FEJEZET 1 1 Szeressétek az igazságot, ti, a föld bírái: gondoljatok az Úrra jó szívvel, és tiszta szívvel keressétek őt. 2 Mert megtalálják azokat, akik nem kísértik; és azoknak mutatkozik meg, akik nem bíznak benne. 3 Mert a hamis gondolatok elszakadnak Istentől, és az ő ereje, ha megpróbálják, megfeddi a bölcseket. 4 Mert a gonosz lélekbe nem jut be bölcsesség; és ne a bűnnek alávetett testben lakjatok. 5Mert a fegyelem szent szelleme menekül az álnokság elől, és eltávolodik az értelmetlen gondolatoktól, és nem marad meg, ha hamisság jön be. 6 Mert a bölcsesség szerető lélek; és nem menti fel az ő beszédeinek káromlóját, mert az Isten az ő gyeplőinek tanúja, szívének igaz szemlélője és nyelvének hallgatója. 7 Mert az Úrnak Lelke betölti a világot, és ami mindent magában foglal, annak tud a hangról. 8 A ki tehát hamisságot szól, nem rejtőzhet el, és a bosszú sem múlik el mellette, amikor büntet. 9 Mert kutakodnak az istentelenek tanácsairól, és beszédeinek hangja eljön az Úrhoz, hogy megmutassa gonosz cselekedeteit. 10 Mert a féltékenység füle mindent hall, és a zúgolódás hangja nincs elrejtve. 11 Óvakodjatok tehát a zúgolódástól, amely haszontalan; és tartsd meg a nyelvedet a hamisítástól, mert nincs olyan titkos szó, amely hiábavaló lenne, és a hamis száj megöli a lelket. 12 Ne keressétek a halált életetek tévedésében, és ne vonjátok magatokra a pusztulást kezetekkel. 13 Mert nem Isten teremtette a halált, és nem szereti az élők elvesztését. 14 Mert ő teremtett mindent, hogy meglegyen; és a világ nemzedékei egészségesek voltak; és nincs bennük
pusztulás mérge, sem halálnak országa a földön. 15 (Mert az igazság halhatatlan:) 16 De az istentelenek cselekedeteikkel és beszédeikkel szólították nékik: mert amikor azt hitték, hogy barátjuk lesz, elfogyasztották, és szövetséget kötöttek vele, mert méltók arra, hogy részt vegyenek benne. FEJEZET 2 1 Mert az istentelenek, akik magukkal okoskodnak, de nem helyesen, Életünk rövid és fárasztó, és az ember halálára nincs orvosság, és nem ismert ember, aki visszatért volna a sírból. 2 Mert mindenféle kalandra születünk, és olyanok leszünk ezentúl is, mintha nem is lettünk volna, mert a lehelet az orrlyukunkban olyan, mint a füst, és egy kis szikra szívünk mozgásában. 3 Ha kialszik, testünk hamuvá lesz, és szellemünk elvész, mint a lágy levegő, 4 És a mi nevünk elfeledkezik idővel, és senki sem emlékezik meg a mi cselekedeteinkről, és életünk elmúlik, mint a felhő nyoma, és eloszlik, mint a köd, amelyet a fénysugarak elűznek. nap, és legyőzi annak melege. 5 Mert korunk elmúló árnyék; és a mi végünk után nincs visszatérés, mert gyorsan el van pecsételve, hogy senki vissza ne térjen. 6 Gyerünk tehát, élvezzük a jelenlévő jót, és használjuk gyorsan a teremtményeket, mint ifjúkorban. 7 Töltsük meg magunkat drága borral és kenőcsökkel, és a tavasz virága ne szálljon el mellettünk. 8 Koronázzuk meg magunkat rózsabimbóval, mielőtt elszáradnak: 9 Egyikünk se maradjon el buzgóságunk része nélkül: hagyjuk meg örömünk jeleit minden helyen, mert ez a mi részünk, és ez a sorsunk.
10 Nyomjuk meg a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tiszteljük az öregek ősz hajszálait. 11 Erőnk legyen az igazság törvénye, mert ami erőtlen, az nem ér semmit. 12 Lessünk azért az igazra; mert nem rajtunk van a sor, és cselekedeteinkkel ellentétesen tiszta: szidalmaz minket törvényszegésünk miatt, és gyalázatunkra kifogásolja nevelésünk vétkeit. 13 Azt vallja, hogy Istent ismeri, és az Úr gyermekének nevezi magát. 14 Arra készült, hogy megfeddje gondolatainkat. 15 Még a szemünk is elkeseredett, mert nem olyan az ő élete, mint másoké, az ő útjai más módok. 16 Hamisítványnak tartanak bennünket: tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, az igazak végét hirdeti, hogy áldott legyen, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. 17 Nézzük meg, igazak-e az ő beszédei, és vizsgáljuk meg, mi lesz a végén. 18 Mert ha az igaz ember az Isten fia, megsegíti őt, és megszabadítja ellenségei kezéből. 19 Vizsgáljuk meg őt rosszindulattal és kínokkal, hogy megismerjük szelídségét, és bizonyítsuk türelmét. 20 Ítéljük el őt gyalázatos halállal, mert az ő beszéde szerint tisztelik. 21 Ilyeneket képzeltek, és megtévesztettek, mert saját gonoszságuk elvakította őket. 22 Ami az Isten titkait illeti, nem ismerték azokat, nem remélték az igazság zsoldját, és nem láttak jutalmat a feddhetetlen lelkeknek. 23 Mert Isten az embert halhatatlannak teremtette, és örökkévalóságának képmására teremtette. 24 Mindazonáltal az ördög irigysége által jött a halál a világba, és akik megragadják az ő oldalát, megtalálják azt. FEJEZET 3 1 De az igazak lelke Isten kezében van, és nem érheti őket gyötrelem.
2 Az oktalanok szeme láttára úgy tűnt, hogy meghalnak, és eltávozásukat nyomorúságnak tekintik, 3 És tőlünk való eltávozásuk teljes pusztulásba kerül, de békességben vannak. 4 Mert bár megbüntetik őket az emberek szeme láttára, reménységük tele van halhatatlansággal. 5 És miután egy kicsit megfenyítették őket, nagy jutalmat kapnak, mert Isten megpróbálta őket, és méltónak találta őket önmagához. 6 Mint aranyat a kemencében, megpróbálta őket, és vette őket égőáldozatul. 7 Látogatásuk idején ragyogni fognak, és ide-oda szaladgálnak, mint a szikra a tarló között. 8 Ők ítélik meg a nemzeteket, és uralkodnak a népen, és Uruk uralkodik mindörökké. 9 A kik benne bíznak, megértik az igazságot, és a kik hűségesek a szeretetben, vele maradnak, mert kegyelem és irgalom az ő szentjeihez, és ő gondoskodik választottairól. 10 De az istentelenek megbüntetik az ő elképzeléseik szerint, akik elhanyagolták az igazat, és elhagyták az Urat. 11 Mert aki megveti a bölcsességet és a táplálékot, az nyomorult, reménysége hiábavaló, munkájuk eredménytelen, és munkáik haszontalanok. 12 Feleségeik ostobák, fiaik pedig gonoszok. 13 Utódaik átkozottak. Azért áldott a meddő, aki tisztátalan, aki nem ismerte meg a bűnös ágyat: lesz gyümölcse a lelkek látogatásában. 14 És áldott az a főember, aki az ő kezével nem cselekedett gonoszságot, és nem képzelt gonoszságot Isten ellen, mert néki adatik a hit különleges ajándéka, és az Úr templomában való örökség, amely kedvesebb az ő elméje számára. 15 Mert dicsőséges a jó munkának gyümölcse, és a bölcsesség gyökere soha el nem hull. 16 Ami a házasságtörők fiait illeti, nem jutnak el tökéletességükre, és a hamis ágy magja ki lesz gyökerezik.
