodott, változásra és változtatásra képtelen. Egy olyan vi­ lágban, ahol a változásokat már szinte lehetetlen nyomon követni. Sokszor azt gondolom, vissza kellene térni a gyökereinkhez, a kétezer évvel ezelőtti metódusokhoz. Magunkba szállni, Is­ ten szeretetével feltöltekezni és utána elmenni az emberek közé. Leülni kö­ zéjük, hallgatni őket, vagy csendben lenni velük. Látni az örömüket és a bánatukat. Meghallgatni a dühkitö­ réseiket. Vagy csak egy jót mesélni, énekelni a fűben, a fák alatt. Ahogy Jézus tette. Ez az én XXI. századi utó­ piám. Preevangelizációval szolgálni az evangélium terjedését. Teljes, gyö­ keres megújulásra van szükség, az in­ dividuum, a személy, a kisközösségek, a házastársak, a családok és szélesebb társadalmi rétegek szintjén is.


Krisztus Hordozó

4

A Váci Egyházmegye hírei A Szentlélek lelkesítsen bennünket – pünkösdvasárnap a Váci Székesegyházban Pünkösd a húsvét után a legrégebbi és a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, elnevezése az Ószövetség koráig nyúlik vissza. A járványügyi helyzetre vonatkozó püspöki rendelkezések betartása mellett, a hívek jelenlétében mutatott be szentmisét Marton Zsolt váci megyéspüspök 2020. május 31-én, pünkösdvasárnap a Váci Székesegyházban. A megyéspüspök pünkösdöt a húsvéti öröm beteljesedésének ne­ vezte. Homíliájában az ünnep kiala­ kulásáról, történetiségéről és jelen­ tőségéről elmélkedett, amelyet teljes egészében adunk most közre: „A lombsátrak (szukkajsz) ün­ nepe, vagy sátoros ünnep a zsidók egyik nagy ünnepe volt. Egy fontos történelmi esemény emlékezete: Is­ ten a pusztai vándorlás alatt vezette népét, a népnek nem volt állandó lak­ helye, az emberek sebtében fölvert sátrakban, lombos ágakból rögtön­ zött kalyibákban laktak. Ennek emlé­ kére a jeruzsálemi templomba özönlő zsidók – a törvény előírásának meg­ felelően - lombsátrakat készítettek a házak lapos tetőin, azok udvarain és a nyilvános helyeken, nyolc napig ezekben laktak. Ekkor ünnepelték meg azt is, hogy Isten, Mózes által, a Sínai-hegyen szövetséget kötött a vá­ lasztott néppel (Kiv 16,9; Lev 23,16). A lombsátrak ünnepe a termésért (gabonáért, szőlőért, olajért, vízért) való hálaadó ünnep is volt. Vidám ünnep, a mi karácsonyunkhoz lehet­

ne hasonlítani. Mindenki ünnepe va­ gyonra, rangra való tekintet nélkül. Ekkor alamizsnát osztottak a szegé­ nyeknek, megajándékozták egymást az emberek. Mindez a pászka-ünnep (peszach - húsvét) után ötven nappal történt. Innét kapta a nevét: (sovuajsz /hetek/, pentekosté - pünkösd). Jézus korában már főleg a Tóra ünnepeként emlegették, mégis óriási izgalom, készülődés, sürgés-fogás közepette zajlott. Ilyen óriási örömünnep alkal­ mával történt a pünkösdi csoda. A pünkösdi csodát költői szim­ bolika írja le: a szél és a tűz a fő elemek. Az apostolok pünkösdi tör­ ténetét könnyebb megértenünk, ha arra gondolunk, ami a Biblia szerint Mózes idejében történt a Sínai-hegy­ nél. Mindkét esemény külső jelei, szimbólumai hasonlóak: a tűz, a láng, a mennydörgés Isten jelenlétének szimbólumai. Az Apostolok Cselekedeteiben megtalálható leírásokban ezek a je­ lek az apostolok bensőjében történt átalakulásokat szimbolizálják. A szélzúgás, a vihar azt jelenti, hogy

olyan természetfölötti esemény tör­ tént a tanítványokkal, amely a vihar, sodró lendületével, erejével kisöpör­ te szívükből az önzést, a gőgöt, a pénzsóvárságot, az érzékiséget. Ez a vihar megtisztította emberségüket. Ahogyan a Sínai-hegy vihara is tisz­ tulást hozott Mózes és a nép életében. A tűz a lelkesedés, az öröm, a szere­ tet jelképe, ami az apostolok szívé­ ben keletkezett. Amint a tűz kiéget és tisztává tesz tárgyakat, úgy ők is tisztán kezdték látni, érteni a föltá­ madás valóságát. Tűz, forróság, lel­ kesedés, sőt bátorság töltötte el őket. Már nem féltek. Nyelveken kezdtek el beszélni. A lángnyelvek az Isten Igéjét szimbolizálják, amit a Szentlélek tüzesít át. Olyan élményben van ré­ szük, hogy beszélniük kell, de nem is ők beszélnek, a Lélek beszél bennük, általuk, irracionális módon. Amint a bábeli nyelvzavar káoszt okozott az emberiség életében, úgy a Lélek egy­ séget teremt: az Isten beszél, emberi szavakba nem önthető módon, mégis mindenki érti. Ettől kezdve az apos­ tolok és minden ott lévő tanítvány számára élmény lesz a jézusi ese­ mény, háromezren megtérnek, meg­ keresztelkednek a Lélekben. Elindul az örömhír a világba, megszületik az Egyház.

A pünkösd az Egyháznak - húsvét után – a legrégibb ünnepe. Az üd­ vösségtörténet nagy eseményei közé (megtestesülés, feltámadás, menny­ bemenetel, visszajövetel) sorolódik. Pünkösd nemcsak egyszeri esemény, mint a mesékben. Pünkösd minden évben megtörténik, sőt minden alka­ lommal, amikor valaki megtér, elkö­ telezi magát az Egyházban. A Lélek ott működik, ahol engedik. A Szent­ lélek erőt ad, éltet, lelkesít, megvilá­ gosít, igazságot tesz bennünk és kö­ rülöttünk, ha engedjük. A Lélek nem erőszakos, finom indításai vannak. A Szentlélek azt akarja, hogy eze­ ket a finom indításokat észrevegyük, engedjük működni bennünk, kérjük Őt. A Szentlélek az Atya és a Fiú Lel­ ke, Szelleme, az Atya és a Fiú Őáltala éltet. Engedjük, hogy mindez, áthas­ son, működjön bennünk, vezéreljen minket! Ámen.” A liturgia végén a főpásztor a Szentlélek lelkesítését kérte a hí­ vekre, majd kihirdette továbbra is lesz online miseközvetítés a Püspö­ ki Palota kápolnájából hétköznap és szombat reggel 07.30 órától, vasár­ nap délelőtt 10.30 órától. A szertar­ tás - az áldást követően - a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. Forrás: Váci Egyházmegye honlapja, Bölönyi Gabriella

Zarándoklat – lélekben Mindszenty bíboros sírjánál, aki többször is volt „karanténban”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 1993 óta min­ den esztendőben megrendezte Mind­ szenty József hercegprímás május 6-i halála évfordulójához kapcsoló­ dóan a magyar Egyházért és hazáért felajánlott zarándoklatot a bíboros esztergomi sírjához. Az eseményre az elmúlt években az ország külön­ böző területeiről, de még a határon túlról is mindig nagy számban érkez­ tek hívek. Mivel nyilvános istentisz­ teleteket a veszélyhelyzet miatt nem lehet tartani, ezért május 2-án már­ tírsorsú elődje boldoggá avatásáért Erdő Péter bíboros, prímás engesz­ telő szentmisét mutatott be a Szent István-bazilika Mária-kápolnájában, amelyen videókapcsolat segítségé­ vel Marton Zsolt váci megyéspüs­ pök mondott homíliát. Az ünnepi szertartást a főegyházmegye Face­ book-oldala és a Bonum TV élőben közvetítette, így a hívek a világháló segítségével lélekben vehettek részt a szentmisén.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején e szavakkal fordult a lelki zarándoklat résztvevőihez: A mai napon, ahogyan már sok éve, Mindszenty bíboros úr boldoggá avatásáért ajánljuk fel a szentmisét, halálának évfordulóján. Mióta földi maradványait Esztergomban helyez­ ték el, évről évre megismételjük ezt a közös szentmisét. Eddig mindannyi­ szor az esztergomi bazilikában került rá sor, mégpedig idősek és fiatalok, zarándokok népes gyülekezetében. Most, itt a kápolnában a televízió közvetítésével kapcsolódhatunk be a szentmisébe, amelynek a szándéka azonban változatlan. A mai napon egyébként Szent Atanáz püspök és hitvallónak az emléknapja van. Róla pedig azt őrzi az Egyház emlékezete, hogy kiválóan hűséges tanúja volt a niceai hitnek, a Szentháromság hité­ nek, ezért pedig nagyon sok üldöz­ tetést kellett elszenvednie. Nagyon sokáig távol volt püspöki székhe­ lyétől, és rejtőzködnie kellett. Tehát

