Genesis 1. FEJEZET 1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 És a föld alaktalan és puszta volt; és sötétség volt a mélység arcán. És Isten Lelke mozgott a vizek színén. 3 És monda Isten: Legyen világosság, és lőn világosság. 4 És látta Isten a világosságot, hogy jó, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És nevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És este és reggel volt az első nap. 6 És monda Isten: Legyen mennyezet a vizek között, és válassza el a vizeket a vizektől. 7 És megalkotta Isten a mennyezetet, és elválasztotta a mennyezet alatti vizeket a mennyezet feletti vizektől, és így történt. 8 És Isten mennynek nevezte a mennyezetet. És este és reggel lett a második nap. 9 És monda Isten: Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre, és jelenjen meg a száraz; és így is lett. 10 És nevezé Isten a szárazat földnek; és a vizek összegyûjtését tengernek nevezték; és látta Isten, hogy jó. 11 És monda Isten: Neveljen a föld füvet, magot hozó füvet, és gyümölcsfát, amely gyümölcsöt terem az ő fajtája szerint, a melynek magja magában van, a földön. 12 És termett a föld füvet és magot hozó füvet az ő fajtája szerint, és gyümölcsöt hozó fát, amelynek magja az ő fajtája szerint volt, és látta Isten, hogy az jó. 13 És lett este és reggel a harmadik nap. 14 És monda Isten: Legyenek fények az égboltozaton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától; és legyenek jelek, évszakok, napok és évek. 15 És legyenek világosságok az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földön; és így is lett. 16 És alkotott Isten két nagy világítótestet; a nagyobb fény uralja a nappalt és a kisebb fény az éjszakát: a csillagokat is ő alkotta. 17 És Isten felhelyezte őket az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre, 18 És uralkodni a nappalon és az éjszakán, és elválasztani a világosságot a sötétségtõl, és látta Isten, hogy ez jó. 19 És este és reggel lett a negyedik nap. 20 És monda Isten: Hadd hozzanak bõven a vizek mozgó teremtményt, amelyben élnek, és madarakat, amik repülhetnek a föld felett, az ég nyitott mennyezetén. 21 És teremtett Isten nagy bálnákat, és minden mozgó állatot, a melyet a vizek bõséggel termettek, fajtájuk szerint, és minden szárnyas madarat az õ neme szerint; és látta Isten, hogy ez jó. 22 És megáldotta őket Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjatok a madarak a földön. 23 És lőn este és reggel az ötödik nap. 24 És monda Isten: Hozzon a föld élőlényeket az ő fajtája szerint, barmokat és csúszómászó állatokat, és a földi vadakat az ő fajtája szerint. 25 És megalkotta Isten a föld vadállatait az õ neme szerint, és a barmokat az õ nemük szerint, és minden, a mely a földön csúszó-mászó, az õ neme szerint; és látta Isten, hogy az jó.
26 És monda Isten: Alkossunk embert a mi képünkre, hasonlatosságunkra, és uralkodjanak a tenger halain, az ég madarain és a barmok felett, és az egész földön és az egész földön. minden csúszómászó, ami a földön csúszó-mászik. 27 Teremté tehát Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremté őt; férfinak és nőnek teremtette őket. 28 És megáldotta őket Isten, és monda nékik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden élőlényen. amely a földön mozog. 29 És monda Isten: Íme, néktek adtam minden magot hozó füvet, amely az egész föld színén van, és minden fát, amelyen magot hozó fa gyümölcse van; neked legyen húsnak. 30 És a föld minden vadának, az ég minden madarának és minden földön csúszómászónak, a melyben élet van, minden zöldfût adtam eledelül; és úgy is lett. 31 És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt. És lett este és reggel a hatodik nap. 2. FEJEZET 1 Így lett elkészült az ég és a föld, és azoknak minden serege. 2 És a hetedik napon Isten befejezte munkáját, amelyet alkotott; és a hetedik napon megpihent minden munkája után, amelyet végzett. 3 És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon megpihent minden munkájától, amelyet Isten teremtett és alkotott. 4 Ezek az egek és a föld nemzetségei, amikor teremtettek, azon a napon, amelyen az ÚR Isten teremtette a földet és az eget, 5 És a mezõ minden növénye, mielõtt a földben volt, és a mezõnek minden fûve, mielõtt növekedett volna, mert az Úr Isten nem adott esõt a földre, és nem volt ember, aki megmûvelje a földet. 6 De köd szállt fel a földről, és megöntötte a föld egész színét. 7 És formálta az Úr Isten az embert a föld porából, és lehelte az õ orrába élet leheletét; és az ember élő lélekké vált. 8 És ültetett az Úr Isten egy kertet kelet felé Édenben; és oda helyezte az embert, akit alkotott. 9 És neveltetett az ÚR Isten a földbõl minden fát, amely szép szemmel nézhetõ és eledelnek jó; az élet fája is a kert közepén, és a jó és rossz tudásának fája. 10 És egy folyó ömlött ki Édenből, hogy öntözze a kertet; és onnan elvált, és négy fejré lett. 11 Az elsőnek neve Pison; ez az, amely körülveszi Havila egész földjét, ahol arany van; 12 És jó annak a földnek az aranya: van bdellium és ónix kő. 13 A második folyónak pedig Gihon a neve; ez az, amely körülveszi Etiópia egész földjét. 14 A harmadik folyónak pedig Hiddekel a neve: ez az, amely Asszíriától kelet felé folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. 15 És fogta az ÚR Isten azt az embert, és helyezte az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze. 16 És megparancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran ehetsz.