Hermasz pásztorának harmadik könyve, melynek címe: Hasonlatai HASONLÓSÁG 1 1 És ezt mondta nekem: Tudjátok, hogy ti, akik az Úr szolgái vagytok, úgy éltek itt, mint egy zarándokhelyen, mert a városotok messze van ettől a várostól. 2 Ha tehát ismeritek városotokat, amelyben fogtok lakni, miért vásároltok itt birtokokat, miért gondoskodtok finomságokról, méltóságteljes épületekről és felesleges házakról? Mert aki ebben a városban mindezeket beszerzi, nem gondol arra, hogy visszatérjen a saját városába. 3 Ó, te ostoba, kételkedő és nyomorult ember, aki nem érted, hogy mindezek a dolgok más emberekhez tartoznak, és mások hatalma alatt állnak. Mert e város Ura azt mondja neked: Vagy engedelmeskedj törvényeimnek, vagy távozz a városomból. 4 Mit tegyél hát te, aki a saját városodban törvény alávetett vagy? Megtagadhatod-e törvényedet birtokodért vagy bármiért, amit rendelkezésedre bocsátottál? De ha megtagadod, és utána visszatérsz a városodba, nem fogadnak be, hanem kizárnak onnan. 5 Vigyázz tehát, mint egy idegen ember, ne szerezz magadnak többet annál, amire szükséged van és elég. Légy felkészülve arra, hogy amikor e város Istene vagy Ura kiűz téged onnan, szembeszállhass a törvényével, és visszamehess a saját városodba, ahol teljes vidámsággal élhetsz a saját törvényed szerint, minden igazságtalanság nélkül. 6 Vigyázzatok tehát, ti, akik Istent szolgáljátok, és ő a szívetekben van: cselekedjétek Isten dolgait, emlékezve mind a parancsolataira, mind az ígéreteire, amelyeket ígért; és legyetek biztosak benne, hogy jót tesz nektek, ha megtartjátok parancsolatait. 7 Ahelyett tehát, hogy máskülönben is vásárolnátok, váltsátok meg a rászorulókat szükségükből, ahogyan kinekkinek a tiéd; igazítsátok meg az özvegyeket; tegyetek igazságot az árvák ügyében; és költsétek vagyonotokat és vagyonotokat ilyen dolgokra.
8 Mert azért gazdagított meg titeket az Isten, hogy ilyen jellegű szolgálatokat teljesíthessetek. Sokkal jobb így cselekedni, mint földeket vagy házakat venni, mert ezek mind elvesznek ebben a korban. 9 Amit pedig az Úr nevéért tesztek, azt megtaláljátok a városotokban, és örömötök lesz szomorúság és félelem nélkül. Ne kívánjátok tehát a pogányok gazdagságát, mert az veszedelmes Isten szolgái számára. 10 Hanem kereskedődjetek a saját vagyonotokkal, amivel rendelkeztek, hogy elnyerhessétek az örök örömöt. 11 Ne paráználkodjál, más feleségét ne illesd, se kívánd őt; hanem a magad dolgát kívánd, és megtartasz. HASONLÓSÁG 2 1 Amikor a mezőre mentem, és a szilfát meg a szőlőt szemléltem, és a gyümölcseikre gondoltam, egy angyal jelent meg nekem, és ezt kérdezte tőlem: Min gondolkodsz ilyen sokáig magadban? 2 És azt mondtam neki: Uram, erre a szőlőtőkére és erre a szilfára gondolok, mert szépek a gyümölcseik. És ő azt mondta nekem: Ez a két fa példaképül szolgál Isten szolgáinak. 3 És azt mondtam neki: Uram, szeretném tudni, hogy miből állnak ezek a fák, amelyekről beszélsz. Figyelj ide – mondja –, látod ezt a szőlőt és ezt a szilfát? Uram – mondtam én –, látom őket. 4 Ez a szőlőtő, mondja, gyümölcsöző, de a szilfa gyümölcstelen fa. Mindazonáltal ez a szőlőtő, ha nem a szilfa ültetné és nem tartaná, nem teremne sok gyümölcsöt; hanem ha a földön fekszik, csak rossz gyümölcsöt teremne, mert nem a szilfán függ; míg a szilfán nyugodva, önmagáért és azért is terem gyümölcsöt. 5 Nézd tehát, hogy a szilfa nem kevesebb, hanem inkább több gyümölcsöt terem, mint a szőlőtő. Hogyan terem, Uram, kérdeztem, több gyümölcsöt, mint a szőlőtő? Mert, mondta, a szilfára támaszkodó szőlőtő sok és jó gyümölcsöt terem; míg ha a földön fekszik, keveset terem, és az is nagyon rosszat. 6 Ez a hasonlat tehát Isten szolgáinak szól; és a gazdagot és a szegényt jelképezi. Azt válaszoltam: Uram, tedd ezt nyilvánvalóvá nekem. Halld meg – mondta –, a gazdag embernek van vagyona, de az Úr előtt szegény, mert a
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
vagyonával van elfoglalva, és keveset imádkozik az Úrhoz; és az imái, amelyeket mond, lusták és erőtlenek. 7 Amikor tehát a gazdag ember kezébe adja a szegényeknek mindazt, amire szüksége van, a szegény ember imádkozik az Úrhoz a gazdagokért; és Isten minden jót megad a gazdag embernek, mert a szegény ember gazdag az imádságban; és kéréseinek nagy erejük van az Úr előtt. 8 A gazdag tehát mindent megad a szegényeknek, mert érzi, hogy az Úr meghallgatja őt; és annál készségesebben és kételkedés nélkül megadja nekik, amire szüksége van, és gondoskodik arról, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. 9 A szegény pedig hálát ad az Úrnak a gazdagokért, mert mindketten az Úrtól végzik munkájukat. 10 Az emberek tehát nem hiszik, hogy a szil teremne; és nem tudják, sem nem értik, hogy ha társaságát a szőlőtőkéhez csatolják, a szőlő kétszeresen gyarapszik, mind önmagának, mind a szilnek. 11 Ugyanígy a szegények is, akik a gazdagokért imádkoznak az Úrhoz, meghallgatást nyernek, és gazdagságuk gyarapszik, mert vagyonuk szegényeit szolgálják. Így mindketten részeseivé válnak egymás jó cselekedeteinek. 12 Aki tehát ezeket cselekszi, azt nem hagyja el az Úr, hanem beírják az élet könyvébe. 13 Boldogok, akik gazdagok, és gyarapodásban érzik magukat; mert aki ezt átlátja, az tud majd valamennyire másokat is szolgálni.
mindenki számára. Mert ahogyan nyáron minden fa gyümölcse megmutatkozik és nyilvánvalóvá válik, úgy az igazak cselekedetei is kijelenttetnek és nyilvánvalóvá válnak, és ők helyreállnak abban a világban, vidáman és örömmel. 4 Mert a másfajta emberek, nevezetesen a gonoszok, mint a száraz fák, amelyeket szárazon láttál, olyanok lesznek, mint a száraz és gyümölcstelen fák abban a másik világban; és mint a száraz fa, elégnek; és nyilvánvalóvá válik, hogy egész életükben gonoszságot tettek; 5 És elégetik őket, mert vétkeztek, és nem bánták meg bűneiket. És minden más nemzetet is elégetnek, mert nem ismerték el Istent, Teremtőjüket. 6 Teremj tehát jó gyümölcsöt, hogy nyáron megismerjék gyümölcsödet; és tartózkodj a sok üzleteléstől, hogy ne vétkezz. Mert akik sok üzletelésbe bonyolódnak, sokat vétkeznek, mivel elfoglaltak a saját dolgaikkal, és nem szolgálják Istent. 7 Hogyan kérhet valamit Istentől az, aki nem szolgálja őt? Akik pedig szolgálják őt, kérik és megkapják, amit akarnak. 8 De ha valakinek csak egy dolog a dolga, szolgálhat is, Isten, mert az elméje nem távolodott el Istentől, hanem tiszta elmével szolgálja őt. 9 Ha tehát ezt cselekszed, gyümölcsöt teremhetsz a jövendő világban; és mindazok, akik hasonlóképpen cselekszenek, gyümölcsöt teremnek.
HASONLÓSÁG 3
1 Amikor böjtöltem, leültem egy bizonyos hegyen, és hálát adtam Istennek mindazért, amit velem tett, íme, láttam a pásztort, aki szokott velem beszélgetni, mellettem ülni, és ezt kérdezte tőlem: Mi hozott ide téged ilyen kora reggel? Azt feleltem: Uram, ma szolgálatot tartok. 2 Azt felelte: Mi az a böjt? Azt feleltem: Ez egy böjt. Azt mondta: Mi az a böjt? Azt feleltem: Böjtölök, ahogy szoktam. Ti nem tudjátok – mondta –, mit jelent Isten előtt böjtölni; ez sem olyan böjt, amivel ti böjtölötök, de semmi haszna sincs Isten előtt. 3 Uram – kérdeztem –, miért beszélsz így? Azt felelte: Azért mondom, mert ez nem az az igazi böjt, amelyről azt hiszed, hogy böjtölsz; hanem megmutatom neked, mi az a teljes és Isten előtt elfogadható böjt. 4 Hallgass – mondta –, az Úr nem kívánja ezt a szükségtelen böjtöt, mert az ilyen böjtöléssel semmit sem viszel előre az igazságban. 5 Az igazi böjt pedig ez: Semmi gonoszt ne tégy életedben, hanem tiszta elmével szolgáld Istent, tartsd meg parancsolatait, járj az ő előírásai szerint, és ne engedd, hogy gonosz kívánság hatalmába kerítse szívedet. 6 Bízzál az Úrban, hogy ha ezeket megteszed, féled őt, és tartózkodsz minden gonosz cselekedettől, akkor Istennek élsz. 7 Ha ezt teszed, nagyszerű böjtöt fogsz tartani, és olyat, amely elfogadható az Úr előtt. 8 Figyelj a hasonlatra, amelyet most felvázolok neked ezzel kapcsolatban. 9 Egy ember, akinek földje és sok szolgája volt, szőlőt ültetett birtokának egy részén utódai számára. 10 És elutazott egy távoli vidékre, kiválasztott egyet szolgái közül, akit a leghűségesebbnek és legmegfelelőbbnek tartott, és a szőlőjét a gondjaira bízta,
1 Ismét mutatott nekem sok fát, amelyeknek lehullott a levele, és amelyek nekem elszáradtnak tűntek, mert mind egyformák voltak. És azt mondta nekem: Látod ezeket a fákat? Azt mondtam: Uram, látom, hogy száraz fákhoz hasonlítanak. 2 Ő így felelt nekem: „Ezek a fák olyanok, mint a jelenlegi világban élő emberek.” Én így válaszoltam: „Uram, miért olyanok, mint a kiszáradt fák? Mert – mondta – sem az igazak, sem a gonoszok nem különböztethetők meg egymástól, hanem mind egyformák ebben a jelenlegi világban.” 3 Mert ez a világ olyan az igazaknak, mint a tél, mert nem ismerik őket, hanem a bűnösök között laknak. 4 Ahogyan télen minden fa lehullott levelei után olyan, mint a száraz fák, és nem lehet megkülönböztetni, melyik száraz és melyik zöld: úgy ebben a világban sem lehet megkülönböztetni az igazakat és a gonoszokat egymástól, hanem mind egyformák. HASONLÓSÁG 4 1 Ismét sok más fát mutatott nekem, amelyek közül némelyiknek levelei voltak, mások pedig száraznak és elszáradtnak tűntek. És azt mondta nekem: Látod ezeket a fákat? Azt válaszoltam: Uram, látom őket; ...és némelyik száraz, mások tele vannak levelekkel. 2 Ezek a zöld fák – mondja – az igazak, akik öröklik a jövendő világot. Mert az eljövendő világ a nyár az igazaknak, de a bűnösöknek a tél. 3 Amikor tehát az Úr irgalma felragyog, akkor azok, akik Istent szolgálják, nyilvánvalóvá és világossá válnak
HASONLÓSÁG 5
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
megparancsolva neki, hogy szedje össze a szőlőt. Ha ezt megteszi, és teljesíti a parancsot, megígérte, hogy szabadon engedi. Semmi mást nem parancsolt neki, és így elutazott távoli vidékre. 11 És miután a szolga magára vette ezt a feladatot, mindent megtett, amit az ura parancsolt neki. És miután kikötötte a szőlőt, és úgy találta, hogy tele van gyommal, elkezdett magában gondolkodni, mondván: 12 Megtettem, amit az uram parancsolt nekem: megásom ezt a szőlőt, és ha majd felásom, szebb lesz; és ha kihúzom a gyomot, több gyümölcsöt terem, és nem fojtja meg a gyom. 13 Hozzálátott hát ehhez a munkához, kiásta, és kitépett minden gyomot, ami benne volt; így a szőlőskert igen szép és virágzó lett, és nem fulladt el a gyomtól. 14 Egy idő múlva megjött a szőlőskert ura, bement a szőlőskertbe, és amikor látta, hogy szépen ki van karózva és fel van ásva, a gyomokat kitépték, és a szőlőtőkék virágoznak, nagyon örült szolgája gondoskodásának. 15 És magához hívatta szeretett fiát, aki örököse lett volna, és barátait, akikkel tanácskozni szokott; elmondta nekik, mit parancsolt szolgájának, és mit tett még a szolgája; és azonnal gratuláltak a szolgának, hogy ilyen teljes bizonyságot kapott urától. 16 Akkor ezt mondta nekik: Bizony, szabadságot ígértem ennek a szolgának, ha megtartja a parancsot, amelyet adtam neki; és megtartotta, sőt jó munkát végzett a szőlőmmel, ami igen tetszett nekem. 17 Azért a munkáért, amelyet véghezvitt, örökösömmé teszem őt a fiammal együtt, mert amikor látta, mi a jó, nem hanyagolta el, hanem megtette. 18 Az úrnak ezt a tervét mind a fia, mind a barátai helyeselték, nevezetesen, hogy a szolgája örököljön a fiával együtt. 19 Nem sokkal ezután a családapa összehívta barátait, és vacsoráról különféle ételeket küldött annak a szolgának. 20 Miután átvette, annyit vett belőlük, amennyi elég volt neki, a többit pedig szétosztotta szolgatársai között. 21 Amikor megkapták, örültek, és kívánták, hogy még nagyobb kegyben részesüljön ura előtt azért, amit velük tett. 22 Amikor ura mindezeket meghallotta, ismét nagy öröm töltötte el, és ismét összehívta barátait és a fiát, és elbeszélte nekik, mit tett szolgája az étellel, amelyet küldött nekik. 23 Annál inkább egyetértettek tehát a gazda kívánságával, akinek pedig azt a szolgát örökösévé kellett tennie a fiával együtt. 24 Azt mondtam neki: Uram, nem ismerem ezeket a hasonlatokat, és nem is értehetem őket, hacsak te meg nem magyarázod nekem. Én – mondja – mindent megmagyarázok neked, amit beszéltem veled, vagy megmutattam neked. 25 Tartsd meg az Úr parancsolatait, és jóváhagyott leszel, és azok közé íratnak be, akik megtartják parancsolatait. De ha azokon kívül, amiket az Úr parancsolt, valami jót is teszel hozzá, nagyobb méltóságot szerzel magadnak, és nagyobb kegyben leszel az Úr előtt, mint egyébként lehetnél. 26 Ha tehát megtartod az Úr parancsolatait, és hozzájuk ezeket a szolgálatokat is hozzáadod, örülni fogsz; de különösen akkor, ha az én parancsolataim szerint tartod be azokat.