17 Mert ha sokáig élnek is, semmibe vesznek, és utolsó korszakuk becsület nélkül marad. 18 Vagy ha hamar meghalnak, nincs reményük, sem vigasztalásuk a megpróbáltatás napján. 19 Mert szörnyű a hamis nemzedék vége. FEJEZET 4 1 Jobb, ha nem születik gyermeke, és ha van erénye, mert annak emléke halhatatlan, mert ismert az Isten és az emberek előtt. 2 Ha jelen van, az emberek példát vesznek róla; és ha elmúlik, kívánják: koronát visel, és örökké diadalmaskodik, miután megszerezte a győzelmet, szeplőtelen jutalomra tör. 3 De az istentelenek szaporodó ivadéka nem gyarapszik, nem gyökerezik mélyen a gazfickókból, és nem vet meg semmiféle gyors alapot. 4 Mert bár ágakban virágoznak egy ideig; mégsem maradnak utoljára, megrázzák őket a szél, és a szelek ereje miatt gyökerestül kiirtják őket. 5 A tökéletlen ágakat letörik, gyümölcsük haszontalan, nem érik enni, igen, semmire való. 6 Mert a törvénytelen ágyból született gyermekek gonoszság tanúi szüleikkel szemben a perben. 7 De ha az igazat a halál megakadályozza is, nyugalomban lesz. 8 Mert a tisztességes kor nem az, ami az időnek számít, és nem az évek számával mérhető. 9 De a bölcsesség ősz haja az embereknek, és a szeplőtelen élet öregség. 10 Tetszett Istennek, és szerette őt, úgyhogy a bűnösök között élt, el lett fordítva. 11 Igen, gyorsan elvitték, nehogy a gonoszság megváltoztassa az értelmét, vagy a csalás el ne csalja lelkét. 12 Mert a szemtelenség elkápráztatja a becsületes dolgokat; és a vágy vándorlása aláássa az egyszerű elmét.
13 Mivel rövid idő alatt tökéletessé lett, hosszú ideig teljesítette: 14 Mert az ő lelke tetszett az Úrnak, ezért sietett elvenni őt a gonoszok közül. 15 Ezt látta a nép, de nem értette, és nem is gondolta, hogy kegyelme és irgalma szentjeinél van, és tiszteli választottait. 16 Így a halott igazak elítélik az élő istenteleneket; és a fiatalság, amely hamarosan tökéletesedik az igazságtalanok sokéves kora és öregsége. 17 Mert meglátják a bölcsek végét, és nem értik, mit rendelt el az Isten az ő tanácsában, és mi célból védte meg őt az Úr. 18 Látják őt, és megvetik őt; de az Isten megcsúfolja őket, és azután aljas hullává és gyalázatává lesznek a halottak között mindörökké. 19 Mert felhasítja őket, és fejjel ledobja őket, hogy szótlanok legyenek; és lerázza őket az alaptól; és elpusztulnak, és szomorúak lesznek; és emlékük elvész. 20 És amikor számot vetnek bûneikrõl, félelemmel jönnek, és az õ bûneik szembesítik õket. FEJEZET 5 1 Akkor az igaz ember nagy bátorsággal áll majd azok színe előtt, akik sanyargatták őt, és nem számoltak fáradozásaival. 2 Amikor ezt látják, rettenetes félelem fogja őket megrendíteni, és elámulnak üdvösségének furcsaságán, amely messze meghaladja mindazt, amit vártak. 3 És a bűnbánatot tartók és a lelki gyötrelmek miatt sóhajtozók azt mondják magukban: Ez volt az, akit néha gúnyolódtunk, és a gyalázat példabeszéde. 4 Mi bolondok őrültségnek tartottuk életét, és végét becsülettelennek tartottuk: 5 Hogy van az Isten fiai közé számítva, és a szentek között van sorsa! 6 Ezért eltévedtünk az igazság útjáról, és az igazság világossága nem világított ránk, és az igazság napja nem kelt fel ránk.
7 Elfáradtunk a gonoszság és a pusztulás útján, pusztán mentünk át, ahol nincs út, de az Úr útját nem ismerjük. 8 Mit használ nekünk a büszkeség? vagy mit hozott nekünk a gazdagság a dicséretünkkel? 9 Mindezek elmúlnak, mint az árnyék, és mint az elsietett oszlop; 10 És mint egy hajó, amely áthalad a víz hullámain, és amikor elhalad, nem lehet megtalálni a nyomát, sem a gerinc ösvényét a hullámokban; 11 Vagy mint amikor a madár átrepül a levegőben, útjának jelét nem találni, hanem a könnyű levegőt, amelyet szárnyainak csapása megver, és elválaszt szárnyaik heves zajától és mozgásától, áthalad, és ott azután semmi jelet nem találni, hová ment; 12 Vagy mint amikor a nyílvesszőt egy jelre lövik, szétválasztja a levegőt, amely azonnal összeáll, úgyhogy az ember nem tudja, hol ment át. 13 Ugyanígy mi is, mihelyt megszülettünk, a végünk felé indultunk, és semmi jelünk sem volt az erénynek. hanem saját gonoszságunkban emésztettek meg. 14 Mert az istentelenek reménysége olyan, mint a por, amelyet a szél elfúj; mint a vékony hab, amelyet a vihar elűz; mint a füst, amely itt-ott szétszóródik a viharban, és elmúlik, mint egy vendég emléke, aki csak egy napig tart. 15 De az igazak örökké élnek; jutalmuk is az Úrnál van, és gondoskodásuk a Magasságosnál. 16 Ezért dicsőséges királyságot és szép koronát kapnak az Úr kezétől, mert jobbjával takarja be őket, és karjával védi meg őket. 17 Magához veszi féltékenységét teljes fegyverzetért, és a teremtményt fegyverévé teszi ellenségei bosszújára. 18 Igazságot ölt magára, mint mellvértet, és igaz ítéletet sisak helyett. 19 A szentséget legyőzhetetlen pajzsnak veszi. 20 Súlyos haragját kardrá élesíti, és a világ harcba száll vele a bölcsekkel.
21 Akkor mennek a jobbra mutató villámok; és a felhőkből, mint egy jól megrajzolt íjból, a célig repülnek. 22 És haraggal teli jégesők szórnak ki, mint egy kőívből, és a tenger vize feldúlja őket, és az árvizek kegyetlenül megfulladják őket. 23 Igen, erős szél támad ellenük, és viharként fújja el őket: így a gonoszság elpusztítja az egész földet, és a gonoszság megdönti a hatalmasok trónjait. FEJEZET 6 1 Halljátok tehát, ti királyok, és értsétek meg; tanuljatok, ti, akik a föld határainak bírái vagytok. 2 Figyeljetek, ti, akik uralkodtok a népen, és dicsekedjetek a nemzetek sokaságával. 3 Mert a hatalmat az Úr adja neked, és a hatalmat a Magasságostól, aki megpróbálja cselekedeteidet, és megvizsgálja a te tanácsaidat. 4 Mivelhogy országának szolgái lévén, nem ítéltetek helyesen, nem tartottátok meg a törvényt, és nem jártatok Isten tanácsa szerint; 5 Rettenetesen és gyorsan száll rátok, mert éles ítélet vár a magaslatokon. 6 Mert az irgalom hamarosan megbocsátja a gonoszt, de a hatalmasok kínoznak. 7 Mert aki mindenek Ura, az senkitől sem fél, és senki nagysága előtt sem fél, mert ő alkotta kicsinyeket és nagyokat, és mindenkire egyformán gondoskodik. 8 A hatalmasokra azonban súlyos próba vár. 9 Azért szólok hozzátok, ó királyok, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne essetek. 10 Mert akik megszentelik a szentséget, szentnek ítéltetnek, és akik ilyeneket tanultak, találnak mit felelni. 11 Ezért ragaszkodj szavaimhoz; kívánjátok őket, és oktatva lesztek. 12 Dicsőséges a bölcsesség, és soha el nem múlik; igen, könnyen meglátják az őt szeretők, és megtalálják azokat, akik őt keresik.
