Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása Akkor Mózes összehívta Izráel minden vénét, és ezt mondta nekik: Hozzatok ki és vegyetek magatoknak egy bárányt családonként, és vágjátok le a pászkabárányt! Fogjatok egy kötés izsópot, mártsátok a medencében lévő vérbe, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát a medencében lévő vérrel. Senki se menjen ki háza ajtaján reggelig. Mert átvonul az ÚR, hogy megverje az egyiptomiakat; és ha meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor elvonul az ÚR az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bejöjjön házaitokba, hogy megverjen titeket. 2Mózes 12:21-23 Ha pedig valaki halálos bűnt követ el, és halálra ítéltetik, és te fára akasztod: ne maradjon a teste egész éjjel a fán, hanem temesd el őt még aznap; mert átkozott az, akit felakasztanak; hogy ne legyen tisztátalan a te földed, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked. 5Mózes 21:22-23 Mert kutyák vettek körül, a gonoszok gyülekezete körülvett engem, átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámolhatnám minden csontomat: néznek és bámulnak rám. Elosztják ruháimat maguk között, és sorsot venek köntösömre. Zsoltárok 22:16-18 És hatvankét hét múlva kiirtatik a Krisztus, de nem ő maga miatt, és a fejedelem népe, aki eljön, elpusztítja a várost és a szentélyt, és vége özönvíz lesz, és a háború végéig elrendeltetik a pusztítás. Dániel 9:26 És kiöntöm a Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira a kegyelem és a könyörgés lelkét; és felnéznek rám, akit átszúrtak, és gyászolják őt, mint aki az egyetlen fiát gyászolja, és keserűen gyászolják őt, mint aki az elsőszülöttjét. Zakariás 12:10 Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. 1Korinthus 15:3-4
Ézsaiás próféta Ézsaiás 53 1 Ki hitt a mi híradásunknak, és kinek nyilatkoztatott ki az ÚR karja? 2 Mert úgy nő fel előtte, mint a zsenge növény, mint a száraz földből kikelő gyökér; nincs alakja és szépsége, és amikor meglátjuk, nincs szépsége, ami kívánhatnánk őt. 3 Megvetett és az emberektől elhagyott, fájdalmak férfia és a bánat ismerője; és mintha elrejtettük volna előle arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. 4 Bizonyára ő viselte bánatunkat, és hordozta fájdalmainkat; mi mégis legyőzöttnek, Istentől megvertnek és lesújtottnak tartottuk. 5 De megsebesült a mi vétkeinkért, összetört a mi bűneinkért: békességünk büntetése rajta volt, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
6 Mindnyájan, mint a juhok, eltévelyedtünk, kiki a maga útjára tért, és az ÚR ráhárította mindnyájunk vétkét. 7 Sajnálták és bántották, de nem nyitotta meg száját; mint a bárányt, vágóhídra viszik, és mint a juh, amely néma a nyírói előtt, úgy nem nyitja meg száját. 8 A börtönből és az ítéletből ragadták ki, ki számolhatja meg nemzedékét? Kivágták az élők földjéről, népem vétke miatt sújtották. 9 És a gonoszok közé helyezte sírját, és a gazdagok mellé halt meg, mert nem cselekedett erőszakosságot, és szájában sem volt álnokság. 10 De úgy tetszett az ÚRnak, hogy megsebesítse őt, fájdalmat okozott neki. Ha majd bűnért való áldozatul bemutatod lelkét, meglátja utódjait, meghosszabbítja napjait, és az ÚR akarata sikeres lesz kezében. 11 Lelke fáradozásából meglátja majd, és megelégszik; ismeretével igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mert ő viseli bűneiket. 12 Ezért a nagyok között osztok neki részt, és az erősekkel osztozik a zsákmányon, mert halálra adta lelkét, és a bűnösök közé számlálták, és sokak bűnét viselte, és a bűnösökért közbenjárt.
Máté evangéliuma Máté 26 1 És lőn, mikor elvégezte Jézus mindezeket a beszédeket, monda tanítványainak: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe, és az Emberfiát elárulják, hogy keresztre feszítsék. 3 Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap palotájába, akit Kajafásnak hívtak, 4 És tanácskoztak, hogy Jézust álnoksággal elfogják és megöljék. 5 De ők ezt mondták: Ne ünnepnapon, hogy ne támadjon zavargás a nép között. 6 Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, 7 Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromszelencében drága kenet volt, és a fejére öntötte, miközben asztalnál ült. 8 Tanítványai pedig látván ezt, felháborodtak, mondván: Mire való ez a pazarlás? 9 Mert el lehetett volna adni ezt a kenetet sokért, és a szegényeknek odaadni. 10 Jézus pedig ezt megértette, és így szólt hozzájuk: „ Miért fárasztjátok az asszonyt? Hiszen jót tett velem.” 11 Mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 12 Mert azzal, hogy ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre tette. 13 Bizony mondom nektek: Valahol csak hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, ott azt is hirdetni fogják, amit ez az asszony tett, az ő emlékére. 14 Akkor a tizenkettő közül az egyik, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 És monda nékik: Mit adtok nékem, és én kezetekbe adom őt? És szövetséget kötöttek vele harminc ezüstpénzért. 16 És attól fogva alkalmat keresett, hogy elárulhassa őt. 17 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján pedig odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt kérdezték tőle: Hol akarod, hogy elkészítsük néked a húsvéti vacsorát? 18 És monda: Menjetek a városba ahhoz az emberhez, és mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a pászkát az én tanítványaimmal. 19 A tanítványok pedig úgy tettek, ahogyan Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a pászkát. 20 Amikor beesteledett, leült a tizenkettővel. 21 És evés közben monda: Bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem. 22 És igen elszomorodának, és kezdék mindnyájan mondani néki: Én vagyok-e az, Uram? 23 Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 2
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
24 Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna. 25 Felele akkor Júdás, a ki elárulta őt, és monda: Én vagyok-e az, Mester? Monda néki: Te mondtad. 26 És miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta a tanítványoknak, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 27 És vevé a poharat, hálát adván, és odaadá nékik, mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28 Mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. 29 Mondom pedig nektek: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből addig a napig, amíg újat nem iszom veletek az én Atyámnak országában. 30 Miután elénekelték a dicséretet, kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. 32 De miután feltámadok, előttetek megyek Galileába. 33 Péter így felelt neki: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha nem botránkozom meg.” 34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. 35 Péter ezt mondta neki: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” Hasonlóképpen mondták a tanítványok is mindnyájan. 36 Akkor elméne Jézus velük egy helyre, amit Getsemáninak hívnak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és kezdett szomorkodni és gyötrődni. 38 Akkor ezt mondta nekik: Igen szomorú az én lelkem mindhalálig; maradjatok itt, és virrasszatok velem. 39 És egy kicsit továbbmenve, arcra borulva imádkozott, mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te. 40 És odament a tanítványokhoz, és alva találta őket, és ezt mondta Péternek: Miért nem bírtatok egy órát sem virrasztani velem? 41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 42 Ismét elment, másodszor is, és imádkozott, mondván: Atyám, ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43 És odament, és ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44 És otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. 45 Akkor odament tanítványaihoz, és ezt mondta nekik: Aludjatok tovább, és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. 46 Keljetek fel, menjünk! Ímé, közel van, aki elárul engem. 47 Még beszélt, amikor íme, megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Az pedig, aki elárulta őt, jelt adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; fogjátok meg őt! 49 És azonnal Jézushoz méne, és monda: Üdvöz légy, Mester! és megcsókolá őt. 50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek, kezeiket Jézusra vetették, és elfogták őt. 51 És íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kirántotta kardját, és rácsapott a főpap szolgájára, és levágta annak a fülét. 52 Jézus pedig monda néki: Tedd vissza kardodat a helyére; mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53 Azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, és adna nekem mindjárt tizenkét sereg angyalnál többet? 54 De hogyan teljesednének be akkor az Írások, hogy így kell lennie?
3
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: „ Mint egy tolvaj ellen, úgy jöttetek kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Naponta veletek ültem a templomban és tanítottam, és nem fogtatok el engem.” 56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor elhagyták őt a tanítványok mindnyájan, és elfutottak. 57 Akik pedig megfogták Jézust, elvitték őt Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének összegyűltek. 58 Péter pedig távolról követte őt a főpap palotájáig, bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 59 A főpapok, a vének és az egész tanács hamis tanúbizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék; 60 De nem találtak; sőt, bár sok hamis tanú jött, mégsem találtak. Végül két hamis tanú jött, 61 És monda: Ez azt mondotta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. 62 A főpap pedig felkelt, és ezt mondta neki: Semmit sem felelsz-e? Mit tesznek ezek ellened tanúbizonyságot? 63 Jézus pedig hallgatott. A főpap pedig felelvén, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia? 64 Monda néki Jézus: Te mondtad; de én azt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát a Mindenható jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben. 65 Akkor a főpap megszaggatta ruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt; mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromlását.” 66 Mit gondoltok? – felelték, és ezt mondták: – Halálra méltó. 67 Akkor az arcába köpködtek és ököllel verték; mások pedig tenyerükkel ütötték, 68 Mondván: Prófétáld meg nékünk, Krisztus, ki az, a ki megvert téged? 69 Péter pedig kint ült a palotában; és egy szolgálólány odament hozzá, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál. 70 Ő azonban mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit mondasz. 71 Amikor kiment a tornácra, egy másik szolgálólány meglátta őt, és ezt mondta az ott lévőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt. 72 Ő pedig ismét esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert.” 73 Egy idő múlva odamentek hozzá az ott állók, és ezt mondták Péternek: Bizonyára te is közülük való vagy, mert a beszéded is elárul téged. 74 Akkor elkezdett átkozódni és esküdözni, mondván: Nem ismerem azt az embert! És azonnal megszólalt a kakas. 75 Péter pedig megemlékezék Jézus szavairól, a kik ezt mondták néki: Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kimenvén, keservesen síra. Máté 27 1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei mind tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék őt. 2 Miután megkötözték, elvitték, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak. 3 Júdás, aki elárulta őt, amikor látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, 4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. És mondának: Mi közünk hozzá? Te törődj vele! 5 Azután elhajította az ezüstpénzeket a templomban, elment, és felakasztotta magát. 6 A főpapok pedig fogták az ezüstpénzeket, és ezt mondták: Nem szabad azokat a kincstárba tenni, mert vér ára. 7 Tanácsot tartottak, és megvették belőle a fazekasmezőt, hogy idegeneket temessenek oda. 8 Ezért nevezik azt a mezőt Vérmezejének mind a mai napig.
4
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
9 Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott, így szólva: És fogták a harminc ezüstöt, annak az árát, akit megbecsültek, akit Izráel fiai közül becsültek meg; 10 És odaadtam azokat a fazekasmezőért, ahogyan az Úr megparancsolta nekem. 11 Jézus pedig megállt a helytartó előtt; és a helytartó megkérdezte tőle, mondván: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig felelte neki: Te mondod. 12 Amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt. 13 Pilátus pedig monda néki: Nem hallod, mennyi tanúvallomást tesznek ellened? 14 És ő egyetlen szóra sem felelt néki, annyira, hogy a helytartó nagyon csodálkozott. 15 Azon az ünnepen a helytartó szabadon szokott bocsátani a népnek egy foglyot, akit akartak. 16 Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Amikor azért egybegyűltek, Pilátus megkérdezte tőlük: Kit akartok, hogy szabadon engedjek nektek? Barabbást, vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek? 18 Mert tudta, hogy irigységből adták át őt. 19 Mikor pedig a bírói székbe ült, a felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz annak az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20 A főpapok és a vének azonban rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. 21 A helytartó így felelt nekik: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?” Azt mondták: „Barabbást.” 22 Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan ezt mondták neki: Feszítsék meg! 23 A helytartó pedig megkérdezte: „Mi rosszat tett?” Azok azonban még jobban kiáltoztak, mondván: „Feszítsék keresztre!” 24 Pilátus pedig látván, hogy semmit sem érhet, sőt még nagyobb a zűrzavar, vizet hoza, megmosta kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől; ti lássátok! 25 Akkor felele az egész nép, és monda: Az ő vére rajtunk és gyermekeinken! 26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy keresztre feszítsék. 27 A helytartó katonái akkor bevitték Jézust a nagyterembe, és köréje gyűltek az egész csapatot. 28 Levetkőztették, és bíborszínű ruhát adtak rá. 29 Tövisből koronát fontak, a fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak, majd térdet hajtva előtte, gúnyolták őt, és ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 30 És ráköpdösték, elvették a nádszálat, és a fejét verték vele. 31 Miután kigúnyolták, levették róla a köntöst, ráadták a saját ruháit, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32 Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel; őt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 33 És amikor eljutottak egy helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya helyének neveznek, 34 Ecetet adtak neki inni, epével elegyítve, de amikor megízlelte, nem akart inni. 35 És keresztre feszíték őt, és sorsot vetve megosztoztak ruháin; hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Elosztották ruháimat maguk között, és az én köntösömre sorsot vetettek. 36 Leülve pedig ott őrizték őt; 37 És a feje fölé odatették vádját, amelyen ez állt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Akkor két latort feszítettek keresztre vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Akik arra jártak, szidalmazták őt, fejüket csóválva, 40 És ezt mondván: Te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41 Hasonlóképpen a főpapok is gúnyolódva követték őt az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:
5
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
42 Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha ő Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. 43 Istenben bízott; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok! 44 A vele együtt keresztre feszített tolvajok is ugyanezt vették a fogai közé. 45 A hatodik órától fogva sötétség lett az egész földön kilencedik óráig. 46 Kilenc óra körül Jézus hangosan felkiáltott, mondván: Eli, Eli, lama sabaktáni? Azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül, amikor ezt meghallották, így szóltak: Illést hívja ez az ember. 48 És azonnal odafutott az egyikük, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 A többiek pedig ezt mondták: Hadd legyen, hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51 És íme, a templom függönye felülről lefelé kettéhasadt, és a föld megremegett, és a sziklák megrepedtek; 52 És megnyíltak a sírok, és sok elaludt szent teste feltámadt, 53 És feltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor a százados és akik vele voltak, és Jézust őrizték, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Bizony, ez az Isten Fia volt!” 55 Sok asszony volt ott, akik távolról nézelődtek, és Galileából követték Jézust, szolgálva néki. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, megérkezett egy gazdag arimateai ember, név szerint József, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58 Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus ekkor megparancsolta, hogy adják ki a testet. 59 József pedig fogta a testet, és tiszta lenvászonba göngyölte. 60 És elhelyezte azt a saját új sírboltjába, amelyet a sziklába vágatott; és egy nagy követ hengerített a sírbolt szájához, és elment. 61 Ott volt Mária Magdolna és a másik Mária is, akik a sírbolttal szemben ültek. 62 Másnap pedig, a készület napja után, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, 63 Ezt mondván: Uram, emlékezünk rá, hogy ama hitető még életében azt mondta: Három nap múlva feltámadok. 64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odaérjenek éjszaka, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból; így az utolsó hitetés rosszabb lesz az elsőnél. 65 Pilátus ezt mondta nekik: Van őrségetek; menjetek, és őrizzétek meg, amennyire tudjátok. 66 Elmentek tehát, és megerősítették a sírt, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak. Máté 28 1 A szombat végén, a hét első napjának hajnalán, eljött Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés támadt; mert az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ a száj szájáról, és ráült. 3 Arca olyan volt, mint a villámlás, ruhája pedig fehér, mint a hó. 4 A tőle való félelem miatt az őrök megremegtek, és olyanok lettek, mint a holtak. 5 Az angyal pedig felelvén, monda az asszonyoknak: Ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jertek, nézzétek meg a helyet, ahol az Úr feküdt! 7 Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halálból; és íme, előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.
6
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
8 És gyorsan elmentek a sírtól félelemmel és nagy örömmel, és futottak, hogy megvigyék a hírt az ő tanítványainak. 9 Amikor pedig mentek, hogy hírt adjanak a tanítványainak, íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „ Üdvözlék legyetek!” Odamentek, megragadták a lábát, és imádták őt. 10 Monda azért nékik Jézus: Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem. 11 Mikor pedig azok mennek vala, íme, az őrségből néhányan bemenve a városba, megjelentek a főpapoknak mindazon dolgokban, amik történtek. 12 És miután összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, sok pénzt adtak a katonáknak, 13 Mondván: Mondjátok, hogy az ő tanítványai odajöttek éjjel, és ellopták őt, míg mi aludtunk. 14 És ha ez a helytartó fülébe jut, meggyőzzük őt, és biztonságba helyezünk titeket. 15 Azok pedig fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy tanították őket; és ez a beszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók között. 16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. 17 És amikor meglátták őt, imádták őt; némelyek pedig kételkedtek. 18 Jézus pedig odament hozzájuk, és szólt hozzájuk, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek tehát, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 Tanítva őket mindarra, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen.
