Ádám és Éva második könyve 1. FEJEZET 1 Amikor Luluwa meghallotta Káin szavait, sírva fakadt, és elment apjához és anyjához, és elmondta nekik, hogyan ölte meg Káin a testvérét, Ábelt. 2 Ekkor mindnyájan hangosan kiáltoztak, felemelték szavukat, arcul csapkodták, port szórtak a fejükre, ruháikat megszaggatták, majd kimentek és eljutottak arra a helyre, ahol Ábelt megölték. 3 És megtalálták a földön fekve, megölve, körülötte vadállatok; miközben sírtak és jajveszékeltek miatta. Testéből, tisztasága miatt, édes fűszerek illata áradt. 4 Ádám pedig felvitte őt, könnyei patakokban folytak az arcán; és elment a Kincsek Barlangjába, ahol elhelyezte, és illatos fűszerekkel és mirhával begöngyölte. 5 És Ádám és Éva nagy gyász közepette temetkeztek száznegyven napig. Ábel tizenöt és fél éves volt, Káin pedig tizenhét és fél. 6 Ami Káint illeti, amikor véget ért testvére gyásza, fogta húgát, Luluwát, és feleségül vette apja és anyja engedélye nélkül, mert nehéz szívük miatt nem tudták őt elválasztani tőle. 7 Ezután lement a hegy lábához, el a kerttől, annak a helynek a közelébe, ahol megölte a testvérét. 8 És azon a helyen sok gyümölcsfa és erdei fa volt. A nővére gyermekeket szült neki, akik aztán fokozatosan szaporodni kezdtek, mígnem betöltötték azt a helyet. 9 Ádám és Éva azonban Ábel temetése után hét évig nem jöttek össze. Ezután Éva azonban teherbe esett; és amikor terhes volt, Ádám így szólt hozzá: „Gyere, vigyünk áldozatot, és mutassuk be Istennek, és kérjük tőle, hogy adjon nekünk egy szép gyermeket, akiben vigasztalást találhatunk, és akit feleségül adhatunk Ábel húgához.” 10 Azután elkészítették az áldozatot, felvitték az oltárhoz, és felajánlották az Úr előtt, és elkezdték kérni Őt, hogy fogadja el áldozatukat, és adjon nekik jó utódot. 11 Isten meghallgatta Ádámot, és elfogadta áldozatát. Akkor imádták Ádámot, Évát és lányukat, majd lementek a Kincsek barlangjába, és lámpást tettek bele, hogy éjjel és nappal égjen Ábel teste előtt. 12 Ádám és Éva pedig tovább böjtöltek és imádkoztak, míg el nem jött Éva ideje a szülésért, amikor így szólt Ádámhoz: „A sziklabarlangba szeretnék menni, hogy ott szüljek.” 13 És monda: Menj, és vidd magaddal a lányodat, hogy szolgáljon neked; én pedig ebben a Kincsek Barlangjában maradok fiam, Ábel holtteste előtt. 14 Éva hallgatott Ádámra, és elment a lányával együtt. Ádám azonban egyedül maradt a Kincsek Barlangjában. 2. FEJEZET 1 Éva fiút szült, akinek termete és arca tökéletesen szép volt. Szépsége hasonló volt apjáéhoz, Ádáméhoz, sőt még szebb is. 2 Éva megvigasztalódott, amikor meglátta őt, és nyolc napig maradt a barlangban; akkor elküldte lányát Ádámhoz,
hogy megmondja neki, jöjjön el, lássa meg a gyermeket, és adjon neki nevet. A lány azonban ott maradt a testvére holtteste mellett, amíg Ádám vissza nem tért. Éva is visszajött. 3 Amikor Ádám megérkezett, és látta a gyermek jóképűségét, szépségét és tökéletes alakját, örült neki, és megvigasztalódott Ábel miatt. Akkor Sétnek nevezte el a gyermeket, ami azt jelenti: „Isten meghallgatta imádságomat, és megszabadított nyomorúságomból.” De azt is jelenti, hogy „erő és hatalom”. 4 Miután Ádám nevet adott a gyermeknek, visszatért a Kincsek barlangjába; a lánya is visszatért anyjához. 5 Éva pedig a barlangjában maradt, míg el nem telt a negyven nap, akkor megérkezett Ádámhoz, és magával vitte a gyermeket és a lányát. 6 És eljutottak egy folyóvízhez, ahol Ádám és lánya megmosdtak, mivel bánták Ábelt; Éva és a csecsemő pedig megmosdtak, hogy megtisztuljanak. 7 Azután visszatértek, és áldozatot vittek, felmentek a hegyre, és felajánlották a csecsemőért; és Isten elfogadta áldozatukat, és áldását küldte rájuk és fiukra, Sétre; és visszatértek a Kincsek Barlangjába. 8 Ami Ádámot illeti, nem ismerte többé feleségét, Évát élete minden napján, és nem született több utód tőlük, csak ez az öt: Káin, Luluva, Ábel, Aklija és Sét. 9 Sét azonban egyre nagyobb lett, egyre erősebb lett, és buzgón böjtölni és imádkozni kezdett. 3. FEJEZET 1 Ami Ádám atyánkat illeti, hét évvel azután, hogy elszakadt feleségétől, Évától, Sátán irigyelte őt, amikor látta, hogy így elszakadva tőle, és igyekezett őt újra vele éltetni. 2 Ádám ekkor felkelt, felment a Kincsek Barlangja fölé, és ott aludt éjjel. De amint kivilágosodott, minden nap lement a barlangba, hogy ott imádkozzon és áldást nyerjen tőle. 3 Amikor azonban beesteledett, felment a barlang tetejére, és ott egyedül aludt, attól félve, hogy a Sátán legyőzi. És így harminckilenc napig maradt távol. 4 Akkor Sátán, minden jó gyűlölője, amikor látta Ádámot egyedül böjtölni és imádkozni, megjelent előtte egy gyönyörű nő képében, aki a negyvenedik nap éjszakáján elé állt, és így szólt hozzá: 5 „Ó, Ádám, amióta ebben a barlangban laktál, nagy békét tapasztaltunk tőled, és imáid eljutottak hozzánk, és vigaszt találtunk miattad. 6 „De most, ó, Ádám, hogy felmentél a barlang tetejére aludni, kétségeink voltak felőled, és nagy bánat ért minket Évától való elválásod miatt. Aztán, amikor e barlang tetején vagy, imád kiárad, és szíved ide-oda vándorol.” 7 „De amikor a barlangban voltál, imádságod olyan volt, mint az összegyűlt tűz; leszállt hozzánk, és megnyugvást találtál.” 8 „Akkor én is gyászoltam gyermekeidet, akik elszakítottak tőled, és nagy az én bánatom fiad, Ábel meggyilkolása miatt, mert igaz volt; és az igaz emberen mindenki gyászol.” 9 „De örültem fiad, Sét születésének, de egy kis idő múlva nagyon bánkódtam Éva miatt, mert a húgom. Mert amikor Isten mély álmot bocsátott rád, és kihúzta őt oldaladból, engem is kihozott vele együtt. De őt felemelte, melléd helyezve, engem pedig megalázott.”
Ádám és Éva második könyve
10 „Örültem a nővéremnek, hogy veled lehet. De Isten korábban ígéretet tett nekem, és ezt mondta: »Ne bánkódj; amikor Ádám felmegy a Kincsek Barlangjának tetejére, és elválik feleségétől, Évától, elküldelek hozzá téged, hozzá fogsz szegődni feleségül, és öt gyermeket szülsz neki, ahogyan Éva is ötöt szült neki.«” 11 „És most íme! Isten ígérete nekem beteljesedett; mert Ő küldött engem hozzád az esküvőre; mert ha feleségül veszel, szebb és jobb gyermekeket szülök neked, mint Éva gyermekei.” 12 „De hát még csak ifjú vagy; ne fejezd be ifjúságodat bánatban e világon, hanem töltsd ifjúságod napjait örömmel és örömmel. Mert napjaid kevések, és megpróbáltatásaid nagyok. Légy erős; fejezd be napjaidat e világon örömmel. Gyönyörködni fogok benned, és te is örülni fogsz velem így, félelem nélkül.” 13 „Kelj fel hát, és teljesítsd Istened parancsát!” – ekkor közelebb lépett Ádámhoz, és átölelte. 14 De amikor Ádám látta, hogy a nő legyőzi, buzgó szívvel imádkozott Istenhez, hogy szabadítsa meg őt tőle. 15 Akkor Isten elküldte Igéjét Ádámnak, mondván: „Ó, Ádám, ez az alak az, aki megígérte neked az istenséget és a fenséget; nem kedvező véleménnyel van rólad; hanem hol nő képében, hol angyal képében, hol kígyó képében, hol pedig isten képében jelenik meg előtted; de mindezt csak azért teszi, hogy elpusztítsa a lelkedet. 16 „Most azért, ó, Ádám, mivel megértettem szívedet, sokszor megmentettelek téged a kezéből, hogy megmutassam neked, hogy irgalmas Isten vagyok, és hogy javadat kívánom neked, és nem a vesztedet.” 4. FEJEZET 1 Akkor Isten megparancsolta Sátánnak, hogy mutassa meg magát Ádámnak nyíltan, a saját förtelmes alakjában. 2 De amikor Ádám meglátta őt, félelem fogta el és reszketett a látványától. 3 És Isten azt mondta Ádámnak: „Nézd ezt az ördögöt, és az ő förtelmes tekintetét, és tudd meg, hogy ő az, aki a fényességből a sötétségbe, a békéből és nyugalomból a fáradságba és nyomorúságba taszított téged.” 4 És nézd, ó, Ádám, azt, aki azt mondta magáról, hogy ő Isten! Lehet-e Isten fekete? Felölthet-e Isten nő alakot? Van-e erősebb Istennél? És legyőzhető-e Ő? 5 „Lásd hát, ó, Ádám, és lásd őt megkötözve a te szemed előtt, a levegőben, és nem tud elmenekülni! Ezért azt mondom neked, ne félj tőle; ezentúl vigyázz magadra, és óvakodj tőle, bármit is tesz veled.” 6 Akkor Isten elűzte Sátánt Ádám elől, akit megerősített, és akinek a szívét megvigasztalta, mondván neki: „Menj le a Kincsek Barlangjába, és ne különülj el Évától; én elcsillapítok benned minden állati vágyat.” 7 Attól az órától fogva elhagyta Ádámot és Évát, és Isten parancsolatából nyugalmat élveztek. De Isten Ádám magvából senkivel sem tett hasonlót, csak Ádámmal és Évával. 8 Akkor Ádám imádta az Urat, mert megszabadította őt, és letette szenvedéseit. És lejött a barlangból, és Évával lakozott, mint régen. 9 Ezzel véget ért Évától való negyvennapos különélése.