13 Megakadályozza azokat, akik őt kívánják, hogy először megismertessék magukat velük. 14 Aki korán keresi, annak nem lesz nagy vajúdása, mert ajtaja előtt ülve találja. 15 A bölcsesség tökéletessége tehát, ha rá gondolunk, és aki vigyáz rá, hamar gondtalan lesz. 16 Mert körbe-körbe jár, és keresi a hozzá méltókat, jót tesz nekik az utakon, és találkozik velük minden gondolatban. 17 Mert az ő igazi kezdete a fegyelmezés vágya; és a fegyelem gondoskodása a szeretet; 18 A szeretet pedig az ő törvényeinek megtartása; és az ő törvényeinek hallgatása a romolhatatlanság biztosítéka; 19 És a romolhatatlanság közelít Istenhez: 20 Ezért a bölcsesség vágya elhozza a királyságot. 21 Ha tehát a trónokban és a jogarokban gyönyörködtetek, ó nép királyai, tiszteljétek a bölcsességet, hogy uralkodhassatok mindörökké. 22 Ami a bölcsességet illeti, mi ez, és hogyan jött fel, megmondom nektek, és nem titkolok el előttetek titkokat, hanem megkeresem születésének kezdetétől fogva, és ismeretét világossá teszem. nem múlik el az igazságon. 23 Nem megyek el emésztő irigységgel; mert az ilyen embernek nem lesz közössége a bölcsességgel. 24 De a bölcsek sokasága a világ jóléte, és bölcs király a nép támasza. 25 Fogadjatok tehát tanítást az én beszédeim által, és az jót fog tenni nektek. FEJEZET 7 1 Magam is halandó ember vagyok, mint mindenki, és annak utóda, aki először született a földből, 2 És anyám méhében húszé formálták tíz hónap alatt, vérbe tömörítve, az ember magjából és az alvással járó örömből.
3 És amikor megszülettem, a levegőbe húzódtam, és a földre estem, amely olyan, mint a természet, és az első hang, amelyet kimondtam, kiáltás volt, mint a többiek. 4 Pelenkában ápoltattam, és ezt gondosan. 5 Mert nincs király, akinek más születése volna. 6 Mert minden embernek egy a bejárata az életbe, és a hozzá hasonlóknak egy a kivonulása. 7 Ezért imádkoztam, és megértés adatott: Istenhez kiáltottam, és a bölcsesség lelke szállt hozzám. 8 Jobban szerettem őt a jogarok és trónusok előtt, és semmire sem becsültem a gazdagságot hozzá képest. 9 És nem hasonlítottam hozzá semmilyen drágakövet, mert minden arany nála olyan, mint egy kis homok, és az ezüst agyagnak számít előtte. 10 Jobban szerettem őt, mint az egészséget és a szépséget, és azt választottam, hogy ő legyen a világosság helyett, mert a világosság, amely belőle jön, soha el nem alszik. 11 Minden jó dolog együtt jutott hozzám vele, és számtalan gazdagság a kezében. 12 És örültem mindnyájuknak, mert bölcsesség jár előttük, és nem tudtam, hogy ő az anyjuk. 13 Szorgalmasan tanultam, és bőkezűen közlöm vele: nem rejtem el gazdagságát. 14 Mert kincs ő a soha el nem fogyó embereknek, akik használnak, Isten barátaivá válnak, és dicséretben részesülnek a tanulásból származó ajándékokért. 15 Megengedte nekem az Isten, hogy úgy beszéljek, ahogyan akarom, és úgy foganok, ahogyan az nekem adatott, mert ő vezeti a bölcsességet, és ő irányítja a bölcseket. 16 Mert az ő kezében vagyunk mi is, és a mi beszédünk is; minden bölcsességet és a munka tudományát is. 17 Mert bizonyos ismereteket adott nekem a dolgokról, nevezetesen, hogy tudjam, hogyan keletkezett a világ, és az elemek működését.
18 Az idők kezdete, vége és közepe: a nap forgásának változásai és az évszakok változásai: 19 Az évek körei és a csillagok helyzete: 20 Az élőlények természete és a vadállatok dühe: a szelek erőszakossága és az emberek okoskodása: a növények sokfélesége és a gyökerek erényei: 21 És mindazt, ami titkos vagy nyilvánvaló, tudom. 22 Mert a bölcsesség tanított meg engem, amely mindennek munkálkodója, mert benne értelmes lélek van, szent, egyetlen, sokrétű, ravasz, élénk, tiszta, tisztátalan, tiszta, bántatlan, szereti a jót. gyors, amit nem lehet megengedni, kész a jóra, 23 Kedves az emberhez, állhatatos, biztos, gondoktól mentes, minden hatalom birtokában van, mindenre felügyel, és minden értelmet átjár, tiszta és legravaszabb lélek. 24 Mert a bölcsesség mozgatóbb minden mozdulatnál: átmegy és mindent átmegy tisztasága miatt. 25 Mert ő az Isten erejének lehelete, és a Mindenható dicsőségéből fakadó tiszta hatás, ezért semmi szennyezettség nem eshet belé. 26 Mert ő az örök világosság fénye, Isten erejének folttalan tükre, és jóságának képe. 27 És egyetlen egy lévén, mindent meg tud tenni, és önmagában maradva mindent újjá teremt, és minden korban szent lelkekbe menvén, Isten barátaivá és prófétává teszi őket. 28 Mert Isten nem szeret senkit, csak azt, aki bölcsességgel lakik. 29 Mert szebb ő a napnál, és mindenekelőtt a csillagok rendjénél: a világossághoz hasonlítva előtte található. 30 Mert ez után az éjszaka jön, de a gonoszság nem győz a bölcsességen. FEJEZET 8 1 A bölcsesség hatalmasan eljut egyik végétől a másikig, és édesen rendel mindent.
2 Szerettem őt, és ifjúságomtól fogva kerestem, hitvesemmé akartam tenni, és szerettem szépségét. 3 Azzal, hogy kommunikál Istennel, felmagasztalja nemességét: igen, maga mindenek Ura szerette őt. 4 Mert ismeri Isten ismeretének titkait, és szereti az ő cselekedeteit. 5 Ha a gazdagság kívánni való vagyon ebben az életben; Mi gazdagabb a bölcsességnél, amely mindent megtesz? 6 És ha az okosság munkálkodik; ezek közül ki ravaszabb munkás nála? 7 Ha pedig valaki az igazságot szereti, az ő fáradozása erény, mert mértékletességre és okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. 8 Ha valaki sok tapasztalatra vágyik, tudja a régi dolgokat, és pontosan sejti, hogy mi lesz: ismeri a beszédek fortélyait, és sötét mondatokat tud kifejteni: előre látja a jeleket és csodákat, valamint az évszakok és idők eseményeit. 9 Ezért elhatároztam, hogy magamhoz viszem, hogy nálam lakjon, tudván, hogy a jó dolgok tanácsadója lesz, és vigasztalás lesz a gondokban és a gyászban. 10 Őérte nagyra értékelem a sokaságot, és tisztelek a vénekkel, bár fiatal vagyok. 11 Gyors önteltnek találtatnak az ítéletben, és csodálnak a nagyok szemei előtt. 12 Ha megfogom a nyelvemet, szabaddá tesznek, és amikor beszélek, figyelnek rám, ha sokat beszélek, szájukra teszik kezeiket. 13 Sőt általa halhatatlanságot nyerek, és örök emléket hagyok magam után az utánam jövőknek. 14 Megrendelem a népet, és a nemzetek engedelmeskednek nekem. 15 A rettenetes zsarnokok megijednek, ha csak hallanak rólam; Jónak találnak a sokaság között, és vitéznek a háborúban. 16 Miután bementem az én házamba, megnyugszom vele, mert nincs keserűség az ő beszédében; és vele élni nincs szomorúság, hanem vidámság és öröm. 17 Most, amikor átgondoltam ezeket a dolgokat magamban, és elgondolkodtam
rajtuk a szívemben, hogyan lehet a bölcsességhez kapcsolódni halhatatlanság; 18 És nagyon örülök, hogy barátsága van; és keze munkáiban végtelen gazdagság van; és a vele való tanácskozás gyakorlása során az óvatosság; és a vele való beszélgetés során egy jó jelentést; Kerestem, hogyan vigyem őt magamhoz. 19 Mert szellemes gyermek voltam, és jó lelkű voltam. 20 Inkább jó lévén bejutottam egy tisztátalan testbe. 21 Mindazonáltal, amikor rájöttem, hogy másképpen nem szerezhetem meg, hacsak Isten nem adta nekem; és ez is bölcsesség volt, hogy tudja, kinek az ajándéka; Imádkoztam az Úrhoz, könyörögtem hozzá, és teljes szívemből ezt mondtam: FEJEZET 9 1 Ó atyáim Istene és irgalmasság Ura, aki mindent a te igéddel alkottál, 2 És a te bölcsességed által elrendelte az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, 3 És rendezd a világot igazság és igazság szerint, és igazságos szívvel végezd az ítéletet. 4 Adj bölcsességet nékem, aki trónod mellett ülök; és ne vess el engem a te fiaid közül: 5 Mert én, a te szolgád, és szolgálólányod fia, gyenge ember vagyok, rövid életű, és túl fiatal ahhoz, hogy megértsem az ítéletet és a törvényeket. 6 Mert ha az ember soha nem lesz ilyen tökéletes az emberek fiai között, de ha a te bölcsességed nincs vele, semmibe vesznek. 7 Te választottál engem, hogy legyek a te néped királya és fiaid és leányaid bírája. 8 Megparancsoltad nekem, hogy építsek templomot a te szent hegyeden, és oltárt abban a városban, ahol laksz, hasonló a szent hajlékhoz, amelyet kezdettől fogva készítettél.
