1. FEJEZET 1 Tóbit, Tóbiel fia, aki Ananiel fia, aki Aduel fia, aki Gabael fia, Asael magvából, Nefthali törzséből; 2 Akit Enemessar, az asszír király idejében fogságba hurcoltak Thisbéből, amely annak a városnak a jobbján van, amelyet Galileában Aser fölött Nefthalinak neveznek. 3 Én, Tóbit, életem minden napján az igazság és az igazságosság útján jártam, és sok alamizsnát adtam testvéreimnek és nemzetemnek, akik eljöttek velem Ninivébe, az asszírok földjére. 4 És amikor még a saját hazámban voltam, Izráel földjén, amikor még fiatal voltam, Nefthalinak, atyámnak egész törzse kihullott Jeruzsálem házából, amelyet kiválasztottak Izrael minden törzséből, hogy az összes törzs áldozzon. ott, ahol a Magasságos lakhelyének templomát szentelték fel és építették minden kor számára. 5 Az összes törzs, amely együtt fellázadt, és atyám, Nefthali háza, áldozott a Baál üszőnek. 6 De én egyedül jártam gyakran Jeruzsálembe az ünnepeken, amint az Izrael egész népének el volt rendelve egy örökkévaló rendeletben, a termés első zsengéje és a termés tizede volt, az első nyírással együtt; és odaadtam az oltárnál a papoknak, Áron fiainak. 7 Az összes vagyon első tizedét Áron fiainak adtam, akik Jeruzsálemben szolgáltak, a másik tizedet pedig eladtam, és elmentem, és minden évben Jeruzsálemben költöttem. 8 A harmadikat pedig azoknak adtam, akiknek megfelelt, amint Debora, apám anyja megparancsolta nekem, mert árván maradtam apámtól. 9 Továbbá, amikor férfikorú lettem, feleségül vettem a rokonom Annát, és tőle nemzettem Tóbiást. 10 Amikor pedig foglyul vittek minket Ninivébe, minden testvérem és a rokonságomból valók ettek a pogányok kenyeréből. 11 De én visszatartottam az evéstől; 12 Mert teljes szívemből emlékeztem Istenre. 13 És a Magasságos kegyelmet és kegyelmet adott nekem Enemessar előtt, úgyhogy én voltam a szállítója. 14 És bementem Médiába, és Gábielhez, Gábriás testvéréhez bíztam Ragesben, Média városában tíz talentum ezüstöt. 15 Amikor Enemessar meghalt, Sanherib, az ő fia uralkodott helyette; akinek a birtoka bajba került, hogy nem mehettem be a Médiába. 16 Enemessar idejében sok alamizsnát adtam testvéreimnek, és kenyeremet az éhezőknek adtam, 17 És ruháimat mezítelenre, és ha láttam valakit nemzetem közül meghalni, vagy Ninive falai közé vetni, eltemettem. 18 Ha pedig Szanherib király megölt valakit, amikor megérkezett, és elmenekült Júdeából, eltemettem őket titokban; mert haragjában sokakat megölt; de a holttesteket nem találták meg, amikor a királytól keresték őket. 19 Amikor pedig elment egy ninivei és panaszkodott rólam a királynak, hogy eltemettem őket, és elrejtőztem; Megértve, hogy halálra keresnek, féltem magamtól. 20 Akkor minden jószágomat erőszakkal elvitték, és nem maradt belőlem semmi, csak feleségem, Anna és fiam, Tóbiás. 21 És nem telt el ötven nap, míg két fia megölte őt, és az Ararát hegyeibe menekültek; és fia Sarchedonus uralkodott helyette; aki atyja számláinak és minden ügyének
vezetõjévé választotta Akhiákárust, az én bátyámnak, Anaelnek a fiát. 22 És Achiacharus könyörögve értem, visszatértem Ninivébe. Akhiacharus pedig pohárnok volt, pecsétőr, és sáfár és számvevőszéki felügyelő, és Sarchedonus kinevezte őt maga mellé, és az én bátyám fia volt. 2. FEJEZET 1 Most, amikor ismét hazajöttem, és feleségem, Anna visszatért hozzám, Tóbiás fiammal együtt, pünkösd ünnepén, amely a hét hét szent ünnepe, jó vacsorát készítettek nekem, amelyen leültem enni. 2 És amikor láttam, hogy sok az étel, ezt mondtam a fiamnak: Menj, és hozd ki a szegény embert, akit csak találsz a testvéreink közül, aki emlékezik az Úrra; és íme, érted maradok. 3 Ő azonban visszatért, és így szólt: Atyám, a mi nemzetünk közül egyet megfojtanak, és kivetik a piactérre. 4 Aztán mielőtt még húst kóstoltam volna, elindultam, és felvittem egy szobába napnyugtáig. 5 Azután visszatértem, megmosakodtam, és nehézkesen ettem a húsomat, 6 Emlékezz Ámós próféciájára, amint azt mondta: Ünnepjaid gyászba, és minden vidámságod siránkozásba. 7 Azért sírtam, és naplemente után elmentem, sírt csináltam, és eltemettem. 8 A szomszédaim pedig gúnyolódtak, és ezt mondták: Ez az ember még nem fél a haláltól, aki ezért elmenekült; és mégis, íme, újra eltemeti a halottakat. 