Issuu

VII. évfolyam 9. szám 2026. szeptember

Dr. Csátaljay Zsuzsanna A kézi és számítógépes nyugták új adatszolgáltatási kötelezettsége: tudnivalók az átálláshoz 2026. szeptember 1-jétől

Sándorné Új Éva

Társaságiadó-előleg – változó szabályok

Dr. Horváth István

A bértranszparencia új uniós szabályozása és hazai munkajogi kihívásai

Csegzi Dalma

ÁNYK-kivezetés – Döntési pontok a zökkenőmentes átálláshoz 2027-re

2026 újdonságai folyamatosan érkeznek

www.

szakkonyvshop.vezinfo.hu

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Tartalom

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1143 Budapest, Gizella út 42–44. Tel.: (06-1) 236-0635, e-mail: info@vezinfo.hu www.vezinfo.hu

Dr. Csátaljay Zsuzsanna –––––––––––––––––––––––––––––––––––––– A kézi és számítógépes nyugták új adatszolgáltatási kötelezettsége: tudnivalók az átálláshoz 2026. szeptember 1-jétől Az új adatszolgáltatási kötelezettség jogszabályi háttere és a szankciómentes átmenet A változatlan szabályok A nyugtával egy tekintet alá eső okirat, a módosító nyugta rendszere Az adatszolgáltatás teljesítésének szabályai és határideje A NAV elektronikus felülete és a jogosultságkezelés kérdései Az érintetti kör meghatározása és a mentesülések A felkészülés négy technológiai alternatívája

A SZAKMA LAPJA

Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Szerzők, közreműködők: Dr. Andor Ágnes Bonácz Zsolt Botka Erika Dr. Bölcskei Krisztián Dr. Crespo Zsuzsanna Dr. Császár Zoltán Dr. Csátaljay Zsuzsanna Czöndör Szabolcs Egri-Retezi Katalin Farkasné Gondos Krisztina Dr. Futó Gábor Gottgeisl Rita Dr. Horváth István Horváthné Szabó Beáta Kelemen Hilda Kelemen István Kopányiné Mészáros Edda Dr. Kovács Ferenc Lepsényi Mária Dr. Rabné Dr. Barizs Gabriella Sándorné Új Éva Szabó Gábor Széles Imre Széll Zoltánné Dr. Sztankó Dániel Tóth Mihály

7. évfolyam 9. szám, 2026. szeptember

Bonácz Zsolt –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 11 A korrekciós számlák kibocsátásának szabályai Hányszor lehet egy számlát módosítani? Lehet-e egy módosító számlát módosítani? Kétlépéses módosítás esetén az érvénytelenítő számla miért tekintendő módosító számlának? Van-e a korrekciós számla kiállításának határideje? Bonácz Zsolt –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 15 Többszöri számlakorrekció példákkal Sándorné Új Éva ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 17 Társaságiadó-előleg – változó szabályok Adóelőleg-fizetési gyakoriság Az adófelajánlási lehetőség Az adóelőleg mérséklése Áttérés kivára és vissza Dr. Horváth István–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 23 A bértranszparencia új uniós szabályozása és hazai munkajogi kihívásai (1. rész)

Kiadói szerkesztő: Kövesdi Edit

Fotiadi Ágnes –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 29 Az új transzferár-rendelet gyakorlati alkalmazása: szigorodó Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. szabályok, adóhatósági fókuszpontok és feladatok Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter Fő célkitűzések: hatósági eszköztár, kockázatkezelés és digitális összhang © Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. Értékhatárok és a mentességi szabályok átalakulása ISSN 2631-102X Benchmarkok: szigorú szűrési lépések és a földrajzi Minden jog fenntartva! Az Adózás/Számvitel hierarchia szaktájékoztató tartalma jogvédett. A lapban Iparági elemzés: könnyítés a jogszabályban, megfontolandó közzétett cikkek, hírek, információk másolá- kockázat sa, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása Csegzi Dalma –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 34 csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzá- ÁNYK-kivezetés – Döntési pontok a zökkenőmentes átálláshoz járulásával megengedett. A szakmai infor- 2027-re mációkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés Dr. Kéri Erika –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 37 időpontjában fennálló köteles gondosságunk Bizalmi vagyonkezelés a NAV kereszttüzében – ellenére átvett téves értesülésekért felelős- Mit jelent a kötelező ellenőrzés és hogyan készüljünk a várható adóellenőrzésekre? séget nem vállalunk.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

A KÉZI ÉS SZÁMÍTÓGÉPES NYUGTÁK ÚJ ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE: TUDNIVALÓK AZ ÁTÁLLÁSHOZ 2026. SZEPTEMBER 1-JÉTŐL

2026. szeptember 1-jétől gyökeresen átalakul a bizonylatolási adminisztráció, ugyanis a jogalkotó kiterjeszti a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséget a kézi tömbből kiállított és a számítógéppel előállított nyugtákra, valamint azok módosító bizonylataira. Habár a pénzügyi kormányzat 2026. december 31-ig szankciómentes időszakot biztosít a gazdálkodók számára, a jogszabályi hatálybalépés nem tolódik el, így a jogkövető felkészülést és a technikai fejlesztéseket haladéktalanul meg kell kezdeni.

DR. CSÁTALJAY ZSUZSANNA

Az új adatszolgáltatási kötelezettség jogszabályi háttere és a szankciómentes átmenet A gazdaság fehérítését célzó folyamat újabb mérföldkőhöz érkezik: a hatályba lépő jogszabályi rendelkezések értelmében 2026. szeptember 1-jétől adatszolgáltatási kötelezettség terheli a papíralapú, kézi tömbből kiállított nyugtákat, a számítógépes programmal előállított nyugtákat, továbbá a nyugtával egy tekintet alá eső okiratokat, azaz a módosító nyugtákat is. Ezen adatszolgáltatást a kibocsátást követően meghatározott határidőn belül, közvetlenül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) felé kell megtenniük az érintett gazdálkodóknak. A szakmai gyakorlatban felmerülő leggyakoribb kérdés a bevezetés ütemezésére és az esetleges halasztásokra vonatkozik. Egyértelműen rögzíthető, hogy nincs határidő-hosszabbítás. A kötelezettség már kihirdetett jogszabályban szerepel, a jogalkotó nem módosította a hatálybalépés napját, így a szabályozás automatikusan alkalmazandóvá válik 2026. szeptember 1-jétől. Ugyanakkor a pénzügyi tárca és a jogalkotó felismerte a gazdasági szereplőkre háru-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

ló technikai és adminisztratív terheket, ezért 2026. december 31-ig szankciómentes időszakot hirdetett. A szankciómentesség lényege, hogy az adóhatóság nem szab ki mulasztási bírságot abban az esetben, ha a vállalkozás adatszolgáltatása az átállás kezdeti hónapjaiban hibás, hiányos vagy pontatlan. Alapvető fontosságú azonban hangsúlyozni, hogy ez a mentesség kizárólag a bírságolásra vonatkozik, magára az adatszolgáltatás elvégzésére nem. A kötelezettség szeptember 1-jétől teljes jogerővel él, az adatszolgáltatást meg kell kísérelni és el kell végezni. Az adóhatóság a jogkövetési szándékot, a folyamatban lévő informatikai fejlesztéseket és az érdemi törekvést vizsgálja. A vállalkozások és könyvelőik tehát nem halaszthatják a felkészülést a türelmi időszak végére, 2027. január 1-jére. A nyugtakibocsátási kötelezettség változatlan anyagi jogi szabályai A változások értelmezésekor elengedhetetlen tisztázni, hogy mely bizonylatolási alapelvek maradnak teljesen érintetlenek. A közhiedelemmel ellentétben az adatszolgáltatási kötelezettség előírása nem jelenti azt, hogy 2026. szeptember 1-jétől kötelezővé válna az e-nyugta alkalmazása. Az e-nyugta kötelező kiállítása kizárólag egy szűkebb, meghatározott szolgáltatói és tevékenységi körben, jóval később,

2028. július 1-jétől lép majd érvénybe. Szeptember 1-jétől kizárólag a meglévő bizonylatfajták adatszolgáltatása válik kötelezővé, amelyhez az e-nyugta csupán egy választható, automatizált technológiai alternatívaként jelenik meg. Nem változnak a nyugtaadás alapvető anyagi jogi feltételei sem. A hatályos áfaszabályozás alapján a gazdálkodó akkor jogosult és egyben köteles nyugtát kiállítani, amennyiben négy törvényi feltétel együttesen, maradéktalanul fennáll: •• a vevő, illetve a szolgáltatás igénybevevője nem minősül adóalanynak (jellemzően magánszemély), •• az ellenérték megtérítése azonnal megtörténik (készpénzzel, bankkártyával vagy egyéb azonnali fizetési eszközzel), •• a vevő a vásárláskor kifejezetten nem kér számlát, •• az ügylet bruttó ellenértéke nem éri el vagy nem haladja meg a 900 000 forintos értékhatárt. Amennyiben ezen feltételek bármelyike hiányzik, a gazdálkodó nem állíthat ki nyugtát, hanem kötelezően számlát kell kibocsátania. Ha viszont mind a négy feltétel teljesül, a nyugtakibocsátás kötelező érvényű az áfa hatálya alá tartozó, ellenérték fejében teljesített termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról. Ugyancsak változatlan az az elvárás, miszerint a nyugtát haladéktalanul, a gazdasági esemény megvalósulásának pillanatában kell kibocsátani. A bizonylat kibocsátásától számított elévülési idő végéig a kibocsátónak kötelező gondoskodnia az eredet hitelességéről, az adattartalom sértetlenségéről, valamint az olvashatóságról. A kézi tömbből kiállított nyugta adattartalma terén sem történik jogszabályi módosítás. A bizonylatnak továbbra is mindössze négy kötelező alapadatot kell magában foglalnia: a kibocsátó nevét, címét és adószámát; a kiállítás keltét (amely egybeesik a teljesítés időpontjával); a fizetett bruttó ellenértéket; valamint a bizonylat előre nyomtatott, szigorú számadású sorszámát. A kézi nyugtán továbbra sem kell feltüntetni sem a termék, sem a szolgáltatás megnevezését, sem pedig az alkalmazott áfakulcsot. Továbbra is él az a könnyítés, hogy amennyiben a bizonylat egyben belépésre is jogosít – mint például a mozi- vagy színházjegyek esetében –, különálló nyugta kibocsátására nincs szükség. Nem terheli nyugtaadási kötelezettség azokat az adózókat sem, akik sajtóterméket értékesítenek, szerencsejáték-szolgáltatást nyújtanak, vagy olyan automata berendezés útján bonyolítják le az értékesítést, amely az ellenértéket közvetlenül felveszi.

A nyugtával egy tekintet alá eső okirat, a módosító nyugta rendszere Az új adatszolgáltatási kötelezettség kiterjed a nyugtával egy tekintet alá eső okiratokra is. Ezt a jogintézményt a jogalkotó korábban, 2025. július 1-jével vezette be a jogrendszerbe, megszüntetve azt a korábbi hiányosságot, amely a már kibocsátott nyugták utólagos korrekcióját nehezítette. A gyakorlatban ezt a dokumentumot legegyszerűbben módosító nyugtaként határozhatjuk meg. A módosító nyugta kiállítására akkor kerül sor, ha a korábban átadott eredeti nyugta adattartalma utólag módosul. Tipikusan ilyen helyzet áll elő, ha a kereskedő utólagos árengedményt biztosít a vevőnek, minőségi kifogás miatt visszavásárolja a terméket, vagy tévesen rögzített adatot kell helyesbíteni. A klasszikus kézi nyugta esetében a módosítás leggyakrabban a bruttó ellenérték változására irányul. A módosító okirat nemcsak a kézi bizonylatoknál, hanem a számítógéppel előállított nyugtáknál és az online pénztárgéppel rögzített bizonylatoknál is alkalmazandó. Adattartalmát tekintve a számlával egy tekintet alá eső okirat logikáját követi: rendelkeznie kell saját sorszámmal, a kiállítás dátumával, egyértelmű hivatkozással a módosítandó eredeti nyugta sorszámára, valamint tartalmaznia kell a módosítással érintett adatot – a kézi nyugta esetében a korrigált bruttó végösszeget. A bizonylatnak és az eredeti nyugtának együttesen kell hitelesen tükröznie a gazdasági esemény valós végeredményét. 2026. szeptember 1-jétől a módosító nyugtákról ugyanúgy adatot kell szolgáltatni a NAV felé, mint az alapbizonylatokról. Az adatszolgáltatás teljesítésének szabályai és határideje Az adminisztráció középpontjában a kézi és számítógépes nyugták rendszeres adatszolgáltatása áll. A jogszabály szigorú eljárásrendet határoz meg: az adatszolgáltatást a nyugta kiállításának napjától számított 3 naptári napon belül kell teljesíteni. A naptári nap megjelölésnek kiemelkedő jogi és gyakorlati súlya van. Ebbe a határidőbe beleszámítanak a hétvégék, a munkaszüneti napok és az ünnepnapok is. Az adatszolgáltatást nem bizonylatonként egyesével kell megtenni, hanem napi szinten összesítve, az alkalmazott adómértékek (áfakulcsok) szerinti bontásban. Ez a követelmény alapjaiban számolja fel azt az évtizedes, helytelen piaci gyakorlatot, amikor a vállalkozók a kézi nyugtatömböket utólag, visszamenőlegesen töltötték ki, vagy a havi könyvelési anyag

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

részeként, hetekkel később juttatták el a könyvelőirodába. Mivel a bizonylatokat 3 naptári napon belül le kell jelenteni, a gazdálkodók ténylegesen rá lesznek kényszerítve a jogszabályi előírás betartására: a kézi nyugtát a vásárlás pillanatában, haladéktalanul ki kell állítani és át kell adni a vevőnek. Az adómérték szerinti napi összesítés komoly adminisztrációs kihívást jelent azoknál a vállalkozásoknál, amelyek eltérő áfakulcsú termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítenek kézi nyugtával. Ahogyan arra az anyagi jogi szabályoknál rámutattunk, a kézi nyugtán sem termékmegnevezés, sem áfakulcs nem szerepel, kizárólag a bruttó összeg. Ha viszont a vállalkozás például 5%-os, 18%-os és 27%-os kulcs alá tartozó tételeket is forgalmaz, a manuális adatszolgáltatáshoz a nap végén külön nyilvántartás alapján szét kell válogatnia a nyugtákat az adómértékek szerint, hiszen a NAV felületére csak adókulcsonkénti csoportosításban lehet felvinni a napi bruttó forgalmat. Az egyetlen áfakulccsal dolgozóknál ez egyszerűbb feladat, a vegyes termékkört értékesítőknél viszont jelentős hibaforrást hordoz. A NAV elektronikus felülete és a jogosultságkezelés kérdései A manuális adatszolgáltatás lebonyolításához a NAV egy erre a célra létrehozott, dedikált webes képernyőfelületet biztosít. A rendszer működési elve és felépítése nagyban hasonlít a kézi számlák bejelentésére szolgáló felülethez: a felhasználó internetes böngészőn keresztül, manuális adatbevitellel rögzíti az előírt adatokat. A webes felület használatához előzetes regisztráció szükséges. A regisztrációt az adóalany, annak törvényes képviselője vagy állandó meghatalmazottja végezheti el. Lehetőség van másodlagos felhasználók kijelölésére és jogosultságok kiosztására is, ami elméletileg megnyitja az utat a könyvelők bevonása előtt. A gyakorlatban azonban reálisan kell látni a könyvelői szerepvállalás korlátait. Mivel az adatszolgáltatási határidő 3 naptári nap, a határidő folyamatosan, gördülő módon újraindul minden egyes kibocsátási napot követően. Egy aktívan értékesítő vállalkozás esetében a hét szinte minden napján keletkezhet adatszolgáltatási kötelezettség. Nem életszerű elvárás, hogy a vállalkozó naponta vagy kétnaponta beszállítsa a kézi nyugtatömböket a könyvelőirodába, és a könyvelő folyamatos adatrögzítést végezzen a felületen. A szakmai feladatmegosztásnak inkább arra kell irányulnia, hogy a könyvelő felkészítse és megtanítsa az

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

ügyfelet a felület önálló használatára, vagy segítse a megfelelő digitális alternatíva kiválasztását. A dedikált felületen történő kézi adatbevitel mellett a jogszabály biztosítja a gépi beküldés lehetőségét is, amely során egy bizonylatoló szoftver gép-gép (M2M) kapcsolaton keresztül, emberi beavatkozás nélkül juttatja el a strukturált adatokat az adóhatóság szervereire. Az érintetti kör meghatározása és a mentesülések Annak eldöntésére, hogy egy adott gazdasági szereplőt érint-e a szeptember 1-jei kötelezettség, egy kétlépcsős vizsgálati szempontrendszert kell alkalmazni. Az új adatszolgáltatási szabályozás közvetlenül azokat a vállalkozásokat érinti, amelyeknél az alábbi két feltétel együttesen teljesül: •• nem használnak minden egyes értékesítésükhöz online pénztárgépet, és •• nem állítanak ki kivétel nélkül minden egyes ügyletükről számlát. Amennyiben egy vállalkozó online pénztárgéppel bocsát ki minden nyugtát, vagy pedig minden értékesítéséről számlát bocsát ki, őt a szeptember 1-jei kézi nyugtás adatszolgáltatás közvetlenül nem érinti. A kötelezettség alól mentesülnek továbbá bizonyos nemzetközi bizonylatolási konstrukciók: •• Az egyablakos rendszert (OSS és IOSS) alkalmazó adózók esetében a negyedéves OSS, illetve a havi IOSS bevallások benyújtása mentesít a belföldi nyugta-adatszolgáltatás alól. •• Azok a más uniós tagállamban székhellyel rendelkező adóalanyok, akik az uniós alanyi adómentességet választották, a magyarországi értékesítéseik tekintetében mentesülnek mind az online pénztárgép, mind a nyugtákra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség alól. Az online pénztárgépet üzemeltetők helyzete és a szüneteltetés szabályai Az online pénztárgépek használatára kötelezett gazdálkodók köre változatlan marad. Akik a pénztárgépek műszaki követelményeiről szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet alapján jelenleg is pénztárgép használatára kötelezettek, azoknak a szeptemberi változások nem jelentenek többletterhet a géppel kiadott bizonylatok tekintetében. Az online pénztárgép és a hardveres e-pénztárgép ugyanis eleve beépítve, azonnali és valós idejű adatszolgáltatást valósít meg a NAV felé a bizonylat lezárásakor.