27 Azt mondtam neki: Uram, bármit is parancsolsz nekem, megtartom; mert tudom, hogy velem leszel. Veled leszek – mondta –, aki ilyen elhatározást fogadtál el; és mindazokkal leszek, akik hasonlóképpen határoznak. 28 Ez a böjt – mondja –, miközben megtartod az Úr parancsolatait, igen jó. Így fogsz tehát böjtölni. 29 Először is vigyázz magadra, és őrizkedj minden gonosz cselekedettől, minden tisztátalan szótól és minden káros kívánságtól; és tisztítsd meg elmédet e jelenvaló világ minden hiábavalóságától. Ha ezeket betartod, ez a böjt igaz lesz. 30 Így cselekedj tehát. Miután teljesítetted az előzőleg leírtakat, azon a napon, amelyen böjtölsz, semmi mást ne kóstolj, csak kenyeret és vizet; és miután kiszámoltad, hogy mennyi ételt szoktál enni más napokon, tedd félre a kiadásokat, amelyeket aznap kellett volna fedezned, és oszd szét az özvegyek, árvák és szegények között. 31 És így tedd teljessé lelked megaláztatását, hogy aki részesül belőle, megelégedhessen, és imádsága feljusson érted az Úr Istenhez. 32 Ha tehát így teljesíted a böjtöt, ahogyan parancsolom neked, áldozatod elfogadható lesz az Úr előtt, és böjtöd be lesz írva az ő könyvébe. 33 Ez a szolgálat, ha így végezzük, jó, kedves és elfogadható az Úr előtt. Ha ezeket a dolgokat megtartod gyermekeiddel és egész házad népével, boldog leszel. 34 És akik hallják ezeket, és megteszik azokat, azok is boldogok lesznek; és bármit kérnek az Úrtól, megkapják. 35 És imádkoztam hozzá, hogy magyarázza el nekem a farm, az Úr, a szőlőskert és a szőlőt karóba fogó szolga hasonlatát; és a szőlőskertből kitépett gyomokat; és a fiát és barátait, akikkel tanácskozni kezdett. Mert úgy tudom, hogy ez egy hasonlat volt. 36 Azt mondta nekem: Nagyon merész vagy, amikor kérdezel, mert nem kell semmit sem kérdezned; mert ha méltó, hogy megmutasd néked, megmutattatik néked. 37 Így válaszoltam neki: Uram, bármit is mutatsz nekem anélkül, hogy elmagyaráznád, hiába látom, ha nem értem, mi az. És ha hasonlatokat hozol fel, de nem magyarázod el őket, hiába hallgatom őket. 38. Így válaszolt nekem: „Aki Isten szolgája, és szívében hordozza az Urat, az vágyik a megértésre tőle, és meg is kapja azt; és minden hasonlatot megmagyaráz, és megérti az Úr szavait, amelyek vizsgálatra szorulnak.” 39 Akik pedig restek és lassúak az imádkozásban, azok kételkednek abban, hogy kérjenek az Úrtól; bár az Úr oly rendkívüli jóságú, hogy szüntelenül mindent megad azoknak, akik kérnek tőle. 40 Te tehát, akit megerősített a tiszteletreméltó hírnök, és aki az imádság ilyen hatalmas ajándékát kaptad; mivel nem vagy rest, miért nem kérsz most megértést az Úrtól, és miért nem kapod meg azt? 41 Azt mondtam neki: Mivelhogy jelen vagy, szükséges, hogy tőled kérjem és kérdezzem meg; mert te mindent megmutatsz nekem, és szólsz hozzám, amikor jelen vagy. 42 De ha látnám vagy hallanám ezeket a dolgokat, amikor te nem lennél jelen, akkor kérném az Urat, hogy mutassa meg azokat nekem. 43 És ő így felelt: Nem sokkal korábban mondtam, hogy ravasz és merész vagy, amikor e hasonlatok jelentését kérdezed.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
44 Mivelhogy pedig te még kitartasz, kifejtem előtted ezt a példázatot, amelyet kívánsz, hogy tudtára add minden embernek. 45 Halljátok tehát – mondta –, és értsétek meg. A fent említett farm az egész földet jelenti. A farm Ura az, aki mindent teremtett és befejezett, és erényt adott nekik. 46 Fia a Szentlélek; a szolga Isten Fia; a szőlőskert az a nép, akit megment. A karók a hírnökök, akiket az Úr helyezett föléjük, hogy támogassák népét. A szőlőskertből kitépett gyomok azok a bűnök, amelyeket Isten szolgái elkövettek. 47 Az étel, melyet a vacsorájáról küldött neki, a Fia által adott parancsolat. A barátok, akiket tanácskozásra hívott, a szent angyalok, akiket először teremtett. A ház gazdájának távolléte az az idő, ami hátra van eljöveteléig. 48 Azt mondtam neki: Uram, mindezek a dolgok igen kiválóak, csodálatosak és jók. De – folytattam –, vajon én, vagy bárki más, aki soha nem volt ilyen bölcs, megérthette volna ezeket a dolgokat? 49 Most azért, Uram, mondd meg nekem, mit kérek? – felelte –, kérj tőlem, amit akarsz. – Miért van az Isten Fia ebben a példázatban szolgaként feltüntetve? 50 – Figyelj ide – mondta –, az Isten Fia nem szolgai rangra helyeztetett, hanem nagy hatalommal és tekintéllyel. Azt kérdeztem tőle: „Hogyan, uram? Nem értem.” 51 Mert – mondta – a Fiú elküldte követeit azok fölé, akiket az Atya átadott neki, hogy megőrizzék mindegyiküket; ő maga pedig sokat fáradozott és sokat szenvedett, hogy eltörölje bűneiket. 52 Mert egyetlen szőlőt sem lehet sok fáradság és fájdalom nélkül ásni. Ezért miután eltörölte népe bűneit, megmutatta nekik az élet ösvényeit, és átadta nekik a törvényt, amelyet az Atyától kapott. 53 Látod – mondta –, hogy ő népe Ura, miután minden hatalmat Atyjától kapott. De hogy miért vonta be az Úr a Fiát a tanácskozásba az örökség felosztásáról, és a jó angyalokat, halld meg most. 54 Azt a Szentlelket, akit mindenekelőtt teremtett, abba a testbe helyezte, amelyben Isten lakozik; nevezetesen egy választott testbe, ahogyan jónak látta. Ez a test tehát, amelybe a Szentlélek bevitetett, szolgálta azt a Léleket, helyesen és tisztán járt szerénységben; és soha nem szennyezte be azt a Lelket. 55 Mivel a test mindenkor engedelmeskedett a Szentléleknek, és helyesen és tisztán fáradozott vele, és soha nem tétovázott; a test, bár fáradt volt, szolgai módon élt, de a Szentlélek által hatalmasan kipróbált volt Isten előtt, elfogadott volt általa. 56 Mert Istennek tetszett egy ilyen kitartó élet, mivel nem szennyeződött be a földön, megtartva a Szentlelket. Ezért hívta tanácsra Fiát és a jó angyalokat, hogy ennek a testnek, amely feddhetetlenül szolgált a Szentléleknek, legyen valamilyen méltósága, nehogy úgy tűnjön, mintha elveszítette volna szolgálata jutalmát. 57 Mert minden tiszta test elnyeri jutalmát; amely szeplőtelennek találtatik, amelyben a Szentlélek lakozik. És így most már ennek a példázatnak a magyarázatát is megkaptátok. 58 Uram – mondtam –, most már értem, mire gondolsz, mióta hallottam ezt a magyarázatot. Figyelj tovább – mondta –, tartsd tisztán és szeplőtelenül a testedet, hogy a
benne lakozó Lélek bizonyságot tegyen róla, és úgy ítéljék meg, hogy veled volt. 59 Vigyázz arra is, hogy ne vesd bele magadba, hogy ez a test elpusztul, és ne élj vele bármilyen kívánságnak megfelelően. Mert ha megfertőzöd a testedet, egyúttal a Szentlelket is megfertőzöd; és ha megfertőzöd a Szentlelket, nem fogsz élni. 60 És én azt mondtam: Mi van akkor, ha tudatlanságból ez már megtörtént volna, mielőtt valaki ezeket a szavakat hallotta volna? Hogyan érheti el az üdvösséget, aki így beszennyezte a testét? 61 Így válaszolt: Ami az emberek korábbi cselekedeteit illeti, melyeket tudatlanságból követtek el, arra csak Isten adhat orvosságot; mert minden hatalom az övé. 62 Most azonban vigyázz magadra; és mivel Isten mindenható és irgalmas, orvosságot ad arra, amit korábban elkövettél, ha a jövőben nem szennyezed be testedet és lelkedet; 63 Mert társak ők, és az egyik nem szennyezhető be, de a másik igen. Tartsd tehát tisztán mindkettőt, és Istennek élsz. HASONLÓSÁG 6 1 Amikor otthon ültem, és dicsértem Istent mindazért, amit láttam, és azon gondolkodtam, hogy a parancsolatok igen jók, nagyszerűek, tisztességesek és kellemesek, és olyanok, amelyek képesek az embert az üdvösségre vezetni, ezt mondtam magamban: Boldog leszek, ha e parancsolatok szerint járok, és aki azok szerint él, Istennek fog élni. 2 Miközben így beszéltem magamban, láttam, hogy az, akit azelőtt szoktam látni, mellettem ül, és így szólt hozzám: 3 Miért kételkedsz parancsolataimmal kapcsolatban, amelyeket neked adtam? Jók azok, ne kételkedj bennük, hanem bízzál az Úrban, és azok szerint fogsz járni. Mert én erőt adok neked, hogy teljesítsd azokat. 4 Ezek a parancsolatok hasznosak azoknak, akik megbánják korábban elkövetett bűneiket, ha nem maradnak meg azokban a jövőben. 5 Ti tehát, akik megtértek, vessétek el magatoktól a jelenlegi világ gonoszságát, öltsétek fel minden erényt és igazságot, hogy megtarthassátok ezeket a parancsolatokat, és mostantól fogva ne vétkezzetek. 6 Mert ha jövőtől fogva megőrzitek magatokat a bűntől, akkor sok korábbi bűnötöktől megszabadultok. Járjatok parancsolataim szerint, és Istennek éljetek. Ezeket beszéltem nektek. 7 És miután ezt mondta, hozzátette: Menjünk ki a mezőre, és én megmutatom neked a juhok pásztorait. Azt feleltem: Uram, menjünk. 8 És eljutottunk egy bizonyos mezőre, és ott mutatott nekem egy fiatal pásztort, szépen felöltözve, bíborszínű ruhában. És nagy nyájakat legelt; és juhai tele voltak örömmel, nagy vígsággal és vidámsággal; és ugrálva, ideoda szaladgáltak. 9 A pásztor igen nagy örömét lelte a nyájában, és vidám volt a pásztor arca, amint fel-alá szaladgált a nyája között. 10 Akkor az angyal így szólt hozzám: Látod ezt a pásztort? Azt feleltem: Uram, látom. Azt mondta nekem: Ez a gyönyörűség és az élvezet hírnöke. 3 Ezért megrontja Isten szolgáinak elméjét, és eltéríti őket az igazságtól, sok gyönyörűséggel gyönyörködteti őket, és ők elvesznek.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
11 Mert elfelejtik az élő Isten parancsolatait, fényűzésben és hiábavaló gyönyörűségekben élnek, és a gonosz angyal megrontja őket, némelyeket halálra, másokat pedig elszakadásra. 12 Azt feleltem: Nem értem, mit értesz azalatt, hogy halálra és elszakadásra. Halld – mondja –, mindazok a juhok, amelyeket rendkívül örömmel láttál, olyanok, akik örökre eltávolodtak Istentől, és átadták magukat a jelen idő kívánságainak. 13 Nincs tehát nekik visszatérés a megtérés által az életre, mert egyéb bűneikhez még azt is tetézték, hogy káromolták az Úr nevét. Az ilyen emberek halálra vannak ítélve. 14 Azok a juhok pedig, amelyeket nem ugrálni, hanem egy helyen legelni láttál, azok valóban gyönyörűségeknek és gyönyöröknek adták át magukat, de az Úr ellen semmi gonoszat nem szóltak. 15 Ezek tehát csak eltávolodtak az igazságtól, és így még reménységük van a bűnbánatban. Mert az ilyen elszakadás után is maradt némi remény a megújulásra; de akik meghaltak, azok teljesen elvesztek örökre. 16 Ismét egy kicsit előrébb mentünk; és mutatott nekem egy nagy pásztort, akinek egy parasztszerű alakja volt, fehér kecskebőrbe öltözve, vállán a táskája, kezében egy göcsökkel teli, nagyon kemény bot, a másik kezében pedig egy ostor; arca szigorú és savanyú volt; elég ahhoz, hogy megijesszen egy embert; ilyen volt a tekintete. 17 Elvette a fiatal pásztortól azokat a juhokat, amelyek gyönyörökben éltek, de nem ugráltak fel-alá; és egy meredek, sziklás helyre hajtotta őket, amely tele volt tövissel és bogáncssal, annyira, hogy nem tudtak szabadulni tőlük. 18 De belegabalyodva ebbe, tövissel és bogáncssal etették őket, és kegyetlenül gyötörte őket az ostorozása. Mert továbbra is hajtotta őket, és nem adott nekik helyet vagy időt a megállásra. 19 Amikor tehát láttam, hogy kegyetlenül megkorbácsolják és sanyargatják őket, elszomorodtam miattuk, mert nagyon kínozták őket, és semmi nyugalmat nem adtak nekik. 20 És ezt mondtam a velem lévő pásztornak: Uram, ki ez a kegyetlen és kérlelhetetlen pásztor, akiben nincs együttérzés ezek iránt a juhok iránt? Azt válaszolta: Ez a pásztor valóban a szent angyalok egyike, de a bűnösök megbüntetésére rendeltetett. 21 Neki tehát megszabadulnak azok, akik eltévelyedtek Istentől, és e világ kívánságainak és élvezeteinek szolgáltak. Ezért mindenkit érdemei szerint büntet kegyetlen és különféle fájdalmakkal. 22 Uram – mondtam –, szeretném tudni, hogy milyen fájdalmakat él át az ember? Figyelj ide – mondta. – A különféle fájdalmak és gyötrelmek azok, amelyeket az emberek nap mint nap elszenvednek jelenlegi életükben. Vannak, akik veszteségeket szenvednek; mások szegénységet; mások különféle betegségeket. Vannak, akik nyugtalanok; mások olyanok sérüléseit szenvedik el, akik méltatlanok; megint mások sok más megpróbáltatásnak és kellemetlenségnek vannak kitéve. 23 Sokan, akiknek bizonytalan a tervük, sok mindenre törekszenek, de az nem használ nekik; és azt mondják, hogy nem járnak sikerrel vállalkozásaikban. 24 Nem gondolnak arra, hogy mit tettek rosszul, és panaszkodnak az Úrra. Amikor tehát mindenféle bosszúságot és kellemetlenséget elszenvedtek, akkor
