Nikodémus evangéliuma, korábban Poncius Pilátus cselekedetei 1. FEJEZET 1 Annás és Kajafás, Szummasz, Dátám, Gamáliél, Júdás, Lévi, Neptálim, Sándor, Círusz és más zsidók elmentek Pilátushoz Jézus körül, és sok rossz bűnnel vádolták. 2 És monda: Biztosak vagyunk abban, hogy Jézus József ács fia, Máriától született föld, és hogy Isten Fiának és királynak vallja magát. és nem csak így, hanem megkísérli feloldani a szombatot és atyáink törvényeit. 3 Pilátus válaszolt; Mi az, amit kijelent? és mi az, amit megpróbál feloldani? 4 Mondának néki a zsidók: Van egy törvényünk, amely megtiltja, hogy szombaton gyógyítsanak; de meggyógyítja a sántákat és a süketeket, a bénultakat, a vakokat, a leprásokat és a démoniakat azon a napon gonosz módszerekkel. 5 Pilátus így válaszolt: Hogyan teheti ezt gonosz módszerekkel? Azok így válaszoltak: Varázsló, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket; és így minden dolog alárendelődik neki. 6 Pilátus így szólt: Az ördögök kiűzése nem a tisztátalan lélek műve, hanem Isten erejéből való kiindulás. 7 A zsidók így válaszoltak Pilátusnak: Kérünk felségedet, hogy hívd elő a törvényszéked elé, és hallgasd meg őt. 8 Pilátus követet hívott, és megkérdezte tőle: Mi módon vihetik ide Krisztust? 9 Azután kiméne a követ, és ismervén Krisztust, leborult előtte; és leterítette a köpenyét, amely a kezében volt, a földre, és így szólt: Uram, járj ezen, és menj be, mert a helytartó hív téged. 10 Amikor a zsidók észrevették, hogy mit tett a hírnök, felkiáltottak Pilátusnak, és ezt mondták: Miért nem gyöngyvirággal hívtad meg, és nem követen keresztül? imádta őt, és leterítette előtte a földre a köpenyét, amely a kezében volt, és ezt mondta neki: Uram, a helytartó hív téged. 11 Ekkor Pilátus hívatta a követet, és ezt mondta: Miért tetted ezt? 12 A hírnök így válaszolt: Amikor elküldtél engem Jeruzsálemből Sándorhoz, láttam Jézust, aki gonosz alakban ül egy szamáron, és a héberek fiai kiáltoztak: Hozsanna, kezükben faágakat tartva. 13 Mások pedig kiterítették ruháikat az útra, és ezt mondták: Ments meg minket, te, aki a mennyekben vagy! áldott, aki jön az Úr nevében. 14 Ekkor kiáltanak a zsidók a követ ellen, és ezt mondták: A héberek fiai héber nyelven kiáltoztak; és te, aki görög vagy, hogyan értenéd meg héberül? 15 A követ válaszolt nekik, és ezt mondta: Megkérdeztem egy zsidót, és ezt mondtam: Mi ez, amit a gyermekek héber nyelven kiáltanak? 16 És megmagyarázta nekem, mondván: Hozsannát kiáltanak, ami megmagyarázva: Ó, Uram, ments meg engem! vagy Uram, ments meg. 17 Pilátus így szólt hozzájuk: Miért tanúskodtok ti magatok a gyermekek által mondott beszédekről, nevezetesen a hallgatottságotokról? Mit csinált rosszul a hírnök? És elhallgattak. 18 Ekkor a helytartó ezt mondta a követnek: Menj ki, és minden eszközzel igyekezz behozni. 19 De a követ kiment, és úgy tett, mint az előbb; és monda: Uram, jöjj be, mert a helytartó hív téged. 20 Amikor pedig Jézus bement a zászlók mellett, akik a zászlót vitték, azok teteje leborulva imádta Jézust. 21 Ekkor a zsidók hevesebben kiáltoztak a zászlósok ellen. 22 Pilátus azonban így szólt a zsidókhoz: Tudom, hogy nem tetszik nektek, hogy a zászlók csúcsai maguktól meghajoltak, és Jézust imádták; de miért kiáltoztok a zászlósok ellen, mintha meghajoltak volna és hódoltak volna? 23 Azok így válaszoltak Pilátusnak: Láttuk a zászlókat, amint meghajolnak és imádják Jézust. 24 Ekkor a helytartó előhívta a zászlókat, és ezt mondta nekik: Miért tettetek így?
25 A zászlósok ezt mondták Pilátusnak: Mi mindnyájan pogányok vagyunk, és a templomokban imádjuk az isteneket; és mit gondoljunk arról, hogy imádjuk őt? Csak a mércét tartottuk a kezünkben, ők pedig meghajoltak és imádták őt. 26 Ekkor Pilátus így szólt a zsinagóga elöljáróihoz: Válasszatok magatok közül néhány erős embert, és tartsák meg a mértéket, és meglátjuk, meghajolnak-e. 27 A zsidók vénei tehát megkerestek tizenkettőt a legerősebb és legtehetségesebb vének közül, és rábírták őket, hogy megtartsák a törvényeket, és megálltak a helytartó előtt. 28 Pilátus ekkor így szólt a követhez: Vidd ki Jézust, és vidd vissza. És Jézus és a hírnök kiment a teremből. 29 Pilátus pedig előhívta a zászlókat, akik azelőtt a mértékadókat viselték, és megesküdött nekik, hogy ha nem viselték volna így a mértéket, amikor Jézus azelőtt bement, levágja a fejüket. 30 Ekkor a helytartó megparancsolta Jézusnak, hogy jöjjön be ismét. 31 És a hírnök úgy tett, mint korábban, és nagyon könyörgött Jézusnak, hogy menjen fel a köpenyére, és járjon rajta, és járt rajta, és bement. 32 Amikor pedig Jézus bement, a zászlók meghajoltak, mint azelőtt, és leborultak előtte. 2. FEJEZET 1 Amikor Pilátus ezt látta, megijedt, és fel akart kelni székéből. 2 Mialatt azonban fel akart kelni, a felesége, aki távol állott, küldött hozzá, mondván: Semmi közöd ahhoz az igaz emberhez; mert sokat szenvedtem érte látomásban ma éjjel. 3 Amikor ezt meghallották a zsidók, ezt mondták Pilátusnak: Nem mondtuk-e néked, hogy varázsló? Íme, ő álmodta a te feleségedet. 4 Pilátus pedig hívatta Jézust, és monda: Hallottad, mit tanúskodnak ellened, és nem válaszol? 5 Jézus így válaszolt: Ha nem volna erejük a beszédre, nem szólhattak volna; de mivel mindenki a maga nyelvén tud jót és rosszat is beszélni, nézzen rá. 6 De a zsidók vénei felelének, és mondának Jézusnak: Mit nézzünk? 7 Először is azt tudjuk rólad, hogy paráznaságból születtél; másodszor, hogy a te születésed miatt a csecsemőket megölték Betlehemben; harmadszor, hogy apád és anyád Mária Egyiptomba menekült, mert nem bízhattak saját népükben. 8 A mellette álló zsidók közül néhányan kedvezőbben beszéltek: Nem mondhatjuk, hogy paráznaságból született; de tudjuk, hogy anyja, Mária eljegyezte Józsefet, és így nem paráznaságból született. 9 Akkor így szólt Pilátus a zsidókhoz, akik megerősítették, hogy paráznaságból született: Nem igaz ez a te beszámolód, mivel eljegyzés történt, amint arról tanúskodnak, hogy a ti nemzetetekből valók. 10 Annás és Kajafás így szóltak Pilátushoz: Látni kell mind ezt a sokaságot, a kik kiáltják, hogy paráznaságból született, és varázsló. de akik megtagadják, hogy paráznaságból szülessen, azok az ő prozelitái és tanítványai. 11 Pilátus így válaszolt Annásnak és Kajafásnak: Kik a prozeliták? Azt felelték: Ők azok, akik pogányok fiai, és nem lettek zsidók, hanem követői. 12 Ekkor így felelt Eleázer, Asterius és Antonius, és Jakab, Kárász és Sámuel, Izsák és Fineész, Kriszpusz és Agrippa, Annás és Júdás: Nem vagyunk prozeliták, hanem zsidók gyermekei, és igazat mondunk, és jelen voltunk, amikor Mária eljegyezték. 13 Pilátus pedig a tizenkét férfiúhoz fordult, akik ezt mondták, és így szólt hozzájuk: A császár életére varázsolok titeket, hogy hűségesen mondjátok el, hogy paráznaságból született-e, és igazak legyenek-e azok, amiket elbeszéltetek. 14 Felelték Pilátusnak: Van egy törvényünk, amelyre tilos esküdni, mivel ez bűn: Esküdjenek meg a császár életére, hogy nem úgy van, ahogy mondtuk, és megelégszünk a halállal. 15 Ekkor Annás és Kajafás így szólt Pilátushoz: Az a tizenkét ember nem fogja elhinni, hogy alantas születésűnek és varázslónak ismerjük, jóllehet úgy tesz, mintha Isten fia és király lenne. attól, hogy elhiggyük, hogy remegünk hallásunktól. 16 Pilátus pedig megparancsolta mindenkinek, hogy menjenek ki, kivéve azt a tizenkét férfit, akik azt mondták, hogy nem paráznaságból született, és Jézust, hogy vonuljanak el a távolba, és ezt mondta nekik: Miért van a zsidóknak eszük, hogy megöljék Jézust?
