The World‘s Dental Newspaper Budapest, 2023. május
www.dental-tribune.com
XIX. évfolyam, 2. szám
IRÁNYVONALAK, ALKALMAZÁSOK
GYAKORLÓ FOGORVOS AJÁNLJA
SZÍNES HÍREK A NAGYVILÁGBÓL
A hiányzó oldalsó kismetszők részárással történő kezelése során a szemfogak és oldalsó fogak meziális mozgatása közben a fogszabályozó orvosnak csiszolással kell a fogak formáját igazítani. Már a kezelés elejétől a szemfog elcsiszolása nem csak az incizális...
A mindennapi gyakorlatban gyakran találkozunk súlyos fogszuvasodással. A fogorvosnak mindig kihívást jelent a döntés, hogy kihúzzuk és implantátummal pótoljuk, vagy megmentjük a fogat...
Kvadráns fogászati eset két I. osztályú és két II. osztályú üreggel a premolárisokban. A restauratív kezelés egyik legfontosabb lépése az izolációra való előkészítés. A kezelés első lépésében meg kell nyitnunk az interproximális területeket...
4. oldal
14. oldal
16. oldal
Új tanulmány tárja fel a COVID-19 egészségügyi szakemberekre gyakorolt hatását
A fertőzéstől való félelem, a kormányzati támogatás hiánya és a pszichológiai szorongás – többek között ezek a témák merültek fel az egészségügyi dolgozókról szóló, nemrégiben készült jelentésben. (Kép: BalanceFormCreative/Shutterstock)
Iveta Ramonaite, Dental Tribune International A COVID-19 világjárvány fáradtságot, frusztrációt és érzelmi kimerültséget okozott az egészségügyi dolgozók körében. Ez derül ki az Egészségügyi Világszervezet és az Egészségügyi Szakmák Világszövetsége (WHPA) által kiadott új jelentésből. A jelentés a COVID-19 hatását mérte az olyan tényezőkre, mint az egészség, a jólét, a rendelkezésre állás és a fogászati szakemberek munkakörülményei. Az eredmények segítenek javítani a jövőbeli egészségügyi válságok előrejelzését és az azokra való reagálást, ami mind a betegek, mind az egészségügyi rendszerek javát szolgálja. A jelentés a WHPA szervezetek nemzeti szakmai szövetségei által gyűjtött információkat használta fel, és 2020 és 2021 között készült. Összehasonlította a fogorvosok, ápolók, gyógyszerészek, orvosok és gyógytornászok tapasztalatait, és öt fő témát azonosított. Ezek a témák a foglalkozási és pszichoszociális tényezőkkel, a szolgálatból való ideiglenes vagy végleges távozással, valamint a COVID-19 oltásokhoz való hozzáféréssel és azok felvételével kapcsolatosak. Például arról számoltak be, hogy az egészségügyi szakemberek a világjárvány alatt nagy félelmet éreztek az egyéni védőfelszerelések hiánya miatt, és ez fokozta a fertőzéstől való félelmüket. Azt is megállapították, hogy az egészségügyi szakemberek mélyen alulértékeltnek érezték magukat. Ez az alulértékeltség abban nyilvánult
meg, hogy a világjárvány alatt nem kaptak rendszeres támogatást. Egy másik fontos téma volt a vakcinázás, és a jelentések szerint a vakcinázással kapcsolatos képzést és tájékoztatást felül kell vizsgálni, hogy az egészségügyi dolgozók körében a vakcinázással kapcsolatos bizonytalanságot és elutasítást kezelni lehessen. A jelentés továbbá felhívta a figyelmet a mentális egészség és a pszichoszociális jólét támogatásának hiányára, és kiemelte, hogy az egészségügyi szakemberek a világjárvány alatt óriási fennakadást tapasztaltak a tanulásban, mivel számos oktatási intézményt bezártak, és a klinikai gyakorlatokat elhalasztották vagy teljesen törölték. Howard Catton, az Ápolók Nemzetközi Tanácsának vezérigazgatója és a jelentés társszerzője szerint a kormányoknak fel kellene használniuk a jelentést a következő globális egészségügyi vészhelyzetre való felkészülésre, valamint az egészségügyi személyzetre nehezedő terhek enyhítésére. „Világszerte az egészségügyi rendszerekbe történő korábbi alulfinanszírozás azt jelentette, hogy az egészségügyi szakembereket és a multidiszciplináris csapatokat, amelyek egészségügyi szolgáltatásaink éltető elemei, cserben hagyták őket” – mondta Catton egy sajtóközleményben. Folytatta: „Tudjuk, hogy mit kell tenni: a kihívás az, hogy megvalósítsuk. Az első létfontosságú lépés az lenne, ha több egészségügyi szakember kerülne a legmagasabb vezetői pozíciókba, hogy ellensúlyozzuk a döntéshozók és a frontvonalon dolgozó egészségügyi szakemberek közötti jelenlegi szakadékot” „A kormányoknak meg kell becsülniük az ápolók és mások hozzájárulását a világjárvány idején, olyan pozíciókba kell emelniük őket, ahol közvetlenebbül befolyásolhatják az egészségügyi politikát, és biztosítaniuk kell, hogy soha többé ne kelljen halálos világjárvánnyal szembenézniük az őket megillető gondoskodás, támogatás és védelem nélkül” – zárta gondolatait.
Csata után: döcögünk tovább Katona József Régen volt ennyire mozgalmas tavasza a honi egészségügynek. Az események akkor pörögtek fel, amikor az orvosi kamara meglátta a nagy lehetőséget az alapellátási ügyeletek államosításában. Úgy vélték, hogy a háziorvosok az önkéntes együttműködésükért cserébe kikényszeríthetik az ágazati reformmal kapcsolatos érdemi egyeztetések folytatását. Ennek eredményeként remélték kijelölni és törvényekben rögzíteni az ágazat átalakításának pályáját. Ezen túl néhány azonnali követelést is megfogalmaztak. Elsőként a szakdolgozók már januártól hatályos béremelését. S rögtön ez után az alapellátók finanszírozásának stabilizálását: benne a működési költségek növekedésének teljes kompenzálását, az alapdíj visszaállítását, valamint az új indikátorrendszer felülvizsgálatát. Noha az sejthető volt, hogy ez az erődemonstráció érzékenyen érinti az ágazat vezetését, a rá adott válasz a Magyar Orvosi Kamarát is meglepte. Előbb egy kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, majd az illetékes államtitkár, Takács Péter
is megvádolta a köztestületet azzal, hogy – mint utóbbi egy a Mandinernek adott interjújában fogalmazott: „az orvosi kamara visszaélt a hatalmával. Az új ügyeleti rendszerben dolgozni kívánó orvosokat fenyegettek meg azzal, hogy kizárják őket a kamarából és akkor nem dolgozhatnak többé orvosként.” Bár ezt az állítást semmilyen ténnyel nem tudták alátámasztani, ez nem akadályozta a kormányzó többséget abban, hogy elfogadjon egy a MOK megroppantását célzó törvényjavaslatot. Az egyrészt megszüntette az orvosok kötelező kamarai tagságát, másrészt elvette – már a folyó ügyek esetében is – az etikai eljárások lefolytatásának jogát a szervezettől. „Ez egy durva és minden igazságalapot nélkülöző támadás volt... azt gondolni sem mertem, hogy ilyen statáriális gyorsasággal – előbb az ‚ítélet’, utána a ‚tárgyalás’ – viszik végig ezt a törvényt” – nyilatkozta utóbb a Forbesnak Kincses Gyula, a MOK elnöke. A következő 30 nap, a „tagtoborzás-elriasztás” idejének nagy kérdése az volt, hogy hányan maradnak a kamarában? Mennyien azonosulnak az orvosok közül azzal a kormányzati narratívával, amit az államtitkár így foglalt össze: „a DK-s MOK-ve-
zetés képes odáig elmenni Gyurcsányék hatalmáért, hogy arra akarják rávenni az orvosokat, hogy ne lássák el a betegeket?" A szélesebb nyilvánosság álláspontja hamarabb kiderült. Még a kormányzati válaszcsapás előtt kérdezte a KutatóCentrum a közönséget, hogy mennyire értenek egyet a kamara nyomásgyakorlásával? Azt akkor a válaszolók 43 százaléka egyértelműen támogatta, míg a határozottan elutasítók aránya 16 százalék volt. A Publicus Intézet kutatása már akkor készült, amikor a kormány ellenlépését is ismerhette a közönség. Ekkor azt kérdezték: „Ön szerint a kormányzat és az orvostársadalom vitájában ki az, aki valóban a betegek érdekeit képviseli?” A többség (53%) szerint ezek inkább az orvosok voltak, míg 10 százalék szerint inkább a kormány. (A válaszolók közel negyede vélte úgy, hogy a két fél egyaránt a betegek érdekeit képviselte.) A tagság megújításának eredménye még a kamara vezetőit is meglepte, a határidőre 33 911-en jelezték, hogy maradni kívánnak, amivel a hivatásrendi testület a tagságának több mint kétharmadát sikeresen ” 3. oldal hirdetés