átadatnak nekem jó oktatásra, és megerősödnek az Úr hitében, és tiszta elmével szolgálják az Urat életük hátralévő részében. 25 És amikor elkezdik megbánni bűneiket, akkor visszaemlékeznek cselekedeteikre, amelyeket helytelenül követtek el, és tiszteletet adnak Istennek, mondván, hogy ő igazságos Bíró, és ők megérdemelten szenvedtek el mindent tetteik szerint. 26 Életük hátralévő részében tiszta elmével szolgálják Istent, minden vállalkozásukban sikerrel járnak, és bármit is kívánnak, azt megkapják az Úrtól. 27 És akkor hálát adnak az Úrnak, hogy nekem adattak; és nem szenvednek többé kegyetlenséget. 28 Azt mondtam neki: Uram, még mindig arra kérlek, mutass meg nekem most egy dolgot. Mit kérdezel – mondta? Azt mondtam neki: Vajon azokat, akik eltávolodnak az istenfélelemtől, ugyanannyi ideig gyötri, mint amennyi ideig hamis gyönyörűségeket és élvezeteket élveztek? Azt válaszolta nekem: Ugyanannyi ideig gyötri őket. 29 És azt mondtam neki: Így hát csak kevés kínt szenvednek; míg akik úgy élvezik örömeiket, hogy elfelejtik Istent, hétszeres büntetést kellene elviselniük. 30 Azt felelte nekem: Bolond vagy, és nem érted ennek a büntetésnek a hatékonyságát. Azt mondtam neki: Uram, ha érteném, nem kérném, hogy elmondd nekem. 31 Figyelj – mondta –, és tanuld meg, mi mindkettő ereje, a gyönyör és a büntetésé. Egy óra gyönyör a saját idejében véget ér; de egy óra büntetés harminc napig tart. Aki tehát egy napig élvezi hamis örömét, és egy napig kínlódik, az az egy nap büntetés egy egész évnek felel meg. 32 Nézd tehát, hány napig hajszolja valaki a gyönyöröket, annyi évig bűnhődik érte. Látod tehát, hogy a világi élvezetek ideje milyen rövid, de a fájdalom és a gyötrelmek ideje sokkal hosszabb. 33 Így válaszoltam: Uram, mivelhogy egyáltalán nem értem ezeket az örömök és fájdalmak időszakait; Kérlek, magyarázd el világosabban, mit mondasz róluk.” Így válaszolt nekem: „A bolondságod még mindig rád ragadt.” 34 Nem kellene-e inkább megtisztítanod elmédet, és Istent szolgálnod? Vigyázz, nehogy amikor betellik az időd, még mindig oktalannak bizonyulj. Hallgass tehát, ahogy akarsz, hogy könnyebben megérthesd. 35 Aki egy nap átadja magát gyönyörűségének és gyönyörének, és azt teszi, amit lelke kíván, az tele van nagy bolondsággal, és nem érti, mit tesz, de a következő napon elfelejti, mit tett az előző napon. 36 Mert a gyönyörűség és a világi élvezet nem őrződik meg az emlékezetben a bennük gyökerező ostobaság miatt. Hanem amikor az embert egy nap fájdalom és gyötrelem éri, valójában egész évben nyugtalanság gyötri, mert büntetése szilárdan él az emlékezetében. 37 Ezért egész évben szomorúsággal emlékszik rá; majd visszaemlékszik hiú gyönyörűségére és gyönyörűségére, és rájön, hogy ezért bűnhődött. 38 Akik tehát átadták magukat ilyen élvezeteknek, így büntetendők, mert amikor még éltek, halálra ítélték magukat. 39 Azt kérdeztem tőle: Uram, melyik gyönyörűség ártalmas? Azt felelte: Az az gyönyörűség mindenkinek, amit önként tesz.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
40 Mert a haragos ember, kielégítve vágyát, gyönyörűséget talál benne; ugyanígy a házasságtörő és a részeges; a rágalmazó és a hazug; a kapzsi és a csaló; és aki bármi hasonlót tesz ezekhez, mivel gonosz hajlamát követi, megelégedést nyer a cselekvésében. 41 Mindezek az örömök és gyönyörűségek ártanak Isten szolgáinak. Ezért kínozzák és büntetést szenvednek. 42 Vannak olyan örömök is, amelyek üdvösséget hoznak az embereknek. Mert sokan, amikor jót cselekszenek, örömüket lelik benne, és vonzódnak az örömökhöz. 43 Ez az élvezet hasznos Isten szolgáinak, és életet ad az ilyen embereknek; de azok a káros élvezetek, amelyekről korábban beszéltünk, gyötrelmeket és büntetést hoznak. 44 És valaki megmarad ezekben, és nem bánja meg tetteit, halált hoz magára. HASONLÓSÁG 7 1 Néhány nap múlva láttam ugyanazt a személyt, aki azelőtt beszélt velem, ugyanazon a mezőn, ahol azokat a pásztorokat láttam. És ő megkérdezte tőlem: Mit keresel? 2 Uram – mondtam –, azért jöttem, hogy kérleljelek, parancsold meg a pásztornak, a büntetés kiszabójának, hogy távozzon a házamból, mert nagyon gyötör engem. 3 És ő így felelt: Kell, hogy kellemetlenségeket és bosszúságot elviselj; mert így parancsolt felőled a jó angyal, hogy próbára tegyen téged. 4 Uram – mondtam –, mi oly nagy vétket követtem el, hogy ennek a küldöttnek a kezébe kellett adnom? Figyelj – mondta –, sok bűnben vagy bűnös, de nem annyiban, hogy ennek a küldöttnek a kezébe kellene adnom. 5 De a te házad sok bűnt és vétket követett el, ezért a jó hírnök, bánkódva tetteik miatt, megparancsolta, hogy egy ideig szenvedj; hogy mindketten megbánják tetteiket, és megmossák magukat e jelenlegi világ minden kívánságától. 6 Amikor tehát megbánják bűneiket és megtisztulnak, akkor távozik tőled az a küldött, akit büntetésed fölé rendeltek. 7 Azt mondtam neki: Uram, ha úgy viselkedtek, hogy felbosszantották azt a jó angyalt, akkor mit tettem én? Azt válaszolta: Másképp nem sújthatók, hacsak te, aki a család feje vagy, nem szenvedsz. 8 Mert bármit is fogsz elszenvedni, nekik is érezniük kell; de amíg szilárdan állsz, semmiféle bosszúságot nem tapasztalhatnak. 9 Azt feleltem: De uram, íme, ők is teljes szívükből bűnbánatot tartanak. Tudom – mondja –, hogy teljes szívükből bűnbánatot tartanak; de vajon azt gondolod-e tehát, hogy akik megbánják bűneiket, azok bűnei azonnal eltöröltetnek? 10 Nem, jelenleg nincsenek jelen; de aki megbánja bűneit, annak sanyargatnia kell lelkét, és minden dolgában alázatosnak kell lennie, és sok és különféle bosszúságot kell elviselnie. 11 És amikor majd elszenvedi mindazt, amit érte rendeltettek, akkor talán az, aki teremtette őt, és aki ezenkívül mindent megformált, könyörületre indul iránta, és némi gyógyírt ad neki; és különösen akkor, ha rájön, hogy szíve, amely megbánja bűneit, tiszta minden gonosz cselekedettől.
12 De most jobb neked és a te házadnak, hogy bánkódj, és sok bánatot kell elviselned, ahogyan megparancsolta az Úr angyala, aki rám bízott téged. 13 Inkább adj hálát az Úrnak, hogy tudván, mi fog történni, méltónak tartott téged, akinek előre megmondta, hogy nyomorúság közeleg rád, és aki el tudod viselni azt. 14 Azt mondtam neki: Uram, légy te is velem, és könnyen elviselek minden bajt. Veled leszek – mondta –, és kérni fogom a küldöttet, aki a büntetésed fölé rendelt, hogy enyhítse a bánatodat. 15 És azonfelül is csak egy rövid ideig fogsz megpróbáltatásokat elszenvedni, azután ismét visszatérsz előbbi állapotodba; csak maradj meg elméd alázatosságában. 16 Engedelmeskedj az Úrnak tiszta szívvel; te, a te házad népe és gyermekeid; és járj a parancsolatokban, amelyeket én adtam neked; és akkor a bűnbánatod szilárd és tiszta lehet. 17 És ha ezeket a házadnál tartod, eltávoznak tőled a kellemetlenségeid. 18 És hasonlóképpen minden bosszúság eltávozik mindazoktól, akik e parancsolatok szerint járnak. HASONLÓSÁG 8 1 Ismét mutatott nekem egy mélyedést, amely beborította a mezőket és a hegyeket, és amelynek árnyéka alá kerültek mindazok, akiket az Úr nevéről neveztek el. 2 És ott állt az Úr angyala, aki igen fenséges és méltóságteljes volt, és egy nagy horoggal ágakat vágott le arról a fűzfáról, és kis, körülbelül egy láb hosszú vesszőket nyújtott ki azokhoz az emberekhez, akik a fűzfa árnyékában voltak. 3 És miután mindannyian elkapták őket, félretette a horgát, és a fa sértetlenül maradt, ahogyan azelőtt láttam. Ezen csodálkoztam, és tűnődtem magamban. 4 Akkor azt mondta nekem a pásztor: Ne csodálkozz azon, hogy az a fa épségben maradt, pedig annyi ágat levágtak róla, hanem maradj egy kicsit, mert most majd megmutatjuk neked, mit jelent az az angyal, aki azokat a botokat adta az embereknek. 5 Ismét kérte tőlük a botokat, és ahogyan mindegyikük megkapta őket, ugyanabban a sorrendben hívták őt magához, és visszaadta a botját; miután átvette, megvizsgálta őket. 6 Némelyiktől száraz, rothadt, molyfertőzött vesszőket kapott; ezeket megparancsolta, hogy különítsék el a többiektől, és helyezzék el külön. Mások ugyan száraz, de molyfertőzött vesszőket adtak vissza: ezeket is megparancsolta, hogy helyezzék el külön. 7 Mások félig száraz vesszőiket adták be; ezeket is külön helyezték el. Mások félig száraz és hasított vesszőiket adták be; ezeket is külön helyezték el. Megint mások félig száraz, félig zöld vesszőiket hozták be, és azokat is hasonlóképpen külön helyezték el. 8 Mások a vesszőik két részét zölden, a harmadik részét pedig szárazon adták oda, és azokat is külön helyezték el. Mások pedig a vesszőik két részét szárazon, a harmadik részét pedig zölden hozták, és azokat is külön helyezték el. 9 Mások kevésbé szárazon adták be a vesszőiket (mert csak nagyon kevés volt belőlük száraz, nevezetesen a tetejük), de voltak rajtuk hasadékok, és ezeket hasonlóképpen külön
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
állították be. Mások vesszőiben csak egy kevés zöld volt, a többi száraz; és ezeket külön állították félre. 10 Mások is jöttek, és zöld színű botokat hoztak, ahogyan kapták, és a nép nagy része így hozta a botjait; a követ pedig nagyon örült ezeknek, és ők is különváltak. 11 Mások nemcsak zöld, hanem ágakkal teli vesszőket hoztak; ezeket félretették, és az angyal nagy örömmel fogadta őket. Mások zöld, ágakkal teli vesszőket hoztak, azokon pedig gyümölcsöt is. 12 Akik ilyen botokkal rendelkeztek, nagyon vidámak voltak; és maga az angyal is nagy örömmel töltötte el őket; a pásztor sem, aki velem állt, kevésbé örült nekik. 13 Akkor az Úr angyala megparancsolta, hogy hozzanak koronákat; és hozták is a pálmafákból készült koronákat; és az angyal megkoronázta azokat a férfiakat, akiknek vesszeiben gyümölcsös fiatal ágakat talált; és megparancsolta nekik, hogy menjenek be a toronyba. 14 Azokat is elküldte a toronyba, akiknek a vesszeiben gyümölcstelen ágakat talált, és pecsétet adott nekik. Ugyanaz a ruha volt náluk, nevezetesen egy hófehér, amellyel megparancsolta nekik, hogy menjenek be a toronyba. És ugyanezt tette azokkal is, akik zölden adták vissza vesszeiket, ahogyan kapta azokat; adott nekik egy fehér ruhát, és így küldte el őket, hogy menjenek be a toronyba. 15 Miután ezt megtette, így szólt a velem lévő pásztorhoz: „Én elmegyek, te pedig küldd ezeket a falakon belülre, mindegyiküket arra a helyre, ahol lakni méltó; először is vizsgáld meg vesszőiket, de gondosan vizsgáld meg őket, hogy senki meg ne csaljon téged. Ha pedig valaki megszökik előled, megpróbálom az oltáron.” Miután ezt mondta a pásztornak, elment. 16 Miután elment, a pásztor így szólt hozzám: „Vegyük el tőlük a vesszőket, és ültessük el őket; hátha újra kizöldülnek.” Azt mondtam neki: „Uram, hogyan zöldülhetnek ki valaha is újra azok a száraz vesszők?” 17 Így válaszolt nekem: Az a fa egy fűzfa, és mindig szeret élni. Ha tehát ezeket a vesszőket elültetjük, és egy kis nedvességet kapnak, sok közülük magától meggyógyul. 18 Megpróbálom tehát, és vizet öntök rájuk, és ha bármelyikük életben marad, együtt örülök vele; de ha nem, legalább így kiderül, hogy nem hanyagoltam el a dolgomat. 19 Akkor megparancsolta nekem, hogy hívjam őket; és mindannyian odamentek hozzá, mindenki abban a sorban, amelyben állt, és átadták neki a botjaikat; miután ezeket átvette, mindegyiküket a maga rendje szerint ültette el. 20 És miután mindnyájukat elültette, sok vizet öntött rájuk, annyira, hogy ellepte őket a víz, és nem látszottak a víz felett. Aztán miután megöntözötte őket, így szólt hozzám: Menjünk el, és egy kis idő múlva visszatérünk és meglátogatjuk őket. 21 Mert aki ezt a fát teremtette, mindazokat életben akarta tartani, akik vesszőket kaptak belőle. És remélem, most, hogy ezeket a vesszőket így öntözik, és sokan közülük nedvességhez jutnak, felépülnek. 22 Azt mondtam neki: Uram, mondd meg nekem, mit jelképez ez a fa? Mert nagyon meglepődöm, hogy miután ennyi ágat levágtak, még mindig egésznek tűnik; és semmi sem látszik megmaradni belőle, ami nagyon megdöbbent. 23 Így válaszolt: Figyeljetek! Ez a nagy fa, amely beborítja a síkságokat, a hegyeket és az egész földet, Isten törvénye, amely ki van hirdetve az egész világon.
