Hermasz pásztorának első könyve, melynek címe: Látomásai VÍZIÓ 1 1 Aki felnevelt, eladott egy bizonyos fiatal lányt Rómában; akit sok évvel később, amikor megláttam, emlékeztem rá, és elkezdtem húgomként szeretni. Történt pedig egy idő múlva, hogy láttam, amint a Tyber folyóban fürdik; kinyújtottam felé a kezem, és kihoztam a folyóból. 2 És amikor megláttam, arra gondoltam magamban, hogy milyen boldog lennék, ha ilyen feleségem lenne, mind szépség, mind modor tekintetében. Ezt gondoltam magamban; és többé már nem is gondoltam. De nem sokkal később, miközben sétálgattam és ezeken a gondolatokon merengtem, elkezdtem tisztelni Isten eme teremtményét, arra gondolva magamban; milyen nemes és gyönyörű. 3 És miután egy kicsit sétáltam, elaludtam. És a lélek elragadott engem, és elvitt egy bizonyos helyen jobbra, amelyen senki sem mehetett át. Sziklák között lévő hely volt, nagyon meredek, és víz számára járhatatlan. 4 Amikor elhaladtam ezen a helyen, egy síkságra értem; és ott térdre esve elkezdtem imádkozni az Úrhoz, és megvallani bűneimet. 5 És miközben imádkoztam, megnyílt az ég, és láttam, hogy az asszony, akit kívántam, köszönt nekem a mennyből, és ezt mondja: Hermász, üdvözöllek! És én rátekintve így feleltem: Asszonyom, mit csinálsz itt? Azt felelte nekem: Azért ragadtattam fel ide, hogy bűnnel vádoljalak az Úr előtt. 6 – Mondtam én –, meggyőzöl engem, úrhölgy? – Nem – felelte az asszony –, hanem halld meg a szavakat, amelyeket most szólok hozzád. Az Isten, aki a mennyben lakik, és mindent a semmiből teremtett, és megsokszorozott szent egyházáért, haragszik rád, mert vétkeztél ellenem. 7 Én pedig így feleltem neki: Asszonyom, ha vétkeztem ellened, mondd meg nekem, hol, melyik helyen vagy mikor szóltam hozzád valaha is illetlen vagy becstelen szót?
8 Nem becsültelek-e mindig úrnőként, nem tiszteltelek-e mindig nővéremként? Miért gondolsz hát ilyen gonosz dolgokat ellenem? 9 Akkor ő rám mosolyogva azt mondta: Rossz vágy támadt szívedben. Nem tartod-e rossznak, ha egy igaz ember szívében gonosz vágy támad? 10 Valóban bűn ez, és méghozzá igen nagy bűn az ilyen ember számára; mert az igaz ember azt gondolja, ami igaz. És amíg ezt teszi, és egyenesen jár, akkor az Úr a mennyben kegyes lesz hozzá minden ügyében. 11 Akik pedig gonoszul gondolkodnak szívükben, azok halált és fogságot vesznek magukra; különösen azok, akik szeretik e világot, dicsekednek gazdagságukkal, és nem törődnek az eljövendő javakkal; lelkük fel s alá bolyong, és nem tudja, hová forduljon. 12 Ez a helyzet a kétszívűekkel, akik nem bíznak az Úrban, és megvetik és elhanyagolják saját életüket. 13 Hanem imádkozz az Úrhoz, és meggyógyítja a te bűneidet, és egész házad népének, és minden szentjének bűneit. 14 Amint kimondta ezeket a szavakat, bezárult az ég, és én teljesen elmerültem a szomorúságban és a félelemben; és azt mondtam magamban: Ha ezt bűnömnek tulajdonítják, hogyan üdvözülhetek? 15 Hogyan könyöröghetnék az Úrnak sok és súlyos bűnömért? Milyen szavakkal kérhetném irgalmát hozzám? 16 Miközben ezeken gondolkodtam, és magamban elmélkedtem, íme, egy széket tettek velem szembe, fehér gyapjúból, fényesen, mint a hó. 17 És odajött egy idős asszony fényes ruhában, könyvvel a kezében, és egyedül leült, és üdvözölt engem, mondván: Hermas, üdvözöllek! Én pedig, eltelve bánattal és sírva, így feleltem: Üdvözöllek, Asszonyom! 18 És azt kérdezte tőlem: Miért vagy szomorú, Hermasz, aki mindig türelmes, szerény és vidám voltál? Én pedig így válaszoltam: Hölgyem, egy kiváló asszony gyalázatot emelt ellenem, azt állítva, hogy vétkeztem ellene. 19 Így felelt: Távol legyen ilyesmi Isten szolgájától! De lehet, hogy az ő kívánsága támadt a szívedben. Mert az ilyen gondolat valóban bűnössé teszi Isten szolgáit. 20 Isten szolgájában sem lehet ilyen utálatos gondolat; és akit a Lélek jóváhagy, annak sem szabad a rosszra vágynia; de különösen Hermásznak, aki minden gonosz kívánságtól
Hermasz pásztorának első könyve - Látomások
távol tartja magát, és tele van minden egyszerűséggel és nagy ártatlansággal. 21 Mindazonáltal nem annyira miattad haragszik az ÚR, hanem inkább a házad miatt, amely gonoszságot követett el az ÚR és atyái ellen. 22 És mivel fiaid iránti szeretetedből nem intetted meg házadat, hanem megengedted nekik, hogy gonoszul éljenek; ezért haragszik rád az Úr, de meggyógyítja házadban minden gonoszságot, mert bűneik és gonoszságaik miatt teljesen felemésztenek a világi ügyek. 23 De most megszánt téged és házadat az Isten irgalma, és igen megvigasztalt téged. Csak te ne tévelyegj, hanem légy nyugodt, és vigasztald meg házadat. 24 Ahogy a munkás bemutatja munkáját, és felajánlja azt annak, akinek akarja, úgy tanítsd te is minden nap azt, ami igazságos, elvágva a nagy bűntől. Ne hagyd tehát abba fiaid intését, mert az Úr tudja, hogy teljes szívükből megtérnek, és beíratnak az élet könyvébe. 