1. FEJEZET
1 Az ÚR beszéde, mely szólt Sofóniához, Kúsi fiához, aki Gedáliás fia, aki Amariás fia, aki Hiszkiás fia, Jósiásnak, Amon fiának, Júda királyának idejében.
2 Mindent kiirtok a földről, azt mondja az Úr.
3 ElpusztĂtom az embert Ă©s a barmot; MegemĂ©sztem az Ă©g madarait Ă©s a tenger halait, Ă©s a botlásköveit a gonoszokkal egyĂĽtt; Ă©s kiirtom az embert a földrĹ‘l, azt mondja az Ăšr.
4 Kinyújtom kezemet Júda és Jeruzsálem minden lakója ellen is; és kiirtom e helyről a Baál maradékát, és a Kémárok nevét a papokkalegyütt;
5 És akik a háztetőkön imádják az ég seregét; és azokat, akik imádják és esküsznek az Úrra, és a kik Malkámra esküsznek;
6 És akik elfordultak az Úrtól; és akik nem keresték az Urat, és nemkérdezték őt.
7 Maradj csendben az Ăšr Isten szĂne elĹ‘tt, mert elközelgett az Ăšr napja, mert áldozatot kĂ©szĂtett az Ăšr, meghĂvta vendĂ©geit.
8 És lészen az ÚR áldozatának napján, hogy megbüntetem a fejedelmeket és a király fiait, és mindazokat, akik idegen ruhába vannak öltözve.
9 Ugyanezen a napon megbüntetem mindazokat, akik a küszöbre ugranak, és erőszakkal és csalással töltik meg uraik házát.
10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, hogy kiáltás hallatszik a halkapuból, jajgatás a másodikból, és nagyzúgás a dombokról.
11 Jajgassatok Maktesh lakói, mert az egész kereskedő nép elpusztult; mindazok, akik ezüstöt viselnek, levágattak.
12 És lĂ©szen abban az idõben, hogy átkutatom Jeruzsálemet gyertyákkal, Ă©s megbĂĽntetem azokat a fĂ©rfiakat, akik seprĂ»jĂĽkön telepednek le, akik azt mondják szĂvĂĽkben: Nem cselekszik az Ăšr jĂłt, Ă©s nem tesz rosszat.
13 EzĂ©rt lesz jĂłszáguk zsákmány, Ă©s házaik pusztasággá; házakat is Ă©pĂtenek, de nem laknak bennĂĽk; Ă©s szĹ‘lĹ‘ket ĂĽltetnek, de nem isszák annak borát.
14 Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és nagyon siet, az ÚR napjának szava, keservesen kiált ott a hatalmas.
15 Az a nap a harag napja, a nyomorúság és a nyomorúság napja, a pusztaság és a pusztaság napja, a sötétség és a komor napja, a felhők és a sűrű sötétség napja,
16 A kĂĽrt Ă©s riadĂł napja a bekerĂtett városok Ă©s a magas tornyok ellen.
17 És nyomorúságot hozok az emberekre, hogy úgy járjanak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és vérük kioltatik, mint a por, és húsuk, mint a trágya.
18 Sem ezĂĽstjĂĽk, sem aranyuk nem szabadĂthatja meg Ĺ‘ket az Ăšr haragjának napján; de az egĂ©sz földet megemĂ©szti az Ĺ‘ fĂ©ltĂ©kenysĂ©gĂ©nek tĂĽze, mert gyorsan elűzi mindazokat, akik a földön laknak.
2. FEJEZET
1 Gyűljetek össze, gyűljetek egybe, Ăłh nem kĂvánatos nemzet;
2 Mielõtt kijön a parancsolat, mielõtt elmúlik a nap, mint a pelyva, mielõtt az Úr heves haragja rátok száll, mielõtt az Úr haragjának napja eljön rátok.
3 KeressĂ©tek az Urat, ti e föld minden szelĂdjei, a kik az õ ĂtĂ©letĂ©t cselekedtĂ©tek; keressĂ©tek az igazságot, keressĂ©tek a szelĂdsĂ©get: lehet, hogy elrejtĹ‘ztek az Ăšr haragjának napján.
4 Mert Gáza elhagyatott lesz, Askelon pedig pusztaság: kiűzik Asdódot délben, és Ekront kiirtják.
5 Jaj a tenger partjának lakĂłinak, a keretiták nemzetĂ©nek! az Ăšr beszĂ©de ellened szĂłl; Ă“, Kánaán, a filiszteusok földje, elpusztĂtalak, hogy ne legyen lakĂłja.
6 És a tenger partja lesz a pásztorok lakóhelye és kunyhója, és a nyáj legelője.
7 A part pedig JĂşda házának maradĂ©káé legyen; legeltetnek azon, Askelon házaiban fekszenek le este, mert meglátogatja Ĺ‘ket az Ăšr, az Ĺ‘ IstenĂĽk, Ă©s elfordĂtja fogságukat.
8 Hallottam Moáb gyalázatát és Ammon fiainak szidalmait, mellyel gyalázták népemet, és felmagasztalták határukat.
9 Azért, ahogy élek, azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, olyan lesz Moáb, mint Szodoma, és Ammon fiai, mint Gomorra, csalán és sós tenyésztés, és örök pusztaság, az én maradéka. az emberek elrabolják őket, és az én népem maradéka birtokolja őket.
