1. FEJEZET 1 Nabukodonozor uralkodásának tizenkettedik esztendejében, aki Ninivében, a nagy városban uralkodott; Arphaxad idejében, aki a médek felett uralkodott Ekbatanéban, 2 És falakat építettek Ekbatánéban három sing széles és hat sing hosszúságú kövekből, és a fal magasságát hetven singre, szélességét pedig ötven singre tették. 3 És állítsd fel a tornyait a kapuira száz sing magasra, és a szélességét az alapzatba hatvan sing. 4 És csinálta annak kapuit, méghozzá hetven sing magasra emelt kapukat, és negyven sing szélességben, hatalmas seregeinek kivonulására és gyalogosainak felszerelésére. 5 Még azokban a napokban is háborúzott Nabukodonozor király Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau határában van. 6 És odajöttek hozzá mindazok, akik a hegyvidéken laktak, és mindazok, akik az Eufrátesz, Tigris és Hidaspesz mellett, és Ariokhnak, az Elymea királyának síkságán laktak, és a Kelód fiainak nagyon sok nemzete. a csatára. 7 Ekkor Nabuchodonosor, az asszírok királya elküldött mindazokhoz, akik Perzsiában, és minden nyugati lakoshoz, és a Kilikiában, Damaszkuszban, Libanushoz és Antilibanushoz, és mindazokhoz, akik a tenger partján laknak, 8 És azoknak a nemzeteknek, amelyek Kármelből és Gileádból, Galileából és Esdrelom nagy síkságából származtak, 9 És mindazoknak, akik Szamáriában és annak városaiban voltak, és a Jordánon túl Jeruzsálemig, Bétánig, Kéluszig, Kádészig és Egyiptom folyójáig, Tapnészhez és Ramszeszéig és Gesem egész földjéig. 10 Míg el nem juttok Taniszon és Memphisen, és Egyiptom minden lakosához, míg el nem éritek Etiópia határait. 11 De az ország minden lakója elhallgatta Nabukodonozornak, az asszír királynak a parancsolatát, és nem mentek vele a csatába; mert nem féltek tőle: igen, mint egy ember volt előttük, és követeit hatástalanul és gyalázattal küldték el tőlük. 12 Ezért Nabuchodonosor nagyon megharagudott erre az egész országra, és megesküdött trónjára és királyságára, hogy biztosan megbosszulják Kilikia, Damaszkusz és Szíria összes partvidékét, és karddal megöli az ország összes lakosát. Moáb földjét és Ammon fiait, és egész Júdeát, és mindazokat, a kik Egyiptomban voltak, mígnem a két tenger határáig érkeztek. 13 Azután a tizenhetedik évben csatarendbe vonult Arpaksád király ellen, és győzött a csatájában, mert megdöntötte Arpaksád minden hatalmát, minden lovasát és minden szekerét. 14 Ura lett városainak, és Ekbatánéba ment, elfoglalta a tornyait, és elpusztította az utcáit, és szépségét szégyenné változtatta. 15 Arfaxádot is elfoglalta Ragau hegyei között, és átverte nyilaival, és aznap teljesen elpusztította.
16 Visszatért tehát azután Ninivébe, mind ő, mind a sok nemzetből álló csapata a harcosok igen nagy sokasága volt, és ott megnyugodott, és lakomát rendezett ő és serege százhúsz napig. 2. FEJEZET 1 És a tizennyolcadik esztendőben, az első hónap huszonkettedik napján szóba került Nabukodonosor, az asszír király házában, hogy amint mondta, bosszút álljon az egész földön. 2 Magához hívatta tehát minden tisztjét és minden nemesét, és közölte velük titkos tanácsát, és saját szájából fejezte be az egész föld sanyargatását. 3 Akkor elhatározták, hogy elpusztítanak minden testet, amely nem engedelmeskedett szája parancsának. 4 Amikor befejezte tanácsát, Nabukodonozor, az asszírok királya, Holofernészt, a mellette lévő seregének főparancsnokát hívta, és ezt mondta neki. 5 Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Íme, menj el színem elől, és vigyél magaddal férfiakat, akik saját erejükben bíznak, százhúszezer gyalogosból; a lovak száma pedig lovasaikkal tizenkétezer. 6 És menj az egész nyugati ország ellen, mert nem engedelmeskedtek parancsomnak. 7 És hirdesd nékem, hogy földet és vizet készítenek nekem, mert haragomban kimegyek ellenük, és beborítom az egész föld színét seregem lábaival, és zsákmányul adom őket. őket: 8 Hogy megöletettjeik betöltsék völgyeiket és patakjaikat, és a folyó megtelik halottaikkal, amíg ki nem árad. 9 És fogságba vezetem őket az egész föld legvégső részéig. 10 Menj tehát ki. és vedd el nékem minden határukat, és ha átadják magukat neked, tartsd meg nekem őket büntetésük napjáig. 11 De a lázadókat szemed ne kíméld; hanem vágd le őket, és pusztítsd el őket, amerre csak mész. 12 Mert amint élek, és az én országom erejével, amit csak beszélek, az én kezemmel cselekszem. 13 És vigyázz, hogy ne szegd meg urad parancsolatait, hanem teljesítsd azokat maradéktalanul, amint megparancsoltam neked, és ne késlekedj megtenni. 14 Ekkor Holofernész kiment ura színe elől, és magához hívatta az összes helytartót, kapitányt és Assur seregének tisztjeit; 15 És összegyűjtötte a választott férfiakat a csatára, amint az ura megparancsolta neki, százhúszezer és tizenkétezer lovas íjászra. 16 És körözte őket, amint nagy hadsereget rendeltek a háborúhoz. 17 És vett tevéket és szamarakat kocsijukba, nagyon sok; valamint szám nélküli juhokat, ökröket és kecskéket, hogy ellássa őket: 18 És sok élelmet a sereg minden emberének, és nagyon sok aranyat és ezüstöt a király házából. 19 Azután kiment minden erejével, hogy Nabuchodonosor király elé menjen az úton, és beborítsa
a föld egész színét nyugat felé szekereikkel, lovasaikkal és választott gyalogosaikkal. 20 Sok ország jött velük, mint a sáskák és mint a föld homokja, mert a sokaság számtalan volt. 21 És kimentek kilencvenből három napnyi útra a Bektilet-síkság felé, és leszálltak Bektiletből a hegy mellett, amely a felső Kilikia bal oldalán van. 22 Azután fogta egész seregét, gyalogosait, lovasait és szekereit, és elment onnan a dombvidékre; 23 És elpusztította Phúdot és Ludot, és kifosztotta Rasses minden fiát és Izráel fiait, a kik a puszta felé valának, délre a kelélek földjétől. 24 Azután átment az Eufráteszre, és átment Mezopotámián, és lerombolta az összes magas várost, amely az Arbonai folyón volt, mígnem a tengerhez érkeztek. 25 És befoglalta Kilikia határait, és megölte mindazokat, akik ellenálltak neki, és eljutott Jáfet határáig, amely dél felé, Arábiával szemben volt. 26 Megkerítette Madián összes fiát is, felgyújtotta hajlékaikat, és kifosztotta bárányhomályaikat. 27 Azután lement a damaszkuszi síkságra a búza aratás idején, és felgyújtotta minden szántójukat, és elpusztította nyájaikat és csordáikat, városaikat is elpusztította, országaikat teljesen elpusztította, és minden ifjaikat agyonverte. a kard élét. 28 Ezért félelem és rettegés szállta meg tőle a tenger partjainak minden lakosát, akik Sidonban és Tyrusban voltak, és azokat, akik Surban és Ocinában, és mindazokat, akik Jemnaanban laktak; és az Azotusban és Ascalonban lakók nagyon féltek tőle. 3. FEJEZET 1 Követeket küldtek hát hozzá, hogy békét szolgáljanak, mondván: 2 Íme, mi, Nabuchodonosor, a nagy király szolgái előtted fekszünk; használj minket úgy, ahogy az jó a te szemedben. 3 Íme, a mi házaink és minden helyünk, és minden búzaföldünk, és juhaink, csordáink és sátraink minden hajléka a te arcod előtt hever; használd őket tetszése szerint. 4 Íme, a mi városaink és azok lakói a te szolgáid; gyere és bánj velük, ahogy jónak látod. 5 Elmentek tehát a férfiak Holofernészhez, és így szóltak hozzá. 6 Azután lement a tenger partjára, ő maga és serege, és helyőrségeket állított a magas városokba, és kiválasztott férfiakat vett ki belőlük segítségül. 7 Ezért ők és az egész vidék füzérrel, tánccal és dobbal fogadták őket. 8 Mégis lebontotta határaikat, és kivágta ligeteiket, mert elrendelte, hogy elpusztítsa az ország összes istenét, hogy minden nemzet csak Nabuchodonosort imádja, és minden nyelv és törzs őt hívja istenként. 9 Átment Esdraelonra is Júdeához közel, Júdea nagy szorosa ellenében.