Márk evangéliuma Márk 14 1 Két nap múlva volt a pászka és a kovásztalan kenyér ünnepe; a főpapok és az írástudók pedig keresték a módját, hogyan foghatnák el őt álnoksággal, és ölhessék meg. 2 De ők ezt mondták: Ne ünnepnapon, hogy ne legyen lázadás a nép között. 3 Amikor pedig Betániában volt, a leprás Simon házában, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél egy alabástromszelencében igen értékes nárduskenőcs volt, és aszelencét összetörve a kenetet Jézus fejére öntötte. 4 Voltak pedig némelyek, akik felháborodtak magukban, és ezt mondták: Miért történt ez a kenetpazarlás? 5 Mert el lehetett volna adni azt több mint háromszáz dénárért, és a szegényeknek adni. És zúgolódtak ellene. 6 Jézus pedig monda: Hagyjátok békén őt; miért fárasztjátok őt? Jó dolgot tett velem. 7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. 8 Megtette, amit tehetett: előre eljött, hogy megkenje testemet a temetésre. 9 Bizony mondom nektek: Valahol csak hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, ezt is hirdetni fogják az ő emlékezetére, amit tett. 10 Júdás, Iskariótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor ezt meghallották, örültek, és pénzt ígértek neki. Ő pedig azon gondolkodott, hogyan árulhatná el őt kényelmesen. 12 A kovásztalan kenyér első napján, amikor levágták a pászkabárányt, tanítványai ezt mondták neki: Hova akarod, hogy elmenjünk és elkészítsük, hogy megehesd a pászkabárányt? 13 És elküldött kettőt az ő tanítványai közül, és ezt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt. 14 És ahová bemegy, mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester kérdezi: Hol van a szállás, ahol megehetem tanítványaimmal a pászkát? 7
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
15 Ő pedig mutat nektek egy nagy, berendezett és előkészített felső szobát; ott készítsétek el nekünk. 16 Tanítványai pedig kimentek, és bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt. 17 És estefelé megérkezik a tizenkettővel. 18 És mikor leültek és ettek, monda Jézus: Bizony mondom néktek: Aki velem eszik közületek, az elárul engem. 19 Azok pedig elkezdtek szomorkodni, és egymás után kérdezgették tőle: Csak nem én? És egy másik kérdezte: Csak nem én? 20 Ő pedig felelvén, monda nékik: A tizenkettő közül egy, a ki velem együtt mártogatja a tálat. 21 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lenne annak az embernek, ha meg sem született volna! 22 És mikor ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek: ez az én testem. 23 És fogta a poharat, hálát adott, és odaadta nekik; és mindnyájan ittak belőle. 24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért ontatik ki. 25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amíg újat nem iszom azt az Isten országában. 26 Miután elénekelték a dicséretet, kimentek az Olajfák hegyére. 27 Jézus pedig monda nékik: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. 29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan meg is botránkoznak, én nem. 30 Jézus pedig monda néki: Bizony mondom néked, hogy ma, még ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. 31 Ő azonban annál erősebben mondta: „Ha meg is halnék veled, semmiképpen sem tagadlak meg téged.” Hasonlóképpen mondták mindnyájan. 32 És eljutottak egy helyre, amelyet Getsemáninak hívtak; és monda tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom. 33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett nagyon félni és gyötrődni; 34 És monda nékik: Igen igen szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és virrasszatok. 35 És egy kicsit előrébb ment, és a földre esve imádkozott, hogy ha lehetséges, múljon el tőle ez az óra. 36 És monda: Abba, Atyám, minden lehetséges néked; vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne a mit én akarok, hanem a mit te. 37 És odamenve alva találja őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy órát sem virrasztani? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 39 És ismét elment, imádkozott, és ugyanazokat a szavakat mondta. 40 És amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert a szemük elnehezült, és nem tudták, mit válaszoljanak neki. 41 És harmadszor is eljöve, monda nékik: Aludjatok már és nyugodjatok; elég, eljött az óra; íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. 42 Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki elárul engem. 43 És azonnal, még mikor beszélt, megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44 Az pedig, aki elárulta őt, jelt adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; fogjátok el, és vezessétek el biztonságban. 45 És amint odaért, azonnal hozzá méne, és monda: Mester, Mester! és megcsókolá őt. 46 És rátették kezüket, és elfogták őt. 47 Egyikük pedig, akik ott álltak, kardot rántott, megütötte a főpap szolgáját, és levágta a fülét.
8
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy tolvaj ellen jöttetek kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem? 49 Naponta veletek voltam a templomban és tanítottam, és nem fogtatok el engem; de be kell teljesedniük az Írásoknak. 50 És mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. 51 Követte őt egy ifjú, akinek mezítelen teste körül gyolcs volt, és az ifjak megragadták őt. 52 És otthagyta a gyolcsruhát, és mezítelenül elfutott előlük. 53 Jézust elvitték a főpaphoz, akivel együtt voltak mind a főpapok, a vének és az írástudók. 54 Péter pedig távolról követte őt, egészen a főpap palotájába is bement, és leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok és az egész tanács tanúbizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56 Sokan tettek ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a tanúvallomásaik nem egyeztek meg. 57 És némelyek előálltak, és hamis tanúbizonyságot tettek ellene, mondván: 58 Hallottuk, hogy ezt mondja: Lerombolom ezt a kézzel épített templomot, és három napon belül másikat építek, amelyik nem kézzel épült. 59 De a tanúvallomásaik sem egyeztek meg egymással. 60 A főpap pedig megállt középen, és megkérdezte Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-e arra, hogy mit tesznek ezek ellened tanúbizonyságot? 61 Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte tőle a főpap, és ezt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az áldottnak Fia? 62 Jézus pedig monda: Én vagyok; és meglátjátok az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben. 63 Akkor a főpap megszaggatta ruháit, és ezt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok a káromlást: mit gondoltok? És mindnyájan halálra ítélték őt. 65 Némelyek pedig kezdték köpködni, és befedni az arcát, és ököllel ütni, és ezt mondani neki: Prófétálj! A szolgák pedig ököllel ütötték őt. 66 Mikor pedig Péter lent volt a palotában, odament egy a főpap szolgálóleányai közül. 67 És mikor látta, hogy Péter melegszik, rátekintett, és ezt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál. 68 Ő azonban tagadta, mondván: Nem tudom, nem is értem, mit mondasz. És kiment a tornácra; és megszólalt a kakas. 69 Egy szolgálólány pedig ismét meglátta őt, és elkezdte mondani az ott állóknak: Ez közülük való. 70 Ő pedig ismét tagadta. Kis idő múlva pedig az ott állók ismét mondták Péternek: Bizonyosan közülük való vagy, hiszen galileai vagy, és a beszéded is egyezik vele. 71 Ő pedig elkezdett átkozódni és esküdözni, mondván: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. 72 És másodszor is megszólalt a kakas. Péter pedig eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És amikor erre gondolt, sírt. Márk 15 1 És azonnal reggel tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal; és megkötözték Jézust, elvitték és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig így felelt: „ Te mondod.” 3 A főpapok pedig sok mindennel vádolták őt, de ő semmit sem felelt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: „Semmit sem felelsz? Nézd, mennyi tanúvallomást tesznek ellened!” 5 Jézus azonban semmit sem felelt, úgyhogy Pilátus csodálkozott. 6 Azon az ünnepen szabadon bocsátott nekik egy foglyot, akit csak kívántak. 7 Volt ott egy Barabbás nevű ember, akit fogva tartottak azokkal, akik vele együtt lázadtak, és akik gyilkosságot követtek el a lázadás során.
9
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
8 A sokaság pedig hangosan kiáltozva kezdé kérni, hogy úgy tegyen velük, ahogyan mindig is tett. 9 Pilátus pedig felelvén nékik, monda: Akarjátok-e, hogy szabadon engedjem néktek a zsidók királyát? 10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták át neki. 11 A főpapok azonban felindították a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik. 12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem azzal, akit a zsidók királyának mondotok? 13 És ismét kiáltozának: Feszítsd meg őt! 14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat tett? Azok pedig annál hangosabban kiáltozának: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig, hogy a népnek eleget tegyen, szabadon bocsátotta Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. 16 A katonák pedig elvivék őt a terembe, melyet pretóriumnak neveznek, és egybehívák az egész csapatot. 17 Bíborruhát adtak neki, tövisből koronát fontak, és a fejére tették, 18 És kezdték őt köszönteni: Üdvözlégy, zsidók királya! 19 És nádszállal verték a fejét, köpködték, és térdet hajtva imádták őt. 20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, ráadták a saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék. 21 És arra kényszerítették egy arra menő cirénei Simont, aki a mezőről jött, Sándor és Rufusz apját, hogy vigye az ő keresztjét. 22 És elvitték őt a Golgota helyére, ami azt jelenti, hogy Koponya helye. 23 És mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24 Miután keresztre feszítették, megosztoztak a ruháin, sorsot vetve arra, hogy ki mit kapjon. 25 És harmadnap volt, amikor keresztre feszítették. 26 És vádlója fejére ez vala írva: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 És vele együtt megfeszítettek két latort; az egyiket jobb keze felől, a másikat bal keze felől. 28 És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: És a bűnösök közé számlálták. 29 Az arra menők pedig szidalmazták, fejüket csóválva mondták: „Jaj, te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted! 30 Mentsd meg magadat, és szállj le a keresztről! 31 Hasonlóképpen a főpapok is gúnyolódva mondták egymás között az írástudókkal: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32 Szálljon le most a keresztről Krisztus, Izrael királya, hogy lássuk és higgyünk! Akik pedig vele együtt feszítettek keresztre, gyalázták őt. 33 Amikor elérkezett a hatodik óra, sötétség borult az egész földre kilencedik óráig. 34 Kilenc órakor pedig Jézus hangosan felkiáltott, mondván: Eloi, Eloi, lama sabaktáni? Amely azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? 35 Némelyek pedig az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja. 36 Valaki odafutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki, mondván: Hagyjuk, lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 38 És a templom függönye felülről lefelé kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltott fel, és meghalt, így szólt: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” 40 Valának pedig ott asszonyok is, akik távolról nézelődtek: kik között volt Mária Magdolna, és Mária, a kis Jakab és Józsé anyja, és Salómé; 41 (Kik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt; és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. 42 Mikor pedig beesteledett, mivel előkészület napja volt, azaz szombat előtti nap,
10
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
43 Eljött az arimateai József, egy tiszteletreméltó tanácsos, aki maga is várta az Isten országát, bátran bement Pilátushoz, és kérte Jézus testét. 44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt; és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halott-e már? 45 És mikor megtudta ezt a századostól, odaadta a testet Józsefnek. 46 És vett finom gyolcsot, levette őt a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt szájához. 47 Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig nézték, hová helyezték őt. Márk 16 1 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, a Jakab anyja, és Salómé, illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék őt. 2 És a hét első napján, nagyon kora reggel, napkeltekor a sírhoz mentek. 3 És ezt mondták egymás között: Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sírbolt szájáról? 4 És amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve; mert igen nagy volt. 5 Bemenve a sírboltba, jobb oldalon egy ifjút láttak ülni, hosszú fehér ruhába öltözve; és megijedtek. 6 És monda nékik: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek. Feltámadt; nincs itt. Íme, a hely, ahová őt tették. 7 Menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. 8 És gyorsan kimenve elfutottak a sírtól; mert reszkettek és álmélkodtak; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek. 9 Amikor Jézus feltámadt korán, a hét első napján, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10 És elment, és hírt adott azoknak, akik vele voltak, mivel gyászoltak és sírtak. 11 Azok pedig, amikor meghallották, hogy él, és hogy az asszony látta, nem hittek. 12 Azután más alakban megjelent kettőjüknek, miközben úton voltak, és vidékre mentek. 13 Elmenének pedig, és hírt adának a többieknek, de azok sem hittek nekik. 14 Később megjelent a tizenegynek, amikor asztalhoz ültek, és feddte őket hitetlenségük és szívük keménysége miatt, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt a feltámadása után. 15 És monda nékik: Menjetek el e széles világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak; 18 Kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; betegekre teszik a kezüket, és azok meggyógyulnak. 19 Miután tehát szólt hozzájuk az Úr, felvitetett a mennybe, és Isten jobbjára ült. 20 Azok pedig kimenve prédikáltak mindenhol, az Úr pedig velük munkálkodott, és a beszédet jelek kísérték. Ámen.
Lukács evangéliuma Lukács 22 1 Közeledett pedig a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet pászkának neveznek. 2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt, mert féltek a néptől. 3 Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskariótesnek hívtak, és a tizenkettő közül való volt. 4 Azután elment, és megbeszélte a főpapokkal és a parancsnokokkal, hogyan adja őt a kezükbe. 5 És örvendeztek, és szövetséget kötöttek, hogy pénzt adnak neki. 6 Ő pedig megígérte, és alkalmat keresett, hogy a sokaság távollétében elárulja őt nekik. 11
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
7 Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor le kellett vágni a pászkabárányt. 8 És elküldte Pétert és Jánost, mondván: Menjetek, és készítsétek el nékünk a pászkát, hogy megehessük. 9 Azok pedig mondták néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10 És monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembejön veletek egy férfi, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, ahová bemegy. 11 És ezt mondjátok a ház gazdájának: A Mester kérdezi tőled: Hol van a vendégszoba, ahol megehetem tanítványaimmal a pászkát? 12 Ő pedig mutat nektek egy nagy, berendezett felső szobát; ott készítsétek el. 13 Elmentek pedig, és úgy találták, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a pászkát. 14 Amikor eljött az óra, leült, és vele a tizenkét apostol. 15 És monda nékik: Vágyva vágytam arra, hogy megegyem veletek ezt a pászkavacsorát, mielőtt szenvednék: 16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában. 17 És vevé a poharat, hálát adván, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. 19 És fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, mondván: Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20 Hasonlóképpen a poharat is, vacsora után, ezt mondván: Ez a pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek ontatik ki. 21 De íme, annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. 22 Az Emberfia valóban elmegy, amint elhatároztatott; de jaj annak az embernek, aki elárulja őt! 23 És elkezdték egymás között kérdezősködni, hogy ki az közülük, aki ezt megteheti. 24 Versengés is támadt közöttük, hogy kit tekintsenek közülük nagyobbnak. 25 És monda nékik: A pogányok királyai uralkodnak rajtuk; és akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, azokat jótevőknek hívják. 26 De ti ne így legyetek; hanem aki a legnagyobb közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb; és aki vezető, mint aki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, az, aki asztalhoz ül, vagy aki felszolgál? Nem az-e, aki asztalhoz ül? Én pedig úgy vagyok közöttetek, mint aki felszolgál. 28 Ti vagytok azok, akik velem maradtatok az én kísértéseimben. 29 És én adok nektek országot, miként az én Atyám adott nekem; 30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónokon ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét. 31 Az Úr pedig monda: Simon, Simon, íme, a Sátán kikívánkozott titeket, hogy megrostáljon titeket, mint a búzát. 32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzon a hited; azért mikor megtérsz, erősítsd a te atyádfiait. 33 És monda néki: Uram, kész vagyok veled menni mind a börtönbe, mind a halálba. 34 És monda: Mondom néked Péter, ma még nem szólal meg a kakas, mielőtt háromszor is megtagadod, hogy ismersz engem. 35 És monda nékik: Mikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valami hiányotok? És mondának: Semmiben. 36 Monda azért nekik: Most pedig, akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyáját is; és akinek nincs, adja el felsőruháját, és vegyen kardot. 37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie bennem annak, ami meg van írva: És a vétkesek közé számlálták; mert az én dolgaimnak vége van. 38 Azok pedig mondának: Uram, íme, itt van két kard! Ő pedig monda nékik: Elég. 39 És kimenve, szokása szerint az Olajfák hegyére ment; tanítványai is követték őt. 40 És mikor ott volt, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
12
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
41 És eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, térdre borulva imádkozott, 42 Ezt mondván: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen. 43 És megjelent neki egy angyal a mennyből, és erősítette őt. 44 És nagy haláltusában még buzgóbban imádkozott; és az ő verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. 45 És mikor felkelt az imádkozástól, és odament tanítványaihoz, a bánat miatt aludva találta őket, 46 És monda nékik: Miért alszotok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. 47 Még beszélt, amikor íme, egy sokaság jelent meg, és előttük ment az, akit Júdásnak hívtak, egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja őt. 48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? 49 Amikor látták a körülötte lévők, mi fog következni, ezt mondták neki: Uram, csapjunk-e karddal? 50 Egyikük pedig megütötte a főpap szolgáját, és levágta annak jobb fülét. 51 Jézus pedig felelvén, monda: Türelmetekezzetek eddig! És megérintette a fülét, és meggyógyította. 52 Jézus pedig monda a főpapoknak, a templomőröknek és a véneknek, akik hozzá mentek: Mint valami tolvaj ellen vonultatok ki kardokkal és botokkal? 53 Mikor naponként veletek voltam a templomban, nem emeltetek kezet ellenem; de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma. 54 Megfogták tehát, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Miután tüzet raktak a terem közepén, és leültek, Péter is leült közéjük. 56 Egy szolgálólány pedig meglátta őt, amint a tűz mellett ült, ránézett, és ezt mondta: Ez az ember is vele volt. 57 Ő pedig megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt. 58 Kis idő múlva másvalaki meglátta őt, és így szólt: „Te is közülük való vagy.” Péter pedig így felelt: „Ember, én nem vagyok.” 59 Körülbelül egy óra múlva pedig egy másik is bizonygatta, mondván: Bizony ez is vele volt, hiszen galileai is. 60 Péter pedig monda: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. 61 Az Úr pedig megfordult, és Péterre tekintett. Péter pedig megemlékezett az Úr szavairól, amelyeket így mondott neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. 62 Péter pedig kiment, és keservesen sírt. 63 A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, gúnyolták és verték őt. 64 És miután bekötötték a szemét, arcul ütötték, és megkérdezték tőle, mondván: Prófétáld meg, ki az, aki megvert téged? 65 És sok más káromlást is szóltak ellene. 66 Mire megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és elvezették őt a tanácsuk elé, ezt mondván: 67 Te vagy a Krisztus? Mondd meg nekünk! Ő pedig monda nékik: Ha megmondom néktek, nem hiszitek el; 68 De ha én is kérdezlek titeket, nem válaszoltok nekem, és nem is bocsátotok el. 69 Mostantól fogva az Emberfia Isten hatalmának jobbján ül. 70 Mondának azért mindnyájan: Te vagy hát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok. 71 Ők pedig mondták: Mi szükségünk van még tanúbizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő saját szájából. Lukács 23 1 És felkelt az egész sokaság, és elvivék őt Pilátushoz.
