A második levél Kelemen levele a korintusiakhoz 1. FEJEZET 1 Testvérek, úgy kell gondolnunk Jézus Krisztusra, mint Istenre, mint élők és holtak bírájára; és nem szabad kevesebbet gondolnunk a saját üdvösségünkről sem. 2 Mert ha lenézzük őt, csak valami jelentéktelen dolgot remélünk tőle. 3 És ha így teszünk, vétkezni fogunk, nem gondolva arra, hogy honnan, ki által és hová hívtak el minket; és hogy mennyit volt hajlandó Jézus Krisztus elszenvedni értünk. 4 Milyen viszonzást adjunk hát neki, vagy milyen gyümölcsöt teremjünk ahhoz képest, amit nekünk adott? 5 Mert milyen nagyok azok az előnyök, amelyeket neki köszönhetünk szentségünkkel kapcsolatban? Ő megvilágosított minket: Atyaként gyermekeinek nevezett; megmentett minket, akik elveszettnek és elveszettnek vallottunk. 6 Milyen dicséretet adjunk neki, vagy milyen jutalmat adjunk azoknak, amiket kaptunk? 7 Hibásak voltunk az értelmünkben; köveket és fát imádtunk, aranyat, ezüstöt és rezet, emberi kéz alkottakat; és egész életünk nem volt más, csak halál. 8 Annakokáért mivel sötétség vett körül, és ilyen köd volt szemeink előtt, felnéztünk, és az ő akaratából elhárítottuk a felhőt, amely körülvett minket. 9 Mert könyörgött nekünk, és szívében felénk indulva, megmentett minket, látva bennünk sok tévelygés és pusztulást, és látva, hogy nincs más reményünk a megmenekülésre, csak általa. 10 Mert elhívott minket, akik nem voltunk, és a semmiből akart minket életre kelteni. 2. FEJEZET 1 Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz; mert sokkal több gyermeke van az elhagyatottnak, mint annak, akinek férje van. 2 Amikor azt mondta: „Örülj, te meddő, aki nem szültél”, rólunk szólt; mert a mi egyházunk meddő volt, mielőtt gyermekeket adott volna neki. 3 És ismét, amikor azt mondta: Kiálts te, aki nem vajúdsz, ennyit értett alatta: Hogy a szülő asszonyok módján ne szűnjünk meg bőségesen imádkozni Istenhez. 4 És ami következik, mivel az elhagyottnak több gyermeke van, mint annak, akinek férje van: ezért fűződött hozzá, mert népünk, amelyet Isten elhagyottnak látszott, most, hogy hisz benne, többé vált azoknál, akik úgy tűntek, hogy Istenük van. 5 Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak, hanem hogy bűnösöket a bűnbánatra.” Aminek az a jelentése, hogy akik elvesztek, meg kell üdvözülniük.
6 Mert valóban nagyszerű és csodálatos dolog az, hogy nem azokat erősítse meg, amelyek még állnak, hanem azokat, amelyek romlanak. 7 Így látta jónak Krisztus is, hogy megmentse, ami elveszett; és amikor eljött a világba, sokakat megmentett, minket pedig, akik már elvesztek, elhívott. 8 Mivelhogy tehát oly nagy irgalmasságot tanúsított irántunk, mi, akik élünk, többé nem áldozzunk holt isteneknek, és nem tiszteljük őket, hanem általa ismeretre jutottunk az igazság Atyjához. 9 Miből bizonyíthatjuk, hogy ismerjük őt, ha nem tagadjuk meg azt, aki által megismertük őt? 10 Mert ő maga mondja: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én Atyám előtt.” Ez tehát a mi jutalmunk, ha vallást teszünk arról, aki által megtartattunk. 11 De miben kell vallást tennünk róla? – Nevezetesen azzal, hogy azokat tesszük, amiket mond, és nem szegjük meg parancsolatait; azzal, hogy nemcsak ajkunkkal imádjuk őt, hanem teljes szívünkkel és teljes elménkkel. Mert ezt mondja Ézsaiásnál: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szívük távol van tőlem. 12 Ne csak Úrnak nevezzük őt, mert az nem fog minket megmenteni. Mert ezt mondja: Nem mindenki üdvözül, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki az igazságot cselekszi. 13 Annakokáért, atyámfiai, valljuk meg őt cselekedeteinkkel; azzal, hogy szeretjük egymást; nem paráználkodunk, nem szólunk egymás ellen rosszat, nem irigykedünk egymásra; hanem mértékletesek, irgalmasak, jók vagyunk. 14 Legyünk kölcsönösen átérezve egymás szenvedéseit; és ne legyünk pénzsóvárak, hanem jó cselekedeteinkkel valljuk meg Istent, és ne azokkal, akik másképp tesznek. 15 Ne féljünk emberektől, hanem inkább Istentől. Ha tehát ilyen gonosz dolgokat tennénk, azt mondja az Úr: Ha csatlakoznátok is hozzám, méghozzá az én keblemen, és nem tartanátok meg parancsolataimat, eltaszítalak titeket, és azt mondanám nektek: Távozzatok tőlem; nem tudom honnan jöttetek, ti gonosztevők! 3. FEJEZET 1 Annakokáért, atyámfiai, lelkiismeretünkért készségesen elhagyván e világi jövevénységünket, tegyük annak akaratát, aki elhívott minket, és ne féljünk elhagyni e világot. 2 Mert azt mondja az Úr: Olyanok lesztek, mint a juhok a farkasok között. Péter így válaszolt: Mi van, ha a farkasok szétszaggatják a juhokat? Jézus ezt mondta Péternek: Ne féljenek a juhok a farkasoktól a haláluk után. Ti se féljetek azoktól, akik megölnek titeket, és azután már semmit sem árthatnak nektek; hanem attól féljetek, akinek halálotok után hatalma van lelket és testet a pokol tüzére vetni. 3 Gondoljátok meg, testvéreim, hogy e testnek a jelenvaló világban való tartózkodása rövid és rövid ideig tart, de Krisztus ígérete nagy és csodálatos, mégpedig az eljövendő országnak és az örök életnek a többi része. 4 Mit kell tehát tennünk, hogy elérhessük? – Szent és igazlelkű módon kell rendeznünk a társalgást, és úgy kell tekintenünk e világ minden dolgára, mintha nem a miénk lenne, és nem szabad kívánnunk azokat. Mert ha birtokolni akarjuk őket, letérünk az igazság útjáról.