9 Ugyanazon az éjszakán én is visszatértem a temetésből, és az udvarom falánál aludtam, szennyezett voltam, és arcom fedetlen volt. 10 És nem tudtam, hogy verebek vannak a falban, és a szemeim nyitva vannak, a verebek meleg trágyát tompítottak a szemembe, és fehérség jelent meg a szememben; és elmentem az orvosokhoz, de nem segítettek. Achiacharus táplált engem, amíg el nem mentem Elymaisba. 11 Anna feleségem pedig női munkákat vállalt. 12 És miután hazaküldte őket a tulajdonosokhoz, kifizették a bérét, és adtak neki egy kölykön kívül. 13 És amikor az én házamban volt, és sírni kezdett, ezt mondtam neki: Honnan van ez a kölyök? nem lopott? adja át a tulajdonosoknak; mert nem szabad bármit is enni, amit ellopnak. 14 De ő így válaszolt nekem: Inkább ajándékba adták, mint a fizetésért. Én azonban nem hittem neki, hanem megkértem, hogy adja át a tulajdonosoknak, és megszégyenültem tőle. De ő így válaszolt nekem: Hol vannak alamizsnáid és igazságos cselekedeteid? íme, te és minden cselekedeted ismert. 3. FEJEZET 1 Akkor elszomorodva sírtam, és bánatomban imádkoztam, mondván: 2 Uram, te igazságos vagy, és minden cselekedeted és minden utad irgalmasság és igazság, és te igazán és igazságosan ítélsz mindörökké. 3 Emlékezz meg rólam, és nézz rám, ne büntess meg vétkeimért és tudatlanságaimért, és atyáim vétkeiért, akik vétkeztek előtted.
4 Mert nem engedelmeskedtek a te parancsolataidnak; ezért adtál át minket zsákmányul, fogságba és halálra, és gyalázat példabeszédeként minden nemzetnek, akik között szétszóródtunk. 5 Most pedig a te ítéleteid sokak és igazak: bánj velem az én bûneim és az én atyáim szerint, mert nem tartottuk meg a te parancsolataidat, és nem jártunk igazságban te elõtted. 6 Most azért bánj velem, amint jónak látod, és parancsold meg, hogy vegyék el tőlem a lelkemet, hogy feloldódjak és földdé váljak; mert jobb nékem meghalnom, mint élni, mert hamisat hallottam. szidalmak és sok szomorúságod van: parancsold azért, hogy most megszabaduljak e nyomorúságból, és menjek az örökkévalóságba; ne fordítsd el tőlem orcádat! 7 Ugyanazon a napon történt, hogy Ecbatane városában, Médiában, Sárában, Raguel leányát is gyalázták apja szolgálóleányai; 8 Mert férjhez ment hét férjhez, akiket Asmodeus a gonosz lélek megölt, mielőtt vele feküdtek volna. Nem tudod, mondták, hogy megfojtottad férjeidet? már hét férjed volt, és egyikükről sem neveztek el. 9 Miért versz meg minket értük? ha meghaltak, járj utánuk, ne lássunk tőled se fiat, se leányt. 10 Amikor ezeket hallotta, nagyon megszomorodott, úgyhogy azt hitte, hogy megfojtotta magát; és azt mondta: Én vagyok atyám egyetlen lánya, és ha ezt teszem, gyalázat lesz számára, és bánattal a sírba viszem öregségét. 11 Azután az ablak felé imádkozott, és ezt mondta: Áldott vagy, Uram, én Istenem, és a te szent és dicsőséges neved áldott és tisztességes mindörökké; minden cselekedeted dicsérjen téged mindörökké. 12 És most, Uram, feléd fordítom szemeimet és arcomat, 13 És mondd: Vigyél ki engem a földről, hogy többé ne halljam a gyalázatot. 14 Te tudod, Uram, hogy tiszta vagyok minden bűntől az emberrel szemben, 15 És hogy soha nem szennyeztem be a nevemet, sem az apám nevét fogságom földjén: apám egyetlen leánya vagyok, sem gyermeke nem lehet örököse, sem közeli rokona, sem fia. az ő életéből, akinek feleségül tarthatom magam: hét férjem már meghalt; és miért éljek? de ha nem tetszik, hogy meghaljak, parancsolj, hogy vigyázzanak rám, és könyörüljenek rajtam, hogy ne halljak többé szidalmakat. 16 Így mindkettejük imája meghallgattatott a nagy Isten fensége előtt. 17 És elküldték Rafaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettőjüket, vagyis távolítsa el Tóbit szeme fehérségét, és adja feleségül Sárát, Raguel leányát Tóbiásnak, Tóbit fiának. és megkötözni Asmodeust, a gonosz szellemet; mert öröklési jogon Tóbiásé volt. Ugyanebben az időben Tóbit hazajött, bement a házába, és Sára, Raguel lánya lejött felső szobájából. 4. FEJEZET 1 Azon a napon Tóbit eszébe jutott a pénz, amelyet Gabaelnek szánt a Rages of Media-ban, 2 És monda magában: Halált kívántam; Miért nem hívom el Tóbiás fiamat, hogy halálom előtt jelezzem neki a pénzt? 3 És hívatta őt, monda: Fiam, ha meghalok, temessetek el; és ne vesd meg anyádat, hanem tiszteld őt életed minden napján, és tedd azt, ami neki tetszik, és ne szomorítsd meg őt.