13
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
2 És kezdték vádolni őt, mondván: Azt találtuk, hogy ez az ember félrevezeti a népet, és tiltja a császárnak adót fizetni, azt állítva, hogy ő a Krisztus, a király. 3 Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig így felelt: „ Te mondod.” 4 Pilátus ekkor így szólt a főpapokhoz és a néphez: „Nem találok semmi bűnt ebben az emberben.” 5 Azok pedig annál erősebben dühöngtek, mondván: Fellázítja a népet, tanítva az egész Júdeában, Galileától kezdve mind idáig. 6 Amikor Pilátus hallott Galileáról, megkérdezte, hogy galileai-e az ember. 7 És amint megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, elküldte őt Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt abban az időben. 8 Heródes pedig, amikor meglátta Jézust, igen megörült, mert már régóta szerette volna látni őt, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát fog tőle tenni. 9 Sok szóval kérdezgette őt, de ő semmit sem felelt neki. 10 A főpapok és az írástudók pedig megálltak, és hevesen vádolták őt. 11 Heródes pedig vitézeivel együtt megvetette őt, kigúnyolta, felöltöztette fényes ruhába, és visszaküldte Pilátushoz. 12 Ugyanazon a napon Pilátus és Heródes barátok lettek; azelőtt ugyanis ellenségeskedésben voltak egymással. 13 Pilátus pedig, miután összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14 Monda nékik: Idehoztátok ezt az embert, mint aki félrevezeti a népet; és íme, én, miután kihallgattam őt ti előttetek, semmi bűnt nem találtam ebben az emberben azokban, amikkel vádoljátok. 15 Nem, Heródes sem; mert én küldtelek titeket hozzá; és íme, semmi halálra méltó dolgot nem tettek vele. 16 Megfenyítem azért őt, és szabadon bocsátom. 17 (Mert szükségképpen el kell bocsátania egyet nekik az ünnepen.) 18 És egyszerre felkiáltának mindnyájan, mondván: Végeztesse el ezt, és bocsássa el nékünk Barabbást! 19 (Aki a városban történt lázadás és gyilkosság miatt börtönbe került.) 20 Pilátus azért, mivel szabadon akarta bocsátani Jézust, ismét szólt hozzájuk. 21 Azok pedig így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! 22 Harmadszor is ezt mondta nekik: „Mi rosszat tett? Nem találtam benne semmi halálra okot adót. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.” 23 Hangosan kiabálva követelték, hogy feszítsék keresztre. De az ő és a főpapok hangja győzedelmeskedett. 24 Pilátus pedig úgy ítélkezett, hogy legyen a kívánságuk szerint. 25 És szabadon bocsátotta nekik azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kértek; Jézust pedig átadta akaratuknak. 26 Amikor elvezették, megragadtak egy cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye azt Jézus után. 27 És nagy sokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik siratták és gyászolták őt. 28 Jézus pedig hozzájuk fordulva, monda: Jeruzsálem leányai, ne engem sírjatok, hanem magatokat és gyermekeiteket! 29 Mert íme, eljönnek a napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak. 30 Akkor kezdik majd mondani a hegyeknek: Essetek ránk! és a halmoknak: Borítsatok be minket! 31 Mert ha ezeket a zöld fával teszik, mi lesz a száraz fával? 32 Vele együtt vittek még két másik gonosztevőt is, hogy megöljék őket. 33 És amikor odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának hívnak, ott keresztre feszítették őt és a gonosztevőket, az egyiket jobbról, a másikat balról.
14
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
34 Jézus pedig monda: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. És megosztoztak a ruháin, és sorsot vetettek. 35 A nép pedig ott állt és nézte. A főemberek is velük együtt gúnyolták őt, mondván: Másokat megmentett; mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja. 36 A katonák is gúnyolták őt, odamentek hozzá, ecetet kínáltak neki, 37 És ezt mondván: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38 És egy felirat is vala föléje írva görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 Az egyik gonosztevő, akit megfeszítettek, káromolta őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is! 40 A másik pedig felelvén, megdorgálta őt, mondván: Nem féled-e az Istent, hiszen te is ugyanabban a kárhozatban vagy? 41 Mi ugyan jogosan bánunk, mert tetteink méltó jutalmát kapjuk, de ez az ember semmi rosszat nem tett. 42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodba! 43 Jézus pedig monda néki: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a Paradicsomban. 44 Körülbelül hat óra volt, és sötétség lett az egész földön kilenc óráig. 45 És elsötétedett a nap, és a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus pedig hangosan felkiáltott, és így szólt: Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet! Ezeket mondván, kilehelte lelkét. 47 A százados pedig látván, mi történt, dicsőítette Istent, mondván: Bizony, igaz ember volt ez! 48 Az egész nép, amely összegyűlt a látványra, látva a történteket, mellét verve visszatért. 49 Ismerősei pedig mindnyájan, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távol álltak, és látták ezeket. 50 És íme, volt ott egy József nevű ember, aki tanácsos volt; jó és igaz ember volt. 51 (Ő nem értett egyet a tanácsukkal és tettükkel;) Arimateából, a zsidók városából származott, aki maga is várta az Isten országát. 52 Ez az ember elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Levette azt, begöngyölte gyolcsba, és elhelyezte egy kőbe faragott sírboltba, amelyben még soha embert nem temettek. 54 Azon a napon pedig előkészület volt, és közeledett a szombat. 55 Az asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, követték, és megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el a testét. 56 Visszatérve pedig fűszereket és keneteket készítettek, és a parancsolat szerint nyugodalmat töltöttek szombaton. Lukács 24 1 A hét első napján, nagyon kora reggel, kimentek a sírhoz, hozva az elkészített illatszereket és néhány más illatszert is magukkal. 2 És megtalálták a követ elhengerítve a sírbolttól. 3 Bementek, de nem találták az Úr Jézus testét. 4 És lőn, hogy mivelhogy igen zavarban voltak efelől, íme két férfi állt meg mellettük fényes ruhában: 5 Amikor megrémültek, és arcra borultak, ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a holtak között?” 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek meg róla, hogyan szólt nektek, amikor még Galileában volt, 7 Mondván: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és keresztre feszíttetnie, és harmadnap feltámadnia. 8 És megemlékeztek szavairól, 9 És visszatérvén a sírtól, hírül adák mindezeket a tizenegynek és mind a többieknek.
15
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és más asszonyok voltak velük, akik ezeket hírül adták az apostoloknak. 11 És beszédeik üres meséknek tűntek előttük, és nem hittek nekik. 12 Péter ekkor felkelt, a sírhoz futott, és lehajolva meglátta a külön ott fekvő gyolcsokat, és elment, magában csodálkozva azon, ami történt. 13 És íme, ketten közülük ugyanazon a napon elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől körülbelül hatvan futamnyira volt. 14 És beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 És lőn, hogy míg beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus odament hozzájuk, és velük ment. 16 De a szemük betakarva volt, hogy ne ismerjék meg őt. 17 És monda nékik: Miről beszélgettek egymással menet közben, és szomorúak vagytok? 18 Az egyik közülük, akinek a neve Kleofás volt, így felelt neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, és nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” 19 És monda nékik: Micsoda dolgok? És mondának néki: A názáreti Jézusról, a ki tettben és beszédben hatalmas próféta vala Isten és az egész nép előtt, 20 És hogyan adták át őt a főpapok és a mi vezetőink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre. 21 Mi pedig abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt; és mindezek után ma van a harmadik nap, hogy ezek történtek. 22 Sőt, néhány asszony is közülünk, akik korán a sírnál voltak, megdöbbentett minket; 23 Mikor pedig nem találták a testét, odamentek, és azt mondták, hogy angyalok látomását is látták, akik azt mondták, hogy él. 24 Néhányan azok közül, akik velünk voltak, elmentek a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták; de őt nem látták. 25 Akkor ezt mondta nekik: Ó, ti balgatagok és rest szívűek mindannak elhivésére, amit a próféták szóltak! 26 Nem ezeket kellett volna elszenvednie Krisztusnak, és bemennie dicsőségébe? 27 És elkezdve Mózestől és az összes prófétától, magyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Közeledtek pedig a faluhoz, ahová mentek; ő pedig úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De unszolták őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lehanyatlott. És bement, hogy náluk maradjon. 30 És lőn, hogy mikor asztalhoz telepedett velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik. 31 És megnyílt a szemük, és felismerték őt; és ő eltűnt előlük. 32 És mondának egymásnak: Nemde gerjedt-e a szívünk mi bennünk, mikor útközben szólt hozzánk, és mikor feltárta előttünk az Írásokat? 33 És abban az órában felkeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak. 34 Mondván: Bizony feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Elbeszélték pedig, mi minden történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyértörésről. 36 Mikor pedig ezeket beszélték, maga Jézus megállt közöttük, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! 37 De megrémültek és megrémültek, és azt hitték, hogy szellemet láttak. 38 És monda nékik: Miért nyugtalankodtok? És miért támadnak gondolatok a ti szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy én magam vagyok: tapintsatok meg engem és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van. 40 És miután ezeket mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 Mikor pedig még mindig nem hittek az örömükben, és csodálkoztak, monda nékik: Van itt valami ennivalótok? 42 Adtak neki egy darab sült halat és egy darab méhsejtet.
16
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
43 És elvette, és előttük evett. 44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, a melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy be kell teljesednie mindannak, a mit megírtak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban rólam. 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, 46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett a Krisztusnak szenvednie, és harmadnap feltámadnia a halálból: 47 És hogy prédikálják a bűnbánatot és a bűnök bocsánatát az ő nevében minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti pedig tanúi vagytok ezeknek. 49 És íme, elküldöm ti reátok az én Atyám ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. 50 És kivitte őket egészen Betániáig, és felemelve kezeit, megáldotta őket. 51 És lőn, hogy miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 53 És szüntelenül a templomban voltak, dicsérve és áldva az Istent. Ámen.
János evangéliuma János 18 1 Miután ezeket a szavakat elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron patakán túlra, ahol egy kert volt, amelybe bement ő és tanítványai. 2 Júdás is, aki elárulta őt, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran összegyűlt ott tanítványaival. 3 Júdás azért, miután magához vett egy csapat embert és szolgákat a főpapoktól és farizeusoktól, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel. 4 Jézus azért, tudván mindazt, ami reá várni fog, kiment hozzájuk, és megkérdezte tőlük: Kit kerestek? 5 Felelték neki: A názáreti Jézust. Jézus azt mondta nekik: Én vagyok. Júdás is, aki elárulta őt, velük állt. 6 Amint azt mondta nekik: Én vagyok!, hátraléptek, és a földre estek. 7 Ismét megkérdezte tehát őket: „ Kit kerestek?” Ők pedig azt mondták: „A názáreti Jézust.” 8 Jézus így felelt: „ Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” 9 Hogy beteljesedjék a mondás, a melyet mondott: A kiket nékem adtál, senkit sem veszítettem el. 10 Simon Péternek pedig volt egy kardja, kirántotta, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolgának Málkus volt a neve. 11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd a te kardodat a hüvelyébe! Vajon nem kell-e kiinnom a poharat, a melyet az Atya adott nékem? 12 A csapat akkor, az ezredes és a zsidók szolgái elfogták Jézust, megkötözték, 13 És először Annáshoz vitték; mert ő apósa volt Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap volt. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter követte Jézust egy másik tanítványsal együtt; ez a tanítvány ismerős volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába. 16 Péter pedig kívül állt az ajtóban. Akkor kiment a másik tanítvány, aki ismerős volt a főpapnak, szólt az ajtóőrzőnek, és bevitte Pétert. 17 Monda azért az ajtóőrző szolgálólány Péternek: Nemde te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? Ő pedig monda: Nem vagyok. 18 Ott álltak a szolgák és a poroszlók, akik parázst raktak, mert hideg volt, és melegedtek; Péter is velük állt, és melegedett. 19 A főpap akkor megkérdezte Jézust tanítványai és tanítása felől. 17
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
20 Jézus így felelt neki: Én nyíltan szóltam a világnak; mindig tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahová a zsidók mindig összegyűlnek; és titokban semmit sem szóltam. 21 Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit mondtam nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. 22 Mikor pedig ezeket mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, mondván: Így felelsz-e a főpapnak? 23 Jézus így felelt neki: Ha rosszat szóltam, tégy tanúbizonyságot a rosszról; ha pedig jól, miért versz engem? 24 Annás pedig megkötözve elküldte őt Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig megállt és melegedett. Mondának azért néki: Nemde te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő tagadta, és monda: Nem vagyok. 26 A főpap szolgái közül egy, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: „Nem láttalak én téged vele a kertben?” 27 Péter ismét tagadta, és a kakas azonnal megszólalt. 28 Elvitték Jézust Kajafástól az ítélőházba; és kora reggel volt; és ők maguk nem mentek be az ítélőházba, hogy meg ne fertőződjenek, hanem hogy megegyék a húsvéti bárányt. 29 Pilátus ekkor kiment hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” 30 Felelének és mondának néki: Ha nem lenne gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe. 31 Pilátus pedig monda nékik: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek el a ti törvényeitek szerint! A zsidók azért mondának néki: Nekünk nem szabad senkit megölnünk, 32 Hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal kell meghalnia. 33 Pilátus ismét bement a törvényházba, hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” 34 Jézus így felelt neki: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? 35 Pilátus így felelt: „Zsidó vagyok én? A saját néped és a főpapok adtak át téged nekem. Mit tettél?” 36 Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való lenne az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne adassam át a zsidóknak. De most az én országom nem innen való. 37 Pilátus azért megkérdezte tőle: Király vagy te? Jézus így felelt: Te mondod, hogy király vagyok. Azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat az én szómra. 38 Pilátus megkérdezte tőle: Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Semmi bűnt nem találok benne.” 39 Szokásotok van, hogy húsvétkor szabadon engedjek nektek egyet. Akarjátok tehát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát? 40 Újra kiáltoztak azért mindnyájan, mondván: Ne ezt, hanem Barabbást! Barabbás pedig rabló volt. János 19 1 Pilátus tehát magához vevé Jézust, és megostoroztatá. 2 A katonák pedig tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíbor ruhát adtak rá, 3 És mondának: Üdvözlégy, zsidók királya! És ököllel csapkodák őt. 4 Pilátus tehát ismét kiment, és ezt mondta nekik: Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi bűnt nem találok benne. 5 Akkor kijött Jézus, töviskoronát viselve és bíbor ruhát. Pilátus pedig monda nékik: Íme, az ember! 6 Amikor tehát meglátták őt a főpapok és a szolgák, felkiáltottak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: Vigyétek el, és feszítsétek meg ti, mert én nem találok benne semmi bűnt. 7 A zsidók így feleltek neki: Nekünk törvényünk van, és a törvényünk szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 8 Pilátus pedig hallván e beszédet, még jobban megrémüle;
18
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
9 És ismét bemenvén a törvényházba, monda Jézusnak: Honnét való vagy? Jézus azonban nem válaszolt néki. 10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz? Nem tudod, hogy hatalmam van téged megfeszíteni, és hatalmam van téged szabadon bocsátani? 11 Jézus így felelt: Semmi hatalmad nem lehetne rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van tehát annak, aki engem a kezedbe adott. 12 Pilátus ettől fogva igyekezett szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; aki királlyá teszi magát, az a császár ellen beszél.” 13 Pilátus pedig, amint meghallotta ezt a beszédet, kihozatta Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Kőpadlásnak, héberül pedig Gabbatának neveznek. 14 Vala pedig a húsvét előkészülete, mintegy hat óra; és monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! 15 Azok pedig felkiáltottak: „Vigyétek el, vigyétek el, feszítsétek keresztre!” Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Feszítsem meg a királyotokat?” A főpapok így feleltek: „Nincs királyunk, csak császárunk.” 16 Akkor átadta őt nekik, hogy keresztre feszítsék. Jézust pedig elvitték. 17 És keresztjét hordozva, kiment egy helyre, amelyet Koponya-helynek neveznek, héberül pedig Golgotának. 18 Ahol keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt, egyet-egyet kétfelől, középen pedig Jézust. 19 Pilátus pedig feliratot írt, és feltetette a keresztre: A felirat pedig ez volt: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 Ezt a feliratot azért sokan olvasták a zsidók közül, mert a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz; és héberül, görögül és latinul volt írva. 21 Mondának azért a zsidók főpapjai Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem azt, hogy ő mondta: A zsidók királya vagyok. 22 Pilátus így felelt: Amit írtam, megírtam. 23 A katonák azért, miután keresztre feszítették Jézust, fogták a ruháit, és négy részre osztották, minden katonának egy részét; és a felsőruháját is; a felsőruha pedig varrás nélkül vala, felülről végig szőtt. 24 Mondának azért egymás között: Ne szaggassuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Hogy beteljesedjék az Írás, amely ezt mondja: Elosztották maguk között a ruháimat, és az alsóruhámra sorsot vetettek. Ezeket azért megtették a vitézek. 25 Jézus keresztje mellett ott állt az anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus meglátta anyját és azt a tanítványt, akit szeretett, ott állni, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! 27 Akkor ezt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád! És attól az órától fogva magához fogadta őt a tanítvány. 28 Ezután Jézus, tudván, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjen az Írás, így szólt: Szomjazom. 29 Volt ott egy ecettel teli edény, és megtöltöttek egy szivacsot ecettel, izsópra tették, és a szájához vitték. 30 Jézus pedig mikor elvette az ecetet, monda: Elvégeztetett! És fejet hajtva kilehelte lelkét. 31 A zsidók azért, mivel készületnap volt, hogy a testek ne maradjanak a kereszten szombaton – mert az a szombat nagy nap volt –, kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjaikat, és vegyék el őket. 32 Akkor odamentek a katonák, és eltörték az elsőnek és a másiknak a lábszárát, akit vele együtt feszítettek keresztre. 33 Amikor azonban Jézushoz értek, és látták, hogy már halott, nem törték el a lábszárait. 34 Az egyik katona azonban lándzsával átdöfte az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki belőle. 35 És aki látta, bizonyságot tett, és igaz a bizonyságtétele; és az tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az Írás: „Csontját se törjék meg!”