9 És a bölcsesség veled volt, aki ismeri a te cselekedeteidet, és jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudta, mi kedves a te szemeidben és mi igaz a te parancsolataidban. 10 Küldd el őt szent egeidből és dicsőséged trónusából, hogy jelenléte mellett dolgozzon velem, hogy megtudjam, mi tetszik neked. 11 Mert ő mindent tud és ért, és józanul fog vezetni a tetteimben, és megőriz az erejével. 12 Így lesznek az én tetteim is tetszetősek, és akkor igazságosan ítélem meg népedet, és méltó leszek atyám székére. 13 Mert kicsoda az, aki megismerheti Isten tanácsát? vagy ki gondolhatja, mi az Úr akarata? 14 Mert a halandó emberek gondolatai nyomorúságosak, és a mi szándékaink bizonytalanok. 15 Mert a romlandó test elnyomja a lelket, és a földi sátor elnehezíti az elmét, amely sok mindenen töpreng. 16 És aligha találjuk ki jól a földi dolgokat, és munkával találjuk meg azt, ami előttünk van; 17 És a te tanácsodat ki tudja, ha nem adsz bölcsességet, és nem küldöd el a te Szentlelkedet felülről? 18 Mert így a földön élők útjai megreformáltak, és az embereket megtanították a neked tetsző dolgokra, és bölcsesség által üdvözültek. FEJEZET 10 1 Megőrizte a világ első megformált atyját, aki egyedül lett teremtve, és kihozta a bukásból, 2 És hatalmat adott neki, hogy mindent uralkodjon. 3 De amikor az igazságtalan haragjában eltávozott tőle, ő is belepusztult a haragba, amellyel megölte testvérét. 4 Akinek okáért a földet elöntötte az özönvíz, a bölcsesség ismét megőrizte, és egy csekély értékű fadarabban irányította az igazak útját.
5 Sőt, mivel a nemzetek gonosz összeesküvésükben megzavarodtak, megtalálta az igazat, és feddhetetlenül megőrizte őt Isten előtt, és megerősítette őt a fia iránti gyengéd könyörülettel szemben. 6 Amikor az istentelen elveszett, megszabadította az igazat, aki elmenekült az öt városra hulló tűz elől. 7 Kinek gonoszságáról tanúskodik mind a mai napig a füstölgő pusztaság és a soha meg nem érő gyümölcsöt hozó növények, és az álló sóoszlop a hitetlen lélek emlékműve. 8 Mert a bölcsességet nem tekintve, nemcsak ezt a sérelmet szenvedték el, hogy nem ismerték a jó dolgokat; hanem balgaságuk emlékét is hagyták maguk után a világnak, hogy azokban a dolgokban, amelyekben megbántottak, nem is tudtak elrejtőzni. 9 De a bölcsesség megszabadította a fájdalomtól azokat, akik kísérték őt. 10 Amikor az igaz elmenekült testvére haragja elől, helyes utakra vezette őt, megmutatta neki Isten országát, és megismerte a szent dolgokkal, gazdaggá tette utazásaiban, és megsokasította munkájának gyümölcsét. 11 Az őt elnyomók kapzsiságában kiállt mellette, és gazdaggá tette. 12 Megvédte őt ellenségeitől, és megóvta a lesben állóktól, és a súlyos harcban győzelmet aratott; hogy tudja, hogy a jóság mindennél erősebb. 13 Amikor az igazat eladták, nem hagyta el őt, hanem megszabadította a bűntől: lement vele a kútba, 14 És nem hagyta őt fogságban, mígnem meghozta neki az ország pálcáját és hatalmát az elnyomói ellen; hazugnak mutatta azokat, akik őt vádolták, és örök dicsőséget adott neki. 15 Megszabadította az igaz népet és a feddhetetlen magot az őket elnyomó nemzettől. 16 Bement az Úr szolgájának lelkébe, és ellenállt a rettenetes királyoknak csodákban és jelekben;
17 Megfizette az igazaknak a munkájuk jutalmát, csodálatos módon vezette őket, nappal fedezékül és csillagok fénye volt az éjszakai időszakban; 18 Átvitte őket a Vörös-tengeren, és átvezette őket sok vízen. 19 De megfojtotta ellenségeiket, és kiűzte őket a mélységből. 20 Ezért az igazak kifosztották az istenteleneket, és magasztalták a te szent nevedet, Uram, és egy szívvel magasztalták a te kezed, a ki értük harcolt. 21 Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját, és ékesszólóvá tette a beszélni nem tudók nyelvét. FEJEZET 11 1 A szent próféta kezében sikeressé tette munkájukat. 2 Átmentek a nem lakott pusztán, és sátrat ütöttek olyan helyeken, ahová nem volt út. 3 Ellenségeikkel szemben álltak, és bosszút álltak ellenségeiken. 4 Amikor megszomjaztak, hozzád kiáltottak, és vizet adtak nekik a kősziklából, és szomjúságukat a kemény kő oltotta. 5 Mert amivel megbüntették az ellenségeiket, azzal a szükségükben részesültek. 6 Mert az örökké zúgó folyó helyett, amelyet szennyezett vér háborít fel, 7 Annak a parancsolatnak a nyilvánvaló feddésére, amellyel a csecsemőket megölték, bőséges vizet adtál nekik oly módon, amiben nem is reménykedtek: 8 Ezzel a szomjúsággal kijelentvén, hogyan büntetted meg ellenségeiket. 9 Mert amikor megpróbáltatták őket, bár irgalmasságban megfenyítették, tudták, hogy az istentelenek haraggal ítéltetnek és kínoznak, és más módon szomjaznak, mint az igazak. 10 Ezeket intetted és próbáltad, mint apa, de a másikat, mint kemény királyt, elítélted és megbüntetted.
