ÉR MEGYÁRTÁS EGYKOR – ÉS MA A szigorúan vett és meglehetősen szűkszavú elméleten túl, a pénzveréshez szükséges szakmai fogásokat és ismereteket leginkább pénzverdében, hosszú évek munkájával lehet elsajátítani. Azonban a pénzverés nem csak egy technológiai művelet, hanem egy komplett folyamat, amely magában foglalja az alapanyag gyártást, a gyártóeszközök (verőtövek) gyártását, a gyártásközi- és végellenőrzést, a reprodukálhatóságot, a hamisítás elleni védelmet és a mindenre – alapanyagra, gyártóeszközre, félkész- és késztermékre, sőt még a selejtre is – kiterjedő elszámolhatóságot. Ezek az elemek végig kísérik a pénzverés teljes történetét, lényegében a Lüdia (Kis-Ázsia) területén Kr. e. 7. században talált első pénzérmétől napjainkig. Érmeverés régen és ma (az alsó képen a 12-szögletű veret behelyezése a gyűrűbe, alatta az alsó verőtő, felül a felső verőtő részlete látható)
75a éforint ves
A gyártás tekintetében elsősorban a gép-szerszám- munkadarab rendszer fejlődését kell nyomon követnünk, ahol a gép először egy dorong volt, a szerszám egy mintával ellátott keményebb fém, a munkadarab pedig egy laposra alakított, lágyabb fémdarab (természetesen ide nem értve a kőből, agyagból, fából stb. készült egykori értékmérőket, fizetőeszközöket). Az ókortól a kései középkorig eleinte a természetben elemi állapotban előforduló fémeket (elsősorban ara nyat), majd az egyszerű, könnyen előállítható anya gokat – rezet, rézötvözeteket, illetve továbbra is a nemesfémeket (aranyat, ezüstöt) – használták pénzverésre. Az ipari forradalmat követően már kimondottan pénzgyártáshoz ajánlott ötvözetek kerültek előtérbe, míg manapság – lásd pl. az 1 eurós érmét – speciális, ún. szendvicshengerelt ötvözetek a leg�gyakoribb pénzérme-alapanyagok. A 90-es években jelentek meg a bevonatos, ún. plattírozott alapanyagok – ilyen volt például az 1996-ban kibocsátott bicolor, acél alapanyagú 100 Ft-os pénzérme is, amelynek az érmén megjelenő kétféle színét hengerléssel rávitt rézötvözet-, illetve nikkelbevonattal érték el, majd a kivágott lapkákat további galvanizálással tették még biztonságosabbá (nehezebben hamisíthatóvá) –, de 66