24 Ez a törvény pedig az Isten Fia, akit a föld minden határáig hirdettek. Azok a népek, amelyek árnyékában állnak, azok, akik hallották az ő prédikációját, és hittek benne. 25 A nagy és tiszteletreméltó angyal, akit láttál, Mihály volt, akinek hatalma van népe felett, és aki kormányozza őket. Mert ő ültette el a törvényt azok szívébe, akik hívők; és ezért meglátogatja azokat, akiknek adta a törvényt, hogy lássa, megtartották-e azt. 26 És megvizsgálja mindegyikük vesszejét; és azok közül is sokakat, akik gyengék; mert azok a vesszők az Úr törvénye. Akkor megkülönbözteti azokat, akik nem tartották meg a törvényt, és ismeri mindegyikük helyét. 27 Azt mondtam neki: Uram, miért küldött el némelyeket a toronyba, és miért hagyott itt másokat neked? Azt válaszolta: Akik megszegték a tőle kapott törvényt, azokat az én hatalmamban hagytam, hogy megbánják bűneiket; de akik betöltötték a törvényt és megtartották, azok az ő hatalma alatt vannak. 28 De kik azok – kérdeztem –, akik megkoronázva mentek be a toronyba? Ő azt válaszolta: mindazok, akik megküzdöttek az ördöggel, legyőzték őt, megkoronázottak; és ők azok, akik nehéz dolgokat szenvedtek el, hogy betarthassák a törvényt. 29 Akik pedig zöld, fiatal vesszőiket, de gyümölcs nélkül adták oda, azok ugyan szenvedést szenvedtek el ugyanazért a törvényért, de nem szenvedtek halált, és nem tagadták meg szent törvényüket. 30 Akik zölden adták át vesszőiket, ahogyan kapták, azok, akik szerények és igazlelkűek voltak, nagyon tiszta elmével éltek, és megtartották Isten parancsolatait. 31 A többit majd megtudod, ha majd megfontolom azokat a vesszőket, amelyeket elültetettem és megöntöztem. 32 Néhány nap múlva visszatértünk, és ugyanazon a helyen állt az a dicsőséges angyal, és én mellette álltam. Akkor azt mondta nekem: Övezd fel magad egy törülközővel, és szolgálj nekem! 33 És felöveztem magam egy tiszta, durva szövetből készült kendővel. És amikor meglátott engem felövezve, és készen arra, hogy szolgáljak neki, azt mondta: Hívjátok elő azokat a férfiakat, akiknek a vesszei el vannak ültetve, mindenkit a maga rendje szerint, ahogyan ő adta nekik. 34 És kivitt engem a mezőre, és én mindnyájukat odahívtam, és mindannyian készen álltak soraikban. Akkor azt mondta nekik: Húzza ki mindenki a botját, és hozza ide nekem! És először az övéiket adták át, akiknek a botjai szárazak és elkorhadtak voltak. 35 Akiknek a vesszei továbbra is így maradtak, azoknak megparancsolta, hogy álljanak félre. Aztán odajöttek azok, akiknek a vesszei szárazak voltak, de nem rothadtak. Némelyek közülük zölden adták vissza vesszeiket; mások szárazak és rothadtak, mintha moly sértette volna meg őket. 36 Azokat, akik zölden adták oda, különválasztotta; de akiknek száraz és rothadt vesszei voltak, azokat az elsők közé helyezte. Aztán jöttek azok, akiknek félig száraz és hasadt vesszei voltak: sokan közülük zölden és lopva adták oda vesszeiket. 37 Mások zöld ágakkal, az ágakon termő gyümölcsökkel adták fel őket, mint azok, akik koronával felmentek a toronyba. Mások szárazon, de nem rothadtan adták fel őket; és néhányan úgy adták át őket, ahogy azelőtt voltak, félig szárazon és hasadtan.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
38 Mindegyiküket külön állították fel; némelyeket magukban, másokat a saját soraikban. 39 Azután jöttek azok, akiknek a vesszei zöldek voltak, de hasadékosak voltak. Ezek teljesen zöld vesszeiket adták át, és a saját rendjükben álltak. A pásztor pedig örült ezeknek, mert mind megváltoztak, és megszabadultak hasadékaiktól. 40 Azután beadták a vesszőiket, akik félig zöldek, félig szárazak voltak. Ezek közül némelyiket teljesen zöldnek, másokat félig száraznak találtak; ismét mások zöldek voltak, fiatal hajtásokkal. És ezeket mind elküldték, mindegyiket a megfelelő rangsorba. 41 Akkor odaadták a vesszőiket, akiknek korábban két része zöld volt, a harmadik pedig száraz. Sokan közülük zölden, sokan félig szárazon adták vissza a vesszőiket; a többi száraz, de nem rothadt volt. Így ezeket elküldték, mindegyiket a megfelelő helyre. 42 Aztán jöttek azok, akiknek előtte két rész száraz, a harmadik rész zöld volt; ezek közül sokan félig száraz, mások száraz és rothadt, mások félig száraz és hasadt rudakat adtak át; de kevés zöld volt. És mindezeket a saját rangsorába állították. 43. Aztán belenyúltak a vesszeikbe, amelyekben azelőtt csak egy kevés zöld volt, a többi pedig száraz. A vesszőket többnyire zöldnek találták, kis ágakkal, gyümölcsökkel rajtuk, a többi pedig teljesen zöld volt. 44 A pásztor pedig, látva ezeket, rendkívül örült, hogy így találta őket; és ők is a megfelelő helyre mentek. 45 Miután megvizsgálta az összes vesszőjüket, azt mondta nekem: Mondtam neked, hogy ez a fa szereti az életet: látod, hányan tértek meg, és jutottak el az üdvösségre. Uram – mondtam –, látom. 46 Hogy tudd – mondja –, hogy nagy az Úr jósága és irgalma, és tiszteletre méltó, aki lelkét adta azokra, akik méltónak találtattak a bűnbánatra. 47 Azt feleltem: Uram, miért nem tértek hát meg mindnyájan? Azt felelte: Azoknak adott bűnbánatot, akiknek az Úr előre látta, hogy elméjük tiszta lesz, és hogy teljes szívükből szolgálják őt. 48 De azoknak, akiknek álnokságát és gonoszságát látta, és felismerte, hogy nem fognak igazán visszatérni hozzá; megtagadta tőlük a bűnbánathoz való visszatérést, nehogy ismét gonosz szavakkal káromolják törvényét. 49 Azt mondtam neki: Most pedig, Uram, add tudtomra, mi a helye mindenkinek, aki leadta vesszejét, és mi a része; 2 hogy amikor esetleg nem őrizték meg teljesen a pecsétjüket, hanem eltékozolták a kapott pecsétet, hallják és higgyék ezeket a dolgokat, elismerjék gonosz tetteiket és megbánják azokat; 50 És miután ismét megkapták tőletek a pecsétjüket, dicsőítsétek Istent, hogy megindult irántuk a könyörület, és elküldött titeket, hogy megújítsátok lelküket. 51 Figyeljetek – mondta –, akiknek a vesszeit száraznak és rothadtnak találták, mintha moly súrolta volna őket, azok a gyülekezet elhagyói és árulói. 52 Akik egyéb bűneikkel együtt káromolták az Urat, és megtagadták a nevét, amellyel elnevezték őket. Ezért mindnyájan halottak Isten számára; és látod, hogy senki sem bánta meg bűneit, bár hallották parancsolataimat, amelyeket nekik adtál. Ezektől az emberektől tehát messze van az élet. 53 Azok sem álltak messze tőlük, akik szárazon, de nem rothadtan adták oda vesszőiket. Mert hamisítványok voltak,
gonosz tanításokat hoztak be, és elferdítették Isten szolgáit, de különösen azokat, akik vétkeztek, nem engedve őket megtérni, hanem hamis tanításaikkal visszatartva őket. 54 Ezeknek tehát van reménységük; és látod, hogy sokan közülük megbánták bűneiket, amióta eléjük tártad parancsaimat; és még sokan fognak megbánni bűneiket. De akik nem térnek meg, elveszítik mind a bűnbánatot, mind az életet. 55 De akik megbánták bűneiket, azoknak már az első falak között van a helyük, sőt némelyek közülük már a toronyba is felmentek. Látod tehát – mondta –, hogy a bűnösök bűnbánatában élet van; de akik nem bánják meg bűneiket, azoknak halál van elkészítve. 56 Hallgassátok meg most azokat, akik félig száraz, hasadékokkal teli vesszőiket adták be. Akiknek csak félig száraz vesszejük volt, azok a kétesek; mert sem nem élnek, sem nem halottak. 57 De akik félszáraz, de hasadékos vesszővel adták át a szavaikat, azok kételkedők és gonosz szónokok; akik lejáratják a távollévőket, soha nincs békességük egymás között, és akik irigykednek egymásra. 58 De azoknak is felajánltatik a bűnbánat; mert látod, hogy közülük némelyek megtértek. 59 Most mindazoknak, akik gyorsan bűnbánatot tartottak, a toronyban lesz a helyük; de akik lassabban bűnbántak, a falakon belül fognak lakni; de akik nem tartanak bűnbánatot, hanem folytatják gonosz cselekedeteiket, azok halállal halnak meg. 60 Ami azokat illeti, akiknek zöld volt a vesszejük, mégis hasadt; ők olyanok, akik mindig hűségesek és jók voltak, de némi irigység és viszálykodás volt közöttük a méltóság és a felsőbbrendűség miatt. 61 Most pedig mind hiábavalók és értelem nélküliek az ilyenek, akik ezekről vitatkoznak egymással. 62 Mindazonáltal, mivel egyébként jók, ha e parancsok hallatán megjavulnak, és az én meggyőzésemre hirtelen megbánják bűneiket, végül a toronyban fognak lakni, mint azok, akik igazán és méltón megbánták bűneiket. 63 De ha valaki ismét visszatér a széthúzásához, azt kizárják a toronyból, és elveszíti az életét. Mert azoknak az élete, akik megtartják az Úr parancsolatait, abban áll, hogy azt teszik, amit parancsolnak nekik; nem pedig a fejedelemségben vagy bármilyen más méltóságban. 64 Mert türelemmel és alázatossággal jutnak el az emberek az életre; de lázadásokkal és a törvény semmibevételével halált szereznek maguknak. 65 Azok, akiknek vesszejük fele száraz, fele zöld volt, azok, akik a világ számos ügyében vesznek részt, és nem csatlakoznak a szentekhez. Ezért a felük él, a fele pedig halott. 66 Ezért sokan közülük, mióta hallották parancsaimat, megbánták bűneiket, és elkezdtek a toronyban lakni. De néhányan közülük teljesen elpártoltak; ezeknek nincs többé helye a bűnbánatnak. 67 Mert jelenlegi érdekeik miatt káromolták és megtagadták Istent: és e gonoszság miatt elvesztették az életüket. És közülük sokan még mindig kételkednek; ők még visszatérhetnek; és ha gyorsan megbánják bűneiket, helyük lesz a toronyban; de ha lassúbbak lesznek, a falakon belül fognak lakni; de ha nem bánják meg bűneiket, meghalnak.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
68 Ami azokat illeti, akiknek vesszejük két része zöld volt, a harmadik pedig száraz, azok sokféleképpen megtagadták az Urat. Közülük sokan megtértek, és helyet találtak a toronyban; és sokan teljesen eltávolodtak Istentől. Ezek teljesen elvesztették az életüket. 69 És némelyek kétes állapotban lévén, viszályokat szítottak: ezek még visszatérhetnek, ha hirtelen megtérnek és nem maradnak meg kívánságaikban; de ha megmaradnak gonosz cselekedeteikben, meghalnak. 70 Akik vesszőik két részét szárazon, a másik részét zölden adták, azok, akik valóban hűségesek voltak, de gazdagok és tele voltak javakkal; és ennek következtében híresek akartak lenni a külső pogányok között, és emiatt nagy büszkeségbe estek, és magasztos dolgokra törekedtek, és elhagyták az igazságot. 71 Nem csatlakoztak a szentekhez, hanem a pogányokkal éltek; és ez az élet annál kellemesebbnek tűnt nekik. Mindazonáltal nem távolodtak el Istentől, hanem megmaradtak a hitben; csak a hit cselekedeteit nem végezték. 72 Sokan közülük tehát megtértek, és elkezdtek a toronyban lakni. Mások azonban, akik még mindig a pogányok között élnek, és hiúságaikban felfuvalkodva, teljesen eltávolodtak Istentől, és a pogányok cselekedeteit és gonoszságait követik. Az ilyen embereket ezért az evangéliumtól idegenek közé sorolják. 73 Mások közülük kételkedni kezdtek; gonosz tetteik miatt kétségbeesve, hogy valaha is elérhetik az üdvösséget. Mások, akik így kételkedni kezdtek, további viszályokat szítottak. 74 Ezeknek tehát, és azoknak, akik tetteik miatt kételkednek, még van reményük a visszatérésre; de gyorsan meg kell bánniuk bűneiket, hogy helyük a toronyban lehessen. De akik nem bánják meg bűneiket, hanem kitartanak örömeikben, közel vannak a halálhoz. 75 Akik zöld vesszőket adtak, kivéve a tetejüket, ami száraz volt és hasadékos; ezek mindig jók, hűségesek és igazak voltak Isten előtt; mindazonáltal vétkeztek egy kicsit üres örömeik és jelentéktelen gondolataik miatt, amelyek bennük voltak. 76 Sokan közülük tehát, amikor meghallották szavaimat, azonnal megbánták bűneiket, és elkezdtek a toronyban lakni. Mindazonáltal néhányan kételkedni kezdtek, mások pedig kételkedő elméjükhöz viszályt szítottak. Nekik tehát még van reményük a visszatérésre, mert mindig jók voltak; de aligha fognak megingatni. 77 Ami végül azokat illeti, akik szárazon adták be vesszőiket, csak a tetejüket kivéve, amelyek egyedül voltak zöldek: ők azok, akik valóban hittek Istenben, de gonoszságban éltek; mindazonáltal nem távolodtak el Istentől; mivel mindig készségesen viselték az Úr nevét; és készségesen befogadták házaikba Isten szolgáit. 78 Amikor ezeket meghallották, visszatértek, késedelem nélkül megbánták bűneiket, és minden igazlelkűségben éltek. Néhányan közülük halált szenvedtek, mások pedig könnyen sok megpróbáltatást álltak ki, tudatában lévén gonosz tetteiknek. 79 És miután befejezte az összes vessző magyarázatát, így szólt hozzám: Menj, és mondd meg minden embernek, hogy térjenek meg, hogy Istennek éljenek! Mert az Úr nagy irgalmasságtól indíttatva elküldött engem, hogy bűnbánatot hirdessek mindenkinek.
80 Még azokhoz is, akik gonosz tetteik miatt nem érdemlik meg az üdvösséget. De az Úr türelmes lesz, és megtartja a Fia által tett meghívást. 81 Azt mondtam neki: Uram, remélem, hogy mindazok, akik ezeket hallják, megbánják bűneiket. Mert bízom benne, hogy mindenki, aki elismeri bűneit, és felveszi az Úr félelmét, megtér a bűnbánathoz. 82 Azt mondta nekem: Aki teljes szívéből bűnbánatot tart, és megtisztítja magát minden gonoszságtól, amit korábban említettem, és nem tesz hozzá semmi többet bűneihez, az az Úrtól gyógyírt kap korábbi gonoszságaira, ha nem kételkedik ezekkel a parancsolatokkal kapcsolatban, és Istennek él. 83 Akik azonban továbbra is súlyosbítják vétkeiket, és továbbra is a jelenlegi világ kívánságaival társalognak, azok halálra ítélik magukat. Te pedig járj ezekben a parancsolatokban, és aki ezekben jár, és helyesen gyakorolja azokat, az Istennek fog élni. 84 És miután mindezeket megmutatta nekem, monda: A többit majd megmutatom neked néhány nap múlva. HASONLÓSÁG 9 1 Miután leírtam a Pásztor, a bűnbánat angyalának parancsolatait és hasonlatait, odajött hozzám, és ezt mondta nekem: Megmutatom neked mindazt, amit a Lélek szólt neked az Egyház képében. Mert ez a Lélek az Isten Fia. 2 És mivel testileg gyenge voltál, az angyal nem jelentette ezt meg neked, mígnem a Lélek megerősített, és erődben gyarapodtál, hogy te is láthasd az angyalt. 3 Mert akkoriban a torony építését valóban nagyon szépen és dicsőségesen mutatta meg neked a templom; mindazáltal mindent úgy láttál, mintha egy szűz mutatta volna meg neked. 4 Most azonban az angyal világosított meg téged, de mégis ugyanaz a Lélek. De mindent gondosan mérlegelned kell; mert azért küldött engem a tiszteletreméltó küldött a házadba, hogy amikor majd mindent erőteljesen meglátsz, ne félj úgy, mint azelőtt. 5 És elvezetett engem egy hegy tetejére Árkádiában, és leültünk a tetejére. És mutatott nekem egy nagy síkságot, és körülötte tizenkét hegyet különböző alakzatokban. 6 Az első koromfekete volt. A második sima, füvek nélkül. A harmadik tele volt tövissel és bogáncssal. A negyedikben félig száraz füvek voltak; a felső részük zöld volt, de a másik gyökere száraz; és némelyik füv, amikor a nap felmelegítette, megszáradt. 7 Az ötödik hegy igen zord volt, de zöld növények voltak rajta. A hatodik hegy tele volt hasadékokkal, némelyik kisebb, némelyik nagyobb; és ezekben a hasadékokban fű nőtt, de nem virágzott, hanem mintha elszáradt volna. 8 A hetedik hegyen gyönyörű legelő volt, és igen gyümölcsöző; és mindenféle állat és az ég madarai legeltek rajta; és minél többet legeltek belőle, annál több és jobb fű nőtt. 9 A nyolcadik hegy tele volt forrásokkal, és ezekből a forrásokból Isten mindenféle teremtménye öntözött. A kilencedik hegynek egyáltalán nem volt vize, hanem teljesen vízmentes volt, és halálos, az emberekre nézve pusztító kígyókat táplált.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
10 A tizedik hegy tele volt magas fákkal, és mindenütt árnyékos volt: és azok árnyékában szarvasmarhák pihentek és kérődtek. 11 A tizenegyedik hegy tele volt a legvastagabb fákkal; és ezek a fák mintha mindenféle gyümölccsel tele lettek volna; így aki látta őket, nem tudott mást tenni, mint enni a gyümölcsükből. 12 A tizenkettedik hegy egészen fehér volt, és igen kellemes látványt nyújtott, és maga is igen kiváló szépséget kölcsönzött magának. 13 ¶ Az 1-es síkság közepén mutatott nekem egy hatalmas fehér sziklát, amely kiemelkedett a síkságból, és a szikla magasabb volt a hegyeknél, és szögletes volt; úgy tűnt, képes megtartani az egész világot. 14 Réginek tűnt számomra, mégis egy új kapu volt benne, amelyet mintha újonnan faragtak volna bele. Ez a kapu pedig még a napnál is ragyogóbb volt; annyira, hogy nagyon csodáltam a fényét. 15 A kapu körül tizenkét szűz állt; közülük négy, amely a kapu sarkain állt, a legkiválóbbnak tűnt nekem, bár a többiek is értékesek voltak; és a kapu négy oldalán álltak. 16 Az is fokozta e szüzek kegyelmét, hogy kettesével álltak, lenvászon ruhákba öltözve és szépen felövezve, jobb karjuk szabadon, mintha valamilyen terhet emelnének; mert így voltak felöltözve, és rendkívül vidámak és készen álltak. 17 Amikor ezt láttam, csodálkoztam magamban, hogy ilyen nagy és nemes dolgokat látok. És ismét csodáltam ezeket a szüzeket, hogy milyen szépek és finomak; és olyan szilárdan és állhatatosan álltak, mintha az egész eget vinnék a fejükre. 18 És amint így gondolkodtam magamban, a pásztor így szólt hozzám: Mit gondolsz magadban, miért nyugtalankodsz, és miért aggódsz? 19 Ne tűnj bölcsnek, mintha azt gondolnád, amit nem értesz, hanem imádkozz az Úrhoz, hogy képes legyél megérteni; a jövőt nem érted, de ami előtted van, azt látod. 20 Ne nyugtalankodj tehát a láthatatlan dolgok miatt, hanem értsd meg azokat, amiket látsz. 21 Ne légy többé kíváncsi, majd én mindent megmutatok neked, amit jelentenem kell neked; de előbb gondold át, mi van még hátra. 22 ¶ És miután ezt mondta nekem, felnéztem, és íme, hat magas és tiszteletreméltó férfit láttam közeledni; arcuk mind egyforma volt; és egy bizonyos sokaságot hívtak magukhoz; és akik a hívásukra jöttek, azok is magasak és testesek voltak. 23 És ez a hat megparancsolta nekik, hogy építsenek egy bizonyos tornyot a kapu fölé. És azonnal nagy zaj támadt azok között az emberek között, akik ide-oda szaladgáltak a kapu körül, és akik összegyűltek, hogy építsék a tornyot. 24 A kapu körül álló szüzek azonban felismerték, hogy siettetni fogják a torony építését, és kinyújtották kezüket, mintha tőlük kapnának valamit a munkához. 25 Akkor az a hat férfi megparancsolta, hogy emeljenek ki köveket egy bizonyos mély helyről, és készítsék elő azokat a torony építéséhez. És kiemeltek tíz fehér követ, négyszögleteseket, nem kerekdedeket. 26 Akkor a hat férfi odahívta a tíz szűzt, és megparancsolta nekik, hogy vigyék el az összes köveket, amelyeket az épületbe kellett helyezni, és miután bevitték azokat a kapun, átadják azoknak, akik a tornyot építették.