5. FEJEZET 1 Ami Sétet illeti, amikor hétéves volt, ismerte a jót és a rosszat, következetesen böjtölt és imádkozott, és minden éjszakáját Isten irgalmáért és megbocsátásáért könyörgött. 2 Böjtölt is mindennap, amikor bemutatta áldozatát, jobban, mint az apja, mert szép arcú volt, mint Isten angyala. Jó szíve is volt, megőrizte lelke legjavát: ezért mutatta be mindennap áldozatát. 3 És Isten elégedett volt az ő áldozatával; de elégedett volt a tisztaságával is. És így továbbra is teljesítette Isten, apja és anyja akaratát hétéves koráig. 4 Ezután, amint lejött az oltártól, miután befejezte áldozatát, megjelent neki a Sátán egy gyönyörű, fénytől ragyogó angyal képében; kezében fénybottal, őt magát fényövvel körülvéve. 5 Gyönyörű mosollyal üdvözölte Séthet, és kedves szavakkal kezdte el igézni, mondván neki: „Ó, Sét, miért laksz ezen a hegyen? Mert durva, tele kövekkel, homokkal és jó gyümölcs nélküli fákkal; vadság lakatlan és városok nélküli; nincs jó lakóhely. Hanem minden csak hőség, fáradtság és baj.” 6 Így folytatta: „De mi gyönyörű helyeken élünk, egy másik világban, mint ez a föld. A mi világunk a fény világa, és a körülményeink a legjobbak; asszonyaink szebbek, mint bármely más; és azt kívánom, ó, Seth, hogy feleségül vegyél az egyikükhöz; mert látom, hogy szép a tekinteted, és ezen a földön nincs egyetlen asszony sem, aki elég jó lenne neked. Különben is, mindazok, akik ezen a világon élnek, csak öt lélekből állnak.” 7 „De a mi világunkban nagyon sok férfi és sok leány él, mindegyik szebb a másiknál. Ezért szeretnélek elvinni téged innen, hogy láthasd a rokonaimat, és ahhoz férjhez mehess, akihez csak akarsz.” 8 „Akkor mellettem fogsz lakni és békében leszel; ragyogás és fény tölt el, ahogyan minket is.” 9 „Ebben a világban maradsz, és megnyugszol ettől a világtól és annak nyomorúságától; soha többé nem érzed magad fáradtnak és elgyötörtnek; soha többé nem mutatsz be áldozatot, és nem könyörögsz irgalomért; mert többé nem követsz el bűnt, és nem hagyod, hogy szenvedélyek hajtsanak.” 10 „És ha hallgatsz arra, amit mondok, feleségül vehetsz egyet a lányaim közül; mert nálunk nem bűn így cselekedni; és nem is tartják állati vágynak.” 11 „Mert a mi világunkban nincs Istenünk; hanem mindannyian istenek vagyunk; mindannyian a világosságból valók, mennyeiek, hatalmasak, erősek és dicsőségesek vagyunk.” 6. FEJEZET 1 Amikor Sét ezeket a szavakat hallotta, elámult, szívét Sátán álnok beszéde felé fordította, és így szólt hozzá: „Azt mondtad, hogy létezik egy másik világ is, mint ez; és más teremtmények, amelyek szebbek, mint az e világban lévő teremtmények?” 2 Sátán pedig monda: Igen, íme, meghallgattál engem; de még dicsérni fogom őket és útjaikat a te füled hallatára. 3 De Sét ezt mondta neki: „A beszéded lenyűgözött, és a gyönyörű leírásod mindarról.
Ádám és Éva második könyve
4 „Mégsem mehetek ma veled; amíg el nem megyek apámhoz, Ádámhoz és anyámhoz, Évához, és el nem mondom nekik mindazt, amit nekem mondtál. Akkor, ha megengedik, hogy veled menjek, elmegyek.” 5 Sét ismét ezt mondta: „Félek bármit is tenni apám és anyám engedélye nélkül, nehogy elvesszek, mint a testvérem, Káin, és mint atyám, Ádám, akik megszegték Isten parancsolatát. De íme, te ismered ezt a helyet; gyere, és találkozz velem itt holnap.” 6 Amikor ezt Sátán meghallotta, így szólt Séthez: „Ha elmondod apádnak, Ádámnak, amit én mondtam neked, nem enged, hogy velem gyere.” 7 De hallgass rám; ne mondd el apádnak és anyádnak, amit mondtam neked; hanem gyere velem ma, a mi világunkba; ahol szép dolgokat fogsz látni és ott örömöd lelni, és mulatozni fogsz ezen a napon gyermekeim között, nézve őket és jóllakva vidáman; és örvendezz még jobban. Akkor holnap visszahozlak erre a helyre; de ha inkább velem akarsz maradni, legyen úgy." 8 Sét így felelt: „Apám és anyám lelke rajtam nyugszik, és ha egy napon elbújok előlük, meghalnak, és Isten bűnösnek tart engem ellenük. 9 „És ha nem tudnák, hogy idejöttem, hogy felvigyem az áldozatomat, egy órára sem szakadnának el tőlem; és nem mennék sehova máshova, hacsak nem engedik. De nagyon kedvesen bánnak velem, mert gyorsan visszatérek hozzájuk.” 10 Akkor ezt kérdezte tőle a Sátán: „Mi történik veled, ha egy éjszakán elrejtőzöl előlük, és napkeltekor visszatérsz hozzájuk?” 11 Sét pedig, amikor látta, hogy Isten csak beszél, és hogy nem hagyja el őt, elfutott, felment az oltárhoz, kinyújtotta kezét Isten felé, és szabadulást kért tőle. 12 Akkor Isten elküldte az Ő Igéjét, és megátkozta a Sátánt, aki elmenekült Tőle. 13 Sét pedig felment az oltárhoz, és ezt mondta magában: „Az oltár az áldozat helye, és Isten ott van; isteni tűz emészti meg azt; így a Sátán nem tud majd ártani nekem, és nem fog onnan elvinni.” 14 Sét pedig leszállt az oltártól, és elment apjához és anyjához, akikkel együtt úton volt, és alig várta, hogy hallhassa a hangját, mert egy ideig késett. 15 Akkor elkezdte nekik elmondani, hogy mi történt vele a Sátántól angyal képében. 16 De amikor Ádám meghallotta a beszámolóját, megcsókolta az arcát, és figyelmeztette az angyal ellen, mondván, hogy a Sátán volt az, aki így megjelent neki. Ekkor Ádám magával vitte Sétet, és elmentek a Kincsek Barlangjába, és ott örvendeztek. 17 De attól a naptól fogva Ádám és Éva soha nem váltak el tőle, bárhová is ment, akár az áldozatáért, akár bármi másért. 18 Ez a jel Séttel történt, amikor kilencéves volt. 7. FEJEZET 1 Amikor Ádám atyánk látta, hogy Sét tiszta szívű, azt kívánta, hogy nősüljön, nehogy az ellenség máskor megjelenjen előtte, és legyőzze. 2 Ádám így szólt fiához, Séthez: „Kívánom, fiam, hogy feleségül vedd húgodat, Akliát, Ábel húgát, hogy
gyermekeket szüljön neked, akik betöltik a földet, Isten nekünk tett ígérete szerint.” 3 „Ne félj, fiam, nincs benne semmi szégyen. Azt kívánom, hogy férjhez menj, félelemből, nehogy az ellenség legyőzzön.” 4 Sét azonban nem akart megházasodni, de apjának és anyjának engedelmeskedve egy szót sem szólt. 5 Ádám feleségül adta őt Akliához, aki tizenöt éves volt. 6 De amikor húszéves lett, fiút nemzett, akit Énósnak nevezett el; és azután más gyermekeket is nemzett rajta kívül. 7 Énós pedig felnőtt, megnősült, és nemzette Kénánt. 8 Káinán is felnőtt, megnősült, és nemzette Mahalaleelt. 9 Ezek az atyák Ádám életében születtek, és a Kincsek Barlangja mellett laktak. 10 Ádám napjai kilencszázharminc évet tettek ki, Mahalalél napjai pedig százat. Mahalalél azonban, amikor felnőtt, szerette a böjtöt, az imádkozást és a kemény munkát, míg el nem közeledett atyánk, Ádám napjainak vége. 8. FEJEZET 1 Amikor Ádám atyánk látta, hogy közeleg a vége, hívta fiát, Sétet, aki a Kincsek Barlangjában járt, és így szólt hozzá: 2 „Ó, Sét, fiam, hozd ide gyermekeidet és gyermekeid gyermekeit, hogy áldásomat árasszam rájuk, mielőtt meghalok.” 3 Amikor Sét meghallotta ezeket a szavakat apjától, Ádámtól, elment tőle, könnyek árasztották el az arcát, összegyűjtötte gyermekeit és unokáinak gyermekeit, és elvitte őket apjához, Ádámhoz. 4 De amikor Ádám atyánk meglátta őket maga körül, sírt, hogy el kell válnia tőlük. 5 És amikor látták, hogy sír, mindnyájan együtt sírtak, és arcára borultak, mondván: „Hogyan szakadhatsz el tőlünk, ó, atyánk? És hogyan fogadhat be téged a föld, és hogyan rejthet el a szemünk elől?” Így jajveszékeltek sokat, és hasonló szavakkal. 6 Akkor Ádám atyánk mindnyájukat megáldotta, és miután megáldotta őket, ezt mondta Sétnek: 7 „Ó, Seth, fiam, te ismered ezt a világot – hogy tele van bánattal és fáradtsággal; és te tudod mindazt, ami ránk szállt a megpróbáltatásainkból. Ezért most ezekkel a szavakkal parancsolom neked: őrizd meg az ártatlanságot, légy tiszta és igaz, és bízz Istenben; és ne támaszkodj a Sátán beszédeire, sem a kísértetekre, amelyekben megmutatja magát neked.” 8 Tartsd meg azonban a parancsolatokat, amelyeket ma adok neked; azután add azokat fiadnak, Énósnak; Énós pedig adja azt fiának, Kénánnak; Kénán pedig fiának, Mahalálélnek; hogy ez a parancsolat szilárdan maradjon minden gyermeked között. 9 „Ó, Sét, fiam, abban a pillanatban, hogy meghalok, vedd a testemet, és töltsd fel mirhával, aloéval és kassziával, és hagyj itt engem ebben a Kincsek Barlangjában, amelyben mindazok a jegyek vannak, amelyeket Isten adott nekünk a kertből. 10 „Ó, fiam, mostantól özönvíz jön, és eláraszt minden teremtményt, és csak nyolc lelket hagy ki.