25 És miután ezt mondta, hozzátette hozzám: „Akarod-e, hogy halljam, ahogy felolvasok?” – Azt feleltem neki: „Asszonyom, hallom.” 26 – Hallgass hát – mondta –, és kinyitotta a könyvet, dicsőségesen, nagyszerűen és csodálatosan olvasott fel olyan dolgokat, amelyeket nem tudtam megőrizni az emlékezetemben. Mert szörnyű szavak voltak, amelyeket egyetlen ember sem bírt elviselni. 27 Mindazonáltal utolsó szavait emlékezetembe vettem; mert kevesek voltak, és nagy hasznunkra váltak. 28 Íme, a hatalmas Úr, aki láthatatlan hatalmával és rendkívüli bölcsességével teremtette a világot, dicsőséges tanácsával megszépítette teremtményét, erejének szavával rögzítette az eget, és a földet a vizek fölé alapította; és ezzel a hatalmas erényével megalapította Szent Egyházát, amelyet megáldott. 29 Íme, ő eltávolítja az egeket, és a hegyeket, a dombokat és a tengereket; és minden dolog világossá válik választottai számára; hogy megadhassa nekik az ígéretet, amelyet megígért, nagy tisztelettel és örömmel; feltéve, hogy betartják Isten parancsolatait, amelyeket nagy hittel fogadtak. 30 És miután befejezte az olvasást, felkelt a székből; és íme, négy fiatalember jött, és vitték a széket kelet felé. 31 És magához hívott engem, megérintette a mellemet, és ezt kérdezte tőlem: Tetszett neked az olvasásom? Azt feleltem: Asszonyom, ezek az utolsó dolgok tetszenek nekem; de ami előtte volt, az szigorú és kemény volt. 32 Azt mondta nekem: Ezek az utolsó dolgok az igazaknak valók, de az előzőek a lázadóknak és a pogányoknak. 33 És miközben velem beszélgetett, két férfi jelent meg, felvették a vállukra, és kelet felé mentek, ahol a szék volt. 34 És vidáman elment; és menet közben így szólt hozzám: Hermasz, légy jókedvű! VÍZIÓ 2 1 Amikor Kumába tartottam, nagyjából ugyanabban az időben, mint egy évvel korábban, elkezdtem felidézni a korábbi látomásomat. És a szellem ismét elragadott, és visszavitt ugyanarra a helyre, ahol egy évvel korábban voltam.
2 És amikor odaértem, térdre estem, és elkezdtem imádkozni az Úrhoz, és dicsőíteni a nevét, amiért méltónak tartott engem, és kinyilatkoztatta nekem korábbi bűneimet. 3 És amikor felkeltem az imádkozásból, íme, magammal szemben láttam az idős asszonyt, akit az elmúlt évben láttam, amint sétált és egy bizonyos könyvet olvasott. 4 És azt mondta nekem: El tudod-e mondani ezeket az Isten választottainak? Azt válaszoltam neki: Asszonyom, nem tudok ennyi mindent megőrizni az emlékezetemben, de add ide a könyvet, és leírom őket. 5 Fogd el – mondja –, és add vissza nekem! 6 Amint megkaptam, félrevonultam a mező egy bizonyos helyére, és leírtam minden betűt, mert nem találtam benne szótagokat. 7 És amint befejeztem, ami a könyvben meg volt írva, a könyv hirtelen kicsúszott a kezemből, de hogy ki által, azt nem láttam. 8 Tizenöt nap múlva, miután böjtöltem és teljes buzgósággal könyörögtem az Úrnak, kinyilatkoztatott nekem az írás értelme. Az írás pedig ez volt: 9 A te magod, ó, Hermasz! vétkezett az Úr ellen, és elárulta szüleit nagy gonoszságukkal. És szüleik árulóinak nevezték őket, és folytatták hűtlenségüket. 10 Most pedig bűneikhez még fajtalanságot és romlottságuk fertelmességét is hozzáadták, így töltötték be vétkeik mértékét. Te pedig dorgáld fiaidat mindezekkel a szavakkal, és feleségedet, aki a húgod lesz, hogy megtanulja visszafogni nyelvét, amellyel rágalmaz. 11 És amikor ezeket meghallja, megtartóztatja magát, és irgalmat nyer. 12 És ők is oktatásban részesülnek, amikor szemrehányást teszel nekik ezekkel a szavakkal, amelyeket az Úr parancsolt kinyilatkoztatni neked. 13 Akkor megbocsáttatnak bűneik, amelyeket eddig elkövettek, és minden szent bűnei, akik mind a mai napig vétkeztek; ha teljes szívükből bűnbánatot tartanak, és minden kétséget eltávolítanak szívükből. 14 Mert megesküdött az Úr az ő dicsőségére választottai felől, mivel már most eldöntötte, hogy ha valaki 5 most vétkezik, nem üdvözül. 15 Mert az igazak bűnbánata véget ér; beteltek a bűnbánat napjai minden szent számára; de a pogányoknak bűnbánatuk van mind az utolsó napig. 16 Mondd meg tehát azoknak, akik az egyház felett állnak, hogy igaz módon rendezzék útjukat, hogy teljes mértékben, nagy dicsőséggel fogadhassák az ígéretet. 17 Álljatok tehát szilárdan ti, akik az igazságot cselekszitek, és folytassátok azt, hogy távozásotok a szent angyalokkal legyen. 18 Boldogok vagytok, akik kitartotok a közelgő nagy megpróbáltatásban, és akik nem tagadják meg az életüket. 19 Mert megesküdött az Úr a Fiára, hogy aki megtagadja a Fiát és őt, félve az életét, az eljövendő világban is megtagadja őt. 20 De akik soha nem tagadják meg őt, azokat rendkívüli nagy irgalmából kegyes lesz hozzájuk. 21 De te, ó, Hermasz! ne emlékezz fiaid gonoszságaira, se húgodat ne hanyagold el, hanem gondoskodj róla, hogy jóvátegyék korábbi bűneiket. 22 Mert ebből a tanításból fognak tanulni, ha nem gondolsz arra, hogy mit tettek gonoszul.