11 Akár távol voltak, akár jelen voltak, egyformán bosszankodtak. 12 Mert kettős gyász tört rájuk, és nyög a múlt dolgokra való visszaemlékezés miatt. 13 Mert amikor meghallották, hogy saját büntetésük által a másik javára válik, valamiféle érzésük támadt az Úr iránt. 14 Mert akit gúnnyal tiszteltek, amikor már jóval azelőtt kidobták a csecsemők kivetésekor, végül, amikor látták, mi történt, csodálták. 15 De gonoszságuk esztelen cselekményeiért, amelyekkel megtévesztve oktalan kígyókat és aljas vadállatokat imádtak, oktalan vadállatok sokaságát küldted rájuk bosszúállás végett; 16 Hogy megtudják, amivel az ember vétkezik, azzal is megbüntetik. 17 Mert a te Mindenható kezed, amely az anyag világát alaktalanná tette, nem akart medvék vagy vad oroszlánok sokaságát küldeni közéjük, 18 Vagy ismeretlen vadállatok, tele dühvel, újonnan teremtettek, vagy tüzes gőzt lehelnek, vagy szétszórt füst mocskos illatát, vagy iszonyatos szikrákat lövellnek ki szemükből: 19 Amiért nemcsak a sérelem űzheti el őket azonnal, hanem a szörnyű látvány is teljesen elpusztítja őket. 20 Igen, és ezek nélkül egy csapással lezuhantak volna, üldözve őket a bosszú, és szétszóródtak volna a te hatalmad lehelete által; de te mindent elrendeltél mértékben, számban és súlyban. 21 Mert mindenkor megmutathatod nagy erődet, amikor csak akarod; és ki tud ellenállni a te karod erejének? 22 Mert az egész világ előtted olyan, mint a mérleg egy kis szemcséje, igen, mint a hajnali harmat cseppje, amely a földre hullik. 23 Te pedig mindenkin könyörülsz; mert te mindent megtehetsz, és kacsintgatod az emberek bûneit, mert meg kell javítaniuk. 24 Mert mindent szeretsz, ami van, és semmitől sem utálsz, amit alkottál; mert
soha semmit nem alkottál volna, ha gyűlölöd. 25 És hogyan maradhatott volna fenn bármi is, ha nem a te akaratod lett volna? vagy megőrizték, ha nem te hívod? 26 De te mindenkit megkímélsz, mert a tieid, Uram, lelkeket szerető. FEJEZET 12 1 Mert a te romolhatatlan lelked mindenben van. 2 Ezért fenyíted meg apránként azokat, akik vétkeznek, és figyelmezteted őket azzal, hogy emlékezteted őket, amivel vétkeztek, hogy elhagyva gonoszságukat, higgyenek benned, Uram. 3 Mert az volt az akaratod, hogy atyáink kezével elpusztítsd szent földed mindkét régi lakóját, 4 Kit gyűlöltél, mert a boszorkányság és a gonosz áldozatok legrosszabb cselekedeteiért; 5 És azok a könyörtelen gyermekgyilkosok is, akik emberhúst emésztenek, és a vér ünnepeit, 6 Papjaikkal, akik bálványimádó legénységük közül kerültek ki, és a szülőkkel, akik saját kezükkel ölték meg a segítségre szoruló lelkeket. 7 Hogy az a föld, amelyet te mindennél nagyobbra értékeltél, méltó gyarmatot kapjon Isten gyermekeiből. 8 Mindazonáltal még azokat is, akiket emberként kíméltél, és darazsakokat küldtél, sereged előfutárait, hogy apránként elpusztítsd őket. 9 Nem mintha nem tudtad volna az istenteleneket az igazak kezei alá hozni a harcban, vagy nem tudtad azonnal elpusztítani őket kegyetlen vadállatokkal vagy egyetlen durva szóval. 10 De a te ítéleteidet apránként végrehajtva rajtuk, a megtérés helyét adtad nekik, nem tudván, hogy huncut nemzedék, rosszindulat tenyésztett bennük, és gondolkodásuk soha nem fog megváltozni.
11 Mert átkozott mag volt kezdettől fogva; és senkitől való félelem miatt nem adtál bocsánatot nekik azért, amiben vétkeztek. 12 Mert ki mondja: mit tettél? vagy ki állhat ellent a te ítéletednek? vagy ki vádol téged az elpusztuló nemzetekért, akiket alkottál? vagy ki jön ellened, hogy bosszút álljon az igazságtalanokért? 13 Mert nincs más Isten, csak te, aki mindenről gondoskodsz, akinek megmutathatod, hogy ítéleted nem igazságtalan. 14 Sem király, sem zsarnok nem fordíthatja arcát ellened senki miatt, akit megbüntesz. 15 Mivel tehát te magad igaz vagy, mindent igazságosan rendelsz el, és úgy gondolod, hogy nem illik a te hatalmadhoz, hogy elítéled azt, aki nem érdemelte meg a büntetést. 16 Mert a te hatalmad az igazság kezdete, és mivel te vagy mindennek Ura, mindenkihez kegyelmessé tesz. 17 Mert amikor az emberek nem hiszik el, hogy te teljhatalmú vagy, megmutatod az erődet, és azok között, akik ezt ismerik, megmutatod bátorságukat. 18 Te pedig uralod a te hatalmadat, méltányosan ítélj, és nagy kegyelettel parancsolj nekünk, mert akkor használhatod a hatalmat, amikor akarod. 19 De ilyen cselekedetekkel tanítottad meg népedet, hogy az igaz ember legyen irgalmas, és jó reménységet adtál gyermekeidnek, hogy bűnbánatot adj. 20 Mert ha gyermekeid ellenségeit és a halálra ítélteket ilyen megfontolásokkal büntetnéd meg, időt és helyet adva nekik, hogy megszabadítsák gonoszságuktól: 21 Milyen nagy körültekintéssel ítélted meg a te fiaidat, akiknek atyáira esküdtél, és jó ígéretekkel kötöttél szövetségeket? 22 Ezért, miközben megfenyítesz minket, ezerszer megostorozod ellenségeinket, hogy amikor ítélkezünk, alaposan gondoljunk a te jóságodra, és amikor mi magunk is elítélnek, kegyelmet keressünk.
23 Míg tehát az emberek szertelenül és igazságtalanul éltek, te kínoztad őket saját utálatosságaikkal. 24 Mert nagyon messzire eltévedtek a tévelygés útján, és isteneknek tartották őket, akiket még ellenségeik vadállatai között is megvetettek, megtévesztettek, mint értelmetlen gyermekeket. 25 Ezért ítéletet küldtél nekik, mint a gyermekeknek ok nélkül, hogy kigúnyolja őket. 26 De azok, akik nem akarnak megjavulni azzal a megjavítással, amellyel ő szórakozott velük, Istenhez méltó ítéletet fognak érezni. 27 Mert nézd meg, mit haragudtak, amikor megbüntették őket, vagyis azokért, akiket isteneknek tartottak; Most megbüntetvén bennük, amikor ezt látták, elismerték őt az igaz Istennek, akit azelőtt megtagadtak, hogy megismerjék, és ezért végletes kárhozat érte őket. FEJEZET 13 1 Bizony hiábavalók természetüknél fogva minden ember, aki nem ismeri az Istent, és a látható jókból nem ismerhette meg azt, aki van. 2 De vagy a tüzet, vagy a szelet, vagy a sebes levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a heves vizet, vagy az ég fényeit tekintették a világot irányító isteneknek. 3 Kinek szépségével, ha gyönyörködtek, istennek tartották őket; hadd tudják meg, mennyivel jobb náluk az Úr: mert a szépség első szerzője teremtette őket. 4 De ha elcsodálkoztak erejükön és erényükön, értsék meg általuk, mennyivel erősebbé tette őket. 5 Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből arányosan láthatóvá válik a teremtőjük. 6 De azért még kevésbé hibáztathatók, mert esetleg tévednek, Istent keresve, és meg akarják találni.
7 Mivel járatosak az ő cselekedeteiben, szorgalmasan kutatják őt, és hisznek az ő látásuknak, mert a láthatók szépek. 8 De ők sem kegyelmeznek. 9 Mert ha annyi mindent tudnának, hogy a világra célozhatnának; hogy nem tudták meg hamarabb az Urat? 10 De nyomorúságosak, és a halottakban rejlik a reménységük, akik isteneknek nevezik őket, akik emberkéz művei, arany és ezüst, hogy művészetet és vadállatokhoz hasonlóságot, vagy semmire sem jó követ mutassanak. egy ősi kéz. 11 Egy ács pedig, aki fát dönt, miután kivágott egy megfelelő fát, és ügyesen leszedte az egész kérget köröskörül, és szépen megmunkálta, és egy edényt készített belőle az ember életének szolgálatára; 12 És miután munkájának maradékát elköltötte az étel elkészítésére, jóllakta magát; 13 És a szemetet is a haszontalanok közé vette, mivel egy görbe fadarab és tele volt csomókkal, szorgalmasan faragta, amikor nem volt más dolga, és megformálta értelmének készségével, és férfi képére alakította; 14 Vagy olyanná tette, mint valami aljas vadállat, beborítván cíborral, és festékkel pirosra festve, és minden foltját befedve; 15 És miután megfelelő helyiséget készített neki, falba állította, és vasal megerősítette. 16 Mert gondoskodott róla, hogy el ne essen, tudván, hogy nem tud segíteni magán; mert kép ez, és segítségre van szüksége: 17 Azután imádkozik javaiért, feleségéért és gyermekeiért, és nem szégyell szólni azzal, akinek nincs élete. 18 Egészségére az erőtlent hívja segítségül, mert az élet a halottakhoz könyörög; mert a segélyt alázatosan kéri, akinek a legkevesebb eszköze van a segítségre; jó útra pedig azt kéri, aki nem teheti meg a lábát.
