Ne félj… Egy ideje többnyire itthon tartózkodom, munkám – a szó hivatalos értelmében – most nekem sincs, mint ahogyan sokunknak időlegesen megszűnt a munkahelye. Itthon teszek-veszek, online kapjuk a képzést a főiskolai tanárainktól, elméleti óráimat a babzsák fotelembe kucorodva nézem, az ászana gyakorlásaimnak pedig a konyha-étkező terében átalakított ideiglenes jógaterem ad helyet. Időnként kidugom az orrom bevásárolni, vagy elsétálok a postára, bankba. Ha tehetem, akkor nem ülök fel a tömegközlekedési eszközökre, de néha muszáj. Igyekszem tartani a szabályokat, mert tudom, hogy általánosságban a szabályok bennünket védenek, illetve megkön�nyítik – ha lehet ilyet mondani egy ilyen fajsúlyos helyzetben – az egészségügyben dolgozók számára a folyamatos és egyenletes terhelést nyújtó munkavégzést. De. (És most a zsigereimben érzem, hogy néhányan kezdik emelni a szemöldökük ívét.) 4
Iratkozz fel te is: www.108.hu/magazin