10 És tábort ütött Geba és Szkítopolisz között, és ott tartózkodott egy egész hónapig, hogy összegyűjtse seregének minden kocsiját. 4. FEJEZET 1 Izráel fiai pedig, a kik Júdeában laktak, hallották mindazt, amit Holofernész, Nabukodonosor főkapitánya, az asszírok királya tett a pogányokkal, és miként rontotta ki minden templomukat, és semmivé tette őket. 2 Ezért nagyon féltek tőle, és nyugtalankodtak Jeruzsálemért és az Úrnak, az ő Istenüknek templomáért. 3 Mert újonnan tértek vissza a fogságból, és Júdea egész népe összegyűlt nemrég, és az edényeket, az oltárt és a házat megszentelték a megszentségtelenítés után. 4 Elküldtek azért Samária minden határába és a falvakba, Bethoronba, Belmenbe és Jerikóba, Kóbába, Ezorába és Sálem völgyébe. 5 És eleve birtokba vették a magas hegyek minden csúcsát, és megerősítették a falvakat, amelyek azokban voltak, és élelmet tettek fel a háborúhoz, mert szántóikat későn aratták. 6Joacim főpap, aki abban a napban Jeruzsálemben volt, írt azoknak, akik Betúliában laktak, és Bétomesztámban, amely Esdraelonnal szemben van, a szabadföld felé, Dothaim közelében. 7 Megrendelve őket, hogy őrizzék meg a dombvidék folyosóit, mert rajtuk volt a bejárat Júdeába, és könnyű volt megállítani azokat, akik feljönnek, mert a folyosó egyenes volt, legfeljebb két ember számára. 8 Izráel fiai pedig úgy cselekedtek, amint Joákim főpap parancsolta nekik, Izráel egész fiának véneivel, a kik Jeruzsálemben laktak. 9 Akkor Izráel minden embere nagy buzgalommal kiáltott Istenhez, és nagy hevességgel megalázta lelkét. 10 Ők is, feleségeik és gyermekeik, jószágaik, minden jövevény és béres, és pénzen vásárolt szolgáik zsákruhát öltenek a derekukra. 11 Így esett le minden férfi és nő, és a kisgyermekek és Jeruzsálem lakói a templom előtt, hamut szórtak a fejükre, és kiterítették zsákruhájukat az Úr színe elé, és zsákruhát tettek az oltárra, 12 És kiáltott mindnyájan egy egyetértéssel Izráel Istenéhez, hogy ne adja gyermekeiket zsákmányul, feleségeiket zsákmányul, örökségük városait pedig pusztulásra, szentélyüket pedig megszentségtelenítésre és gyalázatra, hogy a nemzetek örüljenek. 13 Meghallgatta tehát Isten könyörgéseiket, és megnézte nyomorúságaikat, mert a nép sok napig böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a Seregek Urának szentélye előtt. 14Joacim főpap és mindazok a papok, akik az Úr előtt álltak, és akik az ÚRnak szolgáltak, zsákruhával övezték fel a derekukat, és mutatták be a mindennapi égőáldozatokat a nép fogadalmával és ajándékaival együtt, 15 Hamut ejtettek a szögükön, és az Úrhoz kiáltottak teljes erejükkel, hogy tekintsen kegyelmesen Izráel egész házára.
5. FEJEZET 1 Ekkor jelentették Holofernésznek, Assur seregének főkapitányának, hogy Izrael fiai háborúra készültek, és elzárták a hegyvidék folyosóit, megerősítették a magas dombok összes csúcsát, és akadályokat állított a champaiging országokban: 2 Mire nagyon megharagudott, és magához hívatta Moáb összes fejedelmét, Ammon vezéreit és a tenger partjának összes helytartóit, 3 És monda nékik: Mondjátok meg nekem, Kánaán fiai, ki ez a nép, amely a hegyvidéken lakik, és melyek azok a városok, amelyekben laknak, és mekkora a seregük, és hol van az ő seregük. hatalom és erő, és melyik király van föléjük rendelve, vagy seregük kapitánya; 4 És miért döntöttek úgy, hogy nem jönnek velem találkozni, jobban, mint a nyugat összes lakója? 5 Akkor így szólt Akhior, Ammon összes fiának parancsnoka: Hadd halljon most uram egy szót a te szolgád szájából, és kihirdetem neked az igazságot erről a népről, amely a közeledben lakik, és a hegyvidékeken lakik. : és nem jön ki hazugság a te szolgád szájából. 6 Ez a nép a káldeusok leszármazottja: 7 És mindeddig Mezopotámiában tartózkodtak, mert nem akarták követni atyáik isteneit, akik Káldea földjén voltak. 8 Mert elhagyták őseik útját, és imádták a menny Istenét, azt az Istent, akit ismertek; ezért elűzték őket isteneik színe elől, és Mezopotámiába menekültek, és ott tartózkodtak sok napig. 9 Akkor megparancsolta nekik Istenök, hogy távozzanak arról a helyről, ahol tartózkodtak, és menjenek el Kánaán földjére, ahol laktak, és megszaporodtak arannyal, ezüsttel és sok jószággal. 10 De amikor éhínség borította Kanaán egész földjét, lementek Egyiptomba, és ott tartózkodtak, amíg táplálkoztak, és nagy sokaság lett ott, úgy hogy nem lehetett megszámlálni népüket. 11 Feltámadt azért Egyiptom királya ellenük, és ravaszul bánt velük, és téglamunkával lealázta őket, és szolgákká tette őket. 12 És kiáltottak az ő Istenükhöz, és megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan csapásokkal, ezért az egyiptomiak elvetették őket szemük elől. 13 És Isten megszárította előttük a Vörös-tengert, 14 És felvitte őket a Sina-hegyre és a Cades-Barne-ra, és kiűzték mindazokat, akik a pusztában laknak. 15 Lakoztak azért az Emoreusok földjén, és elpusztították erejükkel Esebon egészét, és átkelve a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket. 16 És maguk elé vetették a kánaánit, a ferezeit, a jebuzeust, a szikemieket és az összes gergeseust, és sok napig laktak azon a vidéken. 17 És bár nem vétkeztek Istenük előtt, boldogultak, mert az Isten, aki gyűlöli a hamisságot, velük volt. 18 Amikor azonban letértek arról az útról, amelyet kijelölt nekik, sok, nagyon súlyos csatában elpusztultak, és foglyul ejtették őket egy olyan földre, amely nem az övék, és Istenük temploma a földre vetődött, és városaik elfoglalták az ellenségek.