Hermasz pásztorának első könyve - Látomások
23 Mert a gonoszokról való emlékezés halált szerez, azok elfelejtése pedig örök életet. 24 De te, ó, remeték, sok világi megpróbáltatást szenvedtél el házad bűnei miatt, mert elhanyagoltad őket, mint a rád nem tartozó dolgokat; és teljesen lekötött téged nagy dolgod. 25 Mindazonáltal azért üdvözülsz, hogy nem távolodtál el az élő Istentől, és egyszerűséged és páratlan mértékletességed megőriz téged, ha megmaradsz azokban. 26 Igen, mindazokat megmentik, akik ilyeneket cselekszenek, és ártatlanságban és egyszerűségben járnak. 27 Akik ilyenek, diadalmaskodnak minden istentelenség felett, és megmaradnak az örök életig. 28 Boldogok mindazok, akik igazságot cselekszenek, nem emésztődnek meg örökre. 29 De azt mondhatod: Íme, nagy megpróbáltatás következik. Ha jónak látod, tagadd meg őt ismét. 30 Közel van az ÚR azokhoz, akik hozzá térnek, ahogyan meg van írva Heldám és Modál könyvében, akik a pusztában prófétáltak Izráel népének. 31 Továbbá, atyámfiai, alvásom közben egy igen jóképű ifjú jelentette ki nekem, aki ezt kérdezte tőlem: Mit gondolsz arról az öregasszonyról, akitől a könyvet kaptad? Ki ő? Azt feleltem: Szibillától. 32 Tévedsz – mondta –, nem az. Azt kérdeztem: Kicsoda hát ő, uram? Azt felelte: Isten egyháza. 33 És azt mondtam neki: Miért látszik hát öregnek? Ezért – mondta – öregasszony, mert ő volt az első minden teremtmény között, és a világ érte lett teremtve. 34 Ezután látomást láttam otthon, a saját házamban, és az idős asszony, akit korábban láttam, odajött hozzám, és megkérdezte, hogy átadtam-e már a könyvét a gyülekezet véneinek? Én pedig azt válaszoltam, hogy még nem. 35 Így felelt: Jól tetted, mert még vannak mondanivalóm neked. De amikor befejezem az összes szavamat, a választottak világosan megértik majd. 36 Írj két könyvet, és küldj egyet Kelemennek, egyet pedig Grapténak. Kelemen küldje el azokat a külföldi városokba, mert megengedtetett neki, Grapté pedig intse az özvegyeket és árvákat. 37 Hanem te ebben a városban olvass a gyülekezet véneivel. VÍZIÓ 3 1 A látomás, atyámfiai, ez volt. 2 Amikor gyakran böjtöltem és imádkoztam az Úrhoz, hogy nyilvánítsa ki nekem a kinyilatkoztatást, amelyet az öregasszony által ígért nekem; ugyanazon az éjszakán megjelent nekem, és ezt mondta nekem: 3 Mivel így gyötöröd magad, és annyira vágysz arra, hogy mindent megtudj, gyere ki a mezőre, ahová akarsz, és úgy a hatodik óra körül megjelenek neked, és megmutatom neked, amit látnod kell. 4 Megkérdeztem tőle, mondván: Asszonyom, a mező melyik részére? Azt válaszolta: Ahol csak akarsz, csak válassz egy jó és félreeső helyet. És mielőtt elkezdtem volna beszélni és elmondani neki a helyet, azt mondta nekem: Oda megyek, ahová akarsz. 5 Én tehát, testvéreim, kint voltam a mezőn, és megtartottam az órákat, és eljutottam arra a helyre, ahová rendeltem őt.
6 És láttam egy padot elhelyezve; egy lenvászon párna volt, és finom lenvászon takaró terítette le. 7 Amikor láttam, hogy mindez így el van rendezve, és hogy senki sincs a helyen, döbbenteni kezdtem, égnek állt a hajam, és valami rémület fogott el, mert egyedül voltam. 8 De miután magamhoz tértem, és Gád dicsőségére gondoltam, és bátorságot vettem, térdre estem, és újra elkezdtem megvallani bűneimet, mint azelőtt. 9 És miközben ezt tettem, az idős asszony odajött a hat fiatalemberrel, akiket korábban láttam, és megállt mögöttem, miközben imádkoztam, és hallotta, ahogy imádkozom és megvallom bűneimet az Úrnak. 10 És megérintett engem, és ezt mondta: Hagyd abba a bűneidért való imádkozást; imádkozz az igazságért is, hogy részese lehess neki a házadban. 11 És felemelt engem arról a helyről, megfogta a kezem, és odavitt a székhez, és ezt mondta az ifjaknak: Menjetek, építsetek! 12 Amint elmentek, és egyedül maradtunk, azt mondta nekem: Ülj ide! Azt válaszoltam neki: Asszonyom, üljenek le először az idősebbek. Azt felelte: Foglalj helyet, ahogy mondom. 13 És amikor jobbra akartam ülni, nem engedett, hanem intett a kezével, hogy üljek balra. 14 Amikor azon tűnődtem, és elszomorodottam, hogy nem engedi, hogy jobb oldalon üljek, így szólt hozzám: Hermész, miért vagy szomorú? 15 A jobb kéz felőli hely azoké, akik már eljutottak Istenhez, és szenvedtek az ő nevéért. De még sok minden van hátra számodra, mielőtt te, Bánság, velük ülsz. 16 De maradj meg őszinteségedben, és ülj velük, ahogyan mindenki más is teszi, aki a maga dolgát végzi, és viseli majd, amit ők viseltek. 17 Azt mondtam neki: Asszonyom, szeretném tudni, mit szenvedtek el? Hallgasd hát – mondta –, vadállatokat, korbácsolásokat, bebörtönzéseket és kereszteket az ő nevéért. 18 Ezért a szentség jobb keze az övék, és mindazoké, akik Isten nevéért szenvedni fognak; a bal keze pedig a többieké. 19 Az ajándékok és az ígéretek azonban mindkettőjükéi, a jobb oldalon állóké és a bal oldalon állóké, csakhogy a jobb oldalon ülve némi dicsőségük van a többiek felett. 20 Te pedig jobbra vágysz velük ülni, mégis sok a hibád. De megtisztulsz hibáidtól, ahogyan mindazok is, akik nem kételkednek, megtisztulnak minden bűnüktől, amelyet e mai napig elkövettek. 21 És miután ezt mondta, távozni készült. 22 Leborulva tehát a lába elé, elkezdtem kérni őt az Úrért, hogy mutassa meg nekem a látomást, amelyet megígért. 23 Ekkor ismét megfogta a kezem, felemelt, és leültetett a bal oldali székre; és egy bizonyos fényes pálcát tartva fel, így szólt hozzám: Látod azt a nagy dolgot? Azt feleltem: Asszonyom, én semmit sem látok. 24 Így felelt: Nem látsz-e magaddal szemben egy nagy tornyot, amely fényes, négyszögletes kövekből épült a vízen? 25 Mert a tornyot négyszögre építette ez a hat ifjú, akik vele jöttek. 26 De több ezer ember köveket hozott; némelyek a mélyből húzták ki őket, mások a földből vitték, és odaadták a hat ifjúnak. Azok pedig fogták és építették.