27 A szüzek azonnal mindnyájan elkezdték felhúzni a köveket, amelyeket korábban a mélységből húztak ki. 28 ¶ Akik a kapu körül álltak, úgy hordták a köveket, hogy a legerősebbnek tűnő köveket a sarkokra, a többit pedig az oldalakra helyezték. 29 Így vitték el az összes köveket, bevitték a kapun, és átadták az építőknek, ahogyan megparancsolták nekik. Akik átvették tőlük, és építettek belőlük. 30 Ez az épület azonban arra a nagy sziklára épült, a kapu fölé, és ezek tartották az egész tornyot. De a tíz kőből álló épület kitöltötte az egész kaput, amelyet elkezdtek építeni a torony alapjául. 31 A tíz kő után huszonöt másik emelkedett ki a mélységből; és ezeket ugyanannak a toronynak az épületébe helyezték; a szüzek emelték fel őket, ahogyan a többit is korábban. 32 Ezek után harmincöt másik épült fel, és ezeket is hasonlóképpen beillesztették ugyanabba a munkába. Azután negyven másik követ hoztak fel, és mindezeket hozzáadták a torony építéséhez. 33 Így négy sor kezdett lenni a torony alapjának, és a kövek megszűntek kiemelkedni a mélyből, és akik építettek, azok is megpihentek egy kicsit. 34 Ismét megparancsolta a hat férfi a sokaságnak, hogy hozzanak köveket a tizenkét hegyről ugyanazon torony építéséhez. 35 És minden hegyből különféle színű köveket faragtak ki, elvitték és odaadták a szüzeknek; akik miután megkapták, elvitték és a torony építéséhez adták, 36 Amikor felépítették őket, fehérek lettek, és mások, mint amilyenek korábban voltak; mert mind egyformák voltak, és megváltoztatták korábbi színüket. És némelyiket maguk az emberek emelték fel, amelyek, amikor beléptek az épületbe, úgy maradtak, ahogyan elhelyezték őket. 37 Ezek sem fehéredtek ki, sem nem különböztek meg azoktól, amilyenek korábban voltak, mert a szüzek nem vitték át őket a kapun. Ezért voltak kellemetlenek ezek a kövek az épületben. Amikor a hat férfi ezt észrevette, megparancsolták, hogy távolítsák el őket, és tegyék vissza oda, ahonnan hozták őket. 38 És ezt mondták azoknak, akik azokat a köveket hozták: Ne nyúljatok hozzánk semmilyen kövekkel ehhez az épülethez, hanem tegyétek le azokat a torony mellé, és ezek a szüzek elvihetik és eljuttathatják azokat hozzánk. 39 Mert ha ezek a szüzek nem viszik át őket ezen a kapun, nem tudják megváltoztatni a színüket; ne fáradozzatok tehát hiába. 40 ¶ Az építkezés tehát még aznap elkészült, a torony azonban még nem fejeződött be, mert azt később építették volna fel, ezért most némi késlekedés történt. 41 És ez a hat férfi megparancsolta az építőknek, hogy távozzanak, és mintegy pihenjenek egy ideig; de a szüzeknek megparancsolták, hogy ne távozzanak a toronyból; most úgy tűnt nekem, hogy az őrzésére vannak otthagyva. 42 Amikor mindenki elment, ezt mondtam annak a pásztornak: Uram, miért nem fejeződött be a torony építése? Mert – mondta – nem lehet befejezni, amíg az Ura el nem jön, és jóvá nem hagyja az építést; hogy ha talál benne olyan köveket, amelyek nem jók, azokat kicserélhesse; mert ez a torony az ő akarata szerint épült.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
43 Uram – mondtam –, szeretném tudni, mit jelent ennek a toronynak az építése; és erről a szikláról és erről a kapuról is szeretnék tájékozódni. 44 És a hegyekről, a szüzekről és a mélyből felbukkanó kövekről, amelyek nem voltak kivágva, hanem úgy kerültek az épületbe, ahogyan előjöttek; és miért helyezték el először a tíz követ az alapban; majd a huszonötöt; aztán a harmincötöt; majd a negyvenet? 45 És mit illet az épületbe helyezett, majd kivett és visszahelyezett kövek? Teljesítsd, kérlek, lelkem vágyát mindezekkel kapcsolatban, és nyilvánítsd ki mindezeket nekem! 46 És azt mondta nekem: Ha nem leszel unalmas, mindent tudni fogsz, és látni fogod az összes többi dolgot, ami ebben a toronyban fog történni; és szorgalmasan megérted majd mindezeket a hasonlatokat. 47 És néhány nap múlva visszatértünk ugyanarra a helyre, ahol azelőtt ültünk; és azt mondta nekem: Menjünk fel a toronyba; mert annak Ura eljön és megvizsgálja azt. 48 Odaértünk tehát, és nem találtunk ott mást, csak azokat a szűzeket. És megkérdezte tőlük, hogy vajon a torony Ura eljött-e oda? És ők azt válaszolták, hogy mindjárt ott lesz, hogy megvizsgálja az épületet. 49 ¶ Kis idő múlva láttam, hogy egy nagy sokaság közeledik, közöttük pedig egy olyan magas férfi, hogy magasságban meghaladta a tornyot. 50 Körülötte ott volt az a hat férfi, akik korábban az épületet vezették, és mindazok a többiek, akik a tornyot építették, és sok más nagy méltóságú személy; a tornyot őrző szüzek pedig eléje futottak, megcsókolták, és elkezdtek közeledni felé. 51 Az épületet pedig olyan gondosan megvizsgálta, hogy minden egyes követ megfogott, és mindegyiket megütötte a kezében tartott bottal. 52 Ezek közül némelyik az ütés hatására koromfeketévé vált; mások durvák voltak; némelyiken repedések voltak; mások megcsonkítottak voltak; némelyik sem fekete, sem fehér nem volt; némelyik élesnek tűnt, és nem illett a többi kőhöz, mások pedig tele voltak foltokkal. 53 Ezek voltak azok a különféle kövek, amelyeket nem találtak megfelelőnek az épületben; mindazokat, amelyeket az Úr parancsolt kivinni a toronyból, és a közelébe helyezni, és más köveket hozni és a helyükre tenni. 54 Az építők pedig megkérdezték tőle, hogy melyik hegyről hozatna köveket a félretett kövek helyére. De ő megtiltotta nekik, hogy a hegyekből hozzanak, és megparancsolta, hogy egy közeli mezőről vigyenek. 55 Ástak tehát a mezőn, és sok fényes, négyszögletes követ találtak, sőt némelyik kereket is. Mindazokat, amiket azon a mezőn találtak, elvitték, és kivitték a kapun át azok a szüzek; a négyszögleteseket pedig a kihúzottak helyére illesztették, és a helyükre tették. 56 A kerekeket azonban nem tették be az épületbe, mert kemények voltak, és túl sok időt vett volna igénybe a vágásuk; hanem a torony köré helyezték őket, mintha később derékszögűre vágnák és beillesztenék őket az épületbe; mivel nagyon fehérek voltak. 57 ¶ Amikor ezt látta a velem lévő pásztor, odahívta neki a kiselejtezett és a torony köré halmozott köveket, és ezt mondta neki: „Tisztítsd meg ezeket a köveket gondosan, és illeszd be őket a torony épületébe, hogy illenek a többihez;
azokat pedig, amelyek nem illenek a többihez, dobd el messzire a toronytól.” 58 Miután ezt a parancsot adta neki, elindult mindazokkal együtt, akik vele jöttek a toronyhoz; de a szüzek még mindig a torony körül álltak, hogy őrizzék azt. 59 És azt mondtam annak a pásztornak: Hogyan térhetnek vissza ezek a kövek, miután elvetették őket, ennek a toronynak az építésébe? Azt válaszolta: Kivágom a legnagyobb részt ezekből a kövekből, és hozzáadom az épülethez, és illeni fognak a többihez. 60 És én azt mondtam: Uram, hogyan fogják tudni betölteni ugyanazt a helyet, amikor ennyire kivágják őket? Azt válaszolta: Azokat, akiket túl kevésnek találnak, az épület közepére tegyék, a nagyobbakat pedig kívülre, és bent tartsák őket. 61 Miután ezt mondta nekem, hozzátette: Menjünk, és három nap múlva visszatérünk, és én ezeket a megtisztított köveket a toronyba helyezem. 62 Mert mindazokat, akik a torony körül vannak, meg kell tisztítani, nehogy a ház ura hirtelen rábukkanjon, és tisztátalannak találja a torony körül lévőket; és annyira felháborodjon, hogy ezeket a köveket soha ne tegyék a torony építésébe, és úgy tekintsenek rám, mint aki nem törődött uram parancsaival. 63 Amikor tehát három nap múlva a toronyhoz értünk, azt mondta nekem: Vizsgáljuk meg mind ezeket a köveket, és nézzük meg, melyik kerülhet belőlük az épületbe. Azt válaszoltam: Uram, hadd lássuk! 64 ¶ És mindenekelőtt azokat kezdtük megvizsgálni, amelyek feketék voltak; mert pontosan olyannak találták őket, mint amilyenek voltak, amikor kihúzták őket a toronyból: ezért megparancsolta, hogy távolítsák el őket a toronyból, és helyezzék el magukban. 65 Azután megvizsgálta a nyers darabokat, és megparancsolta, hogy sokat közülük körbevágjanak, és a szüzek illesszék be a torony épületébe; fogták tehát őket, és beillesztették az épület közepébe; a többit pedig megparancsolta, hogy tegyék félre a feketékkel, mert azok is feketévé váltak. 66 Ezután azokat vizsgálta, amelyek repedésekkel voltak tele, és ezek közül sokat el is távolíttatott, hogy ugyanazok a szüzek hozzáépítsék az épület többi részéhez. 67 Ezeket azért helyezték ki, mert épnek találták őket; de a sok repedésük miatt a maradék nem tudott helyreállni, ezért kidobták a torony épületéből. 68 Aztán a megnyomorítottakat vette szemügyre; sokuknál repedések voltak, és megfeketedtek; mások nagy hasadékok voltak; ezeket a kiselejteztek közé helyezte. 69 Miután a többieket megtisztították és helyreállították, megparancsolta, hogy helyezzék el őket az épületben. Ezeket a szüzeket azért összeszedték, és az épület közepébe helyezték, mivel még gyengék voltak. 70 Ezek után megvizsgálta azokat, akiket félig fehérnek, félig feketének talált; és ezek közül most már sok fekete volt; ezeket is elrendelte, hogy tegyék a kidobottak közé. 71 A többit egészen fehérnek találták; ezeket a szüzek összeszedték, és ugyanabba a toronyba helyezték; ezeket pedig kívülre helyezték, mivel épnek találták őket; hogy megtarthassák azokat, akik középre kerültek, mert azokból semmit sem vágtak ki. 72 Ezután azokra nézett, amelyek kemények és élesek voltak; de ezek közül keveset használtak fel, mivel nem
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
lehetett őket vágni, mivel nagyon keménnyé találták őket; a többit viszont formálták, és a szüzek illesztették az épület közepébe, mivel azok gyengébbek voltak. 73. Aztán azokat vizsgálta, amelyeken foltok voltak; ezek közül néhányat feketének találtak, ezeket elvitték a többiekhez. A többi fehér és ép volt; ezeket a szüzek beillesztették az épületbe, és erejük miatt kívülre helyezték. 74 ¶ Ezután odament, hogy megnézze azokat a fehér és kerek köveket, és megkérdezte tőlem: Mit tegyünk ezekkel a kövekkel? Azt feleltem: Uram, nem tudom. 75 Így felelt: „Akkor semmire sem tudsz gondolni ezekhez?” Én így feleltem: „Uram, én nem értek ehhez a mesterséghez; sem kőfaragó nem vagyok, sem mondhatok semmit.” 76 És azt mondta: Nem látod, hogy nagyon kerekek? Hogy szögletesek legyenek, sokat kell levágnom belőlük; azonban szükséges, hogy ezek közül néhányat bele kelljen tenni a torony építésébe. 77 Azt feleltem: Ha szükséges, miért zavarodsz, és miért nem választasz inkább közülük, ha van választásod, és nem illeszted be őket az épületbe. 78 Ezután kiválasztotta a legnagyobbakat és legfényesebbeket, és négyzet alakúra állította őket; miután ezzel végzett, a szüzek felvették és az épület külsején elhelyezték őket. 79 A maradékot pedig visszavitték ugyanarra a mezőre, ahonnan elvették őket; azonban nem dobták el őket; mert – mondta – még egy csepp hiány is van ebből a toronyból, amelyet építenek; és talán az Úr ezeket a köveket beépítteti ebbe az épületbe, mert rendkívül fehérek. 80 Akkor odahívtak tizenkét igen előkelő asszonyt, fekete ruhába öltözve, felövezve, szabad vállúak és kibontott hajjal. Úgy tűnt nekem, hogy ezek vidéki asszonyok. 81 És a pásztor megparancsolta nekik, hogy szedjék össze az épületből kidobott köveket, és vigyék vissza a hegyekbe, ahonnan kivették őket. 82 És örömmel felkapták mindnyájukat, és visszavitték őket a helyükre, ahonnan elvitték őket. 83 Amikor már egyetlen kő sem maradt a torony körül, így szólt hozzám: Járjuk körbe ezt a tornyot, és nézzük meg, hiányzik-e valami belőle. 84 Elkezdtük tehát körbejárni; és amikor látta, hogy milyen szépen van megépítve, nagyon örülni kezdett; mert olyan szépen volt kidolgozva, hogy aki látta, biztosan beleszeretett az épületbe. 85 Mert úgy tűnt, mintha egyetlen kőből lett volna az egész, és sehol sem látszott hézag; mintha egyetlen sziklából vágták volna ki az egészet. 86 ¶ És amikor gondosan megvizsgáltam, micsoda torony ez, rendkívül megörültem; és azt mondta nekem: Hozz ide meszet és apró kagylókat, hogy kitölthessem a réseket a kövek között, amelyeket kihordtak az épületből, és visszahelyezhessem; mert a torony körül mindent ki kell egyenlíteni. 87 És én úgy tettem, ahogy parancsolta nekem, és azt mondta nekem: Légy kész segíteni nekem, és ez a munka gyorsan befejeződik. 88. Ezért betömte a kövek közötti üregeket, és megparancsolta, hogy tisztítsák meg a torony körüli területet. 89 Akkor azok a szüzek seprűket fogtak, megtisztították a környéket, elhordták a szemetet, és vizet öntöttek rá;
miután ez megtörtént, a hely gyönyörűvé, a torony pedig gyönyörűvé vált. 90 Akkor ezt mondta nekem: Most már minden tiszta. Ha az Úr eljön, hogy befejezze a tornyot, nem talál semmi okot panaszra ellenünk. 91 Miután ezt mondta, el akart menni. De én megragadtam a táskáját, és az Úr nevében könyörögni kezdtem neki, hogy magyarázza el nekem mindazt, amit megmutatott. 92 Azt mondta nekem: Van most egy kis dolgom, de mindjárt mindent elmagyarázok neked. Maradj itt, amíg megjövök. 93 Azt mondtam neki: Uram, mit tegyek itt egyedül? Azt felelte: Nem vagy egyedül, hiszen ezek a szüzek mind veled vannak. 94 Azt mondtam: Uram, adj át engem nekik! Akkor odahívta őket, és ezt mondta nekik: Ajánlom ezt az embert nektek, amíg meg nem jövök. 95 Így hát azokkal a szüzekkel maradtam: vidámak és udvariasak voltak hozzám; különösen a négy, akik a legfontosabbaknak tűntek közöttük. 96 ¶ Akkor azt mondták nekem azok a szüzek: Az a pásztor ma nem jön ide. Mondtam nekik: Mit tegyek hát? Azt felelték: Várjatok nála estig, hátha eljön és beszél veled; de ha nem, akkor is maradj velünk, amíg el nem alszik. 97 Azt mondtam nekik: Estig várok rá; de ha addig nem jön meg, hazamegyek, és másnap reggel visszatérek ide. 98 Azt felelték nekem: Megadattál nekünk, nem mehetsz el tőlünk. Azt mondtam: Hol maradjak? 99 Azt felelték: Testvérként hálsz velünk, nem férjként, mert a testvérünk vagy, és mostantól készen állunk arra, hogy veled lakjunk; mert nagyon kedves vagy nekünk. 100 Szégyelltem azonban velük maradni. De ő, aki közülük a legfontosabbnak tűnt, átölelt és csókolni kezdett. A többiek pedig, amikor látták, hogy megcsókolt, testvérként kezdtek csókolni; körbevezettek a toronyban, és játszottak velem. 101 Néhányan közülük zsoltárokat is énekeltek, mások velük együtt alkották a refrént. De én velük sétáltam a toronyban, csendben örvendezve, és úgy éreztem magamban, mintha újra megfiatalodtam volna. 102 Amikor leszállt az este, azonnal haza akartam menni, de visszatartottak, és nem engedtek elmenni. Ezért aznap éjjel velük maradtam ugyanannál a toronynál. 103 Leterítették hát lenvászonruháikat a földre, engem pedig középre állítottak, és semmi mást nem tettek, csak imádkoztak. 104 Szüntelenül imádkoztam velük, nem is kevésbé, mint ők. Amikor látták, hogy így imádkozom, nagyon örültek; és ott maradtam velük a következő napig. 105 És miután imádtuk Istent, akkor odament a pásztor, és így szólt hozzájuk: „Semmit sem bántottatok ezzel az emberrel.” Azt felelték: „Kérdezzétek meg tőle.” Én azt mondtam neki: „Uram, nagy megelégedést éreztem azzal, hogy velük maradtam.” 106 És megkérdezte tőlem: Hogy vacsorázol? Azt feleltem: Uram, egész éjjel az Úr szavaival lakmároztam. Jól fogadtak téged – mondta –, én pedig azt mondtam: Uram, nagyon jól. 107 Így felelt: „Akarod most megtudni, amit kértél?” Azt feleltem: „Uram, meg fogom; de előbb kérlek, mutasd meg nekem mindent abban a sorrendben, ahogyan kértem őket.”