19 És az elnyerésért és a megszerzésért, és az ő kezének jó sikeréért olyan képességet kér tőle, amely semmire sem képes. FEJEZET 14 1 Ismét, aki vitorlázni készül, és át akar menni a tomboló hullámokon, egy fadarabot hív, amely korhadtabb, mint az őt szállító edény. 2 Mert bizony a nyereségvágy találta ki ezt, és a munkás az ő ügyességével építette meg. 3 De a te gondviselésed irányítja, Atyám, mert utat csináltál a tengerben, és biztonságos ösvényt a hullámokban; 4 Megmutatván, hogy megmenthetsz minden veszedelemtől: igen, bár az ember művészet nélkül ment a tengerre. 5 Mindazonáltal nem akarod, hogy bölcsességed alkotásai tétlenek maradjanak, és ezért az emberek egy kis fadarabra áldozzák az életüket, és megmenekülnek, ha gyenge edényben haladnak át a tengeren. 6 Mert a régi időkben is, amikor a kevély óriások elpusztultak, a te kezed által kormányzott világ reménysége gyenge edényben megszökött, és örökké nemzedék magva maradt. 7 Mert áldott az a fa, amelyen keresztül jön az igazság. 8 De ami kézzel készült, az is átkozott, mint aki alkotta: ő, mert ő alkotta; és azért, mert romlandó lévén istennek nevezték. 9 Mert az istentelen és az ő istentelensége egyaránt gyűlöletes Isten előtt. 10 Mert ami készült, azzal együtt büntetik meg, aki alkotta. 11 Azért a pogányok bálványait is meglátogatják, mert az Isten teremtményében utálatosakká lettek, az emberek lelkének botlásai, és a bölcsek lábának csapdájává. 12 Mert a bálványok készítése a lelki paráznaság kezdete volt, a feltalálásuk pedig az élet romlása. 13 Mert nem is voltak kezdettől fogva, és nem is lesznek örökké.
14 Mert az emberek hiábavaló dicsősége által jöttek a világba, és ezért hamarosan véget érnek. 15 Mert egy korai gyásztól sújtott apa, amikor gyermekének képmását készítette, hamarosan elvitték, most istenként tisztelte, aki akkor halott volt, és szertartásokat és áldozatokat adott az alatta lévőknek. 16 Így az idők folyamán egy megerősödött istentelen szokást törvényként tartottak be, és a faragott képeket imádták a királyok parancsolatai. 17 Akit az emberek nem tisztelhettek a jelenlétében, mert távol laktak, messziről vették el arcának hamisítványát, és egy király képmását csinálták, akit tiszteltek, hogy ezzel a kitartásukkal hízelegjenek neki, hiányzott, mintha jelen lenne. 18 A műmester egyedülálló szorgalma is segített abban, hogy a tudatlanokat még több babona felé terelje. 19 Hiszen ő, aki esetleg valakinek a tekintélyében akart tetszeni, minden ügyességét arra kényszerítette, hogy a legjobb módra hasonlítson. 20 Így hát a sokaság, a munka kegyelmétől elbűvölt, istennek tartotta őt, akit kevéssel korábban csak tiszteltek. 21 És ez alkalom volt a világ megtévesztésére: mert az emberek, akik akár a szerencsétlenséget, akár a zsarnokságot szolgálták, a köveknek és a törzseknek tulajdonították a kimondhatatlan nevet. 22 És ez nem volt elég nekik, hogy eltévedtek Isten ismeretében; de míg a tudatlanság nagy háborújában éltek, addig azok a nagy csapások békének nevezték őket. 23 Mert miközben gyermekeiket áldozták, titkos szertartásokat végeztek, vagy furcsa szertartásokat végeztek; 24 Sem életet, sem házasságot nem őriztek többé tisztátalanul, hanem vagy megölték a másikat áruló módon, vagy házasságtöréssel megszomorították.
25 Úgyhogy kivétel nélkül minden emberben uralkodott a vér, az emberölés, a lopás és a hamisság, a romlottság, a hűtlenség, a zűrzavar, a hamis eskütétel, 26 A jó emberek nyugtalanítása, a jó fordulatok elfeledése, a lelkek beszennyeződése, a fajtaváltás, a házasságok rendetlensége, a házasságtörés és a szemérmetlen tisztátalanság. 27 Mert a meg nem nevezett bálványok imádása minden rossznak kezdete, oka és vége. 28 Mert vagy megőrülnek, amikor vidámak, vagy hazugságokat prófétálnak, vagy igazságtalanul élnek, vagy könnyelműen megesküsznek. 29 Mert a bálványokban bíznak, amelyekben nincs élet; bár hamisan esküsznek, de úgy tűnik, nem bántják őket. 30 Mindazonáltal mindkét okból igazságosan megbüntetik őket: egyrészt azért, mert nem jót gondoltak Istenről, és a bálványokra figyeltek, másrészt hamisan esküdtek csalásra, megvetve a szentséget. 31 Mert nem azoknak ereje, akikre esküsznek, hanem a bûnösök igazságos bosszúja az, amely mindenkor megbünteti az istentelenek bûnét. FEJEZET 15 1 De te, ó Isten, kegyelmes és igaz vagy, hosszútűrő és irgalmasságban mindent elrendelsz, 2 Mert ha vétkezünk, a tieid vagyunk, ismerve a te hatalmadat, de nem vétkezünk, tudván, hogy a tiednek számítunk. 3 Mert megismerni téged tökéletes igazság, igen, a te hatalmadat megismerni a halhatatlanság gyökere. 4 Mert nem csalt meg minket sem az emberek huncut találmánya, sem a sokszínű színekkel foltos kép, a festő meddő munkája; 5 A minek látványa vágyakozásra csábítja a bolondokat, és ezért halott képmást kívánnak, amelynek nincs lehelete.
6 Mind a készítők, mind azok, akik vágynak rájuk, és akik imádják őket, a gonoszt szeretik, és méltók arra, hogy ilyenekben bízzanak. 7 Mert a fazekas, a puha földet megedzi, minden edényt sok munkával készít a mi szolgálatunkra: igen, ugyanabból az agyagból készíti mind az edényeket, amelyek tiszta használatra szolgálnak, és hasonlóképpen minden olyan edényt is, amely az ellenkezőjét szolgálja. bármelyik fajta használata esetén maga a fazekas a bíró. 8 És fáradságos munkáját alázatosan alkalmazza, ugyanabból az agyagból hiú istent csinál, még azt is, aki kicsivel azelőtt maga is földből készült, és kis idő múlva visszatér ugyanehhez, amikor kölcsönadta életét. követelte. 9 Mindazonáltal nem sok munkája lesz, és nem is rövid az élete, hanem igyekszik felülmúlni az ötvöseket és az ezüstműveseket, és igyekszik úgy cselekedni, mint a rézmunkások, és dicsőségének tartja a hamisítást. 10 Szíve hamu, reménye hitványabb a földnél, és élete értéktelenebb az agyagnál. 11 Mivel nem ismerte Alkotóját, és azt, aki cselekvő lelket inspirált belé, és élő szellemet lehelt. 12 Életünket azonban mulatságnak tekintették, itt eltöltött időnket pedig haszonszerzési vásárnak, mert, mondják, minden utat meg kell találnunk, még ha gonosz úton is. 13 Mert ez az ember, aki a földi anyagból törékeny edényeket és faragott képeket készít, mindenkinél jobban tudja magát megsérteni. 14 És a te népednek minden ellensége, a ki engedelmeskedik, bolondabb, és nyomorultabb a kicsinyeknél. 15 Mert a pogányok minden bálványát istennek tartották, akiknek sem a szemük, sem a látásuk, sem az orruk a lélegzetvételhez, sem a fülük a halláshoz, sem a kezük ujjai a fogáshoz. és ami a lábukat illeti, lassan mennek.