4 Emlékezz arra, fiam, hogy sok veszedelmet látott rád, amikor méhében voltál, és ha meghal, temesse el őt egy sírba. 5 Fiam, emlékezz az Úrra, a mi Istenünkre egész életedben, és ne vétkezzék a te akaratod, és ne hágd át az ő parancsolatait. 6 Mert ha igazán cselekszel, cselekedeteid szerencsések lesznek neked és mindazoknak, akik igazságosan élnek. 7 Adj alamizsnát vagyonodból; és amikor alamizsnát adsz, ne irigykedjen a te szemed, és ne fordítsd el orcádat a szegényektől, és az Isten arca el ne forduljon tőled. 8 Ha bőségben van, adj alamizsnát aszerint; ha csak kevés van, ne félj e kevés szerint adni. 9 Mert jó kincset gyűjtesz magadnak a szükség napjára. 10 Mert az alamizsna megszabadít a haláltól, és nem engedi, hogy sötétségbe jusson. 11 Mert az alamizsna jó ajándék mindazoknak, akik azt adják a Magasságos előtt. 12 Óvakodj minden paráznaságtól, fiam, és elsősorban atyáid magvából vegyél feleséget, és ne vegyél feleségül idegen asszonyt, aki nem atyád törzséből való, mert mi a próféták fiai vagyunk, Noé, Ábrahám. , Izsák és Jákób: emlékezz fiam, hogy atyáink kezdettől fogva mindnyájan feleségül vettek a saját rokonságukból, és áldottak voltak gyermekeikben, és az ő magvak öröklik a földet. 13 Most tehát, fiam, szeresd testvéreidet, és szívedben ne vesd meg testvéreidet, néped fiait és leányait, mert nem veszel feleséget tőlük, mert a kevélységben pusztulás és sok nyomorúság, a gazságban pedig romlás. és nagy hiány: mert a paráznaság az éhség anyja. 14 Ne maradjon nálad senkinek a fizetése, aki dolgozott érted, hanem add oda neki, mert ha Istennek szolgálsz, ő is megfizet neked; légy körültekintő fiam, mindenben, amit teszel, és légy bölcs minden beszélgetésedben. 15 Ne tégy olyat senkivel, akit gyűlölsz: ne igyál bort, hogy megrészegíts, és a részegség ne járjon veled utadon. 16 Adj kenyeredből az éhezőknek, és ruháidból a mezteleneknek; és a te bõséged szerint adj alamizsnát, és ne irigykedjen a te szemed, amikor alamizsnát adsz. 17 Öntsd ki kenyeredet az igazak temetésére, de a gonoszoknak semmit se adj. 18 Kérj tanácsot minden bölcstől, és ne vess el semmi hasznos tanácsot. 19 Áldd az Urat, a te Istenedet mindenkor, és kívánd őt, hogy a te útaid igazak legyenek, és minden ösvényed és tanácsod szerencsés legyen, mert nincs minden nemzetnek tanácsa; de maga az Úr ad minden jót, és azt alázza meg, akit akar, ahogy akar; Most azért fiam, emlékezz meg az én parancsolataiimról, és ne vesszenek ki elmédből. 20 És most azt mondom nekik, hogy tíz talentumot bíztam Gabaelre, Gábriás fiára a médiai Ragesben. 21 És ne félj, fiam, hogy elszegényedünk, mert sok vagyonod van, ha féled az Istent, és távozol minden bûntõl, és azt teszed, ami kedves elõtte. 5. FEJEZET 1 Tóbiás így válaszolt: Atyám, mindent megteszek, amit parancsoltál nekem. 2 De hogyan vehetem át a pénzt, mivel nem ismerem őt? 3 Akkor megadta neki a kézírást, és így szólt hozzá: Keress egy embert, aki veled mehet, amíg élek, és bért adok neki, és menj, és vedd fel a pénzt.