Hermasz pásztorának első könyve - Látomások
27 Ami a mélyből kiemelt köveket illeti, mind beletették az épületbe; mert csiszoltak voltak, és négyzeteik pontosan illeszkedtek egymáshoz, és így az egyik úgy illeszkedett a másikhoz, hogy nem volt látható hely ott, ahol találkoztak, olyannyira, hogy az egész torony mintha egyetlen kőből épült volna. 28 A többi kövek közül pedig, amelyeket a földből kiszedtek, némelyiket elvetették, másokat pedig beillesztettek az épületbe. 29 Ami azokat elutasították, néhányat kivágtak, és a toronytól távolabb hajítottak; de sok más közülük a torony körül hevert, amelyeket az építés során nem használtak fel. 30 Némelyikük ugyanis durvának tűnt, másokon hasadékok voltak, ismét mások fehérek és kerekek voltak, nem alkalmasak a torony építésére. 31 De láttam, hogy a többi kövek messzire elhajítva a toronytól, az országútra hullottak, de mégsem maradtak tovább az úton, hanem elgördültek az útról egy puszta helyre. 32 Másokat láttam, amint a tűzbe estek és elégtek; mások a víz közelébe estek, de nem tudtak belegurulni, bár nagyon vágytak arra, hogy a vízbe essenek. 33 És miután ezeket megmutatta nekem, el akart menni; de én ezt mondtam neki: Asszonyom, mi hasznom abból, ha látom ezeket, de nem értem, mit jelentenek? 34 Így válaszolt nekem: Nagyon ravasz vagy, mivel tudni akarod azokat a dolgokat, amelyek a toronnyal kapcsolatosak. Igen – mondtam, Asszonyom –, hogy kijelenthessem ezeket a testvéreknek, és ők örvendezhessenek, és ezek hallatán Istent nagy dicsőséggel dicsőíthessék. 35 Akkor ezt mondta: Sokan fogják hallani őket, és amikor meghallják, némelyek örülni fognak, mások pedig sírni fognak. De még ezek is, ha megtérnek, ők is örülni fognak. 36 Hallgasd meg tehát, mit fogok mondani a torony példázatáról, és ezután ne sürgess engem a kinyilatkoztatás miatt. 37 Mert ezeknek a kinyilatkoztatásoknak vége van, mivel beteljesedtek. De te ne szűnj meg vágyakozni a kinyilatkoztatásokra, mert nagyon sürgős vagy. 38 Ami a tornyot illeti, amelyet épülni látsz, én vagyok az, nevezetesen az egyház, amely megjelent neked most és eddig is. Kérdezz tehát, amit akarsz a toronnyal kapcsolatban, és én kinyilatkoztatom neked, hogy együtt örvendezhess a szentekkel. 39 Így szóltam hozzá: „Asszonyom, mivel egyszer méltónak találtál arra, hogy tőled mindezen dolgok kinyilatkoztatását megkapjam, hirdesd meg nekem.” 40 Így felelt nekem: Ami kinyilatkoztatásra méltó, az kinyilatkoztatásra kerül; csak legyen szíved az Úrral, és ne kételkedj abban, amit látni fogsz. 41 Megkérdeztem tőle: Asszonyom, miért épült a torony a vízre? Azt válaszolta: Korábban megmondtam neked, hogy nagyon bölcs dolog szorgalmasan kérdezősködni az épület felől, ezért meg fogod találni az igazságot. 42 Halljátok meg tehát, miért épült a torony a vízre: mert a ti életetek a víz által van és fog megmenekülni. Mert a mindenható és dicsőséges név igéje alapozta meg, és Isten láthatatlan ereje és ereje tartja fenn. 43 És én felelvén, mondám néki: Ezek igen csudálatos dolgok; de asszonyom, kik az a hat ifjú, akik építenek?
