Joshua 1. FEJEZET 1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után lőn, hogy szóla az ÚR Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához, mondván: 2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon te és az egész nép arra a földre, amelyet adok nekik, Izráel fiainak. 3 Minden helyet, ahová a lábad tapos, azt neked adtam, ahogy Mózesnek mondtam. 4 A pusztától és ettől a Libanontól a nagy folyóig, az Eufrátesz folyóig, a hettiták egész földje és a nagy tengerig napnyugta felé lesz a ti partotok. 5 Senki sem állhat meg előtted életednek minden napján; amint Mózessel voltam, úgy leszek veled, nem hagylak el, és nem hagylak el. 6 Légy erős és bátor, mert e népnek osztod el örökségül a földet, amelyet megesküdtem atyáiknak, hogy nékik adom. 7 Csak légy erős és nagyon bátor, hogy megtartsd mind a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked: ne térj el attól jobbra vagy balra, hogy boldogulj, amerre csak mész. 8 A törvénynek ez a könyve el ne távozzon a te szádból; hanem elmélkedj azon éjjel-nappal, hogy ügyelj arra, hogy mindent aszerint cselekedj, amint meg van írva; 9 Nem én parancsoltam neked? Légy erős és bátor; ne félj, és ne rettegj, mert veled van az Úr, a te Istened, amerre csak mész. 10 Akkor megparancsolta Józsué a nép szolgáinak, mondván: 11 Menjetek át a seregen, és parancsoljátok a népet, mondván: Készítsetek élelmet! mert három napon belül át kell mennetek ezen a Jordánon, hogy bemenjetek, hogy birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad néktek, hogy bírjátok azt. 12 És ezt mondta Józsué a Rúbenitáknak, Gáditáknak és Manassé törzsének felének: 13 Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt néktek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugvást adott nektek, és nektek adta ezt a földet. 14 A te feleségeid, a kicsinyeid és a barmaid maradjanak azon a földön, amelyet Mózes adott neked a Jordánon túl; hanem felfegyverkezve menjetek el testvéreitek előtt, minden vitéz vitéz előtt, és segítsétek őket; 15 Amíg az Úr megnyugvást nem ad a ti atyátokfiaitoknak, amint megadta néktek, és birtokba nem veszik azt a földet is, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik: addig térjetek vissza birtokotok földjére, és élvezzétek azt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl napkelte felé. 16 És felelének Józsuénak, mondván: Mindazt, amit parancsolsz, megtesszük, és ahova küldesz minket, elmegyünk. 17 A miképen mindenben hallgattunk Mózesre, úgy hallgatunk rád: csak az Úr, a te Istened legyen veled, amint Mózessel volt. 18 Bárki is lázad a te parancsolatad ellen, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, amit parancsolsz neki, meg kell ölni, csak légy erős és bátor.
2. FEJEZET 1 Józsué, a Nún fia pedig kiküldött két férfit Sittimből, hogy titokban kémkedjenek, mondván: Menjetek, nézzétek meg a földet, Jerikót. És elmentek, és bementek egy parázna nő házába, akit Ráhábnak hívtak, és ott szálltak meg. 2 És hírül adták Jerikó királyának, mondván: Íme, emberek jöttek ide éjszaka Izráel fiai közül, hogy kikutassák az országot. 3 És küldött Jerikó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki azokat a férfiakat, a kik hozzád jöttek, a kik a te házadba mentek, mert azért jöttek, hogy átkutassák az egész vidéket. 4 Az asszony pedig fogta a két férfit, elrejtette őket, és így szólt: Férfiak jöttek hozzám, de nem tudom, honnan vannak. 5 És lőn a kapu bezárásának ideje körül, mikor besötétedett, kimentek a férfiak; hová mentek, nem tudtam, vidd őket gyorsan; mert utoléritek őket. 6 De felvitte őket a ház tetejére, és elrejtette őket a lenszárral, amelyet a tetőre rakott. 7 A férfiak pedig üldözték őket a Jordán felé vezető úton a gázlókig; és amint kimentek az üldözők, bezárták a kaput. 8 És mielőtt lefeküdtek volna, felment hozzájuk a tetőn; 9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és rettegésetek szállt ránk, és a földnek minden lakója elájul miattatok. 10 Mert hallottuk, hogy az Úr kiszárította néktek a Vöröstenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból; és mit tettetek az emoreusok két királyával, a kik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket teljesen elpusztítottatok. 11 És mihelyt ezeket hallottuk, szívünk megolvadt, és senkiben sem maradt több bátorság miattad, mert az Úr, a te Istened, az Isten fent a mennyben és lent a földön. 12 Most azért, kérlek, esküdj meg nekem az Úrra, mivel irgalmasságot tanúsítottam veled, hogy ti is irgalmasságot tanúsítsatok atyám háza iránt, és adj nekem igaz jelet. 13 És hogy életben hagyjátok atyámat és anyámat, testvéreimet és nőtestvéreimet, és mindenüket, amijük van, és megmentitek életünket a haláltól. 14 És felelének neki a férfiak: Életünk a tiedért, ha nem mondod ezt a mi dolgunk. És amikor az Úr nekünk adja a földet, kedvesen és igazán bánunk veled. 15 Azután zsinórral leeresztette őket az ablakon, mert az ő háza a város falán volt, és a falon lakott. 16 És monda nékik: Menjetek fel a hegyre, nehogy az üldözõk találkozzanak veletek; és rejtőzködjetek ott három napig, míg az üldözők vissza nem térnek; azután pedig induljatok el. 17 És mondának néki a férfiak: Feddhetetlenek leszünk ettől az esküdtől, amellyel megesküdtél. 18 Íme, amikor beérünk az országba, kösd be ezt a skarlátvörös szálat az ablakba, amelyen leengedtél minket, és vidd haza apádat, anyádat, testvéreidet és atyád egész házanépét. 19 És lészen, hogy aki házad ajtaján kimegy az utcára, annak vére kerüljön a fejére, és mi ártatlanok leszünk; és aki veled lesz a házban, annak vére legyen a fejünkön, ha valaki rajta van. 20 És ha kimondod ezt a mi dolgunkat, akkor felhagyunk esküddel, amellyel megesküdtél.