Szent Atanáz életpéldája Mindszenty bíboros urat juttatja az eszünkbe, aki szintén hűséggel és a legnagyobb áldozatokat is vállalva ragaszkodott hitéhez. A szentmise záróáldása előtt Habsburg-Lotharingiai Mihály fő­ herceg, a Kardinal Mindszenty Stif­ tung és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke Isten Tiszteletre­ méltó Szolgája Mindszenty József bíboros szentté avatásáért – ugyan­ csak videofelvételről – az alábbi imádságot mondta: Mennyei Atyánk! Szívesen fo­ gadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve aján­ lanak fel, hogy „kiegészítsék, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelye­ ket földi életében a magyar Egyhá­ zért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért,

hazánkért. Hozzá csatlakozva aka­ runk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki meg­ újulásáért. És ha szent akaratoddal megegyezik, add meg hívő magyar népednek, hogy József bíboros szol­ gádat Egyházunk szentjei között tisz­ telhessük. Krisztus a mi Urunk által. Ámen. Forrás: Bókay László/Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita


Krisztus Hordozó

5

A váci megyéspüspök minden papnövendéket a szívében hordoz

Marton Zsolt váci megyéspüspök május tizedikei videóüzenetében, mint a papnevelésért felelős országos referenspüspök minden kispaphoz szólt bátorító szavaival. Elmondta, hogy az országban minden szeminárium a vészhelyzetet jól kezelve döntött az ifjak hollétéről (szemináriumi, vagy otthoni tartóz­ kodásukról), az oktatást pedig online módon oldották meg az intézmények rektorai. A II. Vatikáni Zsinat papképzés­ ről szóló OPTATAM TOTIUS kez­ detű dekrétumából idézve „A sze­ mináriumban a növendékek egész képzésének arra kell irányulnia, hogy az Úr Jézus Krisztus, a Mes­ ter, a Pap és a Pásztor példája szerint igazi lelkipásztorokká formálódja­ nak. Készítsék föl tehát őket az ige szolgálatára” – azt hangsúlyozta, hogy a rendkívüli helyzet sem aka­ dályozhatja a cél felé, Krisztus felé való törekvést. „Tanuljanak meg bensőséges és állandó közösség­ ben élni az Atyával az ő Fia, Jézus Krisztus által a Szentlélekben. A papszentelés által a Pap Krisztushoz kell hasonlóvá válniuk; szokják meg tehát, hogy az egész élet bensőséges megosztásával, mint barátai ragasz­ kodnak hozzá” – idézte a dekrétum­ ból, arra emlékeztetve a fiatalokat, hogy készítsenek napirendet, amely­ nek fontos része a belső imaélet, el­ mélkedjenek, zsolozsmázzanak. Le­ gyenek az imádság emberei, legyen életük forrása az ima. Marton Zsolt papnevelőként, mint korábban a Központi Szeminá­ rium rektora – még kollégáival meg­ fogalmazott négy célt a fiataloknak: A papnövendék legyen mélyen imádságos lelkületű, ez a legalapve­ tőbb követelmény annak számára, aki pap akar lenni. Az imádság nem feladat nem kötelesség elsősorban, hanem egy belsőséges kapcsolat az Úrral, elengedhetetlen ezt kialakítani annak az életében, aki pap szeretne lenni. Legyen a papnövendék szellemi­ leg fölkészült. Mai információáradat­

tal elárasztott világban is tekintettel arra, hogy nagyon sok fiatal magasan képzett, és idegen nyelveken is be­ szél, továbbá számos hittel kapcso­ latos és egzisztenciális kérdése van, nagyon fontos, hogy a pap szilárdan álljon hitében és az egyház tanításá­ nak ismeretében valamint tájékozott legyen lélektani és társadalmi kérdé­ sekben is. A papságra készülő fiatalember legyen kommunikatív. Tudjon szóba állni mindenkivel (például rászoruló, hajléktalan, szenvedélybeteg embe­ rekkel) nem biztos, hogy neki kell megoldani ezeket a problémákat, de legyen képes szeretettel meghallgatni az embereket és a megfelelő szakem­ berekhez delegálni őket. A papnövendék legyen közössé­ gépítő, építse a papokkal és a világi krisztushívőkkel a testvéri kapcsola­ tot, segítse Isten országának megva­ lósulását. Üzenete végén arra buzdította a növendékeket, hogy a rendkívüli helyzetben még inkább törekedjenek arra, hogy Krisztus munkatársává, barátjává és az evangélium öröm­ hírének hiteles tanúságtevőivé tudja­ nak válni. Lejegyezte: Bölönyi Gabriella

Példaképünk lehetne

Zita magyar és cseh királyné, osztrák császárné, született Zita Bourbon– parmai hercegnő Viareggioban született, 1892. május 9-én és Zizersben, 1989. március 14-én hunyt el. A Bourbon-házból származó parmai hercegnő, házassága révén 1916–1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja volt. IV. Károly magyar király hitvese. A szülők nagy hangsúlyt helyeztek az uralkodói életstílusra. Az uralkodói külsőségek azt a célt szolgálták, hogy a családot továbbra is uralkodóház­ ként ismerjék el a külföldi hatalmak. A szigorú édesanyaként számon tar­ tott parmai hercegné gyermekeit vas­ fegyelemben nevelte, nagy hangsúlyt helyezve a katolikus vallás megisme­ résére és előírásainak betartására. 1903-ban a hercegnőt beíratták a zangbergi Szent József Leányne­ velő Intézetbe. Zita alig egy év alatt egyike lett az osztály egyik legjobb tanulóinak. 1907-ben Zitát kivették az iskolából. Édesapja ugyanis meg­ betegedett, és maga mellett akarta tudni a leányát; ám mire Zita haza­ tért Itáliába, I. Róbert herceg már nem élt. Később a bencés rendi Szent Cecília-zárdába küldték, további ta­ nulás céljából. A gyermekkori, majd később az iskolaévek alatti szigorúan vallásos környezet ugyanakkor egy életre meghatározta a fiatal hercegnő gondolkodásmódját és értékrendjét A közelben állomásozott a főher­ cegné mostohaunokájának, Habs­ burg–Lotharingiai Károly főhercegnek ezrede is. Károly főherceg gyakorta tiszteletét tette nagyanyjánál, itt nyílt ugyanis alkalma találkozni barátjával, Zita hercegnő legidősebb bátyjával. Zita hercegnő és Károly főherceg gyermekkorukban már többször is ta­ lálkoztak, ám felnőttként Franzens­ badban látták egymást először. A hercegnő és a főherceg egy­ másra találását a család is jelentősen segítette. Első találkozásuk nagy hatást tett a főhercegre, aki ettől kezdve mind gyakrabban kereste a parmai hercegnő társaságát. Károly osztrák főherceg 1911. június 13-án megkérte Zita hercegnő kezét, maga mögött tudva a család és a császár támogatását is. Ez év őszén össze is házasodtak. Tagadhatatlanul boldog házasságban éltek; gyermekeiket is a katolikus vallás elvárásainak és hitté­ telének megfelelően nevelték. 1914. június 28-án Szarajevó­ ban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, így a trón várományosa Károly főherceg lett. Az esemény jelentette az I. világhá­ ború kezdetét is. Károly főherceg az osztrák hadsereg szolgálatába lépett. Zita főhercegné Ferenc József kérésé­ re átköltözött Bécsbe, Schönbrunnba, ahol maga az idős császár próbálta meg felkészíteni őt majdani királynéi és császárnéi teendőire. 1916. no­ vember 21-én meghalt Ferenc József, trónján Károly főherceg követte I. Károly illetve IV. Károly néven, Zi­ tából pedig császárné és királyné lett. A királyi pár a svájci száműzetés mellett döntött. Károly és Zita Auszt­