19 De most visszatértek Istenükhöz, és feljöttek onnan, a hol szétszóródtak, és birtokba vették Jeruzsálemet, ahol az ő szentélyük van, és a hegyvidéken ülnek. mert elhagyatott volt. 20 Most tehát, uram és helytartóm, ha valami tévedés történik e nép ellen, és vétkeznek Istenük ellen, gondoljunk arra, hogy ez az ő pusztulásuk lesz, és menjünk fel, és legyőzzük őket. 21 De ha nincs gonoszság nemzetükben, most menjen el az én uram, nehogy az ő Uruk megvédje őket, és Istenük ne legyen értük, és gyalázattá váljunk az egész világ előtt. 22 És amikor Akhior befejezte ezeket a beszédeket, az egész nép, amely a sátor körül állott, zúgolódott, és Holofernész főemberei és mindazok, akik a tenger mellett és Moábban laktak, azt mondták, hogy ölje meg őt. 23 Mert, mondják, nem félünk Izráel fiainak arcától, mert íme, olyan nép ez, amelynek nincs se ereje, se hatalma az erős harcra. 24 Most tehát, Holofernész uram, felmegyünk, és prédái lesznek egész seregednek. 6. FEJEZET 1 És amikor a tanács körüli zűrzavar megszűnt, Holofernész, Assur seregének főkapitánya így szólt Akhiorhoz és az összes moábitához a többi nemzet előtt: 2 És ki vagy te, Akhior és Efraim béresei, hogy ma is prófétáltál ellenünk, és azt mondod, hogy ne hadakozzunk Izrael fiaival, mert az ő Istenük megvédi őket? és ki más az Isten, mint Nabuchodonosor? 3 Elküldi hatalmát, és elpusztítja őket a föld színéről, és Istenök nem szabadítja meg őket; mert nem képesek fenntartani lovaink erejét. 4 Mert velük tapossuk őket lábuk alá, és hegyeik megrészegednek vérüktől, mezőik megtelnek holttestükkel, és lépteik nem állhatnak meg előttünk, mert teljesen elpusztulnak. mondja Nabukodonozor király, az egész föld ura, mert azt mondta: Nem lesz hiábavaló az én beszédem. 5 És te, Akhior, Ammon bérese, aki ezeket a szavakat mondtad a te hamisságod napján, többé nem látod az én arcomat e naptól fogva, míg bosszút állok e nemzeten, amely Egyiptomból jött ki. 6 És akkor az én seregem kardja és az engem szolgálók sokasága átmegy a te oldaladon, és te elessz megölteik közé, amikor visszatérek. 7 Most azért szolgáim visszavisznek téged a hegyvidékre, és elhelyeznek a folyosók egyik városában. 8 És nem vész el, míg el nem pusztul velük. 9 És ha elmédben meggyőzöd magad, hogy elragadtatnak, ne boruljon el az orcád: én mondtam, és egyetlen szavam sem lesz hiábavaló. 10 Holofernész megparancsolta szolgáinak, akik sátrában várakoztak, hogy vegyék el Akhiort, vigyék el Betúliába, és adják Izrael fiainak kezébe. 11 Fogták tehát őt szolgái, és kivitték a táborból a síkságra, és a síkság közepéről a dombvidékre mentek, és eljutottak a forrásokhoz, amelyek Betúlia alatt voltak.
12 Amikor a város férfiai meglátták őket, felvették fegyvereiket, és kimentek a városból a hegy tetejére, és minden ember, aki parittyával használt, kövekkel dobálta őket, hogy fel ne jöjjenek. 13 Mindazonáltal, miután titokban bejutottak a domb alá, megkötözték Akhiort, ledobták, és otthagyták a domb lábánál, és visszatértek urukhoz. 14 De az izraeliták leszálltak városukból, és hozzámentek, megszabadították, Betuliába vitték, és bemutatták a város helytartóinak. 15 Azokban a napokban Óziás, Mika fia, Simeon törzséből, Kábris, Gotóniel fia, és Charmis, Melkiel fia. 16 Összehívták a város összes vénét, és minden ifjak összefutottak és asszonyaik a gyülekezetbe, és Akhiort egész népük közé állították. Aztán Ozias megkérdezte tőle, hogy mi történt. 17 Ő pedig válaszolt, és elmondta nekik Holofernész tanácsának szavait, és mindazokat a szavakat, amelyeket Assur fejedelmei között mondott, és mindazt, amit Holofernész büszkén mondott Izrael háza ellen. 18 Ekkor a nép leborult, imádta Istent, és Istenhez kiáltott. mondás, 19 Ó, Uram, mennyek Istene, nézd meg gőgjüket, és könyörülj nemzetünk alacsony állapotán, és tekints azoknak arcára, akik ma neked megszenteltek. 20 Azután megvigasztalták Akhiort, és nagyon dicsérték. 21 És Óziás kivivé őt a gyülekezetből az ő házába, és lakomát rendezett a véneknek; és egész éjjel Izrael Istenét hívták segítségül. 7. FEJEZET 1 Holofernész másnap megparancsolta egész seregének és egész népének, amely részt vett, hogy vonják le táborukat Bethulia ellen, hogy előre vegyék fel a hegyvidék felemelkedését, és hadat indítsanak Izrael fiai ellen. . 2 Azon a napon az erős embereik feloszlatták táboraikat, és a harcosok serege százhetvenezer gyalogos és tizenkétezer lovas volt a poggyászon kívül, és a többi ember, akik közöttük gyalogoltak, igen nagy sokaság. . 3 És tábort ütöttek a völgyben Bethuliához közel, a forrás mellett, és elterjedtek Dóthaim fölött egészen Belmaimig, és hosszában Betúliától Cinamonig, amely Esdraelonnal szemben van. 4 Izráel fiai pedig, amikor látták a sokaságot, nagyon megrémültek, és kiki ezt mondta a felebarátjának: Most ezek az emberek felnyalják a föld színét; mert sem a magas hegyek, sem a völgyek, sem a dombok nem bírják el a súlyukat. 5 Azután mindenki fogta a harci fegyverét, és miután tüzet gyújtottak tornyaikra, ott maradtak és virrasztottak egész éjjel. 6 De a második napon Holofernész minden lovasát kihozta Izráel fiai szeme láttára, akik Betúliában voltak, 7 És megnézte a városba vezető folyosókat, és eljutott vizeik forrásaihoz, és elfoglalta őket, és hadiőrségeket állított föléjük, és maga elindult népe felé.
8 És odamentek hozzá Ézsau fiainak minden fejedelme, és Moáb népének minden helytartója és a tenger partjának parancsnokai, és ezt mondták: 9 Halljon most egy szót a mi urunk, hogy ne dőljön meg a te sereged. 10 Mert Izráel fiainak ez a népe nem lándzsáiban bízik, hanem a hegyek magasságában, ahol laknak, mert nem könnyű feljutni az ő hegyeik tetejére. 11 Most azért, uram, ne harcolj ellenük csatarendben, hogy egyetlen ember se vesszen el népedből. 12 Maradj meg a táborodban, őrizd meg sereged minden emberét, és szolgáid kezükbe adják a vízforrást, amely a hegy lábából fakad. 13 Mert Bethulia minden lakosának onnan van a vize; így megöli őket a szomjúság, és feladják városukat, és mi és a mi népünk felmegyünk a közeli hegyek tetejére, és tábort ütünk rajtuk, hogy vigyázzunk, hogy senki ki ne menjen a városból. 14 Ezért tűz emészti meg őket, feleségeiket és gyermekeiket, és mielőtt a kard rájuk ütközne, eldőlnek az utcákon, ahol laknak. 15 Így fizetsz nekik gonosz jutalmat; mert fellázadtak, és nem találkoztak békésen a te személyeddel. 16 És ezek a szavak tetszettek Holofernésznek és minden szolgájának, és úgy döntött, hogy úgy cselekedjenek, ahogy beszélték. 17 Elméne azért az Ammon fiainak tábora, és velük ötezer asszír, és tábort ütöttek a völgyben, és elfoglalták a vizeket és az Izráel fiainak vizének forrásait. 18 Akkor felmentek Ézsau fiai Ammon fiaival, és tábort ütöttek a hegyvidéken Dóthaim ellenében, és elküldtek közülük néhányat dél felé és kelet felé Ekrebel ellen, amely közel van Kúsihoz, vagyis a Mochmur patakon; Az asszír sereg többi része pedig a síkságon táborozott, és beborította az egész földet. sátraikat és hintóikat pedig igen nagy tömegben verték fel. 19 Izráel fiai pedig az Úrhoz, az ő Istenükhöz kiáltottak, mert megromlott a szívük, mert minden ellenségük körülvette őket, és nem volt mód közülük kikerülni. 20 Így Assur egész csapata körülöttük maradt, gyalogjaik, szekereik és lovasaik harmincnégy napig, úgyhogy minden vízi edényük kimerítette Bethulia összes gátját. 21 És a ciszternák kiürültek, és egy napig nem volt vizük, hogy megihassanak; mert mérték szerint adtak nekik inni. 22 Ezért az ő kisgyermekeik kiborultak, és asszonyaik és ifjaik elájultak a szomjúságtól, és leborultak a város utcáin és a kapuk folyosóin, és nem volt többé bennük erő. 23 Ekkor összegyűlt az egész nép Oziáshoz és a város elöljárójához, ifjak, asszonyok és gyermekek, és hangosan kiáltottak, és ezt mondták az összes vének előtt: 24 Isten ítélkezzen köztünk és köztetek, mert nagy kárt okoztatok nekünk, amikor nem kértetek békét Assur fiaitól. 25 Mert most nincs segítõnk, hanem az õ kezükbe adott minket az Isten, hogy szomjúsággal és nagy pusztítással boruljunk eléjük.