17 Azok így válaszoltak neki: Haragudnak, mert szombatnapon gyógyított. Pilátus így szólt: Megölik-e őt jó munkáért? Azt mondják néki: Igen, Uram. 3. FEJEZET 1 Pilátus ekkor haraggal eltelve kiment a csarnokból, és így szólt a zsidókhoz: Tanúságul hívom az egész világot, hogy nem találok semmi hibát abban az emberben. 2 Felelének a zsidók Pilátusnak: Ha nem lett volna gonosz ember, nem vittük volna eléd. 3 Pilátus így szólt hozzájuk: Fogjátok meg, és próbáljátok ki a törvényetek szerint. 4 Akkor mondának a zsidók: Nem szabad senkit megölnünk. 5 Pilátus így szólt a zsidókhoz: Tiéd a parancs, hogy ne ölj, de nem én. 6 És ismét bement a csarnokba, magához hívatta Jézust, és ezt mondta neki: Te vagy a zsidók királya? 7 Jézus pedig felelvén, monda Pilátusnak: Magadtól mondod ezt, vagy a zsidók mondták ezt neked rólam? 8 Pilátus felelvén, monda Jézusnak: Zsidó vagyok-e? A zsidók egész nemzete és fejedelmei átadtak téged nekem. mit csináltál? 9 Felele Jézus, monda: Az én országom nem e világból való. de most az én királyságom nem innen van. 10 Pilátus monda: Király vagy hát? Jézus így válaszolt: Te azt mondod, hogy király vagyok: e célból születtem, és azért jöttem e világra; és azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról; és mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 11 Monda néki Pilátus: Mi az igazság? 12 Jézus azt mondta: Az igazság a mennyből van. 13 Pilátus így szólt: Ezért nincs igazság a földön. 14 Jézus így szólt Pilátushoz: Higgye el, hogy igazság van a földön azok között, akiknek ítéleti ereje van, az igazság kormányozza őket, és helyes ítéletet alkotnak. 4. FEJEZET 1 Pilátus pedig otthagyta Jézust a folyosón, kiment a zsidókhoz, és így szólt: Nem találok semmi vétket Jézusban. 2 Mondának néki a zsidók: De ő azt mondta: Lerombolhatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem. 3 Monda nékik Pilátus: Miféle templom az, amelyről beszél? 4 Mondának néki a zsidók: Amelyet Salamon negyvenhat esztendeig épített, azt mondta, hogy lerombolja, és három nap alatt felépíti. 5 Pilátus ismét monda nékik: Ártatlan vagyok annak az embernek a vérétől; nézel-e rá. 6 Mondának néki a zsidók: Vére rajtunk és gyermekeinken. Pilátus pedig összehívta a véneket, írástudókat, papokat és lévitákat, és így szólt hozzájuk külön: Ne cselekedjetek így! Semmit sem találtam az Ön vádjában (ellene), ami a betegek gyógyítását és a szombat megszegését illeti, ami halálra méltó lenne. 7 A papok és a léviták így feleltek Pilátusnak: A császár élete szerint, ha valaki istenkáromló, méltó a halálra; de ez az ember káromolta az Urat. 8 Ekkor a helytartó ismét megparancsolta a zsidóknak, hogy menjenek ki a csarnokból; és szólítván Jézust, monda néki: Mit tegyek veled? 9 Jézus így válaszolt neki: Tedd amint meg van írva. 10 Pilátus monda néki: Hogyan van megírva? 11 Monda néki Jézus: Mózes és a próféták prófétáltak az én szenvedésemről és feltámadásomról. 12 Amikor ezt meghallották, a zsidók felháborodtak, és ezt mondták Pilátusnak: Miért akarod még hallgatni annak az embernek a káromlását? 13 Monda nékik Pilátus: Ha ezeket a beszédeket istenkáromlásnak tartjátok, fogjátok meg, hozjátok udvarotok elé, és próbáljátok ki őt törvényeitek szerint. 14 A zsidók így válaszolnak Pilátusnak: A mi törvényünk azt mondja, hogy harminc kilenc ütést kell kapnia, de ha így káromolja az Urat, meg kell kövezni. 15 Monda nékik Pilátus: Ha ez a beszéde káromlás volt, próbáljátok meg őt a ti törvényetek szerint.
16 Azt mondják a zsidók Pilátusnak: A mi törvényünk megparancsolja, hogy senkit ne öljünk meg: azt akarjuk, hogy keresztre feszítsék, mert megérdemli a kereszthalált. 17 Monda nékik Pilátus: Nem illik keresztre feszíteni; csak korbácsolják és küldjék el. 18 De amikor a helytartó a jelenlévő népre és a zsidókra nézett, sok zsidót látott sírva, és így szólt a zsidók főpapjaihoz: Nem kívánja az egész nép a halálát. 19 A zsidók vénei ezt felelték Pilátusnak: Mi és az egész nép éppen azért jöttünk ide, hogy meghaljon. 20 Monda nékik Pilátus: Miért haljon meg? 21 Mondának néki: Mert Isten Fiának és királynak vallja magát. 5. FEJEZET 1 Nikodémus, egy zsidó, a helytartó elõtt állt, és így szólt: Könyörgök, ó, igaz bíró, adj nekem kedvet néhány szó szabadságával. 2 Pilátus monda néki: Beszélj tovább! 3 Nikodémus monda: Szóltam a zsidók véneinek, és az írástudóknak, a papoknak és a lévitáknak és a zsidók egész sokaságának az ő gyülekezetükben; Mit tennél ezzel az emberrel? 4 Olyan ember ő, aki sok hasznos és dicsőséges csodát tett, amilyeneket a földön soha senki nem tett, és nem is fog soha. Engedd el, és ne árts neki; ha Istentől jön, csodái, (csodálatos gyógyulásai) folytatódnak; de ha férfiaktól, akkor semmivé válnak. 5 Így Mózes, amikor Isten elküldte Egyiptomba, azokat a csodákat tette, amelyeket Isten parancsolt neki, a fáraó, Egyiptom királya előtt; és bár annak az országnak a mágusai, Jannes és Jambres varázslatukkal ugyanazokat a csodákat művelték, mint Mózes, mégsem tudták megtenni mindazt, amit ő; 6 És a csodák, amelyeket a varázslók műveltek, nem Istentől származtak, amint tudjátok, ó írástudók és farizeusok; de akik csinálták, elvesztek, és mindazok, akik hittek bennük. 7 És most engedd el ezt az embert; mert a csodák, amelyekkel vádoljátok őt, Istentől valók; és nem méltó a halálra. 8 A zsidók ezt mondták Nikodémusnak: A tanítványa lettél, és mellette beszélsz? 9 Nikodémus monda nékik: Vajon a helytartó is az ő tanítványa lett, és beszél-e érte? Nem Cæsar helyezte őt arra a magas posztra? 10 Amikor a zsidók ezt meghallották, megremegtek, fogukat csikorgatták Nikodémusra, és ezt mondták neki: Fogadd-e az ő tanítását az igazságnak, és legyen sorsod Krisztusnál! 11 Nikodémus így válaszolt: Ámen! Elveszem az ő tanítását és vele a sorsomat, amint mondtátok. 12 Ekkor felkelt egy másik zsidó, és engedélyt kért a helytartótól, hogy hallgasson tőle néhány szót. 13 És monda a helytartó: Beszélj, amit gondolsz. 14 És monda: Harmincnyolc esztendeig feküdtem a jeruzsálemi báránytó mellett, nagy erőtlenség alatt dolgoztam, és vártam a gyógyulást, amely egy angyal eljövetele által lesz elérhető, aki egy időben megzavarta a vizet. ; és aki először lépett be a víz háborgása után, meggyógyult minden betegségtől. 15 És amikor Jézus meglátott, hogy ott gyötrődöm, így szólt hozzám: Meggyógyulsz? Én pedig így feleltem: Uram, nincs emberem, aki felkavar a vízben, aki a tóba vessen. 16 És monda nékem: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyultam, felvettem az ágyam és elindultam. 17 A zsidók ezt mondták Pilátusnak: Urunk, kormányzónk, kérdezd meg tőle, melyik napon gyógyult meg betegségéből. 18 A beteg így válaszolt: Szombaton volt. 19 Mondának a zsidók Pilátusnak: Nem mondtuk-e, hogy szombaton végezte a gyógymódokat, és az ördögök fejedelme által űzte ki az ördögöket? 20 Ekkor kijött egy másik 7 zsidó, és ezt mondta: Vak voltam, hallottam hangokat, de nem láttam senkit; és ahogy Jézus haladt, hallottam a sokaságot elhaladni, és megkérdeztem, mi van ott? 21 Azt mondták nekem, hogy Jézus elmegy mellettem, akkor kiáltottam, mondván: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! És megállt, és megparancsolta, hogy vigyenek hozzá, és ezt mondta nekem: Mit akarsz? 22 Azt mondtam: Uram, hogy lássam. 23 Monda nékem: Nyugodj meg, és azonnal láttam, és követtem őt, örvendezve és hálát adva.