19
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
37 És egy másik helyen ismét ezt mondja az Írás: Feltekintenek arra, akit átszúrtak. 38 Ezután az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de titokban a zsidóktól való félelmében, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Odament tehát, és elvitte Jézus testét. 39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és hozott mirha és aloe keverékét, mintegy száz font súlyt. 40 Fogták tehát Jézus testét, és fűszerekkel együtt lenvászonba göngyölték, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelybe még soha embert nem temettek. 42 Oda helyezték tehát Jézust, mivel a zsidók ünnepe volt, közel volt a sír. János 20 1 A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna a sírhoz érkezék, és látá, hogy a követ elvétetett a sírról. 2 Akkor elfut, és odament Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és ezt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették. 3 Péter tehát kiment, és a másik tanítvány is, és odamentek a sírhoz. 4 Együtt futottak tehát ketten; a másik tanítvány pedig megelőzte Pétert, és elsőként ért a sírhoz. 5 Lehajolt, benézett, és látta, hogy ott vannak a gyolcsruhák, de mégsem ment be. 6 Akkor odament Simon Péter, követve őt, bement a sírboltba, és látta, hogy a gyolcsruhák ott vannak, 7 A kendő pedig, amely a fején volt, nem a lepedőkkel együtt feküdt, hanem külön, egy helyen összetekerve. 8 Bement akkor a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz, és látott, és hitt. 9 Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. 10 A tanítványok pedig ismét elmentek otthonaikba. 11 Mária pedig kint állt a sírnál és sírt; és miközben sírt, lehajolt, és benézett a sírboltba, 12 És látott két fehér ruhás angyalt ülni, az egyiket fejnél, a másikat lábnál, ott, ahol Jézus teste feküdt. 13 És mondának néki: Asszony, miért sírsz? Azt felelte nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették őt. 14 És miután ezeket mondta, hátrafordult, és látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Az pedig, azt gondolva, hogy a kertész, így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt innen, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem őt. 16 Jézus így szólt hozzá: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá: „Rabbóni!”, ami annyit tesz: „Mester”. 17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert még nem mentem fel az én Atyámhoz; hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz; és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. 18 Mária Magdolna odament, és hírt adott a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki. 19 Ugyanazon a napon, a hét első napján, estve, amikor a zsidóktól való félelem miatt zárva voltak az ajtók, ahol a tanítványok összegyűltek, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „ Békesség nektek!” 20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezeit és az oldalát. Akkor örvendeztek a tanítványok, amikor meglátták az Urat. 21 Jézus ismét ezt mondta nekik: „ Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.” 22 És miután ezt mondta, rájuk lehelt, és ezt mondta nekik: Vegyetek Szentlelket!
20
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
23 Akiknek megbocsátjátok a bűneiket, azoknak megbocsáttatnak; és akiknek megtartjátok, azoknak megtartatnak. 24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Didimusznak hívtak, nem volt velük, amikor Jézus megjelent. 25 Mondának azért néki a többi tanítvány: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek nyomát, és be nem teszem az én ujjamat a szegek helyébe, és az én kezemet az ő oldalába nem teszem, nem hiszem. 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Akkor, zárt ajtók mellett, megérkezett Jézus, megállt középen, és így szólt: „ Béke nektek!” 27 Akkor ezt mondta Tamásnak: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd a kezeimet; és nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamba; és ne légy hitetlen, hanem hívő. 28 Tamás pedig felelvén, monda néki: Én Uram és én Istenem! 29 Monda néki Jézus: Tamás, mivelhogy láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek. 30 Sok más jelt is tett Jézus tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben: 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az ő nevében. János 21 1 Ezek után ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél; és így jelent meg. 2 Együtt voltak Simon Péter, Tamás, akit Didimusnak hívtak, és Nátánael, a galileai Kánából, és Zebedeus fiai, és két másik tanítványa. 3 Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Azt mondták neki: Mi is veled megyünk. Elmentek, és azonnal hajóra szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4 Amikor pedig már reggel lett, Jézus a parton állt; a tanítványok pedig nem tudták, hogy Jézus az. 5 Jézus pedig monda nékik: Gyermekeim, van valami ennivalótok? Azt felelték néki: Nincs. 6 És monda nékik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalára, és találtok. Kivetették azért, de most nem tudták kihúzni a halak sokasága miatt. 7 Monda azért Péternek az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Simon Péter pedig, a mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkötötte a halászruháját, mert mezítelen volt, és bevetette magát a tengerbe. 8 A többi tanítványok pedig egy kis hajón jöttek – mert nem voltak messze a szárazföldtől, hanem mintegy kétszáz könyöknyire –, és vonszolták a halakkal teli hálót. 9 Amint partra értek, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. 10 Jézus ezt mondta nekik: Hozzatok a most fogott halakból! 11 Simon Péter beszállt, és kihúzta a hálót a partra, amely tele volt nagy hallal, százötvenhárommal; és bár ennyi volt, a háló mégsem szakadt el. 12 Monda nékik Jézus: Jertek, egyetek! A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni tőle: Ki vagy te? Tudván, hogy az Úr az. 13 Jézus akkor odament, fogta a kenyeret, és adott nekik, hasonlóképpen halat is. 14 Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent tanítványainak, miután feltámadt a halálból. 15 Miután megebédeltek, Jézus így szólt Simon Péterhez: „ Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?” Ő így felelt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.” Ő pedig ezt mondta neki: „ Legeltesd az én bárányaimat.” 16 Másodszor is ezt kérdezte tőle: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Ő így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Ő pedig ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat. 17 Harmadszor is ezt kérdezte tőle: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Péter megbánta, hogy harmadszor is ezt mondta neki: Szeretsz-e engem? Ő pedig felelte: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus így felelt neki: Legeltesd az én juhaimat!
21
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
18 Bizony, bizony, mondom néked: mikor fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál; de mikor megöregszel, kinyújtod a kezeidet, és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. 19 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. És miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem! 20 Péter pedig megfordulva látja, hogy követi azt a tanítványt, akit Jézus szeretett, aki vacsora közben a keblére dőlt, és ezt kérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged? 21 Péter, amikor meglátta őt, így szólt Jézushoz: Uram, de mit tehet ez? 22 Monda néki Jézus: Ha azt akarom, hogy maradjon, míg eljövök, mi közöd hozzá? Kövess engem! 23 Elterjedt tehát ez a beszéd a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta neki: Nem hal meg, hanem: Ha akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? 24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki ezeket megírta; és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 25 Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha egyenként megírnák őket, azt vélem, hogy maga a világ sem tudná befogadni a megírandó könyveket. Ámen.
Az apostolok cselekedetei Apostolok Cselekedetei 1
1 Az előbbi értekezést, ó, Teofil, mindarról írtam, amit Jézus kezdett tenni és tanítani, 2 Mind ama napig, amelyen felvitetett, minekutána a Szentlélek által parancsolatokat adott az apostoloknak, akiket kiválasztott: 3 Kiknek szenvedése után sok tévedhetetlen bizonyíték által meg is mutatta, hogy él, negyven napig megjelenve nekik, és szólva az Isten országára vonatkozó dolgokról, 4 És miután velük egybegyűlt, megparancsolta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amelyről – mint mondja – hallottatok tőlem. 5 Mert János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. 6 Amikor azért egybegyűltek, megkérdezték tőle, mondván: Uram, vajon ezúttal állítod-e vissza az országot Izraelnek? 7 És monda nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8 Hanem vesztek erőt, minekutána eljön reátok a Szentlélek; és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld legvégső határáig. 9 És miután ezeket mondta, a szemük láttára felemeltetett, és egy felhő takarta el őt a szemük elől. 10 És amint a mennybe szegezték tekintetüket, amint ő felment, íme két férfi állt meg mellettük fehér ruhában; 11 Ezt is mondták: Galileai férfiak, miért álltok és néztek a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.
Nikodémus evangéliuma 1. fejezet 1 Annás, Kajafás, Szumma, Datam, Gamáliel, Júdás, Lévi, Naftali, Sándor, Círusz és más zsidók Pilátushoz mentek Jézus miatt, és sok rossz bűnnel vádolták őt. 2 És monda: Bizonyosak vagyunk abban, hogy Jézus József, az ács fia, akit Mária szült, és hogy Isten Fiának és királynak vallja magát; sőt mi több, megkísérli a szombat és atyáink törvényeinek feloldását is. 3 Pilátus így felelt: Mit állít, és mit próbál meg eloszlatni? 4 A zsidók ezt mondták neki: „Van egy törvényünk, amely tiltja a gyógyítást szombatnapon; de ő gonosz módszerekkel gyógyítja a sántákat, süketeket, bénákat, vakokat, leprásokat és ördögtől megszálltakat azon a napon.”
22
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
5 Pilátus így felelt: Hogyan teheti ezt gonosz módszerekkel? Azt felelték: Démonmester, és az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket, és így minden neki van alávetve. 6 Pilátus pedig ezt mondta: Úgy tűnik, hogy az ördögök kiűzése nem tisztátalan lélek műve, hanem Isten ereje. 7 A zsidók így feleltek Pilátusnak: Kérjük fenségedet, idézze őt törvényszéke elé, és hallgassa meg őt maga! 8 Pilátus ekkor odahívott egy követet, és megkérdezte tőle: Hogyan hozzák ide Krisztust? 9 A követ tehát kiment, és mivel ismerte Krisztust, imádta őt; és miután kiterítette a kezében lévő palástját a földre, így szólt: Uram, járj ezen, és menj be, mert hív téged a helytartó. 10 Amikor a zsidók felismerték, mit tett a követ, felkiáltottak Pilátusnak, és ezt kérdezték: „Miért nem egy egyházfi által hívtad őt, hanem egy követ által?” A követ ugyanis, amikor meglátta őt, leborult előtte, kiterítette elé a kezében lévő palástját a földre, és így szólt hozzá: „Uram, a helytartó hív téged.” 11 Pilátus ekkor odahívatta a követet, és megkérdezte: Miért tetted ezt? 12 A követ így felelt: Amikor Jeruzsálemből Nagy Sándorhoz küldtél engem, láttam Jézust egy nőstény szamár hátán ülni, és a héberek fiai Hozsánnát kiáltottak, kezükben faágakat tartva. 13 Mások pedig ruháikat az útra terítve mondták: „Ments meg minket, te, aki a mennyben vagy! Áldott, aki az Úr nevében jön!” 14 A zsidók ekkor felkiáltottak a követ ellen, és ezt mondták: A héberek fiai héberül ünnepeltek, te pedig, aki görög lévén, hogyan értheted a héber nyelvet? 15 A követ így felelt nekik: Megkérdeztem egyet a zsidók közül: Mit kiáltoznak ezek a gyermekek héberül? 16 És ő elmagyarázta nekem, mondván: Hozsánnát kiáltanak, ami azt jelenti, hogy: Ó, Uram, ments meg engem; vagy, Ó, Uram, ments meg. 17 Pilátus ekkor ezt kérdezte tőlük: „Ti magatok miért tesztek tanúbizonyságot a gyermekek szavairól azzal, hogy hallgattok? Mit vétett a követ?” Azok pedig hallgattak. 18 Akkor a kormányzó ezt mondta a követnek: Menj, és mindenáron igyekezz behozni őt. 19 A követ pedig kimenve úgy tett, mint azelőtt, és ezt mondta: Uram, jöjj be, mert a helytartó hív téged. 20 Amikor Jézus bevonult a zászlókat vivő sereggel, azok fejesei meghajoltak és imádták Jézust. 21 Erre a zsidók még hevesebben tiltakoztak a zászlósok ellen. 22 Pilátus azonban így felelt a zsidóknak: „Tudom, hogy nem tetszik nektek, hogy a zászlók csúcsai maguktól hajoltak meg és imádták Jézust; de miért kiáltoztok a zászlók ellen, mintha hajoltak volna meg és imádták volna?” 23 Így feleltek Pilátusnak: Láttuk, hogy a zászlósok meghajoltak és imádták Jézust. 24 Akkor odahívta a kormányzó a zászlósokat, és ezt kérdezte tőlük: Miért tettetek így? 25 A zászlósok ezt mondták Pilátusnak: Mi mindannyian pogányok vagyunk, és templomokban imádjuk az isteneket; mit gondolhatnánk hát az ő imádatáról? Mi csak a zászlókat tartottuk a kezünkben, ők pedig meghajoltak előtte, és imádták őt. 26 Pilátus pedig ezt mondta a zsinagóga elöljáróinak: Válasszatok ki ti magatok közül erős férfiakat, és ők tartsák a zászlókat, és majd meglátjuk, hogy meghajlanak-e majd maguktól. 27 A zsidók vénei tehát tizenkét legerősebb és legtehetségesebb öregembert választottak ki, és rájuk tették a zászlókat, hogy megálljanak a kormányzó előtt. 28 Pilátus ekkor ezt mondta a követnek: „Vidd ki Jézust, és valamilyen módon hozd vissza!” Jézus és a követ kimentek a várból. 29 Pilátus pedig odahívatta a zászlótartókat, akik azelőtt a zászlókat vitték, és megesküdött nekik, hogy ha nem így hordozták volna a zászlókat, amikor Jézus korábban bement, levágatta a fejüket. 30 Akkor a helytartó megparancsolta Jézusnak, hogy jöjjön be újra. 31 A követ pedig úgy tett, mint azelőtt, és nagyon kérte Jézust, hogy menjen fel a ruhájára, és járjon rajta; és ő járt is rajta, és bement.
23
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
32 Amikor Jézus bement, a zászlók, mint azelőtt, meghajoltak előtte, és imádták őt. 2. fejezet 1 Pilátus ezt látva megijedt, és fel akart kelni a székéből. 2 Még amikor fel akart kelni, a felesége, aki távol állt, ezt az üzenetet küldte hozzá: „Ne avatkozz annak az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem miatta látomásban az éjjel.” 3 Amikor ezt meghallották a zsidók, így szóltak Pilátushoz: „Nem azt mondtuk-e neked, hogy varázsló? Íme, álmodta a feleségedet.” 4 Pilátus ekkor odahívatta Jézust, és ezt mondta: Hallottad, mit vallanak ellened, és semmit sem felelsz? 5 Jézus így felelt: Ha nem tudnának beszélni, nem tudnának beszélni; de mivel mindenki a saját nyelvén beszél, jót és rosszat is tud mondani, akkor figyeljen oda. 6 A zsidók vénei pedig felelvén, mondának Jézusnak: Mire tekintsünk? 7 Először is azt tudjuk rólad, hogy paráznaságból születtél; másodszor, hogy születésed miatt megölték a csecsemőket Betlehemben; harmadszor, hogy apád és anyád, Mária, Egyiptomba menekültek, mert nem bízhattak a saját népükben. 8 Néhány ott álló zsidó helyeselte: „Nem mondhatjuk, hogy paráznaságból született; de tudjuk, hogy anyja, Mária József jegyese volt, tehát nem paráznaságból született.” 9 Pilátus pedig monda a zsidóknak, akik azt állították, hogy paráznaságból született: Nem igaz a ti mondásotok, mivel eljegyzés volt, amint a ti nemzetetekből valók is bizonyságot tesznek. 10 Annás és Kajafás így szóltak Pilátushoz: „Tekintsünk erre a sokaságra, amely azt kiabálja, hogy paráznaságból született, és hogy varázsló; akik pedig tagadják, hogy paráznaságból született, azok az ő prozelitái és tanítványai.” 11 Pilátus így felelt Annásnak és Kajafásnak: „Kik a prozeliták?” Ők így feleltek: „A pogányok gyermekei, akik nem zsidókká lettek, hanem az ő követőivé.” 12 Eleázer, Aszteriosz, Antoniosz, Jakab, Kárás és Sámuel, Izsák és Fineész, Kriszpusz és Agrippa, Annás és Júdás így feleltek: „Mi nem vagyunk prozeliták, hanem zsidók gyermekei, és igazat szólunk, és jelen voltunk, amikor Máriát eljegyezték.” 13 Pilátus ekkor a tizenkét férfihoz fordulva, akik ezeket mondták, ezt mondta nekik: A császár életére kényszerítelek titeket, hogy valljátok meg híven, hogy paráznaságból született-e, és hogy igazak-e azok a dolgok, amiket elmondtatok. 14 Azt felelték Pilátusnak: Van egy törvényünk, amely tiltja, hogy esküdjünk, mivel az bűn. Esküdjenek meg a császár életére, hogy nem úgy van, ahogy mondtuk, és mi megelégszünk a halállal. 15 Annás és Kajafás így szóltak Pilátushoz: „A tizenkét férfi nem fogja elhinni, hogy tudjuk róla, hogy aljas születésű és varázsló, bár Isten fiának és királynak tetteti magát. Mitől azonban annyira távol állunk, hogy reszketve halljuk.” 16 Pilátus ekkor megparancsolta mindenkinek, hogy menjen ki, kivéve a tizenkét férfit, akik azt állították, hogy nem paráznaságból született, Jézust pedig vonuljon távolabb, és ezt mondta nekik: „Miért akarják a zsidók megölni Jézust?” 17 Felelték neki: Haragszanak, mert szombaton gyógyított. Pilátus megkérdezte: Vajon jó cselekedetért ölik meg? Azt mondták neki: Igen, Uram. 3. fejezet 1 Pilátus ekkor haragtól eltelve kiment a teremből, és így szólt a zsidókhoz: „Az egész világot tanúul hívom, hogy semmi bűnt nem találok abban az emberben.” 2 A zsidók így feleltek Pilátusnak: Ha nem lett volna gonosz ember, nem hoztuk volna őt eléd. 3 Pilátus ezt mondta nekik: Vigyétek el őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint? 4 A zsidók pedig ezt mondták: Nekünk nem szabad senkit sem megölnünk. 5 Pilátus ezt mondta a zsidóknak: A parancs, hogy ne ölj, a tiétek, nem az enyém. 6 És ismét bemenve a várba, magához szólítá Jézust, és monda néki: Te vagy a zsidók királya?