26 Most tehát hívd el őket magadhoz, és add át az egész várost zsákmányul Holofernész népének és egész seregének. 27 Mert jobb nékünk zsákmányul lenni, mint szomjan meghalni; mert szolgái leszünk, hogy a mi lelkünk éljen, és ne lássák szemünk láttára gyermekeink halálát, se feleségeink, se feleségeink halálát. gyermekeink meghaljanak. 28 Tanúságul tesszük ellenetek az eget és a földet, és a mi Istenünket és atyáink Urát, aki megbüntet minket a mi bűneink és atyáink bűnei szerint, de nem úgy cselekszik, ahogy ma mondtuk. 29 Ekkor nagy sírás támadt egy egyetértéssel a gyülekezet között; és hangosan kiáltottak az Úr Istenhez. 30 És monda nékik Óziás: Legyetek bátrak, atyámfiai, tűrjünk ki még öt napig, a melyben az Úr, a mi Istenünk irgalmasságát fordítja felénk. mert nem hagy el minket teljesen. 31 És ha ezek a napok elmúlnak, és nem jön segítségünk, akkor a te szavaid szerint cselekszem. 32 És szétszórta a népet, kiki a maga feladata szerint; és elmentek városuk falaihoz és tornyaihoz, és elküldték az asszonyokat és a gyermekeket az ő házaikba, és nagyon elhurcolták őket a városba. 8. FEJEZET 1 Abban az időben hallott róla Judit, aki Merárinak, Ox fiának, József fiának, Ózel fiának, Elcia fiának, Anániásnak, Gedeonnak, Rafaim fiának. , aki Acitho fia, aki Eliu fia, aki Eliab fia, aki Natanael fia, aki Samael fia, aki Salasadal fia, aki Izrael fia. 2 Manasses pedig az ő férje volt, az ő törzséből és rokonságából, aki meghalt az árpa aratásában. 3 Mert amikor ott állt, és felügyelte azokat, akik kévéket kötöztek a mezőn, forróság szállta meg a fejét, és ágyára zuhant, és meghalt Bethulia városában, és eltemették atyáival a mezőn Dóthaim és Bálámó között. . 4 Judit tehát három év és négy hónap özvegy volt a házában. 5 És csinált néki sátrat háza tetejére, és zsákruhát öltött az ágyékára, és özvegyi ruhát viselt. 6 És böjtölt özvegységének minden napján, kivéve a szombatok előestéit, a szombatokat és az újholdak előestéit, és az újholdakat, és Izrael házának ünnepeit és ünnepi napjait. 7 Szép arca is volt, és nagyon szép volt, hogy nézze, és férje, Manassze hagyta neki aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálólányokat, marhákat és földeket. és rajtuk maradt. 8 És nem volt senki, aki rossz szót mondott volna neki; mivel nagyon félte Istent. 9 Amikor pedig meghallotta a nép gonosz beszédeit a helytartó ellen, elájultak a víz hiánya miatt; mert Judit hallotta mindazokat a szavakat, amelyeket Oziás mondott nekik, és hogy megesküdött, hogy öt nap múlva átadja a várost az asszíroknak; 10 Aztán elküldte várakozó asszonyát, aki minden dolga felett rendelkezett, hogy hívja Oziást, Chabrist és Charmist, a város véneit.
11 Odamentek hozzá, és ő így szólt hozzájuk: Hallgassatok meg, ó, Bethulia lakosainak helytartói! Isten és közted között, és megígértük, hogy átadjuk a várost ellenségeinknek, hacsak ezekben a napokban az Úr meg nem fordul segítségedre. 12 És most kik vagytok ti, akik ma megkísértétek az Istent, és Isten helyett álltok az emberek fiai között? 13 Most pedig próbáljátok ki a mindenható Urat, de soha semmit nem fogtok tudni. 14 Mert nem tudjátok megtalálni az ember szívének mélységét, és nem tudjátok felfogni azt, amit ő gondol. Hogyan kutathatjátok hát meg az Istent, a ki mindezeket megteremtette, és hogyan tudjátok meg az ő gondolatait, vagy felfoghatjátok az ő szándékát? Nem, testvéreim, ne bosszantsátok fel az Urat, a mi Istenünket! 15 Mert ha nem segít rajtunk ezen az öt napon belül, akkor megvan a hatalma, hogy megvédjen minket, amikor akar, akár minden nap, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt. 16 Ne kössétek meg az Úrnak, a mi Istenünknek tanácsait, mert az Isten nem olyan, mint az ember, hogy megfenyegesse; és nem olyan, mint az ember fia, hogy ingadozzék. 17 Várjuk tehát az ő üdvösségét, és hívjuk segítségünkre, és meghallgatja szavunkat, ha úgy tetszik. 18 Mert nem támadt fel a mi korunkban, sem mostanában nincs közöttünk sem törzs, sem család, sem nép, sem város, amely a kézzel készített isteneket imádná, mint azelőtt. 19 Emiatt atyáinkat fegyverre és zsákmányra adták, és nagyot buktak ellenségeink előtt. 20 De nem ismerünk más istent, ezért bízunk benne, hogy nem vet meg minket, sem nemzetünket. 21 Mert ha így elragadtatnak bennünket, akkor egész Júdea pusztulni fog, és a mi szentélyünk elpusztul; és megköveteli annak megszentségtelenítését a szánkon. 22 És a mi testvéreink lemészárlását, az ország fogságba ejtését és örökségünk elpusztítását fejünkre fordítja a pogányok között, bárhol is leszünk rabságban; és botránkozás és gyalázat lesz mindazoknak, akik birtokolnak minket. 23 Mert a mi szolgaságunk nem tetszenek, hanem az Úr, a mi Istenünk, gyalázattá fordítja azt. 24 Most tehát, ó, testvérek, mutassunk példát testvéreinknek, mert rajtunk múlik a szívük, és rajtunk nyugszik a szentély, a ház és az oltár. 25 Adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki megpróbál minket, mint atyáinkat. 26 Emlékezzetek vissza, mit tett Ábrahámmal, hogyan próbálta Izsákot, és mi történt Jákóbbal a szíriai Mezopotámiában, amikor Lábánnak, az ő anyja testvérének juhait tartotta. 27 Mert nem próbára tett minket a tûzben, mint õket, szívök megvizsgálására, és nem is bosszút állott rajtunk, hanem az Úr megostobálja azokat, a kik hozzá járulnak, hogy intsen õket. 28 Akkor ezt mondta neki Oziás: Mindent, amit beszéltél, jó szívvel mondtad, és nincs, aki megtagadja a te szavaidat.