16 Mert ember alkotta azokat, és a ki a maga lelkét kölcsönözte, az alkotta azokat; 17 Mivel halandó, gonosz kezekkel műveli a halottakat, mert ő maga jobb azoknál, amiket imád; élt pedig egyszer, de soha. 18 Igen, imádták azokat a fenevadakat is, amelyek a leggyűlöletesebbek: mivel összehasonlítják őket, egyesek rosszabbak, mint mások. 19 Nem is olyan szépek, mint kívánatosak a vadállatoktól, hanem Isten dicsérete és áldása nélkül mentek el. FEJEZET 16 1 Ezért a hasonlók által méltó módon megbüntették őket, és a vadállatok sokasága kínozta őket. 2 A büntetés helyett, ha kegyesen bántál népeddel, különös ízű húst készítettél nekik, még fürjeket is, hogy felkeltsék étvágyukat. 3 Hogy táplálékot kívánva, a közéjük küldött vadállatok csúnya látványa miatt még azt is megsokassák, amire szükségük van; de ezek, akik rövid ideig szűkölködnek, furcsa ízlés részeseivé válhatnak. 4 Mert szükség volt rá, hogy a zsarnokságot gyakorló nyomor érje őket, amelyet nem tudtak elkerülni, de nekik csak meg kellett mutatniuk, hogyan gyötörték ellenségeiket. 5 Mert amikor a vadállatok iszonyatos hevessége rátört, és elpusztultak a görbe kígyók csípésével, a te haragod nem tartott örökké. 6 De egy kis ideig nyugtalankodtak, hogy az üdvösség jelével intsék őket, hogy emlékeztessenek a te törvényed parancsolatára. 7 Mert aki feléje fordult, nem az üdvözítette meg, amit látott, hanem te, aki mindenek Megváltója vagy. 8 És ezzel megvallottad ellenségeidet, hogy te szabadítasz meg minden gonosztól. 9 Szöcskék és legyek csípése ölte meg őket, és nem találtak gyógyírt az életükre, mert méltók voltak az ilyenek általi büntetésre.
10 De a te fiaid nem győzték le a mérges sárkányok fogait, mert irgalmasságod örökké rajtuk volt, és meggyógyította őket. 11 Mert megszúrtak, hogy emlékezzenek a te szavaidra; és gyorsan megmenekültek, hogy ne essen mély feledésbe, folyton emlékezzenek jóságodra. 12 Mert nem gyógynövény, sem nem lágyító gyopár hozta helyre őket, hanem a te igéd, Uram, mindent meggyógyít. 13 Mert hatalmad van életen és halálon, a pokol kapuihoz viszel, és felhozol. 14 Valóban öl az ember gonoszságával, és a lélek, ha kimegy, nem tér vissza; sem a felvett lélek nem jön vissza. 15 De nem lehet kikerülni a kezed elől. 16 Mert az istentelenek, akik megtagadtak, hogy megismerjenek, megkorbácsolták karod erejétől: különös esővel, jégesővel és záporral üldözték őket, nem kerülhették el őket, és tűz pusztította el őket. 17 Mert ami a legcsodálatosabb, a tűznek nagyobb ereje volt a vízben, amely mindent kiolt, mert a világ harcol az igazakért. 18 Valamikor a láng megenyhült, hogy meg ne égesse a vadállatokat, a melyeket az istentelenek ellen küldtek; de maguk is láthatják és észrevehetik, hogy Isten ítélete üldözte őket. 19 Máskor pedig vízben ég a tűz erejével, hogy elpusztítsa az igazságtalan föld gyümölcseit. 20 Ehelyett angyali eledellel tápláltad népedet, és fáradságuk nélkül elkészített kenyeret küldtél nekik a mennyből, amely minden ember gyönyörét meg tudja elégíteni, és minden ízlésnek megfelel. 21 Mert a te táplálékod árulta el édességedet a te gyermekeidnek, és az evő étvágyához való szolgálatot mindenki kedvére mérsékelte. 22 De a hó és a jég elviselte a tüzet, és nem olvadt el, hogy megtudják, hogy a jégesőben égő és az esőben szikrázó tűz elpusztította az ellenség gyümölcseit. 23 De ez ismét megfeledkezett saját erejéről, hogy az igazak táplálkozhassanak.
24 Mert az a teremtmény, amely téged szolgál, aki az Alkotó vagy, megnöveli erejét az igazságtalanokkal szemben az ő büntetésük miatt, és csökkenti az erejét azok javára, akik benned bíznak. 25 Ezért már akkor is minden módra módosult, és engedelmes volt a te kegyelmednek, aki mindent táplál, a rászorulók kívánsága szerint. 26 Hogy a te fiaid, Uram, kit szeretsz, megtudják, hogy nem a gyümölcstermés táplálja az embert, hanem a te beszéded őrzi meg azokat, akik benned bíznak. 27 Mert ami nem pusztult el a tűztől, egy kis napsugárral felmelegítve, hamarosan elolvadt: 28 Hogy megtudjuk, meg kell akadályoznunk, hogy a nap hálát adjon neked, és hajnalban imádkozzunk hozzád. 29 Mert a hálátlanok reménysége elolvad, mint a téli zúzmara, és elfogy, mint a haszontalan víz. FEJEZET 17 1 Mert nagyok a te ítéleteid, és kimondhatatlanok; ezért tévedtek a táplálatlan lelkek. 2 Mert amikor az igazságtalanok azt gondolták, hogy elnyomják a szent nemzetet; házaikba zárva, a sötétség foglyaiként, és egy hosszú éjszaka kötelékeivel megkötözve, ott feküdtek az örök gondviselés elől. 3 Mert miközben azt hitték, hogy elrejtőztek titkos bűneikben, szétszóródtak a feledés sötét fátyla alatt, rettenetesen megdöbbenve és különös jelenésektől nyugtalankodva. 4 Mert a szöglet sem tarthatta meg őket a félelemtől, hanem víz zúgása zúgott körülöttük, és szomorú látomások jelentek meg előttük nehéz arccal. 5 A tűz semmiféle ereje nem világíthatná meg őket, és a csillagok fényes lángja sem tudta megvilágítani azt a szörnyű éjszakát. 6 Csak ott jelent meg nekik egy tűz, amely magától fellobbant, nagyon félelmetes: mivel nagyon megijedtek, azt hitték, hogy
amit láttak, az rosszabb, mint a nem látott látvány. 7 Ami a művészi mágia illúzióit illeti, leverték őket, és gyalázattal megfeddték bölcsességükben való dicséretüket. 8 Mert azok, akik megígérték, hogy elűzik a rémületet és a bajt a beteg lélekből, maguk is rosszul lettek a félelemtől, méltók arra, hogy nevetjenek rajtuk. 9 Mert bár semmi szörnyűség nem félt tőlük; mégis megijedt az elhaladó vadállatoktól és a kígyók sziszegésétől, 10 Meghaltak a félelemtől, tagadva, hogy látták volna a levegőt, amit semmiképpen sem lehetett elkerülni. 11 Mert a gonoszság, amelyet saját tanúja kárhoztat, nagyon félénk, és a lelkiismeret szorongatja, mindig súlyos dolgokat jósol. 12 Mert a félelem nem más, mint az értelem által kínált segítség elárulása. 13 És a belülről való várakozás, mivel kevesebb, a tudatlanságot többnek tartja, mint a kínt hozó okot. 14 De ők ugyanazt aludtak azon az éjszakán, ami valóban elviselhetetlen volt, és ami az elkerülhetetlen pokol mélyéről jött rájuk, 15 Részben szörnyű jelenések gyötörték őket, részben pedig elájultak, és szívük megszakadt, mert váratlan félelem tört rájuk. 16 Tehát aki ott leesett, azt szorosan őrizték, vasrács nélküli börtönbe zárták, 17 Mert akár földműves, akár pásztor, akár mezei munkás volt, utolérte, és elviselte azt a kényszert, amelyet nem lehetett elkerülni, mert mindnyájan a sötétség egyetlen láncával voltak megkötözve. 18 Legyen szó fütyülő szélről, vagy dallamos madárzajról a szétterülő ágak között, vagy hevesen csordogáló, kellemes vízesésről, 19 Vagy a ledobott kövek rettenetes hangja, vagy az ugráló vadállatok futása, amit nem lehetett látni, vagy a legvadabb vadállatok üvöltő hangja, vagy az üreges hegyek visszapattanó visszhangja; ezek a dolgok elájultak a félelemtől.