Ádám és Éva második könyve
11 „De, ó, fiam, akiket akkor gyermekeid közül kihagynak, vigyék magukkal a testemet ebből a barlangból; és amikor magukkal vitték, a legidősebb közülük parancsolja meg gyermekeinek, hogy tegyék a testemet egy hajóba, amíg az ár le nem apad, és ki nem jönnek a hajóból.” 12 Akkor elveszik a testemet, és a föld közepére helyezik, röviddel azután, hogy megmenekültek az özönvíztől. 13 Mert a hely, ahová testemet helyezik, a föld közepe; onnan jön el Isten, és megszabadítja minden nemzetségünket. 14 „De most, ó, Sét, fiam, állj néped élére; gondoskodj róluk és vigyázz rájuk Isten félelmében; és vezesd őket a jó úton; parancsold meg nekik, hogy böjtöljenek Istenhez; és értsd meg velük, hogy nem szabad Sátánra hallgatniuk, nehogy elpusztítsa őket.” 15 „Akkor válaszd el gyermekeidet és gyermekeid gyermekeit Káin gyermekeitől; ne keveredjenek velük soha, se közeledjenek hozzájuk sem szavaikkal, sem tetteikkel.” 16 Akkor Ádám áldását adta Sétre, gyermekeire és minden unokájának gyermekeire. 17 Akkor fiához, Séthez és feleségéhez, Évához fordult, és ezt mondta nekik: „Őrizzétek meg ezt az aranyat, ezt a tömjént és ezt a mirhát, amit Isten adott nekünk jelül; mert az eljövendő napokban özönvíz fogja elárasztani az egész teremtést. De akik bemennek a bárkába, magukkal viszik az aranyat, a tömjént és a mirhát az én testemmel együtt; és az aranyat, a tömjént és a mirhát az én testemmel együtt a föld közepébe helyezik. 18 „Akkor, hosszú idő múlva, a várost, amelyben az aranyat, a tömjént és a mirhát testem mellett találták, kifosztják. De amikor elpusztul, az aranyat, a tömjént és a mirhát a megtartott zsákmány mellé veszik; és semmi sem vész el közülük, amíg el nem jön az Isten emberré lett Igéje; amikor a királyok elveszik őket, és aranyat ajánlanak fel neki királysága jeléül; tömjént menny és föld Istene mivoltának jeléül; és mirhát szenvedése jeléül.” 19 „Hideg is, annak jeléül, hogy legyőzte Sátánt és minden ellenségünket; tömjén, annak jeléül, hogy feltámad a halálból, és felmagasztaltatik a mennyei és földi dolgok fölé; és mirha, annak jeléül, hogy keserű epét fog inni; és a pokol fájdalmait fogja érezni Sátántól.” 20 „És most, ó, Sét, fiam, íme, feltártam előtted a rejtett titkokat, amelyeket Isten feltárt előttem. Tartsd meg parancsolataimat magadért és népedért!” 9. FEJEZET 1 Amikor Ádám befejezte Sétnek adott parancsolatát, tagjai elernyedtek, kezei és lábai elvesztették minden erejüket, szája megnémult, nyelve pedig teljesen elnémult. Lehunyta a szemét, és kilehelte a lelkét. 2 Amikor gyermekei látták, hogy meghalt, ráborultak, férfiak és asszonyok, öregek és fiatalok, és sírtak. 3 Ádám halála kilencszázharminc év végén történt, amelyet a földön töltött, Barmude hónap tizenötödik napján, napfordulat után, a kilencedik órában. 4 Péntek volt, azon a napon, amelyen teremtették, és amelyen megnyugodott; és az óra, amelyben meghalt, ugyanabban az órában volt, amelyben kijött a kertből. 5 Sét pedig jól begöngyölte, és bebalzsamoztatta bőséges mennyiségű szent fákból és a Szent Hegyről származó illatos fűszerrel; testét a barlang belsejének keleti oldalába
fektette, a füstölő oldalába; és elé helyezett egy lámpatartót, hogy égjen. 6 Gyermekei pedig ott álltak előtte, sírtak és jajgattak miatta egész éjjel, egészen virradatig. 7 Akkor Sét és fia, Énós, meg Kénán, Énós fia kimentek, és finom áldozatokat vittek, hogy bemutassák azokat az Úrnak, és odamentek ahhoz az oltárhoz, amelyen Ádám ajándékokat mutatott be Istennek, amikor áldozott. 8 Éva pedig azt mondta nekik: „Várjatok, míg előbb megkérjük Istent, hogy fogadja el a felajánlásunkat, és őrizze meg Ádámnak, az Ő szolgájának a lelkét, és vigye fel nyugalomra.” 9 És mindnyájan felálltak és imádkoztak. 10. FEJEZET 1 És miután befejezték imádkozásukat, Isten Igéje szólt, és megvigasztalta őket atyjuk, Ádám miatt. 2 Ezután felajánlották ajándékaikat magukért és apjukért. 3 És amikor befejezték áldozatukat, Isten Igéje szólt Séthez, a legidősebbhez közülük, és ezt mondta neki: „Ó, Sét, Sét, Sét, háromszor is! Ahogy atyáddal vele voltam, úgy veled is leszek, míg be nem teljesedik az ígéret, amelyet neki tettem – apád ezt mondta: Elküldöm az én igémet, és megmentlek téged és utódaidat.” 4 Te pedig, ami Ádámot illeti, tartsd meg a parancsolatot, amelyet adott neked, és válaszd el utódaidat testvéred, Káin utódaitól.” 5 És Isten visszavonta az Ő Igéjét Séttől. 6 Akkor Sét, Éva és gyermekeik lementek a hegyről a Kincsek Barlangjába. 7 Ádám volt az első, akinek a lelke meghalt Éden földjén, a Kincsek Barlangjában; mert előtte senki sem halt meg, csak a fia, Ábel, aki meggyilkolva halt meg. 8 Akkor Ádám minden gyermeke felkelt, és sírt apjuk, Ádám felett, és áldoztak neki száznegyven napig. 11. FEJEZET 1 Ádám és Éva halála után Sét elválasztotta gyermekeit és gyermekei gyermekeit Káin gyermekeitől. Káin és utódai lementek és nyugatra telepedtek le, attól a helytől lefelé, ahol megölte testvérét, Ábelt. 2 De Sét és gyermekei északon laktak a Kincsek Barlangjának hegyén, hogy közel legyenek apjukhoz, Ádámhoz. 3 És Sét, az idősebb, magas és jó termetű, finom lelkű és erős elméjű, népe élén állt; ártatlansággal, bűnbánattal és szelídséggel gondozta őket, és nem engedte meg, hogy egy sem jusson le Káin gyermekeihez. 4 De saját tisztaságuk miatt „Isten gyermekeinek” nevezték őket, és Istennel voltak, ahelyett, hogy az angyalok seregei elestek volna; mert továbbra is dicsérték Istent, és zsoltárokat énekeltek Neki a barlangjukban – a Kincsek Barlangjában. 5 Akkor Sét apja, Ádám és anyja, Éva holtteste előtt állt, és éjjel-nappal imádkozott, és irgalmat kért magához és gyermekeihez; és hogy amikor nehézségei adódnak egy gyermekkel, adjon neki tanácsot. 6 Sét és gyermekei azonban nem szerették a földi munkát, hanem a mennyei dolgoknak szentelték magukat, mert nem
Ádám és Éva második könyve