A pénztárgépes körnél egyetlen esetben válik relevánssá a kézi nyugták adatszolgáltatása: ha üzemzavar, áramszünet vagy üzemszünet miatt a pénztárgép nem működik, és a kereskedő átmenetileg kézi nyugtatömbből bocsát ki bizonylatot. A kézi nyugtára ekkor is vonatkozik a 3 napos határidő. Kiemelt figyelmet érdemel a pénztárgép székhelytől, illetve bejelentett telephelytől eltérő helyen történő üzemeltetése és a szüneteltetés. A hatályos szabályok szerint a pénztárgép üzemeltetési helyének megváltozását kötelező bejelenteni az adóhatósághoz. Amennyiben egy vállalkozás ideiglenesen bezárja az üzletét – például mert a nyári időszakban kitelepüléseken értékesít, ahol a termékértékesítés miatt nem lenne kötelező a géphasználat –, a pénztárgép használatát legálisan szüneteltetheti. Arra azonban ügyelni kell, hogy ha a szüneteltetés időtartama meghaladja a 30 napot, azt kötelező jelleggel be kell jelenteni a NAV felé. Ezt a kötelezettséget a vállalkozások a gyakorlatban gyakran elmulasztják. Kitelepülések, alkalmi vásárok, rendezvények és a mozgóbolti értékesítés A nyári fesztiválok, alkalmi rendezvények és ünnepi vásárok bizonylatolása komplex szabályozás alá esik, ahol a szeptember 1-jei szabályok éles különbségeket hoznak felszínre. Alkalmi kitelepüléseken, ünnepi vásárokon – amelyek legfeljebb 20, indokolt esetben legfeljebb 30 napig tartanak –, valamint olyan rendezvényeken, ahol a fő cél nem a kiskereskedelem, hanem kulturális vagy egyéb program, a termékértékesítést végzők nincsenek online pénztárgép használatára kötelezve. Dönthetnek úgy, hogy kiviszik az online pénztárgépet, de ha nem viszik ki, szabályosan bocsáthatnak ki kézi nyugtát. Lényegi változás: míg korábban a kézi nyugtákról nem kellett adatot szolgáltatni, szeptember 1-jétől ezen kitelepülések kézi bizonylatait is 3 naptári napon belül, adókulcsonként összesítve be kell jelenteni a NAV rendszerébe. Ezzel szemben, ha az alkalmi rendezvényen vagy vásáron vendéglátóipari tevékenységet végeznek – azaz ételeket készítenek, tálalnak vagy értékesítenek azonnali helyben fogyasztásra –, a jogszabály kötelezővé teszi az online pénztárgép használatát a kitelepülésen is. Ilyenkor a vállalkozó nem mondhatja azt, hogy nincs elegendő gépe: köteles a meglévő pénztárgépét átjelenteni a rendezvény helyszínére, vagy a kitelepülés idejére bérleti konstrukcióban beszerezni egy további gépet.

A mozgó vendéglátás és a mozgóbolt sajátos jogi kategória. Mozgó vendéglátásnak kizárólag az a tevékenység minősül, amely állandóan, működési jellegéből adódóan változtatja a helyét. Nem minősül mozgó vendéglátásnak, ha egy lakókocsi jellegű büfékocsi kitelepül egy egyhetes fesztiválra, és ott a hét végéig egy helyben állva kiszolgálást végez, hiszen az adott esemény ideje alatt a jármű helyhez kötött. A valódi, folyamatosan helyet változtató mozgóbolti és mozgó vendéglátó tevékenységnél nem kötelező az online pénztárgép, ott megengedett a kézi nyugta kiállítása – viszont a kiállított kézi bizonylatok után 2026. szeptember 1-jétől belép a 3 napos NAV adatszolgáltatási kötelezettség. Ugyanez a helyzet azokkal a szakemberekkel – például fodrászokkal, kozmetikusokkal, állatorvosokkal –, akik alaptevékenységük alapján nem kötelezettek online pénztárgépre, de rendelkezhetnek ilyennel a székhelyükön. Ha a kozmetikus vagy a fodrász házhoz megy szolgáltatást nyújtani, vagy az állatorvos kiszáll egy állattenyésztő telepre és ott kézi nyugtát bocsát ki, ezen kézi nyugták adatai után szeptember 1-jétől terheli őket a NAV felé a 3 naptári napos adatszolgáltatási kötelezettség. A számlakibocsátás mint bizonylatolási alternatíva és gyakorlati korlátai Sok gazdálkodó fontolgatja azt a látszólag kézenfekvő megoldást, hogy a kézi nyugták adminisztrációjának elkerülése érdekében minden egyes értékesítéséről számlát bocsát ki. A hatályos jogi rendben a számla a legmagasabb rendű számviteli és adóügyi bizonylat, amely teljes egészében kiváltja a nyugtakibocsátást. Ha a gazdálkodó minden ügyletéről számlát ad, egyáltalán nem kell nyugtatömböt tartania, így a nyugtákra vonatkozó adatszolgáltatás sem terheli. A számlázási stratégia mögött azonban komoly anyagi jogi és gyakorlati akadályok húzódnak. A számla kötelező tartalmi eleme a vevő neve és címe. Ha a vevő magánszemélyként nem hajlandó megadni a nevét vagy a lakcímét, a vállalkozó nem tud szabályos számlát kiállítani. Az adóhatóság szilárd és szigorú jogi álláspontja szerint a hiányos vevői adatokkal kiállított bizonylat nem minősül szabályos számlának. Ilyen esetben a számlázási jogcím megdől, és a vállalkozásnak kötelezően vissza kell lépnie a nyugtaadáshoz. Amennyiben az adózó nem kötelezett online pénztárgépre, a vevői adatok hiányában köteles kézi nyugtát kiadni, amely kézi nyugta azonnal bevonja őt a 3 napos adatszolgáltatási körbe. Ha pedig a te-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

vékenysége alapján pénztárgépre kötelezett, akkor a számla meghiúsulásakor azonnal a pénztárgépbe kell beütnie a tételt. Érdemes felidézni a számlák adatszolgáltatási szabályait is: kézi számlatömb alkalmazásakor a magánszemély vevő nevét és lakcímét rá kell vezetni a papírszámlára, de az adóigazgatási azonosító szám (adóazonosító jel) nem szerepelhet rajta, és a magánszemély neve és címe az Online számlaadatszolgáltatás keretében sem kerül továbbításra a NAV-hoz. A kézi számlák adatszolgáltatási határideje 500 000 forint áfatartalom alatt 4 naptári nap, afelett pedig a kiállítást követő nap. A számlázóprogrammal készített számláknál a szoftver azonnal, valós időben teljesíti a jelentést. Alanyi és tárgyi adómentes tevékenységet végzők bizonylatolása A bizonylatolási kötelezettség vizsgálatakor gyakori tévedés, hogy az adómentességet a bizonylatadási kötelezettség alóli mentesüléssel azonosítják. Az alanyi adómentes adózók kizárólag az adófizetés és a forgalmi adó bevallásának kötelezettsége alól mentesülnek, bizonylatadási kötelezettségük teljes mértékben fennáll. Az áfatörvény szabályai szerint az alanyi mentes adózónak is kötelező minden értékesítéséről számlát vagy – a négy feltétel fennállása esetén – nyugtát kibocsátania. Amen�nyiben kézi nyugtát bocsát ki, a szeptember 1-jétől hatályos adatszolgáltatási kötelezettség őt is kivétel nélkül terheli. A tárgyi adómentes (az Áfa tv. 85. és 86. §-a szerinti, a tevékenység közérdekű vagy egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes) tevékenységet folytatók helyzete árnyaltabb. Főszabály szerint ezen tevékenységeknél – mint a biztosításközvetítés, ingatlan bérbeadása, közszolgáltatói vagy szociális ellátás – elegendő egyéb számviteli bizonylatot kibocsátani. A számviteli bizonylatra nem terjed ki a nyugtákra vonatkozó adatszolgáltatás. Létezik azonban a tárgyi mentes tevékenységeknek egy olyan köre – amely a 2021. július 1-jei módosítások óta él a jogszabályban –, ahol a törvény kötelező jelleggel előírja a számla vagy legalább a nyugta kiállítását, és kizárja a számviteli bizonylattal történő bizonylatolást. Ide tartoznak: •• az orvosi, magánorvosi, természetgyógyászati, fogorvosi és fogtechnikusi szolgáltatások, •• az egyéb oktatási tevékenységek, beleértve a felnőttképzést és szakképzést,

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

•• a jogszabályban meghatározott együttműködő

közösségek, •• a beépített ingatlan és az ahhoz tartozó földrészlet értékesítése a használatbavételtől számított 2 éven túl. Amennyiben az ezen körbe tartozó szolgáltatók magánszemély felé, készpénzes vagy kártyás fizetés mellett nem számlát, hanem kézi nyugtát állítanak ki, szeptember 1-jétől rájuk is vonatkozik a 3 naptári napon belüli, adómérték szerinti NAV adatszolgáltatás. A felkészülés négy technológiai alternatívája Azoknak a gazdasági szereplőknek, akik nem kötelezettek minden ügyletükben online pénztárgépre, és nem állítanak ki mindenről számlát, alapvetően négy megvalósítási lehetőség áll rendelkezésükre az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére. Hardver alapú e-pénztárgép üzembe helyezése Ez a megoldás egy fizikai eszközt jelent, amely szoftveresen e-nyugtát állít ki. A hardver alapú e-pénztárgép önállóan, integrált módon végzi el a bizonylat kibocsátását és az adatszolgáltatást, így az adózónak nem kell külön adminisztrációval foglalkoznia. A NAV már kiadta az első típusengedélyt erre az eszközre a fejlesztőknek, így ez a technológia valósággá vált. Alkalmazása jelenleg szabadon választható, kötelezővé csak 2028. július 1-jétől válik a 8/2025. (III. 31.) NGM rendelet 7. mellékletében nevesített kör számára (többek között a klasszikus kiskereskedelmi üzletek, gyógyszertárak, szálláshely-szolgáltatók, taxiszolgáltatók, éttermek, pénzváltók, kölcsönzők és fürdők esetében). Aki e körbe tartozik, annak érdemes megfontolnia a mihamarabbi átállást. Felhő alapú e-pénztárgép (mobilalkalmazás) A felhő alapú megoldás nem igényel dedikált hardvert, egy okostelefonra vagy táblagépre letölthető mobilalkalmazásként működik. A NAV saját fejlesztésű, ingyenesen letölthető mobilapplikációt bocsát az adózók rendelkezésére, de piaci szolgáltatók rendszerei is használhatók. Kiválóan alkalmas a kézi nyugták kiváltására a nem online pénztárgép köteles szolgáltatóknál (például kitelepülő kereskedőknél vagy házhoz járó fodrászoknál), mivel a bizonylat kiállításával egyidejűleg a felhőn keresztül automatikusan teljesül az adatszolgáltatás. A megoldás egyetlen kritikus technikai feltétele a nyomtató megléte. Bár a rendszer e-nyugtát képez,

a vevőnek törvényes joga van papíralapú bizonylatot kérni. Amennyiben a vásárló ragaszkodik hozzá, a vállalkozónak a helyszínen papíralapú másolatot kell nyomtatnia a bizonylatról. A felhő alapú applikációt használóknak tehát hordozható vagy helyszíni nyomtatóval is készülniük kell. A hagyományos kézi nyugtatömb megtartása manuális rögzítéssel A vállalkozás dönthet úgy, hogy nem fektet be új technológiába, és továbbra is papíralapú kézi nyugtatömböt vásárol a nyomtatványboltban. Ebben az esetben a kibocsátás és az adatszolgáltatás folyamata teljesen szétválik. A bizonylatot a helyszínen kézzel kiállítják, majd legkésőbb 3 naptári napon belül fel kell lépni a NAV webes felületére, és ott adómértékenként összesítve be kell pötyögni a forgalmi adatokat. Ez zéró beruházási költséggel jár, viszont folyamatos, rendkívül fegyelmezett adminisztrációt követel, ahol a mulasztás kockázata a szankciómentes időszak lejárta után bírságot vonhat maga után. Számítógéppel előállított nyugta alkalmazása A számlázóprogramok és ügyviteli szoftverek egy része régóta kínál számítógépes nyugtakibocsátási modult. Az így generált nyugta megjelenési formáját tekintve kétféle lehet: •• Kinyomtatott papírnyugta: a számítógépből kinyomtatott nyugta papíralapú bizonylatnak minősül. Amennyiben a szoftver nem rendelkezik közvetlen NAV-bekötéssel a nyugtákra, úgy e bizonylatok adatait ugyanúgy 3 napon belül manuálisan kell rögzíteni a NAV felületén, mint a kézi tömbök esetében. •• Elektronikus úton (e-mailben) megküldött nyugta: ez elektronikus nyugtának minősül. Előfeltétele, hogy a vevő a vásárláskor megadja érvényes e-mail címét, és az alkalmazott szoftver képes legyen az adatszolgáltatás gépi (M2M) továbbítására. Ha a vevő nem adja meg az e-mail címét, és a helyszínen nincs nyomtató, a folyamat ellehetetlenül, és a kereskedőnek ismét a kézi tömbhöz kell nyúlnia. Az e-nyugta és az elektronikus nyugta jogi és funkcionális különbségei A szakmai fogalomhasználatban elengedhetetlen az e-nyugta és az elektronikus nyugta elhatárolása, mivel a két kategória nem azonos. Az e-nyugta egy központilag szabályozott, hiteles elektronikus bizonylat, amelynek adattartalma jelen-

tősen bővebb a hagyományos papírnyugtáénál. Míg a kézi nyugtán csak négy alapadat szerepel, az e-nyugta – hasonlóan az egyszerűsített számlához – tételes adatokat tartalmaz: feltüntetésre kerül a termék vagy szolgáltatás megnevezése, mennyisége, mennyiségi egysége, az alkalmazott adómérték, mentes ügyletnél a mentesség jogcíme, különbözeti adózásnál pedig ennek ténye, továbbá a globális kereskedelmi áruazonosító szám. Ugyanakkor az e-nyugta két lényeges ponton különbözik még az egyszerűsített számlától is: •• egyáltalán nem tartalmazza a vevő adatait (sem nevet, sem címet), •• nem szerepel rajta külön teljesítési időpont, mivel a bizonylat kibocsátása maga a teljesítés, a két időpont kötelezően egybeesik. Az e-nyugta kezelése digitális infrastruktúrára épül: a kiállított bizonylathoz egy QR-kód kapcsolódik, és a bizonylat egyenesen a NAV központi Nyugtatárába kerül feltöltésre. A vevő egy ingyenesen letölthető okostelefonos vevői alkalmazás segítségével, a QR-kód beolvasásával tudja lekérni és letölteni a saját bizonylatát a Nyugtatárból. A vásárló a saját alkalmazásában 10 éven keresztül bármikor hozzáférhet a bizonylataihoz, ami jelentősen leegyszerűsíti a garanciális és jótállási jogok érvényesítését anélkül, hogy megfakuló papírcetliket kellene őrizgetnie. Az alkalmazás emellett automatikus statisztikákat és költési kimutatásokat készít a felhasználó számára, miközben a vásárlások folyamata a vevő oldaláról teljesen anonim marad. Az e-nyugta kiállításához a vevőnek nem feltétlenül szükséges azonnal internetkapcsolattal vagy okostelefonnal rendelkeznie: ha a helyszínen papíralapú másolatot kér, az azon lévő QR-kódot utólag, otthon is beolvashatja az alkalmazásba. Ezzel szemben az egyszerű elektronikus nyugta nem képezi részét a központi Nyugtatár ökoszisztémájának. Az elektronikus nyugta csupán egy számítógéppel generált bizonylat (például egy pdf-fájl), amelyet a kibocsátó közvetlenül elektronikus úton, többnyire e-mailben továbbít a vevőnek. Ennek alkalmazhatósága kizárólag a vevő előzetes adatszolgáltatási hajlandóságán (az e-mail cím megadásán) múlik. Döntési folyamat a gazdasági szereplők és könyvelőik számára A vállalkozásoknak és a könyvelő szakembereknek strukturált döntési folyamatot kell végrehajtaniuk a megfelelő stratégia kialakításához.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Első lépésként meg kell vizsgálni, hogy az ügyfél bizonylatolási gyakorlatában egyáltalán előfordul-e nyugtaadás. Amennyiben a vállalkozó minden értékesítéséről és szolgáltatásáról kivétel nélkül számlát állít ki – és a vevőkör fegyelmezetten átadja a számlázási adatokat –, úgy az adózónak semmilyen teendője sincs a 2026. szeptember 1-jei változásokkal kapcsolatban. Második lépésként, ha az ügyfélnél felmerül a nyugtakibocsátás, ellenőrizni kell az online pénztárgép használatát. Amennyiben a vállalkozás minden nyugtaköteles ügyletét online pénztárgéppel bizonylatolja – akár jogszabályi kötelezettség alapján, akár önkéntes elhatározásból –, akkor a meglévő gépi adatszolgáltatás maradéktalanul teljesíti a jogszabályi elvárásokat, további adatszolgáltatási kötelezettség nem keletkezik. Harmadik lépésként, amennyiben a vállalkozás nem használ minden ügyletéhez online pénztárgépet és kézi vagy számítógépes nyugtát bocsát ki, elkerülhetetlen a technológiai döntés meghozatala. A gazdálkodónak mérlegelnie kell, hogy a 3 naptá-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

ri napos határidővel járó, manuális webes adatrögzítést választja a kézi tömbök megtartásával, vagy beruház egy szoftveres alternatívába. A helyhez kötött, nagyobb forgalmú üzletek számára a hardveres e-pénztárgép jelentheti a hosszú távú megoldást – különösen a 2028-as kötelező körbe tartozóknak –, míg a mozgó szolgáltatóknak, kitelepülőknek a felhő alapú mobilalkalmazások és a hordozható nyomtatók kombinációja nyújthatja a legköltséghatékonyabb, automatizált védelmet. A felkészülési folyamatban a gazdasági tanácsadók és könyvelők felelőssége a kockázatok pontos ismertetése. A szankciómentes időszak 2026. december 31-ig terjedő védőhálót nyújt a hibák ellen, de a jogszabályi kötelezettség 2026. szeptember 1-jén élesedik, így a technikai felkészülést, a jogosultságok beállítását és a számlázási protokollok felülvizsgálatát haladéktalanul el kell végezni. Dr. Csátaljay Zsuzsanna áfaszakértő, jogász

A KORREKCIÓS SZÁMLÁK KIBOCSÁTÁSÁNAK SZABÁLYAI

Korrekciós számla alatt egy korábban kiállított számla módosítását, illetve érvénytelenítését dokumentáló számlát értünk. A cikkben a módosító, illetve érvénytelenítő számlával kapcsolatban tapasztalataink szerint gyakran felmerülő kérdéseket válaszoljuk meg.