44 Ők – mondta – Isten angyalai, akiket először kijelölt az Úr, és akiknek az Úr átadta minden teremtményét, hogy felépítsék és megépítsék azokat, és uralkodjanak rajtuk. Mert általuk fejeződik be a torony építése. 45 És kik azok a többiek, akik köveket hoznak nekik? 46 Ők is az Úr szent angyalai; de a többiek kiválóbbak ezeknél. Annakokáért, amikor a torony egész építése elkészül, mindnyájan együtt lakomáznak majd a torony mellett, és dicsőítik Istent, mert a torony szerkezete elkészült. 47 Megkérdeztem tőle, mondván: Tudni akarom, milyen állapotban vannak a kövek, és mit jelentenek, mi az? 48 Ő pedig felelvén, monda nékem: Jobb vagy-e mindenki másnál, hogy ez kinyilatkoztattatott néked? Mert mások vannak előtted, és jobbak nálad, akiknek ezek a látomások nyilvánvalókká lesznek. 49 Mindazonáltal, hogy Isten neve dicsőüljön, kinyilatkoztattatott és kinyilatkoztattatik neked, azok kedvéért, akik kételkednek, és szívükben azon gondolkodnak, hogy ezek a dolgok így vannak-e vagy sem. 50 Mondd meg nekik, hogy mindezek igazak, és nincs bennük semmi, ami nem lenne igaz; hanem minden szilárd és valóban megalapozott. 51 Hallgass most tehát a kövekről, amelyek az épületben vannak. 52 A pontosan illeszkedő, négyszögletes és fehér kövek az apostolokat, püspököket, tanítókat és lelkészeket jelképezik, akik Isten irgalmából bejöttek, szentül és szerényen kormányoztak, tanították és szolgálták Isten választottait, mind azokat, akik elaludtak, mind azokat, akik még mindig itt vannak; és mindig egyetértettek velük, és békességben voltak önmagukban, és meghallgatták egymást. 53 Ezért az illesztéseik pontosan illeszkednek egymáshoz a torony építésekor. 54 Akik a mélységből kiemelkednek és az épületbe kerülnek, és akiknek az illesztései összhangban vannak a már épült többi kövekkel, azok azok, akik már elaludtak, és szenvedtek az Úr nevéért. 55 És mik azok a többi kövek, asszonyom, amelyeket a földből hoznak? Tudnám, mik azok. 56 Így felelt: Akik a földön fekszenek és nincsenek megtisztítva, azokat helyesli Isten, mert az Úr törvényében járnak, és parancsolatai szerint igazítják útjukat. 57 Akik a torony építésébe kerülnek, azok a hitben fiatalok és hűségesek. Őket pedig az angyalok arra intik, hogy jól cselekedjenek, mert nincs bennük gonoszság. 58 De kik azok, akiket elutasítottak, és a torony mellé fektettek? 59 Olyanok ők, akik vétkeztek és hajlandóak bűnbánatra; ezért nem vetik őket messzire a toronytól, mert hasznosak lesznek az épület számára, ha bűnbánatot tartanak. 60 Akik tehát még bűnbánatot tartanak, ha bűnbánatot tartanak, megerősödnek a hitben; vagyis, ha most bűnbánatot tartanak, miközben a torony épül. Mert ha az épület elkészül, akkor nem lesz hely, ahová be lehetne helyezni őket, hanem elutasításra kerülnek; mert csak annak van meg ez a kiváltsága, aki most kint lesz a toronyban. 61 De vajon tudni akarod, kik azok, akiket kivágtak és messzire taszítottak a toronytól? Hölgyem, mondtam, kívánom.
Hermasz pásztorának első könyve - Látomások
62 Ők a gonoszság gyermekei, akik csak a képmutatásban hittek, de nem tértek el gonosz útjaiktól; emiatt nem üdvözülnek, mert bűneik miatt semmilyen hasznukra nem válnak az épületben. 63 Ezért kivágattak és messzire vetették őket az ÚR haragja miatt, és mert haragra ingerelték őt ellenük. 64 Ami a torony köré helyezett, de az épületekbe be nem épített számos más követ illeti; azok, amelyek durvaak, azok, akik ismerték az igazságot, de nem maradtak meg benne, és nem csatlakoztak a szentekhez, ezért haszontalanok. 65 Akikben hasadékok vannak, azok, akik viszályt szítanak egymás ellen, és nem élnek békében; akik barátságosak, amikor jelen vannak testvéreiknél, de amint eltávolodnak egymástól, gonoszságuk továbbra is megmarad szívükben: ezek a hasadékok láthatók azokban a kövekben. 66 Akik csonkák és gyengek, azok, akik valóban hittek, de még mindig nagy mértékben tele vannak gonoszsággal: ezért csonkák és nem épek. 67 De mik azok a fehér és kerek kövek, hölgyem, és melyek nem alkalmasak a torony építésére? 68 Ő pedig felelvén, monda nékem: Meddig maradsz még ostoba és értelmetlen, mindent kérdezve, de semmit sem értve? 69 Ők azok, akiknek ugyan van hitük, de e világ gazdagságával rendelkeznek. Amikor tehát baj támad a gazdagságuk és a kereskedésük miatt, megtagadják az Urat. 70 Én pedig feleltem neki: Mikor lesznek hát hasznosak az Úrnak? Mikor elvész a gazdagságuk – mondja –, amelyben gyönyörködnek, akkor lesznek hasznosak az Úrnak az ő építésére. 71 Mert ahogyan egy kerek követ, hacsak el nem vágják és kissé el nem dobják, a tömege nem tehető négyszögletessé, úgy azok is, akik gazdagok ebben a világban, hacsak vagyonukat meg nem csorbítják, nem lehetnek hasznosak az Úr számára. 72 Tanuld meg ezt a saját tapasztalatodból: amikor gazdag voltál, haszontalan voltál; most azonban hasznos vagy, és alkalmas vagy arra az életre, amelyet vállaltál; hiszen te is egy voltál azok közül a kövekből. 73 Ami a többi követ illeti, amelyet messzire elhajítva láttál a toronytól, és az útba esve, és elhagyatott helyekre zuhanva, ezek azok, akik ugyan hittek, de kételkedésük miatt elhagyták az igaz utat, azt gondolva, hogy jobbat találhatnak. De tévelyegnek és nyomorultak, sivár utakra térnek. 74. Tehát azok a kövek, amelyek a tűzbe estek és elégtek, azok, akik örökre eltávolodtak az élő Istentől; és soha nem jut eszükbe megbánni a bűneiket, amiatt, hogy mennyire vonzódnak kívánságaikhoz és elkövetett gonoszságaikhoz. 75 És kik voltak a többiek, amelyek a víz mellé estek, és nem tudtak belegurulni? 76 Ők azok, akik hallották az igét, és hajlandóak voltak megkeresztelkedni az Úr nevében; de figyelembe véve a nagy szentséget, amelyet az igazság megkövetel, visszahúzódtak, és ismét gonosz kívánságaik után jártak. 77 Így fejezte be a torony magyarázatát. 78 De én továbbra is unszolva kérdeztem tőle: Vajon megengedett-e bűnbánat mindazon köveknek, amelyeket így eldobtak, és amelyek nem voltak alkalmasak a torony építésére; és helyet találnak-e ebben a toronyban?