volt más gondolatuk, mint Isten dicsérete, dicsőítése és zsoltározása. 7 Ezért mindenkor hallották az angyalok hangját, akik dicsérték és dicsőítették Istent; a kertből, vagy amikor Isten elküldte őket valamilyen küldetéssel, vagy amikor felmentek a mennybe. 8 Mert Sét és gyermekei, saját tisztaságuknál fogva, hallották és látták azokat az angyalokat. Aztán meg, a kert nem volt sokkal felettük, hanem csak mintegy tizenöt lelki könyöknyire. 9 Egy lelki könyök tehát három emberi könyöknek felel meg, összesen negyvenöt könyök. 10 Sét és gyermekei a kert alatti hegyen laktak; nem vetettek, nem arattak; nem készítettek ennivalót a testnek, még búzát sem; csak áldozatokat. Ettek a gyümölcsből és a jóízű fákból, amelyek azon a hegyen nőttek, ahol laktak. 11 Sét gyakran böjtölt negyvennaponként, akárcsak legidősebb gyermekei, mert Sét családja érezte a kert fáinak illatát, amikor a szél arra fújt. 12 Boldogok, ártatlanok voltak, hirtelen félelem nélkül, nem volt közöttük féltékenység, gonosz cselekedet, gyűlölet. Nem volt állati indulat; egyetlen szájból sem jött ki közülük sem álnok szó, sem átok; sem gonosz tanács, sem csalás. Mert az akkori emberek soha nem esküdtek, hanem nehéz körülmények között, amikor az embereknek esküdniük kellett, az igaz Ábel vérére esküdtek. 13 Gyermekeiket és asszonyaikat azonban arra kényszerítették a barlangban, hogy minden nap böjtöljenek, imádkozzanak és imádják a Magasságos Istent. Ádám atyjuk testében áldották meg magukat, és azzal kenték meg magukat. 14 És így tettek, míg el nem közeledett Sét vége. 12. FEJEZET 1 Akkor Sét, az igaz ember, szólította fiát, Énóst, Kénánt, Énós fiát és Mahalálélt, Kénán fiát, és ezt mondta nekik: 2 „Mivel közeleg a végem, tetőt szeretnék építeni az oltár fölé, amelyen az ajándékokat bemutatják.” 3 Hallgattak parancsára, és kimentek mindnyájan, öregek és fiatalok egyaránt, és keményen dolgoztak rajta, és gyönyörű tetőt építettek az oltár fölé. 4 És Sét ezzel arra gondolt, hogy áldás szálljon gyermekeire a hegyen; és hogy áldozatot mutasson be értük halála előtt. 5 Amikor aztán elkészült a tető építése, megparancsolta nekik, hogy mutassanak be áldozatokat. Szorgalmasan dolgoztak ezeken, és elvették azokat Séthez, az apjukhoz, aki fogta és felajánlotta azokat az oltáron; és imádkozott Istenhez, hogy fogadja el áldozataikat, irgalmazzon gyermekei lelkének, és őrizze meg őket a Sátán kezétől. 6 És Isten elfogadta az áldozatát, és elküldte áldását rá és gyermekeire. És akkor Isten ígéretet tett Sétnek, mondván: „A nagy öt és fél nap elteltével, amelyről ígéretet tettem neked és atyádnak, elküldöm az én igémet, és megmentlek téged és a te magodat.” 7 Akkor Sét, gyermekei és gyermekeinek gyermekei összegyűltek, leszálltak az oltártól, és a Kincsek barlangjához mentek – ahol imádkoztak, és megáldották magukat Ádám atyánk testében, és megkenték magukat azzal.
8 Sét azonban néhány napig a Kincsek Barlangjában időzött, majd szenvedett – halálos szenvedéseket. 9 Akkor odament hozzá Énós, az elsőszülött fia, Kénánnal, a fiával, Mahaláléllel, Kénán fiával, Járeddel, Mahalálél fiával és Énokkal, Járed fiával, feleségeikkel és gyermekeikkel, hogy áldást kapjanak Séttől. 10 Akkor Sét imádkozott értük, megáldotta őket, és Ábel, az igaz vérére könyörgött nekik, mondván: „Kérlek titeket, gyermekeim, senki se jöjjön le erről a szent és tiszta hegyről! 11 Ne közösséget vállaljatok Káin, a gyilkos és bűnös gyermekeivel, aki megölte testvérét; mert tudjátok, gyermekeim, hogy teljes erőnkkel menekülünk előle és minden bűnétől, mivel megölte testvérét, Ábelt. 12 Miután ezt mondta, Sét megáldotta Énóst, elsőszülött fiát, és megparancsolta neki, hogy élete minden napján tisztán szolgáljon Ádám atyánk teste előtt; majd időnként járuljon az oltárhoz, amelyet Sét épített. És megparancsolta neki, hogy igazságban, ítéletben és tisztaságban táplálja népét élete minden napján. 13 Ekkor Sét tagjai ellankadtak; kezei és lábai elvesztették minden erejüket; szája megnémult, és képtelen volt beszélni; és kilehelte lelkét, és meghalt kilencszáztizenkettedik évének másnapján, az Abib hónap huszonhetedik napján; Énók akkor húszéves volt. 14 Azután gondosan feltekerték Sét holttestét, bebalzsamozták illatos fűszerekkel, és elhelyezték a Kincsek Barlangjában, Ádám atyánk testének jobb oldalán, és negyven napig gyászolták. Ajándékokat mutattak be érte, ahogyan Ádám atyánkért is tették. 15 Sét halála után Énós népe élére állt, akiket igazságban és jogosan legeltettetett, ahogyan apja megparancsolta neki. 16 Mire Énós nyolcszázhúsz éves lett, Káinnak sok utóda született; mert gyakran házasodtak, mivel állati vágyaknak voltak kitéve; mígnem a hegy alatti föld megtelt velük. 13. FEJEZET 1 Abban az időben élt Lámek, a vak, Káin fiai közül való. Volt neki egy fia, akit Atunnak hívtak, és mindkettőjüknek sok jószáguk volt. 2 Lámek azonban gyakran elküldte őket legelni egy fiatal pásztorhoz, aki legeltette őket; és aki este hazaérkezve sírt nagyapja, apja, Atun és anyja, Hazina előtt, és ezt mondta nekik: „Ami engem illet, nem tudom egyedül legeltetni azokat a jószágokat, nehogy valaki kiraboljon belőlük, vagy megöljön miattuk.” Mert Káin gyermekei között sok volt a rablás, a gyilkosság és a bűn. 3 Lámek ekkor megszánta őt, és ezt mondta: „Bizony, egyedül legyőzhetik őt a hely lakói.” 4 Lámek felkelt, fogta az íját, amelyet ifjúsága óta, még mielőtt megvakult volna, őrzött, magához vett nagy nyilakat, sima köveket és parittyát, amije volt, és kiment a mezőre a fiatal pásztorral, és a szarvasmarha mögé állt; míg a fiatal pásztor őrizte a szarvasmarhát. Így tett Lámek sok napon át. 5 Káin pedig, mióta Isten elvetette, és reszketéssel és rettegéssel megátkozta, sehol sem tudott megtelepedni, sem nyugalmat találni, hanem egyik helyről a másikra vándorolt. 6 Vándorlása során Lámek feleségeihez érkezett, és megkérdezte tőlük, mi felőlük van. Azt mondták neki: „A mezőn van a jószággal.”