riában címzetes császári pár lettek, míg Magyarországon továbbra is ők voltak a legitim uralkodók. Az elvesztett budaőrsi csatát kö­ vetően a királyi párt együtt vetették fogságba Tata várában. Az esemé­ nyek láttán az antant hatalmak úgy döntöttek, az uralkodócsaládot biz­ tonságosabb helyre kell vinni: Madei­ ra szigetét jelölték ki a királyi család új lakhelyéül. Gyermekeik 1922 februárjában csatlakoztak hozzájuk. Mivel az ausztriai Habsburg-törvény értelmében vagyonukat államosítot­ ták, a családnak semmi pénze nem volt. Az egyébként is gyenge egész­ ségű Károly király spanyolnáthát ka­ pott. Felesége – bár éppen nyolcadik gyermeküket várta – végig odaadóan ápolta őt. IV. Károly király 1922. április 1-jén hunyt el. Zita királyné ettől kezdve élete végéig gyászruhá­ ban járt. A király halála után a család nyomorban élt. Ottót trónörökösnek nevelte; ő maga sosem mondott le az osztrák és a magyar trónról. A II. vi­ lágháború alatt Zita királyné kötszert és gyógyszereket gyűjtött Ausztria, illetve Magyarország számára. Fiai mind aktívan részt vettek a háború­ ban. A háború végeztével az egykori királyné az Egyesült Államokba köl­ tözött át. Kilencvenedik születésnapja után a császárné és királyné egészsége hanyatlani kezdett. Mindkét szemé­ re szürkehályog húzódott. 1988-ban, mikor éppen látogatóban volt egyik leányánál, tüdőgyulladást kapott. Az életéből hátralévő közel egy eszten­ dőt ágyban fekve, nagybetegen élte le. Az utolsó magyar királyné 1989. március 14-én hunyt el 96 éves korá­ ban, családja körében. 2009-ben Yves Le Saux, Le Mans püspöke elindította az utolsó osztrák császárné, magyar királyné boldoggá avatásának folyamatát. 2018 decembe­ rében Nagy Norbert teológust nevezték ki a boldoggá avatási eljárás magyar vonatkozású viceposztulátorának. Tőzsérné Magdus Melinda


6

Ne száműzzük a sekrestyébe a minőség világáról álmodókat! Interjú Székely János püspökkel

A teremtett világ védelméről szóló enciklikája közzétételének ötödik évfordulója alkalmából Ferenc pápa a Laudato si’-hét megünneplésére buzdítja a világ katolikus közösségeit május 16. és 24. között. A teremtésvédelmi hét alkalmából kérdeztük Székely János szombathelyi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága elnökét.

– Püspök atya, mit tud a magyar egyház ezzel a tematikus héttel kezdeni, amikor a járványveszély miatt nincs lehetőség például közösségi szemétszedésre vagy más, figyelemfelhívó programok megtartására? – A járvány nehézzé teszi az ilyesfajta megemlékezéseket, ugyanakkor egy nagyon erős fel­ hívás arra, hogy a világunk beteg, hogy másképpen kellene élnünk. Ferenc pápa mondta a járvány legelején tartott esti imádság so­ rán a Szent Péter téren: „Azt gon­ doltuk, hogy örökké egészségesen élhetünk egy beteg világban. Ro­ hantunk a haszon, a dolgok után…, nem hallottuk meg a tönkretett Föld kiáltását és a szegények jaj­ kiáltását.” Ma talán nagyobb az érzé­ kenység arra, hogyan élhetne az emberiség fenntarthatóbb, egész­ ségesebb módon. Nagyon sokat segít a tematikus hét megélésben a Naphimnusz Egyesület által ös�­ szeállított elmélkedés- és feladat­ sorozat, amelyet mindenki elérhet a honlapjukon. – Milyen világot szeretnénk azokra hagyni, akik utánunk jönnek, a felnövekvő generációknak? Ferenc pápa ezzel a kérdéssel hív a Laudato si’-hét megünneplésére. Püspök atya milyen világot szeretne? Mit válaszolhat erre felelősen egy mai keresztény ember?

– Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember hinni fog a mi­ nőség, a szellemi valóságok létében, a művészi szépben, a szeretetben, a világ végső okában és céljában. Ezért nem fogja száműzni a sekres­ tyébe az ezzel foglalkozó embere­ ket, hanem kíváncsi lesz a filozófu­ sok, bölcsek, művészek, a vallások és különösen is a Biblia szavára. Be fogja engedni ezeket a szavakat a parlamentekbe, a tudományos ta­ nácskozások helyeire, a kultúrába, a közéletbe. A gyerekeket ezekre az értékekre fogja nevelni és tanítani. Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember gátat fog vet­ ni a vagyon kevesek kezében való koncentrálódásának. Nyilvánossá teszi a banktitkokat, felső korláto­ kat állít a birtokolható vagyon elé, és az óriás vagyonokra vonatko­ zóan vagyonadót vezet be. A ban­ kok pénzteremtő tevékenysége az egyes államok tulajdonában levő jegybankoknak lesz fenntartva. Az államok, a nemzeti és nemzetközi közösségek lassan visszanyerik gazdasági befolyásukat és erejüket. Álmodunk egy olyan világról, amelyben nem a GDP növelése lesz a cél, hanem a földön – jelen­ leg és a jövőben – élő összes ember boldogságának, emberhez méltó és szép életének a lehetővé tétele. A gazdaság olyan fajta ciklikus­ ságban fog működni, amely nem termel szemetet, és nem rombolja a környezetet.

Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember a szellemi kör­ nyezetszennyezést is tiltani fogja. A szellemi közös áruház pultjaira, a világhálóra nem tehet majd ki akárki akármit, csakis igazat, szé­ pet, szentet és jót, mint egy normá­ lis áruház polcaira. Álmodunk egy olyan világról, amelyben mindenkinek lesz mun­ kája. A munka nem elsősorban a haszon termelését fogja célozni, hanem emellett az ember kibonta­ kozását, a világ szépítését. Álmodunk egy olyan világról, amelyben az emberi élet újra szent lesz a fogantatástól a természetes halálig. Elképzelhetetlen lesz az, hogy bárki egy másik emberi lény életét kioltsa. Álmodunk egy olyan világról, amelyben az idősek nagyon fontos szereplői lesznek a társadalomnak. A bölcsesség forrásai, az unokák nevelői, a derű és az imádság for­ rásai. Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember a fenntartha­ tóságra, a javak igazságos megosz­ tására és lehetőleg kevés fogyasz­ tásra fog törekedni. Mennyiség helyett minőségre. Rá fog jönni, hogy csak akkor lehet igazán boldog, ha a Földün­ kön sehol sincs nyomor, éhezés, elnyomás. Természetessé fog válni az, hogy mindenki szívesen segít és ad, és öröm tölti el, ha adhatott. Álmodunk egy olyan világról, amelyben újra érték lesz a család, a közösség, a kultúra, a minőség. Érték lesz a takarékosság és a sze­ rénység, a dolgok megjavítása és újrafelhasználása. – Az Európai Unió 2021-től betiltja a könnyen és olcsón helyettesíthető egyszer használatos műanyagokat, köztük a műanyag fülpiszkálókat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömbpálcikákat. Hogy látja, mennyire kicsi vagy nagy lépés ez ennek az álmodott világnak a szempontjából? – Óriási probléma a nagyon ne­ hezen lebomló anyagok szemétként való megjelenése az óceánokban, a termőtalajban és lassanként minde­ nütt. A Csendes-óceánon jelenleg már több hatalmas – Magyarország méreténél körülbelül tízszer na­ gyobb alapterületű – szemétsziget úszik. A szemétből keletkező apró műanyagdarabok sok esetben be­ kerülnek a tengeri állatok szerve­

