The World‘s Dental Newspaper Budapest, 2024. május
www.dental-tribune.com
XX. évfolyam, 2. szám
TUDOMÁNY ÉS KUTATÁS
SZÍNES HÍREK A NAGYVILÁGBÓL
IRÁNYVONALAK, ALKALMAZÁSOK
A fogászati implantátumok ma már kiszámítható és hatékony kezelési lehetőséget biztosítanak a teljes és részleges foghiánnyal élő páciensek hiányzó fogainak pótlására. Kiemelkedő hosszú távú klinikai eredmények állnak rendelkezésünkre...
Dr. Mei Hui Tan az IDEM 2024-en tartott előadásában a száj- és állcsontsebészet és az alvásgyógyászat területén szerzett szakértelmét ötvözte, így a klinikusok jobban megérthették
A 21. század egyik legfontosabb egészségügyi problémája a daganatos betegek ellátása és gondozása. Munkájuk során a fogorvosok is egyre többször találkozhatnak olyan páciensekkel...
4. oldal
12. oldal
16. oldal
A beleegyező nyilatkozat a gyermekfogászati ellátásban bonyolult és ellentmondásos
A tájékozott beleegyezés kérdése a gyermekgyógyászati esetekben bonyolulttá válhat, mivel sokan vannak érintettek. (Kép: wavebreakmedia/Shutterstock)
Anisha Hall Hoppe, Dental Tribune International A gyermekfogászati ellátást illetően a beleegyezés értelmezése a különböző országokban eltérő. Bár az Amerikai Gyermekfogászati Akadémia konkrét iránymutatásokat ad a gyermekbetegek tájékoztatáson alapuló beleegyezésének biztosítására, más országokban gyakran nem könnyű hasonló iránymutatásokat találni. Egy új multinacionális tanulmány a fogászati ellátás során a tájékoztatáson alapuló beleegyezés megszerzésének összetettségét vizsgálja, különösen a gyermekfogászat kontextusában, ahol a beleegyezés és a hozzájárulás a kiskorúak és gyámjaik bevonása miatt egyedi szituációkat teremt. A beleegyezés kulcsfontosságú szerepet játszik a beteg autonómiájának és az etikus kezelésnek a biztosításában. A tanulmány a világ minden tájáról érkező válaszok alapján rávilágít a gyermekfogászati ellátáshoz szükséges tájékoztatáson alapuló beleegyezés megszerzésével kapcsolatos kihívásokra és eltérésekre, kiemelve a korai fogászati beavatkozás fontosságát a jobb egészségügyi eredmények érdekében. Az adatokat 13 ország fogászati szakemberei körében végzett online felmérés útján gyűjtötték. A szerzők összehasonlították és elemezték a tájékoztatáson alapuló beleegyezést szabályozó különböző megközelítéseket és jogi kereteket ezekben az országokban. A tájékoztatáson alapuló beleegyezési gyakorlatban jelentős eltéréseket találtak. Egyes országokban az életkor az egyetlen kritérium a beleegyezési képesség meghatározásához, míg máshol további tényezőket vesznek figyelembe,
beleértve a gyermek megértését és érettségét. Különösen figyelemreméltó a vizsgált országok közötti eltérés a beleegyezéshez szükséges törvényes korhatár tekintetében. Például Tanzánia, Dél-Afrika, India, Kenya, Malajzia és Brazília az életkorra támaszkodik mint fő meghatározó tényezőre, míg Szingapúrban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a Gillick-féle kompetencia fogalmát alkalmazzák, amely a gyermek megértését életkortól függetlenül értékeli. A beleegyezés kérdése akár bíróság elé is vihető mint lehetséges gondatlansági eset, amennyiben a fogorvos a kezelést elengedhetetlennek tartja. A dokumentum azt javasolja, hogy világosabb globális iránymutatásokra van szükség, amelyek részletezik, hogy a fogorvosok mikor járhatnak el a beteg érdekében, hogy megállapítsák, mi minősül fogászati vészhelyzetnek, és hogy meghatározzák a beleegyezés felülbírálatának folyamatát. Hangsúlyozza továbbá a gyermekfogászatban alkalmazott beleegyezési gyakorlatok összetettségét és változatosságát világszerte, és kiemeli az egyértelműbb iránymutatások és további kutatások szükségességét a gyermekek és a különleges szükségletekkel rendelkező betegek etikus és hatékony fogászati ellátásának biztosítása érdekében. A szerzők hangsúlyozták a tájékozott beleegyezés kritikus szerepét a jogi jogok, az etikai gyakorlat és a betegellátás metszéspontjában. A „A pilot study on the global practice of informed consent in paediatric dentistry” című tanulmányt a Frontiers in Oral Health című szaklapban tették közzé 2024. március 1-jén. DT