4 Amikor tehát elment embert keresni, találta Rafaelt, aki angyal volt. 5 De nem tudta; és monda néki: Elmehetsz velem Ragesbe? és jól ismered azokat a helyeket? 6 Akinek ezt mondta az angyal: Veled megyek, és jól ismerem az utat, mert Gabael testvérünknél szálltam meg. 7 Akkor Tóbiás monda néki: Maradj nálam, míg meg nem mondom atyámnak. 8 És monda néki: Menj, és ne késlekedj! Bement hát, és így szólt atyjához: Íme, találtam egyet, aki velem megy. Azután így szólt: Hívd őt hozzám, hogy megtudjam, melyik törzsből való, és hogy hűséges-e veled. 9 Hívta hát őt, és bement, és köszöntötték egymást. 10 Ekkor Tóbit monda néki: Testvér, mutasd meg nekem, melyik törzsből és családból vagy te. 11 Kinek ezt mondta: Törzsöt vagy családot keresel, vagy bérest, hogy elmenjen a fiadhoz? Akkor Tóbit így szólt hozzá: "Megtudnám testvérem a rokonságodat és a nevedet." 12 És monda: Én vagyok Azariás, a nagy Anániásnak és a te testvéreidnek a fia. 13 Akkor Tóbit monda: Szívesen, testvérem; ne haragudj most rám, mert érdeklődtem, hogy megismerjem törzsedet és családodat; mert te az én bátyám vagy, becsületes és jó tenyészetből való; mert ismerem Anániást és Jonatást, annak a nagy Samaiásnak a fiait, amint együtt mentünk Jeruzsálembe imádkozni, és felajánlottuk az elsőszülöttet és a gyümölcsök tizedét; és nem csábította el őket testvéreink tévedése: bátyám, te jó állomány vagy. 14 De mondd meg, milyen bért adjak neked? Akarsz egy drachmát naponta és a szükséges dolgokat, mint az én fiamnak? 15 Igen, sőt, ha épségben visszatérsz, hozzáadok valamit a béredhez. 16 Tehát nagyon örültek. Ekkor így szólt Tóbiáshoz: Készülj fel az útra, és Isten jó utat küld neked. És amikor a fia mindent előkészített az útra, így szólt az apja: Menj el ezzel az emberrel, és Isten, aki a mennyben lakik, szerencsés legyen az utad, és az Isten angyala tartson veled. Kimentek tehát mindketten, és velük a fiatalember kutyája is. 17 Anna pedig az ő anyja sírt, és ezt mondta Tóbitnak: Miért küldted el a mi fiunkat? nem a mi kezünk botja, aki ki-be jár előttünk? 18 Ne légy mohó, hogy pénzt adj a pénzhez, hanem legyen olyan, mint a mi gyermekünkre nézve. 19 Mert elég nekünk az, amit az Úr adott nekünk, hogy éljünk vele. 20 És monda néki Tóbit: Ne vigyázz, húgom! épségben tér vissza, és a te szemeid meglátják őt. 21 Mert a jó angyal kíséri őt, és sikeres lesz az útja, és épségben tér vissza. 22 Aztán véget vetett a sírásnak.
4 Akinek így szólt az angyal: Nyisd ki a halat, vedd el a szívet, a májat és az epét, és tedd fel biztonságosan. 5 Az ifjú tehát úgy tett, ahogy az angyal parancsolta neki; és miután megsütötték a halat, megették azt; azután mindketten továbbmentek, mígnem Ecbatane felé közeledtek. 6 És monda az ifjú az angyalnak: Azáriás testvér, mi haszna a halnak a szívnek, a májnak és a kalásznak? 7 És monda néki: A szívet és a májat érintve, ha valakit ördög vagy gonosz lélek zavar, füstölögtessük a férfi vagy a nő előtt, és a társaság nem lesz többé bosszús. 8 Ami az epét illeti, jó megkenni azt az embert, akinek fehér a szeme, és meggyógyul. 9 Amikor pedig Rageshez közeledtek, 10 Az angyal ezt mondta az ifjúnak: Testvér, ma Raguelnél fogunk megszállni, aki a te unokatestvéred; van egy egyetlen lánya is, akit Saranak hívnak; Én szólok helyette, hogy adják neked feleségül. 11 Mert téged illet az õ joga, mivel csak te vagy az õ rokonából. 12 A szolgáló pedig szép és bölcs. Most azért hallgass meg engem, és beszélek az ő atyjával; és amikor visszatérünk Ragesből, megünnepeljük a házasságot, mert tudom, hogy Raguel nem veheti feleségül őt Mózes törvénye szerint, hanem halálos lesz, mert az öröklési jog inkább téged illet, mint bárki mást. Egyéb. 13 Ekkor az ifjú így válaszolt az angyalnak: Hallottam, Azariás testvér, hogy ezt a szolgálót hét férfiúnak adták, akik mind meghaltak a nászszobában. 14 És most én vagyok atyám egyetlen fia, és félek, hogy ha bemegyek hozzá, meghalok, mint a másik azelőtt; mert a gonosz lélek szereti őt, aki nem bántja a testet, csak azokat, akik hozzá jönnek. neki; azért én is félek, hogy meg ne haljak, és atyám és anyám életét bánattal a sírba hozom miattam, mert nincs más fiuk, aki eltemesse őket. 15 És monda néki az angyal: Nem emlékszel azokra a parancsolatokra, amelyeket atyád adott néked, hogy feleségül vegyél feleséget, a te rokonodból? azért hallgass meg, testvérem; mert feleségül adatik neked; és ne számolj a gonosz lélekkel; mert még ezen az éjszakán feleségül adják. 16 Amikor pedig bemész a nászszobába, vedd az illatosító hamut, és tégy rájuk a hal szívéből és májából, és füstölögtess vele. 17 És az ördög megérzi az illatát, elfut, és soha többé nem jön vissza; de amikor hozzámész, keljetek fel mindketten, és imádkozzatok az irgalmas Istenhez, aki megkönyörül rajtatok, és megment. te: ne félj, mert kezdettől fogva néked rendeltetett; és te őrizd meg őt, és veled megy. Sőt, azt hiszem, ő fog szülni neked gyermekeidet. Most, hogy Tóbiás meghallotta ezeket, megszerette őt, és a szíve valóban csatlakozott hozzá. 7. FEJEZET
6. FEJEZET 1 És amint elindultak, este a Tigris folyóhoz értek, és ott szálltak meg. 2 Amikor pedig az ifjú lement megmosakodni, egy hal kiugrott a folyóból, és felfalta volna. 3 Akkor monda néki az angyal: Vedd a halat! Az ifjú pedig megragadta a halat, és kihúzta a partra.