20 Mert az egész világ tiszta fénnyel ragyogott, és senki sem akadályozta meg munkáját. 21 Csak rájuk terült egy nehéz éjszaka, annak a sötétségnek a képmása, amely azután befogadja őket, de önmaguknak mégis súlyosabbak voltak a sötétségnél. FEJEZET 18 1 Mindazonáltal szentjeidnek igen nagy világossága volt, akiknek hangját hallják, és nem látják alakjukat, mert ők sem szenvedték el ugyanazt, boldognak tartották őket. 2 De ezért most nem bántották őket, akiktől korábban bántották őket, megköszönték nekik, és bocsánatot kértek tőlük, hogy ellenségei voltak. 3 Ehelyett égő tűzoszlopot adtál nekik, hogy vezető legyen az ismeretlen útra, és ártalmatlan napot, hogy tiszteletteljesen szórakoztassák őket. 4 Mert méltók voltak arra, hogy megfosztják őket a világosságtól és bebörtönözzék őket a sötétségbe, akik elzárták fiaidat, akik által a törvény romlatlan világosságát át kellett adni a világnak. 5 És amikor elhatározták, hogy megölik a szentek kisdedeit, egy gyermeket kiűzve és megmentve, hogy feddje őket, elvetted gyermekeik sokaságát, és teljesen elpusztítottad őket egy hatalmas vízben. 6 Arról az éjszakáról atyáink már korábban tanúsítottak, hogy bizonyosan tudva, milyen esküvel tettek hitelt, azután jó kedvük legyen. 7 Így a te néped elfogadta az igazak üdvösségét és az ellenségek pusztítását. 8 Mert amivel megbüntetted ellenségeinket, azzal dicsőítettél meg minket, akiket elhívtál. 9 Mert a jó emberek igaz fiai titokban áldoztak, és egy egyetértéssel szent törvényt alkottak, hogy a szentek olyanok legyenek, mint ugyanannak a jónak és a rossznak a részesei, az atyák pedig most a dicsérő énekeket énekelték.
10 De a túloldalon az ellenségek rossz kiáltása hallatszott, és siralmas lárma hallatszott a jajveszékelő gyermekekért. 11 Az urat és a szolgát egyféleképpen büntették; és mint a király, úgy szenvedett az egyszerű ember. 12 Így mindnyájuknak számtalan halottja volt egyféle halállal; az élők sem voltak elegendőek eltemetni őket: mert egy pillanat alatt elpusztult közülük a legnemesebb utóda. 13 Mert a varázslatok miatt semmit sem hittek el; az elsőszülöttek elpusztítása után elismerték ezt a népet Isten fiainak. 14Mert amíg minden csendes csendben volt, és az az éjszaka a gyors lefolyása közepette volt, 15 Mindenható igéd leugrott a mennyből királyi trónodról, mint egy ádáz harcos a pusztulás országának közepére, 16 És előhozta színlelt parancsolatadat, mint egy éles kardot, és felállva mindent halállal töltött el; és az eget érintette, de a földön állt. 17 Ekkor hirtelen szörnyű álmok látomásai borzasztóan nyugtalanították őket, és váratlanul rémület támadt rájuk. 18 És az egyik idedobott, a másik oda, félholtan, megmutatta halálának okát. 19 Mert az álmok, amelyek nyugtalanították őket, előre sejtették ezt, hogy el ne vesszenek, és ne tudják, miért gyötörték őket. 20 Igen, a halál íze megérintette az igazakat is, és a sokaság pusztulása volt a pusztában, de a harag nem sokáig tartott. 21 Mert akkor a feddhetetlen ember sietett, és kiállt, hogy megvédje őket; és magával hozta a megfelelő szolgálatának pajzsát, méghozzá az imát és a tömjén engesztelését, szembeszállt a haraggal, és így véget vetett a szerencsétlenségnek, kijelentve, hogy ő a te szolgád. 22 Legyőzte tehát a pusztítót, de nem testének, sem fegyvernek erejével, hanem egy szóval leigázta a büntetőt, az atyákkal kötött esküre és szövetségre hivatkozva.
23 Mert amikor a halottak most egymásra hullottak, és ott álltak közöttük, megállta a haragot, és elválasztotta az utat az élők felé. 24 Mert a hosszú ruhában volt az egész világ, és a kövek négy sorában az atyák dicsősége volt vésve, és a te Felséged az ő fejének diadémjén. 25 Ezeknek adott helyet a pusztító, és félt tőlük, mert elég volt csak megízlelniük a haragot. FEJEZET 19 1 Az istentelenekre a harag könyörtelenül szállt rájuk mindvégig; mert ő előbb tudta, mit fognak tenni; 2 Hogy miután meghagyták nekik az eltávozást, és sietve elküldték őket, megtérnek és üldözik őket. 3 Míg ugyanis még gyászoltak és jajgattak a halottak sírjain, még egy esztelen mesterkedést tettek hozzá, és szökevényként üldözték őket, akiket könyörögve kértek, hogy menjenek el. 4 Mert a sors, amelyre érdemesek voltak, e célhoz vonta őket, és elfeledtette velük a már megtörtént dolgokat, hogy beteljesíthessék azt a büntetést, amely elmulasztotta kínjaikat: 5 És hogy néped csodálatos úton járjon, de furcsa halált találjon. 6 Mert az egész teremtmény a maga nemében újjá lett formálva, és a nekik adott különös parancsolatokat szolgálta, hogy gyermekeidet sértetlenül megőrizzék: 7 Mint egy felhő, amely beárnyékolja a tábort; és ahol előtte víz állt, száraz föld jelent meg; és a Vörös-tengerből akadálytalan út; és a heves patakból egy zöld mező: 8 Ahová ment az egész nép, amelyet kezeddel védelmeztek, látván csodálatos, különös csodáidat. 9 Mert úgy mentek, mint a lovak, és ugráltak, mint a bárányok, dicsérve téged, Uram, aki megszabadítottad őket.
10 Mert még emlékeztek azokra a dolgokra, amelyeket az idegen földön való tartózkodásuk során tettek, hogy a föld legyeket hozott a marhák helyett, és hogy a folyó békák sokaságát hányja halak helyett. 11 Utána azonban látták a szárnyasok új nemzedékét, amikor étvágyuktól megzavarva finom húsokat kértek. 12 Mert fürjek jöttek fel hozzájuk a tengerből, hogy megelégedjenek. 13 A bûnösöket pedig nem minden jelek nélkül érte a büntetés a mennydörgés erejével, mert igazságosan szenvedtek saját gonoszságuk szerint, amennyiben keményebb és gyûlöletesebb viselkedést tanúsítottak az idegenekkel szemben. 14 Mert a Szodomiták nem fogadták be azokat, akiket nem ismertek, amikor eljöttek, hanem rabságba vitték a barátokat, akik megérdemelték őket. 15 És nem csak, de talán tisztelni is kell őket, mert nem barátságosan használtak fel idegeneket: 16 De ezek igen súlyosan sanyargatták őket, akiket lakomákkal fogadtak, és már ugyanazon törvények részeseivé lettek velük. 17 Ezért még vakság is megverte őket, mint az igaz ember ajtaja előtt, amikor rettenetes, nagy sötétség vette körül, ki-ki a maga ajtajain kereste az átjárót. 18 Mert az elemek önmagukban egyfajta harmónia által megváltoztak, mint a zsoltárjegyzetekben a dallam neve, és mégis mindig hangok; ami jól érzékelhető a megtörtént dolgok láttán. 19 Mert a földi dolgok vizessé változtak, és azok, amik korábban a vízben úsztak, most a földre szálltak. 20 A tűznek ereje volt a vízben, megfeledkezett saját erényéről, és a víz elfeledkezett a maga oltó természetéről. 21 A másik oldalon a lángok nem veszítették el a romlandó élőlények húsát, noha abban jártak; nem olvasztották meg azt a jeges mennyei húst, amely a természetből eredt, hogy megolvadjon.
22 Mert mindenben, Uram, felmagasztaltad és dicsőítetted a te népedet, és nem bántottad őket, hanem segítetted őket minden időben és helyen.