Krisztus Hordozó

zetébe, károsítják vagy elpusztítják, emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszik azokat, hatalmas problémát okozva ezzel a halászatból élőknek, a folyók és a tengerek partjain la­ kóknak. S ők a Föld lakosságának közel felét teszik. – Mint megyéspüspök mivel segíti elő azt, hogy az egyházmegyéjében élők számára fontos legyen a teremtett világ, gondoskodjanak a teremtő Jóisten ajándékáról? – Talán a legfontosabb, amit tehetünk, az a mentalitás alakítása, az „ökológiai megtérés” (Laudato si’, 216–221) elősegítése. Igyek­ szünk az egyházi iskoláinkban és a hitoktatáson keresztül ebben a szellemben nevelni a fiatalokat, ezt a szellemiséget közvetítjük minden hívő ember felé. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász és több plébánia is konk­ rét módon törekszik a teremtett világ megóvására, gyümölcsös­ kertek létesítésével, gyógynövé­ nyek, lekvárok, helyi termékek előállításával és forgalmazásával. Törekszünk arra, hogy az épü­ leteink energiatakarékos módon működjenek (hőszigetelés, nape­ lemek), hogy a rendezvényeinken ne legyen műanyag palack, hogy az egyházmegye által fenntartott intézmények konyhái helyi termé­ kekből főzzenek. – A Magyar Természetvédők Szövetsége ezen a héten indított aláírásgyűjtést az életigenlő társa­ dalom és gazdaság érdekében száz közéleti személyiség aláírásával, akiknek egyike éppen Ön is. A kez­ deményezés több pontja nagyon közel áll a Laudato si’ enciklika szellemiségéhez. Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon eh­ hez a petícióhoz? – A járvány a sok nehézség mellett, amivel jár, lehetőséget is hordoz magában. A gazdaság egy jelentős része lelassult vagy szinte megállt. Lehetséges most egy új, jobb pályán elindítani a gazdasági életet anélkül, hogy ez a pályamódosítás nagyon drasztikus beavatkozásokat kívánna meg. A petíció ennek a kegyelmi időnek a lehetőségét igyekszik megragadni. Arra tesznek ígére­ tet az aláírók, hogy igyekeznek a haszon- és fogyasztásközpontú szemlélet helyett a minőséget, em­ beri értékeket és fenntarthatóságot megcélzó életstílust meghonosítani a saját életükben és az általuk be­ folyásolható szűkebb körben, és ugyanezt kérjük az állam részéről is. Röviden azt, hogy induljunk el az „ökológiai megtérés” útján. Forrás: magyarkurir.hu Fotó: Merényi Zita


Krisztus Hordozó Egy különleges szent

Idén május 18-án ünnepelte volna a 100. születésnapját Szent II. János Pál pápa, aki Karol Józef Wojtyla néven született a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Életútja rendkívül kalandos, korán elvesztette édes­ anyját és testvérét. Átélte a második világháború szörnyűségeit, dolgozott bányában és gyárban is. Papi szemináriumba a náci megszállás idején jelentkezett titokban. Pappá szentelése után Rómában tanult és szerzett teológiai doktorátust. A kommunista diktatúra idején a krakkói és lublini egyetemen etikát és teológiát tanított, miközben állandó megfigyelés alatt tartották. Segédpüspökké 1958-ban, Krakkó érsekévé 1964-ben és bíborossá 1967-ben nevezték ki. A II. Vatikáni Zsinat munkájában 1962 és 1965 között tevékenykedett szorgalmasan. Pápává 1978. október 16-án választották. Elődjének, I. János Pálnak a szemléletét kívánta folytatni, ezért választotta a II. János Pál nevet. Érdekességek a pápaságával kapcsolatban: – ő volt 455 év óta az első nem olasz, egyben az első kelet-európai és az első szláv, 58 évével pedig 132 év óta a legfiatalabb pápa. – Az 1979-es lengyelországi látogatása nagyban hozzájárult a kommunista rendszer bukásához. – Több mint húsz merényletet kíséreltek meg ellene. – 1981. május 13-án csodával határos módon élte túl, hogy a tö­ rök Ali Agca közvetlen közelről rálőtt. – II. János Pál meglátogatta őt a börtönben és megbocsátott neki. Ağca azóta katolikus, 2010-ben szabadult. – A 266 katolikus egyházfő kö­ zül csak Szent Péter és IX. Pius ült nála hosszabb ideig a pápai trónon. – Ő volt a legtöbbet utazó pápa, nagyobb utat tett meg, mint vala­ mennyi elődje együtt. – 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel, eközben a Föld-Hold távolság háromszoro­ sát tette meg. – Kétszer járt hazánkban is. – Minden elődjénél több szentet és boldogot avatott. – Ő avatta boldoggá (1979), majd szentté (1997) Hedviget, Nagy Lajos király legfiatalabb lá­ nyát, ő emelte a szentek sorába Árpád-házi Kinga lengyel királynét

(1999), avatta boldoggá Apor Vil­ mos vértanú győri püspököt (1999), Batthyány-Strattmann Lászlót, a „szegények orvosát” (2003) és IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt és osztrák császárt (2004). – Bocsánatot kért a katolikus egyház múltbéli bűneiért. – Ő volt az első pápa, aki elláto­ gatott egy zsinagógába. – Ő volt az első pápa Szent Pé­ ter óta, aki zsidók között nőtt fel Lengyelországban. – Ő volt az első pápa, aki imád­ kozott a Siratófalnál. – Ő volt az egyedüli pápa mind­ eddig, akit a rabbik, néhány hó­ nappal halála előtt, papi áldásban részesítettek. – A pápa 73 éves koráig aktívan síelt. – Damaszkuszban is tiszteletét tette, ahol látogatást tett egy me­ csetben, így János Pál lett a törté­ nelem első pápája, aki ezt a lépést megtette. – Elzarándokolt Auschwitzba is, ahol szintén nem járt még pápa előtte. – Habár több, mint kétezer püs­ pök teljesít szolgálatot világszerte, János Pál mindegyikőjük nevét kí­ vülről tudta. – Több ember látta a pápát, mint bármely más történelmi személyt: egy becslés szerint élőben mintegy másfél milliárd ember.

– Kilenc nyelven beszélt folyé­ konyan. – Egy színésztársulat tagja volt és eredetileg színészpályára ké­ szült, mielőtt a papi hivatást felfe­ dezte volna magában. – Beceneve a Wujek volt, így szólították az atyát ifjú hívei. – Fausztina nővér szentté avatá­ sát tartotta élete legszebb napjának, aki az új évezred első szentje volt. – A kommunizmus alatt püs­ pökként a titkosrendőrség folya­ matos megfigyelés alatt tartotta, mire pápa lett, több mint 18 kar­ tondoboznyi akta gyűlt össze róla. – 1995-ben bocsánatot kért a nőkkel szemben elkövetett igaz­ ságtalanságokért. – II. János Pál pápa felismerte, hogy a fiataloknak nagy szerepe van a jövő formálásában és a fiata­ lok millióit tudta megszólítani. – 84 évesen, a történelem hete­ dik legidősebb pápájaként hunyt el 2005. április 2-án. – Marie Simon-Pierre apáca cso­ dás gyógyulása akkor következett be a Parkinson kórból, amikor II. Já­ nos Pál közbenjárásáért imádkozott. – A másik csoda a 48 éves Flo­ ribeth Mora Diaz, négygyermekes édesanya gyógyulása, aki egyfoly­ tában II. János Pál segítségét kérte – Mindkét csoda esetében a csodát vizsgáló orvosi bizottság megerősítette, hogy a gyógyulások tudományosan megmagyarázhatat­ lanok. II. János Pált 2014. április. 27-én, XXIII. János pápával egy napon avatták szentté.