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
108 Így válaszolt: Mindent a te akaratod szerint teszek, és semmit sem titkolok el előled. 109 ¶ Először is, Uram – mondtam –, mondd meg nekem, mit jelent ez a szikla és ez a kapu? Figyelj – mondta –, ez a szikla és ez a kapu Isten Fia. Én pedig így feleltem: Uram, hogyan lehetséges ez, amikor a szikla régi, a kapu pedig új? 110 Halld meg – mondta –, ó, balga ember! És értsd meg. Isten Fia valóban ősibb minden teremtménynél; olyannyira, hogy minden dolog teremtésekor tanácskozott Atyjával. 111 De a kapu azért új, mert megjelent az utolsó napokban, az idők teljességében; hogy akik eljutnak az üdvösségre, általa mehessenek be Isten országába. 112 Láttátok – mondta –, hogyan helyezték el a torony építésébe azokat a köveket, amelyeket a kapun keresztül vittek be; de azokat, amelyeket nem vittek be a kapun, a helyükre küldték? 113 Azt feleltem: Uram, láttam. Így – mondta – senki sem mehet be Isten országába, csak aki magára veszi Isten Fiának nevét. 114 Mert ha belépnél bármelyik városba, és az a város fallal lenne körülvéve, és csak egy kapuja lenne, vajon bemehetnél abba a városba másképp, mint azon a kapun? 115 Azt feleltem: Uram, hogyan tehettem volna másképp? Mivel tehát – mondta – nem lehet másképp bejutni abba a városba, mint annak kapuján keresztül, úgy Isten országába sem mehet be senki, csakis az ő Fiának nevében, aki a legkedvesebb neki. 116 És azt kérdezte tőlem: Láttad azoknak a sokaságát, akik azt a tornyot építették? Uram – mondtam –, láttam. Ő így válaszolt: Mindannyian angyalok, tiszteletreméltó méltósággal. 117 Ezekkel körülvéve van az Úr, mint egy fallal; de a kapu az Isten Fia, aki az egyetlen út, amelyen keresztül Istenhez juthatunk. Mert senki sem mehet Istenhez, csakis az ő Fia által. 118 Láttad azt is – mondta –, a hat férfit, és közöttük azt a tiszteletreméltó nagy embert, aki a torony körül járt, és kidobta a köveket a toronyból? 119 Uram – mondtam –, láttam őket. Azt válaszolta: Az a magas férfi Isten Fia volt; és az a hat az ő legkiválóbb méltóságú angyalai voltak, akik jobbról és balról körülötte álltak. 120 Ezen kiváló angyalok közül senki sem mehet be Istenhez nélküle. Hozzátette: „Aki tehát nem veszi magára az ő nevét, nem mehet be Isten országába.” 121 ¶ Akkor megkérdeztem: Mi ez a torony? Ez, mondta, a templom. És mik ezek a szüzek, Uram? Azt mondta nekem: Ezek a Szentlelkek, mert senki sem mehet be az Isten országába, hacsak ezek fel nem öltöztetik ruhájukba. 122 Mert semmit sem ér, ha Isten Fiának nevét kimondod, hacsak ruhájukat is át nem veszed tőlük. Mert ezek a szüzek Isten Fiának ereje. Így hiába viseli az ember is az ő nevét, hacsak fel nem ruháztatik az ő erejével. 123 És azt mondta nekem: Láttad-e azokat a köveket, amelyeket eldobtak? Ők viselték ugyan a nevet, de nem öltötték fel a ruhájukat. Azt mondtam: Uram, mi a ruhájuk? A nevük – mondta – az a ruhájuk. 124 Aki tehát Isten Fiának nevét viseli, annak viselnie kell az ő nevét is; mert maga az Isten Fia is viseli az ő neveiket. 125 Ami azokat a köveket illeti – folytatta –, amelyeket kezük által szállítottak, és amelyeket az épületben láttál, felruházva voltak az erejükkel; ezért látod az egész tornyot
ugyanolyan színűnek, mint a szikla, és mintha egyetlen kőből lenne. 126 Így azok is, akik Fia által hisznek Istenben, magukra öltötték az ő lelkét. Íme, egy lélek lesz, egy test, és egy színű ruhájuk; és mindazok elérik ezt, akik ezeknek a szüzeknek a nevét viselik. 127 És én azt mondtam: Uram, miért dobták el akkor azokat a köveket, amelyeket elutasítottak, tekintve, hogy azokat is bevitték a kapun, és ezek a szüzek adták át e torony építéséhez? 128 Mivelhogy – mondta – gondosan utánajársz mindennek, hallj azokról a kövekről is, amelyeket elutasítottak. Mindezek Isten Fiának nevét kapták, és ezzel együtt ezeknek a szüzeknek a erejét is. 129 Miután tehát befogadták ezeket a lelkeket, tökéletessé váltak, és Isten szolgáinak számába kerültek; és elkezdtek egy test lenni, és egy ruhát viselni, mert 3 ugyanazzal az igazságossággal voltak felruházva, amelyet egyformán gyakoroltak. 130 De miután fogva tartották azokat az asszonyokat, akiket fekete ruhába öltözve láttál, szabad vállú és kibontott hajjal; szépségüktől megkísértve vágyaikat rájuk szegezték; erejükbe öltöztek, és levetkőzték a szüzek ruháját. 131 Ezért kitaszították őket Isten házából, és átadták azoknak az asszonyoknak. De akiket nem romlott meg szépségük, azok Isten házában maradtak. Ez, mondta, a jelképe azoknak a köveknek, amelyeket elutasítottak. 132 ¶ És azt mondtam: Uram, mi van, ha ezek közül a férfiak közül bármelyik megbánja, és elveti a vágyát ezek iránt az asszonyok iránt, megtér, és visszatér ezekhez a szüzekhez, és újra felveszi erényét, vajon nem léphet-e be Isten házába? 133 Be fognak lépni – mondta –, ha félreteszik azoknak az asszonyoknak minden munkáját, és visszanyerik ezeknek a szüzeknek az erejét, és az ő munkáikban járnak. 134 És emiatt van egy megállási pont az építésben, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor hozzáadhassák őket ennek a toronynak az építéséhez; de ha nem tartanak bűnbánatot, akkor mások épülhessenek a helyükre, és így teljesen kidobhassák őket. 135 Mindezekért hálát adtam az Úrnak, hogy irgalmasságtól indíttatva mindazok iránt, akiket a nevével hívnak, elküldte hozzánk a bűnbánat angyalát, hogy uralkodjon felettünk, akik vétkeztünk ellene; és hogy felfrissítette lelkünket, amely már majdnem elvesztett minket, és amelynek nem volt reménye az üdvösségre, de most felfrissült az élet megújulására. 136 Akkor azt mondtam: Mutasd meg nekem, Uram, miért nem a földre, hanem sziklára és a kapura épült ez a torony? Azt válaszolta: Te bolond vagy és értelmetlen, ezért kérdezed ezt. 137 És én azt mondtam: Uram, muszáj mindent megkérdeznem tőled, mert semmit sem értek. Mert minden válaszod nagyszerű és kiváló; és amelyeket az ember alig érthet meg. 138 Halljátok – mondta –, Isten Fiának neve nagy és határtalan, és az egész világot ez tartja fenn. Ha tehát – mondtam – Isten minden teremtményét a Fia tartja fenn, miért ne támogatná azokat is, akiket meghívott, akik az ő nevét viselik, és az ő parancsolatai szerint járnak?
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
139 Nem látod – mondta –, hogy támogatja azokat, akik teljes szívükből viselik a nevét? Ő tehát az ő alapja, és örömmel támogatja azokat, akik nem tagadják meg a nevét, hanem készségesen viselik. 140 ¶ És ezt mondtam: Uram, mondd meg nekem ezeknek a szüzeknek a nevét, és azoknak az asszonyoknak a nevét, akik fekete ruhába voltak öltözve. 141 Halljátok meg – mondta – azoknak a szüzeknek a nevét, akik a hatalmasabbak, és álljatok a kapu sarkánál. Ezek a neveik: 142 Az elsőt Hitnek hívják; a másodikat Mértékletességnek; a harmadikat Erőnek; a negyediket Türelemnek; a többi, ami ezek alatt áll, a következő: Egyszerűség, Ártatlanság, Szüzesség, Vidámság, Igazság, Megértés, Egyetértés, Szeretet. 143 Aki tehát ezeket a neveket és Isten Fiának nevét viseli, az bemegy az Isten országába. 144 Halljátok most – mondta – azoknak a nőknek a nevét, akik fekete ruhát viseltek. Közülük négy a legfontosabb: az első a Hitetlenség; a második a Megtartóztatás; a harmadik a Hűtlenség; a negyedik a Gyönyör. 145 A többit pedig, ami ezután következik, így nevezik: Szomorúság, Rosszindulat, Vágy, Harag, Hazugság, Bolondság, Büszkeség és Gyűlölet. Isten szolgája, aki ezeket a szellemeket hordozza, meglátja ugyan Isten országát, de nem jut be oda. 146 De Uram, mik azok a kövek, amelyeket a mélyből kiemeltek és az épületbe illesztettek? A tíz – mondta –, amelyeket az alapra helyeztek, az első korszakot jelenti; a következő huszonöt, a második, az igaz emberekét. 147 A következő harmincöt az Úr prófétái és szolgái. A negyven pedig az apostolok és Isten Fiának prédikációjának tanítói. 148 És én azt mondtam: Uram, miért tették a szüzek még ezeket a köveket is az épületbe, miután bevitték őket a kapun? És ő azt mondta: Mert ezek vitték először azokat a szellemeket, és egyik sem távozott el az egyiktől, sem az emberek a szellemektől, sem a szellemek az emberektől. 149 De a szellemek haláluk napjáig csatlakoztak ezekhez az emberekhez; akik ha nem lettek volna velük ezek a szellemek, nem lehettek volna hasznosak e torony építésében. 150 És én azt mondtam: Uram, mutasd meg ezt bővebben! Azt válaszolta: Mit kérdezel? Miért jöttek elő ezek a kövek a mélyből, és miért helyezték el őket e torony építésében, tekintve, hogy réges-régen hordozták azokat a szent lelkeket. 151 Szükséges volt – mondta –, hogy vízen emelkedjenek fel, hogy megnyugodhassanak. Mert másképp nem léphettek be Isten országába, csak ha félretették korábbi életük halandóságát. 152 Bár meghaltak, mégis el voltak pecsételve Isten Fiának pecsétjével, és így beléptek Isten országába. 153 Mert mielőtt valaki elnyeri Isten Fiának nevét, halálra van rendelve; de amikor elnyeri ezt a pecsétet, megszabadul a haláltól, és az életre van rendelve. 154 Ez a pecsét pedig a keresztség vize, amelybe az emberek halálra kötelezve szállnak alá, de életre kijelölve jönnek fel. 155 Azoknak is hirdettetett tehát ez a pecsét, és ők használták is azt, hogy bemehessenek az Isten országába.