BONÁCZ ZSOLT

Hányszor lehet egy számlát módosítani? Az áfatörvény erre vonatkozóan semmiféle szabályt nem állapít meg. Ezt amiatt is szeretném leszögezni, mert találkoztam már azzal a megközelítéssel, hogy egy számlát legfeljebb kétszer lehet korrigálni. Egyébként is teljes mértékben indokolatlan lenne ezzel kapcsolatban korlátozást bevezetni, mivel többször is (akár kettőnél többször is) megvalósulhat olyan esemény, adódhat olyan körülmény, illetve hiba, amely miatt a számla korrekcióra szorul. Tehát egy számlát annyiszor kell korrigálni, ahányszor arra szükség van. Lehet-e egy módosító számlát módosítani? Az Áfa tv. 168. § (1) bekezdése alapján számlának minősül minden olyan okirat, amely megfelel a számlával szemben támasztott követelményeknek. Az Áfa tv. 168. § (2) bekezdése alapján a számlával egy tekintet alá esik minden más, a számlától eltérő okirat is, amely megfelel 170. §-ban meghatározott feltételeknek, és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja. JÓ TUDNI! A számlával egy tekintet alá eső okirat gyűjtőfogalom, amely olyan okiratokat foglal magában, amelyek egy már kiállított számla adatait módosítják. Ebből következően a módosító (helyesbítő) számla és az érvénytelenítő (stornó) számla egyaránt számlával egy tekintet alá eső okirat. Egyes számlázóprogramok a már kiállított számla korrekcióját olyan számlával teszik le-

hetővé, amelynek fejlécében a „Számlával egy tekintet alá eső okirat” megjelölés szerepel, s a számla tartalmából derül ki, hogy az a korábban kiállított számlát módosítja, illetve érvényteleníti. Más számlázóprogramok azt a megoldást alkalmazzák, hogy a fejlécben jelölik a korrekció jellegét, azaz a számla a már kiállított számlát módosítja (helyesbíti), illetve érvényteleníti (stornírozza). Első esetben a fejlécben „Módosító számla” vagy „Helyesbítő számla”, második esetben „Érvénytelenítő számla” vagy „Stornó számla” megjelölés szerepel. Olyan számlázóprogram is létezik, amely az összegadatot nem érintő módosítás esetében (például csak a vevő címét kívánják módosítani) a számla fejlécében „Számlával egy tekintet alá eső okirat” megjelölést tüntet fel, ha pedig az eredeti számla bármely összegadata módosul, akkor a fejlécben „Módosító számla” vagy „Helyesbítő számla” elnevezés jelenik meg. Taxatív szabályozás hiányában mindegyik megoldás megfelel az áfatörvény rendelkezéseinek. Értelmezzük az Áfa tv. 168. § (1)–(2) bekezdését! Az Áfa tv. 168. § (1) bekezdése azt a bizonylatot jelenti, amelyet egy megvalósult termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról vagy az áfatörvény tárgyi hatálya alá nem eső gazdasági eseményről állítottak ki. Az Áfa tv. 168. § (2) bekezdése értelmében a számlával egy tekintet alá okirat olyan bizonylatot takar, amelyet egy már kiállított számla adatainak korrekciója érdekében állították ki. Az Áfa tv. 168. § (1)–(2) bekezdése időbeliséget is meghatároz. Amennyiben a számlát még nem állították ki, annak korrekciója sem végezhető el. Továbbá taxatív tiltás hiányában az Áfa tv. 168. § (2) bekezdé-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

se szerinti okirat lehet egy olyan számla is, amely legalább tartalmazza az Áfa tv. 170. § (1) bekezdésében előírt adatokat. A módosító számla, az érvénytelenítő számla miért nem tekinthető az Áfa tv. 168. § (1) bekezdése szerinti számlának? Azért, mert a módosító számla alapvető funkciója nem a teljesítés, hanem a teljesítésről kiállított számla adataiban bekövetkező változás dokumentálása. Érvénytelenítő számla amiatt nem tekinthető az Áfa tv. 168. § (1) bekezdése szerinti számlának, mert egy korában kiállított számla adattartalmát „törli”. Az Áfa tv. 168. § (1)–(2) bekezdéséből levezethető az a jogértelmezés, hogy a számlával egy tekintet alá eső okiratnak egy adott számlához kell kapcsolódnia, hiszen annak adattartalmát módosítja. Ebből viszont az következik, hogy a módosító számla (mint számlával egy tekintet alá eső okirat) nem kapcsolódhat egy másik számlával egy tekintet alá eső okirathoz (azaz egy másik módosító számlához). Mit tegyünk, ha egy kiállított számlához kapcsolódó módosító számla téves adatot tartalmaz? Tegyük fel, hogy a szerződés alapján a vevő 20 Ft/ db azonnali (a vásárláskor érvényesítendő) engedményt kap, ha egy meghatározott mennyiségnél többet vásárol. Az eladó a számla kiállításakor a 20 Ft/ db engedményt nem vette figyelembe, ezt a vevő a számla kézhezvételét követően jelezte. Az eladó a módosító számlát kiállította, de abban csak 10 Ft/ db engedménnyel számolt, mivel a módosító számlát kiállító munkatárs hibázott az adatrögzítés során. A vevő a módosító számla kézhez vételét követően ismét jelezte, hogy a módosító számla összege nem az őt szerződés alapján megillető engedményt tartalmazza. Az előzőek alapján ebben az esetben a módosító számla módosítására nincs lehetőség, mivel a vázolt jogértelmezés alapján a teljesítést dokumentáló, az Áfa tv. 168. § (1) bekezdése szerinti számlához egy módosító számla kapcsolódhat. Emiatt a 10 Ft/ db engedményt dokumentáló módosító számlát érvényteleníteni szükséges, majd új módosító számlát kell kiállítani, amelyben az eladó a 20 Ft/db engedménnyel számol. A módosító számlát érvénytelenítő számlában a helytelen módosító számla sorszámára mindenképpen hivatkozni kell, valamint az alapszámla [Áfa tv. 168. § (1) bekezdése szerinti számla] sorszámát is fel kell tüntetni, mivel az érvénytelenítő számla azzal is logikai kapcsolatban áll.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Kétlépéses módosítás esetén az érvénytelenítő számla miért tekintendő módosító számlának? Az eredeti [Áfa tv. 168. § (1) bekezdés szerinti] számla módosítása elvégezhető két lépésben is. Első lépésben az eredeti számlát érvénytelenítjük, majd új számlát állítunk ki, amely tartalmazza az eleve helyes adatokat és a korrigált adatokat. Ennél a megoldásnál az érvénytelenítő számlát nem lehet „valódi” érvénytelenítő számlának tekinteni, hanem módosító számlának, s ugyanezt a minősítést kapja az új számla is. Az eredeti [Áfa tv. 168. § (1) bekezdés szerinti] számla érvénytelenítésénél meg kell különböztetnünk „valódi” és „nem valódi” érvénytelenítést. „Valódi” érvénytelenítésről van szó, amikor az érvénytelenítéssel az adózó azt kívánja kifejezni, hogy az eredeti számla kiállítására nem kerülhetett volna sor. Ebből az is következik, hogy az eredeti számla címzettjének az eredeti számlában foglalt adatokkal új számlát későbbiekben nem fog kiállítani. Például a számlázó munkatárs tévesen választotta ki a vevőtörzsből a vevőt, s emiatt a számlát nem a megfelelő vevőnek állította ki. Ebben az esetben az eredeti számlát nem lehet módosítani, csak érvényteleníteni. A kétlépéses módosítás esetén az előzőekben leírtak alapján formális („nem valódi”) érvénytelenítés valósul meg, mivel az érvénytelenítés célja az eredeti számla módosítása. Az áfatörvény nem tiltja számla kiállítását olyan gazdasági eseményről, amely az áfatörvény tárgyi hatálya alá nem esik. Például a károsult kiállíthat a részére járó kártérítésről számlát a károkozó részére, bár a kártérítés az Áfa tv. 259. § 6. pontja alapján nem minősül ellenértéknek, ezért általános forgalmi adó alapját nem képezi. Előfordulhat, hogy az adózó az áfatörvény tárgyi hatálya alá eső gazdasági eseményről számlát állít ki, amelyben jogalap nélkül áfát számít fel (ez a hiba, s nem a számlázás). Ebben az esetben az adózó kétféleképpen járhat el: a) érvényteleníti a számlát, amellyel az áfa jogalap nélküli felszámítását korrigálja, és a saját döntését is megváltoztatja (nem lett volna kötelező számláznia, de saját döntése alapján kiállította a számlát mint számviteli bizonylatot), vagy b) módosítja a számlát, amellyel az áfa jogalap nélküli felszámítását korrigálja, de a saját döntését nem változtatja meg (azaz számlát állít ki, bár erre nem kötelezett).

Az a) esetben „valódi” érvénytelenítésről beszélhetünk. Érvénytelenítő számlát lehet-e érvényteleníteni? Amennyiben az érvénytelenítő számla kibocsátásának ténylegesen nem volt jogalapja, de ennek ellenére az adózó kibocsátotta, jogsértően jár el, ezért az érvénytelenítő számlát érvényteleníteni kell. Lényegében a korábbi részben vázolt logika érvényesül, azaz egy eredeti számlához legfeljebb egy érvénytelenítő számla kötődhet. Ha az eredeti számla érvénytelenítésére tévesen került sor, az érvénytelenítő számlát törölni, azaz érvényteleníteni kell. Az érvénytelenítő számlát érvénytelenítő számlában a helytelen érvénytelenítő számla sorszámára mindenképpen hivatkozni kell, valamint az alapszámla [Áfa tv. 168. § (1) bekezdése szerinti számla] sorszámát is fel kell tüntetni, mivel az érvénytelenített érvénytelenítő számla azzal is logikai kapcsolatban állt. Tegyük fel, hogy az adózó egy eredeti számláját két lépésben módosította, majd utólag megállapítja, hogy az eredeti számla a helyes adatokat foglalta magában. Ebben az esetben két érvénytelenítő számlára van szükség. Egyrészt a technikai érvénytelenítés alapján kiállított érvénytelenítő számlát és az „újként” kiállított számlát is szükséges érvényteleníteni. Az érvénytelenítő számlát érvénytelenítő számlában a helytelen érvénytelenítő számla sorszámára mindenképpen hivatkozni kell, valamint az alapszámla [Áfa tv. 168. § (1) bekezdése szerinti számla] sorszámát is fel kell tüntetni, mivel az érvénytelenített érvénytelenítő számla azzal is logikai kapcsolatban állt. Az „újként” kiállított számlát érvénytelenítő számlában ugyanezen ok miatt az eredeti számla sorszáma mellett a módosítás első lépéseként kiállított érvénytelenítő számla sorszámára is hivatkozni szükséges. Van-e a korrekciós számla kiállításának határideje? Az Áfa tv. 170. § (2) bekezdése alapján a számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a 163. §-ban említett észszerű időt a módosításra jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani. E rendelkezés alapján egyértelműen leszögezhető, hogy a korrekciós számla kiállításának van határideje. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a korrekciós számlánál is az Áfa tv. 163. § (2) bekezdésében

foglalt szabályokat kell alkalmazni, viszont a határidő-számításnál a korrekcióra jogosító esemény bekövetkeztének időpontját kell alapul venni. JÓ TUDNI! Amennyiben a számlának nem kell áfát tartalmaznia (például az adózó alanyi adómentes minőségében járt el, ezért áfát nem számít fel), valamint nincs haladéktalan számlázási kötelezettség, akkor az Áfa tv. 163. § (2) bekezdése észszerű időt nem határoz meg. A NAV álláspontja szerint ilyen esetben a számlát ki kell állítani, ha a számla kiállításához szükséges adatok maradéktalanul rendelkezésre állnak. Abban az esetben, ha ilyen számla módosítására kerül sor – feltéve, hogy utólag áfa felszámítására nem kerül sor –, ugyanez a szabály irányadó. Amennyiben a korrekciós számla áfát tartalmaz (nem releváns, hogy milyen előjellel), akkor a számlázási határidő a korrekcióra jogalapot adó esemény bekövetkeztétől számított 8 nap (feltéve, hogy nem áll fenn haladéktalan számlázási kötelezettség). A korrekciós számlán kell-e szerepeltetni a korrekciós okot? Álláspontom szerint erre vonatkozóan nincs taxatív rendelkezés, amely ezt a kötelezettséget előírná. Mások ezzel ellentétes álláspontot képviselnek. Megítélésem szerint az értelmezési problémát az Áfa tv. 170. § (1) bekezdés e) pontja és az arra hivatkozó Áfa tv. 170. § (2) bekezdése okozza. Előbbi rendelkezés a számlával egy tekintet alá eső okiratok egyik kötelező adattartalmát adja meg a következők szerint: „a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.” Utóbbi rendelkezés az előző részben tárgyalt számlázási határidőt adja meg. Véleményem szerint a „módosítás természete” nem értelmezhető akként, hogy a korrekciós számlán a korrekcióra jogalapot adó esemény, körülmény tartalmát szövegesen ismertetni kell. Szerintem arról van szó, hogy a korrekciós számla és az eredeti számla összevetéséből ki kell derülnie a módosult adatoknak és a számszerű változásoknak, ha vannak ilyenek. Álláspontom szerint ilyen jellegű rendelkezést egyébként sem lehetne betartani, mivel sem kézi

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

számla, sem számlázóprogram alkalmazása esetén nem lenne lehetséges minden esetben a számlán megfelelő részletezettséggel ismertetni a korrekcióra jogalapot adó eseményt, körülményt. Kézi számla esetében nyilvánvalóan helyhiány miatt, számlázóprogramoknál pedig az egyes rovatokat meghatározott karakterszámig lehet kitölteni. Nem találkoztam olyan esettel, hogy az adóhatóság megkövetelte volna a korrekciós számlán a korrekcióra jogalapot adó tény, körülmény ismertetését, illetve ennek hiányára hivatkozva mulasztási bírság kiszabását helyezte volna kilátásba. Egyébként a módosításra jogalapot adó tény, körülmény módosító, érvénytelenítő számlán történő feltüntetésére lehetőség van. JÓ TUDNI! Az adózónak bizonyítani kell, hogy valóban megvalósult olyan esemény, bekövetkezett olyan körülmény, amely a számla módosítását, illetve érvénytelenítését megalapozta. Ennek hiányában a kiállított és a korábban bevallott fizetendő adó csökkenését dokumentáló módosító számla elszámolását az adóhatóság nem fogadja el. Lehet-e a korrekciós számlának külön sorszámtartománya? A 23/2014. (VI.30.) NGM rendelet 3. pontja a kézi számlával, a 4. pontja a számlázóprogrammal szemben támasztott követelményeket határozza meg. A Rendelet alapján nem jogsértő, ha az adózó a korrekciós számlákat külön számlatömbből állítja ki, mivel nincs olyan taxatív rendelkezés, amely szerint az eredeti számlát és az azt korrigáló számlát azonos számlatömbből kell kiállítani (egyébként is ilyen rendelkezésnek semmiféle értelme nem lenne, mivel nem is lehetne minden esetben betartani). A Rendelet 4. pontja nem tiltja, hogy az adózó önálló sorszámtartományokat képezzen. Ezáltal arra is

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

lehetőség van, hogy az adózó a korrekciós számlák kiállítására is külön sorszámtartományt képezzen. A fizetési mód változása miatt kell-e a számlát módosítani? Itt arra a helyzetre gondolok, amikor az adózó a számlára felvezet egy adott fizetési módot, de a számla címzettje a fizetést más módon hajtja végre. Például a számlán szereplő fizetési mód készpénz, miközben a vevő átutalással fizetett, vagy fordítva. Először is le kell szögezni, hogy az Áfa tv. 169. §-a alapján a fizetési módot nem kell a számlán szerepeltetni, ezt a 23/2014. (VI. 30.) Rendelet vagy más jogszabály sem írja elő. Álláspontom szerint ennek következtében az eredeti számla korrekciója nem kötelező, de az adózó dönthet úgy, hogy ezt megteszi annak érdekében, hogy a számlában megadott fizetési mód megegyezzen a tényleges fizetési móddal. Gyakran előfordul, hogy az adózó a számlát egyben pénztárbizonylatként (pénztári könyvelést alátámasztó bizonylatként) kívánja kezelni, s ezért „ragaszkodik” ahhoz, hogy készpénzes fizetésnél az eredeti számla korrigálásra kerüljön. Felhívom arra a figyelmet, hogy a számviteli törvény meghatározza a számviteli bizonylat kötelező alaki és tartalmi követelményeit. Véleményem szerint a számla ezeknek az adattartalmából adódóan az esetek túlnyomó többségében nem felel meg. Ha ez a helyzet, akkor ezen nem segít, hogy az eredeti számla korrekciójával a fizetési módot készpénzre módosítják. Megítélésem szerint egyszeres könyvvitelt vezető adózó esetében ugyancsak kijelenthető, hogy a kevés kivételtől eltekintve a számla az adattartalmából adódóan nem alkalmas a készpénzes fizetés tényének, időpontjának, valamint a készpénzt átadó és átvevő személy kilétének beazonosítására. Bonácz Zsolt adószakértő

TÖBBSZÖRI SZÁMLAKORREKCIÓ PÉLDÁKKAL

Szerencsére ritka eset, hogy az eredeti számla korrekciójára nem egyszer, hanem kétszer vagy többször kerül sor. Az áfatörvény nem tartalmaz arra vonatkozó tételes szabályt, hogy többedik korrekció alapján keletkező különbözetet hogyan kell elszámolni. A cikkben azt feltételezzük, hogy az adózó az általános szabályok alapján adózik, azaz a teljesítés időpontjában keletkezik az adófizetési kötelezettség.

BONÁCZ ZSOLT

Amennyiben a korrekció útján feltárt különbözet csökkentő jellegű, az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja irányadó. E rendelkezés szerint abban az esetben, ha az adóalany által korábban megállapított és bevallott adóalap vagy az adóalany által korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó csökken, a különbözetet – ha az a fizetendő adót érinti, a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót csökkentő tételként – legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll. Amennyiben a különbözet növelő jellegű, akkor az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, a különbözetet az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját magában foglaló bevallási időszakban kell elszámolni. Mindenképpen adódik az a kérdés, hogy a különbözetet mihez képest kell kiszámítani a második korrekció esetében. Az eredeti számla áfatartalmához képest vagy az első korrekció figyelembe vételével számított áfatartalomhoz képest? Nyilvánvalóan az első korrekció figyelembevételével számított áfatartalomhoz képest kell a különbözetet számítani, azonban a különbözet elszámolásánál alapvetően azt kell számításba venni, hogy a korábban elszámolt áfa mely bevallási időszakban és milyen összegben került bevallásra. Ha a korábban bevallott fizetendő áfa kisebb összeget tesz ki, mint a tényleges adóalap után fizetendő áfa, az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazandó.