79 Megbánhatják bűneiket – mondta –, de ebbe a toronyba nem mehetnek be; hanem sokkal alacsonyabb rangba helyezik őket, és ezután már sanyargatva lesznek, és beteljesítik bűneik napjait. 80 És emiatt távolíttatnak el, mert befogadták az igazlelkűség szavát; és akkor szabadulnak meg megpróbáltatásaikból, ha igazán tudatában lesznek a szívükben annak, hogy mit tettek rosszul. 81 De ha nincs meg ez az érzék a szívükben, akkor szívük keménysége miatt nem üdvözülnek. 82 Miután befejeztem a kérdezősködésemet, azt mondta nekem: Akarsz még valamit látni? Mivel szerettem volna látni, nagyon felvidultam. 83 Visszatekintve rám, kissé elmosolyodva, így szólt hozzám: „Látsz hét asszonyt a torony körül?” „Asszonyom,” mondtam, „látom őket.” 84 Ezt a tornyot – felelte – ők tartják az Úr parancsa szerint: halld meg tehát a hatásukat. 85 Az első közülük, amely kezével erősen kapaszkodik, Hitnek hívják, általa üdvözülnek a választottak. A következő, amely felöveződött és férfiasnak néz ki, Önmegtartóztatásnak hívják: ő a Hit lánya. 86 Aki tehát követi őt, boldog lesz egész életében, mert tartózkodik minden gonosz cselekedettől, abban a hitben, hogy ha minden kívánságtól megkíméli magát, az örök élet örököse lesz. És kik, úrnőm, kérdeztem, a másik öt? 87 – Ők egymás lányai – felelte –, az elsőt Egyszerűségnek hívják, a másodikat Ártatlanságnak, a harmadikat Szerénységnek, aztán Fegyelemnek, és az utolsót mind közül a Szeretetnek. Amikor tehát beteljesíted anyjuk cselekedeteit, mindenre képes leszel. 88 Asszonyom – mondtam –, szeretném tudni, hogy mindegyiküknek milyen különleges erénye van. 89 Halld hát – felelte a nő –, egyenlő erényekkel rendelkeznek, és erényeik összefonódnak, és követik egymást, ahogyan megszülettek. 90 A hitből fakad az önmegtartóztatás; az önmegtartóztatásból az egyszerűség; az egyszerűségből az ártatlanság; az ártatlanságból a szerénység; a szerénységből a fegyelem és a szeretet. Ezért ezek cselekedetei szentek, tiszták és igazak. 91 Aki tehát ezeket szolgálja, és ragaszkodik munkájukhoz, annak lakhelye lesz a toronyban Isten szentjeivel. 92 Akkor megkérdeztem tőle az időkről, hogy vajon elérkezett-e már a vég; 93 Ő azonban hangosan felkiáltott, és ezt mondta: „Ó, bolond ember! Nem látod, hogy a torony még épül? Mire tehát a torony elkészül és felépül, vége lesz, és valóban, hamarosan elkészül.” 94 De ne kérdezz tőlem több kérdést. Amit mondtam, elég lesz neked és minden szentnek lelketek felüdülésére. Mert ezek a dolgok nemcsak neked lettek kinyilatkoztatva, hanem azért, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tedd őket. 95 Mert azért, ó, Hermész, három nap múlva meg kell értened ezeket a szavakat, amelyeket elkezdek mondani neked, hogy elmondhasd azokat a szentek füle hallatára; hogy miután meghallották és megtették azokat, megtisztuljanak bűneiktől, és te is velük együtt. 96 Hallgassatok meg tehát, fiaim! Sok egyszerűségben, ártatlanságban és szerénységben neveltelek titeket Isten szeretetéért, amely igazságban szállt le rátok, hogy
Hermasz pásztorának első könyve - Látomások
megszentelődjetek és igazolódjatok minden bűntől és gonoszságtól; de ti nem fogtok megszűnni gonosz cselekedeteitekben. 97 Most azért hallgassatok rám, és békéljetek meg egymással, és látogassátok meg egymást, és fogadjátok be egymást, és ne csak Isten teremtményeiben gyönyörködjetek. 98. Adj bőkezűen a rászorulóknak. Némelyek ugyanis a túl bőséges táplálkozás miatt testi gyengeséget szenvednek, és kárt okoznak testüknek; míg mások teste, akiknek nincs élelmük, elsorvad, mert nincs elegendő táplálékuk, és testük megemésztődik. 99 Ártalmas tehát nektek ez a mértéktelenség, akiknek van, de nem adjátok tovább azoknak, akiknek szűkölködnek. Készüljetek fel az eljövendő ítéletre. 100 Ti, akik a legkiválóbbak vagytok, keressék meg az éhezőket, amíg a torony még befejezetlen. Mert amikor a torony elkészül, hajlandóak lesztek jót tenni, de nem találtok benne helyet. 101 Vigyázzatok tehát, akik gazdagságotokkal dicsekedtek, nehogy nyögjenek azok, akik szűkölködnek, és sóhajtásuk feljusson Istenhez, és titeket javaitokkal együtt kizárjanak a torony kapuján kívülre. 102 Íme, most figyelmeztetlek titeket, akik az egyház élére álltok, és szeretitek a fő helyeket, ne legyetek olyanok, mint a gonosztevők. 103 És ők valóban ládákban hordozzák a mérgüket, de ti szívetekben tartjátok a mérgeteket és a fertőzéseteket, és nem akarjátok megtisztítani azokat, és értelmeteket tiszta szívvel nem ötvözni, hogy irgalmat találjatok a Nagy Királynál. 