1 Mikor pedig Ekbatánéba értek, elmentek Raguel házába, és Sára elébe jött nekik, és miután köszöntötték egymást, bevitte őket a házba. 2 Akkor ezt mondta Raguel Ednának, az ő feleségének: Mennyire hasonlít ez az ifjú Tóbit az én unokatestvéremhez!
3 És megkérdezte tőlük Raguel: Honnan vagytok, atyámfiai? Kinek ezt mondták: Neftálim fiai közül valók vagyunk, akik Ninivében vannak fogságban. 4 És monda nékik: Ismeritek Tóbit a mi rokonunkat? És azt mondták: Ismerjük őt. Aztán megkérdezte: Jó egészségben van? 5 És mondának: Él és jó egészségben van. Tóbiás pedig monda: Ő az én atyám. 6 Ekkor Raguel felugrott, megcsókolta, és sírt, 7 És megáldotta, és ezt mondta neki: becsületes és jó ember fia vagy. De amikor meghallotta, hogy Tóbit vak, elszomorodott és sírt. 8 Hasonlóképpen sírt Edna, a felesége és Sára, a lánya. Sőt, vidáman szórakoztatták őket; és miután levágtak egy kost a nyájból, húst raktak az asztalra. Akkor azt mondta Tóbiás Rafaelnek, Azariás testvér, beszélj azokról a dolgokról, amelyekről útközben beszéltél, és hadd küldjék el ezt az ügyet. 9 És közölte a dolgot Raguellel, és Raguel ezt mondta Tóbiásnak: Egyél, igyál, és mulass! 10 Mert illik feleségül venned az én leányomat; mindazonáltal hirdetem néked az igazságot. 11 Leányomat feleségül adtam hét férfiúnak, akik azon az éjszakán meghaltak, és bementek hozzá, de most legyen vidám. De Tóbiás azt mondta: Nem eszek itt semmit, amíg meg nem egyezünk és megesküdünk egymásnak. 12 Ráguel így szólt: Akkor vidd el mostantól fogva a szokás szerint, mert te vagy az unokatestvére, és ő a tiéd, és az irgalmas Isten adjon neked mindenben sok sikert. 13 Ekkor elhívta leányát Sárát, aki elment az apjához, megfogta a kezét, és feleségül adta Tóbiásnak, mondván: Íme, vedd őt Mózes törvénye szerint, és vidd el a tiédhez. apa. És megáldotta őket; 14 És hívatta Ednát az ő feleségét, és vett papírt, és írt egy szövetségi okiratot, és lepecsételte. 15 Aztán enni kezdtek. 16 Miután Raguel hívta feleségét Ednát, és ezt mondta neki: Nővér, készíts egy másik kamrát, és vidd be őt oda. 17 Amikor megtette, amit parancsolt neki, odahozta, és sírva fogadta leánya könnyeit, és így szólt hozzá: 18 Légy vigasz, leányom; az ég és a föld Ura örvendeztessen meg e bánatod miatt: vigasztalódj leányom. 8. FEJEZET 1 És miután vacsoráztak, bevitték hozzá Tóbiást. 2 És ahogy ment, eszébe jutott Rafael szavai, és fogta a parfüm hamvát, és rákente a hal szívét és máját, és füstölögött vele. 3 A szagú, amikor a gonosz lélek megszagolta, Egyiptom legtávolabbi részébe menekült, és az angyal megkötözte. 4 És miután mindketten bezárkóztak, Tóbiás felkelt az ágyból, és így szólt: Nővér, kelj fel, és imádkozzunk, hogy Isten megkönyörüljön rajtunk. 5 Ekkor Tóbiás ezt kezdte mondani: Áldott vagy te, atyáink Istene, és áldott a te szent és dicsőséges neved mindörökké; az egek áldjanak meg téged és minden teremtményedet. 6 Te alkottad Ádámot, és adtál neki Évát, az ő feleségét segélyül és lakhelyül: belőlük származott az emberiség; te azt mondtad: Nem jó az embernek egyedül lenni; készítsünk neki olyan segítséget, mint ő maga.