Példák Tegyük fel, hogy a havi áfabevallás benyújtására kötelezett vállalkozás 2026. január havi teljesítési időponttal állította ki az eredeti számlát, amelyben 1 000 000 Ft adóalap után 270 000 Ft adót számított fel. A vállalkozás a 270 000 Ft áfát a 2026. január havi áfabevallásában bevallotta. A vállalkozás a számlát 2026. március folyamán módosította, a módosító számlában az adóalapot 200 000 Fttal, a felszámított áfát 54 000 Ft-tal csökkentette. Az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján az 54 000 Ft adót 2026. márciusban számolta el fizetendő adót csökkentő tételként, mivel a számla címzettje a módosító számlát 2026. március 28-án vette kézhez. A vállalkozás 2026. augusztus folyamán feltárta, hogy a számla módosítása tévesen történt, mivel a valós adóalap 900 00 Ft, amelyet 243 000 Ft adó terhelt. Az elszámolandó különbözet 27 000 Ft, mivel a vállalkozás korábban 216 000 Ft (270 000 – 54 000) felszámított áfát bevallott. Ezt a helyzetet nem lehet akként értelmezni, hogy a 27 000 Ft áfát 2026. január havi áfabevallásban kell bevallani, mivel a vállalkozás ezen bevallási időszakban a ténylegesen fizetendő adónál nagyobb összeget vallott be. Ebből adódóan a 27 000 Ft különbözetet 2026. március hónapban kell elszámolni fizetendő adót növelő tételként. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az eredeti számla újbóli módosítása miatt az első módosítás alapján 2026. március hónapban elszámolt 54 000 Ft fizetendő adót csökkentő tételből 27 000 Ft számolható el, ezáltal a 243 000 Ft felszámított adó bevallásra kerül (270 000 Ft 2026. januárban, 27 000 Ft csökkentés 2026. márciusban). Tegyük fel, hogy a vállalkozás 2026. augusztus folyamán azt tárta fel, hogy a számla módosítása

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

tévesen történt, mivel a valós adóalap 1 200 00 Ft, amelyet 324 000 Ft adó terhelt. Az elszámolandó különbözet 108 000 Ft, mivel a vállalkozás korábban 216 000 Ft (270 000 – 54 000) felszámított áfát bevallott. Ebben az esetben a 108 000 Ft növelő különbözet elszámolása két részből tevődik össze. Egyrészt törölni kell a 2026. márciusban fizetendő adót csökkentő tételként elszámolt 54 000 Ft-ot, hiszen a tényleges adóalapot terhelő áfa meghaladta a 2026. januárban elszámolt 270 000 Ft felszámított áfát, ezért márciusban nem lehet elszámolni fizetendő adót csökkentő tételt. Ennek érdekében önellenőrzést kell benyújtani a március hónapra vonatkozóan, amelyben 54 000 Ft kötelezettségnövekedést kell bevallani. Másrészt önellenőrzést kell benyújtani 2026. januárra vonatkozóan a fennmaradó 54 000 Ft elszámolása érdekében, amely benyújtását követően a tényleges adóalapot terhelő 324 000 Ft fizetendő áfa az adófizetési kötelezettség keletkezésének nap-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

ját magában foglaló bevallási időszakban bevallásra kerül. 2026. január vonatkozásában nem lehet alkalmazni az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontját, hiszen ebben a bevallási időszakban bevallott felszámított áfát nem csökkenteni kell, hanem növelő különbözet elszámolása szükséges. Tegyük fel, hogy a vállalkozás 2026. augusztus folyamán azt tárta fel, hogy a számla módosítása tévesen történt, mivel a valós adóalap 700 000 Ft, amelyet 189 000 Ft adó terhelt. Az elszámolandó különbözet 27 000 Ft csökkenés, mivel a vállalkozás korábban 216 000 Ft (270 000 – 54 000) felszámított áfát bevallott. A különbözet elszámolására az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabályt kell alkalmazni; nem önellenőrizhető sem a január havi, sem a március havi áfabevallás a különbözet elszámolása érdekében. Bonácz Zsolt adószakértő

TÁRSASÁGIADÓ-ELŐLEG – VÁLTOZÓ SZABÁLYOK

A társaságiadó-alanyok számára az adóelőleg-fizetés napja és az adóelőleg összege mindig izgalmas kérdés, hiszen a pénzkiáramlás a vállalkozás likviditását erőteljesen befolyásolja.

SÁNDORNÉ ÚJ ÉVA

Az adóelőleg-fizetési kötelezettségre három törvény szabályait is alkalmazni kell: •• a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao törvény) előírásait, •• az adózás rendjét szabályozó 2017. évi CL. törvény (Art.) szabályait, valamint •• az adónemváltás okán alkalmazandó a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adózást meghatározó 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: Kiva törvény) rendelkezéseit is. Az adóelőleg A társasági adó alanyának főszabály szerint az éves adóbevallással egyidejűleg társaságiadó-előleget kell bevallania. Az előző adóév (jelen esetben 2025) adója meghatározza a fizetendő adóelőleg összegét, valamint a társaságiadó-előleg fizetésének gyakoriságát. A bevallási gyakoriság szabályai 2026. július 1-jétől változtak. A Tao törvény 26. § (2) bekezdése értelmében tárgyévre vonatkozó adóelőleg az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt. Minden más esetben az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege. Az előlegbevallás az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra vonatkozik. Ezt a szabályt még mindig sokan tévesztik, és összekeverik az adóévben összesen megfizetett (a NAV részére átutalt) adóelőleggel (pénzforgalmat követnek). Ebből következik, hogy a könyvelés eltérést mutat a NAV nyilvántartásához képest. Azt

azonban ne feledjük, hogy a 2026. év első félévében megfizetett adóelőleg még a 2025. évre vonatkozott, a 2026 második félévében és 2027. adóév első félévében megfizetett adóelőleg még a 2026. évre vonatkozik. FONTOS A társaságiadó-előleg nem pénzforgalmi szemléletű! Az adóévi adóelőleg nem az adóévben megfizetett adóelőlegek összegével, hanem a megelőző év adójával azonos. Az adóelőleg-fizetési gyakoriság (2026. első félév) 2026. június 30-áig az adóelőleg havonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot, háromhavonta, egyenlő részletekben volt esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint. Az adóelőleget a vonatkozó időszakot (hónap, negyedév) követő hónap 20. napjáig kellett megfizetni. Tételezzük fel, hogy egy gazdasági társaság 2024. évi társasági adójának összege 30 000 e forint volt. A 2025. adóévi társasági adójának ös�szege pedig 48 000 e forint. A szabályozás alapján a vállalkozásnak havonta kell társaságiadó-előleget fizetni. Ez igaz a 2026. első és második félévében megfizetendő adóelőlegekre is. Ne felejtsük el, hogy a 2026 első félévében átutalt adóelőleg még a 2025. adóévre vonatkozott. Adóelőleg-fizetési gyakoriság (2026. második félévétől) 2026. július 1-jétől az adóelőleg fizetésének gyakorisága változott. A társaságiadóelőleggyakorisághoz tartozó értékhatár 5 millió forintról 20 millió forintra növekedett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 2529 jelű bevallásban a 2026. július 1-től 2027. június 30-áig tartó időszakra beval-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

lott előlegek gyakoriságát az határozza meg, hogy hány forint volt a 2025. adóévre fizetendő (adóelőleg figyelembevétele nélküli) társasági adó. A Tao törvény 26. § (7) bekezdésének a) és b) pontjai alapján 2026. július 1-jétől az adóelőleg •• havonta (tárgyhót követő hó 20-áig), egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja a 20 millió forintot, •• háromhavonta (az első három negyedévben a negyedévet követő hó 20-áig, az utolsó negyedévben az utolsó hónap 20-áig), egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 20 millió forint. A naptári éves adózó esetén a 2026. május 31-éig benyújtott, a 2025. adóévi kötelezettségről szóló éves bevallásban bevallott adóelőleg-fizetési időszak, amely alapján a haviról negyedéves gyakoriságra történő áttérés 2026. július 1-jétől kezdődhet meg. Tételezzük fel, hogy egy gazdasági társaság 2024. évi társasági adójának összege 10 000 e forint volt, a 2025. adóévi társasági adójának összege pedig 16 000 e forint. A vállalkozásnak 2026 első félévében havonta, a második félévben pedig negyedévente kell társaságiadó-előleget fizetni. Az adóelőleg-fizetés főszabályai a nem mezővagy erdőgazdálkodással foglalkozó vállalkozásokra vonatkoznak. Az adóelőleg összegét a havonkénti gyakoriságú adózó a tárgyhót követő hónap 20. napjáig köteles megfizetni. A negyedéves adófizetési gyakorisággal rendelkező az első három negyedév adóelőlegét a negyedévet követő hó 20. napjáig, a negyedik negyedévi adóelőleget pedig a negyedév 20 napjáig (naptári évet követőknél december 20-áig) kell megfizetni. Adóelőleg-fizetési gyakoriság a mező-, erdőgazdálkodási és halászati ágazatban A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, a halászati ágba sorolt adózónál kissé eltérő – a bevételi szezonalitást figyelembe vevő – az adóelőlegfizetési szabály. A Tao törvény 26. § (8) bekezdése úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha az előző adóévi fizetendő adó nem haladja meg a 20 millió forintot, akkor •• az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 10 százaléka, •• második negyedévében 20 százaléka, •• harmadik negyedévében 30 százaléka,

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

•• negyedik negyedévében 40 százaléka esedé-

kes. Tételezzük fel, hogy egy mezőgazdasági ágazatba tartozó adóalany 2025. évi fizetendő adójának összege 15 millió forint. Ez az összeg nem haladja meg a 20 millió forintot, tehát az adóalanynak negyedévente kell adóelőleget fizetni. Az adóelőleg összegei a következő táblázat szerint alakulnak. adatok ezer forintban 2026. III. negyedév

2026. IV. negyedév

2027. I. negyedév

2027. II. negyedév

6 000

4 500

1 500

3 000

A társaságiadó-előleg adóév július 1-jétől a következő év június 30-áig tart.

Abban az esetben, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja a 20 millió forintot, akkor •• az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 3,3 százaléka, •• a második negyedévben 6,6 százaléka, •• a harmadik negyedévében 10 százaléka, •• a negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta. Tételezzük fel, hogy egy mezőgazdasági ágazatba tartozó gazdasági társaság 2025. évi fizetendő adójának összege 100 millió forint. Ez az összeg meghaladja a 20 millió forintot, tehát a gazdasági társaságnak havonta kell adóelőleget fizetni. Az adóelőleg a következő táblázat szerint alakul. 2026. III. negyedév

2026. IV. negyedév

2027. I. negyedév

2027. II. negyedév

10 százalék/ hó

13,4 százalék/ hó

3,3 százalék/ hó

6,6 százalék/ hó

10 000 e forint/hó

13 400 e forint/hó

3 300 e forint/hó

6 600 e forint/hó

A társasági adóelőleg adóév július 1-jétől a következő év június 30-áig tart.

Az adófelajánlási lehetőség Hosszú évek óta ismeretes az adóról való rendelkezés (adófelajánlás) fogalma. Mégis az tapasztalható, hogy az adóról való rendelkezés és az adókedvezmény fogalma gyakran összekeveredik, és az adózók nem megfelelően töltik ki a bevallásokat. Az adóról való rendelkezés szabályai a Tao törvény 24/A. § és a 24/B. §-aiban találhatók. Az adófelajánlás előnye a támogatási szerződésen alapuló adókedvezményhez képest az, hogy a befizetett adóelőleg, várható adó vagy tényleges adó terhére az adóhatóság utalja át a felajánlást

a kedvezményezett szervezetnek, így a felajánlás ráfordításként nem jelenik meg a felajánló könyveiben. Ezáltal nem is rontja az adózás előtti eredményt, szemben a vállalkozó által átutalt támogatással, amelyet a ráfordítások között kell kimutatni. Ez utóbbi után kiegészítő támogatást is fizetni kell, amellyel az adózás előtti eredmény növelendő tételként számolandó el. Hangsúlyozandó, hogy a felajánlás összege sem a megfizetendő társaságiadó-előleg, sem a megfizetendő társasági adó összegét nem befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy mind az adóelőleg, mind a társasági adó teljes összegét meg kell fizetni. A felajánlás összegével azt csökkenteni nem lehet. Az adózónak nyilatkozattételre két ütemben van/volt lehetősége: •• a 2026. adóévre – tipikus esetben a 2024-re, és a 2025-re vonatkozó bevallásban – bevallott adóelőlegek 80 százalékáig, •• a 2027. adóévre – tipikus esetben a 2025-re és a 2026-ra vonatkozó bevallásban – bevallott adóelőlegek 80 százalékáig, •• a számított adó tekintetében 80 százalékos mértékéig. Az adózó az adóelőleg terhére tett felajánlását (adóelőleg-nyilatkozatát) módosíthatja, egy adóévben összesen legfeljebb öt alkalommal, a soron következő adóelőlegekre tekintettel. Figyelni kell arra, hogy a RENDNY jelű nyomtatványon az értéket forintban, nem pedig ezer forintban kell feltüntetni. A kisvállalati adó hatálya alól visszatérő adózó a ’43TAO jelű nyomtatványon bevallott adóelőlegéről továbbra sem tehet felajánlást. A társaságiadó-alany adózó élhet az adó fel ajánlási jogával, ez azonban sem az adóelőleg sem az adó visszatartására nem jogosítja. A Tao törvény 24/A. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adózó a felajánlástól függetlenül adóelőleg-, és adófizetési kötelezettségének az általános szabályok szerint tesz eleget, ezek teljesítése alól a rendelkező nyilatkozatok megtételével sem mentesül. A rendelkezés értelmében ugyanannyi adóelőleget és adót kell megfizetni, mintha a rendelkező nyilatkozatot be sem nyújtotta volna. Az adóelőleg és az adó összegét meg kell fizetni, azt az adófelajánlás összegével csökkenteni nem lehet. Az adóelőleg, illetve a fizetendő adó és az adóelőlegkülönbözet teljes összegét át kell utalni a NAV által közzétett számlaszámra. Adóvisszatartás nem lehetséges.

A kedvezmény jóváírás formájában érvényesíthető. A jóváírás napja az éves adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napja, azaz a 2026-ban tett rendelkezések esetén 2027. július 1-je, a 2027. adóévi felajánlások esetén 2028. július 1-je. Ez azt jelenti, hogy a kedvezmény összege az állami adóhatóságnál vezetett társaságiadó-folyószámlán külön csökkentő tételként kerül kimutatásra. Ez a csökkentés számviteli elszámolást is von maga után. A jóváírás összege egyéb bevételként számolandó el. A számviteli elszámolás következtében a Tao törvény alapján adózás előtti eredményt csökkentő tételként is megjelenik. Az adójóváírás összege •• az adóelőleg-felajánlás összegének 7,5 százaléka, de legfeljebb az éves fizetendő adó 80 százalékának 7,5 százaléka, valamint •• az éves adó terhére tett felajánlás átutalt összegének 2,5 százaléka, de legfeljebb az éves fizetendő adó 80 százalékának 2,5 százaléka. Látvány-csapatsport támogatásakor azonban az adózó nem jogosult jóváírásra – a NAV által egyébként átutalt – kiegészítő sportfejlesztési támogatás, valamint az 1 százalékos összeg után, tehát csak a kedvezményezetteknek átutalt 87,5 százalék 99 százaléka a jóváírás alapja. Tételezzük fel, hogy egy társaságiadó-alany az adóelőlege terhére 200 000 e forintról rendelkezett a látvány-csapatsport javára. Az adóalany fizetendő adója 400 000 e forint. adatok ezer forintban Az adóalany általi rendelkezés összege

200 000

Kiegészítő sportfejlesztési támogatás (12,5%)

25 000

A NAV által a kedvezményezettnek átutalt összeg

175 000

Az átutalt összeg 99%-a (a jóváírás alapja)

173 250

A jóváírás összege 175 000 x 0,075 = 13 125) < 400 000 x 0,8 = 320 000

13 125

Az adóról való rendelkezés nem csupán a látvány-csapatsport javára lehetséges. A kedvezmények „háttér szabályai” (például Sport törvény) is változhatnak, ezeket is figyelemmel kell kísérni. A filmalkotásokat is lehet támogatni adófelajánlás formájában, minden filmalkotás azonban nem támogatható. A 122/2019. (V. 27.) Korm. rendelet alapján vannak olyan filmalkotások, amelyek műfajuk alapján nem tartoznak a kulturális értéket képviselők közé.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Tételezzük fel, hogy egy társaságiadó-alany az adóelőlege terhére 200 000 e forintról rendelkezett a filmgyártás javára. Az adóalany fizetendő adója 400 000 e forint. adatok ezer forintban Az adóalany általi rendelkezés összege

200 000

A NAV által a kedvezményezettnek átutalt összeg

200 000

A jóváírás összege (200 000 x 0,075)

15 000

Egy gazdasági társaság (akár kkv-nak minősül, akár nem) csoportos társaságiadó-alany is lehet. Ennek egyik legdominánsabb feltétele legalább 75 százalékos „összefonódás” a más vállalkozással. A csoportos társaságiadó-alanyok is támogathatják felajánlás formájában a látvány-csapatsportot és a filmgyártást. A jóváírt adó összegének tagok közötti szétosztása is jellegzetesen alakul. A CSOPTA alatt az adójóváírás összegét a csoportképviselő osztja fel a csoporttagok között a felajánlás adóéve fizetendő adójának arányában. (A CSOPTA-ról a 2026. július-augusztusi számban olvashat részletesen.) Az adóelőleg mérséklése Előfordulhat, hogy a gazdasági társaság úgy érzékeli, hogy a bevallott társaságiadó-előleg meghaladja az adóévre valószínűsíthető társasági adó összegét. Ennek oka lehet a jelentős bevételcsökkenés prognosztizálása, de az is lehetséges, hogy a vállalkozás költségei fognak jelentősen emelkedni (például nagyösszegű felújítást terveznek). Gyakori ok az is, hogy a vállalkozás több adózás előtti eredményt csökkentő tételt vagy adókedvezményt (számított adó csökkentés) kíván elszámolni. Ebben az esetben a vállalkozás élhet az adómérséklés lehetőségével. Az Art. 11. § (2) bekezdés előírja, hogy adóelőleg mérséklésének feltétele, hogy az adózó a kérelem benyújtásának napján nem rendelkezik nettó adótartozással. Az Art. 73. §-a alapján a nettó adótartozást úgy kell kiszámítani, hogy az adóhatóságnál nyilvántartott (adó)tartozás összegét csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével, ide nem értve •• a letétként nyilvántartott összeget az adóigazolás kiállítása iránti eljárásban, vagy •• ha jogszabály valamely, az adózó által érvényesíthető kedvezmény igénybevételét adóhatóságnál nyilvántartott (adó)tartozás hiányához köti.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

A nettó adótartozásnál nem kell figyelembe venni annak a tartozásnak az összegét, amelyre az adózó a kedvező eltérést kérelmezi. Az adóelőleg mérséklését az ELOLEGMOD (Kérelem az adóelőleg-mérséklés előterjesztéséhez) nyomtatványon lehet kérelmezni. A nyomtatvány jelenleg elérhető az ÁNYK rendszerben, de Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) is használható. Az adóelőleg-mérséklési kérelem bármikor benyújtható, de lényeges, hogy csak az adóelőlegmérséklési kérelem benyújtásának napján vagy azt követően esedékes adóelőlegekre vonatkozóan tud a NAV döntést hozni; az adóelőleg visszamenőleges mérséklése nem lehetséges. Az adóelőleg-mérséklési kérelem benyújtása adókockázatot nem jelent. Abban az esetben, ha a végleges társasági adó mégis magasabb lesz, mint a mérséklési kérelem eredményeként számított adó, az adóhatóság nem szankcionál. Az is előfordulhat, hogy a vállalkozás adóévre a társasági adójának jelentős emelését valószínűsíti, és ennek következtében magasabb adóelőleget kíván fizetni. Sem a Tao törvény, sem pedig az Art. alapján nincs mód arra, hogy az adózó az adóév során a kötelezettségként előírt társaságiadó-előleg ös�szegének „megemelését” kérje. Adóelőleg-csökkentés kérhető, adóelőleg-emelés nem. Az adóelőleg devizában történő megfizetése A Tao törvény nem engedi meg, hogy az adóbevallás devizában készüljön. A beszámolót, könyvvezetést konvertibilis devizában készítő adózó a társaságiadó-bevallás adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos – az adóév utolsó napján érvényes – devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra. A társaságiadó-bevallást magyar forintban kell elkészíteni és benyújtani. Az Art. 66/A. §-a alapján a társasági adó megfizetése azonban már teljesíthető euróban vagy amerikai dollárban is. A társasági adó devizában történő megfizetését a NAV-nak be kell jelenteni a T201-es nyomtatványon. A NAV az adózói bejelentést nyilvántartásba veszi. (Az adóelőleg és az adó utalásakor az adónemkódra ügyelni kell.) Az adóelőlegeket és adófizetési kötelezettséget az adózó az e célból vezetett, deviza adófizetésre nyitott számlára történő átutalással teljesíti.