104 Vigyázzatok, gyermekeim, hogy viszályaitok ne fosszanak meg titeket az életetektől. Hogyan fogjátok oktatni Isten választottait, amikor ti magatok is helyreigazításra szorultok? Intsétek tehát egymást, és legyetek békében egymással, hogy én, atyátok előtt állva, számot adhassak rólatok az Úrnak. 105 És miután befejezte velem a beszélgetést, a hat ifjú, akik építettek, odament és felvitték a toronyba; négy másik pedig elfoglalta a széket, amelyen ő ült, és ők is visszamentek a toronyba. Nem láttam az arcukat, mert háttal fordultak felém. 106 Amikor távozóban volt, megkértem, hogy tárja fel nekem a három alakot, amelyekben megjelent nekem. 107 Ő azonban így felelt nekem: Ezekről a dolgokról mást kell megkérdezned, hogy kinyilatkoztattassák neked. 108 Nos, testvérek, az elmúlt év első látomásában rendkívül idősnek és egy széken ülőnek tűnt fel nekem. 109 Egy másik látomásban valóban fiatalos arca volt, de a teste és a haja öreg volt; mégis állva beszélgetett velem, és vidámabb volt, mint először. 110 A harmadik látomásban minden tekintetben sokkal fiatalabb és csinosabb volt a szemnek; csak egy idős ember haja volt; mégis vidámnak tűnt, és egy széken ült. 111 Nagyon elszomorodtam ezért ezek miatt, amíg meg nem értem a látomást. 112 Ezért láttam ugyanazt az idős asszonyt egy éjszakai látomásban, amint ezt mondta nekem: Minden imádsághoz megaláztatás kell. Böjtölj tehát, és megtudod az Úrtól, amit kérsz. Böjtöltem tehát egy napig. 113 Ugyanazon az éjszakán egy fiatalember jelent meg előttem, és ezt kérdezte: Miért vágysz ilyen gyakran
kinyilatkoztatásokra imáidban? Vigyázz, nehogy sok dolgot kérj, és ezzel ne árts a testednek. Legyenek elégek ezek a kinyilatkoztatások. 114 Láthatsz-e figyelemreméltóbb Kinyilatkoztatásokat azoknál, amelyeket már kaptál? 115 Válaszoltam, és ezt mondtam neki: Uram, csak ezt az egy dolgot kérem az öregasszony három alakja miatt, akik megjelentek nekem, hogy a Kinyilatkoztatás teljes legyen. 116 Így felelt nekem: Nem vagy oktalan, de a kétségeid tesznek azzá, mivel nem az Úrral van a szíved. 117 Azt válaszoltam, és ezt mondtam: De majd alaposabban megtudjuk ezeket tőled. 118 Hallgass hát – mondja – a számadatokról, amelyekről kérdezel. 119 És először, az első látomásban egy széken ülő idős asszony képében jelent meg neked, mert öreg lelked megromlott és erőtlen volt gyengeségeid és szíved kétségei miatt. 120 Mert ahogyan az öregek nem remélik a megújulást, és nem várnak mást, mint távozásukat, úgy te is, mivel elgyengültél a világi dolgaid miatt, átadtad magad a restségnek, és nem vetetted el magadtól való gondodat az Úrra: és értelmed összezavarodott, és szomorúságodban megöregedsz. 121 De uram, szeretném tudni, miért ült le egy székre? 122 Azt válaszolta: Mert minden gyenge ember a saját gyengesége miatt ül székre, hogy gyengeségét fenntartsák. Íme tehát az első látomás képe. 123 A második látomásban ott állt, fiatal arccal, vidámabbal, mint előbbi volt; de a teste és a haja régi volt. Hallgassátok meg ezt a példázatot is – mondta. 124 Amikor valaki megöregszik, kétségbeesik gyengesége és szegénysége miatt, és semmi mást nem vár, csak élete utolsó napját. 125 De hirtelen örökséget hagynak neki, és amikor meghallja, felkel; és mivel felvidul, új erőre kap. És már nem ül le, hanem áll, és megszabadul korábbi bánatától; és nem ül, hanem férfiasan cselekszik. 126 Miután hallottátok a kinyilatkoztatást, amelyet Isten kinyilatkoztatott nektek, mivel Isten megszánt titeket, és megújította lelketeket, félretettétek gyengeségeiteket, és erő szállt rátok, és megerősödtetek a hitben; és Isten, látva a ti erőtöket, örvendezett. 127 Ezért mutatta meg nektek a torony építését, és más dolgokat is megmutat majd nektek, ha teljes szívetekből békességben lesztek egymással. 128 De a harmadik látomásban még fiatalabbnak, szépnek, vidámnak és derűs arcúnak láttad. 129 Mert mintha valami jó hír érné a szomorút, azonnal elfelejti a szomorúságát, és semmi másra nem gondol, csak a hallott jó hírre; ezenkívül megvigasztalódik, és lelke megújul az öröm által, amelyet kapott: ugyanígy ti is felüdültetek lelketekben e jó dolgok láttán. 130 És az, hogy egy padon ülve láttad, erős pozíciót jelez; mert egy padon négy láb van és erősen áll. És magát a világot is a négy elem tartja fenn. 131 Akik tehát tökéletesen megbánják bűneiket, fiatalok lesznek; és akik teljes szívükből elfordulnak bűneiktől, megerősödnek. 132 És most, hogy teljes mértékben birtokodban van a Kinyilatkoztatás, ne kérj többé bármi további kinyilatkoztatást számodra.