24 Egy másik zsidó is kijött, és ezt mondta: Leprás voltam, és csak az ő szavával gyógyított meg, mondván: Akarom, légy tiszta! és hamarosan megtisztultam a leprámtól. 25 És kijött egy másik zsidó, és ezt mondta: Én ferde voltam, és megigazított engem az ő szavával. 26 Egy Veronika nevű asszony ezt mondta: Tizenkét éve vérfolyás gyötört, és megérintettem a ruhája szegélyét, és hamarosan megszűnt a vérömleny. 27 A zsidók ezt mondták: Van egy törvényünk, hogy nőt nem szabad bizonyítékul használni. 28 És egyebek után egy másik zsidó ezt mondta: Láttam Jézust esküvőre hívni tanítványaival, és borhiány volt a galileai Kánában; 29 Amikor a bort már megették, megparancsolta a szolgáknak, hogy töltsenek meg hat edényt vízzel, és megtöltötték színültig, és megáldotta őket, és a vizet borrá változtatta, és az egész népet. ivott, meglepődve ezen a csodán. 30 Egy másik zsidó pedig kiállt, és monda: Láttam Jézust tanítani a kapernaumi zsinagógában; És volt a zsinagógában egy ember, akiben ördög volt. és felkiáltott, mondván: Hagyj békén; mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, hogy te vagy az Isten Szentje. 31 Jézus pedig megdorgálta őt, mondván: Hallgass, tisztátalan lélek, és menj ki az emberből; és azonnal kijött belőle, és egyáltalán nem bántotta. 32 A következőket is mondta egy farizeus; Láttam, hogy nagy csapat jött Jézushoz Galileából és Júdeából, a tenger partjáról és a Jordán környéki sok országból, és sok beteg jött hozzá, és meggyógyította őket. 33 És hallottam a tisztátalan lelkeket kiáltozni és ezt mondani: Te vagy az Isten Fia. Jézus pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne ismertessék őt. 34 Ezek után egy másik személy, akinek a neve Centurio, ezt mondta: Láttam Jézust Kapernaumban, és könyörögtem neki, mondván: Uram, az én szolgám bénultan fekszik otthon. 35 És monda nékem Jézus: Eljövök és meggyógyítom. 36 Én pedig azt mondtam: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a tetőm alá jöjj; hanem csak az igét mondd, és az én szolgám meggyógyul. 37 Jézus pedig monda nékem: Menj el; és amint hittél, úgy legyen veled. És az én szolgám attól az órától kezdve meggyógyult. 38 És monda egy nemes: Volt egy fiam Kapernaumban, aki a halál előtt feküdt; és amikor meghallottam, hogy Jézus Galileába jött, elmentem, és kértem, hogy jöjjön le a házamba, és gyógyítsa meg a fiamat, mert a halálán volt. 39 Azt mondta nekem: Menj el, a te fiad él. 40 És a fiam attól az órától kezdve meggyógyult. 41 Ezeken kívül sok más zsidó is, férfiak és nők, kiáltozva mondták: Ő valóban az Isten Fia, aki csak szavával gyógyít minden betegséget, és akinek az ördögök teljesen alá vannak vetve. 42 Néhányan távolabbról azt mondták: Ez az erő nem származhat mástól, csak Istentől. 43 Pilátus így szólt a zsidókhoz: Miért nem vetik alá az ördögök a ti orvosaitokat? 44 Néhányan azt mondták közülük: Az ördögök alátámasztásának ereje nem származhat mástól, mint Istentől. 45 Mások azonban azt mondták Pilátusnak, hogy feltámasztotta Lázárt a halálból, miután négy napig a sírjában volt. 46 A helytartó ezt hallván, remegve monda a zsidók sokaságának: Mit használ nektek, ha ártatlan vért ontatok? 6. FEJEZET 1 Pilátus pedig összehívta Nikodémuszt és azt a tizenöt férfiút, akik azt mondták, hogy Jézus nem paráznaságból született, és így szólt hozzájuk: Mit tegyek, mert olyan, mint a zűrzavar a nép között. 2 Mondának néki: Nem tudjuk; nézzenek rá, kik keltik a zűrzavart. 3 Pilátus ismét magához hívatta a sokaságot, és monda nékik: Tudjátok, hogy szokásotok van, hogy egy foglyot elengedek néktek húsvét ünnepén; 4 Van egy híres foglyom, egy gyilkosom, akit Barabásnak hívnak, és Jézust, akit Krisztusnak hívnak, akiben nem találok semmit, ami halált érdemelne. Melyikük van tehát eszedben, hogy kiadjam neked? 5 Mindnyájan kiáltanak és ezt mondják: Engedd el nekünk Barabást!
6 Monda nékik Pilátus: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? 7 Mind azt felelik: Feszítsék meg! 8 Ismét kiáltanak, és ezt mondják Pilátusnak: Nem vagy te a császár barátja, ha elengeded ezt az embert? mert kijelentette, hogy ő az Isten Fia és király. De hajlik arra, hogy ő legyen a király, és ne a császár? 9 Pilátus pedig haraggal eltelve monda nékik: A ti nemzetetek mindig lázadó volt, és mindig azokkal szemben vagytok, akik szolgáltak nektek? 10 A zsidók így válaszoltak: Kik azok, akik szolgálatunkra szolgáltak? 11 Pilátus így válaszolt nekik: A ti Istenetek, aki megszabadított benneteket az egyiptomiak kemény rabságából, és átvitt benneteket a Vörös-tengeren, mintha száraz lett volna, és a pusztában mannával és fürjhússal táplált, és vizet hozott. a sziklából, és törvényt adott neked a mennyből: 12 Mindenféleképpen ingereltétek őt, és öntött borjút kívántatok magatoknak, és imádtátok azt, és áldoztatok neki, és ezt mondtátok: Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről. 13 Emiatt a te Istened hajlandó volt elpusztítani téged; de Mózes közbenjárt érted, és a ti Istenetek meghallgatta őt, és megbocsátotta vétkeiteket. 14 Utána haragra gerjedtök, és meg akartátok volna ölni prófétáitokat, Mózest és Áront, amikor a hajlékba menekültek, és mindig Isten és az ő prófétái ellen zúgolódtatok. 15 És felkelvén ítélőszékéből, ki akart volna menni; de a zsidók mind azt kiáltották: Mi a császárt ismerjük el királynak, és nem Jézust. 16 Mivel ez a személy, amint megszületett, eljöttek a bölcsek, és ajándékokat ajánlottak neki; amit Heródes meghallotta nagyon megrémült, és meg akarta volna ölni. 17 Amikor ezt az apja megtudta, vele és anyjával, Máriával Egyiptomba menekült. Heródes, amikor meghallotta, hogy megszületett, megölte volna; és ennek megfelelően elküldte, és megöletett minden gyermeket, aki Betlehemben és annak minden határában volt, két évestől és az alatt. 18 Amikor Pilátus meghallotta ezt a beszámolót, megijedt; És csendet parancsolva a népnek, a kik lármáztak, monda Jézusnak: Király vagy-e tehát? 19 A zsidók mind azt felelték Pilátusnak: Ő az, akit Heródes meg akart ölni. 20 Pilátus pedig vizet vett, megmosta kezét a nép előtt, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől; nézz rá. 21 Felelének a zsidók és mondának: Az ő vére rajtunk és a mi gyermekeinken. 22 Pilátus megparancsolta, hogy hozzák elébe Jézust, és a következő szavakkal szólt hozzá: 23 A te nemzeted megparancsolt téged, hogy királlyá tegyed magad; ezért én, Pilátus, korbácsolásra ítéllek az egykori helytartók törvényei szerint; és hogy először megkötöztessenek, majd keresztre akasszanak azon a helyen, ahol most fogoly vagy; és két bűnöző is veled, akiknek a neve Dimas és Gestas. 7. FEJEZET 1 Ekkor Jézus kiment a csarnokból, és vele a két tolvaj. 2 Mikor pedig eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, levetkőzték ruhájáról, és vászonruhával felövezték, és töviskoronát tettek a fejére, és nádszálat adtak a kezébe. 3 Hasonlóképpen cselekedtek a két tolvajjal is, akiket vele együtt keresztre feszítettek, Dimasszal a jobbján és Gesztással a bal kezén. 4 Jézus azonban ezt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik; Mert nem tudják, mit csinálnak. 5 És felosztották ruháit, és az ő ruhájára sorsot vetettek. 6 Közben ott állt a nép, a főpapok és a zsidók vénei pedig kigúnyolták, mondván: Másokat mentett meg, most mentse meg magát, ha teheti; ha Isten fia, most szálljon le a keresztről. 7 A katonák is gúnyolták őt, és ecetet és epét vettek inni, és ezt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad! 8 Ekkor Longinus, egy katona lándzsát vett, 1 átszúrta az oldalát, és nemsokára vér és víz jött ki belőle. 9 Pilátus pedig felírta a címet a keresztre héber, latin és görög betűkkel, ti. Ez a zsidók királya. 10 De a Jézussal együtt keresztre feszített két tolvaj közül az egyik, kinek neve Gesztás, ezt mondta Jézusnak: Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket.
11 De a tolvaj, akit jobbján keresztre feszítettek, akinek neve Dimas volt, megfeddte őt, és így szólt: Nem félsz-é az Istentől, aki erre a büntetésre ítéltetett? Valóban jogosan és jogosan fogadjuk el cselekedeteink vétkét; de ez a Jézus, mi rosszat tett? 12 E nyögések után így szólt Jézushoz: Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba. 13 Jézus felelvén, monda néki: Bizony mondom néked, hogy ma velem leszel a Paradicsomban. 8. FEJEZET 1 És körülbelül a hatodik óra volt, és sötétség volt az egész föld színén a kilencedik óráig. 2 És míg a nap elsötétedett, íme, a templom függönye felültõl aljáig meghasadt; és a sziklák is meghasadtak, és a sírok megnyíltak, és sok alvó szent teste kelt fel. 3 Kilenc óra körül pedig Jézus hangosan felkiáltott, mondván: Hely, Hely, lama zabacthani? ez így értelmezve: Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 4 És ezek után monda Jézus: Atyám, a te kezedbe adom lelkemet; és ezt mondván, feladta a szellemet. 5 Amikor azonban a százados látta, hogy Jézus így kiáltva feladta a szellemet, dicsőítette Istent, és ezt mondta: Valóban igaz ember volt ez. 6 És az egész nép, a ki ott állt, nagyon megrémült a látványtól; és elgondolkodva a történteken, megütötték a mellüket, majd visszatértek Jeruzsálem városába. 7 A százados elment a helytartóhoz, és elmondta neki mindazt, ami történt; 8 És mikor mindezeket hallotta, nagyon megszomorodott; 9 És összehívván a zsidókat, monda nékik: Láttátok-e a napfogyatkozás csodáját és a többi dolgot, ami Jézus haldoklása közben történt? 10 Amikor a zsidók ezt meghallották, így válaszoltak a helytartónak: A napfogyatkozás szokása szerint történt. 11 De mindazok, akik Krisztus ismerősei voltak, távol álltak, akárcsak azok az asszonyok, akik Galileából követték Jézust, és figyelték mindezt. 12 És íme, egy arimathiai férfi, név szerint József, aki szintén Jézus tanítványa volt, de nem nyíltan, a zsidóktól való félelem miatt, elment a helytartóhoz, és könyörgött a helytartónak, hogy adjon neki engedélyt, hogy elvegye a Jézus teste a keresztről. 13 És a helytartó elengedte őt. 14 És eljött Nikodémus, és magával vitt mirhából és aloéból készült keveréket, körülbelül száz font súlyú; és könnyezve levették Jézust a keresztről, és fűszeres vászonruhába kötözték, a zsidók közé temetésének szokása szerint, 15 És elhelyezte őt egy új sírba, amelyet József épített, és kivágtatta egy sziklából, amelybe soha senkit nem tettek; és egy nagy követ hengerítettek a sír ajtajához. 9. FEJEZET 1 Amikor az igazságtalan zsidók meghallották, hogy József könyörgött, és eltemette Jézus testét, Nikodémust keresték. és azt a tizenöt embert, akik bizonyságot tettek a helytartó előtt, hogy Jézus nem paráznaságból született, és más jó embereket, akik jó cselekedeteket tettek vele szemben. 2 Mikor pedig mindnyájan elrejtőztek a zsidóktól való félelem miatt, egyedül Nikodémus jelent meg nekik, és ezt mondta: Hogyan mehetnek be az ilyenek a zsinagógába? 3 Felelének néki a zsidók: De hogyan mertél bemenni a zsinagógába, aki a Krisztussal szövetséges volt? Legyen vele sorsod a másik világban. 4 Nikodémus így válaszolt: Ámen! úgy legyen, hogy részem legyen vele az ő birodalmában. 5 Hasonlóképpen József, amikor a zsidókhoz ment, azt mondta nekik: Miért haragszol rám, amiért a Pilátus Jézus testét kívánom? Íme, síromba helyeztem, tiszta lenvászonba burkoltam, és követ tettem a sír ajtajához. 6 Jogosan cselekedtem vele szemben; ti pedig igazságtalanul megdöbbentétek ezt az igazat, amikor keresztre feszítettetek, ecetet adtatok neki inni, tövissel megkoronáztátok, testét ostorral tépte fel, és vérének vétkét reátok könyörögte.