Költségvetési számla megnevezése

Adónemkód

NAV Társasági adó bevételi számla (forint utalás)

101

NAV Társasági adó bevételek euró számla (euró utalás)

498

NAV Társasági adó bevételek amerikai dollár számla (dollár utalás)

499

Az adózó által utalt eurós vagy amerikai dollár ös�szeg az utalással érintett bankszámla megterhelésének napja szerinti, a Magyar Nemzeti Bank által e napra közzétett árfolyammal számított forintös�szegben kerül jóváírásra az adózó adószámláján. Ugyanakkor a NAV az adószámlán nyilvántartott adatokról előállított kivonaton, valamint az adószámla tételes adatainak elektronikus lekérdezése során feltünteti az euróban vagy amerikai dollárban teljesített befizetés euró- vagy amerikai dollár összegét és devizanemét, az alkalmazott átváltási árfolyamot, valamint az elszámolt forintösszeget is. Ha az adózó a bejelentésben szereplő devizáról (például EUR) a másik választható devizára (például USD) akar áttérni, bejelentését az adóév utolsó napjáig módosíthatja. A bejelentés módosítása a következő adóév első napjától hatályos. Az is előfordulhat, hogy egy vállalkozás euró vagy amerikai dollár helyett magyar forintban kívánja fizetni az adóelőleget és a társasági adót. Ebben az esetben az adózó az adóév utolsó napjáig az adóhatóság felé bejelentheti, hogy az adó devizában történő megfizetésének lehetőségével nem kíván élni. A bejelentés a következő adóév első napjától hatályos. Az adóelőleg átvezetéssel történő teljesítése Az adóelőleget és az adót nem csupán pénzforgalmi számláról történő átutalással lehet teljesíteni. Az adóelőleg, illetve az adó megfizetettsége érdekében az adózónak lehetősége van valamely adónemen fennálló túlfizetésének a társaságiadó-számlára történő átvezetését kérni a ’17-es nyomtatványon. Az adóelőleg-fizetési kötelezettség határnapjáig beérkezett átvezetési kérelem esetén az adóelőleg-fizetési kötelezettség teljesítettnek számít. Áttérés a kisvállalati adó hatálya alá A társasági adóról a kisvállalati adóra áttérő adózónak a bejelentés adóévére vonatkozó társaságiadó-bevallásában adóelőleget nem kell bevallania. A korábban bevallott, az adószámlára már felköny-

velt előlege(ke)t az adóhatóság hivatalból törli. Az esetleg előre megfizetett társaságiadó-előlegek túlfizetésként fognak mutatkozni. Ezeket érdemes átvezettetni más adónemre (például a kisvállalati adóra, általános forgalmi adóra, szocho-ra). Ezt a ’17-es nyomtatványon lehet kezdeményezni. Egyik adónemről a másik adónemre történő átvezetés esetén a számviteli nyilvántartásokat is korrigálni kell. Adókövetelések közötti átrendezés, ezért adónemek közötti átvezetést kell könyvelni. Visszatérés a kisvállalati adó alól Amennyiben a vállalkozás úgy dönt, hogy a továbbiakban a Tao törvény hatálya alá kíván tartozni, az adóév december 1-jétől december 20-áig tartó időszakban bejelenti, hogy adókötelezettségeit a következő évben nem a kisvállalati adózás szabályai szerint teljesíti (kisvállalati adózás hatálya alól történő kijelentkezés). A határidőn túl benyújtott kijelentkezést a NAV végzéssel visszautasítja. A társaságiadó-alanyiság a bejelentés évét követő év 1. napjával kezdődik. A kiva alól nem csak önként lehet visszatérni a társasági adó alá. Több oka lehet annak, hogy a vállalkozás kiesik a kisvállalati adóból. Ilyen ok lehet például a létszámkorlát (jelenleg 200 fő) vagy a bevételi korlát (jelenleg 12 milliárd forint) átlépése. A kiva alóli kiesés év közben is bekövetkezhet. A kiesés időpontja nem pontos, attól függ, hogy mi az oka a kiva alóli kiesésnek. A Kiva törvény alól a Tao törvény alá áttért vállalkozásoknak negyedévente társaságiadó-előleget kell fizetniük. Tekintettel arra, hogy az érintettek a korábbi kiva-alanyiságuk miatt nem vallottak be társaságiadó-előleget, a 43TAO jelű nyomtatványon társaságiadóelőleg-bevallást kell benyújtaniuk. A benyújtási határideje az áttérést követő 60 nap. A 2026. január 1-jétől átlépők esetében ez a nap 2026. március 1-je. A 2027. január 1-jétől áttérők esetében 2028. március 1-je. Az előlegeket az első másfél éves időszakra, tehát a kiva-alanyiság megszűnését követő naptól az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig számított időszak valamennyi teljes naptári negyedévére vonatkozóan kell bevallani (2026. január 1-jétől történő áttérés esetén ez a 2026. január 1-jétől 2027. június 30-áig terjedő bevallási időszak). Az előleg összege az utolsó kisvállalati adóév bevétele alapján kerül meghatározásra. Az adóelőleg mértéke a bevétel vagy 12 hónapnál rövidebb adóév esetén az évesített bevétel 0,25 százaléka. Az előlegeket a ne-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

gyedév utolsó hónapjának 20. napjáig kell megfizetni, figyelembe véve az új adóelőleg-fizetési szabályokat. Tételezzük fel, hogy egy kiva-alany 2027. január 1-jétől vissza fog térni a társasági adó hatálya alá. A 2026. évi bevétele 2 000 000 e forint. A Tao törvény hatálya alatt fizetendő adóelőleg 2 000 000

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

e x 0,0025 = 5 000 e forint. Az adóelőleg-bevallási időszak a 2027. január 1-jétől 2028. június 30-áig terjedő bevallási időszak lesz. Sándorné Új Éva adószakértő

A BÉRTRANSZPARENCIA ÚJ UNIÓS SZABÁLYOZÁSA ÉS HAZAI MUNKAJOGI KIHÍVÁSAI (1. RÉSZ)

Az Európai Parlament és a Tanács bértranszparenciáról szóló új irányelve alapvető változásokat hoz a munkáltatók díjazási gyakorlatában, célul tűzve ki a nemek közötti bérszakadék felszámolását és az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bér elvének tényleges érvényesítését. A szabályozás nemcsak a munkaerő-felvételt megelőző kötelező bérközlést és a szerződéses bértitok tilalmát rögzíti kógens garanciákkal, hanem valamennyi szektorra kiterjedően megköveteli az objektív, nemi szempontból semleges munkakör-értékelési rendszerek alkalmazását is. A legfontosabb tudnivalókat kétrészes cikksorozatunkban dolgozzuk fel.

DR. HORVÁTH ISTVÁN

Jogalkotási keretek és uniós előzmények: a minimális követelmények elve Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) biztosítja azt a kifejezett jogalkotási felhatalmazást, amelynek alapján a bértranszparencia tárgykörében uniós szintű irányelv születhetett. Fontos látni a jogalap korlátait is: míg a munkafeltételek és az egyenlő bánásmód tekintetében az unió rendelkezik szabályozási mandátummal, addig például a sztrájkjog területén ilyen felhatalmazás hiányzik, emiatt nem létezik uniós sztrájk-irányelv sem. A munkaügyi tárgyú uniós szabályozások egyik legfontosabb sarokköve a minimális követelmények elve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az európai irányelvben megfogalmazott előírások csupán egy kötelező minimumszintet határoznak meg a tagállamok számára; a nemzeti jogalkotó a munkavállalók javára kedvezőbb szabályokat bármikor elfogadhat, azonban az irányelvben rögzített védelmi szintnél alacsonyabb, kedvezőtlenebb rendelkezéseket nem tarthat hatályban. Az új bértranszparencia-szabályozás közvetlen előzménye az a mintegy két évtizeddel ezelőtt elfogadott uniós irányelv, amely a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód, valamint az egyenlő díjazás elvét

rögzítette. A statisztikai adatok és a makrogazdasági folyamatok azonban egyértelműen rámutattak arra, hogy az önkéntes jogkövetésre és az általános tiltó formulákra épülő korábbi szabályozás nem érte el a célját, a bérszakadék érdemben nem szűnt meg. Az új irányelv éppen ezért szakít a pusztán deklaratív jogalkotással, és olyan kényszerítő transzparenciaeszközöket vezet be, amelyek gyakorlatilag rábírják a munkáltatókat a bérképzési elveik és a tényleges kifizetések feltárására. A díjazás fogalmi kiterjesztése az uniós jogban és a Munka Törvénykönyvében Az irányelv a díjazás rendkívül tág, átfogó definícióját alkalmazza. A szabályozás hatálya alá tartozik a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel közvetlenül vagy közvetve, pénzben vagy természetben megfizetett valamennyi juttatás, függetlenül attól, hogy az törvényi kötelezettségen vagy a munkáltató egyoldalú döntésén alapul-e. Ebbe a körbe beletartoznak a változó bérkomponensek, a prémiumok, a jutalmak, a pótlékok, a cafetéria-elemek, valamint az egyéb természetbeni juttatások is. Érdemes megjegyezni, hogy az irányelv magyar nyelvű fordításában használt terminológia – amely a rendes alap- vagy minimálbér kifejezést említi – dogmatikailag nem teljesen szabatos. A minimálbér ugyanis jogi értelemben nem egy önálló díjazási jogcím, hanem egy kötelező törvényi alsó értékhatár, amelynél az alapbér nem lehet alacsonyabb teljes

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

munkaidő esetén. A fordítási pontatlanságok ellenére a norma célja világos: a díjazás minden létező elemének átláthatóvá tétele. A szabályozás a közvetett juttatásokra is kiterjed, ami különösen lényeges a munkaerő-kölcsönzés esetén, ahol a kölcsönvevőnél biztosított készpénzes vagy természetbeni kedvezmények szintén a díjazás részét képezik. A hazai Munka Törvénykönyve (Mt.) nem tartalmaz egyetlen, zárt munkabér definíciót, hanem szerteágazó rendelkezésekben szabályozza az alapbért, bérpótlékokat és egyéb juttatásokat. Az Mt. szellemisége ugyanakkor egybeesik az irányelvvel abban, hogy a munkavállalónak a munkaviszony alapján nyújtott anyagi ellenszolgáltatások összessége bérnek minősül, így a transzparencia követelménye valamennyi jogcímre érvényes. Szektorközömbös hatály: versenyszféra és a hazai közszolgálat szabályozási anomáliái Az irányelv szektorközömbös, ami azt jelenti, hogy előírásait a magánszférában és a közszférában egyaránt kötelező alkalmazni. Ez a jogalkotó számára óriási feladatot jelent, hiszen a két szféra bérképzési logikája alapvetően eltér egymástól. Míg a versenyszférában a Munka Törvénykönyve alapján a felek megállapodása és a piaci folyamatok dominálnak, addig a közszolgálati jogviszonyokban merev, kógens törvényi illetményrendszerek érvényesülnek. A klasszikus közszolgálati előmeneteli modellek – mint a közalkalmazotti törvény szerinti bértáblák – a végzettséghez és a szolgálati időhöz kötik az illetménykategóriákat. Ezzel szemben a Kormányzati igazgatásról szóló törvény (Kit.) hatálya alá tartozó központi közigazgatásban (minisztériumokban, kormányhivatalokban) álláshelyi és illetménysávos rendszer működik. Ez a struktúra súlyos anomáliákat hordoz: a sávos illetménykeretek között a munkáltató széles diszkrecionális jogkörrel állapíthatja meg a bért, ami gyakran ahhoz vezet, hogy egy kezdő jogász magasabb illetménnyel kerül besorolásra egy üres álláshelyen, mint a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező, azonos feladatot ellátó kollégája. A közszolgálati jogszabályok emellett egyoldalú kinevezés-módosítási lehetőségeket biztosítanak, sőt lehetővé teszik a felmentést arra hivatkozva, ha a munkavállaló nem rendelkezik a módosított munkaköri feladatokhoz szükséges képesítéssel. Ez jogilag rendkívül aggályos helyzeteket teremt. Az irányelv szektorközömbössége megköveteli ezen anomáliák felülvizsgálatát. Nemzetközi példaként említhető

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Németország, ahol a közszolgálatban világosan elkülönülnek a kinevezett köztisztviselők (Beamten), a közalkalmazottak (Angestellten) és a munkavállalók (Arbeiter), és a bérrendszerek besorolási szabályai szigorúan kötöttek. A jogviszony létesítését megelőző transzparencia a toborzás folyamatában Kiemelt figyelmet érdemel a bértranszparencia érvényesülése a foglalkoztatás létesítését megelőző szakaszban. Az irányelv terminológiája e ponton is pontosításra szorulna a hazai munkajogi fogalmak szerint: a foglalkoztatás előtt helyett helyesebb a szerződéskötést megelőzően fordulatot használni, hiszen a munkavállalónak nem a munkába lépés napján, hanem még az ajánlat elfogadása és a munkaszerződés aláírása előtt kell ismernie a feltételeket, hogy érdemi alkuhelyzetben lehessen. Hasonlóképpen az állásra pályázók kifejezés sem szerencsés, hiszen nemcsak formális pályázati eljárások léteznek, hanem egyszerű álláshirdetésre történő jelentkezések is, amelyekre a szabályoknak ugyanúgy vonatkozniuk kell. Az irányelv alapján az álláskeresőknek joguk van tájékoztatást kapni az adott munkakör kezdő díjazásáról vagy annak sávjáról, valamint a releváns kollektív szerződéses rendelkezésekről. A kollektív szerződések kapcsán érdemes látni, hogy a nyugat-európai (például német) gyakorlatban ezeket nem véletlenül nevezik bértarifaszerződéseknek (Tarifvertrag), hiszen legfőbb funkciójuk a kötelező bértételek meghatározása. A munkáltató e tájékoztatást megadhatja a nyilvánosan közzétett álláshirdetésben, az állásinterjú előtt vagy egyéb módon a szerződéskötést megelőzően. A közzététel módja komoly üzleti és versenypiaci dilemmákat vet fel: ha egy munkáltató a nyilvános álláshirdetésben konkrét bérsávot közöl, azt a versenytársak azonnal megismerik és piaci előnyszerzésre használhatják fel. Emiatt a munkaadók vélhetően előnyben részesítik majd az állásinterjút közvetlenül megelőző, zárt körű írásbeli tájékoztatást, amely eleget tesz az irányelvnek, de védi az üzleti érdekeiket is. A toborzás alatti diszkrimináció tilalma és a bizonyítási teher megfordulása A toborzási folyamat egyik legjelentősebb korlátozása, hogy a munkáltató az állásinterjú során nem kérdezhet rá a pályázó korábbi vagy jelenlegi díjazására.

E tilalom célja a meglévő bérhátrányok átörökítésének megakadályozása, hiszen a korábbi alacsonyabb bér ismerete determinálná az új ajánlatot. Bár a gyakorlatban felmerülhet a kérdés, hogy a munkakönyvi bejegyzések vagy egyéb igazolások alapján a munkáltató szerezhet-e tudomást a múltról, a felvételi folyamatban ez a szempont jogszerűen nem vehető figyelembe. Az irányelv megköveteli továbbá, hogy az álláshirdetések és a munkaköri megnevezések nemi szempontból semlegesek legyenek, kizárva a sztereotip megkülönböztetést. A magyar nyelv sajátosságai miatt ez olykor nehézségekbe ütközik: míg bizonyos szavak magukban hordozzák a nemi jelleget (például titkár és titkárnő, ápoló és ápolónő, szülésznő vagy bába), a munkaerő-piaci elvárás a semlegesség biztosítása. A díjazás összehasonlításakor kizárólag a bruttó összegeket szabad alapul venni; az egyéni nettó bért befolyásoló adókedvezmények (például a 30 év alatti anyák vagy a négygyermekes anyák szjamentessége) nem képezhetik az egyenlő bér vizsgálatának tárgyát. A jogérvényesítés szempontjából meghatározó a bizonyítási teher megfordulásának elve. Amennyiben a pályázó valószínűsíteni tudja, hogy hátrányos megkülönböztetés érte – például rendelkezik azonos szakmai kompetenciákkal, de nemi alapon alacsonyabb bérajánlatot kapott, vagy elutasították –, a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul. A munkáltatónak kell kétséget kizáróan igazolnia, hogy döntése kizárólag objektív, a munkakörhöz kapcsolódó szakmai és piaci szempontokon alapult, nem pedig közvetlen vagy közvetett diszkrimináción. Bérstruktúrák és a munkakör-értékelés: az egyenlő értékű munka mérése A bértranszparencia gerincét az átlátható bérstruktúrák és az objektív munkakör-értékelési rendszerek alkotják. Lényeges hangsúlyozni, hogy az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelve és a belső bérstruktúra kialakításának kötelezettsége létszámtól függetlenül valamennyi munkáltatóra érvényes. Nincs mentesség a kisvállalkozások számára sem: akár három-négy munkavállalót foglalkoztató mikrovállalkozásnak is biztosítania kell a diszkriminációmentes besorolási elveket. A bérstruktúrának garantálnia kell, hogy azonos vagy egyenlő értékűnek tekintett munkáért azonos díjazás járjon. Ehhez a munkáltatóknak olyan elemzési és munkakör-értékelési módszertant kell alkalmaz-