10 Ezt kapják kevélységükért, mert szidalmazták és felmagasztalták magukat a Seregek Urának népe ellen.
11 Rettenetes nékik az Úr, mert megéhezteti a föld minden istenét; és imádják őt az emberek, kiki a maga helyéről, a pogányok minden szigete.
12 Ti is, etiópok, kardomáltal megölnek titeket.
13 És kinyĂşjtja kezĂ©t Ă©szak felĂ©, Ă©s elpusztĂtja AsszĂriát; Ă©s pusztasággá teszi NinivĂ©t, Ă©s kiszárad, mint a puszta.
14 És lefekszenek benne a nyájok, a pogányok minden vadja; a kárókatona és a keserű is megszáll annak felső szemöldökében; hangjuk énekelni fog
az ablakokban; pusztaság lesz a küszöbön, mert ő fedi fel a cédrusfát.
15 Ez az örvendezĹ‘ város, amely gondtalanul lakott, Ă©s ezt mondta szĂvĂ©ben: Én vagyok, Ă©s nincsen rajtam kĂvĂĽl: hogyan lett pusztasággá, barmok fekvĂ©sĂ©vĂ©! mindenki, aki elmegy mellette, sziszegjen Ă©s csĂłválja a kezĂ©t.
3. FEJEZET
1 Jaj a szennyesnek és szennyezettnek, az elnyomó városnak!
2 Nem hallgatott a hangra; nem kapott korrekciĂłt; nem bĂzott az Ăšrban; nem közeledett IstenĂ©hez.
3 Fejedelmei benne ordĂtĂł oroszlánok; bĂrái esti farkasok; nemrágják meg a csontokat holnapig.
4 Prófétái könnyelműek és álnokok, papjai beszennyezték a szentélyt, erőszakot tettek a törvényellen.
5 Az igaz ĂšR ott van közötte; nem cselekszik gonoszságot; minden reggel napvilágra hozza ĂtĂ©letĂ©t, nem cselekszik; de az igazságtalan nem ismer szĂ©gyent.
6 Kivágtam a pogányokat, tornyaik elpusztĂtottak; ElpusztĂtottam utcáikat, hogy senki se járjon át, városaik elpusztultak, nincs ember, nincsen lakĂł.
7 Azt mondtam: Bizony, fĂ©lni fogsz tĹ‘lem, tanĂtást fogsz kapni; azĂ©rt ne vesszen ki lakhelyĂĽk, akárhogyan is bĂĽntettem Ĺ‘ket, hanem korán felkeltek, Ă©s elrontották minden cselekedetĂĽket.
8 Várjatok azĂ©rt reám, azt mondja az ĂšR, mind a napig, amĂg a prĂ©dára kelek, mert az az elhatározásom, hogy összegyűjtöm a nemzeteket, hogy egybegyűjtsem a királyságokat, Ă©s rájuk öntsem haragomat, minden heves haragomat. : mert az egĂ©sz földet megemĂ©szti fĂ©ltĂ©kenysĂ©gemtĂĽze.
9 Mert akkor tiszta nyelvet adok a nĂ©pnek, hogy mindnyájan segĂtsĂ©gĂĽl hĂvják az ĂšR nevĂ©t, hogy egyegyetĂ©rtĂ©sselszolgáljanak neki.
10 Etiópia folyóin túlról az én fohágóim, méghozzá szétszóródottom leánya, hozzák az én áldozatomat.
11 Azon a napon nem fogsz szégyellni minden cselekedetedet, amellyel vétkeztél ellenem; mert akkor kiveszem közüled azokat, akik kevélységedben örvendeznek, és nem leszel többé gőgös az én miattam. szent hegy.
12 Meghagyok köztetek egy nyomorult Ă©s szegĂ©ny nĂ©pet, Ă©s az Ăšr nevĂ©ben bĂznak.
13 Izráel maradéka nem cselekszik gonoszságot, és nem beszél hazugságot; álnok nyelvet sem találnak az ő szájukban, mert legeltetnek és lefekszenek, és senkisemrettenti meg őket.
14 Énekelj, Sion leánya; kiálts, Izráel; örĂĽlj Ă©s örvendjteljes szĂvbĹ‘l, Jeruzsálem leánya!
15 Elvette az Ăšr a te ĂtĂ©leteidet, kiűzte a te ellensĂ©gedet; Izráel királya, az Ăšr van közötted, nem látsz többĂ© rosszat.
16 Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj, és Sionnak: Ne ernyedjen a te kezed!
17 Hatalmas az Úr, a te Istened közötted; megment, örvend rajtad; megpihen szerelmében, énekléssel örvendez majd feletted.
18 Összegyűjtöm a szomorúakat az ünnepélyes gyülekezetre, akik közületek valók, akiknek teher volt ennek gyalázata.
19 ĂŤme, abban az idõben eltörlöm mindazt, a ki szorongat tĂ©ged, Ă©s megmentem azt, aki megtorpan, Ă©s egybegyűjtöm a kiĂ»zöttet; Ă©s dicsĂ©retet Ă©s hĂrnevet szerezek nekik minden olyan országban, ahol megszĂ©gyenĂĽlnek.
20 Abban az idĹ‘ben visszahozlak titeket, mĂ©g abban az idĹ‘ben, amikor egybegyűjtelek benneteket, mert nĂ©vvĂ© Ă©s dicsĂ©rettĂ© teszlek a föld minden nĂ©pe között, amikor visszafordĂtom fogságodat szemeid elĹ‘tt, azt mondja az Ăšr.