Politikai üzemmód Dr. Szepesi András 2024 tavaszán politikai üzemmódba állt az ország. Elsősorban a politikai pártok, szervezetek és a médiumok. Ez rendesen áttevődik a lakosságra, akár kedvelik a politikai műsorokat, akár nem. Az utcák megtelnek plakátokkal, a médiumok képekkel, üzenetekkel, eseményekkel. A közösségi médiumok vitákkal, kinyilatkozásokkal, indulatokkal, segélykiáltásokkal. Ezen se csodálkozni, se panaszkodni való nincs. A modern kapitalizmus értelmiségi élcsapata, a művelt polgárság kb. 150-200 évvel ezelőtt így kezdte berendezni a fejlett ipari országok politikai irányítását. Megjelentek a hatalomért vetélkedő politikai pártok, a folyamatot támogatták az egyre szélesebb körben kiterjesztett választójogok. Egyfajta népszavazás a rendszer alapja, vagy népítélet, ahogy azt a modern korban a görög demokráciáról elképzelték. Elvileg a pártoknak kellene „csatornázni”, rendszerbe foglalni a választók akaratát, amit azután a hatalomba juttatott pártok a kormányzásuk idején (többé-kevésbé) megvalósítanak. Az elmúlt évszázadban ez sokat finomodott, főleg a fejlettebb országokban. Nekünk, akik két háború után is a vesz-
tes oldalon találtuk magunkat, ez a békés politikai berendezkedés csak szünetekkel, paradigmaváltásokkal tarkítva alakult ki, és még ma se mondhatjuk, hogy kiegyensúlyozott állapotba jutottunk. A 33 éve formálódó demokratikus magyar politikai rendszer legnagyobb hibája, hogy a kezdetekkor „muszáj Herkulesként” – mivel más megoldás nem volt, és az államszocializmustól is ezt örökölte – a kormány magához ragadta a közellátás intézményeinek az igazgatását is. Az természetes lenne, hogy a választásokon nyert felhatalmazás alapján a (politikai) irányítás a kormányhoz kerüljön, de ezeknek a bonyolult elméleti és gyakorlati alapozású rendszereknek az igazgatása más felkészültséget és érdekviszonyokat követelne. Az oktatás igazgatása erősen szakmai és kulturális feladat, hosszú távú szakmai programokat követel az általános iskoláktól az egyetemekig, de még azután is a különféle posztgraduális területeken. A szociális igazgatást erősen helyben kellene végezni (szubszidiaritás), ahol a problémák jól ismertek. A közösségi források igazságos, tisztességes és hatásos elosztása nem egyszerű feladat. Ráadásul az érintettek egy részének nem csak
az emberi méltósággal élés, hanem a felemelkedés is a célja. Az egészségügy pedig annyira bonyolult rendszer, hogy politikusok sehol a világon nem tudják megtanulni az igazgatását, mert az életre szóló feladat, ha úgy tetszik, hivatás. Lehetetlen 4-5 éves választási ciklusokra tördelni egy olyan feladatot, ami az embereket a fogantatástól és a születéstől az idősödés hosszú folyamatán át a lehetőleg szenvedésektől megkímélt halálig vezet. Több szintje van, és különféle nem kormányzati intézményekhez, pl. társadalombiztosítás, állami egészségügyi szolgálat, szociális ellátó rendszerek stb. kellene kötődnie. A politika ezen feladatok nélkül is sajátos gondokkal küszködik. Senki nem számíthatott rá, de egy pedofil ügyben érintett helyettes intézményvezető felmentése miatt lemondott Novák Katalin köztársasági elnök. Majd szorosan utána lemondott Varga Judit, a korábbi igazságügyi miniszter, aki ellenjegyezte a kegyelmi ügyet. Ő lett volna a Fidesz–KDNP európai uniós választási lista vezetője. Lemondott még a református egyház zsinatának lelkész elnöke, Balogh Zoltán püspök, mert állítólag ” 3. oldal hirdetés