7 A zsidók ennek hallatára felháborodtak és nyugtalankodtak; és megfogták Józsefet, és megparancsolták, hogy tegyék őrizetbe szombat előtt, és tartsák ott, amíg a szombat véget nem ér. 8 És mondának néki: Tégy gyónást; mert ebben az időben nem szabad ártani neked, amíg el nem jön a hét első napja. De tudjuk, hogy nem tartanak méltónak a temetésre; de a te testedet az ég madarainak és a föld vadainak adjuk. 9 József így válaszolt: Ez a beszéd olyan, mint a büszke Góliát beszéde, aki szidalmazta az élő Istent, amikor Dávid ellen szólt. De ti írástudók és orvosok tudjátok, hogy Isten azt mondja a próféta által: Az enyém a bosszúállás, és megfizetek néktek egy olyan rosszat, amilyen mértékben megfenyegetettétek. 10 Az Isten, akit a keresztre akasztottál, ki tud szabadítani a kezeid közül. Minden gonoszságod visszatér rád. 11 Mert a helytartó, amikor kezet mosott, így szólt: „Tiszta vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. De ti feleltek és kiáltoztatok: Az ő vére rajtunk és gyermekeinken. Amint mondtátok, vesztek el örökre. 12 A zsidók vénei pedig hallván e beszédeket, nagyon feldühödtek; és megfogván Józsefet, egy kamrába helyezték, ahol nem volt ablak; bezárták az ajtót, és pecsétet tettek a zárra; 13 Annás és Kajafás pedig őrséget állítottak rá, és tanácsot tartottak a papokkal és a lévitákkal, hogy szombat után találkozzanak mindnyájan, és azon gondolkodtak, milyen halállal öljék Józsefet. 14 Amikor ezt megtették, az elöljárók, Annás és Kajafás, megparancsolták Józsefnek, hogy hozzák ki. 10. FEJEZET 1 Amikor ezt meghallotta az egész gyülekezet, csodálkoztak és csodálkoztak, mert ugyanazt a pecsétet találták a kamra zárán, de Józsefet nem találták. 2 Ekkor Annás és Kajafás kimentek, és miközben mindnyájan csodálták József eltávozását, íme, az egyik katona, aki Jézus sírját őrizte, megszólalt a gyülekezetben. 3 Míg Jézus sírját őrizték, földrengés volt; és láttuk, hogy Isten angyala elhengeríti a sír kövét, és ráül; 4 És arca olyan volt, mint a villám, és ruhája, mint a hó; és a félelem által olyanok lettünk, mint a halottak. 5 És hallottunk egy angyalt, aki ezt mondta az asszonyoknak a Jézus sírjánál: Ne féljetek! Tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresed; feltámadt, ahogy megjövendölte. 6 Jöjjetek, és nézzétek meg a helyet, ahová elhelyezték; és azonnal menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halálból, és előttetek megy el Galileába. ott meglátjátok őt, ahogy mondta nektek. 7 Ekkor a zsidók összehívták mindazokat a katonákat, akik Jézus sírját őrizték, és megkérdezték tőlük: Kik azok az asszonyok, akikkel az angyal beszélt? Miért nem ragadtad meg őket? 8 Felelének a katonák és mondának: Nem tudjuk, kik voltak az asszonyok; ráadásul a félelem által halottak lettünk, és hogyan tudnánk megragadni azokat a nőket? 9 Mondának nékik a zsidók: Él az Úr, nem hiszünk nektek. 10 A katonák így válaszoltak a zsidóknak: Amikor láttátok és hallottátok Jézust annyi csodát tenni, és nem hittek neki, hogyan higgyetek nekünk? Jól mondtátok: Él az Úr, mert valóban él az Úr. 11 Hallottuk, hogy bezártátok Józsefet, aki eltemette Jézus testét, egy kamrába, egy lezárt zár alá; és amikor kinyittátok, nem találtátok ott. 12 Akkor hozd elő Józsefet, akit őrizetbe vettél a kamrában, mi pedig előállítjuk Jézust, akit a sírban őriztünk. 13 Felelének a zsidók, és mondták: Mi megtermeljük Józsefet, ti pedig Jézust. De József a saját városában, Arimathéában van. 14 A katonák így válaszoltak: Ha József Arimathában van, Jézus pedig Galileában, hallottuk, hogy az angyal értesíti az asszonyokat. 15 A zsidók ezt hallván, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: Ha ezek a dolgok nyilvánosságra kerülnek, akkor minden test hinni fog Jézusban. 16 Azután összegyűltek egy nagy összeget, és adták a katonáknak, mondván: Mondjátok-e a népnek, hogy Jézus tanítványai éjjel jöttek, amikor aludtatok, és ellopták Jézus testét? és ha Pilátus, a helytartó meghallja ezt, megelégítjük és megvédjük. 17 A katonák ennek megfelelően felvették a pénzt, és a zsidók utasítása szerint szóltak; jelentésüket pedig külföldön terjesztették az emberek között.
18 Egy Phinees pap, Ada iskolamester és egy lévita, Ageus, ők hárman eljöttek Galileából Jeruzsálembe, és ezt mondták a főpapoknak és mindazoknak, akik a zsinagógákban voltak, mondván: 19 Láttuk Jézust, akit ti keresztre feszítettek, amint beszélget tizenegy tanítványával, és ott ül közöttük az Olajfák hegyén, és ezt mondta nekik: 20 Menjetek el az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden népnek, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében; és aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. 21 És amikor ezeket mondta tanítványainak, láttuk őt felszállni a mennybe. 22 Amikor a főpapok, a vének és a léviták meghallották ezeket, ezt mondták ennek a három férfiúnak: Adjatok dicsőséget Izráel Istenének, és valljátok meg neki, hogy igazak-e azok a dolgok, amikről azt mondjátok, hogy láttatok és hallottatok. . 23 Azok pedig így válaszoltak: Él a mi atyáink Ura, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene, amint hallottuk Jézust beszélni tanítványaival, és amint láttuk őt felmenni a mennybe. , tehát elmondtuk neked az igazságot. 24 És a három távolabbi férfi válaszolt, és ezt mondták, és ezeket a szavakat hozzáfűzték: Ha nem birtokoljuk azokat a szavakat, amelyeket Jézus mondott, és láttuk őt felmenni a mennybe, vétkesek leszünk. 25 Ekkor a főpapok azonnal felkeltek, és kezükben tartva a törvénykönyvet, és megidézték ezeket az embereket, mondván: Nem fogjátok többé kijelenteni, amit Jézusról beszéltetek. 26 És adtak nekik nagy összeget, és másokat is küldtek magukkal, akik hazavigyék őket, hogy ne maradjanak Jeruzsálemben. 27 Ekkor a zsidók mindnyájan összegyűltek, és legsiralmasabb aggodalmát fejezték ki, mondván: Mi ez a rendkívüli dolog, ami Jeruzsálemben történt? 28 Annás és Kajafás pedig megvigasztalták őket, mondván: Miért higgyünk a katonáknak, akik Jézus sírját őrizték, amikor azt mondják nekünk, hogy egy angyal hengerítette el a követ a sír ajtajáról? 29 Talán a saját tanítványai mondták ezt nekik, és pénzt adtak nekik, hogy ezt mondják, és ők maguk vitték el Jézus testét. 30 Azonkívül vegyétek figyelembe azt, hogy idegeneknek nem lehet hitelt adni, mert ők is nagy összeget vettek el tőlünk, és az általunk adott utasítások szerint jelentették be nekünk. Hűségesnek kell lenniük hozzánk, vagy Jézus tanítványaihoz. 11. FEJEZET 1 Ekkor Nikodémus felkelt, és így szólt: Jól mondjátok, Izráel fiai, hallottátok, mit esküdött az a három férfiú az Isten törvényére, aki ezt mondta: Láttuk Jézust beszélni tanítványaival az Olajfák hegyén, és láttuk. felemelkedik a mennybe. 2 És az Írás azt tanítja nekünk, hogy az áldott Illés próféta felvitetett a mennybe; És megkérdezték Elizeust a próféták fiai: Hol van a mi atyánk, Illés? Azt mondta nekik, hogy felvitetett a mennybe. 3 És mondának néki a próféták fiai: Talán a lélek vitte el Izráel valamelyik hegyére, ott talán megtaláljuk. És könyörögtek Elizeusnak, és három napig járt velük, de nem találták. 4 És most hallgass meg engem, Izráel fiai, és küldjünk férfiakat Izrael hegyeibe, nehogy a lélek elragadja Jézust, és ott talán megtaláljuk és megelégedjünk. 5 És Nikodémus tanácsa tetszett az egész népnek; és kiküldtek férfiakat, akik keresték Jézust, de nem találták. Visszatérve ezt mondták: Mindent bejártunk, de Jézust nem találtuk, Józsefet viszont megtaláltuk az ő városában, Arimathában. 6 A fejedelmek pedig ezt hallván, és az egész nép örült, és dicsérték Izráel Istenét, mert megtalálták Józsefet, akit egy kamrába zártak, de nem találták. 7 Mikor pedig nagy gyülekezetet állítottak össze, mondának a főpapok: Milyen úton hozzuk magunkhoz Józsefet, hogy beszéljen vele? 8 És vettek egy papírlapot, írtak neki, és ezt mondták: Békesség veled és egész családoddal. Tudjuk, hogy vétkeztünk Isten és ellened. Szívesen látogasson el hozzánk, atyáitokhoz, mert tökéletesen meglepett minket, hogy megszökött a börtönből. 9 Tudjuk, hogy rosszindulatú tanácsot vettünk ellened, és hogy az Úr gondoskodott rólad, és maga az Úr szabadított meg terveinktől. Békesség veled, József, aki tisztességes vagy az egész nép között.