29 Mert nem ez az elsõ nap, amelyen a te bölcsességed megnyilvánul; de napjaid kezdete óta ismeri az egész nép a te értelmedet, mert jó a te szíved hajlama. 30 De a nép nagyon megszomjazott, és arra kényszerítettek minket, hogy úgy cselekedjünk velük, ahogy megbeszéltük, és esküt tegyünk magunkra, amelyet nem szegünk meg. 31 Most azért könyörögj érettünk, mert istenfélő asszony vagy, és az Úr esőt ad nekünk, hogy megtöltsük tartályainkat, és el nem lankadunk. 32 Ekkor így szólt hozzájuk Judit: Hallgassatok rám, és én olyat teszek, amely nemzetünk fiaira fog nemzedékről nemzedékre jutni. 33 Ma éjjel a kapuban álljatok, és én kimegyek várakozó asszonyommal; és azokban a napokban, amelyeken megígértétek, hogy ellenségeink kezébe adjátok a várost, meglátogatja az Úr Izraelt az én kezem által. 34 De az én cselekedeteim felől ne kérdezősködjetek, mert nem fogom kijelenteni néktek, míg be nem fejeződik az, amit teszek. 35 Akkor ezt mondta neki Oziás és a fejedelmek: Menj el békével, és az Úr Isten legyen előtted, hogy bosszút állj ellenségeinken. 36 Visszatértek tehát a sátorból, és elmentek védőszentjeikhez.
szentélyedet, és beszennyezik a hajlékot, ahol a te dicsőséges neved nyugszik, és karddal leverik oltárod szarvát. 9 Nézze meg kevélységüket, és küldd haragodat fejükre: add az én kezembe, aki özvegy vagyok, a hatalmat, amelyet fogantam. 10 Üssétek meg ajkam csalárdságával a szolgát a fejedelménnyel, és a fejedelmet a szolgával: romboljátok le méltóságukat az asszony kezével. 11 Mert nem áll meg a te hatalmad sokaságban, sem a te hatalmad az erős emberekben, mert te vagy a nyomorultaknak Istene, az elnyomottak segítője, az erőtlenek támasza, a nyomorultaknak védelmezője, a reményteleneknek üdvözítője. . 12 Kérlek, atyám Istene és Izráel örökségének Istene, egek és föld Ura, vizek teremtője, minden teremtmény királya, hallgasd meg imámat! 13 És az én beszédemet és a csalást tegyétek sebükké és sebükké, akik kegyetlen dolgokat szándékoztak a te szövetséged és a te megszentelt házad ellen, és Sion teteje ellen, és a te fiaid birtokának háza ellen. 14 És ismertesse el minden nemzettel és törzstel, hogy te vagy minden hatalom és hatalom Istene, és nincs más, aki megvédi Izrael népét, csak te. 10. FEJEZET
9. FEJEZET 1 Judit arcra borult, hamut tett a fejére, és lefedte a zsákruhát, amelybe fel volt öltözve. és körülbelül akkor, amikor az esti tömjént Jeruzsálemben az Úr házában mutatták be, Judit hangosan kiáltott, és így szólt: 2 Ó, Uram, Simeon atyám Istene, akinek kardot adtál, hogy bosszút állj az idegeneken, aki meglazította egy szolgálólány övét, hogy beszennyezze, és szégyenére felfedezte a combját, és gyalázatára beszennyezte szüzességét; mert azt mondtad: Nem így lesz; és mégis ezt tették: 3 Azért adtad fejedelmeiket, hogy megöljék őket, hogy megtévesztve vérrel festették meg ágyukat, és megverték a szolgákat az ő uraikkal együtt, és az urakat az ő trónjukon; 4 És feleségeiket prédának adtad, leányaikat fogságba, és minden zsákmányukat felosztod kedves gyermekeid között; akiket megindított a te buzgóságod, és utálkoztak vérük szennyezettségétől, és segítségül hívtak: Istenem, Istenem, hallgass meg engem, özvegyet is! 5 Mert nemcsak azokat csináltad meg, hanem azokat is, amik azelőtt kiestek, és amik ezután következtek; gondoltál a mostani dolgokra és a jövőre. 6 Igen, amit eldöntöttél, az készen volt, és ezt mondtad: Íme, itt vagyunk, mert minden utad készen van, és ítéleteid a te előre látásodban vannak. 7 Mert íme, az asszírok megsokasodtak hatalmukban; lóval és emberrel felmagasztaltatnak; dicsekednek gyalogosaik erejével; pajzsban, lándzsában, íjban és parittyában bíznak; és ne tudd, hogy te vagy az Úr, aki megtöröd a harcokat: az Úr a te neved. 8 Vesd le erejüket a te hatalmadban, és vesd le erejüket haragodban, mert meg akarták szennyezni a te
1 Azután pedig abbahagyta Izrael Istenéhez kiáltást, és véget vetett ezeknek a szavaknak. 2 Felkelt, ahol leesett, és hívta szolgálóját, és lement abba a házba, amelyben szombaton és ünnepén lakott, 3 És lehúzta a zsákruhát, amely rajta volt, és levetette özvegyi ruháit, és megmosta a testét mindenütt vízzel, és megkente magát drága kenőccsel, befonta a feje haját, és gumiabroncsot húzott rá. és felöltözte örömének ruháját, amelybe férje, Manasszes élete idején öltözött. 4 És sarut vett a lábára, és magára vette karkötőit, láncait, gyűrűit, fülbevalóit és minden díszét, és bátran feldíszítette magát, hogy elcsábítsa minden ember tekintetét, aki látja őt. 5 Azután adott a szolgálójának egy üveg bort és egy korsó olajat, és megtöltött egy zacskót sült kukoricával, fügedarabokkal és finom kenyérrel. ezért összehajtogatta ezeket a dolgokat, és magára tette. 6 Így kimentek Bethulia városának kapujához, és ott állva találták Oziást és a város véneit, Chabrist és Charmist. 7 Amikor látták, hogy az arca megváltozott, és a ruhája megváltozott, nagyon elcsodálkoztak szépségén, és ezt mondták neki. 8 Az Isten, a mi atyáink Istene adjon neked kegyelmet, és hajtsd végre a te törekvéseidet Izráel fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására. Aztán imádták Istent. 9 És monda nékik: Parancsold meg, hogy nyissák meg nekem a város kapuit, hogy kimenjek, hogy véghez vigyem azokat a dolgokat, amelyekről beszéltél velem. Megparancsolták tehát az ifjaknak, hogy nyissák meg neki, amint megmondta.