Szent II. János Pál imája

Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg. Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon! Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni! Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre! Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat, hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét, legszebb kincsemként ápolva azt! Gyengeségedben kínod legyen az erőm. Gyávaságomban bátorságot, szenvedésben vigaszt adjon tőrrel átszúrt szíved. A kereszt fénye legyen lámpásom, s fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád. Ámen. Dénes László

7

Idézetek az imádságról „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6 * * * „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” Róm 8,26 * * * „A imádság Istennel való beszélgetés.” (Avilai Szent Teréz) * * * „Az ima annak a vágynak a kifejeződése, amely Istennel kapcsolatban él az emberben.” (Aquinói Szent Tamás) * * * „A szívnek Istennel folytatott csendes párbeszédében csiszolódnak azok az élő kövek, amelyekből Isten országa épül.” (Edith Stein) * * * „A munka elfárasztja testedet és nem tudsz imádkozni. – Mindig Atyád jelenlétében vagy. – Ha nem tudsz vele beszélni, nézz rá néha-néha, mint a kis gyermek... Rád mosolyog majd.” (Josemaria Escriva ) * * * „Az ima Jákob létrája, amelyen az ember lelke Istenhez felfelé, és Isten kegyelme az emberhez lefelé száll.” (Edith Stein) * * * „Az ima az a fegyver, amelyet mindig magunknál hordunk, hogy a veszély óráján védekezhessünk.” (Bosco Szt. János) * * * „A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat.” (Kalkuttai Teréz anya) * * * „Sok könyvet olvastam az imamódokról, semmire sem mentem velük. Úgy tűnik nekem : a legtöbb esetben elég, hogy Isten előtt állunk, és tudjuk, hogy Ő jelen van. De imádság - e ez ? Azt hiszem, sokan azt mondanák, hogy nem. És mégis jót tesz az, ha szó nélkül Isten előtt állunk, és hallgatunk jelenlétében. Beszélni hozzá? Nekem úgy tűnik, hogy miután elmondtuk a Miatyánkot és az Üdvözlégyet, nincs más hátra, mint hogy hallgassunk: ez a csendes hallgatás a legtöbb.” (Julien Green ) * * * „Tedd, amit tudsz, és imádkozz azért, amit nem tudsz!” (C.H.Spurgeon) * * * „Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: „Köszönöm”, az is elegendő lenne.” (Meister Eckhart)


8

Száz éve történt… …hogy a Párizs melletti Trianon palotában 1920. június 4-én, délután fél ötkor aláírták a világtörténelem egyik legnagyobb és leg­ gyalázatosabb országcsonkító békediktátumát, melynek elszenvedője Magyarország volt. Az ország elvesztette területé­ nek 2/3-át, lakosságának 55%-át – de ezen felül 7 millió 500 ezer lakos maradt az országban – az er­ dők 80%-át, a mezőgazdasági te­ rületek több, mint 50%-át, a só-, az arany-, az ezüst- és ólombá­ nyáinak 100%-át, ércbányáinak 75%-át, ipari teljesítményének felét. Jogosan írta 1921-ben Sajó Sándor költő, hogy „Északra, délre, napkeletre Nézek búsan, keseredve: E rab föld mind az én hazám! Trianon! E szó vijjog, mint gyásztenger sirálya, Körmét mint karvaly, agyba s szívbe vájja!” Ezért tart ma Magyarország még ott, ahol tart, mert ha csak a tömbmagyar területek megma­ radhattak volna, akkor legalább Csehország, Szlovénia fejlettségi szintjén, közel osztrák életszín­ vonalon élhetnénk. Mert elveszett az 1920-ban 80–90%-ban ma­ gyarlakta Dunaszerdahely, Kas­ sa, Beregszász, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Szalonta, Zilah, Marosvásárhely, Nagybánya, Máramarossziget, Szabadka. Csehszlovákiához 1 millió magyar került, melyből mára csak fél millió maradt, hisz min­ dent elkövettek az új „országa­ lapítók”, a csehek és szlovákok, hogy magyartalanítsanak, lakos­ ságcserével Magyarországra te­ lepítettek vissza nagyjából 200 ezer, de több mint 10 ezret még a csehországi részre is. Erdéllyel együtt Románia 1,5 millió magyart is kapott s akik­ kel azóta sem tudott mit kezde­ ni, Trianon után közvetlenül 250 ezer embert utasítottak ki, főleg értelmiségieket, akik nem vol­ tak hajlandóak a román államra felesküdni. A magyar nagybir­ tokokat államosították és román parasztok kezébe juttatták, csak 500 hektárt hagyva eredeti tu­ lajdonosaiknak. A történelmi magyar egyházak földjeit, erde­ it elvették. A magyar iskolákat megszüntették, csak három, ma­ gyar nyelven oktató gimnázium maradt állami támogatású, az elemei és általános iskolák csak

úgy maradhattak meg, ha egy­ házi fenntartásúvá váltak. A ko­ lozsvári magyar egyetemet meg­ szüntették, egy része Szegedre költözött, a másik pedig Nagy­ szebenben román tannyelvűvé vált. Szerbiában is közel hasonló volt a helyzet az államosításo­ kat, elkobzásokat és a helyben maradt magyarság szenvedéseit illetően. S ha belegondolunk, hogy a történelmünk során hány száz­ ezer románt fogadtak be Erdély­ be főuraink a mongol és török pusztítások által kiirtott és elhur­ colt magyarok helyére, papokat is hozatva nekik, az addig szláv nyelvű szertartást bevezetve. A Bibliát román nyelvre is lefor­ díttatta nekik I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, negyven évvel a Bukarestben kinyomtatott ro­ mán Biblia előtt. Az első román nyelvű tankönyv szintén Erdély­ ben, Gyulafehérváron jelent meg 1699-ben és iskolák sokasága oly módon, hogy 1918-ra a Magyar­ országtól elcsatolt országrészben 2043 román nyelvű iskola volt 2,8 millió román anyanyelvűnek, több mint a 7 milliós Román Ki­ rályságban.

Tehát így „nyomták el” Ma­ gyarországon és főleg Erdélyben a XIII-XIV. században a románo­ kat, ezért tudták belakni Erdélyt és már a XVII. Században több­ ségbe kerülni. Erre hivatkozott a Trianon előtti béketárgyalásokon a román, a cseh, a szlovák és szerb küldöttség is – a számbe­ li többségükre! A törökök elől menekülő szerbeket is befogad­ ta Magyarország a Bánátban és Bácskában – ahol ők kerültek többségbe – és fel egészen Szent­ endréig a Duna mentén. „Megfi­ zettek” aztán ők is a befogadásért cserében, de a szlovákok sem maradtak „adósok”, amiért a Fel­ vidék déli részéig, sőt Békésig betelepülhettek. Többet, sokkal többet kellene erről beszélni, megismertetni a világ közvéleményével ezeket a valós tényeket. Sajnos, adós ma­ radt ezzel a magyar külpolitika már a XIX. század óta – büszke­ ség, rövidlátás, fennhéjazás, úri nyegleség vagy csak egyszerűen butaság miatt – azzal, hogy tör­ ténelmi és politikatörténeti kiad­ ványokkal, könyvekkel, folyó­ iratokkal, brosúrákkal lássák el a nyugati nagy könyvtárakat, egye­ temeket, kiadókat és egyházakat. Ahogy azt a románok, csehek és szlovákok tették, a legtöbbször legendákra vagy álmokra és ha­ zugságokra alapozva azokat.

Krisztus Hordozó

Süket fülekre talált ez Magyaror­ szág részéről 2010-ig. Csoda-e, ha a Trianon előtt bé­ ketárgyalásokon a franciák, az an­ golok, amerikaiak, olaszok és japá­ nok nem is tudhatták, hogy miről döntenek, nem ismerték az etnikai viszonyokat, a megelőző ezer év történéseit a Kárpát-medencében, de ez történik a mai napig is az Eu­ rópai Unióban, az európai bürokra­ táknak fogalmuk sincs a kelet-eu­ rópai viszonyokról. Mert Trianonról beszél­ ni most is fáj a magyarul érző magyaroknak, valóságos „Tri­ anon-pszichózis”, kóros elmeál­ lapot hatalmasodott el 1920 után. De nemcsak a magyarságon, ha­ nem az utódállamok „őshonos” román, szlovák, szerb, ukrán nemzetiségű lakosain is, félve az ingyen kapott területekről, az azokon élő magyaroktól, tudva, hogy igazságtalan volt a trianoni döntés. Megtudta aztán a degenerált, zavart elmeállapotú Károlyi Mi­ hály, az őszirózsás forradalom államfője is, sőt Kun Béla, Rá­ kosi Mátyás és Kádár János is. Mégis hallgatott és hallgat most is nagyon sok ember. Mindenki csak a bűneinket sorolja, ami volt és nem is kevés volt ezer év alatt. De nem ismerjük a saját múl­ tunkat és történelmünket, nem ismerjük a mentségeinket, ame­ lyek feloldozást adhatnának elő­ deink által elkövetett hibák miatt. Mert nem mi akartunk belépni