10 Kiválasztottak Józsefnek hét barátját, és ezt mondták nekik: Amikor Józsefhez jössz, köszöntsd őt békével, és add át neki ezt a levelet. 11 Ennek megfelelően, amikor a férfiak Józsefhez értek, békében köszöntötték, és átadták neki a levelet. 12 Amikor József elolvasta, ezt mondta: Áldott az Úr Isten, aki megszabadított engem Izráel fiaitól, hogy nem onthatták ki az én véremet. Áldott legyen az Isten, aki megvédett engem a te szárnyaid alatt. 13 József pedig megcsókolta őket, és bevitte őket házába. Másnap pedig József felült a szamarára, és elment velük Jeruzsálembe. 14 Mikor pedig a zsidók mind meghallották ezeket, kimentek elébe, és kiáltoztak, mondván: Békesség legyen idejöveteleddel, József atyám! 15 Erre ő így válaszolt: Az Úr jómódja legyen az egész népnek. 16 És mindnyájan megcsókolták őt; Nikodémus pedig nagy mulatságot készített a házába. 17 De másnap, mikor készülődni kezdett, Annás, Kajafás és Nikodémus ezt mondták Józsefnek: Tégy vallást Izráel Istenének, és válaszolj nékünk mindazokra a kérdésekre, amelyeket fel fogunk tenni néked. 18 Mert nagyon megrendültünk, hogy elástad Jézus testét; és hogy' amikor bezártunk egy kamrába, nem találtunk; és azóta is félünk, egészen mostanáig, hogy megjelensz közöttünk. Mondd el tehát nekünk Isten előtt mindazt, ami történt. 19 József pedig felelvén, monda: Valóban bezártatok engem az előkészítés napján, reggelig. 20 De amikor imádkoztam az éjszaka közepén, a házat négy angyal vette körül; és láttam Jézust, mint a nap fényét, és leborultam a földre a félelemtől. 21 Jézus pedig megfogván a kezemet, felemelt a földről, és akkor harmat hintött rám; de ő megtörölte arcomat, megcsókolt, és így szólt hozzám: Ne félj, József! nézz rám, mert én vagyok az. 22 Akkor ránéztem, és így szóltam: Rabbó, Illés! Ő így válaszolt nekem: Nem Illés vagyok, hanem a názáreti Jézus, akinek a testét eltemetted. 23 Azt mondtam neki: Mutasd meg nekem a sírt, amelyben elhelyeztelek. 24 Jézus pedig kézen fogva vitt arra a helyre, ahol őt fektettem, és megmutatta nekem a vászonruhát és a kendőt, amelyet a fejére tettem. Akkor tudtam, hogy Jézus az, és leborulva előtte ezt mondtam: Áldott, aki jön az Úr nevében. 25 Jézus ismét kézen fogott engem, Arimathába vitt a saját házamba, és monda nékem: Békesség néked! de ne menj ki házadból a negyvenedik napig; de el kell mennem a tanítványaimhoz. 12. FEJEZET 1 Amikor a főpapok mindezeket meghallották, elcsodálkoztak, és arccal a földre borultak, mint a halottak, és egymáshoz kiáltozva mondták: Mi ez a rendkívüli jel, amely Jeruzsálemben történt? Ismerjük Jézus apját és anyját. 2 És monda egy lévita: Sok rokonát ismerem, vallásos embert, akik áldozatot és egészen égõáldozatot szoktak bemutatni Izráel Istenének a templomban, imádkozva. 3 És amikor Simeon főpap a karjába vette. monda néki: Uram, most engedd el a te szolgádat békével, a te igéd szerint; mert az én szemeim látták üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél: világosságot a pogányok megvilágosítására, és néped, Izráel dicsőségét. 4 Hasonlóképen áldotta Simeon Máriát, a Jézus anyját, és monda néki: Kijelentem néked a gyermek felől; Ő sokak bukására és feltámadására van kijelölve, és olyan jelnek, amely ellen szólni kell. 5 Igen, a te lelkedet is kard szúrja át, és sok szív gondolatai feltárulnak. 6 Akkor ezt mondták az összes zsidók: Küldjünk el ahhoz a három férfihoz, akik azt mondták, hogy látták őt beszélgetni tanítványaival az Olajfák hegyén. 7 Ezek után megkérdezték tőlük, hogy mit láttak; akik egyöntetűen válaszoltak: Izráel Istenének színe előtt megerősítjük, hogy tisztán láttuk Jézust beszélgetni tanítványaival az Olajfák hegyén, és felszállni a mennybe.
8 Ekkor Annás és Kajafás külön helyre vitték őket, és külön-külön megvizsgálták őket; akik egyhangúlag megvallották az igazat, és azt mondták: látták Jézust. 9 Ekkor Annás és Kajafás ezt mondták: "A mi törvényünk azt mondja: Két vagy három tanú szája által minden szó megerősödik." 10 De mit mondtunk? Az áldott Énok tetszett Istennek, és Isten igéje fordította le; és ismert az áldott Mózes temetkezési helye. 11 Jézust azonban Pilátus kezébe adták, megkorbácsolták, tövissel megkoronázták, leköpték, lándzsával átszúrták, keresztre feszítették, meghalt a kereszten, és eltemették, testét pedig a tiszteletreméltó József új sírba temették, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy élve látta. 12 És ezek a férfiak kijelentették, hogy látták őt az Olajfák hegyén beszélgetni tanítványaival, és felmenni a mennybe. 13 Ekkor József felkelt. monda Annásnak és Kajafásnak: Igazán nagy meglepetés érheti, hogy azt mondták nektek, hogy Jézus él, és felment a mennybe. 14 Valóban meglepő dolog, hogy nem csak maga támad fel a halottak közül, hanem másokat is feltámaszt sírjából, akiket sokan láttak Jeruzsálemben. 15 És most hallgass meg egy kicsit: Mindannyian ismertük az áldott Simeont, a főpapot, aki magához vette Jézust a templomban, amikor még csecsemő volt. 16 Ugyanennek Simeonnak volt két saját fia, és mindannyian jelen voltunk halálukon és temetésükön. 17 Menjetek el tehát, és nézzétek meg sírjaikat, mert ezek nyitva vannak, és feltámadtak; és íme, Arimathéa városában vannak, és együtt töltik idejüket az istentiszteletben. 18 Néhányan valóban hallották hangjukat az imádságban, de nem beszélnek senkivel, hanem némák maradnak, mint a halottak. 19 De gyertek, menjünk hozzájuk, és viselkedjünk velük szemben minden kellő tisztelettel és óvatossággal. És ha megesküdni tudjuk őket, talán elárulnak nekünk feltámadásuk titkait. 20 Amikor a zsidók ezt meghallották, nagyon megörültek. 21 Ekkor Annás és Kajafás, Nikodémus, József és Gamáliél Arimathába mentek, de nem találták őket a sírjukban; de a városban járva áhítataik alkalmával térdre kényszerítették őket: 22 Azután köszöntve őket teljes tisztelettel és tisztelettel Isten előtt, bevitték őket a jeruzsálemi zsinagógába, és bezárták a kapukat, és magukhoz vették az Úr törvényének könyvét, 23 És kezükbe adva megesküdtek nekik Adónai Istenre és Izráel Istenére, akik a törvény és a próféták által szóltak atyáinkhoz, mondván: Ha hiszitek Jézusnak, aki feltámasztott titeket a halálból, mondjátok meg nekik. nekünk, hogy mit láttál, és hogyan támadtál fel a halálból. 24 Charinus és Lenthius, Simeon két fia megremegtek, amikor meghallották ezeket, és megzavarodtak és felnyögtek; és ugyanakkor felnézve az égre, ujjaikkal a nyelvükön tették a kereszt jelét. 25 És azonnal szóltak, és mondták: Adjatok mindegyikünknek egy papírt, és felírjuk nektek mindazt, amit láttunk. Leültek mindannyian, és írtak, mondván: 13. FEJEZET 1 Uram, Jézus és Atyánk, ki vagy a halottak feltámadása és élete Istene, adj nekünk engedélyt, hogy hirdessük titkaidat, amelyeket a halál után láttunk, és amelyek a te keresztedhez tartoznak; mert a te nevedre esküdtünk. 2Mert megtiltottad szolgáidnak, hogy kijelentsék azokat a titkos dolgokat, amelyeket isteni hatalmad vitt véghez a pokolban. 3 Amikor atyáinkkal a pokol mélyén, a sötétség sötétségében helyezkedtünk el, hirtelen megjelent a nap aranyhoz hasonló színe, és bíbor színű fény világította meg a helyet. 4 Ezen a napon Ádám, az egész emberiség atyja, az összes pátriárkával és prófétával együtt örvendezett, és így szólt: Ez a világosság az örök világosság szerzője, aki megígérte, hogy örök világosságra fordít bennünket. 5 Ésaiás próféta kiáltott, és ezt mondta: Ez az Atya és az Isten Fia világossága, az én jövendölésem szerint, amikor éltem a földön. 6 Zabulon földje és Neftálim földje a Jordánon túl, a nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot látott; és azoknak, akik a halál árnyékának tartományában laktak, világosság támad fel. És most eljött, és megvilágosított minket, akik a halálban ültünk. 7 És miközben mindnyájan örvendeztünk a ránk világító világosságban, Simeon atyánk eljött közénk, és gratulált az egész
