Királyok 1. könyve 1. FEJEZET 1 Dávid király pedig öreg és koros vala, és betakarák őt ruhákkal, de nem melegedett. 2 Mondának azért néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki álljon a király elé, dédelgesse őt, és feküdjön a te öledben, hogy az én uram, a király, melegedjen. 3 Kerestek tehát egy szép leányt Izráel egész határában, és megtalálták a sunemita Abiságot, és elvitték a királyhoz. 4 A leány igen szép volt, becsülte a királyt, és szolgált is neki, de a király nem ismerte őt. 5 Akkor Adónia, Haggit fia felfuvalkodék, mondván: Én leszek a király! Szerzett magának szekereket, lovasokat és ötven embert, hogy előtte fussanak. 6 Az apja pedig soha nem haragudott rá azzal, hogy ezt mondta: Miért tetted ezt? Pedig igen szép ember volt, és az anyja szülte őt Absolon után. 7 Tanácskozott Joábbal, Ceruja fiával és Ebjátár pappal, akik Adónia nyomában álltak, és segítették őt. 8 De Sádók pap, Benája, Jójada fia, Nátán próféta, Simei, Rei és Dávid vitézei nem voltak Adónia mellett. 9 Adónia pedig juhokat, ökröket és hízott marhákat öletett le a Zohelet köve mellett, amely Én-Rogel mellett van, és összehívta minden testvérét, a király fiait, és Júda minden férfiát, a király szolgáit. 10 De Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket és testvérét, Salamont nem hívta meg. 11 Szóla azért Nátán Betsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-e, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk, Dávid, nem tud erről? 12 Most azért gyere, hadd adjak neked tanácsot, hogy megmenthesd a saját életedet és fiadnak, Salamonnak az életét. 13 Menj be Dávid királyhoz, és ezt mondd neki: Nemde te, uram király, megesküdtél-e szolgálóleányodnak, mondván: Bizony, a te fiad, Salamon fog uralkodni utánam, és ő fog ülni az én trónomra? Miért uralkodik hát Adónia? 14 Íme, amíg te még a királlyal beszélsz ott, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat. 15 Betsabé pedig bement a királyhoz a kamarába; a király pedig igen öreg volt, és a sunemita Abiság szolgált a királynak. 16 Betsabé meghajolt, és hódolt a királynak. A király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz? 17 És monda néki: Uram, te megesküdtél az ÚRra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak, mondván: Bizony, a te fiad, Salamon fog uralkodni én utánam, és ő fog ülni az én trónomra. 18 És íme, Adónia uralkodik, és uram, király, te ezt nem tudod. 19 És sok ökröt, hízott marhát és juhot vágott le, és meghívta a király minden fiát, Ebjátár papot és Joábot, a sereg parancsnokát; de Salamont, a te szolgádat, nem hívta meg. 20 Te pedig, uram király, egész Izráel szemei rajtad vannak, hogy megmondd nekik, ki fog ülni uram, a király trónján őutána.
21 Különben, amikor az én uram, a király, elalszik atyáival, engem és az én fiamat, Salamont bűnösnek tartanak. 22 És íme, még a királlyal beszélgetett, amikor Nátán próféta is belépett. 23 És tudtára adák a királynak, mondván: Ímhol Nátán próféta! És mikor bement a király elé, arccal a földre borult a király előtt. 24 Nátán ezt mondta: Uram király, azt mondtad-e, hogy Adónia uralkodik utánam, és ő ül majd az én trónomra? 25 Mert ma lement, és rengeteg ökröt, hízott marhát és juhot ölt meg, és összehívta a király összes fiait, a sereg parancsnokait és Ebjátár papot; és íme, esznek és isznak előtte, és ezt mondják: Éljen Adónia király! 26 Engem azonban, a te szolgádat, Sádók papot, Benáját, Jójada fiát és Salamont, a te szolgádat nem hívott meg. 27 Vajon az én uramtól, a királytól történt-e ez, és nem jelentetted-e meg szolgádnak? Ki ül majd utána az én uramnak, a királynak a trónján? 28 Dávid király így felelt: Hívjátok ide Betsabét! Betsabé bement a király elé, és megállt a király előtt. 29 És megesküdött a király, és ezt mondta: Él az ÚR, aki megváltotta lelkemet minden nyomorúságból, 30 Amint megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, mondván: Bizony, a te fiad, Salamon fog uralkodni utánam, és ő ül majd az én trónomra helyettem; úgy fogom tenni még ma. 31 Akkor Betsabé arcra borult, arcra borult a király előtt, és ezt mondta: „Örökké éljen az én uram, Dávid király!” 32 Dávid király pedig monda: Hívjátok ide Sádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójada fiát! És bemenének a király elé. 33 A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatokkal uratok szolgáit, ültessétek fel fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le Gihonba! 34 Kenje fel őt Sádók pap és Nátán próféta Izráel királyává, és fújjátok meg a kürtöt, és kiáltsátok: Éljen Salamon király! 35 Azután jöjjetek fel utána, hogy eljöjjön és üljön az én trónomra; mert ő lesz a király helyettem; és én tettem őt Izráel és Júda uralkodójává. 36 Benája, Jójada fia pedig felele a királynak, és monda: Ámen! Így szól az ÚR, az én uramnak, a királynak Istene! 37 Amint az ÚR vele volt az én urammal, a királlyal, úgy legyen Salamonnal is, és tegye trónját magasztalóbbá uramnak, Dávidnak, a királynak trónjánál! 38 Lemenének azért Sádók pap, Nátán próféta és Benája, Jójada fia, a kereteusok és a peleusok, és felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték őt Gihonba. 39 Sádók pap pedig olajosszarvat vett a hajlékban, és felkente Salamont, és megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltotta: Éljen Salamon király! 40 És felment utána az egész nép, és sípoltak, és nagy örömmel örvendeztek, úgyhogy a föld is megremegett a hangjuktól. 41 Meghallotta ezt Adónia és a vendégek mind, akik vele voltak, miután végeztek az evéssel. Joáb meghallotta a kürt szavát, és ezt kérdezte: Miért ez a nagy zaj a városban? 42 Még beszélt, amikor megérkezett Jonatán, Ebjátár pap fia, és Adónia ezt mondta neki: Jöjj be, mert te bátor férfi vagy, és jó hírt hozol. 43 Jonatán pedig felele, és monda Adóniának: Bizony, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királlyá!