156 És én azt mondtam: Uram, miért emelkedett akkor fel ez a negyven kő is velük együtt a mélységből, miután már megkapták azt a pecsétet? 157 Így válaszolt: „Mert ezek az apostolok és tanítók, akik hirdették az Isten Fiának nevét, miután befogadták az ő hitét és erejét, meghaltak, és azoknak prédikáltak, akik korábban halottak voltak; és ezt a pecsétet adták nekik.” 158 Leszálltak tehát velük a vízbe, majd ismét feljöttek. Ezek azonban még élve szálltak le, és élve jöttek fel; akik pedig azelőtt halottak voltak, holtan szálltak le, de élve jöttek fel; 159 Ezek által nyertek tehát életet, és megismerték Isten Fiát: ezért jöttek fel velük, és alkalmasak voltak arra, hogy belépjenek a torony építésébe; és nem vágták el őket, hanem egészben helyezték el; mert igazlelkűségben és nagy tisztaságban haltak meg; csak ez a pecsét hiányzott belőlük. 160 Így megkaptad ezen dolgok magyarázatát. 161 ¶ Így válaszoltam: Uram, mondd meg most, mi a helyzet ezekkel a hegyekkel, miért annyira különbözőek; némelyik ilyen formájú, némelyik pedig olyan. 162 Halld – mondta –, ez a tizenkét hegy, amelyet látsz, tizenkét nemzetet jelent, amelyek alkotják az egész földkerekséget. Ezért hirdetik nekik az Isten Fiát azok, akiket elküldött hozzájuk. 163 De miért – kérdeztem – különböznek, és mindegyik egyforma? Azt felelte: Figyelj! Az a tizenkét nemzet, amely az egész világot birtokolja, tizenkét ember. 164 És ahogyan ezeket a hegyeket különbözőnek láttad, olyanok is ők. Ezért feltárom előtted minden egyes hegy jelentését és működését. 165 De előbb, uram – mondtam –, mutasd meg nekem ezt; tekintve, hogy ezek a hegyek annyira különböznek, hogyan egyeztek meg e torony építésében; és hogyan lettek egyszínűek; és nem kevésbé ragyogóak, mint azok, amelyek a mélységből jöttek fel? 166 Mert – felelte – az ég alatt lévő összes népek hallották és hittek Isten Fiának ugyanabban az egy nevében, amelyről neveztetnek. 167 Miután tehát megkapták pecsétjét, mindannyian ugyannak az 1 értelemnek és 2 tudásnak részeseivé váltak; és hitük és szeretetük ugyanaz volt; és ezeknek a szüzeknek a lelkét az ő nevével együtt hordozták. 168 És ezért ennek a toronynak az épülete ugyanolyan színűnek tűnt, és úgy ragyogott, mint a nap fényessége. 169 De miután így egy lélekben megegyeztek, elkezdtek mindannyian egy közösséggé válni; azonban néhányan közülük beszennyezték magukat, és kitaszították magukat az igazak közül, majd ismét visszatértek korábbi állapotukba, és még rosszabbak lettek, mint korábban voltak. 170 ¶ Hogyan – kérdeztem, uram – voltak rosszabbak azok, akik ismerték az Urat? Ő így válaszolt: Ha aki nem ismeri az Urat, gonoszul él, gonoszságának büntetése utoléri. 171 Aki pedig ismeri az Urat, annak teljesen tartózkodnia kell minden gonoszságtól, és még inkább az igazság szolgája kell legyen. 172 És nem tűnik-e hát neked, hogy többet vétkezik az, akinek a jóságot kellene követnie, ha inkább a bűn részét választja; mint az, aki anélkül vétkezik, hogy ismerné Isten hatalmát?
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
173 Ezek tehát valóban halálra vannak ítélve; de akik ismerték az Urat, és látták csodálatos tetteit, ha gonoszul élnek, kétszeresen megbüntettetnek, és örökre meghalnak. 174 Minthogy tehát láttad, hogy miután a köveket kidobták a toronyból, melyeket elutasítottak, gonosz és kegyetlen szellemeknek adták át azokat; és láttad a tornyot úgy megtisztulni, mintha egyetlen kőből épült volna fel: 175 Így Isten egyháza, amikor megtisztul: (a gonoszok és hamisítványok, a rosszindulatúak és kételkedők, és mindazok, akik gonoszul viselkedtek benne, és különféle bűnöket követtek el, ki lesznek vetve) egy testté lesznek, és egy megértés, egy vélemény, egy hit és ugyanaz a szeretet lesz. 176 És akkor Isten Fia örvendezni fog közöttük, és tiszta akarattal fogadja népét. 177 És én azt mondtam: Uram, mindezek a dolgok nagyok és tiszteletre méltóak; de most mutasd meg nekem minden hegy hatását és erejét: hogy minden lélek, amely az Úrban bízik, amikor ezeket hallja, tisztelje az ő nagy, csodálatos és szent nevét. 178 Halljátok – mondta – e hegyek, azaz a tizenkét nemzet változatosságát. 179 ¶ Akik hittek az első hegyben, amely fekete, azok, akik elfordultak a hittől, gonosz dolgokat szóltak az Úr ellen, és elárulták Isten szolgáit. 180 Ezek halálra vannak ítélve, nincs számukra bűnbánat: és ezért feketék, mert a fajtájuk gonosz. 181 A második hegyről, amely sima volt, valók a képmutatók, akik hívők voltak, és a gonoszság tanítói; és ezek az előzőek után következnek, akikben nincs meg az igazság gyümölcse. 182 Mert ahogyan a hegyük kopár és gyümölcstelen, úgy az ilyen emberek is keresztények nevét viselik, de hitetlenek, és az igazságnak semmi gyümölcse sincs bennük. 183 Mindazonáltal van még helye nekik a bűnbánatra, ha hirtelenül követik azt; de ha késlekednek, ők is részesei lesznek a halálnak az előbbiekkel együtt. 184 Azt mondtam: Uram, miért van hely a bűnbánatra azoknak, és miért nincs az előbbieknek, tekintve, hogy bűneik majdnem ugyanolyanok? 185 Van tehát – mondta nekik – a bűnbánat általi visszatérés az életbe, mert nem káromolták Urukat, és nem árulták el Isten szolgáit, hanem haszonlesésükkel megtévesztették az embereket, bűnösök kívánságai szerint vezetve őket; ezért fognak szenvedni. 186 Mindazonáltal még van időjük a bűnbánatra, mert nem szóltak semmi gonoszat az Úr ellen. 187 ¶ Akik a harmadik hegyről valók, amely tövises és szederbokoros volt, azok, akik hittek, de némelyikük meggazdagodtak, mások sok dologgal foglalkoztak: a szederbokor az ő gazdagságuk; a tövisek azok a dolgok, amelyekkel foglalkoztak. 188 Akik pedig sok üzletbe és sokféle ügybe bonyolódva vannak, nem csatlakoznak Isten szolgáihoz, hanem elkóborolnak, elcsábítva őket azokért a dolgokért, amelyek elfojtják őket. 189 Így a gazdagok is csak nehezen engedik meg magukat Isten szolgáinak társaságának, félve, hogy bármit is kérnek tőlük. Ezek tehát aligha fognak bemenni Isten országába.
190 Mert ahogyan az emberek mezítláb nehezen járnak a töviseken, úgy az ilyenek is alig fognak bemenni az Isten országába. 191 Mindazonáltal mindezeknek megadatott a bűnbánathoz való visszatérés; ha gyorsan visszatérnek ahhoz; hogy mivel korábbi napjaikban elhanyagolták a munkát, az eljövendő időben valami jót tehessenek. 192 Ha tehát bűnbánatot tartva az igazlelkűség cselekedeteit cselekszik, élni fognak; de ha folytatják gonosz útjaikat, átadatnak azoknak az asszonyoknak, akik elveszik az életüket. 193 ¶ Ami a negyedik hegyet illeti, amelyen sok füv volt, melynek teteje zöld, de a gyökerei szárazak, és némelyikük a nap hevétől érintve elszáradt; 194 Jelzi a kételkedőket, akik hívők, és némelyeket, akik nyelvükön hordozzák az Urat, de szívükben nincs: ezért száraz a füvük és gyökértelen; mert csak szavakban élnek, de cselekedeteik halottak. 195 Ezek tehát se nem halottak, se nem élők, sőt kétesek is. Mert a kétesek se nem zöldek, se nem szárazak; azaz se nem halottak, se nem élők. 196 Mert ahogyan a növények elszáradnak a nap láttán, úgy a kételkedők, amint üldöztetésről hallanak, és félnek a kellemetlenségektől, visszatérnek bálványaikhoz, és újra azokat szolgálják, és szégyellik Uruk nevét viselni. 197 Az ilyen emberek tehát sem nem haltak, sem nem élnek; mindazonáltal ezek is élhetnek, ha azonnal megbánják bűneiket; de ha nem, akkor átadják őket azoknak az asszonyoknak, akik elveszik az életüket. 198 ¶ Ami az ötödik hegyet illeti, amely sziklás, mégis zöld fűvel borított: ezek közé tartoznak, akik hittek, és valóban hűségesek, de nehezen hisznek; merészek és öntelt emberek; akikről azt gondolnák, hogy mindent tudnak, de valójában semmit sem tudnak. 199 Ezért e bizalom miatt elveszik tőlük a tudást; és meggondolatlan elbizakodottság telepszik rájuk. 200 De fennkölten és bölcsen viselkednek; és bár bolondok, mégis tanítóknak tűnnek. 201 Ezen ostobaság miatt sokan közülük, miközben felmagasztalják magukat, hiúvá és üressé válnak. Mert a merészség és a hiú magabiztosság igen gonosz lélek. 202 Ezért sokan közülük elvetették magukat; mások viszont elismerték tévedésüket, megbánták bűneiket, és alávetették magukat azoknak, akik tudják. 203 És az effélék közül való többieknek is megengedett a bűnbánat; amennyiben nem annyira gonoszak, mint inkább ostobák, mint értelem nélküliek voltak. 204 Ha tehát ezek bűnbánatot tartanak, Istennek élnek; de ha nem, akkor azokkal az asszonyokkal laknak majd, akik gonoszságukat gyakorolják ellenük. 205 ¶ Ami pedig a hatodik hegyet illeti, amelynek nagyobb és kisebb hasadékai vannak, azok, akik hittek; azok pedig, amelyekben kisebb hasadékok voltak, azok, akik vitatkoztak egymással; és viszálykodásaik miatt elsorvadtak a hitben; 206 Mindazonáltal sokan közülük megbánták bűneiket, és a többiek is meg fognak, amikor meghallják parancsaimat; mert vitáik csupán jelentéktelenek, és könnyen visszatérnek a bűnbánathoz. 207 De akiknél nagyobb hasadékok vannak, azok olyanok lesznek, mint a merev kövek, emlékezve a haragra és a sértésekre, és tele vannak haraggal egymás között. Ezeket
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
ezért kidobják a toronyból, és nem engedik, hogy beépítsék az épületébe; mert az ilyen emberek aligha fognak élni. 208 A mi Istenünk és Urunk, aki mindenek felett uralkodik, és hatalma van minden teremtménye felett, nem emlékszik meg bűneinkre, hanem könnyen megengesztelhetők azok által, akik megvallják bűneiket; de mivel az ember lankadt, halandó, gyenge és bűnökkel teli, továbbra is haragszik az ember ellen; mintha hatalmában lenne megmenteni vagy elpusztítani őt. 209 De én, mint az angyal, akit bűnbánatotok fölé helyeztem, arra intelek titeket, hogy akinek közületek bármilyen ilyen szándéka van, tegye félre, és térjen vissza a bűnbánathoz; és az Úr meggyógyítja korábbi bűneiteket, ha megtisztítjátok magatokat ettől a gonosz lélektől; de ha nem teszitek meg, akkor átadattok neki a halálnak. 210 ¶ Ami a hetedik hegyet illeti, amelyen zöld és viruló fű volt, és az egész hegy hűséges, és mindenféle állat legelt a füvén, és minél többet ettek a fűből, annál inkább burjánzott: 211 Ők azok, akik hittek, és mindig jók és igazak voltak; és egymás között semmiféle nézeteltérés nélkül, de mégis örültek Isten szolgáinak, miután magukra öltötték e szüzek szellemét; és mindig készségesen irgalmasak voltak minden ember iránt, készségesen adakozva mindenkinek fáradozásukból szemrehányás és mérlegelés nélkül. 212 Az Úr azért, látva egyszerűségüket és ártatlanságukat, megsokasította őket kezeik munkájában, és kegyelmet adott nekik minden munkájukban. 213 De én, aki a bűnbánatotok fölé rendelt angyal vagyok, arra buzdítalak benneteket, hogy akik ilyenek vagytok, maradjanak meg ugyanabban a célban, hogy magotok örökre gyökerestül ki ne irtsék. 214 Mert megkísértett titeket az Úr, és beírt titeket a mi számunkba; és minden ti magotok Isten Fiával fog lakni; mert ti mindnyájan az ő lelkéből valók vagytok. 215 ¶ Ami a nyolcadik hegyet illeti, amelyből sok forrás fakadt, amelyekből Isten mindenféle teremtménye öntözött; ők azok, akik hittek az apostoloknak, akiket az Úr elküldött az egész világra prédikálni; 216 És némelyikük tanítók lévén, tisztán és őszintén prédikáltak és tanítottak, és a legkevésbé sem engedtek semmilyen gonosz kívánságnak, hanem állandóan igazságban és igazságban jártak. 217 Ezek tehát az angyalok között beszélgetnek. 218 ¶ Ami pedig a kilencedik hegyet illeti, amely sivatag és tele van kígyókkal; ők azok, akik hittek, de sok szennyfolt maradt rajtuk: 219 Ezek olyan szolgák, akik rosszul végzik szolgálatukat; elrabolják az özvegyek és árvák javait; és önmagukat szolgálják, nem másokat, azokból, amiket kaptak. 220 Ha ezek továbbra is ebben a kapzsiságban élnek, akkor halálnak adták át magukat, és nem lesz reményük az életre. De ha megtérnek, és őszintén végzik szolgálatukat, élhetnek. 221 Ami azokat illeti, akiket durvának találtak, azok, akik megtagadták az Úr nevét, és nem tértek vissza az Úrhoz, hanem vadakká és vadakká váltak; nem szegődtek Isten szolgáinak szolgálatába, hanem elszakadva tőlük, egy kis gondatlanság miatt életüket vesztették. 222 Mert ahogyan a sövényben elhagyott és soha nem gondozott szőlőtő elpusztul, a gyomok megfojtják, idővel elvadul, és már nem hasznos urának; úgy az ilyen emberek
is, akik kétségbeesnek és megkeserednek, elkezdtek haszontalanok lenni Uruk számára. 223 Mindazonáltal ezeknek végül is megengedett a bűnbánat, ha szívükből nem derül ki, hogy megtagadták Krisztust; de ha ezek közül bármelyikről kiderül, hogy szívéből megtagadta őt, nem tudom, hogy az ilyen elérhetie az életet. 224 Azt mondom tehát, hogy ha valaki tagadta, akkor ezekben a napokban térjen vissza a bűnbánathoz; mert nem lehetséges, hogy aki most tagadja az Urat, később elérje az üdvösséget: mindazonáltal a bűnbánat azoknak ajánlott, akik korábban tagadtak. 225 De aki bűnbánatot tart, annak sietnie kell a bűnbánatával, mielőtt e torony építése befejeződne: különben azok az asszonyok halálra adják. 226 De akik megcsonkítottak, azok az álnokok; és akik egymással keverednek, azok azok a kígyók, amelyeket összekeveredve láttál abban a hegyben. 227 Mert ahogyan a kígyók mérge halálos az emberekre, úgy az ilyen emberek szavai is megfertőzik és elpusztítják az embereket. Ezért megnyomorítják hitüket az ilyen életmód miatt. 228 Néhányan közülük azonban, miután megbánták bűneiket, üdvözültek, és így mások is üdvözülnek majd, ha megbánják bűneiket; de ha nem, akkor azok az asszonyok fogják megölni őket, akiknek hatalmával és erejével rendelkeznek. 229 ¶ Ami a tizedik hegyet illeti, amelyen fák takarták a jószágot, ők azok, akik hívők lettek, és néhányan közülük püspökök, azaz az egyházak kormányzói voltak. 230 Mások olyan kövek, amelyek nem színleltek, hanem vidám lélekkel szórakoztatták Isten szolgáit. 231 Azokat pedig, akiket alacsonyabb rendű szolgálatok fölé rendeltek; és akik a szegényeket és özvegyeket védték; és mindig erkölcsösen éltek: ezért őket is oltalmazza az Úr. 232 Aki így cselekszik, azt tiszteli az Úr; és helyét az angyalok között találja, ha mindvégig engedelmeskedik az Úrnak. 233 ¶ Ami a tizenegyedik hegyet illeti, amelyen különféle gyümölcsökkel teli fák álltak, azok, akik hittek és meghaltak az Úr nevéért; és készséges lélekkel kitartottak, és teljes szívükből adták fel életüket. 234 És én azt mondtam: Uram, miért van az, hogy ennyi gyümölcsöt eszem, ha mégis némelyik szebb a többinél? 235 Hallgassatok ide – mondta –, akik az Úr nevéért szenvedtek, azokat az Úr tiszteli, és minden bűnük eltöröltetik, mert halált szenvedtek Isten Fiának nevéért. 236 Halljátok meg most, miért különböznek a gyümölcseik, és miért múlják felül némelyikük a többit, azok, akiket elöljárók elé vittek, és akiket megkérdeztek, de nem tagadták meg az Urat, hanem készséges szívvel tűrtek; ők tiszteletreméltóbbak az Úr előtt. A legszebb gyümölcsök tehát ezek. 237 Akik azonban féltek és kételkedtek, és tanácskoztak magukban, hogy vallják-e vagy tagadják-e Krisztust, mégis szenvedtek; azoknak kisebb a gyümölcsük, mert ez a gondolat jutott eszébe a szívüknek. 238 Mert gonosz és gonosz gondolat a szolgától, ha azon gondolkodik, hogy megtagadja-e urát. Vigyázzatok tehát, ti, akik ilyen gondolatokat gondoltok, hogy ez a gondolat ne maradjon meg bennetek, és meghaljatok Istennek.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