társaságnak, és így szólt: Dicsőítsétek az Urat, Jézus Krisztust, az Isten Fiát! 8 Akit a karjaimra vettem, amikor egy csecsemő a templomban, a Szentlélektől megindítva, így szólt hozzá, és elismerte: 1 Most már az én szemeim látták üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél. , fény a pogányok megvilágosítására és néped, Izrael dicsősége. 9 Mind a szentek, akik a pokol mélyén voltak, ezt hallván, annál jobban örvendeztek. 10 Utána előjött egy kis remete, és mindenki megkérdezte tőle: Ki vagy te? 11 Erre így válaszolt: Én vagyok a pusztában kiáltó szava, Keresztelő János és a Magasságos prófétája, aki elment az ő eljövetele előtt, hogy előkészítse az útját, hogy átadja az üdvösség ismeretét népének, a bűnök bocsánatát. 12 Én pedig, János, amikor láttam Jézust hozzám jönni, a Szentlélektől megindítva, ezt mondtam: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. 13 És megkereszteltem őt a Jordán folyóban, és láttam, hogy a Szentlélek galamb formájában leszáll rá, és hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. 14 És most, amikor előtte mentem, lejöttem ide, hogy megismertessem veletek, hogy legközelebb meglátogat minket az Isten Fia, és eljön hozzánk, akik a sötétségben és a a halál árnyéka. 14. FEJEZET 1 Amikor azonban az első ember, a mi atyánk, Ádám meghallotta ezeket, hogy Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, kiáltotta fiának, Sétnek, és így szólt: 2 Mondd el fiaidnak, a pátriárkáknak és prófétáknak mindazt, amit Mihály arkangyaltól hallottál, amikor elküldtelek a Paradicsom kapuihoz, hogy könyörögj Istenhez, kenje meg a fejemet, ha beteg leszek. 3 Ekkor Széth a pátriárkákhoz és a prófétákhoz közeledve így szólt: Én Seth, amikor a paradicsom kapujában imádkoztam Istenhez, láttam az Úr angyalát, Michael megjelent nekem, és ezt mondta: Az Úrtól küldtetek hozzád. ; Engem az emberi testek elnökölésére neveztek ki. 4 Mondom néked Sét, ne könyörögj Istenhez könnyek között, és kérd őt az irgalmasság fájának olajáért, amellyel kend fel atyádat, Ádámot fejfájására; 5 Mert semmiképpen sem szerezheted meg az utolsó napig és időkig, azaz amíg el nem telik ötezer-ötszáz év. 6 Akkor Krisztus, Isten legirgalmasabb Fia eljön a földre, hogy feltámasztsa Ádám emberi testét, és ugyanakkor feltámasztsa a halottak testét, és amikor eljön, megkeresztelkedik a Jordánban: 7 Azután az ő irgalmasságának olajával felken mindazokat, akik hisznek benne; és irgalmasságának olaja megmarad a jövő nemzedékek számára is, azok számára, akik a víztől és a Szentlélektől születnek az örök életre. 8 És amikor abban az időben Isten legirgalmasabb Fia, Krisztus Jézus leszáll a földre, bevezeti atyánkat, Ádámot a Paradicsomba, az irgalmasság fájára. 9 Amikor az összes pátriárka és próféta hallotta mindezt Séttől, jobban örültek. 15. FEJEZET 1 Miközben a szentek mind örvendeztek, íme, Sátán, a halál fejedelme és kapitánya így szólt a pokol fejedelméhez: 2 Készüljetek fogadni magát a názáreti Jézust, aki azzal kérkedett, hogy ő az Isten Fia, és mégis félt a haláltól, és ezt mondta: Az én lelkem mindhalálig szomorú. 3 Ezen kívül sok sérülést okozott nekem és sok másnak; mert azokat, akiket vakká és sántává tettem, és azokat is, akiket sok ördöggel kínoztam, meggyógyította szavával; igen, és akiket holtan hoztam neked, erőszakkal elveszi tőled. 4 Erre a pokol fejedelme így válaszolt a Sátánnak: Ki az a hatalmas fejedelem, és mégis ember, aki fél a haláltól? 5 Mert a föld minden hatalma alá van vetve az én hatalmamnak, akiket a te hatalmaddal alávetettél.
6 De ha emberi mivoltában ilyen erős, akkor bizony mondom neked, hogy isteni természetében mindenható, és senki sem tud ellenállni az ő erejének. 7 Amikor tehát azt mondta, hogy félj a haláltól, tőrbe akart csalni téged, és boldogtalan leszel örökké. 8 Sátán pedig felelvén, monda a pokol fejedelmének: Miért kételkedtél, és miért féltél befogadni a názáreti Jézust, a te ellenségedet és az enyémet is? 9 Ami engem illet, megkísértettem-e őt, és vén népemet, a zsidókat buzgósággal és haraggal lázítottam fel ellene? 10 Megéleztem a lándzsát szenvedése miatt; Összekevertem az epét és az ecetet, és megparancsoltam, hogy igya meg; Előkészítettem a keresztet, hogy keresztre feszítsem, és a szögeket, hogy átfúrjam Ibis kezeit és lábát; és most közel van a halála, idehozom őt, alávetve neked és nekem. 11 Ekkor a pokol fejedelme felelvén, monda: Most azt mondtad nekem, hogy erőszakkal vette el tőlem a halottakat. 12 Akiket itt tartottak, amíg újra élnek a földön, nem saját erejükből vitték el innen, hanem az Istenhez intézett imák miatt, és mindenható Istenük elvette őket tőlem. 13 Kicsoda hát az a názáreti Jézus, aki az ő szavával halottakat vett el tőlem, anélkül, hogy Istenhez könyörgött volna? 14 Talán ugyanaz, aki elvette tőlem Lázárt, miután négynapi halott volt, és mind bűzlött, mind rothadt, és akit halottként birtokoltam, mégis újra életre keltette erejével. . 15 Sátán így válaszolt a pokol fejedelmének: Ez ugyanaz, a názáreti Jézus. 16 Amikor a pokol fejedelme meghallotta, ezt mondta neki: Esküszöm rád a tiéd és az én hatalmamra, hogy ne hozd őt hozzám. 17 Mert amikor hallottam az ő szavának erejéről, megremegtem a félelemtől, és az én istentelen társaságom egyszerre megzavarodott; 18 És nem tudtuk visszatartani Lázárt, de megrázta magát, és a rosszindulat minden jelével azonnal elment tőlünk; és maga a föld, amelyben Lázár holtteste elhelyezkedett, azonnal életben hagyta. 19 És most már tudom, hogy ő a Mindenható Isten, aki képes ilyen dolgokat végrehajtani, aki hatalmas az ő uralmában és hatalmas az emberi természetében, aki az emberiség Megváltója. 20 Ne hozd azért ide, mert kiszabadít mindazokat, akiket hitetlenség alatt tartok börtönben, és megkötöztetnek bűneik bilincseivel, és az örök életre viszi őket.
16. FEJEZET 1 És miközben a Sátán és a pokol fejedelme így beszéltek egymással, hirtelen mennydörgés és zúgó szelek hangja hallatszott, mondván: Emeljétek fel kapuitokat, ó ti fejedelmek! és emelkedjetek fel, ó, örök kapuk, és bejön a dicsőség királya. 2 Amikor a pokol fejedelme ezt meghallotta, így szólt a Sátánhoz: Menj el tőlem, és menj el hajlékaimból; ha erős harcos vagy, harcolj a dicsőség királyával. De mi közöd hozzá? 3 És kiűzte őt hajlékaiból. 4 És monda a fejedelem az ő istentelen szolgáinak: Zárjátok be a kegyetlenség rézkapuit, és böjtöljétek meg őket vasrácsokkal, és harcoljatok bátran, nehogy fogságba essünk. 5 De amikor a szentek egész társasága meghallotta ezt, a harag hangos hangján szólt a pokol fejedelméhez: 6 Nyisd ki kapuidat, hogy bejöhessen a dicsőség királya. 7 És kiáltott Dávid isteni próféta, mondván: Nem én, amikor a földön valóban prófétáltam és azt mondtam: Ó, bárcsak dicsérnék az emberek az Urat az ő jóságáért és az emberek fiainak tett csodálatos cselekedeteiért? 8 Mert a rézkapukat összetörte, és a vasrácsokat összetörte. Elfogta őket gonoszságuk miatt, és hamisságuk miatt sanyargatják őket. 9 Ezek után egy másik próféta, nevezetesen a szent Ézsaiás, hasonlóképpen szólt minden szenthez, vajon nem helyesen prófétáltam-e nektek, amikor a földön éltem? 10 A halottak élnek, és feltámadnak, akik sírjukban vannak, és örülnek, akik a földön vannak; mert az Úrtól származó harmat szabadulást hoz nekik. 11 És egy másik helyen azt mondtam: Ó, halál, hol a te győzelmed? Ó, halál, hol van a fullánkod?