10 Amikor ezt megtették, kiment Judit, ő és az ő szolgálóleánya vele; és vigyáztak rá a város férfiai, míg le nem ment a hegyről, és átment a völgyön, és többé nem láthatta. 11 Így mentek egyenesen a völgyben, és az asszírok első őrszemei találkoztak vele, 12 És fogta őt, és megkérdezte tőle: Milyen néphez tartozol? és te honnan jössz? és hova mész? És monda: Héberek asszonya vagyok, és elmenekültem előlük, mert megemészteni fognak neked. 13 Én pedig Holofernész, a te sereged főkapitánya elé megyek, hogy igazságot mondjak; és megmutatom neki az utat, amelyen elmegy, és megnyeri az egész dombvidéket, anélkül, hogy embereinek testét vagy életét elveszítené. 14 Amikor a férfiak meghallották a szavait, és látták az arcát, nagyon elcsodálkoztak szépségén, és így szóltak hozzá: 15 Megmentetted az életedet, amikor le akartál jönni a mi urunk színe elé; most azért gyere az ő sátrába, és némelyek közülünk visznek téged, míg az ő kezébe nem adnak. 16 És mikor előtte állsz, ne félj szívedben, hanem mutasd meg néki a te beszéded szerint; és jól könyörög majd hozzád. 17 Azután kiválasztottak közülük száz férfit, hogy elkísérjék őt és szolgálóját; és bevitték Holofernész sátrába. 18 Azután gyülekezés volt az egész táborban, mert a sátrak között zajongott jövetele, és megkerülték őt, amint Holofernész sátra előtt állt, mígnem hírül adták neki. 19 Csodálkoztak az ő szépségén, és csodálták miatta Izráel fiait, és kiki ezt mondta a felebarátjának: Ki vetné meg ezt a népet, amelynek ilyen asszonyai vannak? bizony nem jó, ha egy ember marad közülük, akit elengednek, az egész földet megtéveszti. 20 Azok pedig, akik Holofernész közelében feküdtek, kimentek, és az összes szolgája, és bevitték a sátorba. 21 Holofernész most az ágyán pihent egy baldachin alatt, amelyet bíborral, arannyal, smaragddal és drágakövekkel szőttek. 22 És megmutatták néki róla; és kijött a sátra elé, ezüstlámpásokkal előtte. 23 És amikor Judit eléje ment és szolgái, mindnyájan csodálkoztak az arcának szépségén; és arcra borult, és tisztelgett ő előtte, és felvették őt az ő szolgái. 11. FEJEZET 1 Holofernész így szólt hozzá: Asszony, légy vigasztalódva, ne félj szívedben, mert soha nem bántottam senkit, aki szolgálni akart Nabukodonozornak, az egész föld királyának. 2 Most azért, ha a te néped, a mely a hegyekben lakik, nem gyújtott volna meg általam, nem emeltem volna fel lándzsámat ellenük; de ők magukkal művelik ezeket. 3 De most mondd meg nekem, miért menekültél előlük, és jössz hozzánk, mert védelemért jöttél; Légy vigasztalódva, élni fogsz ezen az éjszakán, és ezután is:
4 Mert senki sem bánt téged, hanem jól könyörög, ahogyan az én uram, Nabukodonozor király szolgái teszik. 5 És monda néki Judit: Fogadd meg szolgád beszédeit, és engedd meg szolgálóleányodnak, hogy beszéljen előtted, és nem fogok hazudni az én uramnak ezen az éjszakán. 6 És ha követed szolgálólányod beszédeit, Isten tökéletesre viszi a dolgot melletted; és az én uram el nem hagyja szándékait. 7 Él a Nabukodonosor, az egész föld királya, és él az ő ereje, aki elküldött téged minden élőlény tartásáért, mert nemcsak az emberek szolgálnak majd néki általad, hanem a mezei vadak és a barmok is, és az ég madarai a te hatalmadból élnek Nabuchodonosor és egész háza alatt. 8 Mert hallottunk bölcsességedről és politikádról, és az egész földön hírlik, hogy csak te vagy kiváló az egész királyságban, és hatalmas a tudásban, és csodálatos a harci bravúrokban. 9 Ami pedig azt a dolgot illeti, amelyet Akhior beszélt a tanácsodban, hallottuk szavait; mert a bethuliai férfiak megmentették őt, és ő elárulta nekik mindazt, amit neked beszélt. 10 Ezért, uram és helytartó, ne tiszteld szavát; de vesd el a szívedben, mert igaz: mert nemzetünket nem büntetik, és kard sem győzhet rajta, ha nem vétkezik Istenük ellen. 11 És most, hogy az én uram ne szenvedjen vereséget, és ne hiúsítsa meg szándékát, most még a halál is sújtotta őket, és a bűnük utolérte őket, amivel haragra ingerlik Istenüket, valahányszor olyasmit tesznek, ami nem alkalmas arra, hogy Kész: 12 Mert fogy az élelmük, és kevés a vizük, és elhatározták, hogy marháikra teszik a kezüket, és elhatározták, hogy mindazt elfogyasztják, amit Isten az ő törvényei szerint megtiltott nekik, hogy egyenek. 13 És elhatározták, hogy elköltik a bor és az olaj tizedének zsengéjét, amelyet megszenteltek, és fenntartottak a papoknak, akik Jeruzsálemben szolgálnak Istenünk színe előtt; mely dolgokat senkinek sem szabad annyira megérinteni a kezével. 14 Mert küldtek néhányat Jeruzsálembe, mert az ott lakók is hasonlót tettek, hogy hozzon nekik engedélyt a szenátustól. 15 Most, amikor hírt adnak nekik, azonnal megteszik, és neked adják őket, hogy még aznap elpusztítsanak. 16 Ezért én, a te szolgálólányod, tudván mindezt, elmenekültem előlük; és küldött engem az Isten, hogy veled dolgozzak, és megdöbben az egész föld, és mindenki, aki hallja. 17 Mert a te szolgád vallásos, és a menny Istenét szolgálja éjjel-nappal; most azért, uram, veled maradok, és a te szolgád éjjel kimegy a völgybe, és imádkozom az Istenhez, és ő megmondja nekem, ha elkövették a bűneiket: 18 És eljövök, és megmutatom néked; akkor elmész ki egész seregeddel, és nem lesz közöttük, aki ellened támadna. 19 És átvezetlek téged Júdea közepén, mígnem Jeruzsálem elé jössz; és a te trónodat a közepébe
helyezem; és úgy hajtod őket, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztora, és a kutya sem nyitja ki rád a száját; mert ezeket az én előretudatom szerint mondták nekem, és kijelentették nekem, és elküldtem, hogy elmondjam. téged. 20 Akkor szavai tetszettek Holofernésznek és minden szolgájának; és csodálkoztak bölcsességén, és így szóltak: 21 Nincs ilyen asszony a föld egyik végétől a másikig, sem az arc szépsége, sem a szavak bölcsessége miatt. 22 Hasonlóképpen Holofernész mondta neki. Jól tette az Isten, hogy elküldött téged a nép elé, hogy erő legyen a kezünkben, és pusztulás legyen azokon, akik könnyelműen nézik uramat. 23 És most szép vagy az arcodban, és szellemes a szavaidban: ha azt teszed, amit beszéltél, a te Istened lesz az én Istenem, és Nabuchodonosor király házában fogsz lakni, és híres leszel az egész világon. föld. 12. FEJEZET 1 Aztán megparancsolta, hogy vigye be oda, ahol a tányérja volt; és megparancsolta, hogy készítsenek neki a saját ételeiből, és igyék a saját borából. 2 És monda Judit: Nem eszem abból, nehogy bántódás legyen, hanem gondoskodjanak nékem abból, amit hoztam. 3 Holofernész ekkor így szólt hozzá: Ha fogyatkozik a te ellátásod, hogyan adjunk neked hasonlót? mert a te nemzetedből ne legyen velünk senki. 4 És monda néki Judit: Él a lelked, uram, a te szolgálólányod ne költse el azt, amim van, mielõtt az Úr megmunkálja az én kezemmel, amit elhatározott. 5 Ekkor bevitték Holofernész szolgái a sátorba, és aludt éjfélig, és felkelt, amikor hajnali őrség volt, 6 És elküldte Holofernészhez, megmentve: Parancsolja most az én uram, hogy szolgálóleányod menjen ki imádkozni. 7 Holofernész megparancsolta az őrségének, hogy ne tartsák meg őt: így a lány három napig a táborban tartózkodott, és éjszaka kiment Betúlia völgyébe, és megmosakodott a tábor melletti vízforrásban. 8 Mikor pedig kijött, könyörgött az Úrhoz, Izráel Istenéhez, hogy irányítsa őt népe fiainak feltámasztására. 9 Bement tehát tisztán, és a sátorban maradt, míg este meg nem ette a húsát. 10 A negyedik napon pedig Holofernész csak saját szolgáinak rendezett lakomát, és a tisztek közül senkit sem hívott a lakomára. 11 Akkor ezt mondta Bagoásnak, az eunuchnak, a ki minden dolga felett volt: Menj, és győzd meg ezt a héber asszonyt, aki veled van, hogy jöjjön hozzánk, egyen és igyon velünk. 12 Mert íme, szégyen a mi személyünkre, ha elengedjük az ilyen asszonyt, ha nincs társasága; mert ha nem vonzzuk őt magunkhoz, kinevet minket. 13 Akkor Bagoas elment Holofernész elől, odament hozzá, és ezt mondta: Ne féljen ez a szép leány az én uramhoz jönni, hogy megtiszteljék előtte, és bort igyon, és vidám legyen velünk, és tette ezt a napot az asszírok