239 Ti pedig, akik az ő nevéért szenvedtek halált, tiszteljétek az Urat, hogy méltónak tartott titeket arra, hogy nevét viseljétek; és hogy megszabaduljatok minden bűnötöktől. 240 És miért nem tartjátok magatokat inkább boldognak? Bizonyára azt gondoljátok, hogy ha valaki közületek szenved, nagy dolgot tesz? Mert az Úr életet ad nektek, és ti nem értitek. Mert bűneitek gyötörtek titeket; és ha nem szenvedtetek volna az ő nevéért, most meghaltatok volna az Úrnak, 241 Azért ezt mondom nektek, akik azon tanakodtok, hogy megvalljátok-e vagy megtagadjátok-e őt; valljátok meg, hogy az Úr a ti Istenetek; nehogy valaha is megtagadván őt, bilincsekbe verjenek benneteket. 242 Mert minden nép megbünteti szolgáit, akik megtagadják urukat; mit gondoltok, mit tesz veletek az Úr, akinek hatalma van mindenek felett? 243 Űzzétek ki azért szívetekből ezeket a kételyeket, hogy örökké Istennek élhessetek. 244 Ami a tizenkettedik hegyet illeti, amely fehér volt, ők olyanok, akik őszinte gyermekekként hittek, akiknek gondolataiba soha nem jutott rosszindulat, és soha nem tudták, mi a bűn, hanem mindig megmaradtak feddhetetlenségükben. 245 Az ilyen emberek tehát kétségtelenül öröklik Isten országát, mert soha semmiben sem szennyezték be Isten parancsolatait, hanem életük minden napján őszinteséggel megmaradtak ugyanabban az állapotban. 246 Aki tehát – mondta – rosszindulat nélküli gyermekként marad, az tiszteletreméltóbb lesz mindazoknál, akikről eddig beszéltem; mert az ilyen gyermekeket az Úr tiszteli, és mindenekelőtt elsőnek tartja. 247 Boldogok vagytok tehát ti, akik eltávolítotok magatokból minden gonoszságot, és felöltitek az ártatlanságot; mert először ti látjátok meg az Urat. 248 Miután így befejezte a hegyek magyarázatát, így szóltam hozzá: „Uram, mutasd meg nekem most azt is, mi történt a síkságról kihozott és a toronyba helyezett kövekkel, azok helyére, akiket elutasítottak: 249 Ahogyan azokról a kerek kövekről is van szó, amelyeket a torony építéséhez adtak hozzá; és azokról is, amelyek továbbra is kör alakúak maradtak. 250 ¶ Halljátok most – mondja – azokról a kövekről, amelyeket a síkságról hoztak a torony építéséhez, és az elutasítottak helyére helyeztek; ők a fehér hegy gyökerei. 251 Mivelhogy azok, akik hittek abban a hegyben, nagyon ártatlanok voltak; e torony ura megparancsolta, hogy azokat, akik e hegy gyökereiből valók, helyezzék el az épületben. 252 Tudta ugyanis, hogy ha ebbe az épületbe helyezik őket, továbbra is fényesek maradnak; és egyikük sem feketül meg többé. 253 De ha a hegyek többi részéről is így tett volna, szinte újra meg kellett volna látogatnia a tornyot és megtisztítania. 254 Most pedig ezek a fehér kövek mind azokat a fiatalembereket jelképezik, akik hittek, vagy hinni fognak; mert mindannyian ugyanabba a fajtába tartoznak. Boldog ez a fajta, mert ártatlan. 255 Hallgass most azokról a kerek és fényes kövekről is: mindezek erről a fehér hegyről valók. De azért találtatnak kerekeknek, mert gazdagságuk egy kicsit elhomályosította őket az igazságtól, és elvakította szemüket:
256 Mindazonáltal soha nem távoztak el az Úrtól, és semmi gonosz szó nem származott a szájukból; hanem csupa igazság, erény és hűség. 257 Amikor azért látta az Úr az ő gondolataikat, és hogy ékesítsék az igazságot, megparancsolta nekik, hogy maradjanak jók, és hogy vagyonukat megtakarítsák. 258 Mert nem akarta, hogy teljesen elvegyék őket, hogy aztán a megmaradtakkal is tehessenek valami jót, és Istennek éljenek; mivel ők is jó fajtából valók. 259 Ezért egy kis elvágás volt tőlük, és így helyezték el őket e torony építésében. 260 ¶ Ami a többit illeti, amelyek továbbra is kerekek maradtak, és nem bizonyultak alkalmasnak e torony építésére, mivel még nem kapták meg a pecsétet; visszavitték őket a helyükre, mert nagyon kerekeknek találták őket. 261 De el kell távolítani tőlük ezt a jelenlegi világot és gazdagságuk hiábavalóságát; és akkor alkalmasak lesznek Isten országára. Mert be kell menniük Isten országába, mert Isten megáldotta ezt az ártatlan fajtát. 262 Az ilyenekből tehát senki sem botránkozik meg; mert ha bármelyikük megbotránkozik is az ördögtől, hamar visszatér az ő Urához, Istenéhez. 263 Én, a bűnbánat angyala, boldognak tartalak titeket, akik ártatlanok vagytok, mint a kisgyermekek, mert a ti részetek jó és tiszteletre méltó az Úr előtt. 264 És azt mondom mindnyájatoknak, akik megkaptátok ezt a pecsétet: őrizzétek meg az egyszerűséget, és ne emlékezzetek a ellenetek elkövetett sérelmekre, és ne folytassátok a rosszindulatot vagy a keserűséget a sérelmek emléke miatt. 265 Hanem váljatok egy lélekké, és szerezzetek orvosságot e gonosz sebekre, és távolítsátok el azokat magatoktól; hogy a juhok ura örülhessen ennek; mert örülni fog, ha mindent egészségesnek talál. 266 De ha e juhok közül bármelyiket szétszórva találják, jaj a pásztoroknak; de ha maguk a pásztorok szétszóródnak, mit fognak válaszolni a juhnyáj urának? Azt fogják mondani, hogy a juhok zaklatták őket? De nem fognak hinni nekik. 267 Mert hihetetlen dolog, hogy a pásztornak szenvednie kell a nyája miatt; és annál súlyosabban fogják megbüntetni hazugságáért. 268 Én vagyok a pásztor; és különösen rólatok kell számot adnom. 269 ¶ Vigyázzatok tehát magatokra, amíg épül a torony! Az Úr azokban lakik, akik szeretik a békét, mert a békesség szeretett dolog; de messze van a versengőktől és a gonoszsággal teliektől. 270 Adjátok vissza tehát néki a lelket egészben, ahogyan kaptátok. Mert ha új és ép ruhát adsz a ruhafestőnek, elvárod, hogy egészben kapod vissza; ha tehát a ruhafestő szétszaggatva adja vissza néked, vajon visszakapnád-e? 271 Vajon nem haragszol-e meg azonnal, és nem szemrehányodsz-e neki, mondván: Egészben adtam neked a ruhámat, miért szaggattad szét, és tetted hasznomra? Most már semmire sem jó, amiatt a szakadás miatt, amelyet a ruhádon ejtettél? Vajon nem mondanád-e mindezt egy ruhafestőnek, amiért ő ejtette a ruhádat? 272 Ha tehát a ruhádért aggódnál, és panaszkodnál, hogy nem kaptad meg egészben, mit gondolsz, mit fog tenni az Úr, aki egészben adta neked Lelkét, te pedig teljesen
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
haszontalanná tetted őt, hogy ne lehessen hasznára Urának? Mert mivel megrontottad, többé nem használ neki. 273 Vajon az Úr nem teszi-e ugyanezt Lelkével a te tetted miatt? Kétségtelenül – mondtam – ugyanezt fogja tenni mindazokkal, akiket továbbra is a bűnökre emlékezve talál. 274 Ne tapossátok hát lábatokkal az ő irgalmát – mondta; hanem tiszteljétek őt, mert oly türelmes a vétkeitekkel kapcsolatban, és nem olyan, mint egy közületek; hanem térjetek meg, mert az lesz hasznotokra. 275 ¶ Mindazokat a dolgokat, amik fentebb meg vannak írva, én, a pásztor, a bűnbánat angyala, megmutattam és beszéltem Isten szolgáinak. 276 Ha tehát hisztek és hallgattok ezekre az igékre, és azok szerint jártok, és helyreigazítjátok utaitokat, akkor élni fogtok. De ha megmaradtok a gonoszságban és a vétkekre való emlékezésben, akkor az ilyen bűnösök nem fognak élni Istennek. 277 Mindazokat a dolgokat, amiket el kellett mondanom, így adtam át nektek. Akkor a pásztor megkérdezte tőlem: Mindent kérdeztél tőlem? Azt feleltem: Uram, igen. 278 Miért nem kérdeztél akkor felőle – kérdezte –, hogy hol helyezték el az épületben a köveket, hogy azt is elmagyarázhassam neked? Azt válaszoltam: Uram, elfelejtettem. Hallgass hát – mondta –, ezekről is. 279 Ők azok, akik most hallották ezeket a parancsokat, és teljes szívükből megbánták bűneiket; 280 És amikor az Úr látta, hogy bűnbánatuk jó és tiszta, és hogy folytathatják azt, megparancsolta, hogy töröljék el korábbi bűneiket. Mert ezek az űrök az ő bűneik voltak, és ezért lettek teremtve, hogy ne látszódjanak. HASONLÓSÁG 10 1 Miután megírtam ezt a könyvet, az angyal, aki átadott engem ahhoz a pásztorhoz, bejött a házba, ahol voltam, leült az ágyra, és a pásztor a jobb keze felől állt. 2 Akkor hívott engem, és ezt mondta nekem: Átadtalak téged és a házadat ennek a pásztornak, hogy oltalmazzon téged. Azt mondtam: Igen, Uram! 3 Ha tehát – mondta – megvédelek minden bosszúságtól és minden kegyetlenségtől, és sikerrel járok minden jó szóban és cselekedetben; és minden erény és igazságosság birtokában leszel, akkor járj azokban a parancsolatokban, amelyeket adott neked, és uralkodni fogsz minden bűn felett. 4 Mert ha megtartod e parancsokat, e világ minden kívánsága és gyönyörűsége a te uralmad alá kerül; és siker követ majd minden jó vállalkozásodban. 5 Fogadd tehát irántad tanúsított komolyságát és szerénységét, és mondd mindenkinek, hogy nagy tiszteletnek és hírnévnek örvend Isten előtt, és nagy tekintéllyel bíró és hatalmas fejedelem a hivatalában. 6 Egyedül neki adatott a bűnbánat hatalma az egész világon. Nem tűnik-e neked nagy tekintélyűnek? 7 Ti azonban megvetjük jóságát és a szerénységét, amellyel irántatok rágódik. 8 Azt mondtam neki: Uram, kérdezd meg tőle, mióta bejött a házamba, hogy tettem-e valami rendetlenséget, vagy megbántottam-e őt valamiben? 9 Tudom – mondta –, hogy semmi rendetlenséget nem tettél, és ezután sem fogsz ilyet tenni; ezért mondom ezeket neked, hogy kitarts; mert jó hírt adott nekem rólad,
10 Hanem ezeket másoknak is mondd el, hogy akik megbánták, vagy megbánják bűneiket, hozzád hasonlóan gondolkozzanak; és ő is ugyanolyan jó számot adjon róluk, én pedig ugyanezt tegyem az Úrnak. 11 Így válaszoltam: Uram, minden embernek hirdetem Isten csodálatos tetteit; és remélem, hogy mindazok, akik szeretik ezeket, és korábban vétkeztek, amikor ezeket hallják, megbánják a bűnt, és visszanyerik az életüket. 12 Folytasd tehát – mondta – ezt a szolgálatot, és töltsd be azt. És aki ennek a pásztornak a parancsai szerint cselekszik, élni fog, és nagy tisztelet övezi majd itt és az Úr előtt is. 13 Akik pedig nem tartják meg parancsolatait, azok életük elől menekülnek, és ellenségei lesznek annak. Akik pedig nem követik parancsolatait, azok halálra adják magukat, és kiki a saját vére miatt lesz bűnös. 14 Én pedig azt mondom neked, tartsd meg ezeket a parancsolatokat, és minden bűnödre gyógyírt találsz. 15 ¶ Ezenkívül elküldtem ezeket a szüzeket, hogy veled lakjanak, mert láttam, hogy nagyon kedvesek hozzád. Legyenek tehát segítőid, hogy jobban betarthasd a parancsolatokat, amelyeket adott neked; mert ezek a parancsok nem tarthatók be ezek nélkül a szüzek nélkül. 16 És látom, hogy hajlandóak veled lenni; és azt is megparancsolom nekik, hogy ne mindnyájan távozzanak a házadból. 17 Csak a te házadat tisztítsd meg, mert szívesen laknak majd tiszta házban. Mert tiszták, erkölcsösek és szorgalmasak; és mindnyájan kedvesek az Úr előtt. 18 Ha tehát tiszta lesz a házad, veled fognak lakni. De ha csak kevéssé is beszennyeződik, azonnal elhagyják házadat, mert ezek a szüzek semmilyen beszennyezést nem bírnak elviselni. 19 Azt mondtam neki: Uram, remélem, hogy annyira elnyerem a tetszésüket, hogy mindig örömmel lakjanak a házamban. És mivel az, akire rábíztál, nem panaszkodik ellenem, ők sem fognak panaszkodni. 20 Akkor ezt mondta annak a pásztornak: Látom, hogy Isten szolgája élni fog és betartja ezeket a parancsolatokat, és tiszta hajlékba helyezi ezeket a szüzeket. 21 Miután ezt mondta, visszaadott engem annak a pásztornak, odahívta a szüzeket, és ezt mondta nekik: Mivel látom, hogy szívesen laktok majd ennek az embernek a házában, ajánlom nektek őt és házát, hogy semmiképpen se hagyjátok el a házát. Ők pedig készségesen hallgattak e szavakra. 22 ¶ Azt mondta nekem: Légy férfias a szolgálatodban, hirdesd minden embernek Isten nagy dolgait, és kegyelmet találsz ebben a szolgálatban. 23 És aki ezek szerint a parancsolatok szerint él, élni fog, és boldog lesz életében. Aki pedig elhanyagolja őket, nem fog élni, és boldogtalan lesz életében. 24 Mondjátok mindenkinek, hogy aki jót tud tenni, ne szűnjön meg jó cselekedetekben gyakorolni, mert az hasznos neki. Mert azt akarom, hogy minden ember megszabaduljon a kellemetlenségektől, amelyekben szenved. 25 Mert aki szükséget szenved és kellemetlenségeket szenved a mindennapi életben, az nagy gyötrelemben és szükségben van. Aki tehát egy ilyen lelket megszabadít a szükségből, nagy örömet szerez magának.
Hermasz pásztorának harmadik könyve - Hasonlatok
26 Mert akit ilyen kellemetlenségek gyötörnek, az ugyanúgy gyötrődik, mintha bilincsekben lenne. És sokan az ilyen csapások miatt, mivel nem tudták elviselni azokat, még az elpusztítást is választották. 27 Aki tehát ismeri az ilyen ember nyomorúságát, és nem menti meg attól, nagy bűnt követ el, és bűnös a vérében. 28 Gyakoroljátok tehát a jó cselekedeteket, akiket az Úrtól erőt kaptatok, hogy amíg halogatjátok azokat, a torony építése be ne fejeződjön; mert miattatok szünetel az építés. 29 Ha tehát nem sietek jól cselekedni, a torony elkészül, és ti ki lesztek zárva onnan. 30 És miután így beszélt velem, felkelt az ágyból és elment, magával véve a pásztort és a szüzeket. 31 Mindazáltal azt mondta nekem, hogy visszaküldi a pásztort és a szüzeket a házamba. Ámen.