12 Amikor az összes szentek meghallották, amit Ésaiás mondott, ezt mondták a pokol fejedelmének: Nyisd ki kapuidat, és vedd el a vasrácsaidat! mert most megkötözve leszel, és nincs hatalmad. 13 Akkor nagy hang hallatszott, mint a mennydörgés, mondván: Emeljétek fel kapuitokat, ó fejedelmek! és emelkedjetek fel, ti a pokol kapui, és bemegy a dicsőség királya. 14 A pokol fejedelme ugyanazt a hangot hallva megismételte, és felkiáltott, mintha tudatlan lett volna: Ki az a dicsőség királya? 15 Dávid így válaszolt a pokol fejedelmének: Értem e szó beszédeit, mert az ő szelleme által mondtam. És most, amint fentebb mondtam, mondom néked, az Úr erős és hatalmas, a harcban erős Úr: ő a dicsőség királya, és ő az Úr mennyen és földön; 16 Letekint, hogy meghallja a foglyok nyögését, és elbocsássa a halálra ítélteket. 17 És most, a pokol szennyes és büdös fejedelme, nyisd ki kapuidat, hogy bemenjen a dicsőség királya; mert ő az ég és a föld ura. 18 Mialatt Dávid ezt mondta, megjelent a hatalmas Úr ember alakjában, és megvilágosította azokat a helyeket, amelyek azelőtt sötétben voltak, 19 És széttörte a bilincseket, amelyeket korábban nem lehetett eltörni; és legyőzhetetlen erejével meglátogatta azokat, akik a gonoszság által a mély sötétségben ülnek, és a bűn által a halál árnyékában. 17. FEJEZET 1 Az istentelen halál és kegyetlen tisztjei, akik hallották ezeket a dolgokat, félelem fogta el több birodalmukban, amikor látták a világosság tisztaságát, 2 Maga Krisztus pedig hirtelen megjelent lakhelyeiken; Felkiáltottak azért, és mondának: Hozzád vagyunk kötve; úgy tűnik, a mi zűrzavarunkat szándékozol az Úr előtt. 3 Ki vagy te, akiben nincs nyoma a romlottságnak, csak az a fényes megjelenés, amely a te nagyságod teljes bizonyítéka, és amelyről úgy tűnik, mégsem veszel tudomást? 4 Ki vagy te, ilyen hatalmas és olyan gyenge, olyan nagy és olyan kicsi, aljas és mégis elsőrangú katona, aki szolgaként tud parancsolni, mint közkatona? 5 A dicsőség királya, holt és él, bár egyszer megölték a kereszten? 6 Ki feküdt le a sírban, és élve szállt le hozzánk, és a te halálodban minden teremtmény megremegett, és minden csillag megmozdult, és most szabadságod van a halottak között, és megzavarod légióinkat? 7 Ki vagy te, aki elengeded a foglyokat, akiket az eredendő bűn fogva tartott, és visszahozod őket korábbi szabadságukba 8 Ki vagy te, aki oly dicsőséges és isteni világosságot terjesztesz azokra, akiket a bűn sötétsége vakká tett? 9 Hasonlóképpen az ördögök minden légióját is elfogta a hasonló rémület, és a leg alázatosabb félelemmel kiáltottak, és így szóltak: 10 Honnan származik, ó, Jézus Krisztus, hogy te olyan erős és dicsőséges ember vagy, aki olyan fényes, hogy nincs foltja, és olyan tiszta, hogy nincs bűnöd? Mert az az alsóbb földi világ, amely mindeddig alánk tartozott, és ahonnan adót kaptunk, soha nem küldött nekünk ilyen halottat, soha nem küldött ilyen ajándékokat a pokol fejedelmeinek. 11 Ki vagy te tehát, aki olyan bátorsággal lépsz be lakóhelyeink közé, és nemcsak nem félsz a legnagyobb büntetésekkel fenyegetőzni, hanem igyekszel mindenkit kiszabadítani a láncokból, amelyekben tartjuk őket? 12 Talán te vagy az a Jézus, akiről a Sátán az imént beszélt a mi fejedelmünknek, hogy a kereszthalál által hamarosan elnyerted a halál hatalmát. 13 Ekkor a dicsőség királya, a halálba taposva, megragadta a pokol fejedelmét, megfosztotta minden hatalmától, és magával vitte földi atyánkat, Ádámot is dicsőségébe.
18. FEJEZET 1 Ekkor a pokol fejedelme elfoglalta a Sátánt, és nagy jelekkel így szólt hozzá: Ó, a pusztulás fejedelme, Belzebub legyőzésének és száműzésének szerzője, aki Isten angyalainak megvetése, és akit minden igaz ember megutált! Mi késztetett arra, hogy így cselekedj? 2 Keresztre akartad feszíteni a dicsőség királyát, és pusztításával igen nagy előnyöket ígértél nekünk, de mint bolond nem tudtad, miről van szó. 3 Mert íme, most, a Názáreti Jézus, dicsőséges istenségének fényességével, elűzi a sötétség és a halál minden szörnyű hatalmát; 4 Tetőtől talpig lerombolta börtöneinket, elbocsátott minden foglyot, elengedett mindenkit, akit megkötözött, és mindazok, akik korábban nyögni szoktak kínjaik súlya alatt, most megsértettek minket, és olyanok vagyunk, mintha legyőznénk imáikat. 5 Istentelen uralmaink leigázva vannak, és az emberiség egyetlen része sem maradt fennhatóságunk alatt, másrészt azonban mindannyian bátran szembeszállnak velünk; 6 Bár azelőtt a halottak soha nem mertek szemtelenül viselkedni velünk szemben, és rabok lévén soha nem tudtak vidámak lenni. 7 Ó, Sátán, te minden gonosz fejedelme, az istentelenek és elhagyatottak atyja, miért próbáltad meg ezt a zsákmányt, mivel foglyaink mindeddig a megváltás és az élet legkisebb reménye nélkül voltak? 8 Most azonban egyikük sem nyög, és a legkisebb könnycsepp sem látszik egyikük arcán sem. 9 Ó, Sátán fejedelem, te a pokoli vidékek nagy őrzője, minden előnyödet, amelyet a tiltott fával szereztél, és a Paradicsom elvesztését, most elvesztetted a kereszt fája miatt; 10 És a te boldogságod akkor múlt el, amikor keresztre feszítetted Jézus Krisztust, a dicsőség királyát. 11 A saját érdeked és az enyém ellen cselekszel, amint azt a nagy kínok és végtelen büntetések által mostanában látni fogod, amelyeket el kell szenvedned. 12 Ó, Sátán, minden gonosz fejedelme, a halál szerzője és minden büszkeség forrása, először a Názáreti Jézus gonosz bűnei után kellett volna kutakodnod, és akkor rájöttél volna, hogy nem vétkes a halálra méltó hibában. 13 Miért vállaltad ok és jogosság nélkül, hogy keresztre feszítsd, és miért hoztál le vidékeinkre egy ártatlan és igaz embert, és ezzel elvesztetted az összes bűnöst, istentelen és hamis embert az egész világon? 14 Mialatt a pokol fejedelme így beszélt a Sátánnal, a dicsőség királya azt mondta Belzebubnak, a pokol fejedelmének, Sátánnak, a fejedelem örökre a te uralmad alá lesz rendelve Ádám és igazlelkű fiai szobájában, akik enyém. 19. FEJEZET 1 Jézus pedig kinyújtotta kezét, és így szólt: Jöjjetek hozzám mindnyájan szentjeim, akiket az én képmásomra teremtettek, akiket elítélt a tiltott gyümölcs fája, az ördög és a halál; 2 Élj most keresztem fája mellett; az ördög, e világ fejedelme legyőzetett, és a halál legyőzetett. 3 És mindjárt egybegyűltek a szentek a magasságos Isten keze alatt; és az Úr Jézus megragadta Ádám kezét, és így szólt hozzá: Békesség neked és minden igaz utódodnak, amely az enyém. 4 Ekkor Ádám Jézus lábaihoz vetette magát, könnyek közt, alázatos nyelven és hangosan így szólt hozzá: 5 Magasztallak téged, Uram, mert felemeltél, és ellenségeimet nem örvendeztetted meg rajtam. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál. 6 Uram, felhoztad lelkemet a sírból; életben tartottál, hogy le ne szálljak a gödörbe. 7 Énekeljetek az Úrnak minden szentjei, és adjatok hálát az ő szentségének emlékezetében. Mert haragja csak egy pillanatig tart; az ő javára az élet.
