4. Jeruzsálem leírása. (a) A templom (és a vízműrendszer). (b) A szertartás. (c) A fellegvár. (d) A város. (e) A vidék. 5. Eleázár búcsúja. 6. Eleázár törvénymagyarázata (ez mély bölcsesség). 7. A fogadás. 8. A lakoma (72 kérdés és válasz). 9. A könyv fordítása. 1. FEJEZET
Ariszteasz levele BEVEZETÉS Ariszteász levelében, e gyűjtemény egyik legfigyelemreméltóbb és legősibb felépülésében, messzire jutottunk Ádámtól és Évától, messzire az özönvíztől. Ez az írás az emberi faj ellenálló képességét mutatja be, amely újra benépesítette a Földet, hatalmas nemzetekkel, amelyek pompában és ragyogásban élnek. Itt olvashatsz az első nagy bibliofilről, Ptolemaiosz Philadelphoszról. Alexandriai könyvtárába szerette volna összegyűjteni „a világ összes könyvét”. Végül szenvedélyesen vágyott arra, hogy egyetlen nagyszerű művet – a zsidó törvényeket – szerezzen meg, és 100 000 foglyot adott el ezért a könyvért. Ez valószínűleg a legmagasabb ár, amit valaha egyetlen műért fizettek. Szokatlan okot ad a nagy fogság végére. Az elbeszélés eseményei a híres Arszinoé királynő életében történtek, aki Kr. e. 270-ben halt meg. Az írás pontos dátuma bizonytalan. Az udvari élet részletei, a kor társadalmi problémáinak megvitatása rendkívül érdekes és élénk. Különös felfedezés manapság, hogy a király és vendégei kérdéseket és válaszokat játszanak a lakoma alatt. Ennek az elnyelő munkának a szerkezete a következő: 1. A könyv ajánlása Philokratésznek. 2. Előzetes intézkedés: (a) A könyvtáros javaslata a zsidó foglyok szabadon bocsátására egy könyvért cserébe. (b) Az emancipáció. (c) Philadelphus levele Eleázárhoz. (d) A válasz. (e) A könyv fordítására kijelölt bizottság neve. 3. A királyi ajándékok leírása: (a) Az asztal (valószínűleg a valaha gyártott legbonyolultabb bútordarab). (b) A másik bemutatja.
Az egyiptomi zsidó fogság idején Ptolemaiosz Philadelphosz az első nagy bibliofilként mutatkozik be. Azt kívánja, hogy a világ összes könyve a könyvtárában legyen; hogy megszerezze Mózes törvényeit, 100 000 foglyot ajánl fel cserébe ezért a műért, és felkiált: "Ez valóban egy kis áldás!" 1 Mivel anyagot gyűjtöttem Eleázárnál, a zsidók főpapjánál tett látogatásom emlékezetes történetéhez, és mivel te, Philokratész, mivel nem szalasztod el az alkalmat, hogy emlékeztessen rá, nagy hangsúlyt fektettél küldetésem indítékainak és céljának ismertetésére, megpróbáltam világosan kifejteni a dolgot számodra, mert úgy látom, hogy természetes tanulásszereteted van, amely tulajdonság az ember legfőbb kincse – hogy állandóan igyekszel „gyarapítani tudásod és képességeid tárházát”, akár a történelem tanulmányozásával, akár maguknak az eseményeknek a tényleges részvételével. 2 Ily módon, a legnemesebb elemek magába szívásával, szilárdul meg a lélek a tisztaságban, és miután célul tűzte ki a jámborságot, mindenekelőtt a legnemesebb célt, azt tévedhetetlen vezetőként használja, és így határozott célra tesz szert. 3 A vallásos ismeretek iránti odaadásom vezetett arra, hogy követséget vállaljak az említett férfihoz, akit saját polgárai és mások is a legnagyobb tiszteletben tartottak mind erénye, mind fensége miatt, és akinek birtokában olyan dokumentumok voltak, amelyek a legnagyobb értékűek voltak a zsidók számára saját hazájában és külföldön egyaránt az isteni törvény értelmezése szempontjából, mivel törvényeiket bőrpergamenekre írták zsidó betűkkel. 4 Lelkesen nekiláttam ennek a követségnek, miután mindenekelőtt alkalmat találtam arra, hogy a királynál könyörögjek a zsidó foglyok érdekében, akiket a király apja deportált Júdeából Egyiptomba, amikor először birtokba vette ezt a várost és meghódította Egyiptom földjét. 5 Érdemes elmesélnem ezt a történetet is, mivel meg vagyok győződve arról, hogy te a szentség iránti hajlamoddal és a szent törvény szerint élő emberek iránti együttérzéseddel annál szívesebben hallgatod meg a beszámolómat, amelyet elmesélni szándékozom, mivel te magad is nemrég érkezett hozzánk a szigetről, és alig várod, hogy hallj mindent, ami a lélek építésére szolgál. 6 Egy korábbi alkalommal is elküldtem neked egy feljegyzést azokról a tényekről, amelyeket érdemesnek tartottam elmesélni a zsidó fajról – azokat a feljegyzéseket, amelyeket Egyiptom legműveltebb földjének legműveltebb főpapjaitól szereztem be.