niuk, amely világos kritériumok mentén vizsgálja az egyes pozíciókat. Az Európai Bizottság e célból külön útmutatót adott ki az objektív, nemi szempontból semleges munkakör-értékelési szempontrendszerek kialakítására. FONTOS A munkakörök összehasonlításakor a piaci benchmarking (versenytársak bérszintjei) és a belső munkaköri architektúra képezi a bérsávok alapját. A szintek meghatározása (junior, medior, szenior, vezető) nem történhet önkényesen. A szakmai gyakorlatban alapvető követelmény, hogy a munkaköri feladatok komplexitása, a szükséges kompetenciák és a felelősségi körök pontosan leképeződjenek a fizetési kategóriákban. A humán készségek (soft skillek) szerepe és a szakmai tapasztalat értékelése Az irányelv kifejezetten előírja, hogy a munkakör-értékelés során tilos alulértékelni a humán készségeket, az úgynevezett soft skilleket. Bár az uniós jogszabály nem sorolja fel tételesen ezeket a készségeket, a szakirodalom és a HR-gyakorlat idesorolja a kommunikációs képességet, az empátiát, az érzelmi intelligenciát, a konfliktuskezelést, az időgazdálkodást és az együttműködési készséget. Ezen készségek megléte kulcsfontosságú egy szervezet működésében. Egy olyan munkakörnyezetben, ahol a folyamatok egymásra épülnek és csapatmunkát igényelnek – ahogyan azt a közigazgatási feladatellátás tapasztalatai is igazolják –, a gyenge együttműködési készség vagy a rossz időgazdálkodás súlyos fennakadásokat idézhet elő. Emiatt a munkakörök súlyozásakor a humán kompetenciákat egyenrangú tényezőként kell figyelembe venni az egyéb szaktudással szemben. Különleges dilemmát vet fel a szakmai tapasztalat és a szenioritás értékelése. Önmagában a magasabb életkor vagy a hosszabb munkaviszony nem feltétlenül jelent naprakészebb vagy magasabb színvonalú szaktudást. Napjainkban a modern technológiák, a mesterséges intelligencia és az informatikai rendszerek alkalmazása terén egy fiatalabb, digitálisan felkészültebb munkatárs hatékonyabb megoldásokat nyújthat, mint egy több évtizede pályán lévő kolléga. A bérstruktúráknak e tényezőket is objektíven, a valós munkateljesítmény tükrében kell mérlegelniük.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Az összehasonlítható helyzet kritériumai: szervezeti, földrajzi és jogállási határok Az egyenlő bánásmód követelménye kizárólag összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalók között értelmezhető és kérhető számon. Ez a jogalkalmazás egyik legösszetettebb kérdése, amelyet sem az Mt., sem az irányelv nem definiál teljesen kimerítően. A bírói és jogértelmezési gyakorlat alapján számos korlát rajzolódik ki. Szervezeti szempontból, ha egy országos bolthálózat egyetlen gazdasági társaságként (egy jogi személyként) működik, a különböző telephelyeken dolgozó munkavállalók összehasonlítható helyzetben vannak. Ha viszont az egyes üzletek különálló gazdasági társaságok keretében üzemelnek, és nincs a csoport szintjén központilag meghatározott bérszabályozás, az eltérő társaságok alkalmazottai között nem áll fenn összehasonlítható helyzet, így bérkülönbségre hivatkozva nem indítható jogvita. Földrajzi és munkaerőpiaci szempontból: az azonos munkáltatón belüli bérkülönbség jogszerűen indokolható a helyi munkaerő-piaci viszonyokkal. Magyarországon az átlagkeresetek a fővárosban a legmagasabbak; ha egy munkáltató a budapesti telephelyen magasabb alapbért fizet egy bolti eladónak, mint egy vidéki üzletében, az nem minősül jogellenes diszkriminációnak, hanem a helyi munkaerő-piaci realitásokat tükrözi (hasonlóan Olaszországhoz, ahol az északi országrész és Szicília között havi szinten akár 2000 eurós átlagbér-különbség is mérhető). A jogállási különbségek tekintetében a Kúria eseti döntése nyújt iránymutatást: egy önkormányzati hivatalnál azonos munkát végző köztisztviselő és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (például munkaviszonyban) foglalkoztatott dolgozó nem képez összehasonlítható csoportot, mivel rájuk eltérő kógens anyagi jogi törvényi szabályok vonatkoznak. Ugyancsak jogszerű differenciálási tétel a munkáltatónál eltöltött idő (hűségpénz, szenioritási bónusz), ami nem minősül életkori diszkriminációnak, mivel nem az életkort, hanem a munkáltatónál megszerzett lojalitást jutalmazza. A munkavállalók tájékozódási joga és az átlátható bérnövekedési politika Az irányelv alapján a munkavállalóknak alanyi joguk keletkezik arra, hogy írásban részletes tájékoztatást kérjenek a munkáltatótól az egyéni bérszintjükről, valamint az azonos vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók nemek szerinti bontású átlagos

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

bérszintjéről. Ez azt jelenti, hogy például egy áruházi pénztáros igényelheti valamennyi pénztáros átlagbérének bemutatását, sőt – amennyiben a feladatok egyenértékűnek minősülnek – a raktárosok vagy bolti eladók díjazási átlagait is. A munkavállaló e tájékoztatást közvetlenül vagy a munkavállalói képviselők (üzemi tanács, szakszervezet) útján kérheti. A munkáltató köteles észszerű határidőn belül, legkésőbb két hónapon belül írásban megadni a kért adatokat. Amennyiben a kapott tájékoztatás pontatlan vagy hiányos, a dolgozó pontosítást követelhet, amelyre a munkaadónak érdemi, indoklással ellátott választ kell adnia. A díjazás megállapításán túl a bérnövekedési politika átláthatóságát is biztosítani kell: a munkavállalók számára hozzáférhetővé kell tenni azokat az objektív kritériumokat, amelyek alapján az előmenetel és a fizetésemelés megvalósulhat. Ezen a ponton az irányelv egy fontos könnyítést tesz lehetővé a tagállamok számára: a nemzeti jogalkotó mentesítheti az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeket a bérnövekedési politika átláthatóságának kötelezettsége alól. A tájékoztatási kötelezettség a munkaviszony kezdetén túl évente is megilleti a munkavállalókat. A bértitok tilalma és a jogérvényesítés garanciái A szabályozás egyik legfontosabb újítása, hogy megtiltja a munkáltatóknak a munkavállalók bérre vonatkozó titoktartási kötelezését. Semmis minden olyan munkaszerződéses vagy belső szabályzati klauzula, amely korlátozza vagy tiltja, hogy a dolgozó a saját díjazását másokkal közölje az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bér elvének érvényesítése céljából. A munkavállaló nem büntethető vagy részesíthető hátrányban amiatt, mert fizetési adatait kollégáival megosztotta. Ugyanakkor a jogalkalmazás során éles határvonalat kell húzni a saját bérközlés és az üzleti titok védelme között. A munkavállaló a saját bérét megoszthatja, azonban a munkáltató egyéb védett üzleti adatait, pénzügyi terveit, illetve kollégái bérét azok kifejezett felhatalmazása nélkül nem hozhatja nyilvánosságra. A bértranszparencia nem jelenthet felmentést az Mt.-ben rögzített munkavállalói lojalitási kötelezettség és a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme alól. A jogérvényesítés hátterét a viktimizáció tilalma és a monitoring hatóságok kijelölése adja. A preambulum kifejezetten rögzíti, hogy a jogaival élő munkavállaló nem válhat retorzió áldozatává a munkahelyen; az

ilyen magatartás szankciókat von maga után. A hatékony érdekképviselet biztosítására ott, ahol nincs üzemi tanács vagy szakszervezet, lehetővé kell tenni eseti képviselő választását is. A tagállamoknak emellett felügyeleti szervet (Monitoring Body) kell kijelölniük, amely a transzparenciakövetelmények betartását ellenőrzi és fellép a jogszabálysértésekkel szemben. A bérinformációk felhasználásának korlátai és az akadálymentes hozzáférés Az irányelv szabályozási rendszerének egyik komoly gyakorlati anomáliája a munkavállalóknak átadott bérinformációk felhasználhatóságának kérdése. A normaszöveg felhatalmazza a munkáltatót annak előírására, hogy a munkavállaló a saját díjazásán és bérszintjén kívül megszerzett egyéb adatokat – így különösen az azonos vagy egyenlő értékű munkát végzők átlagos vagy csoportos béradatait – kizárólag az egyenlő díjazáshoz való jog érvényesítésére használhatja fel. E jogszabályi elvárás azonban a gyakorlati jogalkalmazásban szinte ellenőrizhetetlen korlátot jelent. Amennyiben a munkavállaló megismeri a vele azonos értékű munkakörben dolgozók fizetési adatait, ezek a bizalmas és piaci szempontból rendkívül érzékeny információk könnyen kiszivároghatnak a versenytársak felé. Egy konkurens vállalkozásnál dolgozó kollégának átadott adatkör révén a piaci szereplők azonnal pontos képet kaphatnak arról, hogy milyen bérszinttel lehet elcsábítani a szakembereket egy megüresedett pozícióba. A munkáltató jogos üzleti érdekeinek védelme és a transzparencia követelménye emiatt éles érdekellentétbe kerülhet. Az irányelv kifejezett garanciális követelményként rögzíti az információk akadálymentes biztosítását is. A preambulum rendelkezései alapján a fogyatékossággal élő személyek számára olyan formátumban kell hozzáférhetővé tenni a béradatokat és a bérstruktúrákra vonatkozó tájékoztatásokat, amely biztosítja az egyenlő esélyű megismerést. Ez a gyakorlatban a megfelelő méretű betűtípusok, a digitális felolvasóprogramokkal kompatibilis formátumok, illetve szükség szerint egyéb akadálymentesített kommunikációs csatornák alkalmazását írja elő a foglalkoztatók számára. A nemek közötti bérkülönbségről szóló jelentéstétel rendszere és tartalmi elemei A bértranszparencia legösszetettebb adminisztratív kötelezettségét a nemek közötti bérkülönbségről

szóló kötelező jelentéstétel képezi. Az irányelv főszabálya szerint a jelentéstételi kötelezettség a legalább 100 munkavállalót foglalkoztató munkáltatókra terjed ki. A tagállami jogalkotó ugyanakkor mérlegelési jogkörében dönthet úgy is, hogy a nemzeti szabályozásban ennél alacsonyabb – például 50 fős – küszöböt határoz meg. A tagállam emellett nem akadályozhatja meg a 100 fő alatti munkáltatók önkéntes jelentéstételét sem, jóllehet a hazai kkv-szektorban az önkéntes adatközlés realitása minimálisnak tekinthető. A jelentés kiindulópontját a női és férfi munkavállalók közötti bérkülönbség tételes bemutatása jelenti, amelyet a férfi munkavállalók átlagos bérszintjének százalékában kell kifejezni. Alapvető szabály, hogy a vizsgálat nem szűkíthető le az alapbérre: a jogalkotó minden díjazási jogcímet a számítás részévé tesz. Külön ki kell mutatni az átlagos bérkülönbséget a kiegészítő és változó összetevők tekintetében is, ideértve a jutalmakat, a prémiumokat, a túlórabéreket, a természetbeni juttatásokat, az utazási térítéseket és a szakmai képzések költségtérítését. A jelentésnek a számtani átlagokon túl kötelezően tartalmaznia kell a medián bérkülönbséget is, mind az alapbér, mind a változó juttatások szintjén. A medián mutató alkalmazása kiszűri a kiugró vezetői bérek torzító hatását, ezáltal valósabb képet ad a szervezeten belüli bérviszonyokról. A munkáltató köteles továbbá a bérszintek alapján négy egyenlő csoportra – bérsáv-kvartilisre – felosztani a munkavállalói állományt a legalacsonyabb kategóriától a legmagasabbig, rögzítve a nők és férfiak arányát az egyes kvartilisekben. Végezetül a nemek közötti bérkülönbséget munkavállalói kategóriák – vagyis az azonos vagy egyenlő értékű munkát végzők csoportjai – szerint is strukturáltan be kell mutatni. Jelentéstételi határidők, létszámküszöbök és a munkáltatói tehermentesítés dilemmái A jelentéstételi kötelezettség ütemezése a munkavállalói létszámtól függően differenciált. FONTOS A 250 fő feletti nagyvállalatok a jogharmonizációt követő év június 7-ig kötelesek benyújtani első jelentésüket, majd ezt követően évente teljesítik az adatszolgáltatást. A 150 és 249 fő közötti állománnyal rendelkező cégek szintén az átültetést követő év június 7-ig készítik el első riportjukat, ezt követően azonban elegendő háromévente jelentést tenniük. A 100 és 149 fő közötti munkálta-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

tóknak az irányelv ötéves átmeneti időt biztosít: első jelentésüket az ötödik év június 7-ig nyújtják be, majd háromévente ismétlik meg azt az előző naptári év adataira támaszkodva. A létszám megállapításánál kizárólag a munkaviszonyban álló munkavállalók vehetők figyelembe. Ez a szabályozási modell magában hordozza a kötelezettség kikerülésének lehetőségét: a munkáltatók a kisegítő feladatokra munkaerő-kölcsönzést alkalmazhatnak. Mivel a jogszabályok alapján a munkavállaló akár öt évig is kölcsönözhető, a kölcsönzött munkaerő tartós igénybevételével a munkáltató mesterségesen a 100 fős küszöb alatt tarthatja saját állományi létszámát. A bérjelentést a tagállam által kijelölt nemzeti ellenőrző szervhez (Monitoring Body) kell benyújtani, amely azt hivatalos honlapján nyilvánosan közzéteszi. Magyarországon e feladatkör ellátására az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalán belül működő Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóság kijelölése tűnik

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

a legvalószínűbbnek. Az irányelv megfogalmaz egy elméleti tehermentesítési lehetőséget is: amennyiben az adóhatósághoz benyújtott bevallások vagy a statisztikai adatközlések alapján a hatóság maga is össze tudná állítani a bérjelentést, a munkáltató mentesülhetne a készítés terhe alól. A gyakorlatban azonban a jelenlegi adóhatósági adatszerkezet nem alkalmas a munkaköri egyenértékűség és az egyedi díjazási feltételek automatikus kinyerésére. Lényeges garanciális szabály, hogy a bérkülönbségi kimutatást a munkáltató köteles saját munkavállalói felé is közvetlenül megismerhetővé tenni. Emellett a munkavállalói képviselők és az egyenlőségi szervek kérelmére a munkáltatónak az előző négy évre vonatkozó béradatokat is be kell mutatnia, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Bár a magyar munkajogban az általános elévülési idő három év, az uniós norma a négyéves adatkör biztosítását követeli meg. Dr. Horváth István munkajogász

AZ ÚJ TRANSZFERÁR-RENDELET GYAKORLATI ALKALMAZÁSA: SZIGORODÓ SZABÁLYOK, ADÓHATÓSÁGI FÓKUSZPONTOK ÉS FELADATOK

A transzferárazás hazai szabályozási környezete 2026 elején mérföldkőhöz érkezett: a korábbi 32/2017. NGM rendeletet felváltó új jogszabály alapjaiban formálja át a kapcsolt vállalkozások dokumentációs kötelezettségeit és az adóhatósági ellenőrzések eljárásrendjét. Bár a 2025-ös adóévre még átmeneti szabályok érvényesültek, 2026. január 1-jétől kötelezővé vált az új előírások alkalmazása, amelyek a korábbi adóhatósági útmutatókat rendeleti szintre emelve érdemben szűkítik az adózók mozgásterét. Szakmai cikkünk részletesen bemutatja az új rendelet hátterét, az értékhatárok és mentességek alakulását, a szegmentálás és a benchmark-készítés követelményeit, valamint a gazdasági szakemberek legfontosabb feladatait.

FOTIADI ÁGNES

Jogalkotói háttér: miért született új rendelet a meglévő módosítása helyett? A transzferárazási jogszabályi környezet átalakulásakor felmerülő első kérdés, hogy mi indokolta a 32/2017. NGM rendelet teljes felváltását egy új jogszabállyal a korábbi norma egyszerű módosítása helyett. A jogalkotó szándéka szerint a módosítani kívánt pontok száma és tartalmi súlya már túllépte a hagyományos jogszabály-módosítás kereteit. Bár az új rendelet számos korábbi elemet változatlanul megőrzött, a transzferár-dokumentáció tartalmi követelményei, a kapcsolódó eljárások és az adatszolgáltatási elvárások olyan mértékben alakultak át, hogy célszerűbb volt egy önálló, új rendeletet kihirdetni. A 2025-ös üzleti év még átmeneti jellegű volt. Bár a jogszabály megnyitotta a lehetőséget, hogy az adózók már a 2025-ös évre is az új előírások szerint készítsék el a transzferár-dokumentációjukat, a vál-

lalkozások döntő többsége a gyakorlatban maradt a 32/2017. NGM rendeletnél. Ennek döntő eljárási oka volt; a társaságiadó-bevalláshoz kapcsolódó adatszolgáltatási felület az új struktúrában csak a 2026os adóévre vonatkozóan áll rendelkezésre. Ha egy társaság a dokumentációját az új rendelet szerint állította volna össze, míg az adatszolgáltatást a korábbi nyomtatványon teljesíti, elkerülhetetlen eltérések keletkeztek volna a nyilvántartás és a bevallás között. Ezért indokolt volt a régi rendelet alapján dokumentálni és adatot szolgáltatni. 2026. január 1-jétől azonban az új szabályrendszer alkalmazása már kötelező érvényűvé vált. Nemzetközi kitekintés és a magyar szabályozás sajátos védelmi funkciója A transzferárazás nemzetközi szinten is kiemelt jelentőséggel bír, amit az OECD transzferár-irányelvek folyamatos felülvizsgálata – különösen a 2017-es és 2022-es módosítások –, valamint a BEPS akcióterv is bizonyít. Az OECD Inclusive Framework keretében mintegy 140 ország írta alá az irányelvek elismerését és alkalmazását, ami komoly nemzetközi reputációt ad

