Az elveszett bárány, az elveszett drachma és a tékozló fiú Lukács 15:1-32 1 Közeledtek tehát hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik. 3 És ezt a példázatot mondta nekik, mondván: 4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 És amikor megtalálta, örvendezve vállára veszi. 6 És amikor hazaér, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre. 8 Vagy melyik asszonynak van tíz ezüstpénze, és ha egyet elveszít, nem gyújt-e gyertyát, nem söpöre ki a házat, és nem keres-e szorgalmasan, amíg meg nem találja? 9 És amikor megtalálta, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. 10 Hasonképpen, mondom nektek, öröm van Isten angyalai előtt egyetlen bűnös megtérésen. 11 És monda: Egy embernek két fia vala. 12 A fiatalabbik pedig monda az apjának: Atyám, add ki nékem a vagyon rám eső részét! És elosztotta nékik a vagyonát. 13 Nem sok nap múlva pedig a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, és elutazott messze vidékre, és ott eltékozolta vagyonát kicsapongó élettel. 14 És miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a földön; és ő kezdett nélkülözni. 15 Elment, és csatlakozott egy ottani polgárhoz, aki elküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 És kívánatos volt megtölteni a gyomrát a héjával, a mit a disznók ettek; de senki sem adott néki. 17 És mikor magába szállt, monda: Az én atyámnak hány bérese bőven van kenyerével, én pedig éhen halok! 18 Fölkelek, elmegyek atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened,
1
19 És nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezz: tégy engem olyanná, mint egy a te béreseid közül. 20 És felkelt, és elment az apjához. De mikor még messzire volt, meglátta őt az apja, és megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába borult és megcsókolta. 21 A fiú pedig monda néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22 Az apa pedig ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára! 23 Hozzátok ide a hízott borjút, vágjátok le, együnk és vígadjunk! 24 Mert az én fiam halott volt, és feltámadott; elveszett volt, és megtaláltatott. És elkezdtek vígadni. 25 Az idősebb fia pedig a mezőn volt; és amikor odaért és közeledett a házhoz, zenét és táncot hallott. 26 Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, mit jelentenek ezek. 27 Az pedig monda néki: Megjött a te testvéred, és a te apád levágatta a hízott borjút, mert őt épségben visszakapta. 28 Ő pedig megharagudott, és nem akart bemenni, ezért kijött az apja, és könyörgött neki. 29 Ő pedig felelvén, monda az apjának: Ímé, ennyi esztendeje szolgálok neked, és soha nem hágtam át parancsolatodat, és mégsem adtál nékem soha egy gödölyét sem, hogy vígadhattam volna az én barátaimmal. 30 De mióta megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel emésztette fel vagyonodat, levágattál neki egy hízott borjút. 31 És monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem, a mije van, a tiéd. 32 Illett volna vígadnunk és örvendenünk, mert ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott.
2