24
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
7 Jézus pedig felelvén, monda Pilátusnak: Magadtól mondod ezt, vagy a zsidók mondták néked én felőlem? 8 Pilátus így felelt Jézusnak: „Zsidó vagyok én? Az egész nép és a zsidók vezetői is átadtak téged nekem. Mit tettél?” 9 Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való lenne az én országom, akkor az én szolgáim harcolnának, és nem adtattam volna át a zsidóknak. De most az én országom nem innen való. 10 Pilátus ezt kérdezte: „Tehát király vagy te?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Ezért születtem, és ezért jöttem a világba, és ezért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról; és aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” 11 Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? 12 Jézus azt mondta: Az igazság a mennyből való. 13 Pilátus ezt mondta: „Nincs tehát igazság a földön.” 14 Jézus ezt mondta Pilátusnak: Hidd el, hogy az igazság azok között van a földön, akik, amikor ítélkezni tudnak, az igazság szerint élnek, és helyesen ítélkeznek. 4. fejezet 1 Pilátus akkor otthagyta Jézust a teremben, kiment a zsidókhoz, és ezt mondta: „Nem találok semmi bűnt Jézusban.” 2 Mondának néki a zsidók: De ő azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem. 3 Pilátus ezt kérdezte tőlük: Miféle templomról beszél? 4 A zsidók ezt mondták neki: Amit Salamon negyvenhat évig épített, azt mondta, hogy lerombolja, és három nap alatt felépíti. 5 Pilátus ismét ezt mondta nekik: Ártatlan vagyok annak az embernek a vérétől; lássátok meg! 6 A zsidók ezt mondták neki: Vére szálljon ránk és gyermekeinkre! Pilátus ekkor összehívta a véneket, az írástudókat, a papokat és a lévitákat, és külön ezt mondta nekik: „Ne tegyetek így! Semmi halálra méltó vádat nem találtam a betegek gyógyítása és a szombat megszegése tekintetében.” 7 A papok és a leviták így feleltek Pilátusnak: Éljen a császár, ha valaki káromló, méltó a halálra; ez az ember azonban az Urat káromolta. 8 A helytartó ismét megparancsolta a zsidóknak, hogy menjenek ki a várból, és odahívatta Jézust, és ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” 9 Jézus így felelt neki: „Tedd úgy, ahogy meg van írva!” 10 Pilátus megkérdezte tőle: Hogyan van megírva? 11 Jézus ezt mondta neki: Mózes és a próféták megjövendölték szenvedésemet és feltámadásomat. 12 A zsidók pedig ezt hallván, haragra gerjedtek, és mondának Pilátusnak: Miért akarod még hallgatni annak az embernek a káromlását? 13 Pilátus ezt mondta nekik: Ha ezeket a szavakat káromlásnak tartjátok, vegyétek el őt, vigyétek a törvényszéketekbe, és ítéljétek el a törvényetek szerint. 14 A zsidók így válaszoltak Pilátusnak: A mi törvényünk azt mondja, hogy harminckilenc csapással sújtható, de ha így káromolja az Urat, megköveztessék. 15 Pilátus ezt mondta nekik: Ha istenkáromlás volt az ő beszéde, ítéljétek el őt a ti törvényetek szerint! 16 A zsidók ezt mondták Pilátusnak: A mi törvényünk azt parancsolja, hogy senkit se öljünk meg; azt akarjuk, hogy keresztre feszítsék, mert megérdemli a kereszthalált. 17 Pilátus ezt mondta nekik: Nem illik őt keresztre feszíteni; csak megkorbácsolják és küldjék el. 18 A helytartó azonban, amikor rátekintett a jelenlévő sokaságra és a zsidókra, és látta, hogy a zsidók közül sokan könnyeznek, így szólt a zsidók főpapjaihoz: „Az egész nép nem kívánja a halálát.” 19 A zsidók vénei így feleltek Pilátusnak: „Mi és az egész nép éppen azért jöttünk ide, hogy meghaljon.”
25
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
20 Pilátus ezt kérdezte tőlük: Miért haljon meg? 21 Azt mondták neki: Mert Isten Fiának és Királynak mondja magát. 5. fejezet 1 Nikodémus pedig, egy zsidó férfi, megállt a helytartó előtt, és ezt mondta: Kérlek téged, igaz bíró, kegyesíts meg engem azzal, hogy néhány szót szólhatok. 2 Pilátus ezt mondta neki: Beszélj! 3 Nikodémus ezt mondta: Szóltam a zsidók véneinek, írástudóinak, papjainak, levitáinak és a zsidók egész sokaságának, az ő gyülekezetükben: Mit akartok tenni ezzel az emberrel? 4 Olyan ember ő, aki sok hasznos és dicsőséges csodát művelt, amilyeneket ember a földön még soha nem tett, és soha nem is fog tenni. Engedjétek el, és ne ártsatok neki; ha Istentől származik, csodái (csodálatos gyógyulásai) folytatódni fognak; de ha emberektől származnak, akkor semmivé válnak. 5 Így Mózes, amikor Isten Egyiptomba küldte, a fáraó, Egyiptom királya előtt véghezvitte azokat a csodákat, amelyeket Isten parancsolt neki; és bár annak az országnak a mágusai, Jannész és Jambresz, varázslatukkal ugyanazokat a csodákat tették, mint Mózes, mégsem tudták mindazokat véghezvinni, amelyeket ő tett; 6 És a csodák, amelyeket a mágusok tettek, nem Istentől voltak, amint tudjátok, írástudók és farizeusok; hanem akik azokat tették, elvesztek, és mindazok, akik hittek nekik. 7 Most pedig bocsássátok el ezt az embert, mert azok a csodák, amelyekkel vádoljátok, Istentől valók, és nem méltó a halálra. 8 A zsidók azért ezt mondták Nikodémusnak: Te a tanítványa lettél, és szónoklatokat tartasz róla? 9 Nikodémus ezt kérdezte tőlük: Vajon a helytartó is az ő tanítványa lett, és szónoklatokat tart érte? Nem őt helyezte a császár ebbe a magas tisztségbe? 10 Amikor ezt meghallották a zsidók, remegni kezdtek, és fogaikat csikorgatva mondták Nikodémusnak: „Fogadd el az ő tanítását igazságként, és legyen részed Krisztussal!” 11 Nikodémus így felelt: Ámen; elfogadom a tanítását, és a vele való sorsomat is, ahogyan mondtátok. 12 Ekkor egy másik zsidó is felkelt, és engedélyt kért a helytartótól, hogy néhány szót hallhasson tőle. 13 A helytartó pedig monda: Mondd el, amit akarsz! 14 És monda: Harmincnyolc esztendeig feküdtem a jeruzsálemi juh-tó mellett, nagy betegségben szenvedve, és várva a gyógyulást, amelyet egy angyal érkezése okoz majd, aki egy bizonyos időben felzavarta a vizet; és aki a víz felzavarása után először lépett bele, meggyógyult, bármilyen betegségben is szenvedett. 15 És amikor Jézus meglátott engem ott sínylődni, megkérdezte tőlem: Meg akarsz-e gyógyulni? Én pedig azt feleltem: Uram, nincs emberem, aki bevigyen engem a tóba, amikor a víz felzavarodik. 16 És azt mondta nekem: Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyultam, felvettem az ágyamat, és jártam. 17 A zsidók azért mondták Pilátusnak, a mi Urunknak, hogy kérdezd meg tőle, melyik napon gyógyult meg betegségéből? 18 A beteg így felelt: Szombatnap volt. 19 A zsidók ezt mondták Pilátusnak: Nem azt mondtuk-e, hogy szombaton gyógyított, és az ördögök fejedelmével űzte ki az ördögöket? 20 Akkor előjött egy másik zsidó, és ezt mondta: Vak vagyok, hangokat hallok, de senkit sem látok; és amikor Jézus továbbment, hallottam, hogy a sokaság elmegy mellettem, és megkérdeztem, mi az? 21 Azt mondták nekem, hogy Jézus megy arra. Akkor felkiáltottam, mondván: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Ő pedig megállt, megparancsolta, hogy vigyenek hozzá, és ezt kérdezte tőlem: Mit akarsz? 22 Azt mondtam: Uram, hogy visszanyerjem a látásomat!
26
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
23 Azt mondta nekem: Nyisd meg a látásodat! És én azonnal megláttam, és követtem őt örvendezve és hálát adva. 24 Előjött egy másik zsidó is, és ezt mondta: Leprás voltam, és ő csak szavával gyógyított meg engem, ezt mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztultam a leprámtól. 25 És előjött egy másik zsidó, és ezt mondta: Én hamis ember voltam, és ő szavával igazított meg engem. 26 Egy Veronika nevű asszony pedig ezt mondta: Tizenkét év óta vérfolyásban szenvedek, és megérintettem ruhája szegélyét, és hirtelen elállt a vérfolyásom. 27 A zsidók erre ezt mondták: „Törvényünk szerint asszony nem lehet tanúbizonyságul.” 28 És egy másik zsidó is ezt mondta: Láttam Jézust, akit tanítványaival együtt menyegzőre hívtak meg, és borhiány volt a galileai Kánában; 29 És miután a bort mind megitták, megparancsolta a szolgáknak, hogy töltsenek meg hat edényt, amelyek ott voltak, vízzel, és színültig töltötték azokat, majd megáldotta őket, és a vizet borrá változtatta, és az egész nép itta, csodálkozva ezen a csodán. 30 Egy másik zsidó is előállt, és ezt mondta: „Láttam Jézust a kapernaumi zsinagógában tanítani; és volt ott egy ördögtől megszállt ember, aki felkiáltott, mondván: Hagyj békét nékem! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, hogy te vagy az Isten Szentje.” 31 Jézus pedig megdorgálta őt, mondván: Hallgass meg, tisztátalan lélek, és menj ki az emberből! Az pedig azonnal kiment belőle, és semmi ártást nem tett neki. 32 Egy farizeus ezeket is mondta: Láttam, hogy nagy sokaság jön Jézushoz Galileából, Júdeából, a tengerpartról és a Jordán környékéről, és sok beteg jön hozzá, és ő mindnyájukat meggyógyítja. 33 És hallottam, hogy a tisztátalan lelkek kiáltoznak, és ezt mondják: Te vagy az Isten Fia! Jézus pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne hirdessék ki őt. 34 Ezután egy másik, név szerint Centurio, így szólt: „Láttam Jézust Kapernaumban, és kérleltem őt, mondván: Uram, a szolgám otthon fekszik bénán.” 35 Jézus pedig monda nékem: Elmegyek és meggyógyítom őt. 36 Én pedig ezt mondtam: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékom alá jöjj; csak szólj szót, és meggyógyul az én szolgám. 37 És monda nékem Jézus: Menj el; és amint hittél, úgy legyen néked. És meggyógyult az én szolgám abban az órában. 38 Akkor egy nemes ember ezt mondta: „Volt egy fiam Kapernaumban, aki halálán feküdt; és amikor hallottam, hogy Jézus Galileába érkezett, elmentem és kértem őt, hogy jöjjön le a házamba, és gyógyítsa meg a fiamat, mert halálán volt.” 39 Azt mondta nekem: Menj el, a fiad él! 40 És attól az órától fogva meggyógyult a fiam. 41 Ezeken kívül sok más zsidó is, férfiak és nők egyaránt, felkiáltottak, és ezt mondták: Bizony, ő az Isten Fia, aki minden betegséget csak szavával gyógyít, és akinek az ördögök mindenestül engedelmeskednek. 42 Néhányan közülük továbbá ezt mondták: „Ez az erő senkitől sem jöhet, csak Istentől.” 43 Pilátus ezt kérdezte a zsidóktól: Miért nem engedelmeskednek az ördögök a ti orvosaitoknak? 44 Némelyek közülük ezt mondták: Az ördögök meghódításának hatalma nem származhat mástól, mint Istentől. 45 Mások pedig azt mondták Pilátusnak, hogy feltámasztotta Lázárt a halálból, miután már négy napja a sírban volt. 46 A helytartó ezt hallván, remegve monda a zsidók sokaságának: Mi hasznotok belőle, ha ártatlan vért ontatok? 6. fejezet 1 Pilátus ekkor magához hívatta Nikodémuszt és a tizenöt férfit, akik azt állították, hogy Jézus nem paráznaságból született, és ezt kérdezte tőlük: „Mit tegyek, hiszen lázadás lesz a nép között?”
27
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
2 Azt mondták neki: Nem tudjuk; nézzék meg azok, akik lármát csapnak. 3 Pilátus ismét előszólította a sokaságot, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy szokásotok van, hogy a húsvét ünnepén szabadon engedek nektek egy foglyot; 4 Van egy nevezetes foglyom, egy gyilkos, akit Barabbásnak hívnak, és Jézus, akit Krisztusnak hívnak, akiben semmi halálra méltót nem találok: kit akartok tehát közülük, hogy szabadon engedjem nektek? 5 Mindnyájan felkiáltanak, és ezt mondják: Bocsásd el nekünk Barabbást! 6 Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? 7 Mindnyájan így felelnek: Feszítsék keresztre! 8 Ismét felkiáltottak, és ezt mondták Pilátusnak: „Nem vagy a császár barátja, ha szabadon bocsátod ezt az embert? Mert azt állította magáról, hogy Isten Fia és király. De ti azt akarjátok, hogy ő legyen a király, és ne a császár?” 9 Pilátus ekkor haraggal telve ezt mondta nekik: „Népetek mindig is lázadó volt, és mindig azok ellen harcoltok, akik nektek szolgáltak?” 10 A zsidók így feleltek: Kik voltak azok, akik szolgálatot tettek nekünk? 11 Pilátus így felelt nekik: A ti Istenetek, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kemény rabszolgaságából, és átvitt titeket a Vörös-tengeren, mintha szárazföld lett volna, és mannával és fürjhússal táplált titeket a pusztában, és vizet fakasztott a sziklából, és mennyei törvényt adott nektek: 12 Mindenestül bosszantottátok őt, és öntött borjút kívántatok magatoknak, azt imádtátok, annak áldoztatok, és ezt mondtátok: Ők a te isteneid, Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről 13 Ezért Istenetek el akart pusztítani titeket, de Mózes közbenjárt értetek, és Istenetek meghallgatta őt, és megbocsátotta vétketeket. 14 Később felháborodtatok prófétáitokra, Mózesre és Áronra, és meg akartátok ölni őket, amikor a szent sátorba menekültek, és állandóan zúgolódtatok Isten és prófétái ellen. 15 És felkelvén bírói székéből, ki akart menni; de a zsidók mindnyájan felkiáltottak: Mi a császárt ismerjük el királynak, és nem Jézust! 16 Ez a személy születése után azonnal eljöttek a bölcsek, és ajándékokat adtak neki; Heródes pedig, amikor ezt meghallotta, igen megrémült, és meg akarta ölni. 17 Amikor ezt apja megtudta, anyjával, Máriával Egyiptomba menekült. Heródes, amikor meghallotta születését, meg akarta ölni; ezért elküldte és megölette Betlehemben és környékén minden kétéves és annál fiatalabb gyermeket. 18 Pilátus pedig ezt hallván, megijedt; és csendet parancsolva a sokaságnak, mely zajongott, monda Jézusnak: Tehát te király vagy? 19 A zsidók mind azt felelték Pilátusnak: Ő az, akit Heródes meg akart öletni. 20 Pilátus ekkor vizet vett, megmosta kezét a nép előtt, és ezt mondta: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől; ti lássatok! 21 A zsidók így feleltek: „Vére szálljon ránk és gyermekeinkre!” 22 Pilátus ekkor megparancsolta, hogy Jézust vigyék elé, és ezeket a szavakat mondta neki: 23 Saját néped vádolt meg azzal, hogy királlyá tetted magad; ezért én, Pilátus, arra ítéllek, hogy a korábbi helytartók törvényei szerint megkorbácsoljalak; és először megkötözzenek, majd keresztre feszítsenek azon a helyen, ahol most fogoly vagy; és veled legyenek két bűnözők is, akiknek a neve Dimas és Gestas. 7. fejezet 1 Jézus ekkor kiment a várból, és vele a két lator. 2 És amikor odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának hívnak, levetkőztették róla a ruháit, és gyolcslepedővel körülövezték, töviskoronát tettek a fejére, és nádszálat adtak a kezébe. 3 Hasonlóképpen tettek a két latorral is, akiket vele együtt feszítettek keresztre, Dimasszal a jobbján, Gestasszal pedig a balján. 4 Jézus azonban ezt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik; mert nem tudják, mit cselekszenek.