egyik leányaként, akik Nabuchodonosor házában szolgálnak. 14 És monda néki Judit: Ki vagyok én most, hogy megtagadjam az én uramat? Bizony, amit akar neki, azt gyorsan megteszem, és ez lesz az én örömöm halálom napjáig. 15 Felkelt tehát, feldíszítette magát ruháival és asszonya összes ruhájával, és a szolgálóleánya elment, és puha bőröket tett neki a földre Holofernész ellen, amelyeket Bagoásztól kapott mindennapi használatra, hogy leülhessen és egyél rájuk. 16 Amikor Judit bement és leült, Holofernész szíve elragadtatott tőle, és megindult az elméje, és nagyon kívánta társaságát; mert várt egy ideig, hogy megtévessze, attól a naptól fogva, amikor meglátta. 17 Akkor ezt mondta neki Holofernész: Igyál, és örülj velünk. 18 Judit így szólt: Most iszom, uram, mert az életem ma jobban felmagasztalt bennem, mint minden nap, amióta megszülettem. 19 Azután fogta, evett és itta előtte, amit szolgálója készített. 20 Holofernész pedig nagyon gyönyörködött benne, és több bort ivott, mint amennyit megivott egy nap alatt születése óta. 13. FEJEZET 1 Mikor pedig beesteledett, szolgái sietve indultak el, és Bagoás bezárta sátrát kívülre, és elbocsátotta a pincéreket ura színe elől. és ágyukhoz mentek, mert mindnyájan elfáradtak, mert hosszú volt az ünnep. 2 Judit pedig egyedül maradt a sátorban, Holofernész pedig egyedül feküdt az ágyában, mert tele volt borral. 3 Judit pedig megparancsolta a szolgálójának, hogy álljon a hálószoba nélkül, és várja meg őt. előjött, mint naponta, mert azt mondta, hogy elmegy imádkozni, és ugyanilyen célból beszélt Bagoasszal. 4 Így hát mindenki kiment, és senki sem maradt a hálószobában, sem kicsi, sem nagy. Ekkor Judit az ágya mellett állva ezt mondta szívében: Uram, minden hatalom Istene, nézd meg ezt az ajándékot kezeim munkáira Jeruzsálem felmagasztalására. 5 Mert itt az ideje, hogy megsegítsd örökségedet, és véghezvigyed vállalkozásodat az ellenünk támadó ellenségek elpusztítására. 6 Aztán odament az ágy oszlopához, amely Holofernész fejénél volt, és leszedte onnan az ágyneműt, 7 És odament az ágyához, megragadta feje haját, és ezt mondta: Erősíts meg engem, Izráel Istene, ma! 8 És kétszer megütötte a nyakát teljes erejéből, és elvette tőle a fejét. 9 És ledöntötte testét az ágyról, és lehúzta a baldachint az oszlopokról; és anon azután, hogy kiment, és odaadta Holofernész fejét a szolgálójának; 10 És betette a húsos zacskójába, és elmentek ketten szokásuk szerint imádkozni, és a táboron áthaladva megkerülték a völgyet, felmentek Bethulia hegyére, és eljutottak annak kapuihoz.
11 Ekkor így szólt Judit távol a kapu őreihez: Nyissátok ki a kaput: Isten, a mi Istenünk, velünk van, hogy megmutassa hatalmát még Jeruzsálemben, és hadait az ellenség ellen, amint meg is tette. ezen a napon készült. 12 Amikor városának férfiai meghallották az ő hangját, sietve lementek városuk kapujához, és hívták a város véneit. 13 Azután mindnyájan összefutottak, kicsik és nagyok is, mert furcsa volt nékik, hogy megérkezett; ezért kinyitották a kaput, befogadták őket, tüzet gyújtottak, és körülöttük álltak. 14 Akkor azt mondta nekik nagy hangon: Dicsérjétek, dicsérjétek Istent, dicsérjétek Istent, mondom, mert nem vette el irgalmát Izráel házától, hanem ellenségeinket pusztította el az én kezeim által ezen az éjszakán. 15 Kivette tehát a fejet a zacskóból, megmutatta, és így szólt hozzájuk: Íme, Holofernésznek, Assur seregének főkapitányának a feje, és íme a baldachin, amelyben részegségében feküdt; és az Úr megverte őt egy asszony kezével. 16 Él az Úr, a ki megtartott engem az én utamon, a melyen jártam, az én orcám elhitette őt az ő veszedelmére, és mégsem követett el vétket velem, hogy megfertőzzen és megszégyenítsen. 17 Ekkor az egész nép csodálatosan elcsodálkozott, leborulva imádta Istent, és egyöntetűen ezt mondta: Áldott légy Istenünk, aki ma semmivé tetted néped ellenségeit. 18 Ekkor Oziás így szólt hozzá: Ó, leány, áldott vagy te a legfelsőbb Isten, mint minden asszony a földön; és áldott az Úr Isten, aki megteremtette az eget és a földet, aki elrendelte, hogy levágja a fejét ellenségeink vezérének. 19 Ezért nem távozik el a te bizalmad az emberek szívétől, akik örökké emlékeznek Isten hatalmára. 20 És Isten ezeket a dolgokat örökkévaló dicséretül fordítja neked, hogy meglátogasson téged jó dolgokban, mert nem kímélted meg életedet nemzetünk nyomorúságára, hanem bosszút álltál a mi pusztulásunkon, egyenes úton járva Istenünk előtt. És monda az egész nép; Így legyen, úgy legyen. 14. FEJEZET 1 Ekkor így szólt hozzájuk Judit: Hallgassatok meg, testvéreim, fogjátok meg ezt a fejet, és akassátok fel falaitok legmagasabb pontjára. 2 És amint feljön a reggel, és a nap kijön a földre, fogjátok mindenki a fegyverét, és menjetek ki minden vitéz a városból, és állítsatok parancsnokot föléjük, mintha azt akarnátok. menj le a mezőre az asszírok őrszemére; de ne menj le. 3 Akkor vegyék fel fegyverzetüket, menjenek be táborukba, és állítsák fel Assur seregének vezéreit, és Holofernész sátrához futnak, de nem találják meg; akkor félelem száll rájuk, és menekülni fog arcod elől. 4 Így hát ti és mindazok, a kik Izráel határában laknak, üldözzétek őket, és dúljátok le őket, ahogy mennek. 5 Mielőtt azonban ezeket megtennéd, hívj engem az ammonita Akhiornak, hogy lássa és ismerje meg azt, aki