7 Most pedig, ó Uram, nem kívánságból veszem ezt a nővéremet, hanem egyenesen: azért rendeld irgalmasan, hogy együtt öregszünk. 8 És monda vele: Ámen! 9 Így hát mindketten aludtak azon az éjszakán. És felkelt Raguel, és elment, és sírt csinált, 10 Mondván: Félek, hogy ő is meghalt. 11 De amikor Raguel bement a házába, 12 Azt mondta feleségének, Ednának. Küldje el az egyik szolgálót, és nézze meg, él-e; ha nem, temessük el, és senki sem tudja. 13 A szolgáló pedig kinyitotta az ajtót, bement, és aludni találta mindkettőjüket, 14 És kijött, és elmondta nekik, hogy él. 15 Akkor Ráguel dicsérte az Istent, és monda: Ó, Isten, méltó vagy arra, hogy minden tiszta és szent dicséretben részesülj; ezért dicsérjenek téged a te szenteid minden teremtményeddel együtt; és minden angyalod és választottad dicsérjen téged mindörökké. 16 Dicsérendő vagy, mert megörvendeztettél; és ez nem nekem jött be, amit gyanítottam; de te nagy irgalmad szerint bántál velünk. 17 Dicséretes vagy, mert megkönyörültél két atyáik egyszülött gyermekén: adj nekik irgalmat, Uram, és egészségben fejezd be életüket örömmel és irgalmassággal. 18 Ekkor Raguel megparancsolta szolgáinak, hogy töltsék be a sírt. 19 Tizennégy napig megtartotta a menyegzőt. 20 Mert mielőtt a házasság napjai leteltek volna, Raguel megesküdött neki, hogy nem távozik el addig, amíg a házasság tizennégy napja le nem telik; 21 És akkor vegye el vagyonának felét, és menjen biztonságban az apjához; és a többit meg kell kapnom, amikor én és a feleségem meghalunk. 9. FEJEZET 1 Ekkor Tóbiás hívatta Rafaelt, és így szólt hozzá: 2 Azáriás testvér, vigyél magaddal egy szolgát és két tevét, és menj el a Rages of Mediaba Gabaelhez, és hozd nekem a pénzt, és vidd el a menyegzőre. 3 Mert Raguel megesküdött, hogy nem megyek el. 4 De az én atyám számolja a napokat; és ha sokáig késlek, nagyon megbánja. 5 Kiméne azért Rafael, és megszállott Gabaelnél, és megadta neki a kézírást, aki lepecsételt zacskókat hozott elő, és odaadta néki. 6 Korán reggel pedig kimentek mindketten együtt, és elmentek a menyegzőre, és Tóbiás megáldotta feleségét. 10. FEJEZET 1 Tóbit pedig, az ő atyja, minden napot megszámolt, és amikor leteltek az utazás napjai, és nem jöttek el, 2 Akkor Tóbit megkérdezte: Fogva vannak? vagy Gabael meghalt, és nincs ember, aki pénzt adjon neki? 3 Ezért nagyon megbánta. 4 És monda néki a felesége: Az én fiam meghalt, mert sokáig marad; és sírni kezdett, és így szólt: 5 Nem törődöm most semmivel, fiam, mióta elengedtelek, szemeim fénye. 6 Akinek Tóbit ezt mondta: Hallgass, ne törődj vele, mert biztonságban van.
7 De ő ezt mondta: Hallgass, és ne csalj meg engem; a fiam meghalt. És minden nap kiment arra az útra, amelyen mentek, és nem evett húst nappal, és nem szűnt meg egész éjszakákon át sírni fiát, Tóbiást, amíg le nem telik az esküvő tizennégy napja, amelyre Raguel megesküdött. ott tölteni. Ekkor Tóbiás így szólt Raguelhez: Engedj el, mert apám és anyám többé nem látnak engem. 8 De az apósa monda néki: Maradj velem, és elküldöm atyádhoz, és megmondják neki, hogy mi van veled. 9 Tóbiás azonban ezt mondta: Nem; de hadd menjek apámhoz. 10 Ekkor felkelt Raguel, és odaadta neki feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, marhákat és pénzt. 11 És megáldotta őket, és elküldte őket, mondván: A menny Istene adjon szerencsés utat nektek, gyermekeim. 12 És monda leányának: Tiszteld apádat és anyósodat, akik most szüleid, hogy jó hírt halljak rólad. És megcsókolta. Edna azt is mondta Tóbiásnak: A menny Ura állítson helyre, kedves bátyám, és add, hogy lássam gyermekem, Sára lányom gyermekeit, mielőtt meghalok, hogy örvendezhessek az Úr előtt: íme, rád bízom a lányomat. különleges bizalom; ahol vannak, ne könyörögj neki gonoszságért. 11. FEJEZET 1 Ezek után Tóbiás elindult, dicsérve Istent, hogy sikeres utat adott neki, és megáldotta Raguelt és feleségét, Ednát, és ment tovább, amíg közel nem értek Ninive. 2 Akkor ezt mondta Rafael Tóbiásnak: Tudod, testvér, hogyan hagytad el apádat. 3 Siessünk feleséged elé, és készítsük elő a házat. 4 És vedd kezedbe a hal epét. Így hát mentek a maguk útján, a kutya pedig utánuk ment. 5 Anna most ült, és a fia felé pillantott. 