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

e szakterületnek, garantálva a határon átnyúló jövedelmek megfelelő alátámasztását és jövedelmezőségét. Ebben a környezetben megállapítható, hogy a magyar transzferár-szabályozás kifejezetten részletesebb és szigorúbb, mint a nemzetközi iránymutatások. Ennek határozott gazdasági indoka van: a nemzetközi cégcsoportok hazai leányvállalatai gyakran kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek a külföldi anyavállalattal szemben. A szigorú hazai jogszabályi előírások éppen ezeket a belföldi társaságokat védik, jogi támaszt nyújtva ahhoz, hogy a tevékenységükhöz méltó, szokásos piaci jövedelmezőséget követeljenek meg és támasszanak alá a csoporton belüli elszámolásokban, védve a hazai adóalapot. Fő célkitűzések: hatósági eszköztár, kockázatkezelés és digitális összhang Az új rendelet a hazai transzferár-szabályok folyamatos szigorításának újabb állomása. A jogalkotás mögött három fő célkitűzés állt: az adminisztrációs terhek szelektív mérséklése, az adóhatósági ellenőrzési és kockázatkezelési eszköztár megerősítése, valamint a dokumentáció és az adatszolgáltatás közötti összhang megteremtése. A rendelet alapvetően azokat az eljárásokat emelte jogszabályi szintre, amelyeket az adóhatóság a gyakorlatban eddig is elvárt. A NAV honlapján korábban közzétett részletes útmutató – például a benchmarkok szűrési lépéseiről – beépült a rendelet szövegébe. Aki ezeket eddig is következetesen alkalmazta, annak a szabályozás nem jelent újdonságot, ám az előírások jogszabályi szintre emelésével a vállalkozások mozgástere drasztikusan szűkült, miközben mulasztás esetén megnőtt a bírságkiszabás kockázata. Kiemelt cél a transzferár-dokumentáció és az adatszolgáltatás egységesítése. A rendelet előírja, hogy a dokumentációban az adatszolgáltatáshoz hasonló, szabványosított megnevezéseket kell alkalmazni. Ezáltal az adatok informatikailag könnyen kezelhetővé válnak, ami a NAV kockázatelemzői számára lehetővé teszi a nyilvántartások és bevallások gyors, algoritmus-alapú összevetését, az ellentmondások azonnali feltárását és a kockázatos adózók célzott kiválasztását. Értékhatárok és a mentességi szabályok átalakulása A 2026-tól kötelező új szabályozás átalakítja az alkalmazandó küszöbértékeket és a mentességi rend-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

szert, ami több ponton könnyítést, más területeken viszont szigorítást hoz. Az értékhatárok legfontosabb változásai: •• Helyi dokumentáció (Local file): Az egyedi ügyletérték-határ a korábbi 100 millió forintról 150 millió forintra emelkedik. Főszabály szerint a 150 millió forint feletti kapcsolt ügyletekről kell helyi dokumentumot készíteni. Kötelező azonban az összevonási szabályok alkalmazása; ha a társaság több kapcsolt partnerrel azonos gazdasági tartalmú és feltételrendszerű tranzakciót bonyolít, az összevont ügyletértéket kell vizsgálni a 150 milliós határ szempontjából. •• Fődokumentum (Master file): A korábbi szabályozás szerint, ha egy adózónak akár egyetlen kapcsolt ügylete miatt dokumentációt kellett készítenie, a master file-t is elő kellett állítani. Az új rendelet alapján a master file elkészítése alól mentesül a társaság, amennyiben az adóévi kapcsolt ügyleteinek összevont értéke nem haladja meg az 500 millió forintot. A mentességi körök módosulásai: •• Költségátterhelések: Míg korábban általános mentesség érvényesült, az új rendelet szerint kizárólag az 500 millió forint alatti költségátterhelések mentesülnek a dokumentációs kötelezettség alól; 500 millió felett már kötelező a nyilvántartás. Az adatszolgáltatás alól a költségátterhelés egyik szabályozás szerint sem mentesül. •• Ingyenes pénzeszköz-átadás és -átvétel: Korábban mentesült a dokumentáció alól, az új rendelet alapján azonban megszűnik a mentesség, így kötelezővé válik a transzferár-dokumentáció elkészítése. Adatszolgáltatást korábban is és most is teljesíteni kell róluk. •• APA- (Advance Pricing Agreement, előzetes ármegállapítási) határozattal lefedett ügyletek: A szokásos piaci ár megállapítási határozattal bíró ügyletek a régi és az új rendelet szerint is mentesülnek a dokumentáció alól, ám az adatszolgáltatás alól nem. •• Tőzsdei és hatósági áras ügyletek: A dokumentáció alól mentesülnek, ám az adatszolgáltatás alól az 500 millió forint feletti ügyletek esetében már nem jár mentesség. •• Nem egyéni vállalkozó magánszeméllyel kötött ügyletek: A dokumentáció alól mentesülnek, de a társaságiadó-bevallásban szereplő adatszolgáltatás alól nem.

A szegmentált jövedelmezőség követelménye és a kontrollingrendszerek szerepe Az új szabályozás egyik legfontosabb és legszigorúbb elvárása a szegmentált adatok előállítása. Az adóhatóság megköveteli, hogy a vizsgált kapcsolt ügyletre vonatkozó árbevétel, költség és ráfordítás elkülönülten jelenjen meg a könyvekben. Ez elengedhetetlenné teszi egy olyan kontrollingrendszer működtetését, amely ügyleti szinten képes nyomon követni a pénzügyi folyamatokat, lehetővé téve a tesztelt fél jövedelmezőségének pontos megállapítását. A szegmentálás fontosságát a tanácsadói gyakorlat is igazolja. Előfordult olyan társaság, amely társasági szinten veszteséges volt. Ha a kapcsolt ügyletek vizsgálata a teljes társasági eredményre épült volna, az adóhatóság jelentős társaságiadóalap-növelést írt volna elő. A tranzakciós szinten elkészített szegmentált kimutatások révén azonban bizonyíthatóvá vált, hogy az egyes kapcsolt ügyleteken a cég megfelelő piaci jövedelmezőséget ért el, így elkerülhető volt az indokolatlan adóalap-korrekció. A szegmentálás szabályai a következő garanciális elemeket tartalmazzák: •• Teljes költségfelosztás: Amennyiben az adózó tevékenységeit szegmentálja, az általános és fix költségeket is maradéktalanul allokálni kell az egyes tevékenységek között; fel nem osztott költség nem maradhat. Az ügyletek jövedelmezőségének ezen általános költségekre is fedezetet kell nyújtania. •• A markup önmagában nem elég: Nem elegendő pusztán a költségekre felszámított haszonkulcsra (markup) hivatkozni, mivel a költségplusz és a tényleges működési jövedelmezőség vizsgálata eltér egymástól; a tényleges eredményt kell vizsgálni. •• Főkönyvi levezethetőség: A jövedelmezőségi mutatóknak közvetlenül köthetőknek kell lenniük a beszámolóhoz, főkönyvi számlákhoz, költséghelyekhez és profitcentrumokhoz. A felosztási módszertant részletesen be kell mutatni a dokumentációban az ellenőrizhetőség biztosítására. Külföldi tesztelt fél adatszolgáltatása: Ha a tesztelt partner külföldi, az ő könyveiben szereplő költségés bevételadatokat is be kell tudni mutatni a tényleges jövedelmezőség igazolására. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, a magyar társaságot büntetheti az adóhatóság a jogszabályi alátámasztás hiánya miatt.

Benchmarkok: szigorú szűrési lépések és a földrajzi hierarchia A szokásos piaci jövedelmezőséget alátámasztó ös�szehasonlító adatbázis-szűrések (benchmarkok) terén a rendelet tételesen rögzítette a kötelező szűrési lépéseket. Eltérés ezektől kizárólag indokolt esetben engedélyezett, részletes magyarázat mellett. A szűrési folyamatnak a NAV számára ellenőrizhetőnek kell lennie; ha az adatbázishoz nincs közvetlen hozzáférése, minden szűrési lépést tételesen dokumentálni kell. A szűrés kötelező kritériumai a következők: •• Egyedileg azonosítható, aktív társaságok bevonása (felszámolás vagy végelszámolás alatti cégek kizárandók). •• A függetlenségi feltételek vizsgálata a hazai társasági adójog szerinti kapcsoltsági korlátok alapján. •• A vizsgált időszak: a dokumentáció készítésekor rendelkezésre álló legfrissebb megelőző 3 év adatai (például a 2025-ös évre 2026 májusáig készülő dokumentációban a 2024., 2023. és 2022. évek beszámolói). Indokolt esetben legalább két lezárt év adata szükséges minden vizsgált cégnél. •• Veszteséges cégek kizárása: a folyamatosan veszteséges társaságokat ki kell zárni a mintából (ha a három évből legalább kettőben veszteségesek; négyéves vizsgálatnál pedig a vizsgált évek több mint felében veszteséges cégek zárandók ki). •• Tevékenységi kódok kötelező alkalmazása: a szűrésnél kötelező a 4 számjegyű elsődleges TEÁOR / NACE kódok használata, a szabad kulcsszavas keresést pedig mellőzni kell. Kiemelt kockázati tényező a földrajzi hierarchia betartása. A rendelet kötelező lépcsőzetességet ír elő; elsődlegesen Magyarország területén működő független cégeket kell keresni, tekintettel az azonos makrogazdasági, szabályozási és engedélyezési környezetre. Bővítésre csak elégtelen belföldi minta esetén van lehetőség: elsőként a Visegrádi Négyek (Csehország, Lengyelország, Szlovákia), majd további hiány esetén a kelet-közép-európai régió (Bulgária, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovénia), ezt követően az Európai Unió egésze vonható be. Globális mintára csak végső esetben, komoly összehasonlíthatósági deficit indoklásával lehet támaszkodni. Ebből fakadóan a multinacionális csoportok által központilag készített cégcsoportszintű, pán-európai benchmarkok nem felelnek meg a magyar jogsza-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

bálynak. Ha az adózó ilyet alkalmaz, a NAV az elemzést elvetheti, saját benchmarkot állíthat fel, és jelentős adókülönbözetet állapíthat meg. Funkcióelemzés, bilaterális megközelítés és karakterizáció A transzferár-nyilvántartás szakmai magja a funkcionális elemzés. Az új rendelet nyomatékosítja, hogy a tranzakcióban részt vevő felekről bilaterális (kétoldalú) funkcióelemzést kell készíteni, bemutatva a kapcsolt partner által végzett tevékenységeket, vállalt kockázatokat és alkalmazott eszközöket is. A funkcionális profil felállításának alapját az írásbeli szerződések képezik, amelyek mind a társaság, mind a dokumentáció készítője számára biztonságot jelentenek a felelősségi körök rögzítésében. A funkcióelemzés alapján kötelező a felek pontos karakterizációja, amely meghatározza az elvárt jövedelmezőséget. Gyártó tevékenységnél élesen el kell határolni a bérgyártót és a szerződéses gyártót: •• Bérgyártó: kizárólag a gyártási szolgáltatást végzi, nem vesz részt az alapanyagok beszerzésében, finanszírozásában, és nem visel anyagkockázatot; jövedelmezősége csak a gyártási működési költségekre vetített haszonkulcsból származhat. •• Szerződéses gyártó: maga választja ki a beszállítókat, finanszírozza és vásárolja az alapanyagokat, minőségellenőrzést és logisztikát végez; széles döntési jogkörrel bír, és haszonkulcsa az anyagköltséggel növelt teljes költségalapra vetül, lényegesen nagyobb profittömeget realizálva. A gyakorlatban a határvonalak nem mindig tiszták. Sok bérgyártó lát el kiegészítő feladatokat (például raktározza az alapanyagot), anélkül, hogy a beszerzési döntéseket maga hozná meg. Ezeket a cégeket hibás lenne automatikusan szerződéses gyártóvá minősíteni. A valós profil megalapozásához a termékjellemzők, a piac és az üzleti stratégia aprólékos bemutatása szükséges a dokumentációban. Immateriális javak és a DEMPE funkciók vizsgálata Amennyiben a kapcsolt ügylet immateriális javakat érint, a transzferár-dokumentációban kötelező elvégezni az OECD által meghatározott DEMPE elemzést. A vizsgálat az alábbi öt kulcsfunkció részletes bemutatását jelenti: •• Development (Fejlesztés): Ki tervezte és fejlesztette ki az immateriális jószágot, hol merültek fel a mérnöki munkaórák és kutatási költségek?

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

•• Enhancement (Értéknövelés): Ki végzi az eszköz

korszerűsítését és továbbfejlesztését? •• Maintenance (Karbantartás): Ki gondoskodik a folyamatos működőképesség fenntartásáról? •• Protection (Védelem): Kihez kapcsolódik a jogi védelem és a védjegyoltalom fenntartása? •• Exploitation (Hasznosítás): Mely cégek és milyen formában hasznosítják a szellemi tulajdont, és milyen díjazás illeti meg a hozzájáruló feleket? A DEMPE elemzés célja annak biztosítása, hogy a profit valóban azon cégcsoporttagoknál jelenjen meg, amelyek a szellemi tulajdon létrehozásában és fenntartásában érdemi funkciókat vállalnak, nem pedig a csupán formális jogtulajdonosoknál. Csoporton belüli szolgáltatások és a hasznossági (benefit) teszt A cégcsoporton belüli szolgáltatások elszámolásánál az új rendelet kötelezővé tette a hasznossági, azaz a benefit teszt dokumentálását. A teszt célja annak bizonyítása, hogy a magyar leányvállalat részére nyújtott szolgáltatás valódi, gazdaságilag kimutatható előnyt jelent a belföldi társaság működésében, és nem indokolatlan költségáthárításról vagy profitkivonásról van szó. A hasznossági vizsgálat két alapvető kérdésre keresi a választ: 1. Gazdasági előny: Igénybe vett volna-e a társaság ilyen szolgáltatást független piaci féltől, vagy elvégezte volna azt saját szervezetén belül gazdasági tevékenysége ellátásához? 2. Duplikáció hiánya: Nem áll-e fenn párhuzamos feladatellátás a szervezeten belül? A gyakorlatban az adóhatóság kiemelten ellenőrzi a külföldi anyacégek által számlázott vezetési és menedzsment szolgáltatásokat. Egy vizsgálati tapasztalat szerint az anyavállalat rendkívül magas óradíjon számlázott menedzsment díjat a magyar társaságnak, miközben a NAV megállapította, hogy a magyar cég maga is ellátta e feladatokat, illetve belföldi partnertől harmadannyiért beszerezhette volna azokat. A hatóság duplikáció és túlárazás miatt megtagadta a költség elismerését. A benefit teszt megfelelő rögzítése ezért elengedhetetlen a dokumentációban. Alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások és egyszerűsített nyilvántartás Az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások szabályozása igazodott az OECD elveihez. Megszűnt a korábbi 150 millió forintos értékha-

tár, a tevékenységi kódok korlátozása és a 3–7%-os interkvartilis sáv. Helyette az indokolt működési költségekre felszámított egységes 5%-os haszonkulcs alkalmazandó. A nyújtónak legalább 5%-ot kell felszámítania, az igénybe vevő legfeljebb 5%-ot számolhat el; belföldi partnerek között pontosan 5%-ot kell alkalmazni. A kategóriából továbbra is kizárt a termelési, bérgyártási, értékesítési főtevékenység, a szellemi terméket igénylő és a kockázatos szolgáltatás. JÓ TUDNI! Egyszerűsített transzferár-nyilvántartás készíthető az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra, az ingyenes pénzeszköz-átadásra és a költségátterhelésekre. Ez komoly adminisztrációs könnyebbség: elhagyható az érintett piac, az üzleti stratégia és a módszerválasztás elméleti leírása, valamint mellőzhető a benchmark-kutatás is. Ingyenes pénzeszköznél és költségátterhelésnél még a tényleges jövedelmezőségi mutatót sem kell szerepeltetni a nyilvántartásban. Iparági elemzés: könnyítés a jogszabályban, megfontolandó kockázat A helyi dokumentációból teljes mértékben mellőzhető az iparági elemzés, amennyiben az adott kapcsolt ügylet értéke nem haladja meg az 1 milliárd forintot. Bár ez adminisztrációs könnyítés, szakmailag indokolt körültekintően élni vele, mivel az iparági trendek alapvetően befolyásolják a szokásos piaci jövedelmezőséget. A közelmúlt globális megrázkódtatásai – a háborús konfliktusok, a járvány utóhatásai, az ellátási láncok zavarai, a Hormuzi-szoros körüli szállítási és üzemanyagár-robbanások – közvetlenül hatnak a vállalkozások eredményességére. Ha egy társaság jövedelmezősége a piaci sokkok miatt visszaesik, e külső tényezőket rögzíteni és magyarázni kell a dokumentációban. Ha az adózó az iparági környezetet teljesen elhagyja, az adóhatóság a gyengébb jövedelmezőséget kizárólag a kapcsolt árazás hibájának tekintheti, és adóalap-korrekciót alkalmazhat. Eljárási, számviteli és formai részletszabályok Az új rendelet több speciális eljárási és számviteli részletszabályt rögzít: •• Számla és szerződés nélküli ügyletek: A transzferár-szabályok kiterjednek azokra a kapcsolatokra is, ahol nem készült írásbeli szerződés vagy számla, de ráutaló magatartással kapcsolt ügylet való-

sult meg (például ha a leányvállalat teljesít független vevő felé egy anyavállalati szerződés alapján). •• Magánszemélyekkel kötött ügyletek: Magánszeméllyel (tulajdonossal, ügyvezetővel) kötött tranzakciók (például tagi kölcsön) is kapcsolt ügyletnek minősülnek. •• Adóügyi illetőség és tevékenységi kódok: A dokumentációban rögzíteni kell a kapcsolt partnerek adóügyi illetőségét és a tranzakcióra jellemző 4 számjegyű TEÁOR-kódot (figyelemmel a 2025-ös változásokra). •• Számviteli fogalmak és devizaátszámítás: Külföldi beszámoló esetén a megfelelő számviteli kategóriákat a közzétett egyedi beszámolóból kell levezetni. Devizás könyvvezetésnél a Tao törvény 5. § (8) bekezdése szerint, az adóév utolsó napján érvényes MNB árfolyamon kell az ügyletértéket forintra átszámítani. •• Elfogadott nyelvek: A magyar mellett a dokumentáció és alátámasztó iratai angol és német nyelven is elkészíthetők. •• Iratmegőrzési kötelezettség: A helyi dokumentumot és mellékleteit 8 évig kell megőrizni; befektetett eszközt érintő ügyletnél a könyvekből való végleges kivezetést követő legalább 8 évig áll fenn a megőrzési kötelezettség. •• Időbeli elhatárolás: Az ügyletérték meghatározásánál a vizsgált időszakban ténylegesen teljesített tevékenység értékét kell figyelembe venni, a fordulónap utáni számlázásokat időbeli elhatárolással kezelve. Gyakorlati feladatok könyvelők és szakemberek számára A 2026. január 1-jétől kötelező új rendelet miatt az alábbi lépések megtétele javasolt: 1. Kontrollingrendszer felülvizsgálata: Kialakítani a számlatükörben és költséghelyeken a kapcsolt ügyletek szegmentált, tranzakciós szintű kimutatását és főkönyvi levezethetőségét. 2. Korábbi dokumentációk felülvizsgálata: A meglévő nyilvántartások kiegészítése az adóügyi illetőséggel, frissített TEÁOR-kódokkal és a kétoldalú funkcióelemzéssel. 3. Benchmarkok auditja: Az összehasonlító elemzések felülvizsgálata a kötelező szűrési lépések és a földrajzi hierarchia (Magyarország, V4, Kelet-Közép-Európa) alapján, a veszteséges cégek kizárásával. 4. Új dokumentációköteles tételek azonosítása: Az 500 millió forint feletti költségátterhelések és az

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

ingyenes pénzeszköz-átadások felmérése és dokumentálása. 5. Hasznossági (benefit) tesztek előkészítése: A csoporton belüli szolgáltatások gazdasági hasznának dokumentálása és a feladat-duplikációk kizárása. 6. Külföldi adatok bekérése: Ha a külföldi partner a tesztelt fél, a költség- és jövedelmezőségi adatok időben történő bekérése.