Ádám és Éva második könyve
7 Káin pedig elindult, hogy megkeresse őt; és amikor a mezőre ért, a fiatal pásztor meghallotta a zajt, amit keltett, és a szarvasmarhák legelését maga előtt. 8 Akkor ezt kérdezte Lámektől: „Uram, vadállat az, vagy rabló?” 9 Lámek ezt mondta neki: „Megmutathatod nekem, merre néz, amikor feljön.” 10 Lámek ekkor megfeszítette íját, nyilat tett rá, és egy követ tett a parittyába. Amikor Káin kijött a mezőről, a pásztor így szólt Lámekhez: „Lőj, íme, jön!” 11 Lámek akkor a nyíllal Káinra lőtt, és eltalálta az oldalát. Lámek pedig a parittyájából egy kővel lecsapott rá, amely az arcára esett, és kiütötte mindkét szemét; Káin pedig azonnal összeesett és meghalt. 12 Akkor odament Lámek és a fiatal pásztor, és megtalálták a földön fekve. A fiatal pásztor így szólt hozzá: „Uram, Káin, a mi nagyapánk az, akit megöltél!” 13 Lámek ekkor megbánta a történteket, és keserű bánatában összecsapta a kezét, és lapos tenyerével a fiatalember fejére ütött, aki úgy esett össze, mintha halott lenne; Lámek azonban azt hitte, hogy csak csel; fogott egy követ, és megütötte, és addig zúzta a fejét, amíg az meghalt. 14. FEJEZET 1 Amikor Énós kilencszáz éves volt, Sétnek, Kénánnak és elsőszülöttjének minden gyermekei feleségeikkel és gyermekeikkel együtt köré gyűltek, és áldást kértek tőle. 2 Azután imádkozott értük, megáldotta őket, és Ábel, az igaz vérére esküdve kérte meg őket: „Egyik gyermeketek se jöjjön le erről a szent hegyről, és ne közösséget ne vállaljon a gyilkos Káin fiaival!” 3 Akkor Énós szólította fiát, Kénánt, és ezt mondta neki: „Nézd, fiam, és fordítsd szívedet népedre, és erősítsd meg őket igazságban és ártatlanságban; és állj, szolgálva atyánk, Ádám teste előtt életed minden napján.” 4 Ezután Énós nyugalomra jutott, kilencszáznyolcvanöt éves korában; Kénán begöngyölte őt, és elhelyezte a Kincsek Barlangjában apja, Ádám bal oldalán; és áldozatokat mutatott be érte atyái szokása szerint. 15. FEJEZET 1 Énós halála után Kénán népe élére állt igazságban és ártatlanságban, ahogyan apja parancsolta neki; és továbbra is szolgált Ádám teste előtt, a Kincsek Barlangjában. 2 Amikor aztán kilencszáztíz évet élt, szenvedés és csapás érte. És amikor már majdnem nyugovóra tért, odamentek hozzá az atyák mind feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. Ő pedig megáldotta őket, és megesküdött Ábel, az igaz vérére, mondván nekik: „Senki se jöjjön le közületek erről a szent hegyről, és ne közösséget ne vállaljon a gyilkos Káin fiaival.” 3 Mahalalél, az elsőszülött fia, ezt a parancsolatot kapta apjától, aki megáldotta őt, majd meghalt. 4 Mahalálél pedig bebalzsamozta őt illatos fűszerekkel, és elhelyezte a Kincsek barlangjában atyáival; és áldoznak érte atyáik szokása szerint.
16. FEJEZET 1 Mahalálél pedig népe fölé állt, és igazságban és ártatlanságban legeltette őket, és vigyázott rájuk, hogy ne érintkezzenek Káin gyermekeivel. 2 A Kincsek Barlangjában is imádkozott és szolgált Ádám atyánk teste előtt, és irgalmat kért Istentől önmagára és népére, egészen nyolcszázhetven éves koráig, amikor megbetegedett. 3 Akkor minden gyermeke odagyűlt hozzá, hogy lássák őt, és áldását kérjék mindnyájukra, mielőtt elhagyta volna ezt a világot. 4 Akkor Mahalalél felkelt, leült az ágyára, könnyek patakzottak az arcán, és szólította legidősebb fiát, Járedet, aki odament hozzá. 5 Majd megcsókolta az arcát, és így szólt hozzá: „Ó, Járed, fiam, arra kényszerítelek, aki a mennyet és a földet teremtette, hogy vigyázz népedre, és legeltesd őket igazságban és ártatlanságban; és ne engedd, hogy egy is közülük lejöjjön erről a Szent Hegyről Káin gyermekeihez, nehogy elvesszen velük együtt.” 6 „Halld meg, fiam, nagy pusztulás jön ezután e földre miattuk; Isten haragudni fog a világra, és vízzel pusztítja el őket. 7 „De azt is tudom, hogy gyermekeid nem fognak rád hallgatni, és hogy lejönnek erről a hegyről, és kapcsolatba lépnek Káin gyermekeivel, és hogy velük együtt elvesznek. 8 „Ó, fiam! Tanítsd őket, és vigyázz rájuk, hogy ne érjen bűn téged miattuk.” 9 Mahalálél pedig monda a fiának, Járednek: Ha meghalok, balzsamozd be a testemet, és helyezd el a Kincsek Barlangjában, atyáim teste mellé; te pedig állj a testem mellé, és imádkozz Istenhez; és gondoskodj róluk, és teljesítsd szolgálatodat előttük, míg te magad is nyugalomra jutsz. 10 Mahalalél ekkor megáldotta minden gyermekét, majd ágyba feküdt, és nyugalomra tért, akárcsak atyái. 11 Amikor Járed látta, hogy apja, Mahalálél meghalt, sírt és jajveszékelt, átölelte és megcsókolta a kezét és a lábát; és ugyanígy tettek gyermekei is mind. 12 Fiai pedig gondosan bebalzsamozták, és atyái holtteste mellé helyezték. Azután felkeltek, és negyven napig gyászolták. 17. FEJEZET 1 Járed pedig megtartotta apja parancsolatát, és oroszlánként kelt népe fölé. Igazságban és ártatlanságban legeltette őket, és megparancsolta nekik, hogy semmit se tegyenek tanácsa nélkül. Mert félt felőlük, nehogy Káin gyermekeihez menjenek. 2 Ezért adott nekik ismételten parancsokat; és ezt élete négyszáznyolcvanötödik évének végéig folytatta. 3 Ezen évek végén ez a jel támadt. Amint Járed oroszlánként állt atyái holtteste előtt, imádkozva és figyelmeztetve népét, Sátán irigyelte őt, és egy gyönyörű kísértetet hozott létre, mert Járed nem engedte, hogy gyermekei bármit is tegyenek a tanácsa nélkül. 4 Ekkor megjelent neki a Sátán harminc seregéből való férfival, jóképű férfiak képében; maga Sátán volt köztük az idősebb és a legmagasabb, finom szakállal. 5 Megálltak a barlang szájánál, és onnan kiáltották Járedet.
Ádám és Éva második könyve
6 Kiment hozzájuk, és szép, ragyogó férfiaknak látta őket. Csodálkozott szépségükön és külsejükön, és azon tűnődött magában, vajon nem Káin gyermekei közül valók-e? 7 Azt is mondta szívében: „Ahogyan Káin gyermekei sem juthatnak fel e hegy tetejére, és egyikük sem olyan szép, mint ezek; és ezek között az emberek között nincs senki az én rokonaim közül – idegenek lehetnek.” 8 Akkor Járed üdvözölte egymást, és így szólt az idősebbhez közülük: „Ó, apám, magyarázd meg nekem a benned lévő csodát, és mondd meg, kik ezek veled; mert úgy néznek ki számomra, mint az idegen emberek.” 9 Akkor az idősebb sírni kezdett, és a többiek is vele sírtak; és ezt mondta Járednek: Én vagyok Ádám, akit Isten először teremtett; és ez Ábel, az én fiam, akit testvére, Káin ölt meg, akinek a szívébe Sátán beleültette a megölését. 10 „Ez tehát az én fiam, Sét, akit az Úrtól kértem, aki őt adta nekem, hogy vigasztaljon meg engem Ábel helyett.” 11 „Tehát ez az én fiam, Énós, Sét fia, a másik pedig Kénán, Énós fia, a másik pedig Mahalálél, Kénánnak, a te apádnak a fia.” 12 Járed azonban továbbra is csodálkozott a megjelenésükön és az idősebb hozzá intézett beszédén. 13 Akkor az idősebb így szólt hozzá: „Ne csodálkozz, fiam; mi a kerttől északra fekvő földön lakunk, amelyet Isten a világ teremtése előtt teremtett. Nem engedte, hogy ott éljünk, hanem a kert belsejébe helyezett minket, amely alatt te most laksz. 14 „De miután vétkeztem, kihozott engem onnan, és ott maradtam ebben a barlangban lakni; nagy és fájdalmas bajok értek; és amikor halálom közeledett, megparancsoltam fiamnak, Sétnek, hogy jól gondoskodjon népéről; és ez a parancsom adandó tovább egyik nemzedékről a másikra, a jövő nemzedékeinek végéig.” 15 „De ó, Járed, fiam, mi gyönyörű vidékeken élünk, míg te itt nyomorúságban élsz, ahogyan apád, Mahalálél is tudatta velem; mondván, hogy nagy özönvíz fog jönni, és elárasztja az egész földet. 16 „Ezért, ó, fiam, félve értetek, felkeltem, magammal vittem gyermekeimet, és idejöttem, hogy meglátogassunk téged és gyermekeidet; de téged ebben a barlangban állva, sírva találtalak, gyermekeidet pedig szétszórva e hegy körül, a hőségben és a nyomorúságban. 17 „De, ó, fiam, amint letértünk az útról, és idáig jutottunk, más emberekre találtunk e hegy lábánál; akik egy gyönyörű vidéken laknak, tele fákkal, gyümölcsökkel és mindenféle zöld növényzettel; olyan, mint egy kert; így amikor megtaláltuk őket, azt hittük, hogy ti vagytok; míg apád, Mahalalél el nem mondta nekem, hogy nem azok. 18 „Most azért, ó, fiam, hallgass a tanácsomra, és menj le hozzájuk te és gyermekeid. Megnyugodtok mindabból a szenvedésből, amelyben vagytok. De ha nem mész le hozzájuk, akkor kelj fel, vedd a gyermekeidet, és jöjj velünk a kertünkbe; a mi gyönyörű földünkön fogtok élni, és megnyugodtok mindabból a nyomorúságból, amelyet te és gyermekeid most hordoztok.” 19 Járed azonban, amikor meghallotta az idősebb ember szavait, elcsodálkozott; ide-oda járt, de abban a pillanatban egyetlen gyermekét sem találta. 20 Ő pedig felelvén, monda az öregnek: Miért rejtőzködtetek el mind e mai napig? 21 Az idősebb így felelt: „Ha apád nem mondta volna meg nekünk, nem tudtuk volna.”