Hermasz pásztorának első könyve - Látomások
133 De ha valami kinyilatkoztatik, nyilvánvalóvá lesz nektek. VÍZIÓ 4 1 Húsz nappal az előbbi látomás után látomást láttam, testvéreim, amely a közelgő nyomorúságra utalt. A mezőn jártam. 2 A nyilvános úttól pedig arra a helyre, ahová mentem, körülbelül tíz futamnyira van; ez egy ritkán forgalmas út. 3 És amint egyedül sétáltam, könyörögtem az Úrhoz, hogy erősítse meg a kinyilatkoztatásokat, amelyeket szent Egyháza által mutatott nekem: 4 És bűnbánatot adott minden szolgájának, akiket megbotránkoztattak, hogy dicsőíttessék az ő nagy és tiszteletreméltó neve, és mivel méltónak tartott engem arra, hogy megmutassa csodáit, és hogy tisztelhessem őt, és hálát adjak neki. 5 És íme, mintegy hangként válaszolt nekem: Ne kételkedj, Hermasz! Ezért elkezdtem gondolkodni, és azt mondani magamban: miért kételkednék, tekintve, hogy az Úr ilyen módon megnyugtatott, és ilyen dicsőséges dolgokat láttam? 6 Egy kicsit még mentem, testvéreim, amikor íme, port láttam felszállni az égig. Azt kezdtem mondani magamban: Vajon egy marhacsordának ad otthont, amely ekkora port kavar fel? 7 Körülbelül egy furlongnyira volt tőlem. És íme, láttam, hogy a por egyre jobban felemelkedik, annyira, hogy gyanítani kezdtem, hogy van benne valami rendkívüli. 8 És a nap kisütött, és íme, láttam egy nagy fenevadat, mint egy cethalat, és tüzes sáskák jöttek ki a szájából. A fenevad magassága körülbelül száz láb volt, és feje olyan volt, mint egy nagy cserépedénynek. 9 Sírni kezdtem, és imádkozni kezdtem az Úrhoz, hogy szabadítson meg ettől. Akkor eszembe jutott a szó, amit hallottam: Ne kételkedj, Hermasz! 10 Annakokáért, testvéreim, isteni hitet öltve magamra, és megemlékezve arról, hogy ki tanított engem nagy dolgokra, testileg átadtam magam a fenevadnak. 11 A fenevad pedig úgy közeledett, mintha azonnal felfalhatott volna egy várost. 12 Közelebb mentem hozzá, és a vadállat teljes testével a földre feküdt, és semmi mást nem adott ki, csak a nyelvét, és egyetlen pillanatot sem mozdult, amíg teljesen el nem haladtam mellette. 13 A fenevad fején négy színű ruha volt: először fekete, aztán vörös és véres, aztán arany, végül fehér. 14 Miután elhaladtam mellette, és körülbelül harminc lépésnyire előrementem, íme, egy bizonyos szűz jött velem szembe, szépen felöltözve, mintha most jött volna ki a menyegzői szobájából, fehér ruhában, fehér cipőben, arcán fátyol borította, haja pedig fényes volt. 15 Korábbi látomásaimból tudtam, hogy a templom az, és ettől még vidámabb lettem. Köszöntött engem, és ezt mondta: „Üdvözlégy, ember!” Én pedig viszonoztam a köszöntést, mondván: „Asszonyom, üdvözlégy!” 16 Azt felelte nekem: „Semmi sem történt veled, ember?” Azt feleltem: „Asszonyom, egy olyan vadállattal találkoztam, amely úgy tűnt, képes egy egész népet felfalni; de Isten hatalma és az ő egyedülálló irgalma által megmenekültem tőle.”
17 Jól megmenekültél – mondta –, mert minden gondodat Istenre bíztad, és megnyitottad előtte a szívedet, abban a hitben, hogy csak az ő nagy és tiszteletreméltó neve által lehetsz biztonságban. 18 Ezért küldte el az Úr angyalát, aki a fenevad, akinek Hegrin a neve, fölé állt, és befogta száját, hogy el ne nyeljen téged. Megmenekültél egy nagy próbától hited által, és mert nem kételkedtél egy ilyen rettenetes fenevad miatt. 19 Menj tehát, és hirdesd Isten választottainak azokat a nagy dolgokat, amelyeket érted tett. Mondd meg nekik, hogy ez a fenevad a közelgő megpróbáltatás előképe. 20 Ha tehát felkészültök, megmenekülhettek tőle, ha tiszta és szeplőtelen a szívetek, és ha panasz nélkül szolgáljátok Istent életetek minden hátralévő napján. 21 Minden gondotokat vessétek az Úrra, és ő majd irányítja azokat. Higgyetek Istenben, ti kételkedők, mert ő mindent megtehet; elfordíthatja rólatok haragját, és segítséget és biztonságot küldhet nektek. 22 Jaj a kételkedőknek, akik hallják ezeket a szavakat, de megvetik őket! Jobb lett volna nekik, ha meg sem születtek. 23 Akkor megkérdeztem tőle a négy színt, amely a fenevad fején volt. De ő így válaszolt: Ismét kíváncsi vagy, hogy ezekről a dolgokról kérdezel. De én azt mondtam neki: Asszonyom, mutasd meg nekem, mik ezek! 24 – Halld – mondta –, a feketeség, amit láttál, a világot jelképezi, amelyben élsz. A tüzes és véres szín azt jelenti, hogy ezt a kort tűz és vér fogja elpusztítani. 25 Az arany része ti vagytok, akik megmenekültetek ebből. Mert ahogyan az aranyat tűz próbálja meg és hasznossá teszi, úgy ti is hasonlóképpen megpróbáltattatok, akik e világ emberei között éltek. 26 Akik tehát mindvégig kitartanak, és próbára teszik őket, megtisztulnak. És ahogyan az arany e próbának köszönhetően megtisztul és elveszíti salakját, úgy ti is elvetettek minden bánatot és bajt, és tisztává váltok a torony építésére. 27 A fehér szín pedig a jövendő világ idejét jelzi, amelyben Isten választottai lakni fognak: mert Isten választottai tiszták és szeplőtelenek lesznek az örök életig. 28 Ne szüntesd meg tehát ezeket a szentek füle hallatára szólni. Itt van nektek a közelgő nagy nyomorúság képe, amely, ha akarjátok, semmit sem ér nektek. Tartsátok tehát észben azokat, amiket mondtam nektek. 29 Miután ennyit mondott, elment; de nem láttam, hová ment. Hirtelen zajt hallottam, és félve visszafordultam, mert azt hittem, hogy a fenevad közeledik felém.