Az alamizsnaadás keresztény szokása Alams - ruházat, élelmiszer vagy pénz, amelyet szegény embereknek adnak
Evangéliumok Vigyázzatok, ne adjátok alamizsnátokat az emberek előtt, hogy lássanak titeket; különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál. Ezért amikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtölj előtted, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőséget nyerjenek az emberektől. Bizony mondom nektek: Elvették a jutalmukat. Te pedig, amikor alamizsnát osztasz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy alamizsnád titokban legyen; és Atyád, aki titokban lát, megfizet neked nyilván. Máté 6:1-4 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik megfosztották ruháitól, megsebesítették, majd elmentek, és félig holtan hagyták. Véletlenül arra ment le egy pap, és amikor meglátta őt, elment mellette. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, odament, meglátta őt, és elment mellette. Egy szamaritánus pedig, amint úton volt, odaért oda, és amikor meglátta őt, megszánta őt. Odament hozzá, olajat és bort töltve sebeibe kötözte, majd feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondot viselt rá. Másnap, amikor elment, elővett két dénárt, odaadta a házigazdának, és ezt mondta neki: Viselj gondot rá, és ha többet költesz, amikor visszatérek, megfizetem neked. E három közül kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Ő pedig monda: Aki irgalmasságot cselekedett rajta. Monda azért néki Jézus: Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj! Lukács 10:30-37 Inkább adjátok alamizsnát abból, amitek van, és íme, minden tiszta lesz nektek. Lukács 11:41 Add el, amid van, és adj alamizsnát! Szerezz be magatoknak el nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem férkőzik, és a moly sem emészti meg. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. Lukács 12:33-34
ApCsel Péter és János együtt mentek fel a templomba az imádkozás órájában, kilencz órakor. És vittek egy férfit, aki anyja méhétől fogva sánta volt, akit naponta letettek a templom Ékes-kapujához, amelyet Ékes-kapunak hívnak, hogy alamizsnát kérjen azoktól, akik belépnek a templomba. Látván, hogy Péter és János a templomba készülődnek, alamizsnát kért. Péter pedig Jánossal együtt reá szegezve tekintetét, monda: Nézz ránk! Ő pedig figyelt rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter akkor