22 Akkor Járed elhitte, hogy igazak a szavai. 23 Az öreg így szólt Járedhez: „Miért fordultál ide meg oda?” Ő pedig így felelt: „Egyet kerestem a gyermekeim közül, hogy elmondjam neki, hogy veled mentem, és hogy lementek azokhoz, akikről beszéltél nekem.” 24 Amikor az idősebb meghallotta Járed szándékát, így szólt hozzá: „Hagyd most ezt a szándékot, és gyere velünk; meglátod a mi országunkat; ha a föld, amelyben lakunk, tetszik neked, akkor mi és te visszatérünk ide, és magunkkal visszük a családodat. De ha a mi országunk nem tetszik neked, akkor visszatérsz a lakóhelyedre.” 25 És az idősebb sürgette Járedet, hogy menjen el, mielőtt gyermekei közül valamelyik más tanácsot adna neki. 26 Járed ekkor kijött a barlangból, és velük ment, és közöttük volt. És vigasztalták őt, míg el nem értek a Káin fiainak hegyének tetejére. 27 Akkor az idősebb így szólt az egyik társához: „Valamit a barlang szájánál felejtettünk, és ez nem más, mint a kiválasztott ruhadarab, amit azért hoztunk, hogy felöltöztessük Járedet.” 28 Akkor azt mondta az egyiküknek: „Menj vissza te, valaki; és mi itt megvárunk, amíg vissza nem jössz. Akkor felöltöztetjük Járedet, és olyan lesz, mint mi: jóképű, szép és méltó arra, hogy velünk jöjjön a hazánkba.” 29 Aztán az egyik visszament. 30 Mikor pedig már egy kicsit távolabb volt, a vén odahívta, és ezt mondta neki: Maradj, míg felmegyek és beszélek veled. 31 Akkor megállt, az öreg odament hozzá, és így szólt hozzá: „Egy dolgot elfelejtettünk a barlangban, mégpedig ezt: el kell oltani a lámpást, amely benne ég, a benne lévő testek felett. Aztán gyere vissza hozzánk, gyorsan.” 32 Az elment, az idősebb pedig visszatért társaihoz és Járedhez. És lejöttek a hegyről, és Járed velük volt; és egy vízforrásnál maradtak, Káin gyermekeinek házai közelében, és várták társukat, amíg el nem hozta a ruhát Járednek. 33 Ő tehát, aki visszament a barlangba, eloltotta a lámpát, és odament hozzájuk, magával hozott egy fantomot, és megmutatta nekik. És amikor Jared meglátta, ámult a szépségén és kecsességén, és szívében ujjongott, mert hitte, hogy mindez igaz. 34 Míg ott tartózkodtak, hárman közülük bementek a Káin fiainak házaiba, és ezt mondták nekik: „Hozzatok nekünk ma ennivalót a vízforráshoz, hogy együnk mi és a társaink!” 35 Amikor Káin fiai meglátták őket, csodálkoztak, és ezt gondolták: „Szép látvány ezek, és ilyeneket még soha nem láttunk.” Felkeltek tehát, és velük mentek a vízforráshoz, hogy megnézzék társaikat. 36 Olyan szépnek találták őket, hogy hangosan kiáltoztak, hogy mások is gyűljenek össze, és jöjjenek el, és nézzék ezeket a gyönyörű lényeket. Aztán férfiak és nők egyaránt köréjük gyűltek. 37 Akkor ezt mondta nekik az öreg: „Jövevények vagyunk a földeteken, hozzatok nekünk jó ételt és italt, ti és az asszonyaitok, hogy felfrissüljünk veletek.” 38 Amikor azok a férfiak meghallották az idősebb szavait, Káin fiai közül mindenki elhozta a feleségét, egy másik pedig a lányát, és így sok asszony jött hozzájuk; mindegyikük Járedet vagy a saját, vagy a felesége nevében szólította; mind egyformán. 39 De amikor Járed látta, mit tesznek, lelke kiszakadt tőlük; sem ételüket, sem italukat nem kóstolta meg.
Ádám és Éva második könyve
40 Az idősebb meglátta a célzást, amint kitépte magát tőlük, és így szólt hozzá: „Ne szomorkodj; én vagyok a nagy öreg, ahogy látni fogod, te is tégy hasonlóképpen.” 41 Akkor széttárta a karját, és fogott egyet a nők közül, öt társa pedig ugyanezt tette Járed előtt, hogy ő is úgy tegyen, ahogy ők. 42 De amikor Járed látta, hogy gyalázatot művelnek, sírt, és ezt mondta magában: Az én atyáim soha nem tettek ilyesmit. 43 Ekkor kiterjesztette karjait, buzgó szívvel és sok sírással imádkozott, és könyörgött Istennek, hogy szabadítsa meg őt a kezükből. 44 Alighogy Járed imádkozni kezdett, az idősebb máris elmenekült társaival; mert nem tudtak egy imádkozó helyen maradni. 45 Akkor Járed megfordult, de nem látta őket, hanem ott találta magát Káin fiai között. 46 Majd sírva mondta: „Ó, Istenem, ne pusztíts el engem ezzel a néppel, amelyről atyáim figyelmeztettek; mert most, ó, Uram Istenem, azt gondoltam, hogy akik megjelentek nekem, az atyáim; de rájöttem, hogy ördögök, akik ezzel a gyönyörű jelenéssel megcsaltak, mígnem elhittem nekik.” 47 „De most kérlek Téged, ó, Istenem, szabadíts meg engem ettől a fajtól, amely között most időzöm, ahogyan megszabadítottál engem azoktól az ördögöktől. Küldd el angyalodat, hogy kihúzzon közülük; mert magamnak nincs hatalmam elmenekülni közülük.” 48 Amikor Járed befejezte imáját, Isten elküldte angyalát közéjük, aki magával vitte Járedet, felállította a hegyre, megmutatta neki az utat, tanácsot adott neki, majd elment tőle.
lámpát, és magukat az atyákat, akik a Sátán kezéből való szabadulásáért imádkoztak. 9 Akkor Járed ráesett a testekre, átölelte őket, és így szólt: „Ó, atyáim, a ti közbenjárásotokra szabadítson meg engem Isten a Sátán kezéből! És kérlek benneteket, kérjétek Istent, hogy őrizzen meg engem, és távol tartson tőle halálom napjáig.” 10 Akkor minden hang elhallgatott, kivéve Ádám atyánk hangját, aki Isten hatalma által szólt Járedhez, ahogyan az ember a társához szokott szólni, mondván: „Ó, Járed, fiam, ajánlj fel ajándékokat Istennek, amiért megszabadított téged Sátán kezéből; és amikor bemutatod azokat az áldozatokat, úgy legyen, hogy azon az oltáron ajánld fel őket, amelyen én felajánlottam. Aztán óvakodj Sátántól is; mert sokszor megtévesztett engem a kísérteteivel, el akart pusztítani, de Isten kiszabadított a kezéből. 11 „Parancsold meg népednek, hogy óvakodjanak tőle, és soha ne szünjenek meg ajándékokat bemutatni Istennek.” 12 Ekkor Ádám hangja is elhallgatott; és Járed és gyermekei csodálkoztak ezen. Azután úgy fektették le a testeket, ahogy először voltak; és Járed és gyermekei egész éjjel imádkozva álltak, egészen virradtáig. 13 Járed ekkor áldozatot mutatott be, és felajánlotta az oltáron, ahogyan Ádám megparancsolta neki. És amikor az oltárhoz ment, imádkozott Istenhez irgalomért és bűne bocsánatáért, ami a kialvó lámpással kapcsolatos volt. 14 Akkor Isten megjelent Járednek az oltáron, és megáldotta őt és gyermekeit, és elfogadta felajánlásaikat; és megparancsolta Járednek, hogy vegyen a szent tűzből az oltárról, és gyújtsa meg vele a lámpást, amely megvilágította Ádám testét.