megvetette Izráel házát, és mintegy halálába küldte hozzánk. 6 Ekkor kihívták Akhiort Óziás házából; és amikor megérkezett, és meglátta Holofernész fejét egy ember kezében a nép gyülekezetében, arcra borult, és elszállt a lelke. 7 De miután meggyógyították, leborult Judit lábaihoz, tisztelte őt, és ezt mondta: Áldott vagy Júda minden sátorában és minden népnél, a kik a te neved hallatán elcsodálkoznak. 8 Most azért mondd el nekem mindazt, amit ezekben a napokban tettél. Ekkor Judit elbeszélte neki a nép között mindazt, amit tett, attól a naptól fogva, hogy kiment, addig az óráig, amikor beszélt hozzájuk. 9 Amikor pedig abbahagyta a beszédet, a nép nagy hangon kiáltott, és vígan lármáztak városukban. 10 És mikor Akhior látta mindazt, amit Izráel Istene tett, nagyon hitt Istenben, és körülmetélte fitymája húsát, és csatlakozott Izráel házához mind a mai napig. 11 És amint felkelt a reggel, felakasztották Holofernész fejét a falra, és mindenki fogta a fegyverét, és csapatokban mentek ki a hegy szorosaihoz. 12 De amikor az asszírok meglátták őket, elküldték az ő vezéreikhez, akik eljöttek vezéreikhez és törzseikhez, és minden fejedelemhez. 13 Elmentek tehát Holofernész sátrához, és ezt mondták annak, aki minden dolga felett volt: Ébredj fel, urunk, mert a rabszolgák bátran leszálltak ellenünk harcolni, hogy teljesen elpusztuljanak. 14 És beméne Bagoászba, és zörgetett a sátor ajtaján; mert azt hitte, hogy lefeküdt Judittal. 15 De mivel senki sem válaszolt, kinyitotta, és bement a hálószobába, és holtan találta őt a padlóra vetve, és elvették tőle a fejét. 16 Ezért kiáltott nagy hangon, sírva, sóhajtozva és hatalmas kiáltással, és megszaggatta ruháit. 17 Miután bement a sátorba, ahol Judit lakott, és amikor nem találta, kiugrott a néphez, és így kiáltott: 18 Ezek a rabszolgák árulkodtak; egy héberek asszony szégyent hozott Nabukodonosor király házára, mert íme, Holofernész fej nélkül fekszik a földön. 19 Amikor az asszír sereg parancsnokai meghallották ezeket a szavakat, megszaggatták kabátjukat, és elméjük csodálatosan megzavarodott, és kiáltás és nagy lárma támadt az egész táborban. 15. FEJEZET 1 Amikor pedig a sátrakban lévők meghallották, elcsodálkoztak a történteken. 2 És félelem és remegés szállta meg őket, úgyhogy senki sem merte szomszédja szeme láttára maradni, hanem együtt rohantak ki, és elmenekültek a síkság és a dombvidék minden útjára. 3 Azok is, akik Betúlia körül a hegyekben táboroztak, elfutottak. Ekkor Izráel fiai, akik közülük mindnyájan harcosok voltak, rájuk rohantak. 4 Elküldte Óziást Betomastembe, Bébába, Kóbaiba, Kólába és Izráel minden vidékére, hogy elmondják a
történteket, és mindenki rohanjon ellenségeikre, hogy elpusztítsa őket. 5 Mikor pedig ezt meghallották Izráel fiai, mindnyájan rájuk estek, és megölték őket Kóbajig, hasonlóképpen azokat is, akik Jeruzsálemből és az egész hegyvidékről jöttek, mert az emberek megmondták nekik, hogy mi történt. ellenségeik táborában) és azok, akik Gileádban és Galileában voltak, nagy öldökléssel üldözték őket, amíg el nem jutottak Damaszkuszon és annak határain. 6 És a maradék, amely Bethuliában lakott, Assur táborára esett, és kifosztotta őket, és nagyon meggazdagodtak. 7 És Izráel fiai, akik visszatértek a vágásból, megvolt a maradék; és a falvak és városok, a melyek a hegyekben és a síkságon voltak, sok zsákmányt szereztek, mert igen nagy volt a sokaság. 8 Ekkor Joákim főpap és Izrael fiainak vénei, akik Jeruzsálemben laktak, eljöttek, hogy lássák a jó dolgokat, amelyeket Isten mutatott Izráelnek, és hogy lássák Juditot, és köszöntsék őt. 9 Mikor pedig hozzámentek, egy szívvel megáldották, és ezt mondták neki: Te vagy Jeruzsálem felmagasztalása, te vagy Izrael nagy dicsősége, te vagy nemzetünk nagy örvendezője. 10 Mindezeket a te kezeddel tetted, sok jót tettél Izráelnek, és Istennek tetszenek benne; áldott légy a Mindenható Úr mindörökké! És monda az egész nép: Így legyen. 11 És a nép megrontotta a tábort harminc napon át, és odaadták Holofernész Juditnak a sátrát, minden tányérját, ágyait, edényeit és minden holmiját. és elkészítette szekereit, és rárakta őket. 12 Ekkor összefutottak Izráel minden asszonyai, hogy lássák őt, megáldották, és táncot ütöttek közöttük, és ágakat vett a kezébe, és adott az asszonyoknak is, a kik vele voltak. 13 És olajfa füzért tettek rá és szolgálóleányára, aki vele volt, és az egész nép előtt ment a táncban, vezetve az összes asszonyt, és Izrael minden férfia követte fegyverzetükben füzérekkel és énekekkel. a szájukban. 16. FEJEZET 1 Ekkor Judit elkezdte ezt a hálaadást énekelni egész Izraelben, és az egész nép énekelte utána ezt a dicsérő éneket. 2 És monda Judit: Kezdjétek az én Istenemnek dobokkal, énekeljetek az én Uramnak cintányérokkal; hangoljatok neki új zsoltárt, magasztaljátok fel és hívjátok segítségül nevét. 3 Mert Isten megtöri a harcokat, mert a táborok között, a nép között kimentett engem az üldözõk kezébõl. 4 Assur kijött a hegyek közül észak felől, tízezer seregével jött, akiknek sokasága megállította a patakokat, és lovasaik beborították a dombokat. 5 Dicsekedt, hogy felégeti a határaimat, megöli ifjaimet karddal, a szoptatós gyermekeket pedig a földhöz csapja, és csecsemőimet prédává teszi, szüzeimet pedig zsákmányul. 6 De a Mindenható Úr megcsalta őket egy asszony keze által.
7 Mert a hatalmas nem esett el az ifjaktól, nem ütötték meg a titánok fiai, és nem támadtak rá nagy óriások, hanem Judit, Merari lánya elgyengítette őt arcának szépségével. 8 Mert levetette özvegyi ruháját, hogy felmagasztalja az Izráelben elnyomottakat, és megkente arcát kenettel, és haját gumiabroncsba kötötte, és vászonruhát vett, hogy megtévessze őt. 9 Szandálja elragadtatta a szemét, szépsége foglyul ejtette az elméjét, és a nyakán áthaladt a szandál. 10 A perzsák megremegtek merészségétől, a médek pedig megrémültek szívósságától. 11 Akkor az én nyomorultaim ujjongtak, és az én erőtlenjeim hangosan kiáltoztak; de megdöbbentek: ezek felemelték szavukat, de felborultak. 12 A leányok fiai átszúrták őket, és megsebesítették őket, mint a szökevények fiait, és elvesztek az Úr harcában. 13 Új éneket énekelek az Úrnak: Uram, nagy vagy és dicsőséges, csodálatos az erőd és legyőzhetetlen. 14 Szolgáljon neked minden teremtmény, mert te szóltál, és létrejöttek, elküldted a te lelkedet, és az teremtette őket, és nincs, aki a te hangodnak ellenállhatna. 15 Mert a hegyek alapjaiktól elmozdulnak a vizekkel együtt, a sziklák viaszként olvadnak el színed előtt; te mégis irgalmas vagy a téged félőkhöz. 16 Mert minden áldozat kevés a jó illathoz, és a kövér nem elég a te egészen égõáldozatodhoz; de aki féli az Urat, nagy mindenkor. 17 Jaj a nemzeteknek, amelyek felkelnek rokonságom ellen! a Seregek Ura bosszút áll rajtuk az ítélet napján, és tüzet és férgeket tesz a testükbe; és érzik azokat, és sírnak örökké. 18 Mihelyt pedig bementek Jeruzsálembe, imádták az Urat; és amint a nép megtisztult, feláldozták égőáldozataikat, ingyenáldozataikat és ajándékaikat. 19 Judith Holofernész minden holmiját is felszentelte, amit a nép adott neki, és a baldachint, amelyet az ő hálószobájából vett ki, ajándékul az Úrnak. 20 A nép tehát három hónapig lakomázott Jeruzsálemben a szentély előtt, és Judit velük maradt. 21 Ezen idő után mindenki visszatért a maga örökségéhez, és Judit Betuliába ment, és a saját tulajdonában maradt, és annak idején tiszteletreméltó volt az egész országban. 22 Sokan kérték őt, de senki sem ismerte életének egész napján, miután Manasszes, az ő férje meghalt, és összegyűlt népéhez. 23 De egyre jobban megbecsült, és megöregedett férje házában, százöt esztendős lévén, és kiszabadította szolgálóját; így halt meg Bethuliában, és eltemették őt férjének, Manasszesnek a barlangjába. 24 Izráel háza pedig hét napig siratta őt, és mielőtt meghalt, kiosztotta jószágát mindazoknak, akik legközelebbi rokonai voltak Manassesnek, az ő férjének, és azoknak, akik legközelebbi rokonai voltak. 25 És nem volt senki, a ki jobban megrémítette Izráel fiait Judit idejében, sem még sokáig az ő halála után.