Krisztus Hordozó

a világháborúba, az 1867-es ki­ egyezés nehezedett ránk. De nem védtük meg az országot 1918 végén és 1919 elején, amikor a románok elözönlötték Erdélyt, a csehek a Felvidéket, a szerbek a Délvidéket. Mert volt egy része­ ges, nyolc napig hadügyminisz­ ter Linder Bélánk, aki nem akart magyar katonát látni. A románok, szlovákok, szer­ bek is jól ismerik a magyar bű­ nöket, de a saját bűneikről, év­ százados kegyetlenkedéseikről, gyilkosságaikról, Magyarország 1919-es kifosztásáról, a kitele­ pítésekről nem akarnak tudni. Kivételt képez most a szlovák miniszterelnök, Ivan Matovics, aki most 2020. június 4-én Po­ zsonyban a száz meghívott felvi­ déki magyar politikus előtt kért bocsánatot a Trianon óta elkö­ vetett magyarellenes megnyilvá­ nulásokért, megaláztatásokért. A szocializmus negyvenöt éve alatt tilos volt beszélni Trianonról, a proletár internacionalizmus esz­ meisége tiltotta. De hol voltak az idősek, akik még átélték 1920-at, majd a gyerekeik, akik még tanul­ tak erről 1945 előtt. Hallgattak, de miért? Otthon nem volt tilos beszélni! Az emberveszteségeink a legfontosabbak, a határainkon túl rekedt nemzettársaink, akiket sokan még ma is szlovákoknak, románoknak, szerbeknek nevez­ nek. Pedig ha csak Nógrád me­ gyét nézzük, akkor tudnia kel­ lene sokaknak, hogy a csehek a Vác-Salgótarján-Eger-Miskolc vonalat szerették volna határként. Akkor most az itt élők szlovákok lennének? A rendszerváltás első húsz évében sem lett sokkal jobb a helyzet, bár beszélni már lehe­ tett Trianonról, de a 2004. decem­ ber 6-i népszavazás, a gyűlölet­ keltés, a 23 millió románnal való riogatás, a merjünk kicsik lenni, a „miért magyarkodsz” megtette hatását. Csak a 2010-es kormányvál­ tás hozta meg az esélyt a válto­ zásra - a magyar állampolgárság újbóli elérhetőségére a határon túli magyarok számára, Trianon gyásznappá nyilvánítására és június 4. napját a nemzeti össze­ tartozásról való megemlékezés napjává tenni. Trianonban ugyanis egy mé­ regpoharat nyújtottak át Magyar­ országnak, ez volt az ország fel­ darabolásának valódi célja. Ha kiissza a méregpoharat, akkor vége a magyarságnak, beolva­ dunk és lassan eltűnünk. De az

9 előre elrendezett nagy terv, me­ lyet számunkra találtak ki, nem sikerült. Csak a méreg felét ittuk ki, kezdünk feléledni. A magyar­ ság megmaradt úgy itt az anyaor­ szágban, mint az utódállamokban is. Bár lélekszámban megfogyat­ koztunk, de élünk! A titok nyitja a magyar nyelv sajátossága, mely minden más nyelvtől különbözik, nyelvrokonaink nem élnek Euró­ pában. Kultúránk, dalaink, hagyo­ mányaink ezer évesek. A magyar­ ságba olvadt különböző törzsek, népek – hunok-székelyek, avarok, kunok, jászok, úzok, besenyők, kabarok, kazárok, örmények – ősi szellemi öröksége megmaradt ha­ tárainkon belül és kívül is. Ez az ezer éves szellemi és művészeti örökség olyan megtartó erővel bír, hogy a Trianon utáni szomszédok nem tudtak mit kezdeni vele. A di­ aszpórában is megmaradt a kultú­ ránk. A kormány a Kőrösi Csoma Sándor program révén közel 150 ösztöndíjas viszi el oda, ahol már kevésbé él, újratanítják a fiatal­ ságnak, hogy a magyar identitás megmaradhasson vagy éppen ki­ alakuljon a legfiatalabb nemze­ dékben. Annak tudatában, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Trianon tanulsága, hogy a Kárpát medencei magyarság csak együtt tudja megvívni végső har­ cát a megmaradásért. Vissza kell szereznünk demográfiai, szellemi és gazdasági fölényünket minden nemzetközi, emberi és keresz­ tény elvárás betartása mellett. Türelem kell hozzá, sok türelem és a pénz társadalma helyett a munka társadalmát kell kiépíte­ nünk. Mindehhez azonban hitre van szükség és Isten segítségére. „Kihez forduljunk, ha nem Hozzád, Uram! Hozzád könyörgünk, áraszd ránk kegyed! Mert nincs más ki védjen, óvjon, segéljen, Te vagy még védő bús fejünk felett!” (Alföldi Géza: Magyar Mi­ atyánk 1947-ben) De leszünk majd egyszer választott néped, ha hinni és bízni tudunk benned, mert sok a mi vétkünk Istenünk, segíts most itt a földön s egyben ott fent. Ámen. Dr. Brumár Mihály

Háttérben a tördelő-szerkesztő

Tíz év óta, kéthavonta kezünk­ ben tartjuk a Krisztushordozó újsá­ got. Bizonyára sokan nem tudják, hogy amikor mindenki megírja a rábízott cikket, azt az újság for­ májába össze kell rakni. Ezt hív­ juk tördelő-szerkesztésnek, amit a Krisztushordozónál Kalcsó István végez, de Etesen már nagyon rég­ óta ő az egyházközösség világi el­ nöke is. Most őt szeretném kicsit bőveb­ ben bemutatni Önöknek, bár sze­ rintem sokan elég jól ismerjük. Kalcsó István egy becsületes, dolgos, de legfőkképpen hitét rendszeresen gyakorló katolikus családban nőtt fel két testvéré­ vel. Gyermekként már a munka szeretetre és a tanulásra nevelték szülei. Tanulmányai és katonai szolgálata befejezése után, mint mindenki azokban az időkben

elkezdett becsülettel dolgozni. A Krisztushordozó születésekor megtudtam, hogy ő a munka­ helyén töredelő-szerkesztőként dolgozik. Megkeresésemre, hogy az újságunkat betördelje a nyom­ tatás előtt, igennel válaszolt. Azóta minden megjelenés előtt egy szombati napot a sajtónkkal foglalkozik, hogy mindannyiunk elvárásának megfeleljen immár tizedik éve. Ezúton szeretném kö­ szönetünket kifejezni feléje, hogy minden alkalommal a tördelést szeretettel elvégzi, hogy a Krisz­ tushordozó megfelelő formátum­ ban meg tudjon jelenni! Kedves István barátom! Sok szeretettel köszönjük neked ezen szolgálatodat, mint a világi egy­ házközségi elnökségedet is sok szeretettel. Mondjuk el a hála imáját:

Köszönöm, Uram, hogy tiszta a szemem, S látom ragyogni arcodat. Köszönöm, hogy erős a lelkem S tudom harcolni harcodat. Köszönöm, hogy tudlak szeretni, Köszönöm, hogy hitem erős. Köszönök mindent, mindent, Uram, A sok tavaszt, lepkét, búzavirágot, Köszönöm a dalt, életet, álmot. Köszönöm, hogy végig enyém voltál, Köszönöm a Tábort és Golgotát, Köszönöm Emmaust és Betániát. Ha elmegyek, Uram, mindent megköszönök, S megcsókolom szentséges kezed, Mely átkarolva tartott a viharban, Védett és el nem eresztett. Köszönöm, hogy oly sok szerető szívet adtál, Vendégséget szentelt oltárodnál. Köszönöm, melyben eljössz: a percet, S mit letűznek fölém: a keresztet. Mravcsik József


Krisztus Hordozó

10

„Isten Fiának nevelő atyja”