28
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
5 Elosztották ruháit, és köntösére sorsot vetettek. 6 A sokaság eközben ott állt, a főpapok és a zsidók vénei pedig gúnyolódtak rajta, mondván: Másokat megmentett, most mentse meg magát, ha tudja; ha Isten Fia, szálljon le most a keresztről. 7 A katonák is gúnyolták őt, ecetet és epét fogva kínálták néki inni, és ezt mondták néki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad! 8 Ekkor Longinus, egy bizonyos katona, fogott egy lándzsát, átszúrta az oldalát, és hamarosan vér és víz jött ki belőle. 9 Pilátus pedig felírta a keresztre a feliratot héber, latin és görög betűkkel, nevezetesen: Ez a zsidók királya. 10 A Jézussal együtt megfeszített két lator közül az egyik, akinek Gestas volt a neve, így szólt Jézushoz: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is! 11 A jobbkezére feszített lator, akinek Dimas volt a neve, így felelt: „Nem féled az Istent, aki erre a büntetésre ítéltettél? Mi ugyan jogosan és jogosan kapjuk tetteink büntetését, de ez a Jézus mi rosszat tett?” 12 Miután így sóhajtott, így szólt Jézushoz: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodba! 13 Jézus így felelt neki: Bizony mondom néked, hogy még ma velem leszel a Paradicsomban. 8. fejezet 1 És mintegy hat óra volt, és sötétség lett az egész föld színén kilenc óráig. 2 És míg a nap fogyatkozott, íme, a templom függönye felülről lefelé kettéhasadt; és a sziklák is megrepedtek, és a sírok megnyíltak, és sok szent teste, akik aludtak, feltámadt. 3 Körülbelül kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott, mondván: Hely, Hely, lama zabaktáni? Amit így fordítanak le: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? 4 Ezek után Jézus így szólt: „Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet.” Miután ezt mondta, kilehelte lelkét. 5 A százados pedig látván, hogy Jézus így kiáltva kilehelte lelkét, dicsőítette Istent, és ezt mondta: Bizony, igaz ember volt ez! 6 Az ott állók pedig igen megrettentek a látványtól, és a történteken elmélkedve mellkasukat verték, majd visszatértek Jeruzsálem városába. 7 A százados odament a helytartóhoz, és elbeszélte neki mindazt, ami történt. 8 És mikor mindezeket hallotta, igen elszomorodott; 9 És összehívván a zsidókat, monda nékik: Láttátok-e a napfogyatkozás csodáját és a többi dolgot, a mi történt, mikor Jézus haldoklott? 10 A zsidók pedig, amikor ezt meghallották, így feleltek a helytartónak: A napfogyatkozás szokás szerint történt. 11 Krisztus ismerősei pedig mind távol álltak, és az asszonyok is, akik Galileából követték Jézust, és szemtanúi voltak mindezeknek. 12 És íme egy Arimateából való ember, név szerint József, aki szintén Jézus tanítványa volt, de nem nyilvánosan, a zsidóktól való félelmében, odament a helytartóhoz, és kérte, hogy engedje meg neki, hogy levegye Jézus testét a keresztről. 13 A kormányzó pedig megengedte neki. 14 Nikodémus odament, magával hozva mintegy száz fontnyi mirha és aloe keverékét; könnyek között vették le Jézust a keresztről, és gyolcsokba kötözték fűszerekkel együtt, a zsidók között szokásos temetkezési szokás szerint, 15 És elhelyezték őt egy új sírboltba, amelyet József épített, és sziklából vájtak ki, amelybe még soha senkit nem helyeztek; és egy nagy követ hengerítettek a sírbolt szájához.
29
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
9. fejezet 1 Amikor az igazságtalan zsidók meghallották, hogy József koldulásra könyörgött és eltemette Jézus testét, keresni kezdték Nikodémuszt; és azt a tizenöt férfit, akik a kormányzó előtt tanúskodtak arról, hogy Jézus nem paráznaságból született, és más jó embereket, akik jó cselekedeteket mutattak iránta. 2 Mikor pedig mindnyájan elrejtőztek a zsidóktól való félelmük miatt, egyedül Nikodémus jelent meg nekik, és megkérdezte: Hogyan mehettek be az ilyenek a zsinagógába? 3 A zsidók így feleltek neki: „Hogyan merészeltél te bemenni a zsinagógába, aki Krisztussal társalkozol? Legyen vele a sorsod a másvilágon.” 4 Nikodémus így felelt: Ámen, legyen nekem is részem vele az ő országában. 5 Hasonlóképpen József is, amikor a zsidókhoz ment, ezt kérdezte tőlük: Miért haragudtatok rám, amiért Pilátus Jézusának testét kérem? Íme, a síromba helyeztem őt, tiszta gyolcsba takartam, és követ tettem a sírbolt ajtajához. 6 Én helyesen cselekedtem vele, ti azonban igazságtalanul megrémítettétek azt az igaz embert, amikor keresztre feszítettétek, ecetet adtatok neki inni, tövissel koronáztátok meg, testét ostoroztátok, és vére vétkét magatokra hárítottátok. 7 A zsidók ennek hallatán nyugtalankodtak és nyugtalankodtak; megragadták Józsefet, és megparancsolták, hogy vessenek őrizetbe szombat előtt, és tartsák ott a szombat végéig. 8 És mondának néki: Valld meg bűneidet, mert mostanában nem szabad téged bántani a hét elsejéig. De tudjuk, hogy nem tartanak méltónak a temetésre; hanem a testedet az ég madarainak és a föld vadjainak adjuk. 9 József így felelt: Ez a beszéd olyan, mint a büszke Góliát beszéde, aki Dávid ellen szólva az élő Istent gyalázta. De ti írástudók és tudósok tudjátok, hogy Isten a próféta által ezt mondja: Enyém a bosszúállás, és én megfizetek nektek azzal a rosszal, amivel fenyegettetek engem. 10 Az Isten, akit keresztre feszítettetek, kiszabadíthat engem a kezetekből. Minden gonoszságotok visszafordul rátok. 11 Mert a kormányzó, miután megmosta a kezét, ezt mondta: „Tiszta vagyok ennek az igaz embernek a vérétől.” Ti azonban így feleltetek: „Vére szálljon ránk és gyermekeinkre! Ahogy mondtatok, vesszetek el örökre!” 12 A zsidók vénei, amint meghallották ezeket a szavakat, rendkívül haragra gerjedtek, megragadták Józsefet, és egy ablaktalan szobába vetették, bezárták az ajtót, és lepecsételték a zárat. 13 Annás és Kajafás őrséget állítottak fölé, és tanácsot tartottak a papokkal és a lévitákkal, hogy sabbat után mindannyian összegyűljenek, és kitalálták, milyen halállal sújtsák Józsefet. 14 Miután ezt megtették, Annás és Kajafás főemberek megparancsolták, hogy hozzák elő Józsefet. 10. fejezet 1 Amikor ezt hallotta az egész gyülekezet, csodálkoztak és álmélkodtak, mert ugyanazt a pecsétet találták a kamra zárján, Józsefet pedig nem találták. 2 Annás és Kajafás kimentek, és miközben mindnyájan csodálkoztak József távozásán, íme, az egyik katona, aki Jézus sírját őrzi, megszólalt a gyülekezetben. 3 Miközben Jézus sírját őrizték, földrengés támadt, és láttuk, hogy Isten angyala elhengeríti a sír kövét, és ráül. 4 Arca olyan volt, mint a villámlás, ruhája pedig mint a hó; és a félelemtől olyanokká lettünk, mint a halottak. 5 És hallottuk, hogy egy angyal így szól az asszonyokhoz Jézus sírjánál: Ne féljetek; tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek; feltámadt, amint megmondta. 6 Menjetek, nézzétek meg a helyet, ahová temették; és menjetek el azonnal, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halálból; és előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. 7 Akkor összehívták a zsidók mindazokat a katonákat, akik Jézus sírját őrzik, és megkérdezték tőlük: Kik azok az asszonyok, akikhez az angyal szólt? Miért nem fogtátok el őket?
30
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
8 A katonák így feleltek: Nem tudjuk, kik voltak az asszonyok; ráadásul a félelem miatt olyanok lettünk, mint a halottak, hogyan foghattuk volna el őket? 9 A zsidók ezt mondták nekik: Él az Úr, hogy nem hiszünk nektek! 10 A katonák így feleltek a zsidóknak: „Ha láttátok és hallottátok, hogy Jézus ennyi csodát tesz, és nem hittetek neki, hogyan hihetnétek nekünk? Jól mondjátok: Él az Úr, mert valóban él az Úr.” 11 Hallottuk, hogy Józsefet, aki eltemette Jézus testét, bezártátok egy kamrába, lepecsételt lakattal, és amikor kinyitottátok, nem találtátok ott. 12 Hozzátok hát elő Józsefet, akit őrizet alá helyeztetek a kamrában, mi pedig előhozzuk Jézust, akit a sírboltban őriztünk. 13 Felelének a zsidók és mondának: Mi előhozzuk Józsefet, ti pedig előhozzátok Jézust! József pedig a maga városában, Arimateában van. 14 A katonák így feleltek: Ha József Arimateában van, Jézus pedig Galileában, akkor hallottuk, hogy az angyal jelentette ezt az asszonyoknak. 15 A zsidók pedig ezt hallván, megfélemlének, és mondának magok között: Ha ezek kitudódnak, mindenki hinni fog Jézusban. 16 Akkor összegyűjtöttek egy nagy összegű pénzt, odaadták a katonáknak, és ezt mondták: „Mondjátok meg a népnek, hogy Jézus tanítványai eljöttek éjszaka, amikor aludtatok, és ellopták Jézus testét; és ha Pilátus, a helytartó meghallja ezt, meggyőzzük őt, és biztonságba helyezünk titeket.” 17 A katonák tehát felvették a pénzt, és úgy beszéltek, ahogyan a zsidók utasították őket, és a hírük elterjedt a nép között. 18 Hanem egy bizonyos Fineész pap, Ada tanító és egy Ageus nevű lévita, ők hárman Galileából Jeruzsálembe jöttek, és hírt adtak a főpapoknak és mindazoknak, akik a zsinagógákban voltak, mondván: 19 Láttuk Jézust, akit keresztre feszítettetek, amint tizenegy tanítványával beszélgetett, és hogy az Olajfák hegyén közöttük ült, és ezt mondta nekik: 20 Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden népnek, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében; és aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. 21 És miután ezeket mondta tanítványainak, láttuk, hogy felmegy a mennybe. 22 Amikor a főpapok, a vének és a leviták meghallották ezeket, ezt mondták ennek a három férfinak: Adjatok dicsőséget Izráel Istenének, és tegyetek vallást előtte, hogy igazak-e azok a dolgok, amelyeket azt mondjátok, hogy láttatok és hallottatok? 23 Ők így feleltek: Él atyáink Ura, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! Ahogy hallottuk Jézust tanítványaival beszélgetni, és ahogyan láttuk őt felmenni a mennybe, úgy hirdettük nektek az igazságot. 24 A három férfi pedig tovább válaszolt, és ezeket a szavakat tette hozzá: „Ha nem valljuk be azokat a szavakat, amelyeket Jézustól hallottunk, és hogy láttuk őt felmenni a mennybe, bűnben lennénk.” 25 Akkor azonnal előálltak a főpapok, kezükben tartva a törvénykönyvet, és így könyörögtek ezeknek az embereknek: „Ezután ne hirdessétek azokat, amiket Jézusról mondtatok!” 26 És sok pénzt adtak nekik, és másokat is küldtek velük, hogy kísérjék őket hazájukba, hogy semmiképpen se maradhassanak Jeruzsálemben. 27 Akkor összegyűltek a zsidók mind, és nagy aggodalmat fejezve ki, ezt kérdezték: Mi ez a rendkívüli dolog, ami Jeruzsálemben történt? 28 Annás és Kajafás pedig vigasztalták őket, mondván: Miért higgyünk a Jézus sírját őrző katonáknak, akik azt mondták, hogy angyal hengerítette el a követ a sír szájáról? 29 Talán a tanítványai mondták ezt nekik, és pénzt adtak nekik, hogy ezt mondják, és ők vitték el Jézus testét. 30 Ezenkívül vegyétek figyelembe, hogy az idegeneknek nem jár elismerés, mivel ők is sokat elvittek tőlünk, és az általunk adott utasítások szerint vallották be nekünk. Vagy hozzánk kell hűségesnek lenniük, vagy Jézus tanítványaihoz.
31
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
11. fejezet 1 Nikodémus ekkor felkelt, és ezt mondta: Jól mondjátok, Izrael fiai! Hallottátok, hogy az a három férfi megesküdött Isten törvényére, akik ezt mondták: Láttuk Jézust beszélni tanítványaival az Olajfák hegyén, és láttuk őt felmenni a mennybe. 2 És az Írás azt tanítja nekünk, hogy az áldott Illés próféta felvitetett a mennybe; és amikor a próféták fiai megkérdezték Elizeust: Hol van Illés atyánk? Azt mondta nekik, hogy felvitetett a mennybe. 3 A próféták fiai pedig ezt mondták neki: Talán a lélek elragadta őt Izráel valamelyik hegyére, ott talán megtaláljuk. És könyörögtek Elizeusnak, és ő három napig járt velük, de nem találták meg. 4 És most hallgassatok meg engem, Izrael fiai, és küldjünk embereket Izrael hegyeire, nehogy elragadja a lélek Jézust, és ott talán megtaláljuk őt, és megelégszünk. 5 Nikodémus tanácsa pedig tetszett az egész népnek, és férfiakat küldtek ki, akik keresték Jézust, de nem találták meg; és azok visszatérve ezt mondták: Mindenfelé bejártuk, de Jézust nem találtuk meg; Józsefet azonban megtaláltuk Arimateában, az ő városában. 6 Amikor ezt meghallották a vezetők és az egész nép, örvendeztek, és dicsérték Izráel Istenét, hogy megtalálták Józsefet, akit bezártak egy szobába, de nem találtak meg. 7 Miután nagy gyűlést szerveztek, a főpapok ezt kérdezték: Hogyan hozzuk ide Józsefet, hogy beszélhessünk vele? 8 Fogtak egy papírdarabot, és ezt írták neki: „Béke veled és egész családoddal! Tudjuk, hogy vétkeztünk Isten és te ellened. Látogassatok meg minket, atyáitokat, mert teljesen meglepett minket a börtönből való szökésetek.” 9 Tudjuk, hogy gonosz tervet szőttünk ellened, és hogy az Úr gondot viselt rád, és maga az Úr szabadított meg téged terveinktől. Béke legyen veled, József, aki tisztelt vagy az egész nép között. 10 És kiválasztottak József hét barátját, és ezt mondták nekik: Amikor Józsefhez mentek, köszöntsétek őt békességgel, és adjátok át neki ezt a levelet. 11 Amikor tehát a férfiak Józsefhez értek, békességgel üdvözölték, és átadták neki a levelet. 12 És miután József elolvasta, ezt mondta: Áldott legyen az Úr Isten, aki megszabadított engem az izraeliták kezéből, hogy ne onthassák ki véremet. Áldott legyen az Isten, aki szárnyaid alatt oltalmazott engem! 13 József megcsókolta őket, és bevezette őket a házába. Másnap pedig felült József a szamárra, és velük ment Jeruzsálembe. 14 Amikor ezeket hallották a zsidók, kivonultak elé, és így kiáltoztak: „Béke legyen veled, József atyám!” 15 Mire ő így felelt: Az Úrtól való jólét kísérje az egész népet! 16 Mindnyájan megcsókolták őt; Nikodémus pedig, miután nagy lakomát készített, magához vette őt a házához. 17 Másnap pedig, mivel előkészület volt, Annás, Kajafás és Nikodémus ezt mondták Józsefnek: Tegyél vallást Izráel Istene előtt, és felelj meg nekünk mindazokra a kérdésekre, amelyeket felteszünk neked; 18 Mert nagyon aggodalmaskodtunk, hogy eltemetted Jézus testét, és miután bezártunk egy szobába, nem találtunk meg téged, és attól fogva félünk, egészen addig, amíg közöttünk nem jelentél meg. Mondd el azért Isten előtt mindazt, ami történt. 19 József így felelt: Bizonyára fogságba vettetek engem a készület napján reggelig. 20 Amikor azonban imádkoztam az éjszaka közepén, négy angyal vette körül a házat; Jézust a nap fényességéhez hasonlóan láttam, és félelmemben a földre estem. 21 Jézus azonban megfogta a kezemet, felemelt a földről, és harmat hullott rám; de ő megtörölte az arcomat, megcsókolt, és ezt mondta nekem: Ne félj, József, tekints rám, mert én vagyok! 22 Akkor rátekintettem, és ezt mondtam: Rabbóni Illés! Azt felelte nekem: Én nem Illés vagyok, hanem a názáreti Jézus, akinek a testét eltemetted.