7. Master file egyeztetése: Az 500 millió forintos

összevont ügyletértéket meghaladó cégcsoportoknál a fődokumentum határidőre történő rendelkezésre állásának biztosítása. Fotiadi Ágnes igazgató, transzferár üzletágvezető (LeitnerLeitner)

ÁNYK-KIVEZETÉS – DÖNTÉSI PONTOK A ZÖKKENŐMENTES ÁTÁLLÁSHOZ 2027-RE

Mint ismeretes, a NAV digitalizációs intézkedései nyomán 2026. december 31-e után megszűnik az ÁNYK közvetlen beküldési funkciója, ami alapjaiban formálja át az adózási és bevallási folyamatokat. A szakembereknek már az átmeneti időszakban meg kell hozniuk azokat a stratégiai és technikai döntéseket, amelyek biztosítják a zökkenőmentes megfelelést a 2027. január 1-jétől életbe lépő új eljárásrendben. Nézzük a főbb pontokat ehhez!

CSEGZI DALMA

A nyomtatványok négy kategóriája A 2027-es zökkenőmentes átállás záloga az időben történő felkészülés, amelynek első lépése a benyújtandó dokumentumok logikai csoportosítása. A felkészülés átláthatósága érdekében cikkünkben négy elkülönülő nyomtatványkategóriát határoztunk meg, amelyekre a kivezetést követően eltérő szabályok és benyújtási platformok fognak vonatkozni: 1. Nem áfabevallások: Valamennyi olyan adónem bevallása, amely nem tartozik az általános forgalmi adó körébe. 2. Áfabevallások: Az általános forgalmi adóhoz és a kapcsolódó analitikákhoz kötődő adatszolgáltatások. 3. Egyéb nyomtatványok: Adminisztratív, igazolási és ellenőrzési dokumentumok. 4. Önellenőrzések, javítások és helyesbítések: A korábbi időszakok adókötelezettségeinek korrekciójára szolgáló beadványok.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

Fontos határidős szabály, hogy 2026. december 31-ig mind a négy kategória esetében változatlanul biztosított marad a nyomtatványok elkészítése és közvetlen benyújtása az ÁNYK keretrendszerén keresztül. 2027. január 1-jétől kezdődően azonban a folyamatok szétválnak, és az adózóknak az új csatornákat kell igénybe venniük. Nem áfabevallások: Döntési szempontok az ONYA és a NAV M2M 4.0 között A nem áfa jellegű bevallások tekintetében 2027. január 1-jétől két alternatíva közül választhatnak a gazdálkodók: az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) webes felülete, valamint a közvetlen gép-gép közötti kapcsolatot biztosító NAV M2M rendszer 4.0-s verziója. A két megoldás közötti döntéshez az alábbi szempontokat szükséges mérlegelni: •• Célcsoport és méret: Az ONYA webes felületét kifejezetten a kis- és középvállalkozások (kkv-k) adminisztrációs terheinek kezelésére fejlesztették ki. Ezzel szemben a NAV M2M a nagyvállalatok, valamint a nagy adatvolumennel dolgozó adóalanyok professzionális kiszolgálását célozza.

•• Költségvonzat és fejlesztési igény: Az ONYA

használata minden esetben teljes mértékben ingyenes, közvetlen IT-beruházást nem követel meg. A NAV M2M alkalmazása ezzel szemben érdemi költséggel jár, mivel a vállalkozás saját ügyviteli, illetve vállalatirányítási (ERP) rendszeréhez kell illeszteni és fejleszteni az interfészt. •• Kapacitáskorlátok: Mivel az ONYA kkv-méretre optimalizált, használata során kapacitáskorlátok érvényesülnek: bár csoportos műveletek végzésére ad lehetőséget, a feldolgozás méretbeli és mennyiségi korlátokhoz kötött. A NAV M2M esetében ezzel szemben nincsenek kapacitáskorlátok, a rendszer a legnagyobb adatvolumenek akadálytalan átadását is támogatja. •• Személyes közreműködés és automatizáció: Az ONYA igénybevétele manuális folyamat, amely minden esetben megkívánja a felhasználó személyes közbenjárását és kitöltési munkáját. A NAV M2M ezzel szemben a közvetlen APIkapcsolatnak köszönhetően teljesen automatizálható, így a bevallások generálása, ellenőrzése és beküldése emberi beavatkozás nélkül mehet végbe. Az ONYA működése kapcsán elengedhetetlen ismerni a rendszer két eltérő hozzáférési szintjét: a publikus és az autentikált felületet. A publikus felületen minden olyan nyomtatvány hozzáférhető, amely már átültetésre került az ONYA-ba. Azok a nyomtatványok, amelyek még nem estek át ezen a fejlesztésen, átmenetileg továbbra is az ÁNYKban maradnak elérhetők. Az autentikált felület óriási előnye, hogy az ügyfél-azonosítást követően a rendszer a társrendszerekből automatikusan előtölti a rendelkezésre álló adatokat a benyújtandó bevallásokba. Kiemelendő továbbá az ONYA és az Ügyfélportál (ÜPO) közötti közvetlen integráció. Amikor az adózó belép az ÜPO felületére, a nyitóoldalon összegző felületet talál, ahol többek között tételesen megjelennek a hiányzó vagy hibás bevallások is. Innen egyetlen kattintással, közvetlenül át lehet navigálni az ONYA megfelelő nyomtatványára, ahol a szükséges javítások és kiegészítések azonnal elvégezhetők. A fejlesztési ütemezés szempontjából meghatározó körülmény, hogy a NAV M2M 4.0-s verziójának XSD specifikációja még nem áll rendelkezésre, annak hivatalos publikálása az adóhatóság részéről hamarosan várható.

Áfabevallások: eÁFA webfelület, XML-feltöltés vagy eÁFA M2M 2.0? Az általános forgalmi adó bevallásainak és analitikáinak elkészítésére 2027. január 1-jétől három különböző csatorna áll rendelkezésre: az eÁFA webes felület, az eÁFA weben elérhető XML-feltöltési opció, valamint az eÁFA M2M 2.0-s verziója. A könyvelőknek és vállalkozásoknak az idei év során, az előttünk álló hónapokban meg kell hozniuk a stratégiai döntést arról, hogy a következő évtől melyik technológiai megoldásra alapozzák az áfa-adatszolgáltatást. A fejlesztések technikai alapjául szolgáló eÁFA M2M 2.0-s verzió XSD specifikációja már hivatalosan megjelent: a fejlesztési dokumentációt az adóhatóság augusztus 3-án publikálta. Az áfa-megoldások kiválasztási szempontjai a nem áfabevallásoknál megismert elveket követik: •• Célcsoport és volumenszint: Az eÁFA webfelülete a kis- és középvállalkozások kiszolgálására alkalmas, míg az eÁFA M2M a nagy adattömegekkel operáló nagyvállalatok igényeire készült. •• Költségek és megvalósítás: A webes interfész díjmentesen vehető igénybe, míg az eÁFA M2M önálló szoftverfejlesztést feltételez, így járulékos beruházási költséggel terheli a gazdálkodót. •• Kapacitási korlát – a 10 000 tranzakciós küszöb: Döntő technikai szempont, hogy az eÁFA webfelülete a 10 000 tranzakciót meghaladó forgalmú adóalanyok bevallásának és áfaanalitikájának kezelésére alkalmatlan. Az ennél nagyobb számlamennyiséget kezelő vállalkozások kizárólag az eÁFA M2M közvetlen kapcsolatán keresztül tudják üzembiztosan teljesíteni adatszolgáltatási kötelezettségüket a NAV felé. •• Emberi erőforrás és automatizálás: Az eÁFA webfelület manuális közreműködést igényel az adatok ellenőrzése és jóváhagyása során. Az eÁFA M2M esetében azonban az API-kapcsolat jóvoltából a teljes folyamat – az analitika összeállításától a jóváhagyáson át a beküldésig – teljes mértékben automatizálható. Különleges és fontos köztes megoldást képvisel az eÁFA webfelületén elérhető XML-feltöltési funkció. Ez az eszköz átmeneti hidat képez az eÁFA webfelület és az M2M között: azon nagyobb méretű adózóknak nyújt járható utat, akik nagy adatmennyiséggel dolgoznak, de pillanatnyilag nem

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

kívánnak vagy nem tudnak olyan mértékű IT-beruházásba fogni, amely az eÁFA M2M interfész teljes kiépítéséhez szükséges lenne. Egyéb nyomtatványok és az önellenőrzések, helyesbítések eljárásrendje Gyakori félreértés, hogy az ÁNYK 2026. december 31-i kivezetése a szoftver azonnali, teljes körű törlését jelenti. A valóságban az ÁNYK életben marad, és a jövőben is használható lesz nyomtatványok és nyomtatványfájlok előkészítésére, megszerkesztésére és elkészítésére. Kizárólag a programon belüli közvetlen beküldési funkció szűnik meg. Ennek megfelelően a harmadik kategóriába tartozó egyéb nyomtatványok a beküldési határidőt követően is változatlanul az ÁNYK programban fognak elkészülni. A kész XML-állományokat ezt követően az ÁNYK-ból kimentve, elektronikus

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

tárhelyen keresztül kell beküldeni az adóhatóság részére. A negyedik csoportot alkotó önellenőrzések, javítások és helyesbítések teljesítése differenciált eljárásrendet követ: az alkalmazandó csatorna attól függ, hogy a javítás melyik adózási időszakra vonatkozik. Az érintett időszak függvényében a korrekciók elkészíthetők és beküldhetők az ÁNYKban, az ONYA rendszerén keresztül, illetve az M2M platformok valamelyikében, így a szakembereknek a visszamenőleges javítások során is az adott időszakra vonatkozó jogszabályi és technikai környezethez kell igazítaniuk az eljárást. A téma tovább folytatódik a Vezinfó Youtubecsatornáján. Nézze meg a kapcsolódó részeket itt. Csegzi Dalma okleveles adószakértő

BIZALMI VAGYONKEZELÉS A NAV KERESZTTÜZÉBEN – MIT JELENT A KÖTELEZŐ ELLENŐRZÉS ÉS HOGYAN KÉSZÜLJÜNK A VÁRHATÓ ADÓELLENŐRZÉSEKRE?

A bizalmi vagyonkezelés (BVK) és a vagyonkezelő alapítvány (VKA) napjainkban egyre népszerűbb vagyontervezési eszközök. A vagyonkezelési struktúrákban kezelt vagyon jelentős – óvatos becslések szerint is több százmilliárd forintos – nagyságrendje mellett nem meglepő, hogy az adóhatóság időről időre kiemelt figyelmet fordít e struktúrák vizsgálatára. (Cikkünk másodközlés; először az rsm.hu/ blog oldalon jelent meg 2026. szeptember 14-én.)

DR. KÉRI ERIKA

A bizalmi vagyonkezelési struktúrák fokozottabb hatósági ellenőrzése már a NAV 2025-ös ellenőrzési tervében is megjelent. A 2026. augusztus 31-én hatályba lépett jogszabályi változások ugyanakkor új szintre emelik az ellenőrzést. Az adóhatóság számára immár jogszabály írja elő a bizalmi vagyonkezelési struktúrák, illetve a magánalapítványok által kezelt vagyonok ellenőrzését. Az ellenőrzés akár kiterjedhet minden, már működő vagy megszűnt kezelt vagyon vizsgálatára is. Annak érdekében, hogy ne érjen senkit meglepetés, érdemes minden esetben előzetesen felülvizsgálni a struktúrákat. Kiemeljük, hogy adókockázat nem csak az adóelkerülési szándékkal létrehozott kezelt vagyonoknál van, sok esetben a hiányos dokumentáció vagy a helytelen könyvelés és gyakorlat is eredményezhet utólagos adómegállapítást. Bizalmi vagyonkezelés – új szabályozási keret A bizalmi vagyonkezelésből és magánalapítványból származó kifizetések adózási szabályait az Szja törvény határozza meg. Az új szabályozás egyik lényeges változása, hogy a tőkekiadás adózási megítélését

nem a kifizetés időpontja határozza meg. Amennyiben a kezelt vagyonban olyan felhalmozott eredmény, azaz tartalék áll rendelkezésre, amelyből hozamfizetés teljesíthető, a tőkekiadás annak mértékéig osztalékként válhat adókötelessé, így legtöbb esetben az induló tőke leszállítása is osztalékként adóköteles az eszközérték-növekmény (gyakorlatilag a felértékelés) összegéig. A változások lényege, hogy az újonnan létrehozott struktúráknál megszűnik az eszközérték-növekményhez kapcsolódó, ötéves várakozási időn alapuló adómentesség. A legtöbb esetben adóhalasztás érvényesül: vagyonrendeléskor nem keletkezik azonnali adófizetési kötelezettség, hanem a tőke tényleges kiadásakor válik esedékessé. Fontos kivétel, hogy felértékelés mellett továbbra sem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha az eredetileg vagyonrendelt vagyonelem természetben kerül kiadásra (például a kedvezményezett magát a vagyonrendelt ingatlant szerzi meg), vagy a vagyonelem tulajdonjogát a vagyonrendelő (alapító) halálát követően szerzi meg a kedvezményezett. Törvényi kötelezettség a NAV számára: első körben fókuszban a korábbi BVK struktúrák A 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett bizalmi vagyonkezelők által kezelt vagyonok és magán-

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

alapítványok kapcsán az adóhatóság kötelező ellenőrzést fog lefolytatni. Az időközben megszűnt kezelt vagyon, alapítványi struktúra esetén az ellenőrzést a vagyonrendelővel, alapítóval, csatlakozóval szemben folytatja le az adóhatóság, ezért a működő struktúrák megszüntetésével nem lehet az ellenőrzést kikerülni. Az ellenőrzés hatóköre kitágul 2028. január 1-jétől, ezt követően a hatóság valamennyi BVK és vagyonkezelő alapítvány tekintetében ellenőrzést indít az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül. Az ellenőrzések során a revízió kiemelt figyelmet fordít a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének érvényesülésére, ennek keretében különösen vizsgálja •• a vagyonkezelési szerződés, alapító okirat és a tanácsadói, ügyvédi megbízási szerződések tartalmát (a vagyonrendelés körülményeit, valós célját, különösen az adóelőny elérésével összefüggő rendelkezéseket), •• az érintett felek (vagyonrendelő, vagyonkezelő, kedvezményezettek) kapcsolatát •• a vagyonkiadások körülményeit (különösen a jogviszony fennállása és az első tőkekiadás közötti időtartamot, a vagyonkiadás okát), vagyis a gyakorlatban az adóhatóság jellemzően a tényleges gazdasági tartalmat és a döntéshozatali mechanizmus teljességét vizsgálja, nem csupán a formális megfelelést. Dokumentációs hiányosságok a BVK struktúrák során Míg a hatósági ellenőrzések deklarált célja a visszaélésszerű, kizárólag adóelkerülésre irányuló konstrukciók kiszűrése, a tanácsadói tapasztalatok azt mutatják, hogy a felmerülő adókockázatok túlnyomó többsége nem szándékos jogsértésből vagy a rendeltetésellenes joggyakorlásból (elsődlegesen a kizárólag adóelőny elérése céljából történő alkalmazásból), hanem strukturális és adminisztratív hiányosságokból fakad. Sok esetben a téves jogértelmezés, a hibás vagy nem megfelelően dokumentált vagyonkiadás és a speciális könyvelési gyakorlat hiánya is adóhiány megállapításához vezethet, de nem zárható ki az sem, hogy egy későbbi ellenőrzés során a hiányzó vagyonértékelési dokumentáció vagy eszközérték-növekmény nyilvántartás okoz majd gondot. Megfelelő felkészülés: a BVK Health Check szerepe A kötelező ellenőrzésekre történő felkészülés leghatékonyabb eszköze a struktúra független szakértői

ADÓZÁS/SZÁMVITEL

átvilágítása, az úgynevezett BVK Health Check elvégzése. Ennek célja a rejtett jogi, adózási és számviteli kockázatok azonosítása és a jogszabályszerű megfelelőség biztosítása még az adóhatósági eljárások megindulása előtt. A felülvizsgálat során célszerű legalább az alábbi területeket áttekinteni: •• a vagyonrendelés célját és dokumentációját (ideértve a BVK szerződést, a megbízási szerződéseket, előkészítő iratokat is), •• a vagyonértékelést, az eszközérték-növekmény nyilvántartást, a könyvelést (beszámolók, számviteli bizonylatok), •• a vagyonkezelői határozatokat (a vagyonkiadások jogcímét, adójogi kezelését), valamint az ezekhez kapcsolódó bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítését. Amennyiben bizalmi vagyonkezeléssel, magánalapítvánnyal, rendelkezünk, érdemes mielőbb kezdeményezni a struktúra szakértői felülvizsgálatát, beazonosítani a jogi, adózási kockázatokat és a szükséges lépéseket megtenni annak érdekében, hogy felkészülten fogadjuk az adóhatóság megkeresését. Várakozásaink szerint a struktúrák önkéntes felülvizsgálata és a hatósági ellenőrzések jelentősen hozzájárulnak a vagyontervezési piac tisztulásához és a bizalmi vagyonkezelés továbbra is meghatározó eszköz maradhat a családi vagyon hosszú távú egyben tartásában, professzionális működtetésében és a generációk közötti vagyonátadás megtervezésében. Ugyanakkor a fókusz egyre inkább eltolódhat az önmagában vett adóelőnyök keresésétől a vagyonstruktúrák valódi, hosszú távú céljai felé. A jövőben ezért még nagyobb szerepet kaphat a tudatos vagyontervezés, a vagyonvédelem és az öröklési/házassági vagyonjogi szempontok megfelelő kezelése és ezzel párhuzamosan felértékelődik az átlátható működés, a pontos adatszolgáltatás, valamint a megfelelő dokumentációs háttér biztosítása. Jelentős vagyon esetén, annak hosszú távú megőrzése, a családi vagyon egyben tartása, a működés folytonosságának biztosítása vagy a következő generáció számára történő átadása már olyan kérdéseket vet fel, amelyek tudatos tervezést igényelnek, érdemes időben kialakítani a megfelelő vagyonstruktúrát, amely az operatív társaságok működését is megfelelően kezelni tudja. Dr. Kéri Erika adótanácsadó (RSM Hungary)

VIDEÓKURZUS

e-NYUGTA 2026. szeptember 1-től 2 d b v i d e ó , 3 ó ra ta n a nya g Előadók: Dr. Csátaljay Zsuzsanna

Dr. Sztankó Dániel

2026. szeptember 1-től életbe lép a nyugta-adatszolgáltatási kötelezettség! A jogszabályváltozás hozzávetőlegesen 270 ezer piaci szereplőt – köztük fodrászokat, piaci kereskedőket és szabadúszókat – érint közvetlenül, akik korábban mentesültek a pénztárgép-használat alól. Tudjon meg mindent ebből a videóképzésből, otthon, kényelmesen!

Kérem a videót!

SZAKKÖNYVEK ÉLŐ/ONLINE KÉPZÉSEK VIDEÓK/E-LEARNING BUDAPESTI TANTERMI KÉPZÉSEK VIDÉKI TANTERMI KÉPZÉSEK TANÚSÍTVÁNYT NYÚJTÓ KÉPZÉSEK

VEZINFÓ KIADÓ ÉS TANÁCSADÓ KFT. Cím:

1143 Budapest, Gizella út 42-44.

Telefon:

(+36 1) 236 0635

E-mail:

info@vezinfo.hu

Weboldal: www.vezinfo.hu