Németh Kálmán Szent József alkotása az etesi Szent József-templomban Németh Kálmán (1903-1979) restaurátor-szobrászművész az egyházművészeti alkotások helyreállítását egyfajta küldetésként élte meg, hiszen a második világháború során országszerte súlyos károkat szenvedett templomokban az oltárok, szobrászati alkotások több helyen megrongálódtak. A Szépművészeti Múzeum restaurátoraként sokszor külső helyszínen végzett felújításokat. Emellett több szobrászati megrendelést is kapott különböző templomok plébánosaitól. Kiváló példa erre az etesi Szent József-templom számára készített Szent József szobra is, melyet Horváth Pál plébános rendelt meg. Etes községe Nógrád megyében található. A templom 1733-ban barokk stílusban épült, melyet 1925-ben újítottak fel. A templom érdekességei közé tartozik, hogy 1969-ben Feszty Masa készített két nagyméretű olajképet, illetve 1988-ban Somos Miklós Utolsó vacsora című freskóját festette meg. A Szent József szobor megren­ delésének körülményeiről a Né­ meth Kálmán Emlékház adattárá­ ban található Horváth Pál, egykori etesi plébános leveleiből, illetve Németh Kálmán egyik levélvázla­ tából következtethetünk. Az első fennmaradt levél 1962. október 23ról származik, melyben Horváth Pál tetszését fejezte ki a Németh Kálmán által küldött szoborminta láttán. Az egyházközség tagjainak, s a környező települések plébáno­ sainak is megmutatta a szobrot, akik a következő változtatásokat javasolták: a szobor arca a hívekre nézzen, a fej legyen jobban elvá­ lasztva a testtől. József alakjának bal kéztartása legyen egyértelmű, nem lehet eldönteni, hogy tart e valamit, vagy csak jelzésszerűen emeli két ujját. Horváth Pál Szent József egyik attribútumának, a fű­ résznek a megfaragását is jó ötlet­ nek tartotta, hiszen a hívek így nem keverik össze Szent László alakjá­ val. Fontos szempont továbbá a művészetnek és a népi ízlésnek az összehangolása is. Veszélyben a megrendelés? A következő levél 1963. de­ cember 5-i keltezésű, melyben Horváth Pál sajnálatát fejezte ki, hogy a szobor elkészülését nem engedélyezte az Esztergomi Egy­ házmegye, pedig neki nagyon tetszett a szobor vázlata. Németh Kálmán 1963. december 17-i vá­ laszlevelében csalódottságáról számolt be, hogy nem hagyták jóvá Szent József szobrát, pedig a munkálatokat már elkezdte: „nem egy vázlatomat semmisítettem meg csak azért, hogy művészi vonalon hűséges maradhassak részben a szentírási József elgondoláshoz, távol a közforgalomba lévő giccses Szent József szobrok ábrázolásától, valamint, hogy következetes legyek saját neoprimitív művészeti

világomhoz.” A művész hozzálá­ tott a szobor megfaragásához, de még nem készítette el teljesen. Már-már úgy tűnt, az etesi Szent József-templom névadó szentjé­ nek szobrát nem Németh Kálmán fogja megfaragni, amikor is több mint fél évvel később egy váratlan levél érkezett Horváth Páltól 1964. augusztus 4-i keltezéssel, melyben beszámolt végleges döntéséről, mely szerint a szobrot a megbe­ széltek alapján készítse el Németh Kálmán. A megrendelés 1966-ban teljesülhetett a kifizetésről szóló szelvények alapján. Horváth Pál egy későbbi levelében megkö­ szönte a szobrászművész fárado­ zásait, s azt is megjegyezte, hogy „a hívek mind elragadtatással beszélnek a szoborról”. A megrendelés körülménye­ inek bemutatása után tekintsük meg közelebbről Németh Kálmán Szent József alkotását, mely a templom szentélyének jobb oldali végződésében, a mellékoltár mel­ lett található. Szent József alakja egy két méter hosszú fadarab­ ból lett „kiszabadítva”, melynek szélessége 35-40 cm között van. A szobor oromzatát aranyszínű csillagokkal díszített tetőszer­ kezet alkotja, melyet egy latin kereszt koronáz meg. Alulra Né­ meth Kálmán egyedi – rovásírásra hasonlító – vörös színű betűkkel, Szent József nevét és litániájának visszatérő sorát („könyörögj éret­ tünk”) faragta meg. A műalkotás valahol a szobor és dombormű határán áll, hiszen van egy talap­ zatszerű része, de maga a főalak reliefként van megfaragva. Szent Józsefről viszonylag keveset olvashatunk az evangé­ liumokban: Mária jegyese, Jézus nevelőapja. Álmában egy angyal arra kérte, vegye feleségül Máriát, hiszen a gyermek a Szentlélektől

fogant (Máté 1,20). A Bibliában (Lukács evangéliumában) is több­ ször Jézus apjaként jelölik meg személyét. József mesterségét te­ kintve ács volt, ezért a munkások, a kocsigyártók, a tímárok, a kádárok, de a jegyesek, az ifjú házasok vé­ dőszentje is. Ünnepnapja március 19-én van. Az alkotás két részre osztható, egy „égi” és egy „földi” szférára: előbbiben Mária a kis Jézussal lát­

ható - egyfajta sejtelmes vízióként jelenik meg a nézők előtt, alakját stilizált arany sugárnyalábokból álló ovális alakú mandorla övezi. Az ikonográfiai hagyományokhoz hűen Mária ülő testtartásban piros és kék ruházatban látható, fehér kendővel bekötött fejét védelmező módon gyermekére hajtja, két ke­ zével átkarolja. Jézus fehér ruhá­ ban áll édesanyja bal térdén, kezeit kitárja. Németh Kálmán anya és gyermeke bensőséges kapcsolatát Mária óvó tekintetével, gesztusa­ ival fejezi ki: a bizánci ikonoknál az Eleusza (Könyörülő) képtípusú Mária gyermekkel-ábrázolás meg­ oldásához hasonló, melyben szintén az anya-gyermek kapcsolat kerül előtérbe, azáltal, hogy Mária arca Jézus arcához simul. Németh Kál­ mán rajzai között található egy váz­ lat, melyet feltehetően az etesi Szent József szobor Mária és Jézus alak­ jához készített. A vázlaton az ovális alakú mandorla jobban elkülönül Máriától és Jézustól, míg az elké­ szült változaton szinte egybeolvad, mintha Máriából áradnának szét az aranysugarak. Az anya és gyermek kettősét bensőségesebben jeleníti meg az elkészült változaton, hiszen Mária fejét Jézusra hajtja, aki a váz­ laton anyja bal térdén ül, s nem álló testtartásban helyezkedik el. A „földi” szférában Szent József szakállas, monumentális alakját lát­ hatjuk, aki vörös köntösben jelenik meg előttünk. Jobb kezében egy bárdot, baljában egy fa deszkalapot tart, utalva József ács mesterségére. József attribútumai közé tartoznak

Madonna gyermekkel (vázlat), (1960-as évek közepe)

Szent József (részlet), Szent József-templom, Etes (1966)

Szent József szobra, az etesi Szent József templomban (1966)


Krisztus Hordozó

11

Kifestő Gyerekszáj

Szent József alakjának vázlatai az etesi Szent József szoborhoz (1960-as évek közepe), Németh Kálmán Emlékház az ács szerszámok (bárd, fűrész, fejsze, fúró). A Horváth Pál plébánosnak írt levélből kiderül, hogy a Németh Kálmán által elküldött szobor­ mintán fűrész látható, azonban ezt később a mű­ vész bárdra cserélte. Sajnos a kis modello elve­ szett, de kutatásaim során megtaláltam Németh Kálmán egyik rajzvázlatát, mely mindkét Szent József változatot mutatja. Az attribútumok (fű­ rész, bárd) megváltoztatásától eltekintve a két változat szinte megegyezik. József kéztartását, elforduló felsőtestét, né­ zés irányát változatlanul meghagyta, lábtartását azonban módosította. A szent egyik lába egy emelvényen nyugszik, meglehetősen bizonytala­ nul, ezzel szemben az elkészült változaton már két lábbal a földön áll, utalva a nehéz fizikai mun­ kára, melyre szükség van egy fa deszka megmun­ kálásához. Németh Kálmán kiválóan érzékelteti Szent József „földközeli” ács mesterségét attri­ bútumával, mozdulatával és égi, szent küldetését szuggesztív tekintetével, arany nimbuszával. A szobrászművész figyelembe vette Hor­ váth Pál plébános észrevételeit: Szent József a hívekre tekint, fejét jobban elválasztotta a testé­ től, bal kéztartása egyértelmű lett. Németh Kál­ mán Szent József alakjában kicsit önmagát is megfaragta, hiszen gyermekkorában ismerke­ dett meg a fával és a különböző szerszámokkal. Ácsként is dolgozott élete során, talán ezért is helyezte Szent József bárdjára NK monogram­ ját, hiszen azonosulni tudott az ácsmesterként tevékenykedő szent életével. Németh Kálmán etesi Szent József alakja az életmű eddig nem ismert alkotása volt. Az emlékházban lévő iratok alapján kerestem fel Kapás Attila plébános urat, aki készséggel se­ gített kutatásaimban, amit ezúton is szeretnék megköszönni! Fót, 2020. április 29. Balogh Dávid művészettörténész-muzeológus Németh Kálmán Emlékház