32
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
23 Mondtam neki: Mutasd meg nekem a sírt, amelybe helyeztelek téged! 24 Jézus pedig megfogva a kezem, elvezetett oda, ahová őt fektettem, és megmutatta nekem a gyolcsokat és a kendőt, amelyet a fejére terítettem. Akkor megismertem, hogy Jézus az, és imádtam őt, és ezt mondtam: Áldott, aki az Úr nevében jön! 25 Jézus ismét megfogta a kezem, elvezetett Arimateába, a házamba, és ezt mondta nekem: Békesség neked, de ne menj ki házadból a negyvenedik napig, mert nekem a tanítványaimhoz kell mennem. 12. fejezet 1 Amikor a főpapok mindezt hallották, elámultak, arcra estek a földön, mint a holtak, és egymás között kiáltoztak: „Mi ez a rendkívüli jel, amely Jeruzsálemben történt? Mi ismerjük Jézus apját és anyját. 2 Egy lévita pedig ezt mondta: Sok rokonát ismerem, akik vallásos emberek, és akik imádságokkal kísérve szoktak áldozatokat és égőáldozatokat bemutatni Izráel Istenének a templomban. 3 Simeon főpap pedig felvette őt a karjába, és ezt mondta neki: Uram, most bocsátod el szolgádat békességben a te igéd szerint; mert látták szemeim a te üdvösségedet, amelyet minden nép szeme láttára készítettél: világosságot a pogányok megvilágosítására, és dicsőséget népednek, Izráelnek. 4 Simeon hasonlóképpen megáldotta Máriát, Jézus anyját, és ezt mondta neki: Bizony mondom neked a kisgyermek felől, hogy sokak elesésére és feltámadására rendeltetett, és jelül, amelynek ellene mondanak. 5 Igen, a te lelkedet is kard járja át, és sok szív gondolatai nyilvánvalóvá válnak. 6 Akkor ezt mondták a zsidók mind: Küldjünk üzenetet ahhoz a három férfihoz, akik azt mondták, hogy látták őt az Olajfák hegyén beszélgetni tanítványaival. 7 Ezután megkérdezték tőlük, mit láttak, akik egy akarattal így feleltek: Izrael Istene előtt kijelentjük, hogy világosan láttuk Jézust, amint az Olajfák hegyén beszélgetett tanítványaival, és amint felment a mennybe. 8 Annás és Kajafás külön-külön helyekre vitték őket, és külön-külön kihallgatták őket; akik egyhangúlag megvallották az igazat, és azt mondták, hogy látták Jézust. 9 Annás és Kajafás pedig ezt mondták: „A mi törvényünk azt mondja: Két vagy három tanú vallomása alapján kell minden dolgot megerősíteni.” 10 De mit mondtunk? Az áldott Énók tetszett Istennek, és Isten igéje által elragadtatott; és az áldott Mózes sírhelye ismert. 11 Jézust azonban átadták Pilátusnak, megkorbácsolták, tövissel koronázták, leköpték, lándzsával átdöfték, keresztre feszítették, meghalt a kereszten, és eltemették, testét pedig a tiszteletreméltó József egy új sírboltba temette el, és bizonyságot tesz arról, hogy élve látta őt. 12 Ezek az emberek pedig azt állították, hogy látták őt az Olajfák hegyén beszélgetni tanítványaival, és felmenni a mennybe. 13 József pedig felkelt, és ezt mondta Annásnak és Kajafásnak: Méltán csodálkozhattok nagyot, hogy megtudtátok, hogy Jézus él, és felment a mennybe. 14 Valóban meglepő, hogy nemcsak ő maga támadt fel a halálból, hanem másokat is feltámasztott a sírjaikból, akiket sokan láttak Jeruzsálemben. 15 És most figyelj rám egy kicsit: Mindannyian ismertük az áldott Simeont, a főpapot, aki a templomban karjába vette a csecsemő Jézust. 16 Ennek a Simeonnak is két fia volt, akiknek halálán és temetésén mindannyian jelen voltunk. 17 Menjetek tehát, és nézzétek meg a sírjaikat, mert azok megnyíltak, és feltámadtak; és íme, Arimatea városában vannak, és együtt töltik az idejüket áhítatos szertartásokban. 18 Vannak ugyan, akik imádkozás közben hallották ugyan hangjukat, de nem akarnak senkivel sem beszélgetni, hanem némák maradnak, mint a halottak. 19 De gyertek, menjünk el hozzájuk, és viselkedjünk velük minden kellő tisztelettel és óvatossággal. És ha megeskethetjük őket, talán elmesélnek nekünk feltámadásuk néhány titkát.
33
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
20 Amikor ezt meghallották a zsidók, igen megörültek. 21 Annás, Kajafás, Nikodémus, József és Gamáliel elmentek Arimateába, de nem találták őket a sírokban, hanem a városban járva térdeltek, és imádkozás közben megkötözték őket. 22 Köszöntötték tehát őket minden tisztelettel és Isten iránti áhítattal, majd bevitték őket a jeruzsálemi zsinagógába. A kapukat bezárva magukkal vitték az Úr törvénykönyvét. 23 És a kezükbe adván, megesküdtek az Úrra, Izráel Istenére, aki a törvény és a próféták által szólt atyáinknak, mondván: Ha hisztek abban, aki feltámasztott titeket a halálból, hogy ő Jézus, mondjátok el nékünk, mit láttatok, és hogyan támadtatok fel a halálból. 24 Simeon két fia, Charinus és Lenthius, remegve hallották ezeket a dolgokat, megrendültek és nyögtek; ugyanakkor az égre nézve keresztet vetettek a nyelvükön lévő ujjaikkal. 25 És azonnal megszólaltak, és ezt mondták: Adjatok mindnyájunknak egy papírt, és leírjuk nektek mindazt, amit láttunk. És leültek, és leírták, mondván: 13. fejezet 1 Ó, Uram Jézus és Atyánk, aki vagy Isten, a holtak feltámadása és élete is, engedd meg nekünk, hogy hirdessük a te titkaidat, amelyeket a halál után láttunk, a te keresztedhez tartozóan; mert a te nevedre esküdtünk meg. 2 Mert megtiltottad szolgáidnak, hogy kinyilvánítsák a titkos dolgokat, amelyeket isteni hatalmad vitt véghez a pokolban. 3 Amikor atyáinkkal együtt a pokol mélyébe, a sötétség feketeségébe helyeztek minket, hirtelen megjelent a nap színe, mint az arany, és egy hatalmas, bíborszínű fény világította meg a helyet. 4 Ekkor Ádám, az egész emberiség atyja, az összes pátriárkával és prófétával együtt örvendezett, és ezt mondta: Az a világosság az örök világosság szerzője, aki megígérte, hogy átvisz minket az örök világosságra. 5 Akkor felkiáltott Ézsaiás próféta, és ezt mondta: Ez az Atya, az Isten Fiának világossága, a földi életemből származó jövendölésem szerint. 6 Zebulon földje és Naftálim földje a Jordánon túl, a sötétségben járó nép, nagy világosságot látott; és akik a halál árnyékának földjén laktak, azoknak világosság támadt. És most eljött, és megvilágosított minket, akik a halálban ültünk. 7 És miközben mindnyájan örvendeztünk a ránk ragyogó fényben, odajött közénk Simeon atyánk, köszöntötte az egész gyülekezetet, és így szólt: „Dicsőítsétek az Úr Jézus Krisztust, az Isten Fiát!” 8 Kit csecsemőként a templomban karjaimba vettem, és a Szentlélek által indíttatva ezt mondtam neki, és vallást tettem róla: 1 Most látták szemeim a te üdvösségedet, amelyet minden nép szeme láttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és néped, Izráel dicsőségére. 9 Ennek hallatán a pokol mélységében lévő szentek mind még jobban örültek. 10 Ezután előjött egy, mint egy kis remete, és mindenki megkérdezte tőle: Ki vagy te? 11 Mire ő így felelt: Én vagyok a pusztában kiáltó hangja, Keresztelő János, a Magasságos prófétája, aki megelőzte eljövetelét, hogy utat készítsen népének, és megtanítsa nekik az üdvösség ismeretét a bűnök bocsánatára. 12 Én pedig, János, amikor láttam Jézust jönni hozzám, a Szentlélek indíttatásából ezt mondtam: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. 13 És megkereszteltem őt a Jordán folyóban, és láttam a Szentlelket galamb képében leszállni rá, és hallottam egy szózatot az égből, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. 14 És most, miközben előtte jártam, lementem ide, hogy tudassam veletek, hogy Isten Fia legközelebb minket fog meglátogatni, és mint a napfelkelte a magasból, eljön hozzánk, akik sötétségben és a halál árnyékában vagyunk. 14. fejezet 1 Amikor az első ember, a mi atyánk, Ádám meghallotta ezeket a dolgokat, hogy Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, odakiáltott fiának, Sétnek, és ezt mondta:
34
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
2 Hirdesd fiaidnak, a pátriárkáknak és a prófétáknak mindazt, amit Mihály arkangyaltól hallottál, amikor a Paradicsom kapujához küldtelek, hogy könyörögj Istenhez, kenje meg a fejemet, amikor beteg leszek. 3 Akkor Sét, a pátriárkákhoz és a prófétákhoz közeledve, ezt mondta: Én, Sét, amikor a Paradicsom kapujában imádkoztam Istenhez, láttam az Úr angyalát, Mihályt megjelenni nekem, és ezt mondani: Az Úr küldött engem hozzád; engem bíztak meg azzal, hogy emberi testek felett uralkodjam. 4 Azt mondom neked, Sét, ne imádkozz könnyek között Istenhez, és ne kérj tőle az irgalmasság fájának olaját, hogy azzal kend fel atyádat, Ádámot a fejfájására; 5 Mert semmiképpen sem szerezheted meg azt az utolsó napig és időkig, nevezetesen ötezerötszáz év elteltével. 6 Akkor Krisztus, Isten legirgalmasabb Fia, eljön a földre, hogy feltámassza Ádám emberi testét, és egyúttal feltámassza a halottak testét is, és amikor eljön, megkeresztelkedik a Jordán folyóban: 7 Akkor irgalmának olajával felken mindeneket, akik hisznek benne; és irgalmának olaja a jövő nemzedékeire is kiárad, azokra, akik vízből és Szentlélekből születnek az örök életre. 8 És amikor abban az időben Isten legirgalmasabb Fia, Krisztus Jézus, leszáll a földre, bevezeti Ádám atyánkat a Paradicsomba, az irgalmasság fájához. 9 Amikor a pátriárkák és a próféták mindezeket Séttől hallották, még jobban örültek. 15. fejezet 1 Míg a szentek mind örvendeztek, íme, a Sátán, a halál fejedelme és parancsnoka, így szólt a pokol fejedelméhez: 2 Készüljetek fel arra, hogy maga a názáreti Jézust is befogadjátok, aki azzal dicsekedett, hogy ő az Isten Fia, pedig halálfélelem sújtotta, és ezt mondta: Szomorú az én lelkem mindhalálig. 3 Ezen kívül sok kárt okozott nekem és sok másnak; mert akiket vakká és sántává tettem, és akiket különféle ördögökkel gyötörtem, azokat szavával gyógyította meg; sőt, akiket holtan hoztam hozzád, azokat erőszakkal elveszi tőled. 4 Erre a pokol fejedelme így felelt Sátánnak: Ki ez a hatalmas fejedelem, mégis egy halálfélelemtől félő ember? 5 Mert a föld minden hatalmasa az én hatalmamnak van alávetve, akiket hatalmaddal megigáztál. 6 De ha emberi természetében ilyen hatalmas, akkor igazságként állítom neked, hogy isteni természetében mindenható, és senki sem állhat ellen hatalmának. 7 Amikor tehát azt mondta, hogy fél a haláltól, tőrbe akart ejteni téged, és boldogtalan leszel örökké. 8 Sátán pedig felelvén, monda a pokol fejedelmének: Miért kételkedtél, és miért féltél befogadni a názáreti Jézust, aki a te ellenséged is, meg az enyém is? 9 Én kísértettem meg őt, és buzgalmat és haragot keltettem ellene vén népemben, a zsidókban? 10 Megéleztem a lándzsát a szenvedésére; összekevertem az epét és az ecetet, és megparancsoltam neki, hogy igya meg; előkészítettem a keresztet, hogy keresztre feszítsem, és a szögeket, hogy átszúrják Íbisz kezét és lábát; és most, hogy a halála közel van, idehozom őt, mindkettőnk, neked és magamnak alávetve. 11 A pokol fejedelme pedig felelvén, monda: Te mondtad nékem az előbb, hogy erőszakkal vette el tőlem a halottakat. 12 Akik itt maradtak, amíg újra a földön élnek, nem a saját erejükből, hanem Istenhez intézett imák által lettek elragadva innen, és mindenható Istenük elvette őket tőlem. 13 Kicsoda hát a názáreti Jézus, aki szava által elvette tőlem a halottakat anélkül, hogy Istenhez fordultunk volna könyörgés nélkül? 14 Talán ugyanaz az, aki elragadta tőlem Lázárt, miután négy napja halott volt, és bűzlött és rothadt is, és akit mint halottat birtokoltam, mégis hatalmával életre keltette. 15 Sátán így felelt a pokol fejedelmének: Ugyanaz a személy, a názáreti Jézus. 16 Amikor ezt meghallotta a pokol fejedelme, így szólt hozzá: „Kényszerítelek téged a tiédre és az enyémre, hogy ne vezesd őt hozzám!”
35
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
17 Mert amikor hallottam szavának erejéről, félelemmel reszkettem, és istentelen társaságom egésze egyszerre megrendült; 18 Lázárt pedig nem tudtuk feltartóztatni, hanem megrázta magát, és mindenféle gonosz jelével azonnal elment tőlünk; és maga a föld, amelyben Lázár holtteste nyugodott, azonnal élve kiűzte őt. 19 És most már tudom, hogy ő a Mindenható Isten, aki ilyen dolgokat tehet, aki hatalmas az uralmában, és hatalmas az emberi természetében, aki az emberiség Megváltója. 20 Ne hozd tehát ezt az embert ide, mert ő szabadon bocsátja mindazokat, akiket hitetlenség miatt fogva tartok, és bűneik bilincseivel megkötözve, és az örök életre vezeti őket. 16. fejezet 1 És miközben Sátán és a pokol fejedelme így beszélgettek egymással, hirtelen mennydörgéshez és szélrohamhoz hasonló hang hallatszott, mondván: Emeljétek fel kapuitokat, ó, ti fejedelmek; és emelkedjetek fel, ó, örök kapuk, és menjen be a dicsőség Királya! 2 Amikor ezt meghallotta a pokol fejedelme, így szólt a Sátánhoz: Távozz tőlem, és menj el hajlékomból! Ha erős harcos vagy, harcolj a Dicsőség Királyával! De mi közöd hozzá? 3 És kiűzte őt lakhelyeiről. 4 A fejedelem pedig ezt mondta istentelen tisztviselőinek: Zárjátok be a kegyetlenség rézkapuit, és erősítsétek meg azokat vasreteszekkel, és harcoljatok bátran, nehogy fogságba ejtsenek minket! 5 Amikor ezt hallotta a szentek egész gyülekezete, hangosan haragosan így kiáltottak a pokol fejedelméhez: 6 Nyisd meg kapuidat, hogy bemehessen a dicsőség Királya! 7 És az isteni próféta, Dávid, felkiáltott, mondván: Nem prófétáltam-e én, amikor a földön voltam, és nem mondtam-e: Bárcsak dicsérnék az emberek az Urat jóságáért, és az emberek fiaival való csodálatos tetteiért? 8 Mert összetörte a rézkapukat, és kettétörte a vasreteszeket. Elfoglalta őket bűneik miatt, és gonoszságuk miatt szenvednek. 9 Ezután egy másik próféta, nevezetesen szent Ézsaiás, hasonlóképpen szólt minden szenthez: Nem helyesen prófétáltam-e nektek, amikor a földön éltem? 10 Élni fognak a halottak, és feltámadnak, akik sírjaikban vannak, és örvendeznek, akik a földben vannak, mert az Úrtól származó harmat megszabadítja őket. 11 És másutt ezt mondtam: Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? 12 Amikor a szentek mind hallották ezeket, amiket Ézsaiás mondott, így szóltak a pokol fejedelméhez: Nyisd meg most kapuidat, és vedd el vasreteszeidet, mert most megkötözve leszel, és nem lesz erőd! 13 Akkor egy hatalmas szózat támadt, mintha mennydörgés szavában zúgna: Emeljétek fel kapuitokat, ti fejedelmek, emelkedjetek fel, ti pokol kapui, és menjen be a dicsőség Királya! 14 A pokol fejedelme, hallván ugyanazt a hangot, ismételgette, és mintha tudatlan lett volna, felkiáltott: Ki a Dicsőség Királya? 15 Dávid így felelt a pokol fejedelmének: Értem annak a hangnak a szavait, mert az ő lelke által szóltam. És most, amint fentebb mondtam, ezt mondom neked: Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr! Ő a dicsőség Királya, és Ő az Úr mennyen és földön; 16 Letekintett, hogy meghallja a foglyok nyögését, és hogy szabadon engedje a halálra ítélteket. 17 És most, te mocskos és büdös pokol hercege, nyisd meg kapuidat, hogy beléphessen a Dicsőség Királya; mert ő a menny és a föld Ura. 18 Miközben Dávid ezeket mondta, megjelent a hatalmas Úr ember képében, és megvilágosította azokat a helyeket, amelyek valaha sötétségben voltak, 19 És széttörte a bilincseket, melyeket azelőtt nem lehetett eltörni; és legyőzhetetlen hatalmával meglátogatta azokat, akik a gonoszság miatt a mély sötétségben és a bűn miatt a halál árnyékában ültek.
