A Z ÚJ FORINT ELSŐ ÉR ME CÍMLETSOR A 1944. december első napjaiban a budapesti háborús események miatt a Magyar Állami Pénzverő üzemei beszüntették működésüket, a háború után gyártott első pénzérme az 1945. szeptember 8-án forgalomba került, alumíniumból készült 5 pengős volt. Ötmillió darab készült belőle, de mindössze három hónapig maradt forgalomban. Az áruhiány és a katasztrofális mértékű infláció miatt kis értékű váltópénzekre nem volt szükség. 1945 végére világossá vált, hogy a pengő világcsúcs mértékű hiperinflációját csak valutareform bevezetésével, új pénz kibocsátásával lehet megfékezni. Még el sem készültek az infláció megállítását célzó részletes gazdaságpolitikai intézkedési tervek, amikor a Pénzverő vezetősége 1945 novemberében megbízást kapott egy új váltópénz-sorozat terveinek az elkészítésére. A tervek 1946. január végére készen álltak, sőt, javaslat született az új pénz elnevezésére is: a középkori aranyforint révén történelmi előzményekkel bíró forint és a Szűz Máriát ábrázoló pénz érmék gyűjtőneveként ismert máriás szerepelt az alternatívák között. Az érmeképeket a Pénzverő akkori fővésnöke, Reményi József (1887–1977) szobrászművész és Iván István (1905–1967) ötvösművész készítették, valamint felhasználták a haláláig a Pénzverő művészeti vezetőjeként dolgozó Berán Lajos (1882–1943) szobrászművész egy korábban készült tervét is. Végül Berán Lajos 2 forintos, Iván István 2 filléres, 1 forintos és 5 forintos, illetve Reményi József 10 és 20 filléres terve került elfogadásra.
75a éforint ves Az új forint pénzérmék (1946)
A tervek kidolgozásánál jóval nehezebb feladatnak bizonyult a gyártáshoz szükséges eszközök és alapanyagok – alumínium, réz és egyéb anyagok – biztosítása. Az alumíniumot jobbára szakadt távvezetékekből és kábelekből nyerték ki, a réz alapanyagot a csepeli Weiss Manfréd gyár készletéből biztosították. Különleges szerszámacélokból is nagy volt a hiány, így az érmék verőtöveinek készítéséhez a harcképtelenné vált harckocsik tengelyeit használták fel. 90