A karantén ideje alatt tör­ tént, hogy Jázmint fésülni akartam. De mivel nagyon nem szeret fésülködni, mindig előállt valami kifogással. Az egyik nap ezt mond­ ta: ma nem lehet fésülködni! Győri Pál azt mondta a tv-ben, hogy két méter távolságot kell tartani. Tartsd be te is, anya! * * * Marcinak egyik nap az volt az iskolai feladat, hogy hang­ szereket kellett szétválogatni. Nagyon unta már a dolgot és egyszer csak el kezdett kiabál­ ni a szobából: anya, az odoa fafúvásos, rézfúvókás vagy vonásos hangszer? (oboa lett volna) * * * A felnövekvő ifjúság sze­ rint hogyan hívják az idősebb generáció tagjait? Vén ludak. Szőllősné Bablena Margit gyűjtése


Krisztus Hordozó

12 Akinek füle van, hallja meg!!!

A HAZASZERETET HÍRNÖKEI

Információk, programok:

a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság Elnökével

Július:

11. szombat 11 óra, Kármel-hegyi Boldogasszony búcsú karancssági szentkút 13–17. Karancsság, Karitász napközis tábor 24–26. Nógrádmegyer, Ipolymenti Ifjúsági Tábor

Augusztus:

10–14. Ságújfalu, Oratorium – napközis tábor 14–15. Nagyboldogasszony ünnepe 18–20. Szent István misék, kenyérszentelés 20. csütörtök fél 12 óra búcsú, Karancsság

Szeptember:

5. szombat Kisboldogasszony Búcsú a Karancssági Szentkúton 6. vasárnap templombúcsú Szalmatercs 27. vasárnap elsőáldozás Karancsalja, Karancsság

Október:

4. vasárnap templombúcsú és elsőáldozás Ságújfalu, elsőáldozás Piliny 10. szombat 13 órától élő rózsafüzér nemzetünkért, indulás Karancsaljáról Pilinybe 11. vasárnap Piliny szentségimádás

November:

1. vasárnap fél 12 búcsú Piliny 5. csütörtök szentségimádás Szalmatercs 14. szombat szentségimádás Etes 27. péntek szentségimádás Karancsság

December:

6. vasárnap búcsú Karancsalja 19. szombat adventi kirándulás A programok még változhatnak a járványügyi helyzetnek megfelelően. A bérmálás időpontját még nem ismerjük!

Közlemény!

A karancssági szentkútnál saj­ nos rongálások történtek. A kor­ látot kidöntötték, az illemhelyet szintén felborították, padot törtek össze, tüzet gyújtottak. Rendszeresen motoroznak ott fiatalok is, ami tönkreteszi a terepet! A rongálás miatt beje­ lentést tettünk a rendőrségen! Időnként ellenőrzések is lesz­ nek ott, s ha szükséges, kamerát fogunk kihelyezni!

K

Beszélgetés László Péterrel,

– Kedves László Péter, szeretettel üdvözöllek. Kérlek mesélj magadról. Mikor és hogyan keltette fel érdeklődésedet a magyar történem és az irodalom? – László Péter vagyok, 1977ben születtem, Balassagyarmaton. Gyermekkoromtól Őrhalomban élek. Költészettel, helytörténet-ku­ tatással foglalkozom. Eddig há­ rom verseskötetem jelent meg, előkészületben a negyedik. Az iro­ dalom és történelem szeretete már általános iskolában elkezdődött és azóta is töretlen. – Mikor és milyen céllal jött létre a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság? – A balassagyarmati Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaságot nyolc éve vezetem, mely 2011. március 26-án ala­ kult. Társaságunk fő feladatai: a magyar kultúra őrzése, az elcsa­ tolt területeken a magyarságtudat erősítése, méltatlanul elmellőzött jeles költők, írók (Tormay Cé­ cile, Sajó Sándor, Alföldi Géza, Szathmáry István, Mécs László, Somogyváry Gyula, stb.) ill. sa­ ját versek, dalok népszerűsítése, zenés irodalmi műsorok és tör­ ténelmi előadások tartása, fiatal tehetségek felkarolása. Társasá­ gunknak hatvan tagja van, ebből tizenhat szerepel aktívan fellé­ péseinken. Majer Zsolt (énekes, versmondó, hangtechnikus); Ember István (költő, dalszöveg­ író, versmondó, énekes, gitá­ ros), Horváth Lászlóné (Nagyi, versmondó, 75 éves), Krasznai Kázmér (versmondó, 86 éves), Szlatinszky Ivett (versmondó), Fábry István (versmondó), Cse­ riné Csáki Erika (versmondó, énekes), Zorvan György (vers­ mondó), Palánki Éva (komoly­ zenei előadó), Csallóné Majoros Erzsébet (versmondó), Ember Éva (költő, versmondó), Lengyel László (versmondó), Lengyelné Zsoldos Emőke (énekes, gitáros), Palánki Lénárd (komolyzenei előadó), Tarcsi Judit (versmon­ dó), és természetesen én, mint költő, versmondó, helytörténész, dalszövegíró. – Hol és milyen gyakran vesztek részt fellépéseken, és milyen szempontok alapján állítjátok

össze a színpadra kerülő műveket, illetve mivel próbáljátok érdekesebbé, színesebbé tenni a közönség számára, a magyar irodalmat és történelmet? – Nyolc év alatt közel hatszáz szereplésünk volt. Bejártuk a fel­ vidéki (Szlovákiai magyarlakta) és Nógrád megyei városokat, fal­ vakat. Szerepeltünk a budapesti Hősök-terén (ami Nógrád me­ gyei előadóknak még rajtunk kí­ vül nem sikerült), az Urániában. Voltunk Erdélyben (Kovásznán), Szlovéniában, Kercaszomoron, Aranyosapátiban, Szegeden, Ba­ latonzamárdiban. Saját találmá­ nyunk a (zene-vers-zene-vers) műsorrend, így nincsenek una­ lomig ömlesztve a versek, hanem megtörjük zenei betétdalokkal, ami által színesebb lesz a műso­ runk. Ebben országosan egyedül­ állók vagyunk, és sok emberrel szerettettük meg a verseket. Van­ nak hazafias, nemzeti ünnepek­ hez kötődő, vallásos, gyermek (óvodás, iskolás), vidám (szü­ reti), lírai (tájképes, szerelmes) zenés-verses műsoraink, illetve irodalmi és történelmi előadáso­ kat is tartunk. – Milyen sikereket, elismeréseket értetek el eddig, ami abban erősít, hogy tovább haladjatok ezen az útvonalon? – Bár, minket a hírnév sosem érdekelt, kaptunk rangos kitün­ tetéseket: 2014-ben a Csemadok Aranyoklevelét (kitűnő mun­ kásságunkért), 2016-ban a Sze­ der-Fábián díjat (a palóc kultúra őrzéséért, a közért tett kimagasló

szolgálatunkért), 2018-ban pedig Madách-díjra jelöltek minket. – A jövőben van-e egyéb olyan célkitűzés, ami még várat magára? – Jövőbeli céljaink közé tar­ tozik, hogy eljuthassunk olyan helyekre, ahol még nem jártunk, hogy ott is elmondhassuk legfőbb üzenetünket a verseink, dalaink által: Magyarok vagyunk, egy a hazánk, amelyet szeretni kell, ki­ tartóan, hűségesen... – Köszönöm az interjút. To­ vábbi sikeres együttműködést kí­ vánok a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaságnak. A riport szerzője: Tabir Katóca Szerkesztőségi megjegyzés: László Péter sokunknak lehet ismerős, a ságújfalui Önkormányzat alkalmazottja, aki saját szerzeményeivel is megörvendezteti az előadások során a hallgatóságát.

XI. évfolyam, 3. szám. • Megjelenés: 2020. június • Kiadják: Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségei.

risztus Hordozó • Megjelenik két havonta. • Főszerkesztő: Kapás Attila plébános. • Szerkeszti a szerkesztőbizottság. • Tördelőszerkesztő: Kalcsó István. • Nyomdai munkálatok: Polár Stúdió, Salgótarján.


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook