Köszöntöm Kedves Olvasó!
Jöhet a nyár és hogy könnyeden tudjuk magunkat beleengedni:
Van nekem egy óvodáskori legjobb barátom, Viktor. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Gyerekként együtt játszottunk, együtt készültünk rajzversenyre - egyébként kiváló grafikus lett -, jártunk angol fakultációra, egyformán kreatívak vagyunk stb.
46 évesek vagyunk, no nem öregek, de kb. a felénél a lehetségesnek. A szüleim ennyi idősek voltak, mikor házasodtam. Tehát viszonyítgatok.
Szóval Viktorral tartjuk a kapcsolatot, majdnem mindennap írunk. Ám azt vettem észre, hogy egyre többször azt, hogy épp melyik híres ember, egykori idolunk, kedvenc színészünk, zenészünk halt meg. Vannak időszakok, mikor ez nagyon sűrű. Persze lehet mondani, hogy mindig halnak meg emberek, híresek is... De nekem ezek a hírességek úgy vannak meg a fejemben, mint mikor gyerek voltam, játszottam a szőnyegen a szobámban és pl. ő szólt a rádióból. Őt láttam a tévében. Kortalanok.