6 És amikor látta, hogy jön, így szólt atyjához: Íme, jön a fiad, és a férfi, aki vele ment. 7 Akkor ezt mondta Rafael: Tudom, Tóbiás, hogy atyád kinyitja a szemét. 8 Kend meg azért az ő szemét epével, és azzal megszúrják, megdörzsöli, és a fehérség lehull, és meglát téged. 9 Anna ekkor kifutott, fia nyakába borult, és így szólt hozzá: Mivel láttalak, fiam, mostantól fogva megelégszem a halállal. És mindketten sírtak. 10 Tóbit is kiment az ajtó felé, és megbotlott; de a fia odaszaladt hozzá, 11 És megragadta az ő atyját, és epet vágott atyáinak szemére, mondván: Bízzál, atyám! 12 És mikor szemei okoskodni kezdtek, megdörzsölte azokat; 13 És a fehérség lehanyatlott szeme sarkából, és amikor meglátta fiát, a nyakába borult. 14 És sírt, és monda: Áldott vagy Isten, és áldott a te neved mindörökké; és áldott minden szent angyalod: 15 Mert megostoroztál és megkönyörültél rajtam, mert íme, látom az én fiamat, Tóbiást. A fia pedig örvendezve bement, és elbeszélé atyjának a nagy dolgokat, amik vele történtek Médiában. 16 Ekkor Tóbit kiment menyéhez Ninive kapujához, örvendezve és dicsérve az Istent; és akik látták őt elmenni, elcsodálkoztak, mert már meglátta. 17 Tóbiás azonban hálát adott előttük, mert Isten megkönyörült rajta. És mikor Sárához, menyéhez
közeledett, megáldotta, mondván: Szívesen, leányom! Áldott az Isten, aki elhozott téged hozzánk, és áldott atyád és anyád. És öröm volt minden testvére között, akik Ninivében voltak. 18 És eljött Akjakarus és Nászbás, az ő testvérének fia. 19 És Tóbiás menyegzőjét hét napig megtartották nagy örömmel. 12. FEJEZET 1 Ekkor Tóbit hívatta fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: Fiam, nézd meg, hogy az embernek legyen bére, ami veled járt, és adj neki még többet. 2 Tóbiás így szólt hozzá: Ó, atyám, nem árt nekem, ha felét odaadom annak, amit hoztam. 3 Mert biztonságban hozott vissza hozzád, és meggyógyította feleségemet, és hozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. 4 Ekkor az öreg azt mondta: Megilleti őt. 5 Hívta tehát az angyalt, és ezt mondta neki: Vedd fel mindannak a felét, amit hoztál, és menj el biztonságban. 6 Majd szétválasztotta mindkettőt, és így szólt hozzájuk: Áldjátok az Istent, dicsérjétek, magasztaljátok, és dicsérjétek mindazokért, amelyeket veletek tett minden élő szeme láttára. Jó az Istent dicsérni, nevét magasztalni, és tisztességesen hirdetni Isten cselekedeteit; azért ne késlekedj dicsérni őt. 7 Jó titokban tartani a király titkát, de tisztességes feltárni Isten cselekedeteit. Tedd azt, ami jó, és semmi rossz nem érhet téged. 8 Jó az ima böjtöléssel, alamizsnával és igazsággal. Jobb egy kevés az igazsággal, mint a sok a hamissággal. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat halmozni: 9 Mert az alamizsna megszabadít a haláltól, és megtisztít minden bûnt. Akik alamizsnát és igazságot gyakorolnak, élettel telnek el: 10 De akik vétkeznek, saját életük ellenségei. 11 Bizony, semmit sem zárok el tőled. Mert azt mondtam: Jó volt megőrizni a király titkát, de tisztességes dolog Isten cselekedeteit feltárni. 12 Most tehát, amikor imádkoztál, és Sára, a te menyed, emlékeztem a te könyörgéseidre a Szent előtt, és amikor eltemetteted a halottakat, én is veled voltam. 13 És amikor nem késlekedtél, hogy felkelj, és elhagyd az ebédedet, hogy elmenj és elfedd a halottakat, a te jócselekedeted nem volt elrejtve előlem, hanem én veled voltam. 14 Most pedig Isten küldött engem, hogy meggyógyítsalak téged és Sárát, a te menyedet. 15 Rafael vagyok, egyike a hét szent angyalnak, akik bemutatják a szentek imáit, és ki-be járnak a Szent dicsősége előtt. 16 Ekkor mindketten megrémültek, és arcra borultak, mert féltek. 17 Ő pedig monda nékik: Ne féljetek, mert jól esik majd nektek; dicsérjétek tehát az Istent. 18 Mert nem az én kegyelemből, hanem a mi Istenünk akaratából jöttem; azért dicsérjétek őt mindörökké. 19 Mind ezekben a napokban megjelentem nektek; de én nem ettem és nem ittam, ti viszont látomást láttatok. 20 Most azért adj hálát Istennek, mert felmegyek ahhoz, aki küldött engem; hanem írj le mindent, ami megtörtént. 21 És amikor felkeltek, többé nem látták őt.