18. FEJEZET
19. FEJEZET
1 Járed gyermekei szokásuk volt óránként meglátogatni őt, hogy áldást kapjanak, és tanácsot kérjenek mindenhez, amit tettek; és amikor dolga akadt, megtették helyette. 2 De ezúttal, amikor bementek a barlangba, nem Járedet találták, hanem a kialudt lámpást, az atyák holttesteit szétszórva, és Isten ereje által hangok jöttek tőlük, amelyek ezt mondták: „Sátán egy kísértetben megtévesztette fiunkat, el akarta pusztítani őt, ahogyan elpusztította fiunkat, Káint is.” 3 Azt is mondták: „Menny és föld Ura, szabadítsd meg fiunkat a Sátán kezéből, aki nagy és hamis kísértetet küldött előtte!” Más dolgokról is beszéltek Isten ereje által. 4 De amikor Járed gyermekei meghallották ezeket a hangokat, megfélemlültek, és ott álltak, és sírtak apjukért; mert nem tudták, mi történt vele. 5 És siratták őt azon a napon naplementéig. 6 Akkor megérkezett Járed bánatos arccal, lelkében és testében is nyomorultul, és bánatában, hogy elszakadt atyái testétől. 7 De amint közeledett a barlanghoz, gyermekei meglátták őt, odasiettek a barlanghoz, a nyakába akadtak, sírtak és ezt mondták neki: „Ó, apám, hol voltál, és miért hagytál el minket, ahogy nem szoktad?” Majd ismét: „Ó, apám, amikor eltűntél, apáink holttestei felett kialudt a lámpa, a holttestek szétszóródtak, és hangok hallatszottak belőlük.” 8 Amikor ezt Járed meghallotta, megbánta, és bement a barlangba; és ott találta a szétszórt testeket, a kialudt
1 Isten ismét kijelentette neki az Ádámnak tett ígéretét; elmagyarázta neki az 5500 évet, és kijelentette neki földre való eljövetelének titkát. 2 És Isten ezt mondta Járednek: „Ami a tüzet illeti, amelyet az oltárról vettél, hogy meggyújtsd vele a lámpást, maradjon nálad, hogy világítson a testeknek; és ne jőjjön ki a barlangból, amíg Ádám teste ki nem jön belőle. 3 De ó, Jared, vigyázz a tűzre, hogy fényesen égjen a lámpásban; se menj ki többé a barlangból, amíg látomás által parancsot nem kapsz, és nem kísértetként, amikor meglátod. 4 „Parancsold meg népednek, hogy ne érintkezzenek Káin gyermekeivel, és ne tanulják útjaikat; mert én vagyok az Isten, aki nem szereti a gyűlölséget és a gonoszság cselekedeteit.” 5 Isten sok más parancsolatot is adott Járednek, és megáldotta őt. Aztán visszavonta tőle az Igéjét. 6 Akkor Járed odament gyermekeivel, vett egy kis tüzet, lement a barlangba, meggyújtotta a lámpást Ádám teste előtt; és parancsolatokat adott népének, ahogyan Isten megparancsolta neki. 7 Ez a jel Járeddel történt négyszázötvenedik évének végén; sok más csodához hasonlóan nem jegyezzük fel. De csak ezt az egyet jegyezzük fel a rövidség kedvéért, és hogy ne hosszabbítsuk meg az elbeszélésünket. 8 És Járed nyolcvan évig folytatta gyermekei tanítását; de ezután elkezdték áthágni a parancsolatokat, amelyeket adott nekik, és sok mindent tettek a tanácsa nélkül.
Ádám és Éva második könyve
Elkezdtek egymás után lejönni a Szent Hegyről, és Káin gyermekeivel keveredni, tisztátalan közösségekben. 9 Most pedig azt az okot, amiért Járed gyermekei lementek a Szent Hegyről, a következőképpen fogjuk most kinyilatkoztatni nektek. 20. FEJEZET 1 Miután Káin lement a sötét földű földre, és gyermekei megsokasodtak ott, volt köztük egy, akinek a neve Genun volt, a vak Lámek fia, aki megölte Káint. 2 Ami pedig ezt a Genunt illeti, a Sátán már gyermekkorában beléköltözött; és különféle trombitákat, kürtöket, húros hangszereket, cintányérokat, psaltereket, lírákat, hárfákat és fuvolákat készített; és azokon játszott minden időben és minden órában. 3 És amikor játszott rajtuk, Sátán beléjük jött, úgyhogy gyönyörű és édes hangok hallatszottak közülük, amelyek megremegtették a szívüket. 4 Akkor csapatokat gyűjtött össze, hogy játsszanak rajtuk; és amikor játszottak, tetszett Káin gyermekeinek, akik egymás bűnével lángra lobbantották magukat, és tűzként égtek; míg Sátán egymás szívében lángra lobbantotta szívüket, és fokozta közöttük a vágyat. 5 Sátán arra is megtanította Genunt, hogyan készítsen erős italt a gabonából; és ez a Genun csapatokat gyűjtött össze ivóházakban; és mindenféle gyümölcsöt és virágot vitt a kezükbe; és együtt ittak. 6 Így ez a Genun rendkívül megsokszorozta a bűnt; büszkén is cselekedett, és Káin gyermekeit a legdurvább gonoszságok elkövetésére tanította, amelyeket nem ismertek; és sokféle olyan cselekedetre vitte őket, amelyeket korábban nem ismertek. 7 Amikor a Sátán látta, hogy engednek Genunnak, és mindenben hallgatnak rá, amit mondott nekik, nagyon örült, és növelte Genun értelmét, mígnem vasat vett, és harci fegyvereket készített belőle. 8 Amikor aztán megrészegedtek, gyűlölség és gyilkosság gyarapodott közöttük; az egyik erőszakot alkalmazott a másikon, hogy gonoszra tanítsa, elvette gyermekeit, és meggyalázta őket a szeme láttára. 9 És amikor az emberek látták, hogy legyőzöttek, és látták, hogy mások nem szenvednek vereséget, a legyőzöttek Genunhoz mentek, nála kerestek menedéket, és ő szövetségeseivé tette őket. 10 A bűn pedig igen megsokasodott közöttük; mígnem valaki a saját nővérét, lányát, anyját vagy másokat vett feleségül; vagy apja nővérének lányát, úgyhogy nem volt többé rokoni különbség, és nem tudták többé, mi a gonoszság; hanem gonoszul cselekedtek, és a föld beszennyeződött a bűnnel, és feldühítették Istent, a Bírót, aki teremtette őket. 11 Genun azonban csapatokat gyűjtött össze a Szent Hegy lábánál, akik kürtön és minden más, már említett hangszeren játszottak; és ezt azért tették, hogy Sét gyermekei, akik a Szent Hegyen voltak, hallják ezt. 12 Amikor Sét fiai meghallották a zajt, elcsodálkoztak, csapatonként érkeztek, és megálltak a hegy tetején, hogy megnézzék az alattuk lévőket; és így tettek egy egész esztendeig. 13 Amikor az év végén Genun látta, hogy apránként megnyerik maguknak a kegyeiket, belé szállt a Sátán, és
megtanította neki különféle mintájú ruhák festőanyagainak készítését, és megértette vele, hogyan kell karmazsinvöröst, bíbort és egyebeket festeni. 14 Káin fiai pedig, akik mindezt tették, és szépségben és pompás ruhában tündököltek, összegyűltek a hegy lábánál pompában, szarvakkal és pompás ruhákkal, és lóversenyeken vettek részt, mindenféle utálatosságot művelve. 15 Eközben Sét gyermekei, akik a Szent Hegyen voltak, imádkoztak és dicsérték Istent az elesett angyalok seregei helyett; ezért nevezte őket Isten „angyalok”-nak, mert nagyon örült nekik. 16 De ezután már nem tartották meg parancsolatát, és nem ragaszkodtak atyáiknak tett ígéretéhez, hanem eltávolodtak a böjttől és az imádkozástól, és apjuknak, Járednek a tanácsától. És továbbra is összegyűltek a hegy tetején, hogy reggeltől estig lássák Káin gyermekeit, és hogy mit tesznek, gyönyörű ruháikat és ékszereiket. 17 Kain fiai ekkor feltekintettek alulról, és látták Sét fiait, amint csapatokban álltak a hegy tetején, és hívták őket, hogy jöjjenek le hozzájuk. 18 Sét fiai azonban ezt mondták nekik felülről: „Nem ismerjük az utat.” Ekkor Genun, Lámek fia meghallotta, hogy azt mondják, nem ismerik az utat, és azon gondolkodott, hogyan hozhatná le őket. 19 Akkor megjelent neki a Sátán éjszaka, és ezt mondta: „Nincs módjuk lejönni a hegyről, amelyen laknak; hanem amikor holnap odaérnek, mondd nekik: Menjetek a hegy nyugati oldalára; ott találjátok egy vízfolyás útját, amely a hegy lábához folyik le két domb között; jöjjetek le azon az úton hozzánk!” 20 Amikor megvirradt, Genun szokása szerint megfújta a kürtöket és megverte a dobokat a hegy lábánál. Sét gyermekei meghallották ezt, és eljöttek, ahogy szoktak. 21 Akkor Génún ezt mondta nekik lentről: „Menjetek a hegy nyugati oldalára, ott megtaláljátok a levezető utat!” 22 Amikor Sét gyermekei meghallották ezeket a szavakat tőle, visszatértek a barlangba Járedhez, hogy elmondják neki mindazt, amit hallottak. 23 Amikor Járed meghallotta ezt, elszomorodott, mert tudta, hogy megszegik a tanácsát. 24 Ezután Sét fiai közül száz férfi gyűlt össze, és ezt mondták egymás között: „Gyertek, menjünk le Kain fiaihoz, és lássuk, mit tesznek, és mulassunk velük!” 25 Amikor Járed ezt hallotta a száz emberről, lelke megrendült, szíve pedig elszomorodott. Nagy buzgalommal felkelt, közéjük állt, és Ábel, az igaz vérére esküdve így szólt: „Senki se jöjjön le közületek erről a szent és tiszta hegyről, amelyen atyáink elrendelték, hogy ott lakjon!” 26 De amikor Járed látta, hogy nem fogadják el szavait, így szólt hozzájuk: „Ó, én jó, ártatlan és szent gyermekeim, tudjátok meg, hogy ha egyszer lejöttök erről a szent hegyről, Isten nem engedi meg nektek, hogy visszatérjetek oda.” 27 Ismét megkérte őket, mondván: „Ádám atyánk halálára, valamint Ábel, Sét, Énós, Kénán és Mahalálél vérére kényszerítlek, hogy hallgassatok rám, és ne szálljatok le erről a szent hegyről; mert abban a pillanatban, hogy elhagyjátok azt, életre és irgalomra leltek; és többé nem Isten gyermekeinek, hanem az ördög gyermekeinek fognak hívni benneteket.”