36
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
17. fejezet 1 Az istentelen Halál és kegyetlen tisztviselői, ezeket hallva, félelem fogta el országaikban, amikor meglátták a fény tisztaságát, 2 Maga Krisztus pedig hirtelen megjelent hajlékukban; felkiáltottak tehát, és ezt mondták: Megkötözöl minket; úgy tűnik, hogy az Úr előtti megszégyenítésünket akarod okozni. 3 Ki vagy te, akinél semmi sem látszik a romlottságnak, csak az a ragyogó külső, amely nagyságod teljes bizonyítéka, és amelyről mégsem látszol tudomást venni? 4 Ki vagy te, oly hatalmas és oly gyenge, oly nagy és oly kicsi, egy jelentéktelen, mégis elsőrangú katona, aki szolga képében parancsolhatsz, mint egy közkatona? 5 A Dicsőség Királya, él és halott, bár egyszer megölték a kereszten? 6 Ki feküdt holtan a sírban, és élve szálltál le hozzánk, és halálodban minden teremtmény remegett, és minden csillag megmozdult, és most szabadságod van a holtak között, és felfordulást okozol légióinknak? 7 Ki vagy te, aki szabadon engeded az eredendő bűn által láncra verett foglyokat, és visszahozod őket korábbi szabadságukba? 8 Ki vagy te, aki ilyen dicsőséges és isteni fényt szórsz azokra, akiket a bűn sötétsége megvakított? 9 Hasonlóképpen az ördögök minden légióját hasonló rémület szállta meg, és a legteljesebb félelemmel felkiáltottak, és ezt mondták: 10 Honnan van az, ó, te Jézus Krisztus, hogy te ilyen hatalmas és fenséges ember vagy, olyan ragyogó, hogy semmi szeplő nincs benned, és olyan tiszta, hogy semmi bűn nincs benned? Mert a föld alsóbb világa, amely eddig nekünk volt alávetve, és ahonnan adót kaptunk, soha nem küldött nekünk ilyen halottat, soha nem küldött ilyen ajándékokat a pokol fejedelmeinek. 11 Ki vagy hát te, aki ilyen bátorsággal lépsz be hajlékaink közé, és nemcsak hogy nem félsz a legnagyobb büntetésekkel fenyegetni minket, hanem arra is törekszel, hogy mindenki mást megments a láncoktól, amelyekben fogva tartjuk őket? 12 Talán te vagy az a Jézus, akiről a Sátán az előbb azt mondta a fejedelmünknek, hogy a kereszthalál által a halál hatalmát fogod megkapni. 13 Akkor a Dicsőség Királya a halált taposva megragadta a pokol fejedelmét, megfosztotta minden hatalmától, és földi atyánkat, Ádámot, magával vitte dicsőségébe. 18. fejezet 1 Akkor a pokol fejedelme megragadta Sátánt, és nagy jelekkel így szólt hozzá: Ó, te pusztítás fejedelme, Belzebub legyőzésének és száműzetésének szerzője, Isten angyalainak gúnya és minden igaz ember gyűlölete! Mi késztetett erre? 2 Keresztre akartad feszíteni a Dicsőség Királyát, és elpusztításával igen nagy előnyöket ígértél nekünk, de bolondként nem tudtál arról, hogy mit csinálsz. 3 Mert íme most, hogy a názáreti Jézus, dicsőséges isteniségének fényességével, elűzi a sötétség és a halál minden szörnyű hatalmát; 4 Lerombolta börtöneinket felülről lefelé, elbocsátotta az összes foglyot, szabadon engedte az összes megkötözöttet, és mindazok, akik egykor a kínok súlya alatt nyögtek, most gyaláztak minket, és úgy tűnik, hogy imáik legyőznek minket. 5 Istentelen birodalmainkat meghódítottuk, és az emberiség egyetlen része sincs már az igában, de másrészt mindannyian merészen dacolnak velünk; 6 Bár korábban a halottak soha nem mertek szemtelenül viselkedni velünk, és mivel foglyok voltak, soha semmilyen alkalommal nem tudtak vidámak lenni. 7 Ó, Sátán, minden gonoszok fejedelme, az istentelenek és elhagyottak atyja, miért kísérelnéd meg ezt a hőstettet, tekintve, hogy foglyainknak eddig mindig a legkisebb reményük sem volt az üdvösségre és az életre? 8 De most senki sem nyög fel soha közülük, és egyetlen könny sem látszik az arcukon.
37
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
9 Ó, Sátán herceg, te pokoli régiók nagy őrzője, minden előnyödet, amit a tiltott fával és a Paradicsom elvesztésével szereztél, most a kereszt fája által veszítetted el; 10 És a te boldogságod mind elmúlt, amikor keresztre feszítetted Jézus Krisztust, a dicsőség Királyát. 11 A saját és az én érdekeim ellen cselekedtél, amint azt hamarosan látni fogod azokból a nagy kínokból és végtelen büntetésekből, amelyeket elszenvedni készülsz. 12 Ó, Sátán, minden gonosz fejedelme, a halál szerzője és minden büszkeség forrása, először a názáreti Jézus gonosz bűneit kellett volna vizsgálnod, és akkor rájöttél volna, hogy semmilyen halálra méltó bűnt nem követett el. 13 Miért merészeltél ok és igazság nélkül keresztre feszíteni, és miért hoztál le a mi országunkba egy ártatlan és igaz embert, és ezzel elvesztetted az egész világ összes bűnösét, istentelen és igazságtalan emberét? 14 Míg a pokol fejedelme így beszélt Sátánnal, a Dicsőség Királya így szólt Belzebubhoz: a pokol fejedelme, Sátán, a fejedelem örökké a te uralmad alatt áll Ádám és igaz fiai helyett, akik az enyémek. 19. fejezet 1 Jézus pedig kinyújtotta a kezét, és ezt mondta: Jöjjetek hozzám mindnyájan, ti szentjeim, akiket az én képmására teremtettem, akiket a tiltott gyümölcs fája, az ördög és a halál elítélt; 2 Élj most a keresztem fája mellett; az ördög, e világ fejedelme, legyőzetett, és a halál is legyőzetett. 3 Akkor rövidesen minden szent egyesült a magasságos Isten keze alatt; és az Úr Jézus megfogta Ádám kezét, és így szólt hozzá: Béke legyen veled és minden igaz utódoddal, amely az enyém! 4 Ádám ekkor Jézus lábaihoz borulva, könnyek között, szelíden és hangosan szólt hozzá, és ezt mondta: 5 Magasztallak téged, Uram, mert felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak rajtam. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem. 6 Uram, te hoztad ki lelkemet a sírból, életben tartottál engem, hogy ne szálljak a sírba. 7 Énekeljetek az Úrnak mind, ti szentjei, és adjatok hálát szentségének emlékezetében! Mert haragja csak egy pillanatig tart, kegyelme életet ad. 8 Hasonlóképpen mind a szentek Jézus lábainál borulva, egy szóval mondták: „Eljöttél, világ Megváltója, és megcselekedted mindazt, amit a törvény és szent prófétáid által előre megmondtál.” 9 Kereszted által megváltottad az élőket, és lejöttél hozzánk, hogy kereszthaláloddal megszabadíts minket a pokoltól, és hatalmaddal a haláltól. 10 Ó, Uram, amiképpen dicsőséged zászlóit a mennybe helyezted, és megváltásod jelét, keresztedet a földre állítottad! Úgy, Uram, helyezd el kereszted győzelmének jelét a pokolban, hogy a halál ne bántson többé minket. 11 Akkor az Úr kinyújtotta kezét, és keresztet vetett Ádámra és minden szentjére. 12 És megfogva Ádám jobb kezét, felment a pokolból, és Isten minden szentje követte őt. 13 Akkor Dávid, a királyi próféta bátran felkiáltott, és ezt mondta: 1 Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodálatos dolgokat művelt; jobbkeze és szent karja győzelmet szerzett néki. 14 Ismertté tette az ÚR szabadítását, igazságát nyilvánvalóvá tette a pogányok előtt. 15 És a szentek egész sokasága felele, mondván: Ez a tisztesség minden szentjéé! Ámen! Dicsérjétek az Urat! 16 Ezután felkiáltott Habakuk próféta 3: „Néped megmentésére, néped megmentésére vonultál ki!” 17 És mondták a szentek mindnyájan: 4 Áldott, aki az Úr nevében jön, mert az Úr megvilágosított minket. Ez a mi Istenünk mindörökké; ő uralkodik felettünk örökkévalóságig. Ámen. 18 Hasonlóképpen a próféták is mind az ő dicséretének szent dolgait hirdették, és követték az Urat. 20. fejezet 1 Akkor az Úr fogta Ádám kezét, és átadta őt Mihály arkangyalnak, aki bevezette őket a Paradicsomba, amely irgalommal és dicsőséggel telt meg.
38
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
2 És két igen öreg ember találkozott velük, akiket a szentek megkérdeztek: Kik vagytok ti, akik még nem voltatok velünk a pokolban, és testeteket még nem helyezték el a Paradicsomban? 3 Egyikük így felelt: Én Énók vagyok, akit Isten igéje vitt el; és ez a férfi, aki velem van, a tisbei Illés, akit tüzes szekéren vittek el. 4 Eddig itt voltunk, és nem ízleltük meg a halált, de most visszatérünk az Antikrisztus eljövetelekor, isteni jelekkel és csodákkal felfegyverkezve, hogy csatába szálljunk vele, és hogy megöljön minket Jeruzsálemben, majd három és fél nap múlva élve felragadjon a felhőkbe. 5 És miközben a szent Énók és Illés ezt elbeszélték, íme, jött egy másik férfi nyomorult alakban, vállán a kereszt jelét hordozva. 6 És mikor meglátták őt a szentek mindnyájan, mondának néki: Ki vagy te? Mert olyan az arcod, mint egy tolvajé; és miért hordozol keresztet a válladon? 7 Ő pedig felelvén, monda: Jól mondod, mert tolvaj voltam, aki mindenféle gonoszságot cselekedtem a földön. 8 A zsidók pedig Jézussal együtt engem is keresztre feszítettek; és én megfigyeltem a csodálatos dolgokat, amelyek a teremtésben történtek az Úr Jézus keresztre feszítésekor. 9 És hittem benne, hogy ő minden dolog Teremtője és a Mindenható Király; és imádkoztam hozzá, mondván: Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba. 10 Ő pedig hamarosan meghallgatta könyörgésemet, és így szólt hozzám: Bizony mondom néked, még ma velem leszel a Paradicsomban. 11 És ezt a kereszt jelét mutatta nekem, mondván: Vidd ezt, és menj a Paradicsomba; és ha a Paradicsom őrző angyala nem enged be téged, mutasd meg neki a kereszt jelét, és mondd neki: A most megfeszített Jézus Krisztus küldött engem ide hozzád. 12 Amikor ezt megtettem, és elmondtam mindezeket a Paradicsom őrző angyalának, és ő meghallotta őket, azonnal kinyitotta a kapukat, bevezett engem, és a Paradicsom jobb oldalára helyezett, 13 Mondván: Maradjatok itt egy kis ideig, míg Ádám, minden ember atyja, bemegy minden fiával, akik a megfeszített Jézus Krisztus szent és igaz szolgái. 14 Amikor mindezt meghallották a tolvajtól, mind a pátriárkák egy hangon felkiáltottak: Áldott légy te, Mindenható Isten, örök jóság Atyja és irgalom Atyja, aki ilyen kegyet tanúsítottál az ellene vétkezőkkel szemben, és a Paradicsom irgalmába vezetted őket, és a te bőséges és lelki ellátásod közé helyezted őket, lelki és szent életben. Ámen. 21. fejezet 1 Ezek az isteni és szent misztériumok, amelyeket láttunk és hallottunk. Nekem, Charinusnak és Lenthiusnak nem szabad Isten többi misztériumát kinyilatkoztatnom, ahogyan azt Mihály arkangyal megparancsolta nekünk, 2 Mondván: Menjetek az én atyámfiaival Jeruzsálembe, és imádkozzatok kitartóan, hirdessétek és dicsőítsétek Jézus Krisztus feltámadását, mivelhogy ő feltámasztott titeket a halálból önmagával egy időben. 3 És ne beszéljetek senkivel, hanem üljetek némaként, amíg el nem jön az idő, amikor az Úr megengedi nektek, hogy elmeséljétek isteniségének rejtelmeit. 4 Mihály arkangyal továbbá azt parancsolta nekünk, hogy menjünk túl a Jordánon, egy kiváló és kövér vidékre, ahol sokan vannak, akik velünk együtt feltámadtak a halálból Krisztus feltámadásának bizonyítékául. 5 Mert csak három napunk van arra, hogy feltámadjunk a halálból, akik feltámadtunk, hogy szüleinkkel együtt megünnepeljük a mi Urunk pászkáját, és bizonyságot tegyünk Krisztusról, az Úrról, és megkeresztelkedtünk a Jordán szent folyójában. És most senki sem látja őket. 6 Ennyit engedett meg nekünk Isten, hogy elmondjunk nektek; adjatok hát dicséretet és tiszteletet neki, és térjetek meg, és irgalmazni fog nektek. Béke legyen veletek az Úr Istentől, Jézus Krisztustól, és mindnyájunk Megváltójától. Ámen, Ámen, Ámen.
39
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
7 Miután befejezték az írást, és két külön papírra írták, Karinusz átadta az írását Annásnak, Kaifásnak és Gamálielnek. 8 Lenthius hasonlóképpen átadta az írásait Nikodémusnak és Józsefnek; akik azonnal rendkívül fehér formákká változtak, és többé nem látták őket. 9 De amit írtak, tökéletesen megegyezett, az egyikben nem volt több vagy kevesebb betű, mint a másikban. 10 Amikor a zsidók egész gyülekezete meghallotta Charinus és Lenthius mindezeket a meglepő történeteket, így szóltak egymáshoz: Bizony, mindezt Isten tette, és áldott legyen az Úr Jézus mindörökkön-örökké, Ámen. 11 Nagy aggodalommal, félelemmel és remegéssel jártak-keltek, mellüket verték, és mindenki hazament. 12 De mindazokat a dolgokat, amiket a zsidók a zsinagógáikban Jézus felől beszéltek, József és Nikodémus azonnal hírül vitte a kormányzónak. 13 Pilátus pedig feljegyezte mindezeket az eseményeket, és elhelyezte ezeket a beszámolókat háza nyilvános irattárában. 22. fejezet 1 Ezek után Pilátus a zsidók templomába ment, összehívta a főembereket, az írástudókat és a törvény tanítóit, és velük együtt bement a templom egyik kápolnájába. 2 És megparancsolva, hogy zárják be az összes kapukat, monda nékik: Hallottam, hogy van egy bizonyos nagy könyvetek ebben a templomban; kérlek azért titeket, hogy hozzák elém. 3 Amikor pedig előhozták a nagy könyvet, melyet a templom négy szolgája vitt, és arany és drágakövek díszítették, Pilátus így szólt mindnyájukhoz: „Atyáitok Istenére kényszerítelek titeket, aki ezt a templomot alkotta és megparancsolta, hogy építsék, ne titkoljátok el előlem az igazságot.” 4 Ti tudjátok mindazt, ami meg van írva abban a könyvben; mondjátok meg azért most nékem, ha találtatok az Írásokban valamit arról a Jézusról, akit keresztre feszítettetek, és hogy a világ melyik idejében kellett volna eljönnie? Mutassátok meg nékem. 5 Miután megeskették Annást és Kajafást, megparancsolták mindazoknak, akik velük voltak, hogy menjenek ki a kápolnából. 6 Bezárták a templom és a kápolna kapuit, és ezt mondták Pilátusnak: „Bíró úr, megeskettél minket, hogy e templom építése által kijelentjük neked az igazat és a helyeset.” 7 Miután Jézust keresztre feszítettük, nem tudván, hogy ő az Isten Fia, hanem azt feltételezve, hogy valamilyen varázslással viszi véghez csodáit, nagy gyülekezetet hívtunk össze ebben a templomban. 8 És amikor egymás között Jézus csodáiról tanakodtunk, sok tanúra találtunk a saját hazánkból, akik kijelentették, hogy látták őt élve a halála után, és hogy hallották őt tanítványaival beszélgetni, és látták őt felmenni az egek magasságába, és bemenni azokba; 9 És láttunk két tanút, akiknek a testét Jézus feltámasztotta a halálból, akik sok csodálatos dolgot beszéltek el nekünk, amit Jézus a halottak között tett, amelyekről írásos beszámolónk van a kezünkben. 10 És szokásunk, hogy évenként felnyitjuk ezt a szent könyvet egy gyülekezet előtt, és ott kutatjuk Isten tanácsát. 11 És a hetven könyv közül az elsőben, ahol Mihály arkangyal Ádám, az első ember harmadik fiához beszél, találtunk egy beszámolót arról, hogy ötezerötszáz év után Krisztus, az Isten legszeretettebb Fia eljött a földre, 12 És azt is fontolóra vettük, hogy talán ő volt maga Izrael Istene, aki ezt mondta Mózesnek: Készítsd el a bizonyság ládáját; két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága. 13 Az Ószövetség ládájának építésére szánt öt és fél könyök alapján érzékeltük és tudtuk, hogy ötezer és fél (ezer) év múlva Jézus Krisztus eljön a ládában, vagyis a test sátorában; 14 És így a szentírásaink is bizonyságot tesznek arról, hogy ő Isten fia, és Izráel Ura és Királya.
40
Jézus Krisztus halála, temetése és feltámadása
15 Mivelhogy pedig a főpapjaink az ő szenvedése után csodálkoztak a általa tett jeleken, megnyitottuk azt a könyvet, hogy kutassuk az összes nemzedéket József és Mária, Jézus anyjának nemzedékéig, feltételezve, hogy ő a Dávid magvából való; 16 És megtaláltuk a teremtés beszámolóját, hogy mikor teremtette az eget és a földet, és az első embert, Ádámot, és hogy onnantól az özönvízig kétezerkétszáztizenkét év telt el. 17 Az özönvíztől Ábrahámig kilencszáztizenkettő. Ábrahámtól Mózesig négyszázharminc. Mózestől Dávid királyig ötszáztíz. 18 Dávidtól a babiloni fogságig ötszáz év. És a babiloni fogságtól Krisztus megtestesüléséig négyszáz év. 19 Mindezek összege ötezer és fél (ezer). 20 És így úgy tűnik, hogy Jézus, akit keresztre feszítettünk, Jézus Krisztus, az Isten Fia, az igaz és mindenható Isten. Ámen.
41