8 Hasonlóképpen minden szent, leborulva Jézus lábai előtt, egy hangon ezt mondták: Eljöttél, ó, a világ Megváltója, és valóban megvalósítottál mindent, amit a törvény és a te szent prófétáid által megjövendöltél. 9 Megváltottad az élőket kereszted által, és lejöttél hozzánk, hogy a kereszt halálával megszabadíts minket a pokoltól, és hatalmaddal a haláltól. 10 Ó, Uram, amint feltetted a te dicsőséged zászlóit az égbe, és felállítottad váltságod jelét, méghozzá keresztedet a földön! tehát, Uram, tedd a te kereszted győzelmének jelét a pokolban, hogy a halál többé ne szolgáljon. 11 Azután az Úr kinyújtotta kezét, és keresztjelet vetett Ádámra és minden szentjére. 12 És megfogva Ádámot a jobbján, felment a pokolból, és Isten minden szentje követte őt. 13 Ekkor Dávid királyi próféta bátran kiáltott, és ezt mondta: 1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat művelt; jobb keze és szent karja megnyerte neki a győzelmet. 14 Az Úr meghirdette üdvösségét, megnyilatkoztatta igazságát a pogányok előtt. 15 És felele a szentek egész sokasága, mondván: Ez a tisztelet illeti minden szentjét! Ámen, dicsérjétek az Urat! 16 Utána Habakuk próféta 3 kiáltott, és ezt mondta: A te néped üdvösségéért mentél ki, a te néped üdvösségéért. 17 És mondának a szentek mind: 4 Áldott, aki jő az Úr nevében; mert az Úr megvilágosított minket. Ez a mi Istenünk örökkönörökké; ő uralkodik rajtunk mindörökké, Ámen. 18 Hasonlóképpen minden próféta beszélt az ő dicséretéről, és követték az Urat. 20. FEJEZET 1 Ekkor az Úr Ádámot kézen fogva átadta őt Mihály arkangyalnak; és bevezette őket a Paradicsomba, tele irgalom és dicsőség; 2 És két nagyon régi férfi találkozott velük, és megkérdezték őket a szentek: Ki vagy te, aki még nem voltál velünk a pokolban, és a te testedet a Paradicsomban helyezték el? 3 Egyikük így válaszolt: Énokh vagyok, akit Isten igéje fordított, és ez az ember, aki velem van, a tisbei Illés, akit tüzes szekéren fordítottak. 4 Itt voltunk eddig, és nem ízleltük meg a halált, de most visszatérünk Antikrisztus eljövetelekor, isteni jelekkel és csodákkal felvértezve, hogy harcba szálljunk vele, és megöljön minket Jeruzsálemben, és hogy három és fél nap múlva újra élve vigyék fel a felhők közé. 5 És miközben a szent Énok és Illés ezt mesélték, íme, jött egy másik férfi nyomorult alakban, aki a kereszt jelét hordozta a vállán. 6 És amikor a szentek meglátták őt, mondának néki: Ki vagy te? Mert a te arcod olyan, mint a tolvajé; és miért viszel keresztet a válladon? 7 Erre ő így válaszolt: Jól mondod, mert tolvaj voltam, aki minden gonoszságot elkövetett a földön. 8 És a zsidók megfeszítettek engem Jézussal együtt; és megfigyeltem azokat a meglepő dolgokat, amelyek a teremtésben történtek az Úr Jézus keresztre feszítésekor. 9 És hittem benne, hogy ő minden dolgok Teremtője, és a Mindenható Király; és imádkoztam hozzá, mondván: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te országodba. 10 Mindjárt megtekintette könyörgésemet, és így szólt hozzám: Bizony mondom néked, ma velem leszel a Paradicsomban. 11 És ezt a keresztjelet adta nekem, mondván: Vidd ezt, és menj a Paradicsomba; és ha az angyal, aki a Paradicsom őrzője nem enged be, mutasd meg neki a kereszt jelét, és mondd neki: Jézus Krisztus, aki most meg van feszítve, küldött engem ide hozzád. 12 Amikor ezt megtettem, és elmondtam mindezt az angyalnak, aki a Paradicsom őrzője, és ő meghallotta, azonnal kinyitotta a kapukat, bemutatott, és jobbra helyezett a Paradicsomban,
13 Mondván: Maradj itt egy kicsit, míg bemegy Ádám, az egész emberiség atyja minden fiával együtt, akik a keresztre feszített Jézus Krisztus szent és igaz szolgái. 14 Amikor meghallották mindezt a tolvajtól, az összes pátriárka egy hangon így szólt: Áldott légy mindenható Isten, az örök jóság Atyja és az irgalmasság Atyja, aki ilyen kegyelmet tanúsított azokkal szemben, akik bűnösök voltak. őt, és a Paradicsom kegyébe juttatta őket, és a te nagy és szellemi ellátásod közé helyezted őket egy szellemi és szent életben. Ámen. 21. FEJEZET 1 Ezek azok az isteni és szent titkok, amelyeket láttunk és hallottunk. Én, Charinus és Lenthius nem hirdethetjük meg Isten többi titkát, ahogy Mihály arkangyal megparancsolta nekünk, 2 Ezt mondván: Menjetek el testvéreimmel Jeruzsálembe, és továbbra is imádkozzatok, hirdetve és dicsőítve Jézus Krisztus feltámadását, mivel ő önmagával egy időben feltámasztott titeket a halálból. 3 És ne beszéljetek senkivel, hanem üljetek némákként mindaddig, amíg el nem jön az idő, amikor az Úr megengedi nektek, hogy elmondjátok isteni mivoltának titkait. 4 A távolabbi Mihály arkangyal megparancsolta, hogy menjünk túl a Jordánon, egy kiváló és kövér országba, ahol sokan vannak, akik velünk együtt támadtak fel a halálból Krisztus feltámadásának bizonyítékaként. 5 Mert csak három napunk van a haláltól, akik feltámadtunk, hogy megünnepeljük a mi Urunk páskhját szüleinkkel, és bizonyságot tegyünk az Úr Krisztusról, és megkeresztelkedtünk a Jordán szent folyójában. És most nem látja őket senki. 6 Ez annyi, amennyit Isten megengedett, hogy viszonyuljunk hozzád; Adjatok azért dicséretet és tiszteletet neki, és térjetek meg, és megkönyörül rajtatok. Békesség nektek az Úr Istentől, Jézus Krisztustól és mindannyiunk Megváltójától. Ámen, Ámen, Ámen. 7 Miután pedig befejezték az írást, és két különálló papírra írtak, Kárinusz Annás, Kajafás és Gamaliél kezébe adta, amit írt. 8 Lenthius hasonlóképpen Nikodémus és József kezébe adta, amit írt; és azonnal rendkívül fehér formákká változtak, és többé nem látták őket. 9 De amit írtak, tökéletesen megegyezett, az egyik betű sem többet, sem kevesebbet tartalmazott, mint a másik. 10 Amikor a zsidók egész gyülekezete meghallotta Charinusnak és Lenthiusnak mindezen meglepő kapcsolatait, ezt mondták egymásnak: Valóban, mindezt Isten végezte, és áldott az Úr Jézus mindörökké, Ámen. 11 És nagy aggodalommal, félelemmel és reszketéssel jártak körbe-körbe, és mellüket verték, és elmentek kiki a maga házába. 12 De mindazt, amit a zsidók a zsinagógáikban meséltek Jézusról, mindjárt elbeszélték József és Nikodémus a helytartónak. 13 Pilátus pedig felírta mindezeket az ügyleteket, és mindezeket a számlákat elhelyezte csarnokának nyilvános irataiba. 22. FEJEZET 1 Ezek után Pilátus elment a zsidók templomába, és összehívta az összes fejedelmet, írástudót és törvénytudót, és bement velük a templom kápolnájába. 2 És megparancsolta, hogy minden kaput be kell zárni, és ezt mondta nekik: Hallottam, hogy van egy nagy könyvetek ebben a templomban; Kívánom tehát, hogy elém vigyék. 3 Amikor pedig elhozták a nagy könyvet, amelyet a templom négy szolgája vitt, és arannyal és drágakövekkel volt feldíszítve, Pilátus így szólt mindnyájukhoz: Esküszlek titeket atyáitok Istenére, aki ezt a templomot készítette és megparancsolta. épült, hogy el ne titkoljátok előlem az igazságot. 4 Tudjátok mindazt, ami meg van írva abban a könyvben; Mondjátok meg tehát, ha találtatok valamit az Írásokban abból a Jézusból, akit megfeszítettek, és a világ mely idejében kellett volna eljönnie: mutasd meg nekem.
5 Azután megesküdtek Annásnak és Kajafásnak, és megparancsolták a többieknek, akik velük voltak, hogy menjenek ki a kápolnából. 6 És bezárták a templom és a kápolna kapuit, és ezt mondták Pilátusnak: Megeskettél minket, ó bíró, e templom építésére, hogy kijelentjük neked, ami igaz és igaz. 7 Miután Jézust keresztre feszítettük, nem tudva, hogy ő Isten Fia, de feltételezve, hogy valamilyen mágikus művészettel műveli csodáit, nagy gyülekezetet hívtunk össze ebbe a templomba. 8 Amikor pedig a Jézus által véghezvitt csodákról tanakodtunk egymás között, sok tanúra bukkantunk hazánkban, akik azt mondták, hogy látták őt élve halála után, és hallották, amint tanítványaival beszélgetett, és látták. felmegy az egek magasságába, és bemegy azokba; 9 És láttunk két tanút, akiknek testét Jézus feltámasztotta a halálból, akik sok különös dolgot meséltek el nekünk, amelyeket Jézus tett a halottak között, amelyekről írott beszámoló van a kezünkben. 10 És az a szokásunk, hogy minden évben kinyitjuk ezt a szent könyvet egy gyülekezet előtt, és ott keressük Isten tanácsát. 11 És találtunk a hetven könyv közül az elsőben, ahol Mihály arkangyal az első ember Ádám harmadik fiához beszél, egy beszámolót arról, hogy ötezer-ötszáz év elteltével Krisztus, Isten legszeretettebb Fia eljött a földre, 12 És tovább gondoltuk, hogy talán ő volt Izráel Istene, aki ezt mondta Mózesnek: Te készítsd el a bizonyság ládáját; két és fél sing legyen a hossza, másfél sing a szélessége és másfél sing a magassága. 13 Az Ószövetség ládájának építéséhez szükséges öt és fél könyökből felfogtuk és tudtuk, hogy ötezer és fél (ezer) év múlva Jézus Krisztus eljön a bárkában vagy egy test sátorában. ; 14 Így a mi írásaink arról tanúskodnak, hogy ő Isten fia, és Izrael Ura és Királya. 15 És mivel az ő szenvedése után főpapjaink meglepődtek az általa tett jeleken, kinyitottuk azt a könyvet, hogy minden nemzedéket átkutassunk József és Mária, Jézus anyja nemzedékéig, feltéve, hogy a Dávid magva; 16 És megtaláltuk a beszámolót a teremtésről, és arról, hogy mikor teremtette az eget és a földet és az első embert, Ádámot, és az onnantól az özönvízig kétezer-kétszáztizenkét év volt. 17 És az özönvíztől Ábrahámig kilencszáztizenkettő. És Ábrahámtól Mózesig négyszázharminc. Mózestől pedig Dávid királyig ötszáztíz. 18 Dávidtól a babiloni fogságig ötszáz esztendeig. És a babiloni fogságtól Krisztus megtestesüléséig négyszáz év. 19 Mindennek az összege ötezer és fél (ezer). 20 És úgy látszik, hogy Jézus, akit mi keresztre feszítettünk, Jézus Krisztus, az Isten Fia, és igaz és mindenható Isten. Ámen.