2 Királyok 1. FEJEZET 1 Aháb halála után Moáb fellázadt Izráel ellen. 2 És Aházia leesett a felső szobájának rácsán keresztül, amely Samáriában volt, és megbetegedett. Követeket küldött hozzájuk, és ezt üzente nekik: Menjetek, kérdezzétek meg Baalzebubot, Ekron istenét, hogy felépülök-e ebből a betegségből. 3 Az ÚR angyala azonban ezt mondta a tisbei Illésnek: Kelj fel, menj fel Samária királyának követei elé, és ezt mondd nekik: Nincs-e Isten Izráelben, hogy Baalzebubhoz, Ekron istenéhez mentek megkérdezni? 4 Azért ezt mondja az ÚR: Nem kelsz fel abból az ágyból, amelybe felfeküdtél, hanem meghalsz! És elment Illés. 5 Amikor a követek visszatértek hozzá, ezt kérdezte tőlük: Miért fordultatok vissza most? 6 És mondának néki: Egy férfi jöve elénk, és monda nékünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, a ki küldött titeket, és mondjátok néki: Így szól az Úr: Nem azért küldesz-é te Baalzebubhoz, Ekron istenéhez, hogy megkérdezd? Ezért nem kelsz fel abból az ágyból, a melyben fekszel, hanem kétségtelenül meghalsz. 7 És monda nékik: Milyen ember volt az, a ki elétek jött, és ezeket a szavakat mondta néktek? 8 És ezt felelték neki: Szőrös ember volt, és bőröv volt a dereka körül. És ő azt mondta: A tisbei Illés ez. 9 Akkor elküldött hozzá a király egy ötven emberrel teli főembert ötven emberével. Az felment hozzá, és íme, ő egy domb tetején ült. És ezt mondta neki: Isten embere, a király azt mondja: Jöjj le! 10 Illés pedig felele, és monda az ötven ember parancsnokának: Ha én Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet! És tűz szállt le az égből, és megemésztette őt és ötven emberét. 11 Ismét elküldött hozzá egy másik ötven emberrel rendelkező főembert is, aki így felelt neki: Isten embere, ezt parancsolja a király: Gyere le hamar! 12 Illés így felelt nekik: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet! Isten tüze szállt le az égből, és megemésztette őt és ötven emberét. 13 És ismét elküldte a harmadik ötven emberrel az ő ötven emberével együtt. A harmadik ötven emberrel való parancsnok pedig felment, és odament, térdre borult Illés előtt, és könyörgött neki, és ezt mondta neki: Isten embere, kérlek, legyen drága előtted az én életem és ennek az ötven szolgádnak az élete! 14 Íme, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az ötvenes éveinek két parancsnokát ötven emberével együtt. Legyen azért drága az életem a te szemedben! 15 Az ÚR angyala pedig ezt mondta Illésnek: Menj le vele, ne félj tőle! Az pedig felkelt, és lement vele a királyhoz. 16 És monda néki: Így szól az ÚR: Mivel követeket küldtél megkérdezni Baalzebubot, Ekron istenét, nincs-é Izráelben Isten, akitől megkérdezhetnénk? Azért nem kelsz fel abból az ágyból, a melyben fekszel, hanem kétségtelenül meghalsz.
17 Meghalt tehát az ÚR szava szerint, amelyet Illés mondott, és uralkodni kezdett helyette Jórám, Josafát fiának, Júda királyának második évében, mivel nem volt fia. 18 Aháziának egyéb dolgai pedig, amelyeket véghezvitt, vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónikáskönyvében? 2. FEJEZET 1 És lőn, mikor az Úr Illést forgószélben fel akarta vinni az égbe, Illés Elizeussal együtt elméne Gilgálból. 2 Illés pedig monda Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az ÚR Bételbe küldött engem. Elizeus pedig monda néki: Él az ÚR és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged. Lemenének tehát Bételbe. 3 Kimentek tehát a Bételben lévő próféták fiai Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy ma az ÚR elragadja uradat a fejedtől? Ő pedig felelte: Tudom, de hallgassatok! 4 És monda néki Illés: Elizeus, maradj itt, kérlek, mert az ÚR küldött engem Jerikóba. És monda: Él az ÚR és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged. És megérkeztek Jerikóba. 5 És odamentek a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy ma az ÚR elragadja uradat a fejedtől? Ő így felelt: Tudom, de hallgassatok! 6 Illés pedig monda néki: Maradj itt, kérlek, mert az ÚR küldött engem a Jordánhoz. És monda: Él az ÚR és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged. És elmentek ők ketten. 7 Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül elment, és megálltak távolról nézelődni; és ők ketten a Jordán mellett álltak. 8 Illés pedig fogta a palástját, begöngyölte azt, és ráütött a vízre, amely kettévált, úgyhogy mindketten szárazon mentek át. 9 Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj tőlem, mit tegyek veled, mielőtt elragadtatlak tőled? Elizeus ezt mondta: Legyen rajtam lelked kétszerese! 10 Ő pedig monda: Nehezet kértél. Mindazonáltal, ha meglátod, mikor elragadtatlak tőled, úgy lesz néked; ha pedig nem, akkor nem lesz. 11 És lőn, hogy amint még mentek és beszélgettek, íme, megjelent egy tüzes szekér és tüzes lovak, és elválasztotta őket egymástól; és Illés felment a forgószélben a mennybe. 12 Elizeus pedig meglátta ezt, és felkiáltott: Atyám, atyám, Izráel szekere és lovasai! De többé nem látta őt, megragadta a saját ruháját, és kettéhasította. 13 Felvette Illés palástját is, amely leesett róla, visszatért, és megállt a Jordán partján. 14 És fogta Illés palástját, amely leesett róla, és ráütött a vízre, és ezt mondta: Hol van az ÚR, Illés Istene? És miután ráütött a vízre, az kettévált, és Elizeus általment. 15 Amikor meglátták őt a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, ezt mondták: „Illés lelke megnyugodott Elizeuson!” Elébe mentek, és földig hajoltak előtte. 16 És mondának néki: Ímé, van a te szolgáid között ötven erős férfi; hadd menjenek el, kérlek, és keressék meg a te uradat, nehogy az Úr Lelke felragadja őt, és ledobja valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe. De ő monda: Ne küldjetek! 17 Amikor pedig addig unszolták, amíg megszégyenült, azt mondta: Küldjenek! Elküldtek tehát ötven férfit, akik három napig keresték, de nem találták meg.