22 Aztán megvallották Isten nagy és csodálatos cselekedeteit, és azt, hogy az Úr angyala hogyan jelent meg nekik. 13. FEJEZET 1 Ekkor Tóbit írt egy ujjongó imát, és így szólt: Áldott legyen az örökké élő Isten, és áldott az ő országa. 2 Mert korbácsol és irgalmas, levezeti a pokolba, és felhozza, és nincs, aki kikerülné kezét. 3 Valljátok meg róla a pogányok előtt, Izráel fiai, mert szétszórt minket közéjük. 4 Ott hirdesd az ő nagyságát, és magasztald őt minden élő előtt, mert ő a mi Urunk, és ő az Isten, a mi Atyánk mindörökké. 5 És megostoroz minket a mi vétkeinkért, és ismét megkönyörül, és összegyűjt minket minden nép közül, a kik közé szétszórt minket. 6 Ha teljes szívedből és teljes elmédből megfordulsz hozzá, és egyenesen cselekszel előtte, akkor ő hozzád fordul, és nem rejti el arcát előled. Azért nézd meg, mit tesz veled, és valld meg őt teljes száddal, és dicsérd a hatalom Urát, és magasztald az örökkévaló királyt. Fogságom földjén dicsérem őt, és hatalmát és fenségét hirdetem egy bűnös nemzetnek. Ó, ti bûnösök, forduljatok meg és tegyetek igazságot elõtte: ki tudná megmondani, hogy elfogad-e titeket, és könyörül-e rajtatok? 7 Magasztalom Istenemet, és lelkem dicséri a mennyek királyát, és örvendek az ő nagyságában. 8 Szóljon mindenki, és mindenki dicsérje őt az ő igazságáért. 9 Jeruzsálem, szent város, megostoroz téged gyermekeid cselekedeteiért, és ismét megkönyörül az igazak fiain. 10 Dicsérjétek az Urat, mert jó, és dicsérjétek az örökkévaló királyt, hogy sátra újból felépüljön benned örömmel, és örvendeztesse meg ott benned a foglyokat, és szeresse benned mindörökké azokat, akik amik nyomorúságosak. 11 Sok nemzet jön el messziről az Úr Isten nevéhez ajándékokkal a kezében, méghozzá ajándékokkal a menny királyának; minden nemzedék nagy örömmel dicsér téged. 12 Átkozottak mindazok, akik gyűlölnek téged, és boldogok mind, akik téged szeretnek mindörökké. 13 Örüljetek és ujjongjatok az igazak fiaiért, mert egybegyűlnek, és áldják az igazak Urát. 14 Boldogok, kik téged szeretnek, mert örvendezni fognak a te békességedben; mert örülni fognak neked, ha látják minden dicsőségedet, és örvendeznek örökké. 15 Áldja lelkem Istent, a nagy Királyt. 16 Mert Jeruzsálem zafírból, smaragdból és drágakőből épül fel, falaidat, tornyaidat és védőfalaidat tiszta arany. 17 Jeruzsálem utcáit pedig berill, karbunkul és Ofir kövei kövezetik. 18 És minden utcája ezt mondja: Alleluja! és dicsérni fogják őt, mondván: Áldott az Isten, a ki magasztalta azt mindörökké. 14. FEJEZET 1 Tóbit tehát véget vetett Isten dicséretének. 2 Ötvennyolc esztendős volt, amikor elvesztette látását, a mely nyolc év múlva helyreállt, és alamizsnát adott, és az Úristen félelmében növekedett, és magasztalta őt.
3 Mikor pedig nagyon megöregedett, magához hívatta fiát és fiának fiait, és ezt mondta neki: Fiam, vedd a te fiaidat! mert íme, megöregedtem, és kész vagyok elhagyni ebből az életből. 4 Menj be a Médiába, fiam, mert én bizony hiszek abban, amit Jónás próféta mondott Ninivéről, hogy az el fog dönteni; és hogy egy ideig béke legyen inkább Médiában; és hogy a mi testvéreink szétszórva fekszenek a földön arról a jó földről, és Jeruzsálem pusztasággá válik, és az Isten háza megégetik, és puszta lesz egy ideig; 5 És hogy Isten ismét megkönyörül rajtuk, és visszaviszi őket arra a földre, ahol templomot építenek, de nem úgy, mint az első volt, amíg be nem teljesedik annak a korszaknak az ideje; és azután visszatérnek fogságuk minden helyéről, és dicsőségesen felépítik Jeruzsálemet, és Isten háza felépül benne örökké dicsőséges épülettel, amint a próféták beszélték róla. 6 És minden nemzet megtér, és igazán féli az Urat, Istent, és eltemeti bálványait. 7 Így dicséri minden nemzet az Urat, és népe vallást tesz Istenről, és az Úr felmagasztalja népét; és mindazok, akik szeretik az Urat, az Istent igazságban és igazságban, örvendeznek, és irgalmasságot tanúsítanak testvéreink iránt. 8 És most, fiam, menj el Ninivéből, mert azok, amiket Jónás próféta mondott, bizonyosan be fognak következni. 9 Te pedig tartsd meg a törvényt és a parancsolatokat, és légy irgalmas és igaz, hogy jó dolgod legyen. 10 És temessetek el tisztességesen, és a te anyádat velem; de ne maradj tovább Ninivében. Emlékezz, fiam, hogyan bánt Aman az őt felnevelő Akhiakárosszal, hogyan vitte a világosságból a sötétségbe, és hogyan jutalmazta meg újra: Akhiacharus mégis megmenekült, de a másik megkapta a jutalmát, mert leszállt a sötétségbe. Manassze alamizsnát adott, és megmenekült a halál csapdáiból, amelyeket neki állítottak, de Aman beleesett a tőrbe, és elveszett. 11 Most tehát fiam, gondold meg, mit tesz alamizsna, és hogyan szabadít meg az igazságosság? Amikor ezeket mondta, feladta a szellemet az ágyban, száznyolcötven éves volt; és becsülettel eltemette. 12 És amikor Anna, az anyja meghalt, eltemette őt az apjához. Tóbiás azonban elment feleségével és gyermekeivel Ekbatanéba, apósához, Raguelhez, 13 Ahol becsülettel megöregedett, és becsülettel eltemette apját és anyósát, és örökölte az ő vagyonukat, és apjának Tóbitét. 14 És meghalt Ekbatanéban, Médiában, százhéthúsz esztendős korában. 15 Halála előtt azonban hallott Ninive elpusztításáról, amelyet Nabuchodonosor és Assvérus elfoglaltak, és halála előtt örvendezett Ninivének.