Ádám és Éva második könyve
28 De ők nem hallgattak a szavaira. 29 Énók akkoriban már felnőtt, és Isten iránti buzgalmában felkelt, és így szólt: „Hallgassatok meg engem, Sét fiai, kicsik és nagyok! Ha megszegitek atyáink parancsát, és lementek erről a szent hegyről, akkor soha többé fel nem jöhettek ide.” 30 De ők felkeltek Énók ellen, és nem hallgattak szavaira, hanem lejöttek a Szent Hegyről. 31 És amikor Káin leányaira tekintettek, szép alakjukra, színesre festett kezeikre és lábaikra, arcukon díszekkel tetovált arcokra, a bűn tüze fellobbant bennük. 32 Akkor Sátán gyönyörűvé tette őket Sét fiai előtt, ahogyan Sét fiait is legszebbnek mutatta Káin lányai előtt, úgyhogy Káin lányai ragadozó vadállatok módjára vágytak Sét fiai után, Sét fiai pedig Káin lányai után, mígnem utálatos dolgokat tettek velük. 33 Miután azonban így beleestek ebbe a szennyezésbe, visszatértek ugyanazon az úton, amelyen jöttek, és megpróbáltak felmenni a Szent Hegyre. De nem tehették, mert a szent hegy kövei tűzként villogtak előttük, ami miatt nem tudtak újra felmenni. 34 És Isten haragudott rájuk, és megbánta őket, mert leszálltak a dicsőségből, és ezáltal elvesztették vagy elhagyták saját tisztaságukat vagy ártatlanságukat, és a bűn szennyezésébe estek. 35 Akkor Isten elküldte Igéjét Járednek, mondván: „Ezek a te gyermekeid, akiket »gyermekeimnek« neveztél – íme, megszegték parancsolatomat, és leszálltak a kárhozat és a bűn hajlékába. Küldj hírnököt azokhoz, akik megmaradtak, hogy ne szálljanak le és ne vesszenek el.” 36 Akkor Járed sírt az Úr előtt, és irgalmat és bocsánatot kért tőle. De azt kívánta, bárcsak lelke távozna el testéből, mintsem hogy ezeket a szavakat hallja Istentől gyermekei Szent Hegyről való leszállásáról. 37 De ő Isten parancsát követve azt prédikálta nekik, hogy ne szálljanak le a szent hegyről, és ne érintkezzenek Káin gyermekeivel. 38 De ők nem hallgattak az üzenetére, és nem hallgattak a tanácsára. 21. FEJEZET 1 Ezután egy másik csapat gyűlt össze, és elmentek, hogy gondoskodjanak testvéreikről; de azok is elpusztultak, akárcsak ők. És így történt, csapat csapat után, mígnem csak néhányan maradtak meg közülük. 2 Akkor Járed a bánattól megbetegedett, és betegsége olyan súlyos lett, hogy közeledett halála napja. 3 Akkor elnevezte Énókot, legidősebb fiát, Metuséláhot Énók fiának, Lámekhot, Metuséláh fiát és Noét, Lámek fiát. 4 És amikor odaértek hozzá, imádkozott értük, megáldotta őket, és ezt mondta nekik: „Ti igaz, ártatlan fiak vagytok; ne menjetek le erről a szent hegyről; mert íme, gyermekeitek és gyermekeitek gyermekei jöttek le erről a szent hegyről, és elidegenedtek ettől a szent hegytől utálatos bujaságuk és Isten parancsolatának megszegése miatt. 5 „De tudom, hogy Isten hatalma által nem hagy titeket ezen a szent hegyen, mivel gyermekeitek megszegték az ő parancsolatát és atyáink parancsolatát, amelyet tőlük kaptunk.
6 „De, ó, fiaim, Isten egy idegen földre visz titeket, és soha többé nem tértek vissza, hogy szemeitekkel láthassátok ezt a kertet és ezt a szent hegyet.” 7 „Ezért, ó, fiaim, szenteljétek magatokat, és tartsátok meg Isten parancsolatát, amely veletek van. És amikor erről a szent hegyről egy idegen földre mentek, amelyet nem ismertek, vigyétek magatokkal Ádám atyánk testét, és vele együtt ezt a három értékes ajándékot és áldozatot, nevezetesen az aranyat, a tömjént és a mirhát; és legyenek ott, ahol Ádám atyánk teste feküdni fog.” 8 „És ahhoz, aki megmarad közületek, ó, fiaim, eljön Isten Igéje, és amikor kimegy erről a földről, magával viszi Ádám atyánk testét, és a föld közepére helyezi, arra a helyre, ahol az üdvösség megvalósul.” 9 Noé pedig monda néki: Ki az, aki közülünk megmarad? 10 És Járed így felelt: „Te vagy az, aki megmarad. És vedd ki Ádám atyánk testét a barlangból, és tedd magaddal a bárkába, amikor eljön az özönvíz. 11 „És a te fiad, Sém, aki ágyékodból származik, ő helyezi el Ádám atyánk testét a föld közepén, azon a helyen, ahonnan eljön az üdvösség.” 12 Akkor Járed a fiához, Énokhoz fordult, és ezt mondta neki: „Te, fiam, lakj ebben a barlangban, és szolgálj szorgalmasan Ádám atyánk teste előtt életed minden napján; és tápláld népedet igazságban és ártatlanságban.” 13 És Járed nem szólt többet. Ellazultak a kezei, becsukódott a szeme, és nyugalomra tért, mint atyái. Halála Noé háromszázhatvanadik évében, saját életének kilencszáznyolcvankilencedik évében történt; Takhsász hónap tizenkettedik napján, pénteken. 14 De amikor Járed meghalt, könnyek patakzottak az arcán a Sét gyermekei miatti nagy bánat miatt, akik az ő idejében estek el. 15 Akkor Énók, Metúsélah, Lámek és Noé, ez a négy ember sírt felette; bebalzsamozták, majd eltemették a Kincsek Barlangjába. Azután felkeltek, és negyven napig gyászolták. 16 És amikor véget értek a gyásznak ezek a napjai, Énók, Methusélah, Lámek és Noé továbbra is bánatban voltak, mert apjuk elment tőlük, és többé nem látták őt. 22. FEJEZET 1 Énók azonban megtartotta apjának, Járednek a parancsolatát, és továbbra is szolgált a barlangban. 2 Ez az Énok az, akivel sok csoda történt, és aki egy híres könyvet is írt; de ezeket a csodákat itt nem szabad elmondani. 3 Ezután Sét gyermekei eltévedtek és elestek, ők, gyermekeik és feleségeik. És amikor Énók, Methusélah, Lámek és Noé meglátták őket, szívükben kételyek és hitetlenség gyötörte őket; és sírtak és könyörögtek Isten irgalmáért, hogy őrizze meg őket, és vezesse ki őket abból a gonosz nemzedékből. 4 Énók háromszáznyolcvanöt évig folytatta szolgálatát az Úr előtt, és ennek az időszaknak a végén Isten kegyelméből tudatára ébredt annak, hogy Isten el akarja távolítani őt a földről. 5 Akkor így szólt a fiához: „Ó, fiam, tudom, hogy Isten özönvizet akar hozni a földre, és elpusztítani a teremtésünket.
Ádám és Éva második könyve
6 „Ti vagytok az utolsó uralkodók e nép felett ezen a hegyen; mert tudom, hogy senki sem marad meg közületek, aki gyermekeket nemzeni fog ezen a szent hegyen; és senki sem uralkodik népe gyermekei felett; és nagy sokaság sem marad meg közületek ezen a hegyen.” 7 Énók ezt mondta nekik: „Vigyázzatok lelkeitekre, és ragaszkodjatok Isten félelméhez és az Ő szolgálatához, és imádjátok őt igaz hittel, és szolgáljátok őt igazságban, ártatlanságban és ítéletben, bűnbánatban és tisztaságban.” 8 Amikor Énók befejezte parancsolatait nekik, Isten átvitte őt arról a hegyről az élet földjére, az igazak és a választottak lakhelyére, az öröm Paradicsomának hajlékába, az égig érő fénybe; olyan fénybe, amely kívül esik e világ fényén; mert Isten fénye az, amely betölti az egész világot, de amelyet egyetlen hely sem képes befogadni. 9 Így, mivel Énók Isten világosságában volt, a haláltól távol találta magát; míg Isten meg nem halt. 10 Összességében atyáink és gyermekeik közül senki sem maradt azon a szent hegyen, kivéve azt a hármat: Methusélahot, Lámeket és Noét. Mert mind a többiek lementek a hegyről, és bűnbe estek Káin gyermekeivel. Ezért tiltották meg nekik azt a hegyet, és senki sem maradt rajta, csak ez a három férfi.